Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-08-30 / 35. szám
Műemlékeinkké A nagygeresdi türelmi-rendeleti műemlék templomunk Három vasútállomáson is leszállhat a vonatról az, aki Nagygeresdre utazik, de azért Nagygeresdnek, magának még sincsen vasútállomása. A legközelebbi Vasegerszeg, mindössze 2 km. Ezt a 2 lanes utat érdemes gyalog mégtenni. Párszáz méternyi enyhe ereszkedő után már a Repce folyó völgyében járunk. És itt csodálatos látvány tárul elénk. Az úttól keletre és nyugatra végtelen kaszálók. Nyáron. De tavasszal óriási, ezerszínű virágszőnyeg. Gyönyörű kép, melynek keretét a gyülekezet néhány fi- liája, Nemesládony, Tompa- ládony, Csér, Csáfordjánosfa képezi. Űjabb pár száz méternyi út után a Répce hídja előtt áll az ember. A hídtól nyugatra ezen a vidéken szokatlan domb, a Várhegy látható. Erről azt tartják, hogy törökkori földerődítmény maradványa. Első pillanatra látszik is rajta, hogy mesterséges domb. Egészen rövid távolságra a község főutcájába torkollik a vasútállomás útja. És itt mindjárt három egyháztörténelmi emlék is megállítja az embert. Pajtatemplom Az úttorkolattól pontosan fezemben van egy udvar, melynek. pajtája valamikor templommá szentelődött. 1717-ben ugyanis elvették a gyülekezet régi templomát és a hívek 1781-ig a nemeskéri artikulá- ris gyülekezet templomába jártak. A türelmi parancs megjelenése után az ősök azonnal templomépítéshez készülődtek, de hát az egyik napról a másikra nem épülhetett fel. S ekkor egy nagygeresdi ^kisgazda, Horváth János felajánlotta a kertjében levő pajtát istentiszteleti célokra s miután at a nagygeresdi asszonyok által „meg- sároztatott és megfehérítte- tett”, szerény berendezéssel 1781-től 1784-ig az istentiszteletek helye lett. Asszonyháború “ Az úttorkolattól kissé nyugatra, a Fő utcán fekszik az a templom, amely 1638-tól 1717-ig az evangélikus gyülekezeté volt. A soproni országgyűlés után az ősök új, meg új kérvényezéssel 1717-ig tudták halogatni a templom átadását. Ekkor azonban megerősített katonai karhatalommal elvették. Azért megerősítettel, mert az első karhatalmat, a hagyomány szerint, a nagygeresdi asszonyok seprőkkel és sodrófákkal megfutamították. Nagygeresdi egy esség A templom mögött áll ma is a ma már düledező Káldy kúria, melyben 1833-ban egyházunk a református egyházzal olyan egyességet kötött, hogy a két egyház a gyülekezetei területén kisebbségben élő másik egyház híKiilföldi egyházi hírek A PROTESTANTIZMUS SPANYOLORSZÁGBAN A „Christian Cehtury” című amerikai egyházi lap hosszabb cikkbén tárja fel a spanyol- országi protestánsok nehéz helyzetét. A hadseregben például mohamedán vallásúak is érhetnek el tiszti rangot, de a protestánsok nem. Az állami iskolákban a protestáns gyermekeknek is részt kell venniük a katolikus egyházi szertartásokban. A madridi protestáns teológiai lelkésznévelő intézet továbbra is zárva van. Bibliát kiadni, vagy az országba behozni nem szabad. Az utóbbi években legalább 30 protestáns isten- tiszteleti helyiséget zártak be. Egy neves amerikai politikus Emmet J. Hughes megállapí-' tása szerint Spanyolországot ma a római egyház, a hadsereg és a falangisták pártja kormányozza. És ezt a kormányzatot az Egyesült Államok gazdasági és katonai segítsége tartja fenn. A Christian Century felveti a kérdést: „Miért nem -járunk el úgy, mint Norvégia és Dánia?” É két állam ugyahis tiltakozott Spanyolországnak a NATO-ba való felvétele elten. A MI PÉNZÜNK Az egyén jólétének biztosi- eldobált szemét a város képét ember, aki talán nem lát túl veit ugyanolyan lelkigondozásban részesíti, mint a saját híveit. Az új templom Az új templom építéséhez a Türelmi Rendelet megjelenése után azonnal hozzákezdtek s 1784. pünkösd napján fel is szentelték. Ma a község közepén fekszik, de a község közepe akkor a faluvége volt. Milyen áldott az Isten előrelátása. Milyen jó, hogy a templom ném épülhetett az utcafrontba, hanem attól jó 40 méternyivel beljebb. Előtte díszbokros, gruppirözött terület. Hatalmas, 320 négyzet- méter területen emelt épület, öles falakkal, de, mert magas, mégsem zömök. Akkor persze torony nélkül építették, 1818 óta 28 m magas tornya is van. A toronyépítés 100 éves jubileumát a torony falába épített márványtáblával örökítette meg a gyülekezet. A templom stílusa nem tiszta. 1912-ben kicserélték a régi ablakokat s most az emeleti ablakok félkörívesek, a földszintiek fél-félkörívesek. A hozzáértő belépő azonnal látja, hogy tipikus türelmi rendeleti templom, de mégsem at at Össáenyornbtt, egymást szülte éfihtő kólusos • templom, mint á legtöbb ilyen, hanem tágas, levegős, hiszen 15 m széles. Berendezése egészen fából van, még a szögek is és az orgona kivételével eredeti. Sűrű vörösfenyő gerendázat alkotja a mennyezetet és ezek a kb. 16 m hosszú gerendák olyanok, hogy alapos vizsgálódás áfán sem állapítható meg, melyik végük a vékonyabb? Sokszor elgondolkoztam rajta, hogyan tudták ezeket a fenyőóriásokat abban az időben ideszállítani? Eredeti vörösfenyőből vannak a padok is. 1792-ben állították, felette a szószékkel. Az orgonát 1874-ben építtette a gyülekezet, de, mert, úgy látszik, elsőrendű szakemberrel készíttette (Tausz Mihály, Né- met-Szentmihály) és szinte luxuskivitelben, ma is teljesen kifogástalan. A templomnak 2 harangja van, egy 600 és egy 155 kg súlyú, a harmadikat elvitték a második világháborúban. Bízik azonban abban, hogy ezt is pótolhatja, mint ahogyan 1925-ben egy napi gyűjtéssel összeadta az első világháborúban elvitt két harang utódjának az árát is. Érdemes még félj egy e?ni, hogy a templom építésének költsége a torony nélkül 3559 föHht 43 és fél krajcár vólt. Abban az időben bizonyára tekintélyes összeg. Haubner emléktábla A templom nyugati oldalán épült lelkészlakás homlokzati falában márvány emléktábla van elhelyezve annak emlékére, hogy 1856—1861-ig Haubner Máté püspök volt a gyülekezet lelkésze. Haubner Mátét az 1848-as szabadság- harc idején kiadott körleveléért elmozdították győri lelké- szi és szúperintehdensi állásából. A kereszteltek anyakönyve II. kötetének 59. oldalán sajátkezüleg jegyezte fel kálváriájának rövid történetét. Elmondja, hogy lázítás vádjával 1849-ben 6 évi várfogságra ítélte a hadbíróság s hogy ebből egy és fél évet ki is töltött Kufsteinben. Akkor amnesztiát nyert, de mindamellett, hogy a hadbíróság hivatalától meg nem fosztotta, visszajövetele után „azoktól mégis eltávolítva tartatott) policiai felvigyázás alatt, Sopronban”. A nagy- geresdi gyülekezet a parókia nélkül maradt szuperintendenst 1854. január 3-án lelkészévé választotta, de hivatalát sok huzavona, kérvényezés árán Csak 1856. május 11-én foglalhatta el. 1861-ben aztán visszatérhetett győri lelkész! állásába. • Még egy emlék. 1851-től 1856-ig az a Pálfy József volt a templom lelkésze, aki sop- rbni tanképző intézetünk megalapítója és első igazgatója lett. Mégegyszer a templom. Szép, hatalmas, impozáns kívülről és belülről. A gyülekezet mindig példás rendben is tartotta. Ma is abban tartja. Belülről mégis akkor a legszebb, amikor nagyünnepeken a templomhoz tartozó tíz község evangélikus népe zsúfolásig megtölti. Balogh Ernő Hirosimái papírmadarak Az Egyházak Világtánácsá- nak egyik tudósítója Hirosimában járt. Az ő élményeiből közöljük az alábbiakat. Hirosima a borzalmas atomrobbanás után tizennégy esztendővel modern szorgalmas nagyváros képét mutatja. Az 1945. augusztus 6-i borzalmas esemény nyomai lassanként eltűnnek. Otl, ahol az atombomba fölrobbant, egy tágas tér van, a Békepark, a Békecsarnok és Múzeum számára. Ez a múzeum megrendítő módon és megcáfolhatatlanul nyitja rá a látogatók szemét az atomtámadás szörnyű következményeire. A Békeparkban hatalmas táblák állhak, rajtuk a halálos áldozatok nevei olvashatók végtelen Sorokban. Egy szétbombázott ház szándékosan otthagyott romjai ébresztgetik szüntelenül a hlrosimai atomtámadásra való emlékezést. Újra épül a Vöröskéreszt- kórház amelyben az „atombetegeket” ápolják. Mindennap újabb és újabb betegeket szállítanak ide fehérvérűséggel — főleg fiatalokat. A szemtanú élményei: Egy napsugaras kórteremben két fiatal lány fekszik, akiknek az Orvosok már csak néhány hónapot adnak. Ennek etlenére mindketten vidámak. Szobájuk mintha nem is kórterem lenne: a falakon képek, állványokon könyvek, a meny- nyezetről vedig csillogó, színes papírból formált tarka madarak csüngnek alá. Papírból madarakat formálni kedvenc gyermekszórakozás Japánban. Hirosimában ezeknek a pavírfigv.ráknak azonban különös jelentőségük is - van. Később még szólunk erről. Egy másik kórteremben fiatal japán férfi, harmincéves, három kisgyermek atyja. Csak most hozták be. A diagnózis itt is az, ami csaknem mindig ugyanaz: fehérvérűség, — „atomhálál” — mondják Hirosimában. Ez a kórterem is tarka madarakkal díszített. A hirosimai Békeparkban áll egy emlékmű: japán gyermekek állították azoknak a társaiknak emlékére, akik az atombomba áldozataiul estek és — még most is — naponta áldozatául esnek. „Sadako — az atombomba gyermekáldozatainak emlékére” — ez a felirat. Sadako ■— egy japán kislány neve; kétéves volt, amikor 1945. augusztus 6-án „tűz hullott alá az égből”. Sadako megsebesült, de ismét felépült és boldogan élte ifjúsága évéit. Iskolába járt és már a pályaválasztás terveivel foglalkozott. Es ekkor jött a betegség. Most is a 'félelmetes diagnózis: fehérvérűség. Sadako fiatal volt, tanult és még nem akart meghalni. Betegszobája magányosságában japán gyermekszokás szerint papírmadarakat formált. Valami különös cél lebegett a szeme előtt: ezer madár a béke követeként szálljon szét szerte a világba, hogy soha többé gyermeknek ne kelljen azt átszenvednie, amit ő végigszenvedett. A halál kivette kezéből a munkát, — de békeművét folytatták a japán iskolásgyermekek százai. Ezért függnek Hirosimában minden betegszobában kecses, tarka papírmadarak, Gádor András tasan túl ma a közösség, a nép, a társadalom élete és boldogulása a főkérdés. És mert így van, meg kell tanulnunk túlnézni szűk egyéni érdekeinken és mindig szem előtt kell tartani a közösség érdekeit. VALÓBAN, SZEM KELL AHHOZ, hogy valaki a nemzet nagy értékeiben meglássa a közös tulajdont. Valahol háztömböket építenek, bennük rengeteg lakás. Valószínű, hogy mi soha nem fogunk ott lakni. Mégis, tudunk-e örülni annak, hogy sok millió ember közös pénzén embertársainknak lakás épül, ahol otthont találnak majd családi fészek után vágyódó emberek? Valahol korszerű utat építenek. Rengeteg ember rengeteg köbméter földet mozgat meg és tömérdek anyagot használ fel. De elkészül az út és simán gördülnek rajta a járművek. Lehet, hogy egyszer mi is végiggördülünk rajta, de lehet, hogy soha nem járunk arrafelé. Tudunk-e mégis örülni annak, hogy a mi pénzünkön korszerű utak épülnek, hogy simább és élvezetesebb legyen a közlekedés? Amikor olvassuk az újságban, hogy egy soha nem hallott nevű távoli faluban kigyulladt a villany, tudunk-e örülni annak, hogy a mi pénzünk felhasználásával ismeretlen, távoli embertársaink kulturáltabb életkörülmények közé jutottak? — Bizony, meg kell tanulni örvendezni azon, hogy a közösség pénzén közhasznú létesítmények keletkeznek s ennek még akkor is örülnünk kell, ha mi nem élvezzük közvetlenül ezeknek a létesítményeknek az áldását. AMERRE MEGYÜNK, MINDENÜTT a közösség vagyonával találkozunk. A gyár, a híd, a vonat, a villamos, a múzeum, a könyvtár, az út, a kórház, a villanyvezeték, az üzletek mind-mind a társadalom, a nép tulajdona. A nép pedig mindig rábízza vagyonát az egyesekre. Milyen szomorú, hogy egyesek a saját vagyonukra gondosan vigyáznak, a nép vagyonát pedig hűtlenül kezelik. Milyen szomorú dolog egyesek felelőtlensége, akik körömszakadtig védik azt, ami az övék, de léhán pazarolják azt, amit a nép bízott rájuk. Milyen ember az, aki otthon a lakását tisztán tartja, mert az az övé, az utcán pedig szemetel, mert az a közé? Milyen ember az, aki kínosan vigyáz ruhája tisztaságára, de a vonat ülését bemocskolja, mert oda „csak” embertársai ülnek? Mit mondjunk arra az emberre, aki senkinek nem ad kölcsön könyvet a sajátjából, mert félti, ugyanakkor azonban a nála lévő könyvtári könyvet zsírosán és gyűrötten adja vissza? Vagy milyen ember az, aki otthon a fogához veri a garast, de a munkahelyén visszaél a rábízott javakkal és ott károsítja meg a közösséget, ahol csak lehet? A TÁRSADALOM az egyénekre bízza tulajdonát és az egészséges magatartás az, ha valaki a közös tulajdont legalább annyira megbecsüli, mint a sajátját. A keresztyén embert ebben a tekintetben is eligazítja a hite és Isten igéjéhez kötött lelkiismerete. Mi, keresztyének, tisztában vagyunk azzal, hogy életünk minden területén Istennek tartozunk számadással. Azzal is tisztában vagyunk, hogy mindenkit szeretni tartozunk. A közösség tulajdonának védelme, megóvása, becsületes kezelése, sőt gyarapítása olyan kötelességünk, amelynek teljesítése Istenbe vetett hitünkből és embertársaink iránti szere- tétünkből folyik. Aki megbecsüli, tiszta kézzel kezeli a közös vagyont, az mindenekelőtt Istennek engedelmeskedik. Isten ugyanis elvárja mindenkitől, hogy a rábízott értékek kezelésében legyen minden tekintetben hűséges és tisztességes. Az i ilyen ember megbizonyítja az emberek iránti szeretetét is. Mert a közösség tulajdonának minden megkárosítása feltétlenül minden esetben a többi ember rovására történik. A besározott vonatülés másik embertársunk ruháját piszkítja be. A zsírosán visszaadott* megrongált könyvtári könyv másik embertársunknak szerez kellemetlen, perceket Az uteán rontja, az éjjel hangosan szóló rádió emberek pihenését zavarja meg. A közösségi élethez, a társadalmi tulajdon védelméhez igazi szeretet kell. Olyan szeretet, amely „nem keresi a maga hasznát”, hanem amely tekintettel van a többi ember, az egész közösség érdekeire. Aki megbecsüli a közös vagyont, az saját magával is jót tesz. Mert a közösség jóléte, életszínvonalának emelkedése attól is függ, hogy az egyes emberek a maguk helyén milyen hűségesen bánnak a társadalom rájuk bízott tulajdonával. Minden sikkasztás, rongálás, hanyagság, hűtlenség visszarántja a közösséget, viszont minden hűséges, becsületes helytállás, tiszta kézzel végzett munka előbbre viszi a közösséget az anyagi jólét útján s ennek természetesen visszahulló áldása van az egyén életére is. A hit és a szeretet indítéka mellett tehát mindenkinek saját érdeke is, hogy a közös tulajdont a leg- messzebbmenően védje, óvja és hűségesen kezelje. AZ ÉN PÉNZEM felhasználását én intézem. A mi pénzünk felhasználását arra illetékes vezető emberek intézik. Mindenki nem láthatja át az országos szükségletek bonyolult hálózatát. Az egyszerű faluja, vagy városa határán, nem illetékes eldönteni, hogy a közös pénz hol, mikor és milyen formában kerüljön fel- használásra. Ezért a közösségi élethez a legmesszebbmenő bizalom kell. Az a bizalom, amely feltételezi, hogy az illetékesek mindig legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint, a nép érdekeinek szem előtt tartásával rendelkeznek a közösség anyagi javai felett. Hogy ezt megtehessék, érezniük kell a széles néprétegek bizalmát. S hogy ezt megtehessék, ezért szálljon naponként a keresztyének hűséges imádsága a felsőbbségért Isten trónusa elé. Hűség a magamén és hűség a másén. Jól sáfárkodni az én pénzemmel és jól sáfárkodni a mi pénzünkkel. Egyformán megbízhatónak lenni és tisztakezűnek abban, ami az enyém és abban, ami a népemé. Ez Isten határozott akarata és ez mindnyájunk érdeke is. S mi ennek a hűségnek a jutalma? Kétségkívül elsősorban a jó lelkiismeret Isten előtt, aki egyszer mindenkit ítéletre szólít és a sáfároknál a hűséget keresi. De aztán jutalom az is, ha megbecsülnek az emberek és megbecsül az a társadalom is, amelyet teljes odaadással és becsületességgel szolgálunk. Tarjám Gyula Isten sorompói Egyik filiámba vezetett az úiunk ringó búzatáblák között, nyári napsütésbeh, hangos madárdaltól kísérve. A lovak távolt fürkészve, szaporán nyargaltak velünk a közelítő tag- úton, de hirtelen lassítottak, mert észrevették a tőlünk jobbra húzódó sorompót. Nem is volt ultinkban á veszélyt- jéltő fá, de az állatok kifinomult érzéke már felmérte, hogy vigyázat, figyelem, itt valami van, ami megállást parancsol! Építkező családok homokbányát nyitottak és a bánya bejáratát sorompóval zártuk le, elejét véve a nagyobb veszedelemnek! Arra gondoltam, hogy milyen jó szolgálatot tesznek a megállást parancsoló sorompók! Milyen jó, hogy a vasúti átjáróknál sorompót húznak le a járművek és a járókelő emberek elé, amikor prüszkölve átszalad a vonat a világot összekötő acélsmpáro- kon. Milyen jó, hogy a szakadékok elé sorompót vonnak, hogy a mélységbe ne zuhanjanak a kirándulók! Milyen )ó, hogy a vizek fölött ívelő hidaknak karfás sorompója van, hogy az örvénylő vizekbe alá ne essenek az emberek! Árrá gondoltam, hogy milyen jó szolgálatot tesziiek azok a sorompók is, mélyeket Isten az élet útjain állít fel. Szabad elhatároznunk, hogy a pénz szolgálatába szegődünk és miközben az arannyal teleszórt úton lihegve fűtünk, Isten lehúz előttünk. egy sorompót és mi kiégett lélekkel, sírva vesszük észre, hogy» ez az út nem az Isten útja! Szabad elhatároznunk, hogy a szórakozás és a szerelem mámorát hajszoljuk és egyszeresük Isten áldott keze lecsap előttünk egy sorompót és az illúzióktól rosszul látó szemünk könnyezve áldja a tiltófát emelő kezet! Szabad önzőn és egyben ár- ván úgy élni, hogy pénzt gyűjtsünk, illúziókat kergessünk, vakon álmokat álmodjunk. De Isten sorompói megállásra kényszerítenek, és figyelmeztetnek, hogy borzalmas dolog árván és emberi kapcsolatok nélkül élni. Isten sorompói megtanítot»* tak mindnyájunkat arra, hogút a keresztyén egyházak sokféle dísze és koronája föld-j re hullott ugyan, de ugyan akkor világossá lett előttünk hogy a keresztyénség nem az? élet fölé állított feladón, ha-\ nem az egész életet betöltő körülvevő csodálatos erő! Amikor pedig a sorompÁl szabad utat mutat és a ve-b szélyes zónán már túl va-I gyünk, kettős érzésünk tá-t mad. Az egyik, hogy az éle-\ tünket veszélyeztető területen : túl' vagyunk, a másik, hogy most valami új területen járunk! Isten az egyházban élő hivő emberek számára felemelte a sorompót és tudtunkra adta, hogy a közvetlen veszedelem elmúlt, de ugyanakkor arra is biztat, hogy az új területen merjünk új látással látni! Ezen az úton a leóké kettős: Az egyik és az első, hogy még sokkal jobban érdekeljen bennünket Jézus Urunk szent ügye, a másik, amely egyben az előbbiből következik, az emberiség ügyé! Aki a két cél közül egyiket a másik ellen játsza ki, ném értheti az evangéliumot, de nem érti Isten parancsait sem! Együtt, egyszerre szolgálni a kettőt önmagától értetődő és boldog öröm. Jézus érőt is ad hozzá, mert Ő él! Luther háza asztalára véste ezt a latin szót: „Vivit” (ö él). Jézus él és körülölel bennünket szolgálatra indító és a szolgálathoz elégséges erejével! Fülöp Dezső KÜLFÖLDI EQYHAZI HÍREK Németország A tutzingi evangélikus akadémián tartott teológiai konferencián heves vitára került sor Nyugat-Németország atomfegyverekkel való felszerelésének kérdéséről. Dr. Hermann Diem tübingeni teológiai professzor erőteljesen képviselte azt az álláspontot, amely szerint az egyháznak határozottan és megingathatatlanul állást kell foglalnia Németország újrafelfegyverzése és kü- lörtösen Is atomfegyverekkel való ellátása ellen. Az ellenkező álláspontot Putz erlan- geni dékán képviselte. — D. Hermann Diem professzor közismert vezetője az atomfegyverek ellen küzdő német- országi teológusok csoportjának. A Sajtóosztály hírei A sajtóosztály szeretettel értesíti a lelkészeket és a gyülekezeteket, hogy Iratterjesz- tése megnyílt. Az eredményes munka érdekében azzal a kéréssel fordul a lelkészekhez és a gyülekezetekhez, hogy iratterjesztési hátralékaikat; rendezni szíveskedjenek. — Kérjük a lelkészeket és a gyülekezeti tagokat, hogy gyülekezeteinknek minden olyan eseményét, megmozdulását, amely olvasóink érdeklődésére számot tarthat, hírközlés céljából szerkesztősé- günkkel idejekorán közöljék.
