Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-04-20 / 16. szám
Krisztus feltámadásának ereje „Méri félne szivem ? Él az én Uram /“ (Jel. 1, 17—18.) Szívünkben különféle félelem bujkál. Van idő, amikor a félelem nem jelentkezik. Ügy látszik, mintha minden rendben volna. De egyszer- csak valami történik és felszínre hozza szívünk félelmét. Még nem felejtettük el a háborús idők ezernyi szörnyűségét, megrázó, idegeket rongáló félelmét. S mindnyájunk életében jönnek események és alkalmak, amikor félünk. A félelem rendszerint onnan ered, hogy az ember szemben találja magát egy nálánál erősebb hatalommal, vagy olyan helyzettel, amelyből nem lát kivezető utat. A félelem mögött az ember véges volta és kiszolgáltatottsága van. És minden esetben ott van mögötte az egyedül- való, magáramaradt ember didergése, akit bűne elszakított Istentől. Ezért jelent nagy vigasztalást a húsvéti örömhír mindnyájunknak: Jézus él, »hihetünk Benne, oltalmat találhatunk Nála. Ahogyan énekeljük is: „Mért f.élne szívem? Él az én Uram.” Nincs olyan ellenség, akit le ne győzött volna. Nincs olyan kátyú, amelyből ne tudna kivezetni szerető kézzel. Nincs az az árvaságé amely meg ne szűnnék az Ö közelében. Nincs az a félelem, amely fel ne oldódnék, ha biztató szava a szívünkig ér: „Ne félj, én vagyok az Él9ő és az Utolsó és az élő.” Félünk attól, hogy nem bírjuk hordozni a terheket, amelyeket az élet rak ránk? Bizony sokan hordoznák egészen súlyos terhet. Mivel minden túlterhelés elsősorban az idegzetünket éri, ezért az szenved a legtöbbet és az sérül meg a legkönnyebben. Félünk attól, hogy a ránk nehezedő roppant súly alatt egyszer felmondja idegrendszerünk a szolgálatot? Olyan fárasztó a beosztásunk, olyan gyors a tempó, amelyben élünk, olyan súlyosak a családi gondjaink, hogy attól félünk, egyszer elszakad a felhúzott rugó és hirtelen megáll minden? — Gondoljunk arra, hogy Jézus él és O nekünk nemcsak megértő testvérünk, de erős Megváltónk is. A terheket nem kell egyedül hordoznunk. Égető, kínzó kérdéseinkkel nem kell egyedül viaskodnunk. Jézus annyira szeret minket, hogy kész a fejét odahajtani abba az igába, amelynek másik része a mi nyakunkon van. S ha így megyünk tovább, nem kell félnünk semmiféle összeroppanástól. Félünk szembenézni önmagunkkal? Nem is kellemes dolog ez. Szívünk mélyén rejtett bűnök bujkálnak. Tudat alatti világunkat az önzés és a tisztátalanság uralja. Ha felnyitjuk a csapólajtót, egyszerre elénk tárul a szennyes háttér, amely döntéseink mögött rejtőzik. Kitűnik, hogy nem tiszta a kezünk, mert kapzsik vagyunk. Kiderül, hogy látszólagos házastársi hűségünk mögött durva hűtlenség húzódik meg. Feddhetetlennek látszó életünk ocsmány bűnöket takar és még legőszintébbnek látszó szeretetünk mögött is ott van az önzés. —- A csapóajtót fel kell nyitni! Szembe kell néznünk önmagunkkal! Másképpen nem lesz gyógyulás a bűnből. Milyen jó, hogy ezt úgy tehetjük meg, hogy az élő Jézus mellettünk van és bocsánatával eltörli, elfedezi mindazt, ami napvilágra kerül. Az ilyen „nagy- takarítástól” nem kell félnünk, mert nyomában boldog felszabadulás, örvendező élet jár., Félünk az egyedülléttől? Bizony nyomasztó dolog az árvaság. Sajnos, zsúfolt teremben, sok ember közölt is érezheti az ember magát egyedül. Amikor kihűl a szívekből a szeretet, amikor mindenki csak magára gondol, csak magával törődik, akkor sokan panaszkodnak amiatt, hogy egyedül vannak. Nem megoldás, ha minden eszközzel el akarjuk kergetni magunktól az árvaság rémét. — Jézus él! — ez a megoldás. Nem.va- •gyok soha egyedül, mert Ő mindig velem van. Sőt ha öt követem, testvéreket is rendel mellém, akiknek a közelsége, hordozó szeretete az élet egyik legnagyobb ajándéka. Ha pedig az életben mégis egészen egyedül maradnék, akkor sem lesz sivár, kietlen, értelmetlen az egyedüllét, mert az élő Jézus be tudja ragyogni, meg tudja tölteni tartalommal a magányt is. Félünk a betegségtől, öregségtől, haláltól? Félünk a holnaptól, vagy a kárhozattól? Vagy valami olyan félelem bújkál bennünk, amit megfogalmazni sem tudunk? Az élő Jézus elveszi ezeket a félelmeinket is. Nem úgy, hogy elveszi a betegséget, öregséget, halált, hanem úgy, hogy minden helyzetben, még a halál ínségében is mellettünk marad. A holnap is mindenestül az Ö kezében van. A kárhozattól pedig megszabadított minkét. „Mért félne szívem? Él az én Uram!” Legyen ez szívünk boldog vallomása. Legyen ez mindennapi életünk megvalósuló ténye. Tarjáni Gyula Az ilyeneket megbecsüljétek A kántor Milyen szép és megnyugtató érzés beülni egy templomba, ahol csendesen szól az orgonaNéhány pillanat alatt elfeledteti velünk a sok rohanást, nyugtalanságot és fáradságot, ami színié velejárója mindennapi életünknek, Gyönyörködünk az orgonajátékban, szeretjük az orgonát, a hangszerek királynőjét. De vajon eszünkbe jutott-e már valaha is, hogy az orgona, vagy harmonium nem magától szól, nem magától ad játékosan csilingelő, vagy komor hangot, nem magától ringat el kedvesen Isten szerető szívén. Az orgona megszólaltatásához nemesük mester, hanem művész kell: a kántor vagy orgonista. Amint az orgona nem magáért van a templomban, hanem istentiszteletet, szolgálatot végez, ugyanígy a kántor sem magának játszik, s nem is csupán a gyülekezet gyönyörködtetésére, hanem Isten dicsőségére. Ma már nem foglalkozás, nem külön mesterség az, amit a kántor végez, hiszen a napi fáradságos munkája, családi és társadalmi élete mellett nagy hűséggel áldozza fel idejét a szolgálatra, a gyakorlásra. Ezt a szolgálatot pedig Istenbe vetett hit és a gyülekezet iránt érzett szeretet nélkül ellátni nem lehet. De ezt a szolgálatot azért sem könnyű ellátni, mert gyülekezeteink sokat várnak kántoraiktól. Várják az énekek tanítását és megszerettetését, de várják, a szívet-lelket gyönyörködtető muzsikát is. S ahhoz, hogy valaki jól és hűségesen el tudja látni szolgálatát, sokat kell tanulnia is. Egy kántor testvérünk, aki nemrégiben a kántorképző tanfolyamok egyikén tanulta meg nemcsak az or- gonálás mesterségét, hanem művészetét is, elmondta, hogy számára nagyon nehéz volt a tanulás ideje, mert nehéz munkához szokott ujjai csak nagyon nehezen akarták engedelmeskedni. Sok gyakorlásra, de még több hitre és imádkozásra volt szüksége a felkészülés ideje alatt, de most is, munkája végzése közben. Nem zenei élvezetet akar adni, csak egyszerűen kíván szolgálni a mindenható Istennek az ő kicsi gyülekezetében. Amikor pedig az egyik pestkörnyéki kis szórványgyülekezet kántornőjével beszélgettem, elmondotta, hogy őt az indította el a szolgálat útján, hogy éveken keresztül járt az istentiszteletekre, amelyeken némán állt az egyik sarokban a gyülekezet harmóniuma, mert nem volt, aki megszólaltatta volna. Évek teltek el, amíg Isten készítgette őt. De a kántorok szolgálatával kapcsolatosan talán aíkkor kaptam meg a legpontosabb választ, amikor az egyik nagy, budapesti templomunk elismert orgonistájával beszélgettem. Nagy hűséggel végzett szolgálatáról ezt mondotta: „A kántor az istentiszteleten olyan, mint a színházban a reflektor. Nem önmagáért van, nem önmagáért ékeskedik, hanem játékával mindenkor Istent dicsőíti.’’ A hűséges kántornak állandóan tanulnia, kell művészetéi, hogy tudása legjavát adja a gyülekezet lelki épülésére. Amikor templomunkban megszólal az orgona hangja, váljanak láthatóvá szemeink előtt a sokszor láthatatlan Isten-szolgák: a kántorok. Isten szolgái ők, megérdemlik megbecsülésünket. Harkányi László <SCgCtC§C§ar<«CÍ!WKSK3g<*<«<aSOK®CgaB^<^CS<§<^C»KSÍ<^0^^ NAPRÓL—NAPRA HÉTFŐ: — Ezs. 49, 23. — Az Ür teljesíti az őt vároknak ígéretét. KEDD: — Jób 7, 17. — Isten a Jézus Krisztusban lett igazán gondviselő Atyánk, aki törődik velünk. SZERDA: — 1. Móz. 41, 52. — A nyomorúságban is velünk van az Ür. CSÜTÖRTÖK: — Jer. 1, 19. — A keresztyén embernek az a küldetése, hogy hitét igazán élje. Ez mindig küzdelmet jelent. Ebben segít az Ür. PÉNTEK: — 1. Sám. 30, 6. — A keresztyén ember erőforrása a meny- nyei Atya. SZOMBAT: — Ezs. 51, 16. — Az erőtleneknek .6 ad erőt, a szótlanok- nak ő adja szájába a szót; egyedül csak így lehetséges betölteni hivatásunkat.. X CL Gyülekezeti hírek — A húsvét utáni vasárnapokon az oltárterítő színe: fehér. — A húsvét utáni 2. vasárnap egyházunkban a sajtó vasárnapja. Ezen a vasárnapon gyülekezeteinkben az egyházi sajtó szolgálatáról tesz említést az igehirdetés és gyülekezeteink az egyházi sajtó céljaira adakoznak. — Dr. Fekete Zoltán egyetemi tanárnak, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelőjévé történt megválasztásához a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. számú törvényerejű rendelet értelmében hozzájárult. Az új egyházkerületi felügyelő beiktatása előreláthatólag május elején lesz. — A Szarvas-ótemplomi gyülekezetben „De egyedül van Jézus“ címmel nagyheti igehirdetés-sorozatot tartottak. A szolgálatokat Kalav- szky Kálmán, Székács Sámuel, Kovács Pál és Eörócz Sándor lelkészek végezték. — Festlörincen április 20-án, vasárnap délután 5 órakor szeretetven- dégség keretében a pesterzsébeti gyülekezet tagjai szolgálnak. Igét hirdet Hafenscher Károly lelkész. — A hidasi gyülekezet egyhangúlag meghívott lelkészét, Allinger János, volt magyarbólyi lelkészt, április 13-án iktatta hivatalába dr. Schlitt Gyula espereshelyettes, bonyhádi lelkész. — A Fóti Belmissziói Otthon felkérésére közöljük, hogy az április 20-i, vasárnapi csendesnap elmarad. — CSALÁDI HÍR: Szakáts László szenti i lelkésznek és feleségének, Adorján Karóimnak április 3-án Sarolta nevű második gyermekük született. — Idősebb nőt keresünk háztartási segítségül könnyebb munkákra (tejes, kerti munka.) Teljes ellátás. Készpénz fizetés: megegyezés szerint. Cím: Evangélikus Lelkész! Hivatal, Ösagárd, Nőgrád megye. — Egyedülálló nyugdíjas pedagógusnő lakást biztosítana dolgozó vagy nyugdíjas nőnek, Pest környékén. Cím a ki-, adóban. — Idősebb házaspárnál, vagy magányosnál csendes albérleti szobát keres középkorú evangélikus tanár. Választ „Hittestvér“ jeligére kér a szerkesztőségbe. A Sajtóosztály HÍREI — A Sajtóosztály köszönetét mond mindazon olvasóinknak, akik az ünnepek alkalmával jókívánságaikkal felkeresték. — Közöljük a lelkészekkel, hogy Sajtóosztályunkon jelenleg csak a tavalyi konfirmációs emléklapok egyik fajtája kapható korlátozott számban. Az ezévi új háromféle konfirmációs emléklap művészi kivitelben, színes nyomással e hó végére jelenik meg. Iratterjesztésünk rendeléseket már most felvesz. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, április hó 20-án DEÁK tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Hafenscher Károly. — FASOR de. fél: 10 (gyerm.) Mezősi György, de. 11 Mezősi György, du. 6. hangverseny. — DÓZSA GY. ÜT 7. de. fél 10 Koren Emil. — ÜLLŐI ÜT 24. de. fél 10, de. 11. — rAKÖCZI ÜT 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12. — KARÁCSONY S. U. 31. de. 10. — THALY K. U. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. — KŐBÁNYA de. 10 Sülé Károly. — UTÁSZ U. 7. de. 9 Takács József. — VAJDA PÉTER U. 33. de. fél 12 Koren Emil. — ZUGLÖ de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Drenyovszky János. — GYARMAT U. 14. de. fél 10 Drenyovszky János. — RÁKOSFALVA de. fél 12 (úrv.) Drenyovszky János. — FÖ.TI ÜT 22. de. ll (úrv.) Gádor András. — VÁCI ÜT 129. de. 8. Gádor András. — ÜJPEST de. 10 Blázy Lajos. — PESTERZSÉBET de. 10 Friedrich Lajos, du. 7. — SOROKSÄR-ÜJTELEP de. fél 9 Friedrich Lajos. — RÁKOSPALOTA MÁV-TELEP de. fél 9. — RÄKOSTALOTA de. 10. — RP. KISTEMPLOM du. 3. — PESTÚJHELY de. 10 Kürtösi Kálmán. — RÁKOSSZENTMIHÁLY de. fel ll Tóth-Szöllős Mihály, du. 5 Tótli- Szöllős Mihály. BÉCSIKAPÜ TÉR de. 9 Várady Lajos, de. 11 Madocsai Mikós, du. 6 Várady Lajos. — TOROCKÖ TÉR de. fél 9 Madocsai Miklós. — ÓBUDA de, 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. — XII. TARCSAY V. U. 11. de. 9 Ruttkay Eleméi*, de. 11 Ruttkay Elemér* du. fél 7 Danhauser László. — BUDAKESZI de. 9 Danhauser László. — PESTHIDEGKÍJT (SZENT ISTVÁN U.) de. fél 11 Muncz Frigyes. — KELENFÖLD de. 8 (úrv.) Bottá István, de. 11 Bottá István, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. — NÉMETVÖLGYI ÜT 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. — ALBERTFALVA reggel 7 Schreiner Vilmos. — KELEN VÖLGY de. 9 Schreiner mos. — BUDAFOK de. 11 Schreiner Vilmos. — NAGYTÉTÉNY du. 3 Schreiner Vilmos. — CSILLAGHEGY de. fél 10 Kaposvári Vilmos. — CSEPEL de. 11, du. 7. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Puskin u. 12. Előfizetési óra egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft. Telefon: 142—074: Csekkszámla: 20412—vni; ____10 000 példányban nyomatott. ZR ÍNYI NYOMDA Felelős: Bolg&r Imre, Szenteld meg AZ ÜNNEPNAPOT Csak kegyelemből élünk! Húsvét után 2. vas. — Ef, 2, 4—10 — Jn. 10, 11—16. Jézus az egyetlen igazi, hűséges pásztor. Ő valóban élt-halt a juhokért. Amit tett, mind értünk tette. Élete, halála, feltámadása: életünket és halálunkat körülölelő kegyelmének bizonysága. 4 Kegyelem, hogy Krisztusban az irgalmas és szerető Atyával - ' ■ találkozunk. Mi inkább irgalmatlan és könyörtelen Istent érdemelnénk. Olyasvalakit, aki halálba taszít. Nem ismeretlen előttünk ez az Isten sem. Irgalmatlan és könyörtelen: Krisztushoz, a kereszten. Halálba taszítja egyszülött Fiát a Golgotán. De a kereszten minden a visszájára fordul: aki életet érdemelne, azt megöli, a halál el jegyzettéit pedig élettel ajándékozza meg. Irgalmatlansóga és könyörtelensége ott irgalommá és szeretetté változik. Érthetetlen? Valóban az! A -kegyelem mindig érthetetlen! 2 Kegyelem, hogy mi a jó Pásztor nyomában lépkedhetünk! ■ Utunk arra vezet, amerre az övé. Szenvedünk? ö is szenvedett! Gúnyolnak? Vele is megtörtént! Elhagynak? ö is magára maradt! A halál néz szembe velünk? öt is elragadta! De itt még nem ért végére utunk! Feltámadott: mi is feltámadunk! Megdicsőült: Nála reánk is dicsőség várj Mennybe ment: elkészített hely vár minket asztala mellett! Hihetetlen? A kegyelem mindig hihetetlen! O Kegyelem, hogy szabad az Ö cselekedeteit továbbfolytatnunk! Kegyelem, hogy megajándékozz minket jótettek végzésének erejével és lehetőségével. Ha jót tudok tenni, az nem tőlem van, nem tőlem indul ki. Jótettek végzésekor sohasem én vagyok a kezdeményező. Csak segítő kezének meghosszabbítása vagyok ilyen-kor. Eszköz,' amellyel valamit el lehet érni. Szerszám, a-mely csak a Mester kezében használható valamire. Túl kevésnek tűnik ez? Sokkal több, mint amire képes vagyok! Természetes erőmet meghaladó és mégis minden jótettre erőt adó kegyelem! Magasztaljuk hát Pásztorunkat, hiszen tőle kegyelem és újra csal« kegyelem árad felénk! Bobus Imre. Úz á£ct fecniéi LAKÁS ÉS OTTHON — nem i ugyanaz. Vajon mi leszi a lakószobát otthonná? Nehéz lenne ezt megmondani. Az ,.otthon‘‘-nak van bizonyos varázsos titka, amit. nem ■könnyű elemeire bontani. A lakásom mindenesetre akkor otthonom, ha jól érzem magamat benne, szeretek hazatérni, és a pihenésen túl valami belső lelki erőfeltöltődés is végbemegy rajtam falai között. Ehhez talán 3 feltétel kell. A szeretet meleg légköre — az egyik. Hogy a családom, vagy azok az emberek, akikkel együtt lakom, nekem kedvesek legyenek, és jólessek a velük való időzés, együttlét. A belső világomat tükröző tárgyak — ez a másik feltétel. Az a terítő azért kedves nekem, mert gyermekkori emlékek fűződitek hozzá. A tájkép a falon napsütötte tavaszt ábrázol, amelyet annyira szeretek a természetben. Láttam már olyan szobát, amelyet „otthonossá“ egy kottaállvány tett. Amikor hazaért lakója, becsukódott mögötte a külvilág, és hegedűje puha fészekké varázsolta számára az egyszerű berendezésű lakóhelyet. A harmadik feltétele pedig ej. otthonnak — a zártság. Egy átjáró szoba, amelyen állandóan átviharzik egy másik család élete, nehezen tud otthonná válni. Az otthon fogalmához hozzátartozik, hogy nem néznek bele idegenek a tányéromba és a gondolataim közé. A 20. SZÁZAD LÁZAS ÜTEME az otthonnak régi, romantikus képét elsöpörte. Még falun maradt meg belőle a legtöbb, de a fejlődés tempója a falvak életét is lassan átalakítja. Városokon az otthon kérdését manapság befolyásolja néhány tipikus körülmény. Az anya, aki végeredményben az otthon lelke, egész nap munkahelyén dolgozik, s estére már kevés lelki és fizikai ereje marad ahhoz, hogy a többiek számára biztosítsa az otthon nyugalmát és kényelmét. Az európaszerté dúló lakáshiány, a kicsi lakások, társbérletek zsúfolttá teszik az emberek együttélését, egy csomó súrlódási felületet alkotnak, elveszik az otthon csendjét és bensöségességéi. Azelőtt a közös étkezés legtöbbször családias nyugodt beszélgető-alkalom volt. Ma délben erre egyáltalán ritka helyen kerül.sor, a családtagok sokszor este is csak bekapják a falatot, aztán mindenki külön foglalja el .magát. A mi korunk otthonpótléka nagyvárosokban az eszpresszó, a-hol a kicsi asztalkák látható falaknál erősebben tömörítik össze a beszélgető embereket. , Mintha a modern élet összeesküdött volna az otthon ellen mindenütt a világon. Pedig az otthon fiatalnak és felnőttnek egyaránt életszükséglet. Egy müncheni érettségiző írta vizsgái dolgozatában lS57-ben: „Nálunk a családban mindenki dolgozik. Alig látjuk egymást esténként, vagy a hét végén. De akkor sem érzek semmit abból, amit én családnak 'képzelek. Lakásunk már csak tankolóhely e az életünknek. Nem akarom vá- dotm szüléimét, de- valami-baj van. Nekünk fiataloknak szemünkre, hányják, hogy csak anyagi javakkal törődünk. Szívesen feláldoznám tele* víziós készülékemet, ha szüleim többet törődnének, velem.” De nem kevésbé megrázó két hányódó mezőgazdasági vándormunkás története Steinbeck „Egerek és em- berek“-jében. Egy szép ábránd szövi át kieten életüket, hogy a két barát egyszer szerez magának egy kicsiny farmot. „Lesz egy zöldségeskertünk, meg nyúlketrecünk, meg csirkeólunk. Azután, ha télen esik az eső, azt mondjuk, hogy dolgozzák az ördög, tüzet rakunk, odaülünk a kályha mellé, s hallgatjuk, amint az eső kopog a ház tetején,“ Ezt álmodják a sivár barakban, ahol 8 ágy áll a falak mentén, és a helyiség közepén nagy, négyszögletes asztal, kártyával teliszórva, s körülötte ládák, amelyeken ülhetnék. AZT A REMÉNYSÉGET kell megkapnunk Istentől, hogy a modern élet körülményei közepette is lehet otthonunk. Nincs az a zsúfoltság, rohanás, vagy bármi más külső gátló akadály, amellyel ne dacolhatnék az otthon- teremtés vágya és felelőssége. Magyar képeslapban, a Nők Lapjában olvastam nemrégiben riportot egy nagyon ideiglenes jellegű fabarakkban elhelyezett női munkásszállásról, amely szinte csak kunyhónak számít a mellette magasodó, több- emeletes férfiszállás palotájához képest. De belülről ez a kunyhó az otthon — és nem a másik. Saját hímzésű díszpárnák, a falon rézkarc — a riporter először látott ilyen helyen ilyent. Mindenütt hófehér csipke- függönyök, vidám színű rongyszá- nyegek, térítők, képek, virágok vallanak arról, hogy huszonegy leány és asszony otthonának érezte ezt a szerény hajlékot. Most eszembe jut egy fiatal házaspár. Néhány éve eskettem őket. Az igét az emmausi tanítványok történetéből vettem: „Maradj velünk, mert már beesteledik és a nap lehanyatlott!“ Nemcsak azért, mert, éppen húsvét után voltunk, hanem azért, mert előtte éveken át közös erőfeszítéssel rakosgatták össze leendő otthonuk darabjait. Ezért beszéltem az otthonba harmadiknak betérő élő Jézusról. Aztán 1956 őszén a nagv vihar kisodorta őket az országból. Most éppen lakásgondjaik vannak. Nem tudom, jut-e nekik és mindazoknak eszébe, akik otthon után vágynak, az emmausi tanítványok kérése Jézushoz: „Maradj velünk!“? Csodálatos otthont-teremtő erő, ha valamilyen szállásra Jézus betér... Veörcös Imre Az indonéziai protestáns egyházak szövetségének titkára közölte, hogy az egyházszövetség, amelyhez 30 egyházi testület tartozik, nem hajlandó a mohamedánok felhívásának engedni, amelyben azt kívánták, hogy működjenek együtt egy közös kommunista-ellenes frontban. Az indonéziai római katolikus egyház ezzel szemben késznek mutatkozott egy ilyen együttműködésrej
