Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-03-02 / 9. szám

Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári karának nyilatkozata Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara február 24-én ülést tartott, amelyen a kar tagjai teljes számban megjelentek s egyhangúlag az alábbi nyilatkozatot bocsátották ki: „Az elmúlt hetekben kormányunk és egyházunk hivatalos képviselői részéről közösen kibocsátott, egyhá­zunk életére és jövendő szolgálatá­ra nézve nagyon fontos, elvi jelen­tőségű nyilatkozat látott napvilágot. Ez a Nyilatkozat szorosan felada­tunk, az egyház teológiai munkája körébe vág és alkalmas. sok félre­értés tisztázására. Ezért helyesnek és szükségesnek tartjuk, hogy vele- kapcsolatos álláspontunkat a gyüle­kezetek elé tárjuk és szóljunk a tenne felvetett kérdésekről. Az egyház rendeltetése egyetemes: nincs egyik vagy másik korhoz, po­litikai, gazdasági és társadalmi rendhez kötve, hanem mindenütt és minden időben végeznie kell szol­gálatát, Isten igéjének hirdetését és a szentségek kiszolgáltatását. Valljuk, hogy a történelmet irá­nyító szent Isten maga rendelte né- künk, magyarországi egyházaknak, közelebbről pedig a Magyarországi Evangélikus Egyháznak azt a nagy felelősségű feladatot, hogy hazánk­nak, a Magyar Népköztársaságnak, szocializmust építő politikai, gazda­sági és társadalmi rendjében keres­sük és találjuk meg az egyház he­lyes útját. Ez új és nagy feladat. Ezen a téren sok erőfeszítés történt. Egyházunk útja azonban — gyarló ember-voltunk miatt — sokféle té­vedés lehetősége közt vezet. Ne­künk, az egyház tagjainak, vezetők­nek és vezetetteknek, egyaránt el kell ismernünk, hogy ezen a téren sökszor tévedünk, botladozunk; ezért sok imádsággal, Isten igéjére nagyon alázatosan és engedelmes szívvel figyelve, kell járnunk to­vább útunkat. Mint keresztyének természetesen nem valljuk a materialista világné­zetet. Ezt azonban államunk — amint ez a Népköztársasági Alkot­mányban kifejezésre' jut és számos hivatalos állami nyilatkozat megál­lapítja — nem is kívánja tőlünk, keresztyénektől. Hitünk minket Is­ién igéjéhez, törvényéhez és evan­géliumához köt. Döntéseinket Isten igéjéhez kötött, Isten akarata iránt engedelmes lelkiismeret irányítja. Ez a hit viszont cselekvő, szere- tetben tevékeny hit. Küzdelem a bűn ellen egyéni életünkben és a közösségi életet megrontó megnyil­vánulásaiban. Ugyanakkor eleven, fáradhatatlan aktivitás ez a hit az evangélium szolgálata mellett em­bertársaink, népünk és a népek föl­di javáért is. Reformátorunk és az evangélikus etika híveink előtt eléggé nem ismert, sokszor általunk sem eléggé megbecsült tanítást ad arról, hogy Istent embertársainkban kell szeretnünk, hitünket a tiszta családi életben, földi hivatásunk hű­séges betöltésében, a mindennapi élet ezernyi konkrét feladatának közhasznú, önmegtagadó végzésében kell gyakorolnunk. Keresztyén hí­NAPRÓL tünknek ez az oldala azt jelenti, hogy az említett hitbeli és világné­zeti különbségek ellenére széles te­rületen cselekvő módon tudunk együtt küzdeni népünkkel és mate­rialista világnézetet valló, szocialis­ta kormányzatunkkal. Jó lelkiisme­rettel és belső készséggel támogat­juk és kell is segítenünk állami fel-' sőbbségünk fáradozásait népünk anyag; jólétéért, kulturális felemel­kedéséért, az ifjúság és a társada­lom erkölcsi neveléséért, hazánk belső rendjéért és békéjéért. Keresz­tyén egyházak, teológiai fakultások és vezető keresztyén személyiségek az egész világon nagy erőfeszítése­ket tesznek a világot fenyegető atomháború elhárításáért és a béke fenntartásáért. A mi egyházunk sem tétlen: a maga módján és lehetősé­gei között ugyancsak részt vállal ebben a küzdelemben népünk és az emberiség jobb jövőjéért. Mindezt azért kell tisztán lát­nunk, hogy leszámoljunk azzal a fél­reértéssel, mintha az egyház szol­gálata, a hívő keresztyén élet egy­felől és a szocialista államrend más­felől, lényegük szerint ellentétben lennének egymással. Keresztyénsé- günk nem jelenti, de nem is jelent­heti azt, hogy visszakívánjuk az egy­ház kiváltságos helyzetét, privilégiu­mait vagy a régi Magyarország tár­sadalmi, gazdasági és politikai rend­jét. Viszont magában foglalja, hogy cselekvő módon küzdjünk — együtt népünkkel és kormányzatunkkal — a társadalmi haladásért, a jobb, igazságosabb társadalmi rend kiala­kításáért. Ezért vállalta egyházunk az 1948-as Egyezményt az egyház és állam között. Azt tartjuk, hogy az 1958-as Nyilatkozat elvi szempont­ból fontos kiegészítést ad a tízéves Egyezményhez, és teológiai szem­pontból is vállaljuk fontos megálla­pításait. Senki sem áltathatja magát ^ter­mészetesen azzal, hogy ezek az egy­ház életére és a szocialista állam­ban való szolgálatára vonatkozó fon­tos elvi megállapítások az élet való­ságában mindig sima utat biztosí­tanak egyházunk számára. Keresz­tyének és a kialakult új társadalmi rend, egyház és a más világnézeti alapot valló államunk viszonyában elkerülhetetlenül adódnak feszültsé­gek, megoldásra váró kérdések. Ezeknek megoldása állandó, meg­újuló, felelősségteljes feladat. Hisz- szük, hogy még amikor a kérdések megoldhatatlanul nehezeknek látsza­nak is, Isten megadhatja a kibonta­kozást. Ezért könyörgünk és ehhez kérjük Isten kegyelmét egyházunk­ra, hogy hűséggel, jó lelkiismerettel végezhesse továbbra is szolgálatát híveink és népünk javára, Isten di­csőségére, Budapest, 1958. február 34. Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara. napra HÉTFŐ — Zsolt. 119, 126: — Cselekedett is, Jézus Krisztus által helyre­hozta a megromlott viszonyt. KEDD — Náh. 1, 7: — Az Ürban bízzunk mindenkor; SZERDA: — Ézs. 53, 10: — Az Úr akarata szerint áldozta fel magát Jézus, hogy nekünk életünk legyen. t CSÜTÖRTÖK: — Zsolt. 1, 3: — Krisztus áldozata a hívőben megtenni a keresztyén élet gyümölcseit. PÉNTEK — 1. Kir. 19, 18: — Akik hűségesen megmaradnak az Ur mellett, azok lesznek az üdvözültek serege. SZOMBAT __ Ez. 37, 14: — Megelevenedésünkex és gyümölcsöket te rmő életünket a Szentlélek ajándéka biztosítja. J. G. Beiktatták a dunamelléki református egyházkerület új főgondnokát Február 20-á,n, csütörtökön dél­előtt ünnepi közgyűlés keretében ik­tatta be a Dunamelléki Református Egyházkerület megválasztott fő- gondnokát: dr. Esze Tamás, gyűjte­ményi főigazgatót, teológiai aka- démiai professzort. Az ünnepi köz­gyűlésen megjelent az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke Horváth Já­nos, a baptista egyház képviseleté­ben Szabó László, elnök, a met- hodista egyház képviseletében Széchey Ferenc szuperintendens, a magyar görögkeleti egyház képviseletében dr. Berki Feriz ad­minisztrátor. D. dr. Vető Lajos püs­pök hivatali elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg személyesen és me­leghangú levélben köszöntötte az új főgondnokot. Evangélikus egyházun­kat Groó Gyula, a Sajtóosztály ügy­vivő lelkésze, dr. Nagy Gyula teo­EVANGELIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó Juhász Géza Szerkesztőség és kiadőhivata! Budapest Vili.. Puskin u 18 Telefon: 142—074. Csekkszámla: 80412—Vili. 10 000 példányban nyomatott.. ZRÍNYI nyomda Felelős; Bolgár Imre. lógiai akadémiai dékán és dr. Sólyom Jenő professzor képviselték. Az új íőgondnofcot az ülésen el­nöklő D. Bereczky Albert püspök kö­szöntötte meleg baráti szavakkal. Szeretetet, bizalmat és tiszteletet kí­vánt és ígért az egyházkerület ré­széről a főgondnoknaik. A konvent és a többi református egyházkerü­letek nevében Győry Elemér püs­pök köszöntötte a főgondnokot. A magyar kormány nevében pedig Horváth János, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke mondott köszön­tést. Esze Tamás nagyszabású, több mint kétórás beköszöntő beszédében visszapillantott életútjára s ezzel kapcsolatban éles vonásokkal vázol­ta fel a régi úri Magyarország ké­pét. Felügyelői esküjének egyes mondatait elemezve azt a kérdést vizsgálta: kivel és mivel szemben kell a főgondnoknak megvédelmez­nie egyházkerületét. Az egyházat nemcsak kívülről, a világi hatal­mak részéről érheti támadás, hanem mint az utóbbi esztendők eseményei mutatják, belülről az egyházban tá­madt meghasonlás oldaláról is. Az egyház feladatát az ige tiszta hir­detésében jelölte meg: minél tisz­tábban hirdetjük az igét, annál vi­lágosabban tudunk feleletet adni korunk nagy kérdéseire. G, GyilIeKezeli Iiirelí — Böjt második vasárnapján az oltárterítő színe: lila. — A vecsési gyülekezetben a böjti időszakban csütörtökön esténként böjti igehirdetési sorozatot tartanak „Jézus legyőzte a Sátánt“ címmel. — A Lelkésznevelő Intézet teoló­gusai február 23-án Fekete István mb. igazgató vezetésével Kiskőrö­sön és szórványaiban egésznapos teológus-napot tartották, amelyen igehirdetésekkel és a vallásos esten műsorral szolgáltak. — A hévízgyörki gyülekezetben február 23-án Harkányi László du- naharaszti lelkész végzett lelkész! szolgálatokat. — A győri gyülekezetben böjt el­ső vasárnapján az öregtemplomban a délelőtti istentiszteleten Groó Gyula, a sajtóosztály ügyvivő lelké­sze hirdette az igét, délután pedig a borcsi leánygyülekezetben vallá­sos esten szolgált. — A fóti Belmissziói Otthonban március 5-én délelőtt 9 órai kezdet­tel lesz a XIV. Alapfokú Kántor­képző Tanfolyam záróvizsgája, mely­re minden érdeklődőt meghívnak. Akik előre jelentkeznek, azok szá­mára az Intézet ebédet biztosít. — CSALÁDI HÍR: Szakái Árpád lelkésznek és feleségének, Stenger Máriának Klára nevű második gyer­meke született. Sajtóosztály Hl 11131 — Kérjük a gyülekezetek iratter­jesztésének vezetőit, hogy az 1958-as Evangélikus Naptár megmaradt pél­dányait sürgősen küldjék vissza a Sajtóosztály iratterjesztése címére, hogy Iratterjesztésünk a pótrendelé­seket is ki tudja elégíteni. Ugyan­ezt kérjük az 1958-as Útmutatóval kapcsolatban is. — Közöljük az iratterjesztésekkel, hogy az Énetkeskönyv Új Része 13 forintos árban kapható iratterjesz­tésünkben. A gyülekezeti iratter­jesztések a rendelések után 10 szá­zalékos kedvezményt élveznek. — HELYREIGAZÍTÁS: Az 1958-as Evangélikus Naptárban „Egy káplán naplójából’ elmen megjelent cikk írója nem H. Németh Ferenc, hanem H. Né­meth István. AZ EURÓPAI EGYHÁZAK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉÉRT A közelmúltban Berlinben meg­beszélést folytattak a nagybritan- niai, skandináviai, hollandiai, fran­ciaországi és németországi egyhá­zak képviselői arról, hogyan lehetne biztosítani az európai egyházak szo­rosabb együttműködését az Egyhá­zak Világtanácsának keretein belül. Ennek a megbeszélésnek előzménye volt az elmúlt nyáron a dániai Li- selundban tartott összeurópai kon­ferencia. Ezt a munkát akarják foly­tatni és kiszélesíteni. Az egyházak képviselői megálla­pították, hogy az egyházak közös nagy ügye: a világ békéjének bizto­sítása és az átalakulóban levő poli­tikai, társadalmi és gazdasági vi­szonyok. Ezekről a kérdésekről kell a közeljövőben a legszélesebb kör­ben tanácskozásokat tartani A ta­nácskozások előkészítésével Dibelius berlini és Lilje hannoveri püspökö­ket és Dr. Egbert Emmen holland zsinati főtitkárt bízták meg. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, március hó 2-án DEÁK TÉR de. 9 (úrv.) dr. Kékén And­rás, de. li (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Dóka Zoltán. — FASOR de fél 10 (gyerm.) Mezősi György, de. 11 (úrv.) Sülé Károly, du. 7 Mezősi György — DÓZSA GY. ÚT 7. de. fél 10 Sülé Károly. — ÜL­LŐI ÚT 24. de fél 10, de. 11. — RÁKÓCZI ÚT 57/b. de. 10 )szlovák) dr Szilády Jenő, de. háromn. 12. — KARÁCSONY S. U 31 de. 10. — THALY K. U. 28. de. 11 Boiinyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné — KŐ­BÁNYA de. 10 Koren Emil. — UTÁSZ U 7. de. 9. Koren Emil. — VAJDA PÉTER U.’33. de. fél 12 Koren Emil. — ZUGLÓ de. 11 (úrv.) dr. Sólyom Jenő, du. 6 Drenyovszky János. —■ GYARMAT U. * 14. de. fél 10 Drenyovszky János. — RAKQSFALVA de. fél 12 Drenyovszky János. — FÓTI ÚT 22. de. 11 (úrv.) Dulcz Pál. — VÁCI ÚT 129. de. 8 (úrv.) Dulcz Pál. — ÚJPEST de! 10 Blázy Lajos. — PESTERZSÉBET de. 10 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 Bencze Imre. — SOROKSÁR-ÚJTELEP de. fél 9 Szabó Ist­ván. — RÁKOSPALOTA MÁV-TELEP de. fél 9. — RÁKOSPALOTA de 10. — RP KISTEMPLOM du 3. — PESTÚJHELY de. 10 Kürtösi Kálmán. — RÁKOSSZENTMI­HÁLY de. fél 11 Tóth-Szöllös Mihály, du. 5 Tóth-Szöllös Mihály. BÉCSIKAPU TÉR de. 9 Várady Lajos, de. 11 Várady Lajos, du. 6 dr Csengödy Lajos. — TOROCKó TÉR de. *8 (úrv.), de. fél 9 Madocsai Miklós. — ÓBUDA de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 Komjáthy Lajos, du. 5 Sárkány Tibor. — XII. TARCSAY V. U. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de 11 Rutt- kay Elemér, du, fél 7 zenés áhitat. Dan­hauser László. — BUDAKESZI de 9 Csonka Albert. — PESTHIDEGKÚT (Szent István u.) de. fél 11 Muncz Frigyes. — KELEN­FÖLD de. 8 Kendeh György, de fél 10 (gyermek) Bottá István, de li (úrv.) Ken­deh Gvörgv. du 6 (úrv.) Kendeh György. — NÉMETVÖLGYI ÚT 138. de. 9 dr. Re- zessy Zoltán. — ALBERTFALVA reggel 7 Visontai Róbert. — KELFNVÖLGY de 9 Visontai Róbert. — BUDAFOK de 11 Vi- sontai Róbert. — NAGYTÉTÉNY, du 3 Vi­sontai Róbert. — CSILLAGHEGY de fél 10 Kaposvári Vilmos^ — CSEPEL de 11, du5 7* SZEftlfliD MEG AZ ÜNNEPNAPOT SZÖRVÁNYHÍVEKNEK — BETEGEKNEK Isten ajándékai hűségre köteleznek Böjt második vasárnapja. — 1. Jn. 2,12—17. — Ek. 10,17—20. J Igénkben nemcsak névleges, hanem valóságos gyülekezet van előttünk. Olyan gyülekezet, melynek tagjai ténylegesen élnek azokból az aján­dékokból, amelyeket Isten ad az ő gyermekeinek. Bizonyára ebben a gyü­lekezetben is voltak nehézségek, a gyülekezeti tagok naponként vétkeztek, mégis letagadhatatlanül felhasználták Isten ajándékait. ( Mik ezek az ajándékok? A legnagyobb ajándék kétségtelenül a meg­feszített és feltámadott Jézus Krisztus. Benne adja Isten a gyülekezetnek a bűnbocsánatot, a kísértések közötti győzelmet. Mindezeket pedig úgy ajándékozza Isten, hogy hirdetteti Jézus váltság-haláláról és győzelmes feltámadásáról szóló evangéliumot. Ott van valóságos gyülekezet, ahol hirdettetik ez az evangélium és a hallgatók szívében — az igehirdetésben magátközlő Szentlélek munkál­kodása által — visszhang támad az igehirdetésre. Ott van valóságos gyü­lekezet, ahol a gyülekezet tagjai hittel felelnek az igére és ezt a „felelését napról napra megismétlik. Ebben a felelésben naponként „igen“-t mon­danak Istennek bűneiket kárhoztató ítéletére és Jézus Krisztusban fel­kínált bocsánatára. Ott van valóságos gyülekezet, ahol a tagok elmond­hatják, hogy a hangzó igehirdetések nyomán, önáltatás nélkül „megismer­ték azt, aki kezdettől fogva van“, vagyis Jézus Krisztust. Ott van valósá­gos gyülekezet, ahol a tagok élete nem abból áll, hogy bukást bukásra halmoznak a kísértések között, hanem ahol ifjak és vének erősek az Ürban és az ő hatalmas erejében és győzelmesen harcolják a hit harcát. Ití most nem egy „ideális“ gyülekezet képe tárul elénk, hanem egy valóságos gyülekezet képe. Erre az igére nagyon fel kell figyelnünk. Isten ajándékainak birtoka ban a gyülekezeti tagoknak tudatosan és szívósan kell törekedniük arra, hogy Jézus Krisztust, a gyülekezet Urát egyre igazabban megismerjék, igéjére boldog igent mondjanak, bocsánatából éljenek és a kísértések között megállják a sarat. Fel kell szabadulnia a gyülekezeti tagoknak az alól a hiedelem alól, hogy „hiába minden, nem lehet győzelmes életet élni“. Jézus Krisztus ereje mindig nagyobb mint a bűn ereje és ahol a gyülekezeti tagok ezt halálosan komolyan veszik, ott napról napra tapasz­talják meg életükben Jézus Krisztus győzelmes erejét. Ott újra és újra átélik, hogy nemcsak bukni kell, hanem győzni is lehet. O Igénk a gyülekezet felé egy igen komoly intést tartalmaz: „Ne szeres- sétek a világot, se azokat, amik a világban vannak“. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezetek maradjanak hűségesek az ajándékozó Istenhez. Nem azt kívánja Isten a gyülekezetektől, hogy tagjai vonuljanak ki a világból, ne törődjenek sem családdal, sem népükkel, sem a munkával. Mégcsak arról sincsen szó, hogy a gyülekezet tagjai vessék meg a természet szép­ségeit, a művészeteket és azokat az emberi törekvéseket, amelyek az em­beri élet szebbé-tételéért munkálkodnak. Itt arról van szó, hogy a gyüle­kezet tagjai ne éljenek „világiasan“, vagyis „ne a test kívánsága és a szemek kívánsága és a vagyonnal való kérkedés“ határozza meg életüket. Tehát ne legyenek ösztöneiknek kiszolgáltatva és ne bízzanak az anya­giakban, mintha ennek volna egyedül értelme az életben. Ellenben ragasz­kodjanak Istenhez és cselekedjék az ő akaratát. Az Ő akaratának cselek­vésére pedig a Szentlélek Úristen ad erőt. A Szentlélek erejének kérése és igénybevevése által tudják a gyülekezeti tagok a kísértéseket legyőzni és Isten akaratát cselekedni. Káldy Zoltán AZ ÉLET AZ EMBEREK MA IDEGESEB­BEK — fűzte hozzá kiegészítését va­lamelyik olvasónk e helyen megje­lent egyik írásomhoz — s ezért nem tudnak egymásnak többet tűrni, ez is oka házasságok felbomlásának. — Olyan kérdést vetett fel ezzel, amely a modern élet egyik legáltalánosabb tünete, és hatása a házasságok kö­rén túl szinte minden vonatkozás­ban érvényesül. A munkából hazatérő apa, a házi elfoglaltságokkal vesződő anya tü­relmetlenül hallgattatja el hazatérő gyermekét, mert „idegei” nem bír­ják hallgatni a sok csacsogást. Pe­dig a családi nevelés ilyen beszélge­tésekben kezdődik... A munkahe­lyen sokszor kis apróságokon össze­vesznek emberek, mert idegeseik ... Hajszolt nap után, ha végre magá­ban lehet valaki, nem tudja élvezni a nyugalmat, mert vibrál benne az átélt nap idegessége... Most nem olyan esetekről van szó, amelyek orvosilag vizsgálhatók és gyógyíthatók. Az idegbetegségek kérdéséről —• amelyet a mai élet szintén komolyan felvet — máskor fogunk beszélgetni. De a lépten-nyo- mon előforduló „idegesség“, amely annyi egymáshoz való türelmetlen­ségnek, veszekedésnek és belső nyug­talanságnak oka, aligha kezelhető gyógyszeres úton — legfeljebb né­hány darab szevenaletta ereiéig. ENNEK AZ ÁLTALÁNOS TÜ­NETNEK egyik oka nyilván az, hogy ebben a században az élet hi­hetetlenül felgyorsult. • A mai ember versenyre kelt az idő­vel. Olyan rövid az élet, olyan ke­vés egy nap — használjuk ki job­ban az időt, éljünk , sebesebben. Több mint jelképes dolog, hogy a repülőgépek .sebessége már legyőzte a hang sebességét. Az idő legyőzése az élet kiaknázása érdekében —: ez történik, amikor az emberek rohan­nak a villamos után, amikor futva kapják be az ebédet, amikor meg­rövidítik az éjszakát. Ez azonban hajszoltabbá teszi az embert. A másik ok valósínűleg a világunk összezsugorodása és ennek következtében gondjaink világméretűvé szélesedése. Orvostudós írta, hogy a mai ember lelkére hihetetlen nyomás neheze­dik, mert nemcsak családja gondja, faluja vagy városa eseményei veszik igénybe lelkét mint régebben, ha­nem — a modern hírszolgálat nagy- szerűsége és ez öt földrész sorsú­KÉRDEZ nak egyre szorosabbra fonódása miatt — rázuhan telkére az egész világ minden problémájának, ese­ményének terhe. Hogy mi történik Egyiptomban vagy Koreában, az af­rikai partokon vagy az indonéz szi­getvilágban, az ma már szinte mér­tanilag kiszámítható módon befo­lyásolja a bobad vagy a magyarbán- hegyesi ember sorsát. Az emberi lé­leknek pedig sok ennyi teher. Az történik vele, mint amikor manap­ság sok helyen nagyobb téli tüzelő­mennyiséget raiktároznak emeleti la­kásokban. Az egy négyzetméterre eső súly sokkal több, mint ameny- nyire a ház építésénél számítottak, s ez veszélyes. És a háború, meg más átélt vi­szontagságok mellett talán még egy ok van: a csend hiá­nya. Az élet annyira zajossá vált, hogy azon csendréndelet nem segít. Hiá­ba kapcsolják ki a dübörgő traikto- rdkat a városok belterületének for­galmából, hiába van kürtölési tilalom a mai nagyvárosokban, a modern élet lármája ott pereg a dobhár­tyánkon és lelkűnkön. De ez a lár­ma nem egyszerűen kívülről jön. Ha csendben lehetnénk, menekülünk a csendtől. Szóljon a rádió — ha nem is figyelünk rá —, s vonjon „hangkulisszát“ életünk köré, meri nem szeretünk magunkban lenni, ahogyan egy világhírű teológus ki­fejezte. ÉS MÉG CSODÁLKOZUNK, hogy idegeskedik a mai ember?! A meg­oldás ott kezdődik, hogy fel kell szabadulnunk az idő rab­szolgasága alól. Éljünk nyugodtabban! Az élet Is­tentől kapott szépségei elvesznek számunkra, ha csak átrohanunk az életen. Aztán életünk és világunk gondjait jobban vessük rá Isten vállára és nagyobb bizalommal 'együnk gondviselése iránt. És ragadjuk meg az „áldott csend“ alkalmait. A templom csendje, a bibliaolvasás csendje, az imádság csendje Isten közelségének nyugtató erőit, diadal­mas békességét hozza az ideges mai ember mindennapi életébe. Veöreös Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom