Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-01-25 / 4. szám
KP. BERM. BP, 12. XXIV. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM. 1959. JANUÁR 25. 0 R S G ÁRA: 1.40 FORINT D. Dr. Veto Lajos püspök: I Két jelentős külföldi konferencián Régóta szükségesnek látszik, hogy az európai egyházak valamilyen módon találkozzanak egymással és megbeszéljék közös kérdéseiket, s feladataikat. Az Egyházak Világtanácsa, vagy például a Lutheránus Világszövetség az egész világ ke- resztyénségének, illetve evangélikusságának a problémáival foglalkozik, s így rajtuk keresztül sem idő, sem lehetőség nem nyílik európai problémáink tüzetesebb megvitatására. Az ázsiai és amerikai keresztyénség már évekkel ezelőtt létesített külön ázsiai és amerikai titkárságokat az Egyházak Világtanácsának az alosztályaiként ebből a célból, s ez jól bevált. Európában 1957-ben volt a dániai Liselundban az első ilyen jellegű összegyházi találkozó. Ezen a magyar protestáns egyházak, s így a mi evangélikus egyházunk is, képviseltették magukat. \ Kezdetnek jó is volt a liselundi konferencia. Jó volt a szelleme is. Ezt mutatja, hogy utána több tárgyalás volt egy újabb európai összegyházi konferencia előkészítése és összehívása céljából. A liselundi konferencián nagy hiányt jelentett többek között, hogy egyes evangélikus egyházak, köztük a hatalmas németországi evangélikus egyház, nem képviseltették magukat. Az új év első napjaiban megint Dániában, de most nem Liselundban, hanem Nybcngban ült össze az összeurópai egyházi konferencia. Nyborg ismerős előttünk arról, hogy tavaly, 1958-ban itt zajlott le az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának múlt évi ülése. Ez a szép fürdőhely Dánia déli készén fekszik. Maga Nyborg-Strand, a konferencia színhelyéül szolgáló nagy szálló, közvetlenül a tenger partján fekszik. Az összeurópai konferencia úgy került ide, hogy a dán evangélikus egyház vezető püspöke, Fuglsang-Damgaard még tavaly meghívta az összeurópai egyházi konferenciát, amit mindenki szívesen is fogadott, hiszen Dánia, különösen Nyborg-Strand nagyon alkalmas nemzetközi konferenciáik megtartására. A konferenciát a már korábban választott előkészítő bizottság hívta össze, névszerinti: Emmen Egbert, a holland református egyház főtitkára, Kiivlt Jaan, a szovjetésztországi evangélikus egyház érseke, Lilje Hanns, a hannoveri országos evangélikus egyház püspöke. Most az evangélikus egyházak egész Európából valóban nagyon szépen képviseltették magukat, köztük is különösen a németországi evangélikus egyház. Ott láttuk Niemöller Márton hes- sen-nassaui és Wilm westfá- Jiai egyházi elnököket, Dibe- lius, Lilje, Noth püspököket, VVíschmann-t, a németországi evangélikus egyház külügyi hivatalának igazgatóját stb. Az északeurópai evangélikus egyházak képviseletében jelentek meg: Fuglsang-Damgaard, Holm és Högsbre dán püspökök, a finn evangélikus egyház képviseletében Nikolai- nen Aimo professzor, az egyházi külügyi hivatal vezetője, Norvégiából Hauge lelkész, a norvég evangélikus egyház külügyi 'hivatalának igazgatója, Svédországból Johansson lelkész, a svéd evangélikus egyház külügyi hivatalának igazgatója, továbbá Holmström és Sundholm lelkészek, a Lutheránus Világszövetség képviseletében Zeuthen Mogens dán lelkész, az Egyházak Világtanácsa képviseletében Vis- sert’Hooft holland református lelkész. Kiivit észt evangélikus érseken kívül a Szovjetunióból részt vett a konferencián Parizsszkij, a leningrádi orthodox teológiai akadémia tanára, Voolaid észt evangélikus lelkész, Osolinisch lettországi evangélikus lelkész, Csehszlovákiából többek között Zsiak András, a szlovák evangélikus egyetemes egyház felügyelője, Lengyelországból Wantula András evangélikus teológiai tanár, összesen huszonkét ország több mint száz küldötte volt együtt. Magyar evangélikus egyházunkat a két püspök képviselte. A konferencia témáit lapunk korábban már ismertette. Különösen jelentősek voltak a következő előadások: Wickham anglikán kanonok előadása: „A keresztyén hit találkozása a modern technikai társadalommal” címen, Burgelin párisi filozófusnak a konstamtinusi korszak végéről szóló előadása, továbbá Szou- csek prágai teológiai tanár előadása az európai egyházak közös örökségéről és jelenlegi felelősségéről. A konferencia tagjait bizottságokba, összesen öt bizottságba osztották, ahol a konferencia témáival külön behatóan foglalkozhattunk. Én az első számú bizottságba kerültem, mely a technikai társadalommal való keresztyén találkozás problémáival foglalkozott. Nagyon érdekes volt az, ahogyan ennek a bizottságinak a tagjai a technikai és tudományos fejlődést nézték. Mindenki azon a véleményen volt, hogy az egyház nem lehet tudomány- és haladásellenes, viszont meg kell találni az új korban a megfelelő módot Isten örök igéjének hirdetésére és a keresztyén szolgiálatra. A plenáris ülés elé terjesztett és ott elfogadott jelentésben a következőket olvassuk: „A bizottság általában azon a véleményen van, hogy a technikai fejlődést pozitíve kell megítélni, mint Istentől kapott ajándékot és feladatot. A technikai fejlődés az emberi együttélés új módjára vezet, s az egyházat arra szólítja fel, hogy ezen együttélés és az új társadalmi rend kérdéseire nagy figyelmet fordítson.” „Európa legtöbb egyháza már a technikai korszak keletkezése előtt megvolt. Mivel (Európa) gondolkodásmódját, életformáját és egyházi struktúráját már a technika előtti korszakban kiformálta, azok a technikai világgal való találkozásra nem alkalmasak ... Ez a különleges európai helyzet. A jelenlegi helyzet az európai egyházakat új állásfoglalásra, sőt gyökeres átgondolásra szólítja fel.” Káldy. Zoltán püspöktársam az ötös és négyes számú bizottságban dolgozott, ahol főleg az összeurópai egyházi konferencia jövőjével foglalkoztak. A magyar delegáció ismételten szóvátette, hogy az európai egyházak számára biztosítani kell az Egyházak Világtanácsától független, semleges találkozás lehetőségét. Emiatt* feszültség alakult ki Kelet- és Nyugat-Európa delegációi között. A feszültség feloldódását Káldy Zoltán püspöknek a konferencia utolsó napján elhangzott javaslata hozta meg. Javaslata a plenáris ülésen hangzott el a négyes számú bizottság jelentésével kapcsolatban. Az egész konferencia feszült figyelme fogadta az új püspök felszólalását. Káldy püspök szósze- rint a következőket mondta: „Kedves Testvérek! Engedjék meg, hojry most ennek a konferenciának a végén, visszatérjek azokra a szavakra, amelyeket az első estén a mi igen tisztelt püspökünk, Fuglsang-Damgaard, szép üdvözlő beszédében intézett hozzánk. Azt mondotta: „Európa egyházai felelősek azért, hogy úgy imádkozzanak és úgy cselekedjenek, hogy egy pusztító atomháború veszélye ne fenyegesse tovább Európa és talán az egész világ létezését.” A különböző misz- sziói mezőkön az ázsiai népek már ma is úgy néznek az ún. keresztyén Európára, mint két nagy világháború forrására egyetlen nemzedék életében. A mi közös felelősségünk elsősorban abban áll, hogy közös szót mondjunk ki az Életnek ezer fenyegetettségével szemben. Ezért javaslom a következő mondatok elfogadását: „Kérjük Európa egyházait, imádkozzanak és cselekedjenek annak érdekében, hogy az összes atomhatalmak, amilyen gyorsan csak lehetséges, ünnepélyes kötelezettségben mondjanak le az atomfegyverek alkalmazásáról és szabadítsák meg Európa és az egész világ népeit az atomháború fenyegetésétől. Európa legyen valamennyi nép békés együttműködésének támaszpontja és ne szolgáljon az élet megsemmisítésének támaszpontjául.” A plenáris ülésen ekkor Lilje német evangélikus püspök elnökölt, ö is és Niemöl- Ier Márton is támoigatta Káldy Zoltán javaslatát, s így született meg a nyborgi összeurópai Egyházi Konferencia legjelentősebb határozatának ez a végleges szövege: „1. Európa egyházainak közös örökségük van. Nem utolsósorban rájuk van bízva az evangélium. Ez különösen segítette Európát az egyes ember jogának, igazságának és méltóságának mint ajándéknak és feladatnak a felismerésére. 2. Európában az egyházak csak azon a réven felelnek meg keresztyén felelősségüknek, ha egyházak lesznek és maradnak. A keresztyének nem Európában hisznek, hanem a világ Urában és Megváltójában. Ezért Európa iránt felelősségüket komolyan veszik. De egyházak a szó szoros értelmében csak akkor lehetnek, ha ezt az Urukat hitben és életükkel követik. 3. Európa keresztyénsége a múltban gyakran hitelvesztetté tette üzenetét a saját kontinense és más népek irányában is. A keresztyének felelőssége Európában ezért ezen bűnük Ezen a frankfurti keresztyén békekonferenciáin a béke és a háborús feszültség kérdései evangéliumi testvéri szellemben kerültek megvitatásra, s a beható eszmecserék eredményeképpen a következő határozat született meg: „Boldogok és hálásak vagyunk Isten iránt, hogy egységben és testvériségben tudtunk egymással tárgyalni, egymásra türelmesen hallgatva ki tudtunk mondani olyan igazságokat is, amelyek számunkra fájdalmasak és meg tudtunk beszélni egyházi és nemzeti kérdéseket. Ebben magunkat olyan fejlődés útegyenge- tőinek tartjuk, amely a bűn és megnemértés miatt szétszaggatott népek között tartós békére és jó együttélésre vezethet. Az alábbiakban igyekszünk összefoglalni megbeszélésünk eredményét: 1. Politikailag és emberileg helytelennek tartjuk a középeurópai térség nukleáris föl- fegyverzését, mivel az ilyen eljárás további nehézségeket gördítene a Kelet és Nyugat között növekvő megértés elé és hosszú időre elodázná a békés rendezést. 2. Az a véleményünk, hogy az atomerőt, amely olyan nagy áldást jelenthetne a szaporodó emberiség számára, soha és sehol sem szabad pusztításra fölhasználni. 3. Isten gyermekei s így testvérek vagyunk, ezért nem ismerhetjük el az egy világnak Keletre és Nyugatra, igazakra és nem igazakra, kiválasztottakra és nem kiválasztottakra, hívőkre és istentelenekre való kettészakítását. Együtt akarunk működni mindazokkal, akik a hideghá ború megszüntetésére törekszenek, mivel hisznek a megbékélés győzelmében, elutasítják a barát-ellenség sémájában való gondolkodást, azt idejétmúltnak és kalandosnak tartják és a politikai gondolkodásból és cselekvésből száműzni akarják. 4. Hálásak vagyunk azokért) az első lépésekért, amelyeket ebben az irányban egyházaink közössége Liselundban, a Prágai Konferencián és a nyborgi találkozón tett. Ezen az úton elszántan tovább akarunk haladni. Frankfurt, 1959. január 12.” Vasárnap, január 11-én, Frankfurt egyik legnevezetesebb temploméban, a Katalin- templomban istentiszteleten vettünk részit. Ebben a templomban keresztelték, konfirmálták és eskették a nagy német költőt, Goethét. A templomot a háború alatt szétbombázták, de most már teljesen újjáépült. A gyülekezethez a helyi lelkészen kívül a konferencia tagijai közül három evangélikus vezetőférfi szólt: Kiivit érsek, Zsiak egyetemes felügyelő és én. Én Máté evangéliumának 10. fejezete 16. verse alapján szóltam. felismerésével és mcgvallásá- val kezdődik. 4. Feltámadott Urukba vetett hitüknél fogva Európa egyházai gyöngeségük ellenére és a mai idők bizonytalanságai közepette is élő reménységre és az emberiség szolgálatára vannak hivatva. Ebben segítséget nyújtanak: új teológiai eszméíkedés, az igehirdetés, ielkípásztor- kodás és diakónia újjáalakítása a megváltozott társadalmi viszonyok között, a keresztyén szeretet közös munkája a kiengesztelödésért és békéért. 5. Az egyház feladata imádkozni és dolgozni azért, hogy valamennyi atomhatalom lemondjon az atomfegyverek használatáról hatékony nemzetköz) ellenőrzés alatt és hogy Európa és az egész világ népei az atomháború fenyegetésétől megszabaduljanak. Európának valamennyi nép békés együttműködése bázisává kell lennie és nem az élet megsemmisítésének az alapjául kell szolgálnia. 6. A Kelet és Nyugat közti jelenlegi feszültség idején Európa egyházainak egészen egyértelmű feladatuk van, nevezetesen: egymásra hallgatni, egymással beszélni, együtt dolgozni, egymásért imádkozni. 7. Európa egyházainak be kellene bizonyítaniuk, hogy Európa szolgálni is tud és kész arra, hogy más világrészek népeinek önzetlen módon segítsen úgy, ahogyan azok azt Európától elvárhatják. Ez a szolgálat elsősorban az ifjú egyházakkal való evangelizációs együttmunkálkodásban állhatna, de a fejletlen területek kifejlődése számára emberek és eszközök rendelkezésre bocsátásában is.” Az összeurópai konferencia a következő években is remélhetően össsze fog ülni. Az előkészítő bizottság maradt a régi, de az adminisztratív teendők ellátására a nyborgi konferencia titkárává választotta dr. Harms genfi ökumenikus alkalmazásban levő lelkészt. A konferencia résztvevői azzal az érzéssel fejezték be tanácskozásukat, hogy az írem volt hiábavaló. * A magyar egyházi delegáció Dániából hazafelé jövet még egy nemzetközi egyházi találkozón vett részt. Ez a Majna melletti (nyugatnémet) Frankfurtban zajlott le, s a németországi evangéliumi testvéri közösségek hívták össze a béke megvédése, céljából. Ez a konferencia három napig tartott. Résztvevői Franciaországból, Nagy-Britainniá- ból, Csehszlovákiából, a Szovjetunióból, Magyarországról, az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából és Németországból jöttek össze. Fordulat az egyházi évben Vízkereszt utáni utolsó vasárnappal lezárult a karácsonyi ünnepkör. A most következő három vasárnapot átmenetnek lehet nevezni a karácsonyi ünnepkör és a húsvéti ünnepkör között. A bárom vasárnap közül az első neve az egyházi esztendő naptárában: Hetvened vasárnapja. Nevét onnan kapta, hogy a Húsvét ünnepe utáni vasárnaptól (fehérvasárnaptól) visz- szafelé számítva az időt, ez a hetvenedik nap (latinul: dominica in Septuagesima). Ennek az elnevezésnek a példájára lett a következő vasárnap neve Hatvanad vasárnap (latinul: dominica is Sexagesima), a harmadiké Ötvened vasárnap (latinul: dominica in Quinquagesima). A három vasárnapnak ez az elnevezése már igen korán, az őskeresz- tyénség idejében szokásos volt, később pedig mindenhol elterjedt. Ezek a böjt előtti vasárnapok nemcsak jellegükben térnek el a karácsonyi ünnepkörtől és a vízkereszt utáni vasárnapoktól, hanem mondanivalójukban is. Az egyházi esztendő halad előre és mivel maga az egyházi esztendő az üdvtörténetet öleli fel, egy-egy újabb ünnepkör újabb lépés az üdvtörténet egy következő eseménye, mondanivalója felé. Közeledik a Húsvét, az egyház legnagyobb ünnepe, az üdvtörténet döntő nagy eseménye. Ennek az ünepnek már az előkészületi ideje (ez a három vasárnap és a böjti vasárnapok) is terjedelmesebb, tago- zottabb, de ugyanakkor eseményekben zsúfoltabb is, mint a karácsony előkészületi ideje (advent). Hetvened vasárnapjától az fgyház már előre tekint — Húsvét felé, a feltámadás felé, Isten üdvtervének diadalmas bevégzése, pecsétje felé, a Jézus Krisztusban kapott élet felé. A Húsvét előtti időszak tehát arra való, hogy az egyház népe előkészüljön a feltámadás evangéliumának, a megváltás bizonyosságának befogadására. Ezt megelőzően azonban ott van a nagypénteki kereszt, Jézus Krisztus szenvedése és áldozati halála, amelynek szintén hatással keli lennie a böjt előtti és böjti vasárnapok igehirdető és igehallgató egyházára. Ha summásan nézzük az egyházi esztendő előttünk állre szakaszát, akkor annak sok üzenetéből az előkészületnek ezen a vasárnapján (Hetvened) azt kell meglátnunk, hogy minden kegyelem, amit Isten egyszülött Fia által tett értünk karácsonytól húsvétig. A következő két vasárnapon a böjt előtti időszak előkészületének tényeiről szólunk, vagyis arról; miből áll ez az előkészület. Juhász Géza Protestáns békegyűlé A magyarországi protestán és ortodox egyházak a Béki Világtanács tízéves jubileum; alkalmából január 23-án, pén teken délelőtt 11 órakor bé kegyűlést tartottak a reformá tus Teológiai Akadémia dísz termében. A békegyűlés be számolójára következő' szá' inunkban visszatérünk,- - imEf országból jöttek össze. verse alapján szóltam. Ennek a beszámoló cikkemnek azt a címet adtam, hog\ „Két jelentős külföldi konferencián”. Aránylag rövid beszá mólómból is kitűnik, hogy nem túlozunk, amikor mine a nyborgi, mind a frankfurti konferenciát jelentősnek mond juk. Sok tanulsággal és tapasztalattal jöttünk haza. Lapunkban és egyházunkban sok mindent kell még elmondanunk ét megírnunk, amit érdemes tudni és amin érdemes elgondolkodni. Isten áldása legyen mindkét konferencia határozatain, hog% erősödjön ezen a világon az emberszeretet és a béke minder ember javára, $ Urunk dicsőségérel
