Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-03-30 / 13. szám

J # Otjujtfeuiiörtök éjszakáján... 26.17-35 Nagycsütörtöfcön legtöbb gyüleke­zetünkben ma is megünneplik az úrvacsora szentségének szereztetési ünnepét és esti órában együtt van a gyülekezet és úrvacsorában részese­dik. Ez a nap emlékünnep, emlé­kezünk az utolsó vacsora esemé­nyére, a drága szentség szerezteté- sének körülményeire. Jó ilyenkor elővenni azt az igeszakaszt, amelyik az utolsó vacsorára derít fényt... L Ezen az éjszakán kiderült, hogy Jézus ismerte az övéit, tudta, mi van az emberekben. — Nemcsak ellenfeleit, a farizeusokat ismerte ki. Tanítványait is. Júdás azt hitte, rejtve marad árulása — Jézus már tudott róla Péter azt hit­te magáról, hogy hős — Jézus tud­ta, hogy csak szájhős. A tanítványok azt hitték, mindenhová követhetik Mesterüket — Jézus tudta, hogy xnegbotránkoznák benne és szétszé­lednek. Ez arról beszél nekünk, úrvacsorával ma élni kívánóknak, hogy Isten Fia előtt leplezetlen az ember, nem az a fontos, hogy mi mit mondunk, vagy hiszünk magunk felől, hanem, hogy Ö mit lát bennünk. Mutatkoz­hatunk tanítványnak, hithősnek, tisztáknak, biztos hitűeknek, Ő más­hogy ismer. Lehet, hogy az ember még sokáig szinészkedhet emberek előtt, de sohasem az Isten tudta nél­kül, öt nem lehet becsapni, a bű­nöket nem lehet Isten elől elrejteni. 2. Ezen az éjszakán kiderült, hogy Jézus tudta, milyen halállal megy el. Jézus nemcsak azt tudta, hogy meghal — ezért búcsúzott —, ha­nem azt is, milyen halállal hal meg. Hogy testéről és véréről külön be­szél, ez erőszakos haláláról tesz bi­zonyságot. Csak az erőszakos halál­ban válik el a testtől a vér. Vagyis amikor az úrvacsorát szerzi, a ke­reszthaláláról beszél az Ür. öntuda­tosan készült rá, és ezt a szenvedést vállalta. Az Ürvacsora azóta is min­dig kapcsolatos a kereszttel. Ahogy Pál is mondja: „Valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e po­hárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend“. 3. Ezen az éjszakán kiderült, hogy • Jézus segíteni akart az emberen az úrvacsora szerzésével. Ezt a szentséget nem azért adta, hogy majd késői 'nemzedékek vitat­kozzanak fedőle. Különösen nem azért, hogy ez is egy tényező tegyen, ami szétdarabolja a keresztyénséget, hanem azért adta, hogy segítsen a bűnben, bajban levő emberen. Nemcsak ismerte az ember szük­ségét, látta edvesztettségét, bírálta a rosszat és a bűnt, hanem segíteni ás alkart, mert szerette aiz embert. Amikor tudja már, hogy szeretett ta­nítványai is rövidesen elhagyják és ellenfelei megtámadják, Ö még min­dig segíteni akar. Ezt a szentséget azért adta Jézus, hogy egyebek mellett még egy kö­telékkel összekapcsolja tanítványait, hogy legyen gyülekezet, ahol végre nincsen egyedül senki, ahol egészen egyenlő az ember a másik emberrel az úrvacsorái térdeplő magasságá­ban, bűnben és kegyelemben egé­szen egyenlő mindenki, ahol hirde­tik, hogy vége a bűnöknek, hiszen Jézus vére elmosta azokat s van bűnbocsánat. Az úrvacsorában de­rül ki, hogy Ist*n valóban új szö­vetséget kötött az emberrel. Az úr­vacsorával Jézus úgy segít, hogy új helyzetbe hozza az embert. Az úr­vacsorázó nem a gonoszhoz, hanem a Jóhoz, az Istenhez tartozik. Nem a gonosszal, hanem az Űrral van szö­vetségben, úgy is kell majd járnia az életben annak, aki úrvacsorában részesült, hogy megmutathassa: ő az Űr Jézus Krisztus asztaltársasá­gához tartozik. Azóta nemzedékek hosszú sora di­csőíti Urát azért a segítségért, amit az úrvacsorában adott. Az utolsó vacsora után dicséretet énekelve mennek ki a tanítványok az Olajfák hegyére. Mindig a hála és dicséret éneke való az úrvacsorá­val élt tanítványok ajkára! Hafenscher Károly Ülést tartott a Sajtótanács A Sajtótanács március 20-án. ülést tartott az Egyetemes Egyház szék­hazaiban. Ezen az ütésen tárgyalta a Sajtótanács az Evangélikus Egye­temes Sajtóosztály 1957. évi vagyon­mérlegét, eredménykimutatását, mérlegbeszámolóját és döntött a mutatkozó nyereség felosztásáról is. Evvel kapcsolatban egy-két tanul­ságos számadatot közlünk, amely megmutatja, hogy Sajtóosztályunk nemcsak úgy végzi szolgálatéit, hogy kiadványaival ellátja egyházunk hí­veit, hanem avval is, hogy munká­jának anyagi eredményéből sokat fordít gyülekezeteink és egyházunk más szerveinek megsegítésére. így többek között az elmúlt évben kü­lönféle juttatások címén 150 000 Ft volt az az összeg, amelyet különféle formában juttatott másoknak. En­nek megoszlása nagyjából a követ­kező: Gyülekezeti iratterjesztések­nek kiadványok utáni 10 százalék kedvezmény összege: 48 000 Ft; az Evangélikus Életből, a Lelkipásztor­ból a szórványgyüieíkezetekinek és külföldi evangélikusoknak küldött imgyanpéldányok értéke: 50 000 Ft; tisziteletpéldiányok értéke: 17 000 Ft; szociális segélyek teológusoknak és másoknak: 3000 Ft; ösztöndíj, külföl­di lelkészeknek juttatott ajándékok és egyéb segélyek: 20 000 Ft; külföl­di és belföldi egyházi szerveknek juttatott kiadványok értéke: 13 000 forint. A fenti összegeken kívül Sajtó- osztályunk múlt évi nyereségéből, a Sajtótanács határozata alapján 200 000 forintot ad a Központi Alap javára. Ebből az összegből 10 000 forintot céladományként megjelölve a Lelkésznevelő Intézet, a Teológiai Akadémia és egyes szórványgyüle- kezetek megsegítésére fordított a Sajtótanács. A Sajtóosztály evvel a hatalmas összeggel igen fontos egyházi létesítményt támogat, hi­szen a Központi Alap van hivatva arra, hogy egész egyházunk, gyüle­kezeteink és intézményeink anyagi helyzetét rentábilissá tegye. A fentieken kívül még két jelen­tős tényezőit kell kiemelnünik. Az el­múlt évben a Sajtóosztály 1200 db bibliát adott át a kerületeknek. Ezek a bibliák ajándékpéldényként szétosztásra kerültek a gyülekeze­tekben. — A felsorolt juttatások és adományok ellenére a Sajtóosztály az elmúlt évben 19 százalékos ön­költségcsökkentést hajtott végre. Adja Isten, hogy egyházunknak ez a minden szempontból fontos szerve továbbra is jól és lelkiekben, anyagiakban egyaránt eredményes munkát végezhessen. J. ÜRESEN Este-reggel, későn-korán járok a koldusok során. S kísér a panaszos zene „Egy kis reménység kellene!” Vacogják kicsinyek-nagyok: „Szeretetet, mert megfagyok!” „Hitet!” „Erőt!" „Fényt!" „örömöt!" S koldus a koldusok között, néhány fillért se lelek én piros erszényem fenekén. Nem vihetném Atyám elé? Tudom, újra megtöltené. Hisz felhőből sUt kenyeret, és az erszény üres lehet, Ö, hogyha hozzá viszik el, clőszámlálja, ami kell, még az üres erszényből is. Atyám, itt a szívem: segíts! Nincs egy árva fillérje sem. Kezedbe teszem üresen. Turmezei Erzsébet ...............................................................................................................mm..... NA PRÓL—NAPRA HÉTFŐ: — Jer. 10, 24. —- Az Ür haragja rettenetes. Legyen áldott, hogy kegyelme nagy. KEDD: — Zsolt. 56, 4. — Éppen az O kegyelmében bizakodva remény­kedhetünk még akkor is, mikor látjuk bűneink súlyát. SZERDA: — Zsolt. 40, 18. — Aki így bizakodik, annál nem késik Isten szabadítása. CSÜTÖRTÖK: — 1. Kir. 8, 60. — A sokakért kiontatott vér hirdeti: olyan Urunk van, aki könyörül a bűnösön. NAGYPÉNTEK: — Ézs. 40, 15. — Hatalmas az Űr, de leghatalmasabb az irántunk való szeretete. , NAGYSZOMBAT: — Zak. 14, 9. —■ A húsvét Isten dicsőségéről és királyságáról beszél nékünk. ____N Js G. Gy ülekezeti hírek — Virágvasároap az oltárterítő színe fehér. — A fasori gyülekezet meghívott új lelkészét, Korén Emilt, a pesti egyházmegye esperesét április 1-én, kedden este 7 órai istentisztelet ke­retében iktatja hivatalába Blázy La­jos egyházmegyei főjegyző. Az isten- tisztelet után díszközgyűlés lesz a templomban. — A budavári gyülekezetben böjt idején péntek esténként böjti isten­tiszteletek voltak „Zsoltárt hallgató gyülekezet” címmel! Igát hirdettek: Benczúr László, Gádor András, dr. Nagy Gyula, dr. Bucsay Mihály és a gyülekezet lelkészei. — A temp­lom újjáépítését a főváros még már­cius elején elkezdte s előrelátható­lag nyár közepéig fejezi be, mint­egy 300 000.— Ft-os költséggel. — A béri gyülekezet megválasztott új felügyelőjét, Tarjáni Mihályt és a presbitérium két új tagját Imár­cius 19-én iktatta be Gartai István esperes, aki a gyülekezetben böjti igehirdetéssel szolgált. — A pestújhelyi gyülekezetben március 23-án böjti estet tartottak, amelyen igét hirdetett Benczúr László püspöki titkár. — A sziráki gyülekezetben Bá­rány István tokaji református lel­kész böjti igehirdetés-sorozattal szol­gált. — A Somogy-zalai egyházmegye lelkészt munkaközössége március 4—5-én ülést tartott Gyenesdiáson. Igehirdetéssel és előadással szolgál­tak: Hafenscher Károly, Fónyad Pál, Teke Zsigmond, Lakatos György, Székeres Elemér és Szimon János lelkészek, Lágler Béla esperes pedig az egyház békefeladatairól és köz­egyházi hírekről adott tájékoztatót. — A pestújhelvi gyülekezetben március 30-án délután 5 órakor bö.iti estet rendeznek a temnlombsn. Igét hirdet Bolla Árpád lelkész. KAPHATÓ A HITVAIXASl IRATOK I.—II. KÖTETÉNEK DISZKIADASA Az új fordítást a teológiai tanárok munkaközösége végezte. Az egészvászonkötésben. aranyozott nyomással megjelent könyv ára kötetenként 45.— Ft. A négy kötetből álló sorozat megren­delése esetén 20% kedvezmény. ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN. VIRÁGVASÁRNAP* MARCIUS HÓ BO-AX Deák tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán; de. 11 (úrv".) dr Kékén András, du. 6 hang­verseny, D, Ordass Lajos. — Fasor de. fél 10 (gyerm.) Mezősi György, de. 11 Koren Emil, du. 7. Koren Emil. — Dózsa Gy. út 7. de fél 10 Sülé Károly. — Üllői Út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. dé. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztáváé. — Kő­bánya de. 10 Benczúr László. — Utász u. 7. de. 9 Koren Emil. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Sülé Károly. — Zugló de. 11 (úrv.) Drenyovszky János, du. fél 7 Sülé Károly. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. — Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Dulcz Pál. — Váci út 129. de. . 8 Dulcz Pál. — Újpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos. — Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Bencze Imre, du. 7 Szabó István. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Bencze Imre. — Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. — Rákospalota de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestúj­hely de. 10. Kürtösi Kálmán. — Rákos­szentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos de. 11 Madocsai Miklós, du. 6. (úrv.) Várady Lajos. — Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 7 Komjáthy Lajos. — XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. ll Danhau­ser László, du. fél 7 Csonka Albert. — Budakeszi de. 9 Csonka Albert. — Pest- hidegkút (Szent István u.) de. fél 11 Rutt- kay Elemér. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 (úrv.) Kendeh György. — Németvölgyi út 138. de. 9 Bottá István. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Budafok de. 11 Visontai Róbert. — Nagy­tétény du. 3 Visontai Róbert. — Csillag­hegy ,de. fél 10 Kaposvári Vilmos. — Csepel de. 11, du. 7. NAGYCSÜTÖRTÖK, APRILIS HO 3-ÄN Deák tér du. 6 (úrv.) — Fasor du. 7. (úrv.) — Üllői út 24. du. 6. (úrv.) — Kará­csony S. u. 31. du. 6. (úrv.) — Rákóczi út 57/b. du. 6 (úrv.) Thaly K. u. 28. fél 7. (úrv.) — Kőbánya du. 6. — Zugló du. fél 7 (úrv.) — Fóti út 22. du. 7. — Váci út 129. du. 7. — Újpest du. fél 7 (úrv.). — Pesterzsébet du. 7 (úrv.). — Rákosszentmihály du. 6 (úrv.). Bécsikapu tér du. 6 (úrv.) — Óbuda du. 7 (úrv.). —- XII. Tarcsay V. u. 11. du. fél 7 (úrv.). — Kelenföld du. 6 (úrv.)- — Kelenvölgy du. fél 7. — Budafok du. fél 7. NAGYPÉNTEK, APRILIS HÓ 4-ÉN Deák tér de. 9 (úrv.), de. ll (úrv.), du. fél 5 passió, du. 6 (úrv.) — Fasor de. 11 (úrv.) du. 7. — Üllői út 24. de. fél 10 (úrv.). de. 11 (úrv.), du- 6. —Karácsony S. u. 31. de. 10 (úrv.). — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlo­vák), de s/412 (úrv.). — Thaly K. u. 28. de. 11 du. 6. passió. — Kőbánya de. 10, du. 6 — Utász u. 7. de. 9. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12. — Zugló de. 11 (úrv.), du. fél 7 passió — Gyarmat u. 14. de. fél 10 (úrv.) — Fóti út 22, de. 11 (úrv.), du. 7. — Váci út 129. de. 8 (úrv.). — Újpest de. 10 (úrv.), du. 7. (úrv.). — Pesterzsébet de. 10 (úrv.), du. 7 passió — Soroksár-Üjtelep de. fél 9 (úrv.). Rákosszentmihály de. fél 11 (úrv.), du. 6. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.), de. 11 (úrv.), du. 6. passió. — Torockó tér 8 (úrvj — Óbuda de. 10 (úrv.), du. 7 (úrv.). — XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9, de. 11, du. 5 (né­met), du. fél 7 passió. — Diana u. 17. de. fél 9. — Budakeszi de. 9. — Pesthidegkút (Szent István u.) de. fél 11; — Kelenföld de. 8 (úrv.), de. 11 (úrv.), du. 6 passió. — Németvölgyi út 138. de. fél 9 (úrv.). — Albertfalva reggel 7. — Kelenvölgy de. 9. — Budafok de. 11. — Nagytétény de; 8. =» Csillaghegy de* fél 10$ Pálmaágak a földön — pálmaágak a célban Virágvasárnap. Mt. 21, I—9; Zsid. 12, 1—4. Nem tudom, van-e a pálmáiknak illata. Ha van, úgy erről a vasár­napról elmondhatjuk, hogy pálmaillat lengi körül. Az országút porát a frissen tört pálmaágak fogják fel. Szerető és hódoló kezek tördelték 8 hintették a Mester elé, aki ime szamánháton halad előre. Vándorok népes csoportjai nyitnak néki utat s távol a jeruzsálemi falak emelkednek. Mö­göttük a templom. S még valami, de ezt csak Ö látja. A Golgota... A másik ige, a szószéki is pálmaillattól terhes. Keresztyén életünk küzdőterének győzelmi pálmája lebeg benne előttünk. Ez a pálma sarkai, hogy eredményesen fussunk a küzdőtéren. 1 Arénában futunk. Körülöttünk a lelátókon zsúfolva a tömeg, mint • a felhő oly sűrűn. Ök már megfutották a pályát s most rajtunk a sor, ők figyelnek. A levél írója sokakat felsorol a nézők közül, lüket tanú- bizonyságoknak nevez. Ábeltől Sámuelig, Mózestől Bórákig. A hit példa­képei ők az ótestamentom lapjain. Állhatatosságra, kitartásra, szívós fu­tásra példák ők. Ha felütjük Bibliánk lapjait, megszólalnak s szavuk csupa biztatás, erősítés, lelkesítés. Jó reájuk nézni, visszanézni a múltba. Futottak előttünk, mint felhő a*pusztában Izrael vándorló fiai előtt. Irányt jeleznek s tanúbizonyságként szólnak, hogy lehet futni s érdemes. 2 Futásunknak nem csak nézői és biztatói, példái és lelkesítői van- • nak, hanem akadályai is. A levél írója kettőt ismer. Az egyiket egyszerűen akadálynak nevezi, a másikat megkörnyékező bűnnek. Hiszenv hogy tudatosan jelöl így két akadályt. A bűnről tudjuk, mennyire aka­dály, sőt verem és csapda. Meg lehet benne akadni s el lehet benn* veszni. De a másik, az „akadály” is veszedelmes dolgokat rejt. Egyes írás- magyarázóik szerint ezek a vallási külsőségek, amelyek sokszor akadályai és nem segítői az Istenben való elmélyedésnek s néki való engedelmes­ségnek. De jelölheti általában mindazt, amire nem süthetjük rá egysze­rűen, hogy bűn, mégis elválaszt Istentől. A gondok, a bajok, a keserűsé­gek és fájdalmak, a fontossá nőtt kicsiségek és kicsivé mellőzött döntő dolgok. Bűnök és akadályok úgy vesznek minket körül, „környékeznek”, mint egy futót a bokáig érő szoknya. Csak elbukni lehet benne. Jézus Krisztus pedig nem csak betegségekből és bűnökből gyógyított, de gondok­ból, bajokból, félelmekből és gátlásokból ás. Félre hát velük! 3 A célnál várnak a pálmaágak. Koszorúba fonva tartja az, akiinek • szamara tiporta földbe ezeket az ágakat. Most győzelmi koszorú­ként tartja s aki célhoz ért, ezt hallja: néked adom az életnek koronáját. Míg futunk, nézzünk hát őreá, aki a hitnek fejedelme és elvégzője. Böjti útja mögöttünk van s előttünk ime a nagyhét, betániai csenddel, ostor­csattogástól rivalgó templommal, úrvacsora benső áhítatával, nagypéntek keresztjével és húsvéti dicső feltámadással. „Elvégeztetett” — hangzik majd a szó a keresztről s a feltámadott győztes fejedelemről így vall az egyház: ült az Atyaisten jobbjára. Igénk pedig így: az Isten királyi szé­kének jobbjára ült. Ma még: teherhordó szamárnak csikóján, porosán, Golgota felé, pálmaágakon, majd tövTsikőronásan az ácsolatlan kereszten s lassú elmúlásra begöngyölten és megkemetten a sírban. De te csak nézz reá, mert ikirályi trónja rejlik a keresztben s koronája a tövisben. Ke­zében a törött nádszál gúny-jogara majdan pálmaággá válik s vele int feléd is, ha jól futsz; jól vagyon, jó és hű szolgám, menj be a te Ural­nak örömébe. Koren Emil <Mz étet feétdcz AZ ELHAGYOTT ASSZONYOK GONDJAI — ezt is a mindennapi élet vetíti elénk. Az elvált asszo­nyokról a köztudatban élő kép egy­oldalú: szabadon élvezhetik az éle­tüket. Ilyenek is vannak. De itt azokról írunk, akiket otthagyott a férjük és most küszködnek anyagi igoindokkal, gyermekeik nevelésével, a társtalansággal. Magyarországon évente sok asz- szoiny kerül elvált vagy különvált állapotba. Az utolsó másfél év jelenségét ké­pezik közöttük azok az asszonyok, akiknek férje disszidált. Az embe­rek szemében .— amint rájuk néz­nek — mindig van egy kis gyanak­vás és lenéz» sajnálkozás: bizonyá­ra nem nagyon szerethette őket fér­jük. S ez akkor is fáj nekik, ha né­melyikük jogtalannak érezheti ezt a tekintetet. KÜLÖNBÖZŐ AZ ÉLETPROBLÉ­MÁJUKNAK súlypontja. Az egyik­nek az érzelmi rész fáj legjobban. Az eszével tudja, hogy odaadó hűséges szeretetét férje so­hasem 'érdemelte meg. De a szív­nek nem lehet parancsolni, ö nem tudja felejteni, mégha annyira „link fráter“ volt is. A másiknak az emberi önérzetében van a fő sérülése. Ügy hagyták ott, mint az eldobott tárgyat. Hosszú éveken át jó volt feleségnek és édesanyának, most már nem kell. Egy fiatalabb legyőzte. Igazságérzete lázong, hogy a másik fél futhat új örömök felé, ő meg egyre jobban hervad az élettel való küszködésben. A harmadiknál az a legnagyobb baj, hogy az apa rendkívüli mérték­ben hiányzik a felnövő gyermekek nevelésénél. Érzi, hogy ..kicsúsznak kezéből ser­dülő fiai, leányai. Nem tud eleget törődni velük, de magában nincs is elegendő tekintélye. A negyediknél az új férjhezmenés lehetőségé­nek kilátástalansága a legfájóbb teher. Ki vesz el egy öregedő asszonyt, esetleg több gyer­mekkel?! Találóan mondotta nekem valaki, hogy amint múlnak az élet­évek, a fertő egyre több nő közül válogathat, hiszen növekszik az utánpótlás a fiatalokból. A nőnek azonban egyre kevesebb férfi ma­rad lehetőségként, mert a korban hozzáillők javarésze már nős, a töb­biek pedig fiatalabb után néznek. Az ötödiknél — ezt is józanul számba kell vennünk — állandó ki- elégítetlenséget jelent a házasélet megszűnése s nem tud belenyugodni abba a gon­dolatba, hogy további éveiben meg­fosztassélk az ölelés örömétől. MINDEZ ÉS MÉG SOK MÁS fő probléma sokszor nem elszigetelten magában áll, hanem keveredik egy­mással az elhagyott asszonyok éle­tében. S olyan állandó lelki vál­ságot okoz, amely várja a megol­dását. Van megoldás? Igen ritkán újra egymásra találnak a régi élettárssal. Az a másik csaló­dott az új útban, s most csapzot- tan, fáradtan visszatalál párjához; Nem szemrehányás, hanem bocsánat és szeretet várja! Ha el is veszítet­tek drága éveket, de úgy látszik, kellett ez a kerülőút, hogy jobban megbecsüljék egymást. És az őszi napfény olyan szép lehet!..; Vagy úgy találkoznak, hogy az országha­tárokon keresztül újra összeér az út­juk. Két ember — ha évek múlva újra összekerül — sohasem ugyanaz, mint volt. Szinte újra kell kezdeni a házasságot, s ez nehezebb feladat« mint először. Máskor az a megoldás, hogjl új élettársat kapnak. Ha ilyen lehetőség nyílik előttük, ne siessék el. Már tudhat­ják, hogy mennyire nem egyszerű dolog a házasság. De ha Isten ke­zéből tudják venni a másikat, fo­gadják el ajándékul. A legtöbben közülük azonban éle­tük végéig magukban maradnak. Magukban? Egy regény végén az elhagyott asszony felnyújtja életét az Istennek, „Neki.., aki megszabta útját, aki sokszor nagyon megpróbálta, de aki ...sohasem hagyta elesni őt.., Aki az utolsó pillanatban mindig a tenyerére vette, letörölte a köny- nyeit és mindig új hitet, új erőt adott neki az út folytatásához! Uram! A Leckét elvégeztem.. y* Veöreös Imre /•

Next

/
Oldalképek
Tartalom