Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-18 / 3. szám

„FOG AZ MENNI n • ■ ■ Minden élő nyelv új kifeje­zések, szólás-mondások bölcső­je. „Fog az menni,.Ez is egy SKÓlásmondas, Eléggé el­terjedt. Sajnos, sokszor — legtöbb­ször —■ felelőtlenül használjuk. Lustaságunk, nemtörődömsé­günk takarójává tesszük. Vala­ki gondokkal birkózik, őszin­tén, segítségkérőén feltárja kérdéseit előttünk, nekünk azonban nincs hangulatunk ahhoz, hogy a nehézségeket szemrevegyük, csak felületesen vetünk oda valami általános­ságot és mikor az illető tovább nyugtalankodik, ezzel a buzdí­tással hagyjuk magára: „fog az menni,.Azt hisszük ilyen­kor, hogy optimisták, derű­látók vagyunk, — pedig dehogy Vágyunk azok.: Ez hamis opti­mizmus. Könnyelműséggel Éltnek a hamis optimizmus­nak van egy sajátosan keresz­tyén változata is, „szent köny- nyélműség“-nek szokták'nevez­ni. A „Szent könnyelműség'1 hangoztatása valóságban a könnyelműséget akarja keresz­tyén színezettel ellátni és egy olyan meggondolatlan, kissé lé­ha magatartásra csábit, amiért másnak, de igen gyakran az elcsábítottalak, sőt a csábítónak is keservesen kell megfizetnie. Aggodalmaskodással A kérdés most már az, hogy az eddig elmondottak nem áll- nak-e ellentétben azzal, amit Jézus a Hegyi Beszédben tanít, mikor a holnap felől aggodal­maskodóknak rámutat az égi madarakra, akik nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak. Há t nem „Isten kis bohémja“ a Ve­réb? Életformája nem a „szent könnyelműségé“-e? Hivatkozni lehet a mezők liliomairól szóló tanításra is és végül arra, amit Jézus aggodalmaskodókat taní­tó beszédé Záfótétéléűl mon­dott; „Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolga felől. Elég mindennap­nak a maga baja“ (Máté; 6, 34.) ‘—-Nemi Jézus reálisan nézi, valóságában látja az életet. Távol áll tőle, hogy „szent könnyelműségek“, vagy felüle­tes „fog az menni" —■ optimiz­must prédikáljon gondterhelt embereknek. Ő nemcsak rész­letproblémáink, napi gondja­ink súlyát mérte fel, mint amilyenek a háztartási gon­dok, az öltözködés különféle kérdései, el egészen a divatig, vagy, mint amilyenek az egészség, a biztonság, a földi béke kérdései. Az élet alapve­tő, végső kérdéseit vette Ma­gára, Bűnünket, kárhozatun­kat, a halálunkat hordozta olyan tudatossággal és olyan tisztán, mint közülünk senki. Ezért nem áltat azzal, hogy a holnap, vagy az 1959. esztendő csak úgy magától, egyszerűen ez idő múlása következtében, megoldja a problémákat In­kább arról 'beszél, hogy min­den napnak és minden évnek megvan a maga baja, a maga feladata és nehézsége. * ni, remélni, engedelmeskedni. Az ég madarai nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak. Nem ismerik a munkát, az embernek ezt a kiváltságát, mégis megtalálják helyüket a nap alatt, mert a „bölcs ter­veit megérlelő” Istennek gondja van rájuk is. Hinnünk kell, hogy különbek vagyunk náluk, drágáit vágyunk Isten­nek. Isten nem mezei liliom­má, nem repkedő madárrá, hanem — ó mily nehéz és gyötrelmes volt számára! — emberré lett. AZ emberi élet komolysága, szépsége és fele­lőssége felől támadt kétsége­inket Isten gyökerében vágta el, mikor Fiát adta értünk. A gondviselés-hit, a keresz­tyén gondviselés-hit éltető forrása ■— de egyetlen forrá­sa — a Megváltóba, a Szaba- dítóba, a gondjainkat magá­ra vevő, bűneinkét megbocsá­tó, kárhozatunkat és halálun­kat diadalmasan legyőző Krisztusba vetett hit. Fog az menni? Térjünk vissza oda, ahon­nan kiindultunk. És tegyünk égy kérdőjelet az idézett szó­lás-mondás mellé: Fog az menni? Egész biztosan nem fog az menni, ha mi ebben az évben valami „szeret fcöny- nyeiműséggel” léhaságból, ké­nyelemből, gyávaságból vagy félelémből átlépjük az életben felvetődött kérdéseket, meg- hátrálunk előlük. De fog men­ni, vagy legalább is jobban fog menni például a tanulás gyermekünknek, ha fenyege­tőzés helyett néha kikérdez­zük a leckét, megpróbálunk segíteni, amikor elakad, kap­csolatot tartunk tanítóival. Jobban fog menni például a háztartás egész menete oda­haza. ha nem a jó időbeosz­tásról példálózunk, vagy há a „nagyvonalúság* Igénylése helyett, inkább mindenki be­lesegít valamit a családi ház­tartás apró munkáiba. Fog menni, jobban fog menni egész egyházunk háztartása kérdéseinek rendezése, a Köz­alap szervezése, ha komolyan vesszük az Egyezményt, ha számolunk az államsegély csökkenésével, ha gondunk van a gyülekezetek közötti, az egész egyházon belüli egység és bizalom további kialakitá- sára, ha állandóan nyugtala­nítja a lelkészeket és gyüleke­zeti tagokat egyaránt: jól ért­jük-e, híven tolmácsoljuk-e, megfelelően követjük-e gyüle­kezeti, családi és egyéni éle­tünkben Isten Igéjét. Jobban fog menni a béke ügyében és népünk ügyében végzett min­den szolgálatunk, ha áem va­lami „szent könnyelműséggel”, hanem felelősséggel nézzük a világhelyzetet, ha az atom­energia helyes felhasználása körüli erőfeszítéseket nem in­tézzük el kézlegyintéssel és ezzel a jelszóval: „háború mindig volt és mindig lesz is”, ha egy kissé éberebben imád­kozunk és imádságaink szelle­mében cselekszünk. Ha nem is hibátlanul, ha nem is ku­darcok nélkül, de általában minden jobban fog menni, ha az „ahogy lesz, úgy lesz” he­lyett ilyen énekekkel bátorít­juk, erősítjük magunkat és egymást: „Az Ür gondot vi­sel ... Gondviselő édes Atyám, kérlek engem, meg ne utálj, .. Én lelkem miért csüggedsz el? ... Ezek az énekek nem „szent könnyelműségre”, ha­nem Istennek a Jézus Krisz­tusban megismert gondviselő szeretete, „hatalmas keze” alatt folytatott felelős, de de­rűs, a nehézségeket nem le­kicsinylő, mégis bizakodó életre vezetnék. Benczúr László Gimnazista korom egyik kedvenc költője volt Dsida Jenő, az erdélyiek igen tehet­séges, nagyon korán elhunyt költője. Kevés versét ismer­tem, csak azokat, amelyek kö­telező olvasmányként benne voltak nyolcadikos magyar könyvünkben, no meg azokat, amelyeket magyar tanárunk — Dsidát megszerettetni kívánva velünk — kötetéből felolvasott. Mégis nagyon a szívemhez nőtt az akkor már majd egy évtizede halott költő, a maga melankolikus, halk hangjával, gyönyörű magyar nyelvével, Babitshoz hasonló elbájoló formaérzékével (szinte zenéje van verseinek, még a nem rí­mes, ún. szabad verseinek is) és a túlvilág utáni vágyakozá­sával („Csak egy út van innen a völgyből és az a mennybe DSIDA JENŐ: vezet” — mondja egyik versé­nek a végén.) Krisztus című verse, mélyet hetilapunk múlt évi, december 7-i számában közöltünk, a világirodalom egyik legszebb Krisztus-verse. Nem harcos költő. Nem mond ki nagy igazságokat és nem von le végső következte­téseket. Inkább tele van misz­tikummal, titokzatossággal, de ugyanakkor verseiben ott do­bog meleg szíve és ott lobog komoly keresztyén hite is. Hosszú éveken át nem Ol­vashattunk tőle semmit. A Szépirodalmi Könyvkiadó — e mulasztást pótolva — „Tóparti könyörgés” címen válogatott verseit kiadta karácsony előtt. Ebből a kötetből való a Krisz­tus című verse és az is, amit most itt közlünk. Juhász Géza Húsvéti ének az üres sír mellett Isten irgalmasságával Miért mondja mégis: ne ag­godalmaskodjatok? Azért, mert a valósághoz is hozzátartozik, hogy Ő gondjainkat elhordozta bűneinket megbocsátotta, kár­hozatunkat és halálunkat le­győzte. Halálával és feltáma­dásával tette nyilvánvalóvá, hogy Isten a világot nem adta fel, hogy a földön nincs egy négyzetcentiméternyi hely sem, ahol nem Neki kell szolgál­nunk, vagy ahol valami más hatalmasságnak, a vak sors­nak, a kikerülhetetlen végzet­nek (ennek mondják például á háborút) lennénk játéksze­réi és eszközei. Nem vas tör­vények, nem is kiszámí thatat­lan szeszély, hanem isten ir­galmassága, az ő ember ja­vát és üdvösségét szolgáló terve határozza meg az egyes ember és az egész emberiség történetének menetét. A terv részletei fel-felcsiilannak oly­kor — s ezek életünk legszebb percéi, amint a költő mondja — az irányvonal, az intenció azonban világossá válik ott, ahol Jézus megérteti magát. És ő meg tudja értetni Önma­gát. Ezért mondja az aggodal­maskodóknak: „keressétek először Isten országát”. Nem problémáinkat, gondjainkat kicsinyíti le; Isten irgalmas­ságát teszi naggyá. Mert Is- .tén országát keresni nem más, mint napról napra hinni, bíz­Sírod Szélén «szinté félve, iszonyattal üldögélve, ó — mekkora vád gyötör, mardos, májdnem összetöri mily látás a kétkedőnek, törvény elled vétkezőnék, hogy üres a sírgödör. Nyitott sírod szája szélén sóhajok közt üldögélvén szemlélem bús, elvetélt élétemnek rút felét s jaj, — most olyan bánat vert mily Jacopo és Szélit Bernát verseiből sír feléd. Bámulok a nyirkos, görbe kősziklába vájt gödörbe, bénán csüng le a karom, tehetetlen két karom ... Te kegyelmet mindig oszthatsz, feltámadtál s feltámaszthatsz, hogyha én is akarom. Lábadozó régi hitben egész nap csak ülök itten. Lcikemet nagy, jó meleg szent fuvallat lepte meg, át, lent az odvas, szürke barlang mélyén muzsikál a halk hang, abógy könnyem lecsepeg. Nincs gonoszabb, mint a hitvány áruló és rossz tanítvány, ki az ördög ösvényéh biztos lábbal, tudva méii: szent kébyéren nőtt apostol, áki bűnbe később kóstol, — Krisztus, ilyen vöftátn én. Az én Uram újra él most, örszágútján mendegél most, áprilisban fürdik és aranyozza napsütés, áhol lépked, jobbra-balra ezer madár fakad dalra S fing, hullámzik a Vétés. Amit csak magambán látok, esupa csúnya, csrna átok, éStípa mély seb, éktelén, testem oly mértéktelen volt ivásban, étkezésben, mindenfajta vétkezésben s undokságom végtelen. ö, ha tudnám, megbocsátasz, s országodba bcbocsátasz, mint szúrnám ki két szemem, mint vágnám le két kézéin, nyelvem húznám késék élén s minden tagom elmetélném, amivel csak vétkezem. Éneklő sok tiszta lánnyal, liliomos tanítvánnyal nem követlek, Mesterem. Majd csak csöndes esteien indhtók, hol vitt a lábád, földön kúSZom könnybe lábadt szemmel, szinte testtelen. Fennakadva tüskeágon, éjsötét nagy pusztaságon étlen-szómjan vágok át, nágy hegy éken vágok át, mint eltévedt éb szimatja, mely halódva is kutatja vándor ura lábnyomát. Bűneimnek nincsen számok. Mindent bánok, mindent szánok és e sajgás, mely gyötör nem is sájgás, már gyönyör. Hamuval szórt, nyesett bajjal ért engem e húsvéthajnal és az üres sírgödör. S közben dalolok az égről, pálmás, örök dicsőségről, vonszolván földdel rokon testemet a homokon, s így Ujjongván, nem is éfzfk, hogyan sajog, hogyan vérzik rögbe horzsolt homlokom. Mert az égi útnak elve: kúszva, vérzőn, énekelve, portól, sártól piszkosan menni mindig biztosan . * a S kopjék térdig Bár a lábam, tudom, az ég kapujában utolérlek. Krisztusom! ESS / tamo mg fHZönREPMPor! Gyülekezeti hírek — Vízkereszt ünnepe ntáni utolsó vasárnap az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Rm 6, 16—18; szószéki igéje: Jn. 5, 5—18. — A kelet-békési egyházme­gye lelkészt munkaközössége január 12-én, Békéscsabán munkaülést tartott, amelyen a munkaközösség tagjai meg­beszélték az Evangélikus Élet február hóban megjelenendő tájegységi számát, — A nógrádi egyházmegye lelkész; munkaközössege ja­nuár 13-án Balassagyarmaton ülést tartott, amelyen Garami Lajos egyházmegyei Sájtómeg- bízott beszámolt a deCembéf 3—5-én tartott országos sajtó- értekezletről. — A gyömrői evangélikus egyházközség január hó 18-án délután 3 órakor templomi ün­nepélyt tart, amelyen Szende Ernő lelkész a péteri temp­lom történetéről tart előadást. — A hévízgyörki egyházköz­ség új lelkészét, Dóka Zoltán eddigi pécsi segédlelkészt ja­nuár 8-án iktatta be hivatalá­ba Detre László, a Pest me­gyei egyházmegye espereshe­lyettese. — A fejér—komáromi egy­házmegye lelkészi munkakö­zössége január 8-án Budapes­ten ülést tartott. — Harmonium, 2 manuálos, vil- lanyfujtatós, fíyomőlégréftdszerű eladó. Sándor Pál, Péteri. — Rövid zongorát keresek meg­vételre. Cím a Kiadóban. — Nyugdíjas mérnök korre­petálást vállal, ha bútorozott szobához juthat. Lakbért fi­zetne. Cím a kiadóban. — FIGYELMEZTETÉS! A pápai lelkészi hivatal felhívja a lelkészi hivatalok figyelmét, hogy Bodnár József nevű egyén az ország számos helyén magát a pápai evangélikus egyház harangozójának mon­dotta és kisebb-nagyobb ösz- szegeket csalt ki a lelkészi hi­vataloktól. Nevezettnek semmi kapcsolata nincs a pápai evangélikus egyházzal, nem is evangélikus és át kell adni a legközelebbi rendőrőrsnek. ISTENTISZTELETI REND llllllilllMlilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllillillllt) BUDAPESTEN Január hó 18-án Deák tér dé. 9 (úrv.) Kéken András dr„ de. 11 (ürv.) Haien- scher Károly, du. 6. Kékén And­rás dr. Fasor de. fél 10 (gyerm.) Mezősi György, de. 11 Mezősi György, du. 5. Szeretetv.. Dózsa Gy. ll. 7, die. fél io Sülé Károly. Üllői út. 24. de. fél 10, de. 11. Rákóczi u. 87/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. Karácsony S. ti, 31. de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11. Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai GusztáVné. Kőbánya, de. io Baranyai Kálmán (szupl.). Utász ti. 7. de. S Baranyai Kálmán (szupl.). Vajda P. u. 33. de. fél 12 Baranyai Kálmán (szupi.). Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, dü. 8 Scholz László. Gyar­mat u. 14. de. fél 10 Karner Ágos­ton. Rákosfalva de. fél 12 (úrv.) Karner Ágostom Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci u. 139. de. 8 Gádor András. Üjpest de. 16 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. ló Szabó István, du. 6, Szabó István. SorokSár-Üjtelep de. fél 9 Szabó István. Rákospalota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rp. Kis* templom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán« Rákosszentmi­hály de, fél 11 Tóth-Szőllős Mi­hály, Bécsikapu tér de. 9 Vánady Lajos, de, 10 (nétnet-útv.) Váfady Lajos, de. 11 Benes Miklós dr., du. 7 (úrv.) Mádocsai Miklós. ToroczkO tér de. fái 9 Dénes Miklós dr. Öbud.a de. 9 (gyenm.) Vámos Jó­zsef, de. iff (ürv.) Vámos Jözséí, du. 5 Vámos József. XII. TafcSáy V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. ti Danhauser László, du. fél ? Csonka Albert. Budakeszi de. 9 Csonka Albert, Pesthidegkút de. fél ll Kardos József. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. ii (úrv.) Kendeh György, dü, 6 Rezessy Zoltán dr. Németvölgyi u. 138. de. 9 Rezessy Zoltán df. Kelen* völgy de. 9 Sehreiner Vilmos, Budafok de. 11 Schreinef Vilmos. Nagytétény du. 3 Schfélner Vilfflos. Albertfalva de. 7 Schreiner Vil­mos. Csillaghegy de. fél 10 Kapos­vári Viifflös. Csépel dé. ll, du. 7. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lápja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Jühász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon: 14á—374, Előfizetési ára egy évre 80,— Ft, félévre 30,— Ft. Csekkszámla: 204i2--VTn. Árusítja s Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelősi Bolgár Imre, Van irgalmas Völt pedig ott egy émber, áfci harmincnyolc esztendő óta feRüdt betegén. Amint Jézus ezt ott fe­küdni látta és megtudta, hogy már olyan régóta beteg, így szólt hozzá: Akáfsz-e meggyógyulni? Felelt neki a beteg: Uram, nincs senkim, aki bevinne a tóba, ami­kor a víz felkavarodik. És mire én odaérek, már más lép be előt­tem. Szólott neki Jézus: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj! Erre azonnal meggyógyult az ember; felvette az ágyát és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók azért így szóltak a meggy ógyulthoz: Szombat van; nem szabad az ágyat hordoznod, ö így felelt nekik: Aki engem Mezőlak központtal 1938. őszén 11 községben élő evan­gélikus indult el önálló gyüle­kezeti életre. Eddig a pápai gyülekezet hívogatta templo­mába a szórványsorsban élő közel 120Ó lelket. Az első vi­lágháborúig sokan szívesen járták a 10 kilométeres Utat a pápai templomig, vonzotta őket Gyurátz püspök pásztori Szeretete, de a 30-as években már alig akad valaki, aki „sá­toros-ünnepen” is megmutat­ná magát a szórványból. A szétszóródva élő evangéliku­sok közé 1938 őszén tört be a hír: lelkész jött, Önálló gyüle­kezet leszünk. Mezőlakon az alig 50 éves kicsi kis iskola szúette padjai között szorong 11 faluból küldött evangéliku­sok serege és bizakodó lelke- ■ sedéscel határozzák el: önálló I gyülekezetté alakulnak Mező­lak központtal. Éppen 20. éve. A gyülekezet emlékezik: mily nagy az Ür kegyelmessége. Most már tá­gas, szép templomuk van. A szúette padokat 22 drb új tölgyíapad váltotta fel, a négyzetes kis ablakokat pedig új — templomhoz illő — színes üvegű ablakok. A lelkésí la­kásául szolgáló kis szobát szép telken épült, kényelmei felebarátom! meggyógyított, azt mondta ne­kem: Vedd az ágyadat és Járj. Megkérdezték azért tőle: Kicsoda az az ember, aki azt mondta ne­ked: Vedd az ágyadat és járj? A meggyógyult ember pedig nem tudta, ki az. Jézus ugyanis eltá- vozott, mivel sokan voltak azon a heljren. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban és így szólt neki: íme, meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy gonoszabbul ne legyen dolgod! Elment az em­ber és hírül adta a zsidóknak# hogy Jézus az, aki őt meggyógyí- tótta. És e miatt üldözték a zsi* dók Jézust és meg akarták ölni# mert ezt szombaton cselekedte# (Jn 5* 5—18.) lelkészlak váltotta fel, amelyet néhai Kiss György és felesége ajándékozott 1945-ben. Éppen húsz éve, hogy a gyülekezet megválasztotta első lelkészét: Tóth Sándort. E kettős ünnepen Mester- házy Ferenc keszthelyi lelkész hirdette az igét és tolmácsolta az egyházmegye lelkészi mun­kaközösségének köszöntését, majd a helyi lelkész számolt be a gyülekezet 20 esztendős történetéröl. Boros Lajos somlószöllősi és Szakái Árpád takácsi lelkész igével köszön­tötték a gyülekezetét és szol­gatársukat. Szűcs Lajos gond­nok előbb a beteg felügyelő levélbeli köszöntését olvasta fel, majd a gyülekezet nevé­ben köszöntötte „a hívekkel szeretetben összeforrt, fárad­hatatlan lelkipásztort”. Ifjú Tüske Károlyné versbe szedve mondotta el a hála szavait, Tüske Sándor békási gondnok és Simon Edit a gyülekezet ajándékait adták át. Zórószóban a helyi lelkész Isten igéjével adott hálát és buzdította a gyülekezetét a szeretet további szolgálatára. A Himnusz és az Erős várunk éneklésével ért véget a kettős „Hogyan talál rám egy irgalmas felebarátom?” — ez le­hetett a 38 éve beteg ember legkínzóbb kérdése és legkíván­tabb vágya. Találkozni egy emberrel, aki legalább annyi* megtesz, hogy elviszi a megpezsdülő vízhez, a reménylett gyó­gyuláshoz! Hányán, de hányán mehettek el mellette az évek hosszú során át! Hányán és hányán tülekedtek körülötte két éles könyékkel, nálánál százszor egészségesebbek! Senki sem törő­dött vele, senki sem könyörült rajta mígnem egy napon Jézus áll meg előtte. Csöndes kérdésére: „Akarsz-e meggyógyulniT* két keserű szó a válasz: „Nincs senkim!” Jézus a válasz hallatán nem sokat beszél. Cselekszik^. Meggyógyítja a reményvesztett beteg béna tagjait és nyugal­mat ad felzaklatott lelkének. Van hát mégis egy könyörülő felebarát, van hát mégis valaki, aki szerető szívvel fordul a másik ember felé és készségesen segít éppen ott, ahol segíteni kell. Ö az, a világ Megváltója, a Krisztus! Ma is ez az ember — talán legnyugtalanabb — kérdései legjobban óhajtott vágya: „Hogyan talán rám egy irgalmas felebarátom? Hogyan találok irgalmas felebarátra?” Tud-e se­gíteni rajtam a másik ember? Meglátja-e, hogy mi a vágyam? Meghallja-e segélyt kérő szavam? Nem kell-e félnem inkább hogy csalódom? Nem kell-e arra gondolnom, hogy, amit mind­nyájunk hasznára lehetne fordítani, azzal pusztít el engem is és magát is? Igen, az irgalmas — így is mondhatom —. segíteni kész társ keresése jellemzi ma az embert egyéni és világ* méretű törekvéseiben. Jézus ma testileg nem jár közöttünk. Mégis közöttünk éli velünk együtt él. Él ott, ahol az övéi meghallják szavát, ahol példája szerint cselekszenek emberek, ahol az ő módján em* berek segítenek egymáson. Él az igaz keresztyének között. Tevékenyen munkálkodik általuk. Jézus hatalmának, Isten-voltának csodálata és imádata, az általa kapott bűnbocsánat indit bennünket, keresztyéne­ket a másik ember felé. Megcselekedni azt, amit ő tenne! Véghezvinni azt, amit Ö is jónak lát és amit hitünkön kérész* tül nekünk diktál. Felfigyelni a felebarát kérő szavára. Segí­teni ott, ahol kell. A jót cselekedni, a gonoszt visszatartani. Ez a mi szép feladatunk, nagyszerű kötelességünk, kicsiny — és nagy — világméretekben. Hogy ne legyen senki kénytelen kimondani a keserű két szót: „Nincs senkim!”, hanem a reménylett vágyat: „Van irgalmas felebarátom! Vannak igazi felebarátaim!” így legyen! Vámos József NAPRÓL-NAPRA HÉTFŐ: — Ézs. 35, 5. — Az Isten országának dicsőségébe^ élők részesülnek ebben a dicsőségben. KEDD; — 2 Krón. 19, 7. — Az Űr igazságos Isten és néni személyválogató. SZERDA: — 1 Klr. 18, 30. Áz Isten cselekedeteinek mini dig az az eredménye, hogy a benne hívők dicsőítik őt. CSÜTÖRTÖK: - 5 Móz. 31, 6. - Az Úrnak hatalma vari és megtart bennünket. PÉNTEK: - Ézs. 54, 17. - Az Ürban bízók védelmet táléi-* nak az Úrnál. SZOMBAT; — Ézs. 66, 12. — A mi Istenünk a békesség Istene, aki maga munkálja is a békességet. Kettős ünnep Mezőlakon

Next

/
Oldalképek
Tartalom