Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-02-01 / 5. szám

KP. BERM. BP, n cÁ jövendő a hike end)eréé Protestáns és ortodox lelkészek nagygyűlése a Béke Világtanács megalakulásának tíz éves évfordulója alkalmából A Béke Világtanács ebben az esztendőben ünnepli — mint az egész világot, az egész emberiséget (vallásra, jajra és nemre való tekintet nélkül) átfogó békemozgalom — működésének tíz éves évfordulóját. A Béke Világtanács szép és eredményes munkájában az egyházak is kiveszik részüket — közöttük ma­gyarországi protestáns egyházaink is. A tíz évvel ezelőtti meg­alakulás óta a világgyűléseken és a munkában részt vettek a magyar protestáns egyházak képviselői, de részt vett a pro­testáns egyházak minden egyes tagja is abban a békeszolgá­latban, amelyet a Béke Világtanács kezdeményezett és végez. A tízéves évfordulóra emlé­kezve, a magyar protestáns egyházaik a magyar ortodox egyházzal együtt béke-nagy­gyűlést tartottak január 23-án, a budapesti Református Teoló­gia dísztermében. A gyűlés résztvevői evangélikus, refor­mátus, baptista, metodista, or­todox, unitárius lelkészek, egy­házi békebizottsági tagok vol­tak, akik zsúfolásig megtöltöt­ték az Akadémia dísztermét. Ott volt a budapesti reformá­tus és evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara és ifjú­sága is. A gyűlés elnökségében he­lyet foglaltak: D. dr. Vető La­jos evangélikus püspök, Györy elemér református, Káldy Zol­tán evangélikus, Darányi Lajos református püspökök, dr. Esze Tamás, a református egyház főgondnoka, Szabó László, a baptista egyház országos el­nöke, Hecker Adám metodista szuperintendens, dr. Kiss Fe­renc orvosprofesszor, a Sza­bad Egyházak elnöke, dr. Ber­ki Feriz, az ortodox egyház adminisztrátora, Vujicsics Du­sán, a magyarországi szerb egyház főesperese és dr. Fi­lep Imre unitárius lelkész: A nagygyűlésen megjelent Sza- kasits Árpád, a Béke-Világ­tanács irodájának tagja, az Országos Béketanács képvise­letében, Veres Pál alosztály- vezető és Grnák Károly fő­előadó, az Állami Egyházügyi Hivatal képviselői* valamint dr. Tárnok Gyula, a IX. ke­rületi békebizottság és Haza­fias Népfront tagja. D. dr. Vető Lajos püspök Imádsága és bibliaolvasása után a következő szavakkal nyitotta meg az ünnepi ülést: Az 1959. esztendő a béke. világmozgalomban az emléke­zésnek az éve mindened előtt: tízesztendős a béke-világmoz- galom, pár hét múlva lesz a tizedik évfordulója a párizsi béke-világkonferenciának. Ez az évforduló minket, magyar- országi egyházi embereket is közelről érint. Nemcsak azért, mert 'mi is részt vettünk szin­te kezdettől fogva a békemoz­galomban, nemcsak idehaza, hanem külföldön is, hanem azért is, mert a magyarországi evangéliumi, protestáns egy­házak hivatalosan is képvisel­tették magukat ezeken a gyű­léseken, a békemozgalom első gyűlésein, mindenek előtt a párizsi békekonferencián. Mi r.észt vettünk a békemozga­lomban már akkor, amikor az egyházak — őszintén szólva — általában véve aludtak a bé­kevédelem szempontjából, amikor magyar egyházi béke- munkánkat ilyen gúnyos meg­jegyzésekkel kísérték Nyuga­ton egyházi körökben, de ide­haza is: „mire való ez az egész megmzzdulás, ez a hűhó? Ki akar itt háborút, ki fenyegeti az emberiségnek a békéjét?" Így volt ez Párizsban is tiz esztendővel ezelőtt, az első nagy bélce-világkonferencia színhelyén, ahol Bereezky Al­bert atyánkfiával együtt kép­viselhettem nemcsak a ma­gyarországi békeszerető népet, hanem a magyar protestantiz­mus békeszerető népét tó. A békemozgalomnak volt igaza, nem azoknaik, akik éber­ség híján aludtak szinte tíz esztendőn keresztül. Prófétai látásuk azoknak volt, akik észrevették, 'micsoda veszedel­mek fenyegetik az emberiség békéjét és ki is álltak az em­beriség békéjének a védelme ügyében. A megemlékezés alkalmával persze előre is tekintünk. A békemunka ma sem fölösleges. Az Országos Béketanácsnak éppen e héten tartott ülésén jutott ez ismételten is kifeje­zésre. Az elmúlt tíz év mun­kájának az eredménye nagy részben az, hogy nem volt vi­lágháború, a hidegháború el­lenére, véres konfliktusok el­lenére, szinte állandó nagy nemzetközi feszültség ellenére sem. Istennek adjunk hálát a békemozgalomért és a béke­mozgalomnak az eredményei­ért is. Kérjük Istent, hogy te­gye erőssé a mi munkánkat és fáradozás úrikat ebben a mozgalomban. Ezután Györy Elemér re­formátus püspök tartotta meg nagyszabású és nagyhatású ünnepi előadását: Többek kö­zött a következőket mondottg: „Az elmúlt tíz év alatt a fia­tal béke-világmozgálom az emberiséget csodálatosan egy­befogó, a háborús uszítók ke­zeit lefogó, a családi otthonaik békességét védelmező, a társa­dalom egészséges fejlődését, a népek építő és alkotó munká­ját biztosító világpolitikai té­nyező — valóban a hatodik nagyhatalom lett. Ma jnár mindenhol elismerik a béke­mozgalom jelentőségét. Az egyházak vezetői — kevés ki­vétellel —, az egész világon meglátták, hogy a béke-világ­mozgálom olyan jótétemény, amit az egyház az ige parancsa szerint magáévá tehet, imád­ságába foglalhat, Piert Isten akarata szerint az emberiség javát és boldogulását szolgálja. A békeharcban való részvéte­lünket, amint Nyikőlaj metro- polita a Béke-Világtanács bé­csi ülésén mondotta, keresz­tyén missziónak tartjuk, hisz- szűk, hogy Krisztus nevében végzett cselekedet, keresztyén kötelességünk. A Béke-Világ­tanács munkája az egyház részvétele nélkül olyan lenne, mintha egy nagy énekkarból valamelyik hang hiányoznék. Isten nem kéri az emberektől, hogy mindnyájan ugyanazt a hangjegyet énekeljék. A béke- mozgal&mban is énekelje min­denki a maga hangjegyét, fel­téve, hogy az nem hamis hang­jegy, mert a hangok különbö­zőségéből lesz a tökéletes har­mónia. A Béke Világtanács évről- évre erőteljesebb kifejezést adott a népek békealzaratándk. A békemozgalom határozatai és állandó célkitűzése Isten igéjében gyökereznek. (Elő­adásában a püspök a követke­ző igehel’ieket említette: Mik 4, 2—4; Ézs 1, 17-18; Jak 4, 17; Jer 6, 4; 8, 3; Ezs 48, 22; 2 Kor 5, 19—28; Jak 1, 22; Ezs 53, 4—5). A békeszolgálattal kapcso­latban első feladatunk az evangélium elegyítetlen és messzehangzó hirdetése, bi­zonyságtevés Jézus Krisztus­ról. Feladatunk felébreszteni a békéért való személy szerinti felelősséget. A felelősség a leg­személyesebb valami a vilá­gon. A békés jövőért is a mai nemzedéket terheli a felelős­ség. Nem a békevágyról vagy a békeszeretetről van szó, mert az megvan mindenkiben, hanem a békéért való harcról. Feladatunk, hogy az elmaradt individualista emberekkel megértessük, hogy milliós ösz- szefogással olyan hangot adunk békeakaratunknak, ami behatol a legzártabb tanácsko­zások ajtaján is. Ébredjünk rá és a híveket is ébresszük rá arra, hogy almi­kor a keresztyén ember hűsé­gesen, reménységgel és imád­sággal áll a béke ügye szolgá­latába, akkor egyúttal a min­dennapi élet kínálkozó és el­kötelező alkalmait is vállalja a békéért. A püspök a következő sza­vakkal fejezte be ünnepi elő­adását: Legyen áldott Isten mindazért, amit a világ népei­nek nagy többsége, a béke- világmozgalomban tömörült népek tíz év lefolyása alatt tettek a világbékéért! Áldja meg Isten újabb elkövetkezen­dő évtizedekben a béke tábo­rát, a béke teljes diadalának kivívásával! Györy Elemér püspök ünne­pi előadása után dr. Berki Feriz, a magyarországi orto­dox egyház adminisztrátora felolvasta a nagygyűlés nyilat­kozat-tervezetét. Az előadáshoz és a nyilat­kozat-tervezethez többen hoz­zászóltak. Dr. Tárnok Gyula, a IX. kerületi békebizottság és Hazafias Népfront tagja fel­szólalásában az egyházak bé­kemunkájához sok sikert kí­vánt. Kérte az egyházakat, hogy a keresztyén szeretetben munkálkodjanak, hogy a világ békéje minél előbb valóság legyen. Káldy Zoltán evangélikus püspök felszólalásában Ny- borgban szerzett személyes ta­pasztalatára utalt, mely sze­rint az egyházi küldöttek, — akik egyéb kérdésekben elté­rő véleményt vallottak —, teljes egyetértésre jutottak az egyházi békeszolgálat szüksé­gessége, illetve az atomfegy­verek eltiltásának kérdésében. Majd így folytatta: — Különböző híreket hall az ember külföldi egyházakról, ahol állandóan vitáznak afe­lett, hogy bűn, vagy nem. bűn az atomfegyverek alkalmazá­sa. Vannak még lelkészek, akik érvelni tudnak az atom­fegyverek alkalmazása mel­lett. Én azt állítom, hogy ha az egyház nem tud világszer­te egyértelmű döntésre jutni ebben a kérdésben, ez az egy­ház csődjét fogja jelenteni. Mert a kivűiva'ók fele is úgy tűnik a dolog, hogy maga az egyház sem tudja végered­ményben, hogy mi bűn és mi nem bűn. A továbbiakban a hazai egyházi békeszolgálatról be­szélt. Igen nagy kísértése sok evangélikus, református és más vallásé - lelkésznek is, — mond atta —, hogy a béke­szolgálat egész kérdését egye­dül az igehirdetéssel akarja szolgálni és elintézni. Nekem drága az evangélium hirdető- | sének ügye, azonban az a lá­tásom, hogy sok lelkész a bé­ke széleskörű szolgálata elől belemenekül az igehirdetésbe. Meggyőződésem szerint ez helytelen. A béke ügyét lehet és kell is az igehirdetésen ke­resztül szolgálni, de ezen túl, és aközben a keresztyén egy­háznak és embernek sok min­den egyebet is kell cselekedni a béke megőrzéséért. Az igehirdetéssel kapcsolat­ban van még egy megjegyzé­sem. Sok lelkész nálunk azzal fut el a békeszolgalat elől, I hogy a „tiszta igehirdetés” fontosságát hangsúlyozza. Ál­lítom, hogy aki ma az aktuális etikai kérdéseket nem viszi be az igehirdetésbe — ezek között a béke kérdését is —, annak igehirdetése nem politikailag hiányos, (mint sokan szeret­nék feltüntetni), hanem teoló­giailag hiányos. Mert az ige­hirdetésnek mindig szólni kell az aktuális etikai kérdésekről is. Nekünk azon a ponton kell feljavítani igehirdetésünket, hogy szolgálatunkat drága ma­gyar népünk körében, —- de az egész világ érdekében is —, jó szívvel, jó lelkiismnerettel, örvendezve tölthessük be. , . " ■ 'X ■„ ■ • Dr. Esze Tamás, a reformá­tus egyház főgondnoka hang­súlyozta, milyen fontos az, hogy bennünk növekedjék a béke iránti meggyőződés. Ben­nünk kell a döntésnek meg­születnie, mert ezt a nagy ügyet másképpen nem lehet eredményesen szolgálni: Hecker Ádám metodista szu­perintendens hangsúlyozta, hogy Isten azt a kegyességet, amelyben nincs irgalmasság, nem vállalja. Dr. Pálfy Miklós teológiai dékán hangoztatta, hogy a bé­ke kérdéséről csak az beszél­het, aki szívből beszél. Rédey József református lelkész a külföldön tartózkodó Bartha Tibor református püs­pök üdvözletét tolmácsolta a nagygyűlés felé. Az előadáshoz és nyilatko­zat-tervezethez hozzászóltak még: Vujicsics Dusán, a görög­keleti szerb egyház esperese, Szabó László, a baptista egy­ház elnöke, dr. Filep Imre, uni­tárius lelkész, dr. Kiss Ferenc, a Szabad Egyházak elnöke, dr. Vargha Zsigmond, a debreceni református teológia dékánja, Komjáthy Aladár református esperes, Szabó Demeter, a ma­gyarországi román ortodox egyház lelkésze, dr. Bucsay Mihály református kollégiumi tanár, Weltler Rezső evangé­likus lelkész, dr. Kűri Lajos, a magyar ókatolikus egyház lelkésze, Tóth Péter reformá­tus lelkész, Böjtös Sándor evangélikus lelkész, dr. Mak- kai Miklós református lelkész, dr. Berki Feriz adminisztrátor, Lehel Ferenc és dr. Kékén András evangélikus lelkész. A hozzászólások után a nagygyűlés egyhangúlag elfo­gadta az alábbi nyilatkozatot: „Atyámfiái, amik csak iga­zak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csőik kedve­sek, amik csak jóhírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gon­dolkodjatok“ (Filippi 4,8). Pál apostol ebben az igében azokra az erkölcsi valóságok­ra irányítja figyelmünket, amelyek az emberi nemzetség­nek közös értékei. A keresz­tyén hívő az igének eme intel­me szerint nem zárkózhat el és nem maradhat közömbös az egész emberiséget érintő er­kölcsi kötelezettségekkel szem­ben. Az emberiség legnagyobb közös erkölcsi értéke a béke. Ennek megóvása azok közé az igaz, tisztességes, igazságos, tiszta, kedves és jó hírű dol­gok közé tartozik, amelyeknek szemmeltartását az apostol intelme keresztyén kötelessé­günkké teszi. A mi Urunk Jé­zus Krisztusnak Atyja, úgy is, mint gondviselő Isten, nem a vérontásnak, hatalomvágynak és önzésnek Istene, hanem a békességé, szereteté és igaz­ságé. Az 1959. esztendőben fel kell figyelnünk egy fontos mérföldkőre. Az idén van 10 éve annak, hogy a Béke Vi­lágtanács elkezdte tevékeny­ségét. A béke érdekében vol­tak ugyan kisebb-nagyobb hatósugarú egyházi és egyéb kezdeményezések, de az egész világot, a különböző hitű, világnézetű, nemzetiségű és fajtájú embereket magába- ölelő világmozgalmat a Béke Világtanács indította el. Ez a világmozgalom sohasem volt szűkkeblű a keresztyén emberekkel szemben. Harco­sainak sorában szívesen lá­tott és lát hivő embereket, egyházi és vallási vezető sze­mélyiségeket. Isten iránti hálával tekin­tünk vissza az elmúlt eszten­dőkre. A háború rettenetes­ségei nem szakadtak rá az emberiségre. Megköszönjük a tanításokat, figyelmeztetése­ket, bátorításokat, amelyek ébresztették lelkiismeretűn­ket és erősítették bizakodá­sunkat. Hálásan tanultunk Barth Károly mesteri teoló­giai fejtegetéseiből a háború és béke kérdéseiben. Nagyra értékeljük Hromádka József­nek tudományos és szervező munkáját a népek barátsága érdekében. Szivünkig hatot­tak Schweitzer Albert meg­rázó szavai az emberi nem­zetet fenyegető nukleáris ön- gyilkosságról. Magunkénak valljuk az Egyházak Világ­tanácsa evanstoni határoza­tát az atomfegyverek és a velük való kísérletezés ellen. Tisztelettel gondolunk Nyiko- láj metropolita szelíd bölcses­ségére. Niemöller Márton ha­tározottságára, kínai keresz­tyén testvéreink forrólelkű békeszolgálatára, Iwand, Vo­gel és Gollwitzer professzorok teológiai megnyilatkozásaira. Különösen meleg testvéri ér­zésekkel emlékeznük a Prá­gai Keresztyén Békekonfe­renciára, amely a közelmúlt­ban éppen nálunk, Debrecen­ben tartott gyűlést. A ma­gyarországi keresztyén egy­házak munkáit sem szabad felednünk. Az egyházak bé­keszolgálati szervei, báketa- nácsai, felsőbb és alacsonyabb szintű gyűlései, értekezései és tanácskozásai, egyházi veze­tőink nyilatkozatai, igehirde­tők sok bizonyságtétele és a hivek nem kevés könyörgése is megtermették gyümölcsei­ket. íme, mennyi szolgálat, mennyi biztatás, bátorítás, intés és figyelmeztetés. Meny­nyi nyílt kiállás, egyértelmű bizonyságtétel, amelyek mind a béke mellett emelnek szót! Az atomháború és hideghá­ború jogosultságát vélt teoió- giai érvekkel indokolgatók nagyon kicsiny és egyre fogyó csoportjától eltekintve ke- , (Folytatás a 2. oldalon.) Előkészület csendben A böjt előtti időszak máso­dik vasárnapja: Hatvanad va^ sárnap. (Előző cikkünkben foglalkoztunk a böjt előtti va­sárnapok elnevezésével.) En­nek a vasárnapnak a jellegét is az egyházi esztendőnek az a szakasza adja meg, amely­ben éppen vagyunk. Ez a sza­kasz pedig nem más, mint a keresztyénség másik nagy ün­nepének, a húsvétnak előké­születe. Tehát ezeknek a va­sárnapoknak igehallgató gyü­lekezete a nagyheti, nagypén­teki és húsvéti eseményekre készül elő, a nagyheti és hús­véti igehirdetések meghallga­tására és megtartására készül elő. Hogyan készüljünk, miből áll ez az előkészület? — E lő­sz ö r is úgy, hogy ezeknek a vasárnapoknak igehallgatásai közben mindig ügyeljünk ar­ra: 'mire is készülünk tulaj­donkeppen. Bár a böjt előtti időszak igéi nem mutatnak ki­fejezetten Jézus szenvedésére, halálára és dicsőséges feltá­madására, bennük és rajtuk keresztül mégis Jézus Krisztus megváltói munkája áll előttünk. Még pedig úgy, hogy világo­san megmutatják: Jézus Krisz­tus az egész embert megváltot­ta, egész életét, annak minden megnyilvánulását megújította. Ha ezt így látjuk és meghall­juk ezekből az igékből, akkor önkéntelenül is mindig előre nézünk, a nagyhét és húsvét felé, aholis végeredményében ez az egész embert megújító megváltás befejeződött, meg­pecsételődött Jézus áldozati halálában és feltámadásában. Másodszor: ez az idő­szak afokozottabb befe­lé fordulás időszaka. Mit értünk ezen? Azt, hogy meg kell vizsgálnunk magunkat és meg kell ismernünk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. De nem azért, hogy azután ezen édelegjünk, vagy szo- morkodjunk, tehát nem öncé­lúan, hanem azért, hogy ne­künk, ilyen nagy bűnöseknek valóban nagy szükségünk volt és van arra a megváltói mun­kára, amelyben Jézus helyet­tünk, érettünk és miattunk magára vette bűneink bünte­tését, és kibékítette a haragvó Istent. Az, aki nem látja a maga bűneinek a sokaságát, az nem tudja meglátni és hinni a kegyelem nagyságát sem. Ez­ért írja Pál apostol: „... ahol megnövekedik a bűn, ott a ke­gyelem sokkal inkább bővöl- ködik.” (Km 5,20.) De ez a fokozottabb befelé- fordulás azt is jelenti, hogy nem fordulunk más­felé. Krisztus értünk folyta­tott megváltói harcát csak el­csendesedve, zavartalanul le­het figyelni, azért könyörögni és azt elfogadni. Nem hiábava­ló az, hogy lapunknak ezt a számát a csendnek „szentelte” a szerkesztőbizottság. Ez a csend szükséges ahhoz, hogy a hús­véti evangéliumot: Krisztus feltámadott! Halleluja! — av­val a hittel tudjuk fogadni, hogy így válaszolhassunk: az Ö feltámadása záloga a mi f e'támadásunknak. ötvened vasárnapján arról fogunk írni, hogy ez az időszak a fekezuttabb Isten felé for­dulás ideje is. Juhász Géza D. dr. Vető püspök betegsége D. dr. Vető Lajos püspök ki­vizsgálásra a Kútvölgyi úti kórházba vonult. Imádkozó szeretettel kívánjuk egészsége mielőbbi teljes helyreállását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom