Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-01-04 / 1. szám
« * * Évforduló határkövénél Karácsony fényében Az évforduló alkalmából felkerestük püspökeinket és több egyházi intézményünk vezetőjét, hogy egyházunk dolgában megkérdezzük őket, feljegyezzük látásaikat, terveiket az elmúlt esztendőről és a küszöbön álló új esztendőre nézve. Ügy véljük, ez az évforduló az átlépés 1958-ból 1959-be valóban határkő egyházunk életében, így látják ezt legtöbben a megkérdezettek is. Együtt D. dr. Vető Lajos püspökhöz Három kérdést intéztünk: — Mit tart püspök úr az elmúlt esztendő legfontosabb tanulságának? „Nehéz dolog egyetlen tanulságban összefoglalni az 1956-as év értékes tapasztalatait. Ha mégis megpróbálnánk, akkor az! úgy tehetnénk, hogy az egyház egészséges erőinek a fokozol: sikerére irányítanánk figyelmünket. Egy esztendővel ezelőtt az ellenforradalom hatása gyanánt tetőfokát érte el a válság. De ugyanakkor jelentkezett annak az akarása, hogy most már nálunk is rendnek kell lenni s pozitív szellemben kell rendezni egyházunk és államunk viszonyát. Ehhez az akarathoz mind többen csatlakoztak egész egyházunkban. Egyesek hamarabb, mások később, mégis alig fél év alatt az egyházunkért felelősséget érző lelkészi kar szava eldöntötte a válságot, s a déli kerületben kijegecesedő válság eldöntésével egyházunk egységét és dinamikus együtt- előre 1 működését biztosította. A fő tanulság ebben az, hogy mindez egyházunk vezetőségének felülről való nyomása nélkül, lelkészi karunk és gyülekezeteink feleszmélése és tudatos állásfoglalása következtében jött létre. Egyházunk egészséges szelleme jutott ebben kifejezésre.” — Ezután azt kérdeztük a püspök úrtol, hogy mit vár az 1959. esztendőtől egyházunk életében? „Az 1959. esztendő legyen egyházunk népének és lelkészi karának összeforrása terén jelentős. Abban az irányban, amely 1958 folyamán kialakult, tovább kell konszolidálódnia egyházunk rendjének, békés és békemunkájának. Az egyház akkor fogja hivatását egyre jobban betölteni, ha elsősorban nem önmagával van elfoglalva önző módon,, hanem népünk és az egész emberiség nagy céljait segít előbbrevinni a megoldás felé. örülnék, hogyha ez a felismerés egyházunk népében és lellkészi kaj rában egyre tudatosabbá len- ! ne. Ez sokat jelentene egyhá- [ zunk életerőinek fokozott megújulása vonalán. Az önmagunkat féltő magatartás egészségtelen, önzetlen, nagy célok szolgálata új életerőket fakaszt bennünk. Ez egyházunkra is vonatkozik.” — Végül azt a kérdést vetettük fel, hogy milyen reménységgel tekint püspök úr ökumenikus kapcsolatainkra? „Az elmúlt évtizedben nagy súlyt helyeztünk egyházunk ökumenikus kapcsolataira. A magyar protestáns egyházak ezirányú erőfeszítéseit és munkáját nyugati egyházi körökben is sokszor nemcsak elismerték, hanem mások elé is például állították. Az ellenforradalom tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy keressük az igazi ökumenikus egyházi kapcsolatokat, amelyeket nem zavar és ront meg bizonyos úgynevezett ökumenikus tényezők imperialista politikája. Súlyt helyezünk arra, hogy mind Kelet, mind Nyugat felé elsősorban testvéreinkkel, barátainkkal ápoljuk nemzetközi kapcsolatainkat. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ezidei gyűlése Rhodos-szigetén lesz. Az ortodox egyház hívott ide bennünket. Mint a Központi Bizottság tagja remélem, hogy amíg a rhodosi gyűlésre sor kerül, egyházunk és a világtanács között még több problémát sikerül eredményesen megoldani. Ugyanezt remélem a Lutheránus Világszövetséggel kapcsolatban is.” Megújult' igehirdetés!"! Káldy Zoltán püspök alig két hónapja vette át a Déli Evangélikus Egyházkerület vezetését. Amikor újesztendei terveiről, munkájáról, elgondolásairól kérdezzük, egy pillanatra visszafelé tekint: Munkámat, új esztendei terveimet és programomat püspöki székfoglalómban látóin megalapozva. Az új esztendőben ennek a székfoglalónak elvi alapvetését kívánom minél teljesebben megvalósítani. illetve megvalósíttatni a gyakorlatban. Ezt részben már meg is kezdtem. Szeretném, ha minden elgondolásomat úgy áldaná meg Isten, hogy abból élet származzék, vagy életté legyen. Szeretnék azonban külön is kiemelni néhányat. 1. Az igehirdetést, egyházunknak'' ezt a legalapvetőbb szolgálatát szinte „vesszőparipámnak” tekintem. Elvárom, és magam is mindent elkövetek azért, hogy az igehirdetések úgy hangozzanak a gyülekezetekben, hogy azokon keresztül a gyülekezet tagjai segítséget kapjanak az új magyar életben való helyes viszonyuláshoz. a jókedvű építőmunkához. Ügy kell az igét hirdetni, hogy híveink ezáltal is megszabaduljanak minden olyan megkötöttségtől, többek között attól a reakciós politikai megkötözöttségtől, amely meggátolja őket abban, hogy helyesen nézzenek az egyház és az állam viszonyára és egyházunknak helyzetére a szocializmusban. Persze gyülekezeteinket is tanítanunk kell az igehirdetések helyes hallgatására. Ebben sokat tehet az egyházi sajtó is. Tapasztalat szerint igen sok gyülekezeti tag előítélettel hallgatja az igehirdetéseket. Sokszor a maguk álláspontjának vagy politikai nézeteinek igazolását várják az igehirdetéstől. Mikor pedig ezt nem kapják, vagy annak éppen a megítélését kapják, akkor a legkülönbözőbb váddal illetik az igehirdetőt. 1959-ben is jó igehirdetést, jó igehallgatást! 2. A gyülekezeti presbitériumok (egyháztanácsok) helyes szolgálatát nagyon jelentősnek tartom egyházunkban. Sajnos, az elmúlt időben sok lelkész nem tartotta elég fontosnak, hogy jól tájékoztassa presbitériumát egyházpolitikai kérdésekben. Ezért van, hogy sok presbitérium még ma sem tud az egyház vezetőivel együttgondolkodni. Ennek aztán az a (hátránya van. hogy amikor ma már egyre több lelkész helyesen felismerve az egyház szolgálatát, abban szeretne bátrabban előrelépni, saját presbitériuma visszahúzza, vagy meggátolja. — Mit tekintene kezdő lépésnek. püspök úr, hogy ez a helyzet megszűnjék? Jó lenne a sok presbitériumban meglevő helytelen magatartás felszámolása érdekében pl. a 10 éves Egyezmény szelleméről a presbitériumokkal beszélgetni, hiszen 10 évvel ezelőtt, mikor az egyezmény megszületett, igen sokan ellenséges érzülettel fogadták. Az Egyezmény szellemének ismerete révén kialakulhat a presbitériumokban jó beszélgetés egyházunknak a szocializmusban való útját illetőleg. — Ügy tudom, püspök úr veszi kezébe a Lelkészi Munkaközösség országos irányítását. Mit várhatunk ettől a szolgálattól? 3. A Lelkészi Munkaközösségek munkája beletartozik egyházunk egész szolgálatára való jó felkészülésbe. Azt várom, hogy elsősorban maguk a lelkészek gondolják tervszerűen végig azokat a problémákat, melyeket az egyház vezetői átgondoltak. Belső elhatározásból döntsenek, és ne azért mondjanak ki tételeket, mert azokat a püspök eléjük adta. Tusakodják át a lelkészek a munkaközösségekben is azokat a kérdéseket, melyek egyházunk mai kérdései. Ezt a célt szolgálják a munkaközösségi témák. Csak hármat említek meg most közülük. 1. A keresztyén ember viszonya hazájában népéhez és az emberiséghez. 2. A keresztyén ember felelőssége a társadalmi, kulturális, tudományos és technikai haladásért. 3. A gyülekezet új életformájának kialakulása társadalmunkban. — Gondol-e püspök úr arra, hogy az iránymutatás mellett személyes segítséget is nyújtson lelkészeknek, gyülekezeteknek a helyes szolgálatukhoz? És hogyan segítheti őket? Én magam szolgálatomban igen fontosnak tartom az Egyezmény szellemében való példamutató munkálkodást. A magam helyén mindent elkövetek egyházunk és államunk őszinte jó viszonyának egyre jobban való megerősödéséért. De fontosnak tartom és elvárom, hogy maguk a lelkészek, a felügyelők, a gondnokok és presbiterek is az Egyezmény szellemében végezzék szolgálatukat és ezzel útmutatást I adjanak a gyülekezeti tagok-1 nak is hasonló magatartásra. Állandóan szem előtt kell tartanunk szolgálatunkban, hogy gyülekezeti tagjaink úgy legyenek jó evangélikusok, hogy ugyanakkor hazánk hű fiai is legyenek. Személyesen részt akarok venni minél több Lelkészi Munkaközösségi ülésen, és minél több előadást akarok ott tartani. Ugyanakkor meg akarom bírálni az ott elhangzott előadásokat. A Lelkipásztor című evangélikus lelkészi szakfolyóiratban cikkekkel és igehirdetésekkel fogok szolgáim. Megbeszéltem a Lelkipásztor szerkesztőjével, hogy a folyóirat egymást követő kéj számában valamennyi igehirdetést magam írom meg, hogy így bemutathassam, milyennek gondolom a mai igehirdetéseket. Az elmúlt években sokat beszéltünk ugyan a helyes igehirdetésekről, de meggyőződésem szerint még mindig sok rossz és ésszerűtlen igehirdetés hangzik el szószékeinkről. Elhatároztam azért, hogy rendszeresen fogok lelkészeket az istentiszteleteken meghallgatni, de úgy, hogy ők nem tudják, hogy jelen vagyok. Tehát nem püspöknek szólóan fognak prédikálni, hanem úgy, ahogy egyébként szoktak. A meghallgatott prédikáció bírálatát a lelkészekhez írott levelemben közölni fogom az illetékesekkel. Ebben is a legteljesebb segíteni akarás vezet. A püspöki körleveleket is a személyes segítés eszközének tekintem. Arra törekszem, hogy a körlevelek ne pusztán adatközlések, rendelkezések legyenek, hanem lelkészeket és rajtuk keresztül a gyülekezeteket segítő és tanácsoló pásztorlevelek. — A múltban a két egyház- kerület együttműködése nem volt kielégítő. Mit várhatunk a jövőben? Az Északi és a Déli Egyházkerület vezetősége között már ezidőszerint is a legőszintébb az együttműködést Ezt fenntartjuk. Mindkét kerület minden ügyét személyi és anyagi vonatkozásban is a két püspök mindig megbeszéli. A döntések a megbeszélések eredményeiként történnek. A jövőben ezt az együttmunkál- kodást mélyíteni és szélesíteni akarjuk. — Mit tekint püspök úr legfontosabb előfeltételnek 1959- ben fentiek megvalósításához? Mindenekelőtt a hatalmas Isten erejét, áldását és szere- tetét. Annak a világnak akarunk az egyházban szolgálni, melynek megváltásáért Krisztust adta. Az egyházi szolgálat jó elvégzéséinek előfeltétele nemcsak Magyarországon, de szerte a világon a béke. Ezért egyházunknak és benne gyülekezeti tagjainknak Magyarországon, és mindenütt a világon, miikor hittel és bizaloménál tekintenek Istenre, mindent el kell követniük a béke érdekében és az atomháború elkerülésére. Az egyházi világszervezeteknek is minden súlyukat latba kell vetniök e cél érdekében. De nemcsak az egyházi szolgálat továbbfoly- tathatásáért, hanem általában az Isten által teremtett ember élete és munkája érdekében szolgálnunk kell a béke fenntartásáért. 1959 re kívánok hálás szivet, jó. reménységet, örvendező lélekkel végzett szolgálatot minden gyülekezetnek. Nézzünk Istenre és igen jó reménységgel nézzünk előre. Isten jó kedve legyen gyiilekezetein- ken hogy az egész esztendőben a hit örömében és békességében éljenek. Lelkészképzésünk kérdései A nemsokára kiadásfa kerülő héber nyelvkönyv előkészítő munkájában találtuk dr. Pálfy Miklóst, Teológiai Akadémiánk dékán j át. . — Hogyan látja dékán úr teológiánk helyzetét a mostani egyházi kibontakozásban? — tesszük fel az első kérdést. „Az 1956. évi események, amelyek nem voltak erős hatással hallgatóinkra .— a tanári kar egységét megbontották. Azokról, akikkel korábbi időben is nehézségeink voltak, de akkor ügyesen leplezték igazi arcukat, — most világosan kiderült, hogy nemcsak egyházkormányzatilag megbízhatatlanok, de egy 30 évvel ezelőtti konzervatív teológiád iskolát akarnak uralmon tartani, amely felett már rég eljárt az idő. Ezzel szemben tanári karunk többsége előtt már évek óta világos, hogy csak olyan teológiának van lövője, amely Isten igéjéből táplálkozik és annak üzenetét a mai valóságos életre és a valóságos emberhez alkalmazza. A rendeződés azt a célt szolgálja, hogy ez a felismerés teológiánk szellemévé legyen a kutatómunkában és az oktatásban egyaránt.” — Milyen lehetőségek kínálkoznak az új szellem kialakítására? „Az elmúlt időben a mai élet aktuális kérdéseit bizonyos tantárgyakba sűrítettük, a többi előadás ezeket nem érintette. A jövőben professzoraink szaktárgyaikon belül azokra a kérdésekre helyezik a hangsúlyt, amelyek segítik egyházunkat a mai társadalomban elhelyezkedni és az emberekkel igazi kapcsolatot munkálni. — így lesz teológiánk igazán egyházivá, így válnak hallgatóink jó gyakorló lelkészekké. A másik lehetőség a cél elérésére a Teológus Otthon nevelőmunkája. Az Akadémiának és a Lelkésznevelő Intézetnek egyetlen kohóvá kell válnia, ahol az oktatás és nevelés szolgálata által — a legkülönbözőbb szándékkal idekerülő fiatalemberek — egyházi szolgálatra alkalmas papokká formálódnak. A külső feltételekhez tartozik a gyakorlati tanszék betöltésének kérdése is. És itt most bűnhődünk azért, hogy (Folytatás a 2. oldalon) Négy templomos alkalom esik lapunk mostani számának időszakába: óév este, újév napja, újév utáni vasárnap és vízkereszt ünnepe. Mind a négyre még karácsony fénye ragyog, mind a négy még a szorosan vett karácsonyi ünnepkörön belül van. Öév este. Nem egyházi ünnep, mégis megtelnek ilyenkor templomaink. Időérzékenyek ilyenkor az emberek. Soha máskor ilyen érezhető formában nem röpül az idő, mint ezen a napon. A múlandóság érzése veszi körül a szíveket^ Szeretnék megállítani a tovasuhanó időt, szeretnék feledni, ami rossz volt, szeretnék az életet újra kezdeni. Az emberek más és más csomagokkal érkeznek egy esztendő határ- állomására. Üjév napja. Jézus névadásának napja és a polgári esztendő első napja egybeesik. Ez azt jelentheti, hogy mi Jézus nevében indulunk az újévbe. A keresztyénség nem szégyellj azt, hogy évről évre ugyanannak a Jézusnak a nevében álljon elő és kívánjon boldog újévet, hogy ugyanazt a nevet írja fel minden évben zászlajára, hogy ebben az egyszerű névben jelölje meg egész programját: Jézus. Mi azt hisszük, páratlan név ez az emberiség történetében. Időszerű név, még ma is, nem avult el, akit jelöl az él és van mondanivalója hozzánk, azt hisszük, senki fontosabbat mondani nem tud életről, hantáiról, örökéletről, Isten és ember viszonyáról, ember és ember kapcsolatáról, mint e név hordozója. Ez a név nekünk gondviselést jelent. Velünk az Isten, szeret, véd és törődik velünk. Bűnbocsánatot jelent. Lehet kiábrándító tapasztalat, hogy az új naptári évbe is átvisszük rossz szokásainkat és bűnei "két. de erre sem nézünk reme ’ytel énül, mert azt hisszük, ebben <-.z évben is megoldásként lesz bún- bocsánat. Ez a név határozza meg a keresztyén ember minden szavát. Ha valaki Jézus- nevében beszél, annak szava segítő szó lesz, barátságos, emberi beszéd, az emberek kusza problémáit tisztázó. Ez a név kell, hogy meghatározza minden cselekedetünket is, minden munkánkat, egész keresztyén életünket. Nekünk Krisztusunk van, akinek a nevében indulunk el a következő 365 napra. Üjév utáni vasárnap nem különlegesen nagy ünnep, egyszerű vasárnap csak, amelynek nincsen külön jellege. Figyelnünk kell a kijelölt bibliai szakaszban felhangzó igére. Vízkereszt ünnepe a karácsonyi ünnepek igazi sumraá- zása, összefoglalása. Az igét hallgató gyülekezet ilyenkor még egyszer visszagondol a nagy csodára: megjelent a világ világossága. Isten azért küldte Krisztust, hogy világosság ragyogjon s azzal, hogy Krisztus hitet adott, világosságot gyújtott a mi szívünkben is. De Isten nemcsak szűk körben akarja a fényt terjeszteni, hanem ránkbízza a világosság szolgálatát, azt, hogy vigyük a fényt mindenfelé. A fényben meglátszik a szenny is, el kell takarítanunk azt, a fényben gyógyul és növekszik az élet. Vigyázzunk arra, hogy karácsony lénye ne aludjék ki életünkben a vízkeresztkor utolsót lobbanó karácsonyfa gyertyalángokkal! Hafenscher Károly ■I
