Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-10-25 / 43. szám
Az óbudai gyülekezet ötven éves Óbudán is beköszöntött az ősz. Apró, girbe-gurba utcácskáin száraz faleveleket söpör a szél. Hatalmas új bérházainak ablakain bágyadt fény- nyél süt be a nap. Sárguló fű zizzen az Amfiteátrum porondján. Ki tudja hányadszor? Krúdy Gyula lakóházának udvarán fázik a muskátli s ködös reggel vinad az ak- vinkumi romok fehér kőrengetegére. A kicsiny házak, a füstöt pipáló hatalmas gyárak, az egykori küzdőtér ziz- zenő fűszálai, a lassan porrá- hulló kövek mellett pedig méltóságteljesen hömpölyög az öreg Duna... Az öreg Duna, amely évezredes útja alatt olyan sok mindent látott és tapasztalt itt ezen a vidéken. Megpihent partján a római légiók ezer és ezer katonája, szürcsölte vizét a hunok és magyarok hosszúszőrű, kurtalábú lova, s nyögte az apró házak népe a török, az osztrák. rabigáját. Tisztelték itt e helyen Mer- curiust a tolvajok és a kereskedők istenét, marcona katonák fordultak győzelemért, segítségért Mithrashoz s téglavető rabszolgák békességért Jézus Krisztushoz. Itt ebben a minden izében a történelmi emlékeket őrző, de ugyanakkor a mában nagyon is elevenen élő környezetben él mintegy 2000 evangélikus. Él úgy, hogy gyülekezetének szinte nincs is történelme, nincsen évszázados múltja. A RÉGI ÓBUDA íalai ugyan menedéket adtak a török hódoltság megszűnte után Budáról kiűzött protestánsoknak, de szervezett gyülekezeti élet enneik ellenére csak 1844- ben kezdődik el itt e városrészben és csak 50 éve, 1909 október 3. óta van önálló evangélikus egyházközség. A kétezeréves Akvinkum közelében 50 esztendő nem hosszú, nagyon is rövid idő és mégis kegyetlenül hosszúnak tűnik, ha végigtekintjük az elmúlt félévszázad eseményeit. Elég lenne talán annyit mondani, hogy ez idő alatt — ha nem is a szó teljes értelmében — harmadszor épít a gyülekezet templomot. Az elsőnek kínkeservesen összegyűjtött árát elvitte az első világháború, A felépült templomot elpusztította a második világégés, S most éwek óta épül újjá a romokból a régi. Amikor ötven évvel ezelőtt az óbudaiak a 6aját lábukra álltak, mindenekelőtt az a vágy töltötte el őket, hogy kicsiny imatermük helyett nagy, kőtemplomot építsenek; Ha az alakuló közgyűlés és ennek az időnek a presbiteri jegyzőkönyveit forgatjuk, megható módon árad felénk ez a mindeneket megelőző kívánság. Aztán néhány év alatt együtt is van a pénz nagyrésze. De akkorára a háború is eléri a tetőfokát. Emberek ezrei pusztulnak el és hadiköl- csön formájában semmivé lesz a dédelgetett templomépítési terv ds. A következő évek gazdasági, lelki nyomorúságai nem kedveztek semmiféle építkezésnek s az általános reménytelenségben a gyülekezet is egyidőre elvesztette egészséges életkedvét. Hiába, ez a háborúk következménye! De ahogy valamennyire is behegedtek a sebek, úgy éledt a hívek lelkében a régi vágy: építeni, építeni! Mindent újra kezdenek. Országos gyűjtésbe fognak és a gyülekezet „BéketemplomróT* álmodik. Mégis tíz esztendőbe telik, míg komolyan lehet gondolni az építkezés megkezdésére, Ez a tíz esztendő azonban egyben a virágzás ideje i& Az igehirdetés munkája egyre kiterebélyesedik és rendszeressé válik a ma már önálló szentendrei s csillaghegyi szórványban is. 1934. szeptemberében indul meg a templomépítési munka és 1935. június 16-án templomszentelésre gyűlnek össze az óbudai egyházközség tagjai. A TEMPLOM Friedrich Lóránt tervezése s tegyük hozzá, legszebb műve. Külső kiképzése és belső tere egyformán modem, de úgy, hogy ei a modernség seholsem válik modorossá. A nagyrészt lak és a belső tér egyszerűsége jelentős műkinccsé avatják az épületet. 1936-ban megépült az emeletes parókia és 1937-ben az orgona. Ez utóbbi páratlan volt a maga nemében. Hangjának szépségére s magának az egész hangszernek a kiválóságára az volt a legjellemzőbb, hogy a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején a rádió innen sugározta orgonahangversenyeit. 1944. december 31-én az alig 9 éves templomból néhány óra alatt füstölgő romhalmaz, a varázslatos hangú orgonából összeolvadt érctömeg lett Leégett a tető, megégtek a tölgyfapadok s a tűz martaléka lett a toronysisak. Újév reggelére füstös, kormos falak meredtek az égnek: ennyi maradt csupán a szép séges istenházálból. S józan ésszel ma sem magyarázható meg, hogy miért kellett a német fasiszta hadseregnek felgyújtani a hadászati szempontból érdektelen templomot. Vagy talán mégis van magyarázat? Igen van s ez a fasizmus és a háború embertelenségében keresendő. A háborút követő események már a közelmúlt eseményei. Államunk többszöri pénzsegéllyel mozdítja elő az újjáépítés munkáját s híveinek szíve is újabb áldozatokra mozdul. Előbb tetőt húznak a csupasz falakra, majd üveg kerül az ablakok kereteibe. Az Állam, a Főváros, evangélikus egyházunk s a hívek pénzbeli segítségével és adományaival 1948 márciusában újból megnyílhat a templom kapuja, hogy befogadja az óbudai gyülekezetét az Ige hallgatására. ÁZ IDÉN aztán felépült a toronysisak is, (a toronyépítés költsége 80 000 forint volt) s így külsőleg már csak egykét puskagolyó nyoma emlékeztet a háborús rombolásra. Belül azonban még sok minden hiányzik. Hiányzanak a padok (székek vannak helyettük), hiányzik az orgona (egy kis orgonaharmóniurr, kíséri a gyülekezet énekét). Hiányzik mindaz, ami már egyszer megvolt, amit elrabolt a háború réme.. s E napokban önálló gyülekezeti életének ötvenedik évfordulóját ünnepli az óbudai egyházközség. Szívében hála, szomorúság és reménység keveredik, A hála az Isten felé száll, hogy sok megpróbáltatás után mégis ünnepelhet a hívek serege. A szomorúság a templom belsejének láttán fogja el a szívünket. A reménység pedig arra bíztat, hogy nem is olyan sokára minden a régi szép lesz és békében élve megtarthatjuk magunknak és késő utódainknak Istennek ezt a hajlékát. Vámos József ENYING—SIÓFOK Felvétel kántori tanfolyamra Az Egyetemes Kántorképesítő Bizottság a református egyházzal közösen 1959. november elejétől 1960. március közepéig bentlakásos kántori tanfolyamot rendez a fóti Mandák Intézetben. Ez az Intézetben rendezendő XVI. alapfokú kántori tanfolyam. Jelentkezhetnek 16. életévüket betöltött, de 42 évesnél nem idősebb férfiak és nők. A jelentkezést írásban a következő címre kell benyújtani: Egyetemes Kántorképesítő Bizottság, Budapest, VIII., Puskin u. 12. Melléklendő rövid életrajz, hatósági orvosi bizonyítvány és lelkészi ajánlólevél. Jelentkezési határidő: 1959. november 3. Részvételi díj havi 350.— Ft, melyben benne van a tandíj, szállás és élelmezés díja. A jelentkezőknek részletes tájékoztatást küldünk. Egyetemes Kántorképesítő Bizottság. EVANGÉLIKUS HETET rendeztek Lipcsében szeptember 14—20-ig. Az előadások témája az egyház igehirdetése volt. Hogyan lehetne a Biblia és az egyházi tanítás sokszor érthetetlenné és idegenné vált fogalmait a ma emberéhez közelebb hozni? „Kinyilatkoztatás“, „Kegyelem“, „Irgalmasság“, „Áldás“, „Örökkévalóság“, „Vigasztalás“ — ezek a szavak és a bennük rejlő fogalmak állottak az előadások középpontjában. Ökumenikus reformációi emlékünnepély A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa 1959. október 31-én, szombaton, este 6 órai kezdettel a Kálvin téri református templomban reformációi emlékünnepélyt rendez, melynek programja a következő: 1. 90. zsoltár. Gyülekezeti ének. 2. Imádkozik Szabó László, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke. 3. Igehirdetés, tartja Nyáry Pál református esperes, a Dunántúli Református Egyház- kerület főjegyzője. 4. A Lutheránia vegyeskar éneke: Händel: a) Ima a Saul című oratóriumból, b) Halleluja a Messiás című oratóriumból. Orgonái: Peskó Zoltán, vezényel Weltler Jenő. 5. Ünnepi beszéd, tartja dr. Esze Tamás, a Református Konvent világi elnöke, a Du- namelléki Református Egyházkerület főgondnoka, gyűjteményi főigazgató. 6. Orgonajáték: Ákom Lajos orgonaművész. 7. „Erős várunk nékünk az Isten. énekli a gyülekezet. 8. Zárószó, tartja Koren Emil evangélikus esperes, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese. 9. Imádkozik: Hecker Ádám methodista szuperintendens. 10. Himnusz. Hromadka professzor kitüntetése Hromadka professzort, a prágai teológiai kar dékánját a berlini Humboldt-egyetem teológiai kara tiszteletbeli doktorává választotta. Nem első ilyen megtiszteltetése ez a nálunk is köztiszteletben és szeretetben álló kiváló teológusnak. Bizonyára nem is utolsó. Szívből csatlakozunk a gratulálok nagy seregéhez. A doktori díszoklevelet dr. Fascher teológiai dékán nyújtotta át az ünnepeltnek. Hromadka professzor ezután „Egyház és világ határán“ címen tartotta meg előadását. Csak az tud érvényesen teoló__________ giát művelni — mondotta —, te rméskőbői épített külső fa-aki számot vet az utóbbi évtizedek történelmi eseményeivel, az Októberi Szocialista Forradalommal, a liberális demokrácia összeomlásával 1933- ban, a második világháború borzalmaival és az 1945 óta előállott új helyzettel. A teológusok őrállók az egyház és világ határmezsgyéjén. Urunk nem engedi, hogy az egyház és világ közötti határvonal fallá merevedjék. — Az ünnepségen részt vett többek között dr. W. Schmauch professzor Greifswaldból, dr. Kupisch professzor a berlini egyházi teológiai főiskola rektora, D. Führ és Braun főszuperintendensek, D. Scharf egyházkerületi elnök és D, Hildebrandt elnök. Enying—Siófok társegyházak és a hozzátartozó szórványevangélikusok Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnapon ünnepelték megalakulásuk 25 éves jubileumát. Az egyháztörténetből tudjuk, hogy Enyingen már a reformáció századában hangzott a tiszta evangélium. A feljegyzések szerint 1531. táján hozta ide Török Bálint azt a Bálint nevű papot, aki elsőnek tett hittel bizonyságot Enying és környékének lakói előtt, hogy: „Nem is adatott emberek között, az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatni.” (Csel. 4;12.) A történeti adat birtokában azt is mondhatnánk, hogy az Enying—Siófoki gyülekezet nem 25 évet köszön meg ezen a napon az Istennek, hanem 450 esztendőt. A délelőtti ENYINGI istentiszteleten Káldy Zoltán püspök Pál apostolnak az Efé- zusbeliekhez írt levele 2:11— 22. verse alapján szólt a gyülekezethez: Rámutatott igehirdetésében arra, hogy az elmúlt negyedszázad mögött az Isten keze van. Aki sze- retetcből hozta létre és tartotta fenn ezt a gyülekezetei. A jubiláló gyülekezet tagjainak az kell, hogy a sajátosságuk legyen az ige alapján, — hogy új emberek. Ez az új abban látszik meg egyes emberek életében, hogy: a) megbékültek Istennel, mert bűnbocsánatot kaptak Jézus Krisztus vére által. Belesimulnak az Isten akaratába hittel. b) megbékültek az emberekkel. Az Istentől kapott békesség alapján megbékéltek egymással is. Minden választófal ledőlt az új ember életében a Jézus Krisztusban. Kilométerek nem választhatnak el egymástól embert és embert. Ezt- különösen kell éreznie a szórványban élő testvéreknek. Nem „árva kalászok” az anyaszentegyházban, hanem beletartoznak a nagy búzatáblába, az egész anyaszentegyházba c) önmagukkal is megbékéltek. Az örökösen panaszkodó, siránkozó, félelemben élő ember, — régi ember. Az új embernek a szíve mélyén olyan békesség és csend uralkodik, mint a tenger mélye. De azt is meg kell jegyeznünk, hogy nem lehetnek „különc” emberek magyar népünk mai életében. Űj emberként békességes szívvel végzik munkájukat a munka mezején s a békesség igazi hordozói) * A délutáni istentisztelet keretében Turcsányl Károly, a Déli Egyházkerület kerületi lelkésze hirdette az igét a 43. Zsoltár 3. verse alapján. Este 5 órakor a SIÓFOKI gyülekezeti teremben gyűlt össze Siófok és környékének evangélikussága. Ezen az istentiszteleten is Káldy Zoltán püspök prédikált 84. Zsoltár 5—9. versei alapján — kiemelve, hogy az Istentől erőt kapott ember ezt az erőt továbbadja, mint a forrás az üdítő italt. Váljék forrássá a keresztyén ember élete is az egész világon szeretetben és cselekedetekben egy- . aránt. Mindkét alkalommal Enyingen is, Siófokon is, rövid díszközgyűlésen emlékeztek meg az elmúlt 25 esztendőről A gyülekezetei elsőnek Havasi Dezső kaposszekcsői lelkész üdvözölte, mint a gyülekezet első szervező lelkésze. Dubovay Géza kaposvári lelkész köszöntése után Lágler Béla, a Somogy-Zala-i egyházmegye esperese köszöntötte Enying és Siófok gyülekezetét. Az enyingi istentiszteleten résztvett és az ottani díszközgyűlésen őszinte test- í véri szavakkal köszöntötte az enyingi evangélikusokat Esze Tamás, a református egyház kon venti elnöke. Majd a református egyházak helyi képviselői és lelkészei, valamint a szomszédos evangélikus gyülekezetek lelkészei mondták el köszöntő szavukat. Amikor a csendes őszi estén láttam hazafelé indulni a kicsiny nyájat, szívemben feltört a kérdés, hogy ezen a jubileumi napon vajon megtöltötte-e Isten a szíveket hálával, hűséggel és szolgálattal. Bárcsak átéreznék mindannyian azt, amit egyik testvérünk ezen a napon így juttatott kifejezésre a gyülekezet felé: „Magányos, —• szórványban élő emberre többet bízott az Isten.” Miért mentem az ősvadonba orvosnak ? Schweitzer Albert afrikai orvos-misszionárius nyilatkozata: Már egyetemi hallgató ko-! romban foglalkoztam ezzel a tervvel. Nem fért a fejembe, hogy miféle jogon élek én boldog életet, amikor látom, hogy körülöttem olyan sokan küzködnek a gonddal és a szenvedéssel. A vakációban egy sugárzó nyári reggel támadt az a gondolatom, hogy nekem nem szabad ezt a boldogságot magától értetődőnek tekintenem, hanem valami ellenszolgáltatással tartozom érte. Miközben odakünn madarak daloltak, én megállapodtam magamban, hogy harmincéves koromig a tudománynak és a művészetnek fogok élni, hogy attól fogva az emberek szolgálatának szenteljem magamat. Sokat tűnődtem, hogy Jézus szava: „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énérettem, megtartja azt'', mit jelent az én számomra. Most rájöttem a jelentésére. A külső boldogsághoz most enyém lett a belső boldogság is... Nem hősei a tettnek azok, akik kötelességtudatból cselekszenek. Csak a lemondásban és szenvedésben vannak hősök. Sokan vannak. De keveset ismerünk közülük. És ha valaki a jónak cselekvésére adja a fejét, ne várja, hogy emiatt az emberek eltakarítják útjából a köveket, hanem árrá legyen elkészülve, hogy köveket hengeríte- nek az útjába. És mégis: az emberiség egyáltalában nem olyan, amilyennek örökösen odaállítják. Ahogyan én megismertem, állíthatom, hogy sokkal több nemes akarat van benne, mint amennyit a látszat mutat. De az emberiség azokra vár, akik a mélység vizeit a felszínre tudják hozni. Barátaim szemében az tűnt fel érthetetlennek, hogy nem misszionáriusnak, hanem orvosnak akartam Afrikába menni és harminc évemmel még egy hosszú és nehéz tanulásnak feküdtem neki. Azonban: orvos akartam lenni, hogy szolgálhassak és munkálkodhassak, anélkül, hogy a szeretet vallásáról csupán csak beszélnék. Hogy majdan Afrika közepében a gyámoltalan bennszülöttek orvosa lehessek, megérte a fáradságot, hogy miután már lelkész és középiskolai tanár voltam, még az orvosi szakot is elvégezzem. Nehéz esztendők után nekimentem az orvosi államvizsgának. Mikor este kiléptem az egyetem épületéből, meg- foghatatlannak tűnt fel, hogy hátam mögött van a rettenetes megerőltetés. Lambarenei tartózkodásomnak mindjárt az első heteiben volt alkalmam megállapítani, hogy a bennszülöttek testi nyomora nem kisebb, hanem inkább nagyobb, mint feltételeztem. Mennyire örültem, hogy minden ellenvetés dacára végrehajtottam azt a tervemet, hogy mint orvos jövök ide. Ezt a nyilatkozatot Schweitzer Albert akkor mondotta el, amikor megkezdte szolgálatát az egyenlítői Francia Afrika kis városában, Lambe- renében. Itt építette meg a leprások (a Biblia nyelvén bélpoklosok) gyógyítására szolgáló kórházát. Azóta hosszú évtizedek teltek el. Schweitzer Albert a betegek gyógyítása mellett jelentős tudományos munkát folytatott, kiválóbbnál kiválóbb könyveket írt. Revére felfigyelt a világ. Az afrikai négerekkel való bajlódása közben is, az őserdő kő^ zepén, felismerte az egész emberiséget fenyegető atom- veszély borzalmas lehetőségét, így szolgál az egész emberiségnek. Bár nagy lehetőségek nyíltak meg előtte, mégsem hagyta el az őserdőt. Amikor megkérdezték tőle, hogy öreg létére, miért nem jön haza pihenni, miért végzi orvosi munkáját még most is, így felelt: — Egy szenvedélyről soha nem tudtam lemondani, hogy jót tegyek, S úgy éreztem., ha valakinek Isten gazdagon megadja a módot arra. hogy segítsen másokon, annak nem szabad Isten küldetésének ellenállnia. F. Z. KÜLFÖLDI EQYHAZI HÍREK INDIA A keresztyének száma Indiában mintegy 10 millió. A legutóbbi adatok szerint (1951) 8,1 millió volt. E számból mintegy 4 millió római katolikus. Legnagyobb protestáns egyház a Délindiai Egyház 1 141 000 lélekkel. Ez legutóbb több felekezet egyesüléséből jött létre. A sokféle felekezet létrejöttében nagy szerepet játszik az, hogy Indiában több mint 100 különböző misszió- társulat működött. Ez a nagy felekezeti szétforgácsolódás azonban kárára van a keresz- tyénségnek. Kétségtelen, hogy a keresz- tyénség útja Indiában is az lesz, mint másutt az ifjú egyházaké: az önállóságra megérett egyházat a missziói társulatok teljesen szárnyára bocsátják és a sokféle felekezet egy reformátort egyházzá fog egyesülni, amely maga alakítja majd ki életformáit, részben függetlenül a nyugati ke- resztyénség hagyományaitól. AUSZTRIA Az osztrák keresztyén ifjúsági egyesületek és más egyházi munkaközösségek felirattal fordultak az Egyházak Világtanácsa genfi központjához, melyben az EVT „Keresztyének és a háború megakadályozása az atomkorszakban” című tanulmányi anyagával foglalkoznak. Az osztrákok azt követelik, hogy az ökumené adjon világos és messze hangzó szót a nemzetközi ügyekben. FINNORSZÁG A Finn ökumenikus Tanács Helsinkiben protestáns és ortodox lelkészek számára teológiai konferenciát rendezett, amelyen az egyház egységének kérdéseit vitatták meg. A konferencián az Egyházak Világtanácsa és az Orosz Ortodox Egyház is képviseltette magát. A konferencia testvéri légkörben folyt le és nagyban hozzájárult a protestáns és ortodox egyházak testvéri közeledéséhez. ALBERT SCHWEITZER EURÓPÁBAN Albert Schweitzer, az „Őserdő orvosa“ Európába érkezett. Néhány hónapot fog tölteni elzászi otthonában, hogy befejezze legújabb filozófiai munkáját.
