Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-07-26 / 30. szám

MŰEMLÉKEINK (Bonyhádi qof-barokk templomiiak Igyekezzetek a városnak jólétén! Igetanulmány Jeremiás könyve 29, 1—14a alapján Akik átsuhannak autóbuszom, Tolna medvén és az órájukat nézik. hödV mikör érnek már Pétsré, fenn a hegytetőn meg­elégedéssel nyugtázzák, hogy másfél óra alatt ott lesznek, mert a völgyben feltűnt már Bonyhád. A község belesimul a völgybe, minden irányból zölddel szegélyzett utak tar­tanak feléje, gyárkémények, templomtornyok szöknek a magasba. Az utas szeme aka­ratlanul is visszatér a legma­gasabban ívelő karcsú fehér toronyra. Egy templom — gondolja, aztán szeme útból az agyónolvasott újságba mé­lyed, Valóban első látásra csak egy pillantást érdemel éz a templom. De vannak utasok, akiknek szeme hosszan meg­pihen a fehér templomon és tekintete a gazda szemével si­mogatja meg az ismerős fala­kat A legtöbb bonyhádi evan­gélikus nem is tud arról, hogy művészettörténészek műem­léknek nyilvánították 160 éves templomukat. A hozzáértő szem felfedezi rajta az ég felé törő gót stílus karcsú felkiáltó­jeleit amiket szerencsés ízlés­sel irányit vissza a földre az enyhén ívelő barokk. Őseink nem emelhettek szé­kesegyházakat mert az ön­kény és a vallási türelmetlen­ség nem engedte. Fatemplo­mok, vályogtemplomok között ritkán akadt egy-egy téglából épített templom, s az is fél megye evangélikusságáé volt De minden gyülekezet szívé­ben melegedett a templom utáni vágyj egy akármilyen templomé, csak benne az ige hallgatására gyűlhessenek ösz- sze. Így történt, hogy 180 év­vel ezelőtt amikor a császári kegy minden 500 lelket szám­láló gyülekezetnek megadta á templomépitési engedélyt gombamódra nőttek ki á fehér falú templomocskák a falvak­ban. Torony nélkül pérsze, mert arra nem szólt az enge­dély. Így aztán nagy részük malomhoz haspnlított, dé szá­mított is az? A hivő képzelet úgyis márvánnyal borítöttnak látta a legegyszerűbbét iS, amit három kőműves három­féle ízléssel épített. Elsárgult jegyzőkönyveket tart elém dr. Schlitt Gyula bonyhádi lelkész. Az 1720-as években jelentkeznek az első telepesek ezen a vidékén. Elő­ször református magyarök, az- t£n katolikus németék. Pár év alatt elveszik a reformátusok­tól templomukat, prédikátoru­kat elűzik. 1725-ben már je­lentkeznek a Héssenből, El­zászból betelepített és kör­nyékről beköltöző német evan­gélikusok, de nem is gondol­hattak témplömépítésré. Gyér­etekéi két a szomszéd maiosi evangélikus iskolamesterhez küldték, úrvacsorázni pedig még ódébb járták. Kismá- nyokra. A türelmetlen római egyházpolitika kényszérítétte őkét ilyen messzire lakóhe­lyüktől. Lepereg előttem a gyülekezet története. Jórész­ben evangélikusokkal építte­tik meg a katolikus templo­mot. Több mint 2ÖÖÓ napszám s majd 7ÓÖ0 kócsifuvar a rá­juk kirótt kényszermunka. Az 17Ö0-as évek végén végre nekiláthatnak a maguk temp­lomának is. Félig felhúzzák a falakat, de mintha csak meg­irigyelte volna valaki a bol­dogságukat, kigyulladt és le­égett a drága templomállvány­zat. Gyűjteni kellett megint és csak öt év múlva, 1800-ban szentelhette fel Nagy István szuperintendens a bonyhádiak szép templomát. 4100 rhénus forintba került a töméntelen ingyenmunka mellett a Haj­lék. Több mint ezer lélek élt már akkor a gyülekezetben. Tizenöt év múlva megépítik a paplakukat, ami szakasztott mása egy közép­kori, tűzfal nélküli német vá­«- A miskolci evangélikus te­metőben több olyan sírhely, sír­bolt van; melyek használati Jo­gát a hozzátartozók nem újítot­ták meg a használati díj kifi­zetésével és a síremlékekről sem intézkedtek; Ha ez 1959. novem­ber 1-ig nem történik meg, az egyházközség azokkal rendelkez­ni fog, az elhagyott síremléke­ket áthelyezi; értékesíti é« a vétél- árat a temető fenntartására for­rósházának. A máj ősi anya­gyülekezettől ezer forintért megváltják önállóságukat és 1816-ban Kiss János szupe­rintendens beiktatja lelkészü­két, Borbély Józsefet. Követ­kező években Orgona, torony­óra, harangok, kéresztelöme- déncé ... Izzó szívű papjuk habozás nélkül áll 1848-ban á szabadság ügye mellé. Nem­zetőrségét szervez, gyűjt a se­besülteknek és megtartja hű­ségben a magyar haza mellett németajkú gyülekezetét. Meg­szenved érte a szabadságharc leverése után. de a gyülekezet kárpótolja szeretetével mind­ezekért. A renoválásokat már ide se Íróm. annyi volt. Ebben a förró nyárban kel­lemesen hűvös a templom. Öltároszlopai márvánVösan fénylenek. Föléje magasodik a karcsú szószék. Mózes és Pé­ter őrzik az igét. Oltárképe az emmausi jelenetét ábrázolja: a tanítványok felismerik Jé­zust az egyszerű űtitársbán. Prédikáló Oltárkép; ttynden útitársunkbao Jézus próbál­hatja meg hitünkét és széré- tetüiíkét. Szép a templom belülről is. Az ízlés ugyan ta­lálhat kifógásolni valót, mégis harmóniát talál áz áhitatót keréső lélek. Orgonája mo­dern, szép Angster-órgona, dí­sze a templomnak. Hosszú ab­lakokon árad a fény befelé, a gót stíluselemek imádkozásra késztetnek, a vízszintes ba­rokk motívumok békét és nyu­galmat keltenek. Elindulás előtt még egyszer felnézek a papiakról a temp­lomra. Lépcsősor vezet fel aj­tajáig, akik építették, magasra akarták a templomot, mert így tanulták a Zsoltárostól; — Felmegyek az Úr házába... A torony fehéren izzik a napsütésben, mint a zománc odébb a gyár égetőkemencéjé- ben. Egy harang van csak odafent. Kettőt elvitt a máso­dik világháború. Jövőre me­gint három harang hívja az élőket, búcsúztatja az elköltö­zőiteket, mert az áldozatos szívű bonyhádiaknak nem muzeális műemlék a templo­muk, hanem drága lelki ott­honuk. H. Németh István ditja; Bővebb felvilágosítás az egyházközség pénztárában. — CSALÁDI HÍREK: Dr. Frág- ner Antal sebészfőorvos, zuglói és fasori egyházunk régi és hű­séges támogatója, 76 éves korában Budapesten május 21-én élhunyt. özv. Gőgös Józsefné életének 79-ik évében Dabronyban elhunyt. Temetése június 20-án volt. Az igaznak emlékezete áldott! Isten népének történeté nem csupán egyháztörténet, mért ezer szállal fonódik össze a némzet, vagy nemzéték törté­netével, azaz mélyén belé van ágyazva a világtörténelembe. A világtörténelmi események alakítása során a történélém- förmáló Isten — amint ezt Iz­rael népének története és az egyház történeté is mutatja — gyakran állította és állítja hivő népét a régitől merőben különböző úi körülmények közé. Székben az új körülmé­nyekben — ilyenek: új törté­nelmi út, új politikai tájéko­zódás, új társadalmi és gazda­sági rend — az egyház is úi feladatokkal találja magát szemben. Meg kell találnia az új körülményeknek megfelelő, vagy az új körülményekben lehetséges útját, hogy az új úton járva, hűségesen végez­hesse Istentől réábízött szol­gálatát. Sokszor nagyon nehéz — Sók bátorság, hit, próbálko­zás és újrakezdés kell hozíá — áz új utat megtalálni, a habö- zókat és bátortalanokat is az új útra rávezetni és azón meg­tartani. Kinek van igaza ? Mindig akadnak, akik a régi kitaposott úton szeretnének járni, és másokat is erre csá­bítgatnak. De mindig akadnak és egyre többen, akik meglát­ják, hogy a régi út zsákutcába vezet, s ezért hangos szóval, élöljárva hívogatnak másokat is, hívogatják az egyház egész népét az új útra. Kinek van igaza? Sokan azt mondják, majd elválik, majd a jövő megmutatja. Ez lehet igaz, dé ez az igazság nem az Isten né­pének igazsága. Isten népe nem a jövőben hisz, hanem — a jövőt is kezében tartó — Istenben. Kinek van igaza? Annak, akinek az igazi utat nem a jövő mutatja meg. ha­nem Isten! Magyarországi evangélikus egyházunkat is új helyzet feladatai elé állította Isten a szocializmusban. Az útkeresés nehézén már túl van. Megtalált új útján azon­ban naponta kell erősödnie hivatása végzésére és szolgá­latára. Ha egyre gyérebben is, de még mindig működnek benne a régi útra visszahúzó erők, s ha ritkábban és hal­kabban is, de fel-felhangzik a kérdés: kinek Van igaza? Döntse el Isten! Mert ha egy­ház vagyunk, abban nem lehet köztünk különbség. hogy mindnyájunk számára a leg­főbb tekintély az ige. Isten szava. Arra kérem az olvasót, ve­gye elő a bibliáját, nyissa fel Jeremiás könyvét és á 29, 1—14/a-báP OlváSsa él azt a léveiét, mélyét Jeremiás kül­dött a Babylóhíában valóban új helyzetbe került hittestvé­reinek és höiifitárs.ainak. Igaz. hogy több mint 25ÖÖ éves éz a levél, de mindén szavá olyan hözZánkszólőan mai, mintha még sem száradt volna még rajta a tinta. A lévél három alapvétő mondanivalóját hú­zom alá, hógy minél jobban ^felhívjam rá a levélolvasó figyelmét. Ez a három: l. „t)ol- gozzátok!” 2. „Imádkozzatok!” 3. „Higgyetek!” „Dolgozzatok!“ Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Babylóniábá került zsidóság helyzetét és lelkiálla­potát. Hazája romlása és leg­többjüknél egész életművük pusztulása felett okuk lett volna á lemondásra, elfásu- lásra, reménytelenségre. Va­lami olyan pesszimizmusra, mely a második világháború és az ellenforradalmi kárte­vések láttán nálunk Magyar- országon is — különösén Bu­dapesten — oly sokakat re­ménytelenségbe taszított. A Bábylóniába került zsidók azonban ném a reménytelen­ségbe, hanem a „fordulat- várás” illúziójába, hamis re­ménységébe esték. „Ez nem tarthat soká” — mondogatták. Pestiesen szólva: „guggolva is kibírjuk” — volt az álláspont­juk. Jeremiás ezt a levelét nemcsak a népnek címezte, hanem „a papoknak és prófé­táknak” is. (1. v.) A „fórdulat- várás” hamis káprázatában élő nép között téhát papők és próféták is voltak: a „nép papjai”, nemzeti, nacionalista, soviniszta papok és próféták, hamis próféták! Ezek a sovi­niszta papok és próféták még csak szították a nép esztelen hangulatát. „Ugyan már! Ilyen körülmények között semmi ér­telme otthoniásan berendez­kedni! Nem érdemes ezeknek dolgozni! Várni kell. jön a fordulat! Visszajön a régi vi­lág, s akkor újra jobb lesz minden!” Billy Graham, az ismert amerikai evangélista egyszerű turistaként 5 napot töltött a Szovjetunióban. Útjáról visz- szatérve, Párizsban elmon­dotta, hogy mély benyomást tettek rá a látottak. Többek között részt vett égy esti istentiszteletén a moszkvai baptista templomban, amelyen igen sok hivő vett részt. A Mindehhez hozzájárult az­tán égy, a nép tudatában mé­lyen gyökerező „vallásos szem­lélet”. A Jeruzsálemből és Ju- déából való „hívők” idegen­kedtek á babylóniaiaktól. mért azok pogányók. tehát az 6 szemükben hitétiének voltak. Bábyiőniában több olyan le­hetőség előtt bezárult az ajtó. ami eddig vallási életük gya­korlásához tartozott. Több te­rületén érintkezésbe kellett kérülniök — sőt valamilyen fórmában együtt kellett mű­ködniük (kollaborálniokj — a tőlük idegen vallási és eszme­körrel, Babylóniának azzal az ősi vallásával, amely nem csu­pán bízónyos meghatározott ünnepnapokra, hanem a min­dennapi élet teljességére kiha­tott éé az egész élétet átjárta. Ezért merült fel a kérdés: összeegyeztethető-e á vallá­sosságunkkal, szabád-é ilyen körülmények között vetni, aratni? Nem! Szabad-é házat építeni? Ném! Hiszen mind­ezzel égyüttjár valamiféle al­kalmazkodás az ottani, ilyén esetre előírt vallásos. kultikus szokásokhoz. Márpedig. hä ezekben valaki részt. vész. maga is pogánnyá. hitetlenné válik! Es ez bűn Isten ellen! Ezt a hamis Jórdulat-várást” és ézt a hamis Vallásosságét vonja ítélet alá éz a levél, mikor ezt mondja: „Építsétek házakat, és lakjatok azokban, plántáljatok kerteket és egyé­tek azoknak gyümölcséit. Ve­gyetek magatoknak felesége­ket és szüljétek fiakat és leá­nyokat. és fiaitokat is házaiít- sátok meg, a leányaitokat pe­dig adjátok férjhez, és szülje­nek fiakat és leányokat és sza­porodjatok meg ott és meg ne kevesedjetek.” (5—6. v.) Rövi­den: Az űj helyzetben, az úi körülmények között, amelybe Isten állított titeket: éljetek és dolgozzatok! A hamis haza- fisággal és a hamis vallásos­sággal szemben — a kettő összetartozik — Isten igéjének van igaza! (Folytatjuk) prédikációt, amit Alekszandér Karew, az orosz baptista szö­vetség főtitkára tartott, tol­mács segítségével hallgatta. Billy Graham reménységét fe­jezte ki, hogy egyszer majd prédikálhat Moszkvában. — Fiatal ségédlelkész házaspár Budapestén lakást Vágy lakrésít, esetleg Bútorozott szobát kérés. Cím a kiadóhivatalban; G. A. KÜLFÖLDI EQYHAZI HlREK MOSZKVA uuiHiuiiNinmuiHHi aaaaavaaaaaasaaaiaaaaaaaaaaeaaaBaaiaaaaaaaaaaaBaiBaaiaaiaHiaaaa A magyar műveltség három csúcsára sze­retném itt felhúzni az olvasó figyelmét. Mindhárom könyv formájában jelent meg. Ha szólunk itt részekről, egyes írókról, szól­nunk kell a nagy, összefoglaló, abszolút mélységekbe vivő művekről. A kis nemzet nagy szelleméről, amely szellem egyenként és összesen erőt és szabadságot sugalmaz. A Magyar Népzene Tára negyedik kötete jelent meg a napokban. Bartók Béla és Ko­dály Zoltán félévszázados vállalkozásának betakarítása e sorozat minden egyes hatal­mas kötete. Az egész magyar nyelvterület népzenéjét foglalja össze ez az arányaiban és tartalmában egyformán lenyűgöző mű. A népből fakadt s a népen átszűrődött ma­gyar műveltség teljes summája ez a soro­zat. A francia Revue de Musicologíe azt írta a Magyar Népzene Táráról, hogy „énnek a gyűjteménynek megjelenése történelmi je­lentőségű esemény. Magyarország ahhoz a ponthoz érkezett, hogy kiválóan valósítja meg a népdalkutatás és a népzenetudomány- nak azt a legfontosabb feladatát, amelyhez még senki setjt mert hozzányúlni: az élő népi zenének ■'teljes tudományos gyűjte­ményben való kiadását.” Ez a negyedik kötet, amelyet Kerényi György rendezett sajtó alá, a Párosítók el­met kapta. Közel ezer oldalon 884 dal és dallam található. Bartók és Kodály gyűjtöt­ték tanítványaikkal és munkatársaikkal egyetemben. A párosító dalokat Bartók so­rolta a magyar népzene „szertartásos dalla­mai” közé. A párosító dalok olyan leányt és legényt neveznek meg, akikről a falu sejti vagy tudja, hogy szeretik egymást. A leg­régibb írásban fennmaradt párosító szöveg Püspökladányból való, 1750-ből. Képek és térképek mutatják, honnan fakadnak ezek a flóták, s minő rokonságban vannak egy­mással. A kötét bevezetőjében Kodály Zol­tán ézt írja többek között: „A nép áz élét mindén szakában komolyan vészi, állandóan napirenden tartja a párválasztás ügyét. Mint életének majd minden mozzanatát, ezt ii a költészet zománcával Vónja be. Így ter­mett a tömérdek párosító dal: szövege és zenéje egyaránt elkülöníti más dalfajták­tól A szövegek olvastára újra eszünkbe SYÍagyar jut Sylveszter sokszor idézett szava: csudái- hatja minden nép a Magyar népnek elmé­jének éles voltát az lelésben, mely nem egyéb, hanem Magyar poésis.” Idézzünk itt egyel, égy zalai nótát, csak Ízelítőül egy Strófányit: Szántottam gyöpöt, Vétettem gyöngyöt, Hajtottam ágát, Szedtem virágát. Magyar művészet története, ez a másik nagy mű. Két kötete jelent meg, 1956-bán az első, 1958 végén a második. Képzőművé­szetünkről van szó, a magyar építészet, fes­tészet, szobrászat és iparművészet századai­ról. Az első kötet, melyet Fülep Lajos szer­kesztett, bemutatja képzőművészetünket a honfoglalástól a XIX. századig, a második­ban az 1800—1945-ös évekig tartó másfél század kapott helyet, emennek a szerkesz­tője Zádor Anna volt. Az ötszázoldalas első kötet — Balogh Jolán, Dercsényi Dezső, Ga­ras Klára és GeYCvlch László munkája — régóta érzett hiányt pótol: a hazai művé­szét történetét mondja el az évek, évtizedek óta tárló részletkutatások összesítésével. A kötetnék Fülép Lajos különben ezt a címet ádtá: A magyarországi művészet története, MagyárörSzági s nem magyar. Fülep Lajos akadémiai székfoglalója óta próbálja a két fogalmat párhuzamossá tenni vagy legalább­is a kis kör és a nagy kör formájában élképzéltetni. Mivelhogy a századok során Mágyarotséág művészeti arculatát nem csu­pán magyarok alakították, hanem, a velünk ezer éven át együttélő más nemzetiségűék is. Finom elemző logikájával azt magya­rázza, hogy „nem akarunk se bitorolni, se örökséget könnyelműen elherdálni". A kér­dés nyitva van, elintézetlenül, s alighanem művelődéstörténetünknek kell mégöldaníá, ha újra felmérik égése kultúránkat De tér­műveltség jünk vissza a kötethez. Anyaga kilencszáz év alkotásaiból állt össze. Majd minden fe­jezete újdonságokkal van teli a régebbi mű­vészettörténeti összefoglaló könyvekhez ké­pest. Reálisabb itt a honfoglaláskori művé­szet képe, gazdagabb az a korszak, amely a tatárjárásig tart. Mily érdekfeszítö részlete­ket találunk a pécsi műhelyről, az eszter­gomi műhelyről, a franciás ízlésű emlékek­ről. Teljesebb a magyar gótika térképe és leltára, és teljes fényben felragyog a ma­gyar renaissance, s új vonásokkal gazdago­dik a magyar barokk. A második kötet — ez már csak „ma­gyar művészét” — nemzett képzőművésze­tünk gyors fejlődését és az utóbbi évtize­dekben elért sokrétűségét, gazdag meglepe­téseit, nagy egyéniségeit foglalja össze, többé-kevésbé sikerült módon. Szinte érezni, mily körülményesen tudták az írók — GenthOn István, Németh Lajos, Végvári La­jos és Zádor Anna — a roppant anyagot figyelmezni s példaként a legnagyobb je­lenségeket kiválogatni és bemutatni. Ennek a százötven évnek gazdag irodalma is van; ez már mind belejátszott az élő nemzedék életébe, ez a mi legkézenfekvőbb hagyomá­nyunk. A kötet jobbára á festőművészet és szobrászat anyagát tárja az olvasó elé, en­nék volt gazdag és ragyogó Virágzása a re­formkor óta, az építészét háttérbe szorult. Micsoda gazdagság, minő áradása a szabad­ságnak és igazmondásnak, az élet milyen teljes ábrázolása ez. Ügy tűnik fel, mélyebb hitű volt a festő szeme, mint az embereké, akiket ábrázolt. Ez a művészét klasszikuso­kat adott: merjétek megnézni, minő formá­ban, milyen színekkel. Egy nemzet teljessége lobog a mi festészetünkben! Régi Magyar Költők^Tára címen hatalmas, majdnem hétszáz oldalas kötet jelent meg (akár áz előbbiek is, az Akadémiái Riadó­nál) a XVlI-ik század magyar költészetének gyűjteményével. Ezen a címen 1877-ben in­dult egy könyvsorozat, amely azonban 1930 óta nem folytatódott. Most folytatódik. S tüstént hozzá kell tennünk, hogy a legfej­lettebb módszerekkel s egységes szempontok álapján készül az új sorozat. Egy nemzet, irodalma nemcsak friss hajtásaival él és te­rebélyesedik, hanem kertész-gonddal nö a múlt felöl is, tehát kettős irányban. Amit az irodalomtörténeti kutatás felderít, avval éppúgy gyarapodik a magyar poézis, mint az élő írók műveivel, amelyekkel megjelené­sük idején ismertetések és bírálatok foglal­koznakElfújt, porlepte, lappangó versekkel s költőkkel csak a szakember foglalkozik olyan szeretettel és érdeklődéssel, mint az Olvasó az irodalmi újdonsággal. Holott a régi is lehet űj és újdonság első­sorban! Az elmúlt években a Magyar Tudo­mányos Akadémia Irodalomtörténeti Főbi­zottsága elhatározta, hogy átkutatják iro­dalomtörténészeink a mohácsi vésztől a XlX-ik század elejéig az Összes kéziratos énekeskönyvet és verses kéziratot. A mun­kát évek óta végezték, idehaza s erdélyi és szlovákiai gyűjteményekben. Átvizsgálták a régi" magyar nyomtatványokat is. A nagy költőket, Balassit, Rimayt, Zrínyit, már kü­lön kötetekben adták ki s adják ki még. Ebben a gyűjteményben többnyire az isme­retlen versek látnak napvilágot. Olyan óriási anyagról van szó, amely teljesen átalakítja á XVII-ík század magyar irodalmi művelt­ségéről alkotott fogalmainkat. Képzeljük el, hogy ez csak az első kötet, még tizennégy ehhez hasonló hatalmas könyv fogja doku­mentálni a régi magyar lírát és elbeszélő költészetet csák ebből a századból. Itt a BOCskay-sZábadságharc és Báthöri Gábor ko­rának énekeit találjuk, vagyis két évtized termését. Ez száztizenkilenc ének. S még ez sem az egész, még e két évtizedből is több van és változatosabb. A magyar protes­tantizmus költészetét kapjuk itt a legmoz­galmasabb korból, amikor a némzéti létért s szellemi szabadságért harcoltunk. Hősi kor hősi erőfeszítéseinek hangja csap felénk, mert sok szövegnek a dallamát is tudjuk. Ölvásás közben vesszük észre, hógy éneke­lünk. Szalatnaí Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom