Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-08-02 / 31. szám
SÁFÁRKODÓ földi javainkkal A Szentháromság utáni 5. vasárnap igéje gondolkoztatott el ezen: „Minden rossznak gyökerek a pénz szerelme...” (1. Tim. 6, 10.) és eszembe jutott, amit egy-két hónapja egy szorgalmas templomjárótól hallottam. Akkor nem figyeltem rá különösebben. Az illető kölcsön kért 2000 Ft-ot, majd néhány hónap múlva ismét 800 Ft-ot, csupán azért, hogy egy bajbajutotton segítsen. Volt is rá reménye, hogy visszakapja, még nem is. Inkább nem. De visszakapta. Előbb Istentől, azután attól is, akinek adta. Közvetlenül a kölcsönadás után egészen különös módon, de a Krisztus gyermeke számára érthetően, rendkívülien megnövekedett a jövedelme s egészen rövid ifjú alatt megtérült a kölcsönzött pénze. Az illető is nagyon elgondolkozott ezen. Bizony arról volt itt szó, amit az ige igy mond: „Van olyan, aki bőven adakozik és annál inkább gazdagodik, és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. A mással jól tevő ember megkövéredik és aki mást felüdít, maga is felüdül. (Példabeszédek könyve 11, 24—25.) Ez a keresztyén embej sáfárkodásának a lényege. Kétségtelen, hogy Isten rendszeresen akar segíteni mindenkin. Ezt meg is teszi s nem tűri a földi javak igazságtalan, antiszociális elosztását. Isten ilyen munkálkodásában a keresztyén embernek is részt kell vennie. Isteii munkálkodása a „vetés”, hogy legyen „aratás”. Vetés az egyház munkája, mikor gyermekeket és felnőtteket oktat az Űr ismeretére, útjaira, mikor látogat, mikor emberekkel testileg és lelkileg jót cselekszik, szegényeket, özvegyeket, árvákat segít, mikor szeretetintézménye- ket tart el együttesen, vagy ezeken felül még külön a gyülekezeteken belül is végzi azt a munkát stb. Mindazok állandó, folyamatos végzésére anyagi javak kellenek, s Isten rajtunk keresztül akarja ezeket a megfelelő helyre juttatni. Nem mindegy hát, hogyan sáfárkodik, gazdálkodik a keresztyén ember a javaival, pénzével. Sokan a keresztyének közül, akik egyáltalán nem fösvények s szeretik is egyházukat. Jézus Krisztust, anyagi javaikkal nem úgy élnek, mint Isten sáfárai, „gazdatisztjei”, hanem úgy. mintha pénzük és javaik korlátlan tulajdonosai volnának. Csak ötletszerűen, alkalmanként, talán valami rendkívüli körülmény hatására adakoznak, s nem rendszeresen. Pedig ezért sokszor fennakadás lehet éppen a szeretetszolgálatban. Hogyan kell javaimat a lehető legjobban felhasználni Isten akarata szerint? 1. Tudnom kell azt, hogy az Or Jézus Krisztus megváltott engem, aminek következtében nem vagyok többé a magamé. „Áron vétettei# meg”, ti. Jézus Krisztus drága vérén. Ezért egészen az övé vagyok, s övé minden, ami az „enyém”. Minden tulajdonom, pénz, vagyon stb. csak sáfárkodásra, a velük való gazdálkodásra bízatott rám, az elszámolás kötelezettségével. 2. Rendszeres, tervszerű gazdálkodásra van szükségem s nem alkalomszerűen kell' földi javaimmal munkálkodnom. Rendszeresen adakozzunk oly S mértékben, amilyenben Isten földi javainkban előmenetelt ad. 1. Korinthus 16, 2. azt mondja: „A hét első napján mindenki tegye félre magánál, amit sikerült összegyűjtenie”. Ebben az igében különösen lényeges, hogy rendszeres legyen az adakozásunk. Vagyis Isten előtt le kell rögzítenünk azt, hogy földi jövedelmünknek megfelelően mennyit szánhatunk Isten dolgaira, vetésére, hogy ebben is együtt munkálkodjunk vele. 3. Figyelemre méltó a fenti igében az is, hogy nem azt mondja, csak annak kell így cselekednie, aki tehetősebb, jobb jövedelme van. hanem „mindenki” tegye ezt. A példabeszédek könyve fenti idézetben „járandóságnak” nevezi az adományt. Fz tehát a keresztién embertől jár! 4. Felmerül az a kérdés is: mennyit adjak .hát? Semmiféleképpen nem állíthatunk itt fel szabályt, mert mindazt, amit teszünk, nem valamilyen törvény kényszere alatt tesszük, hanem az értünk életét adó Jézus Krisztus iránti szeretetből és az iránta való hálából. Jézus Krisztus az ő megváltott gyermekei, örököstársai számára, az adakozásra nézve semmiféle rideg törvényt, szabályt vagy parancsot éppen ezért nem ad. De mi igenis tudjuk, és ezt élnünk kell: „Uram mindenem, amim vari, a Tied, használd fel jó- tetszésed szerint”. Nem arról van tehát szó, hogy tizedet, ötödöt vagy akárhányad előírt részt adjunk mindabból, amit Isten ad s ebből törvényt csináljunk. Hanem arról, hogy adakozásunk, anyagi javainkkal való sáfárkodásunk legyen biblikus, írásszerű, állandó és rendszeres. Jobb, ha Isten előtt megállapítom azt a legkisebb összeget, amit adok, minthogy semmit se adjak, vagy csak éppen annyit, mint a semmi. Nagyon különös sok keresztyén magatartása ebben a kérdésben. Vannak, akik azonnal készek, sokszor erejükön felüli, nagy összegeket — ha kell, kölcsön árán is — áldozni valaminek a megvásárlására. Az üdülők százai és ezrei utaznak a forró nyári napokon a csodálatosan szép „Magyar Tenger”, a Balaton partjaira üdülni és gyógyulni. A szemek nem tudnak betelni a tó látványával. Méltán. De ennek a tónak nemcsak a jelene és a jövője gazdag és reményteljes, hanem a múltja is. A tó környékén, elsősorban Keszthely környékén folyó ásatások érdekes, sőt izgalmas eredményekre vezetnek. A kutató régészek szerint a keszthelyi ásatások <- legfontosabbak, mert mai ismereteink szerint az egyetlen hely, ahol az egymást váltó, vagy egymással keveredő népek és kultúrák nyomai mind megtalálhatók. A keszthelyi határban fekvő Fenékpusztán került elő a Pannóniái keresztyériség legrégibb emléke: egy gyönyörű háromhajós bazilika alapja. A kutatók megállapítása szerint a IV. század derekáról való. Az utolsó átépítések a VI. századra mutatnak. Ügy látszik, hogy ebben az időben már nagyon megszaporodott a keresztyének száma, mert nem messze az első bazilikától, találtak egy nagyobb méretűt is a VI—VII. századból. Mindkét bazilikának az alapfalai jó állapotban maradtak meg a földben. A IV. században a mai Fenékpuszta helyén egy fallal körülvett város volt, amelynek lakói főként földművesek és iparosok voltak. Ennek az úgynevezett erődvárosnak a lakói keresztyének voltak. Az első istentiszteleti helyük magánlakásból átépített bazilika volt. Hasonlóan az eddig ismert legrégebbi istentiszteleti helyiséghez az Orontes menti Duro-európai lelethez. Éltek itt természetesen nem keresztyének is, de azok jórészt a városon kívül. Sírjaik ugyanis Anyagi erejükön felül költeni saját céljaikra, miközben az Ür dolgaira csupán asztalaik lehulló morzsáit adják, amit úgyis kisöpörnének. Érdemes volna pénztárkönyvet vezetni évi kiadásainkról. A legtöbb esetben a kiadások között ez a tétel lenne a legkisebb: Isten céljaira. Pedig: „Aki szűkén vet, szűkén is arat, és aki bőven vet, bőven is arat” — mondja Isten igéje. Ha a rendszeres, jövedelmednek megfelelő adakozás eddig elkerülte volna a figyelmedet, kedves olvasó, vedd fontolóra e kis írást. Isten akaratát ismerd meg az adakozásban is úgy, amint Ö azt az Írásban kijelentette. Jézus Krisztus drága vérén megváltva, nem vagy többé a magadé, övé vagy te és mindened, amid van. Csak sáfára, nem pedig tulajdonosa vagy annak, amit Ö reád bízott. „Adjatok, nektek is adatik; jó mértékkel, megnyomottat és megrázottet, színig teltet adnak a ti öletekbe." (Lk. 6, 38.) Így cselekedj, hogy elhangozhassák feletted is a szó: „jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe”. (Mt. 25. 21.) Boros Károly mind a falakon kívül vannak, a keresztyéneké viszont a falakon belül. A nem keresztyén sírokban mellékletek, illetve túlvilági útravalók és emlékek vannak, míg a keresztyén sírokban ilyen nincs, vagy egészen ritkán és akkor is kevés. Milyen nagy életformáló ereje volt az akkori keresztyénség- nek, hogy a temetkezési pompát meg tudta fékezni. Kevés az adat arra, hogy pontos képet alkothassunk a pannon keresztyénség életéről. Annyi bizonyos, hogy közöttük nemcsak rómaiak, hanem az őslakók is képviselve voltak. A különböző adatokból az is nagyon valószínű, hogy ez a keresztyénség ariánus volt. De maga az a tény, hogy a negyedik század derekáról ilyen emlékünk van, hallatlanul nagy jelentőségű, hiszen csak 313 után nyerte el a keresztyénség Nagy Konstantinus császártól a szabadságot és ezzel az építési jogot. Nagy dolog, hogy hazánkban egy ilyen becses művelődéstörténeti, egy- egyben egyházi emléke van. Nem közömbös, hogy honfoglaló eleink ezen a földön már keresztyéneket találtak, akikkel azután keveredtek is. Így a keresztyénség felvétele nyilván könnyebb volt, mint enélkül lett volna. Ugyancsak érdemes megemlíteni, hogy ezen a területen a Vili—IX. században is folyt missziói munka, melynek emléke a zalavári bazilika romja. Ekkor már nem rómaiak, hanem frankok és szlávok voltak a hódítók, de egyben beolvadók is. Régészek vallatják a földet és keresik a múlt életének nyomait, hogy elmondhassák a ma élőknek, hogyan éltek a régiek. Nekünk azt mondják, hogy ezen a földön már a negyedik században keresztyének dicsérték az Urat. Mesterházy Ferenc HÍREK Egy pohár víz Az édesanya hazavárta messze élő fiát. Régen nem látta már, nem csoda, hogy szív és szoba megtelt öleléssel, a szeretet izgalmával. Ünnepre terült az asztal is. Kedves kezek kedvenc ételeket varázsoltak a várva várt elé. Aztán megjött a fiú. ölelés, esők, könny és beszélgetés tette boldoggá a szobát. A vacsora végén inni kért a fiú. — Tessék fiam — mondta a mama —, itt van egy pohár friss viz. Most hoztam a kútról. A fiúban kegyetlen, vad vulkánok öntötték el a gyermekarcot. — Én sohasem iszom vizet, csak bort, vagy pálinkát! És kirohant a házból. Egy félesztendő múlva, amikor újra hazajött, már nem várta senki, csak a temetőben sírtak az akácok. Az árva küszöbön már hiába sírta az elkésett vallomást: — Édesanyám, hazajöttem azért az egy pohár vízértté * Szegény fiú, még nem tudta, hogy az élet és a szeretet — sürgős ! (L.) — Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Rom. 11, 25—32; szószéki igéje: Luk. 13, 31—35. —Az alberti gyülekezetben július 26-án Káldy Zoltán püspök előadást tartott kínai útjáról. — A tési gyülekezetben július 19-én Bach-emlókest volt, amelyen a zeneszerző életéről dr. Bányai Béla várpalotai lelkész tartott előadást. Az offer- tórium az orgona javítására szolgált. , — A Tolna—Baranyai Egyházmegye Lelkészi Munkakör zössége augusztus 4—6-ig Pakson tartja legközelebbi munkaülését. Az ülés tárgyai között az alábbi előadások szerepelnek megbeszéléssel: „A lutheri hit által való megiga- zulás és az evangélikusok tanítása a cselekedetek alapján való ítéletről“ — „A hit által való megigazulás és a munkaetika összefüggései“ — „Egyházmegyei békeszolgálatunk“ — „A jövő útja“ -w „Teológiai folyóiratok megbeszélése“. A munkaülés egyik’ napján részt vesz Káldy Zoltán püspök is. — A Budapest-Béesikapu téri templomban július 26-án a Magyarországon tartózkodó vendég finn evangélikus lelkész, Karanko Juoko végezte az istentiszteletet és igehirdetés-szolgálatát — magyar nyelven. — A vasi Egyházmegye Lelkészt Munkaközössége július 23—24-én Nagysimonyiban tartotta ülését. A tárgysorozat összefoglaló témája: „A gyülekezet új életformájának kialakulása társadalmunkban."' Előadást tartottak: Tekus Ottó esperes, Józsa Márton cell- dömölki, Benkő Béla nádasát, Martos Ödön sárvári, Farádi Mihály körmendi, Csizmadia Sándor ostffyasszonyfai. Túrmezei János gércei, Szabó Lajos kissomlyói lelkészek és Zsigmondy Árpád kissomlyói és Ittzés Gábor celldömölki segédlelkészek. Igehirdetéssel szolgáltak: Fülöp Dezső büki, Bánfi Béla zsédenyi, Smidé- liusz Ernő répcelaki és Kovács Béla nemeskoltai lelkészek. — A kőszegi gyülekezetben július 12-én Fülöp Dezső büki lelkész szolgált két előadással. '-A szarvasi Luther-Leány- . árvaházban f. év szeptember J 1-től felveszünk négyéves ; kortól leánygyermekeket eon• dozávra. Szarvason általános ! iskolák, általános gimnázium, ; mezőgazdasági technikum és • óvónőképző akadémia van, • Felvétel iránt érdeklődni le- í hét Luther-Leányárvaház : Szarvas címen. ! — CSALÁDI hírek. — Papunk ! hűséges olvasója. LAZAry Géza • 70 éves korában Tarealon elhunyt. 5 Temetése július 11-én volt. Az • igaznak emlékezete áldott! • — Otthonra vágyó nyugdíjas ró • 2—3 személy körüli munkát vál• lalna lakásért. Cím a kiadóhiva• talban. ; — Egyedülálló nyugdíjas özvegy ; doktorné, lakótársnőt keresek. • Cím: Palságh Oézáné, Bp. XIV., J Gyarmat u. 49/B. I — Nyu-dUas mérnök korrene- J tálás* vállal, ha bútorozott szobá- S hoz juthat. Lakbért fizetne. Cím a kiadóban. < ’SZEMEK Emlékszel még rám, Istenem, ha szelíd magasból hirtelen eltűnők, csillagként leoldva szikrás egedről fényjelem? Hány tört tükörből rakod össze — hisz ki ismert még így? — kemény arcom ívét újból s örökre egy új teremtés reggelén? Megnézel majd sötét szemekben; emlékem, mint hullám színén a lepke szárnya szerterezzen — száz kép remeg föl s mindig én. Barátaim, szálló szerelmek, ó, milyennek is láttatok? — s majd anyám szemét kérdezed meg és akkor eszedbe jutok. Vidor Miklós #r Oskcrosztyén emlékek Dunántúlon Féltő szeretet Ugyanabban az órában jött hozzá néhány farizeus és ezt mondták neki: Eredj ki és menj el innét, mert Heródes meg akar téged ölni. És ő így felelt nekik: Menjetek el, mondjátok meg annak a rókának: íme, ördögöket űzök ki és gyó. gyítok ma és holnap és harmadnap bevégzem küldetésemet. De ma, holnap és holnapután úton kell lennem, mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a fiókáit szárnyai alá, de ti nem akartátok! íme pusztán hagyatik nektek a ti házatok. Mondom pedig néktek, hogy nem iáttok engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Lukács 13, 31—35, Az apyaszen tégy ház a mai vasárnapon régi idők óta Jeruzsálem pusztulásáról emlékezik meg. Tanuljuk meg, hogy Isten kegyelmes meglátogatását hálátlanul, megvetéssel nem lehet elutasítani. A kegyelem elmulasztott alkalmai többé nem térnek vissza. Isten türelme elfogy egyszer és feltartóztathatatlanul bekövetkezik az Ítélet. Miről beszél ez az ige gyülekezeteinknek? 1. Jézus féltő, megmentő szeretetéről. Tudatában volt küldetésének. Látja útja végső célját, a keresztet, melyet az a nép készít számára, melyért küldetett. Pedig egész életén át féltő szeretettel fáradozott népe megmentésén. Milyen fájdalmas szívének vallomása: „hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, miként tyúk az ő kis csirkéit szárnyai alá”. A féltő anyai szeretet megható képe pz. Jégeső idején a lezuhogó jég a tyúkot agyonveri, de szárnyai alatt megmenekülnek a kicsinyek. Minket is ezzel a féltő, megmentő szeretettel hívogat megtérésre, mikor igéje hangzik templomainkban, amikor testét, vérét vesszük az úrvacsorában és újjászüli gyermekeinket a keresztségben, akkor újra meg újra önmagát adja megmentésünkre. Mindent megtesz értünk, nem rajta múlik, ha elveszünk. 2. A megátalkodott, álszent magatartás végzetes voltáról. Mennyi fájdalmas keserűség csendül ki szavából: „Ti nem akartátok”. Hiába minden ilyen magatartás mellett. Mit ér az orvosság, ha a beteg nem veszi be. Vakon elmennek Isten legnagyobb ajándéka mellett. Megvetik Isten kegyelmét, elveszítik a Megváltót. Alszent farizeusok aggódni látszanak Jézus életéért, titokban azon mesterkednek, hogy a főpapi tanács kezére juttassák. Mennyi igehirdetés pergett le „falrahányt borsóként’|, rólunk is. Vannak ma is egyháztagok, akik makacsul nem akarják vállalni azt az utat, melyet Isten mutat gyülekezeteink számára. Mintha Jézust féltenék vagy az egyházat, pedig Isten dicsősége helyett a maguk dicsőségét keresik. Ez az ige leleplez minden hazug, látszatkegyességet. Végzetes elvakult« ság és megkeményedő?, ha nem ismerjük fel, hogy ma is Jézus hívja, gyűjti és világosítja meg a híveket. „Isten kegyelme” — mondja Luther — „olyan mint a futőzápor... Ti se gondoljátok, hogy örökké módotok lesz benne, mert hálátlanság és megvetés tovakergeti.” Tanuljunk meg hálát adni templomainkért, gyülekezeteinkért, a hirdetett igéért, míg tart a kegyelem ideje. 3. Mulasztásainkért, bűneinkért ránk zúduló ítéletről. Az elmúlt évtizedek megmutatták Isten kegyelmes ítéletét egyházunk felett. Megítélte a régi formákat, elsöpörte azt a társadalmi rendet, melyhez az egyház is kötötte szekerét. ítéletet mondott a képmutató vallásosság felett, Igaz, mélységes bizodalmát, emberséges megértő szívet vár tőlünk új formák és keretek között, hitből fakadó döntéseket életünket és az emberiséget érintő nagy kérdésekben. Meg akar tanítani őszinte szívből fakadó áldozatos szolgálatra. Jeruzsálem népe számára Kr. u. 70-ig tartott a kegyelmi idő. Eljött Isten ítéleté. Elvette tőlük igéjét, engedte őket az általuk választott úton vesztükbe rohanni, Az egyházon is az lenne a legszörnyűbb ítélet, ha Isten elvenné igéjét, nem szólna többé. Tanuljunk Jeruzsálem sorsából. Isten kegyelme még tart, bánjuk meg bűneinket. „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket.” (Zsid. 3. 7—8.) Garami Lajos ISTENTISZTELETI REND AUGUSZTUS Hö 3-an BUDAPESTÉN Deák tér de. 9 03rv.) Kékén András dr., de. 11 (úrv.) Kékén András dr., du. 6 Kékén András dr. Fasop de. 1) Mezősi György, <Ju. 7 Mezősi György. Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Mezősi György. Üllői út 24. de. fél 18, de. 11. Rákóczi út 57/b, de. 18 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. Karácsony s. u. 31. de. 10. Thaly K. u. 28. de. ll Bonnyai Sándor, du. 7 Bonnyai Sándor. Kőbánya de. 10 (úrv.) Utász u- 7. de. 9 (úrv.) Vajda P. u. 33. de. fél 12 (úrv.). Zugló de. 11 (úrv.) Kamer Ágoston. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Szuhovgzky Gyula. Rákosfalva de. 8 Szuhevszky Gyula- Fóti u. 22. de. u (úfv.) Nagy Istvái). Váci u. 129. dé. 8 (úrv.) Nagy István. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 18. Beneze Imre Soroksár-újtelep de. fél 9 Beneze Imre. Rákospalota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 18. Rp. Kistemplora du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtöst Kálmán. Rákosszentmihály de. fél ii Tóth-szőiiöe Mihály. Bécsikapu tér de. 9 (VJadeeeai Miklós, de. 11 Várady Lajos, du, 7 (úrv.) SsehFeiner Vilmos; Toroczkó tér de. 8 (úrv.), ge. fél 9 Schreiner Vilmos. Óbuda de. S (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 1* (úrv.) Komjáthy Lajos, du. # Komjáthy Lajos. XII., Tarcsap v. u. íi. de. 9 várady Lajos, der 11 Csonka Albert, du. fél 7 Csőm ka Albert. Budakeszi de. 9 Rutát kay Elemér. pesthidegkút d« fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, d<l 11 (úrv.) Kendeh György, du. I Rezessy Zoltán dr. Németvöigsf u. 138. de. 9 Rezessy Zoltán dB Kelenvölgy de. 9 Benes Mikiéi dr. Budafok de. 11 Bénes Mikié# dr. Nagytétény du. 3 Bene# Miklós dr. Albertfalva du 7 Benes Miklós dr. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Cs« pel de. II Juhász Géza, du. f Rzjta István. ................................................................................... NA PRÓL-MAPRA HÉTFŐ: — ZSOLT. 90, 10. — Repül az idő. Gyors, sebez a szárnya. Napok, hetek, évek jelzik múlásának mérföldköveit. Mégis drága a ma. A mai nap, az elröppenő pillanat. KEDD: - DÄN. 2, 44. — Repül az }dő. Gyors, sebes a szárnya. A tovatűnő pillanatot meg nem állíthatjuk. A rohanás egyszer mégis megáll. Ott: Nála. SZERDA: — HÓZS. 14, 4. — Repül az idő. Gyors, sebes a szárnya. Az ember Nála találja meg életének értelmét, békességét: a kegyelmet. CSÜTÖRTÖK: — 2. KRÖN. 25, 8. — Repül az idő. Az élet napról napra kisebb-nagyobb nehézségek éjé állíthat bennünket. Istenre rábízhatjuk magunkat: tud s akar segíteni rajtunk. ' PÉNTEK: — ZAK. 9, 10. — Repül az idő. Isten uralmának nem vet határt múlása. De uralma ipejiett nem szűnik meg békességet óhajtó akarata sem. Ez is örök. SZOMBAT: — ZSOLT. 60, 27. — Repül az idő. Gyors múlásában olyan sokszor érzi magát egyedül az ember. Isten készséges segítsége azonban megszabadít bennünket minden bizonytalan», érzéstőL <—s-> V
