Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-11-16 / 46. szám

JÓ TUDNI... Mt 9,1—9 JÓ TUDNI —* ebből a látszólag nem sokat mondó történetből is —, hogy a hit mindenkor elnyeri jutal­mát. Magatehetetlen beteg, szánalomra méltó vergődés, segítségkeresés, és Jézus a lánc utolsó, szeme. Jó tudni, hogy annak idején a betegvivőket a hit helyesen igazította el. JÖ TUDNI, hogy Jézus a gyakor­lott orvos biztos szemével meglátta és a biztos kéz határozott fogásával megtalálta a baj igazi fészkét. JÓ TUDNI, hogy ez a csoda idő­szerűségéből semmit sem veszített. Nemcsak kétezer esztendővel ez­előtt, hanem ma is világosan ki­tűnik ebből, hogy kicsoda az ember bűnével, betegségével, és kicsoda a Krisztus hatalmával és kegyelmével. Láttad-e már, hogy a súlyos bete­get vizsgáló orvosra milyen vára­kozó, reménykedő, szótlanságukban is segítséget könyörgő tekintettel néznek a szenvedőért aggódó hozzá­tartozók? A bizalmukkal mintegy fo­kozni, sokszorozni akarnák az orvos tudását. Az arcának, tekintetének minden mondanivalóját nagyon fon­tosnak tartják, mert abban szólal meg az a döntés, hogy vajon lehet-e reménység, vagy minden elveszett. És milyen nagy áldás, ha megnyug­tató, biztató szó hangzik a vára­kozók felé. Még emberi szó biztatá­sában is nagyon sok újuló erőaján­dék van, hát még ha Krisztus biztat és vigasztal! Ez a történet a bizakodó tekinte­tek bizonyságtétele. A beteg vivői, és minden bizonnyal a beteg maga is, biztos segítség reménységével te­kintettek az Űrra. Jézus hitet olva­sott ki a szemekből, könyörgő, váró, sürgető hitet. Jó tudni, hogy nem maradt jutalom nélkül a hitük. JÓ TUDNI, hogy az élet két na­gyon nehéz kérdésében: bűn és be­tegség dolgában a döntés Jézus ke­zében volt és van. És az Üdvözítő a fájóbbat, a nehezebbet gyógyította előbb. „Bízzál, fiam! Megbocsáttat­tak r JÓ TUDNI, hogy Valaki ma is így kezd mindenkor a gyógyításhoz. JÓ TUDNI, hogy Jézus egyszer s mindenkorra megvédte a bűnök meg­Száz év az emberiség történetében | csak egy pillanat. Egy nemzet életé-1 ben mér komoly tétel. Egy gyüle­kezet életében hálaadásra indító je­lentős útszakasz. Egyetlen ember életében azonban kegyelem, Isten Csodája. Ilyen kegyelemben részesült, ilyen csodája a békéscsabai gyülekezet­nek, egyik tagja: Mitykó András. 1858. november 11-én született. Te­hát most töltötte be a századik élet­évét. Ha ágybanfekvő beteg, mozdulni képtelen emberroncs lenne, az is nagy dolog lenne. Még nagyobb azonban az, hogy Mitykó András ma is életerős, egészséges ember. És ma is még templomjáró. De nemcsak úgy néha, jó időben, nyáron. Nem is csak vasárnaponként. Mitykó And­rás minden áldott nap ott van a templomban, a reggeli szlovák nyel­vű istentiszteleten. Mivel pedig egész életében templomos ember volt, ifjú korában is, sőt már gyer­mekkorában is ott énekelt társaival az orgona mellett, sőt, mivel már pár napos korában, keresztelésekor eljutott az Isten házába, róla túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy száz évet töltött a templomban. A templom­szeretet kivételes, megható példája. Meg is emlékezett Mitykó apóká­ról a békéscsabai templomi gyüleke­zet. Századik születésnapján a reg­geli istentiszteleten vele együtt imádkozott, majd Mitykó bácsi, szűk családjával együtt úrvacsorához já­rult. Meghatottan vette át lelkésze kezéből a gyülekezet ajándékét, an­nak a templomnak megfestett képét, amelyben száz éve hallgatja az igét. Most itt ülök Mitykó Andrással Otthonában és beszélgetek vele. Minek tulajdonítja ezt a rendkí­vüli életkort és vasegészséget? Nem tétovázik egy pillanatra sem, úgy feleli: Isten ajándéka ez egye­dül. Kegyelem. Hogyan folyt le egyéni élete? Négyen voltak testvérek. Apját korán elveszítette. Mivel pedig édes­anyja négy gyermekkel maradt öz­vegyen, őt, mint családfenntartót, felmentették a katonáskodás alól. Száz évet élt, de nem volt katona. Vagyona nemigen volt. Néhány ken­derföldje csupán. A város földjéből bérelt, vagy felesbe művelt. Felesé­gével 51 évig élt, öt leányuk szüle­tett, mind felnevelte, férjhezadta. Ma is él belőlük három, van 9 uno­kája és 15 dédunokája. Hol tanúit meg magyarul2 < bocsátásához való egyedül szent jo­gát. Az áskálódó írástudók vádas­kodó gondolatát is visszaverte azzal, hogy kimondta hangosan azt, amit ők magukban is csak félve mertek elgondolni. Azért felelt meg így az el nem mondott vádra, hogy ne merje senki kétségbevonni a megbocsátás­hoz való jogát. És jó tudni, hogy ez a jog csorbítíhatatlanul egyedül Krisztus kezében maradt meg mind a mai napig és az idők végeztéig, hogy megtudjuk és el ne feledjük. JÓ TUDNI, hogy Jézus sosem a félmegoldásokat kereste. A beteget gyógyulás keresésével vitték Jézus elé. Á beteg lelke és teste egyaránt nyögte embervoltát. A bűn volt a súlyosabb, az előbb gyógyítandó és az Orvos így kezdett a gyógyításhoz, mert hatalma van reá. Az Úr a bűnös betegséget sem te­kintette lényegtelen mellékkörül­ménynek, hanem azt akarta és azt akarja, hogy a bűnös bűnétől, a be­teg betegségétől megszabaduljon ma is. Nem azért gyógyított az Űr, hogy bámészkodóknak legyen min csodál- kozniok, hanem azért, mert a Szen­vedő mindenkor megértette és meg­érti a bűntől vagy betegségtől szen­vedőket. Nem akarta, hogy egy is, akit Hozzá vittek, segítség nélkül maradion. — Jó tudni, hogy Jézus az embert, mint bűnöst és mint be­teget szereti és így segíti. Ez az ige azért hangzott, hogy mi is megtudjuk, mekkora hatalma van az ember Fiának, mert sem bűnö­ket megbocsátani, sem beteget meg­gyógyítani hatalom nélkül nem le­het. Ez az ige azért szól, hogy meg­tudjuk, milyen nagy szeretet és ke­gyelem van a beteghez és bűnöshöz egyaránt hajló szívben. JÓ TUDNUNK ezt nékünk, bűnö­söknek és betegeknek. Jó tudnunk, hogy van hatalma bűnöket megbo­csátani, hogy van kegyelme szenve­dőkön megkönyörülni, ha látja azok­nak hitét, akik a maguk, vagy a mások bűnével, betegségével könyö- rületet és segítséget várva Eléje mennek. Jakab Miklós Sokat tanult már az iskolában is, de az akkori csabai szokás szerint szülei 14 éves korában őt is magyar vidékre, Orosházára adták szolgá­latba. Mikor kapcsolódott be az egyházi életbe? Még gyermekkorában. Az ő Idejé­ben élt Csabán a városszerte ismert laikus prédikátor, Styasztny Pál, aki főként téli estéken, családi ottho­nokban háziáhitatokat tartott. Ilyen alkalmakkor — mert jól tudott ol­vasni — a kis Mitykó Bandi olvasta a kijelölt bibliai fejezetet, amíg csak félbe nem szakította az olvasást Styasztny bácsi: „Ondrisko sztoj!“ ,,Bandi állj!“ És azután magyarázni kezdte a felolvasott szakaszt. Mitykó András is ezeken a háziáhitatokon tanulta meg szeretni az igét. Mit vár még az élettől? Derűs arccal feleli: Semmit. Az agg Simeonnal együtt neki is már csak egy kérése van Istenhez: Mos­tan bocsásd el Uram, a te szolgádat békességgel... És még egy utolsó kérdés: Nem üzen-e miamit Mitykó bácsi az or­szágban szerte élő evangélikusok­nak? Az egész beszélgetés alatt ez az első alkalom, amikor megtorpan. Hallgat egy ideig, majd keresve a szavakat, ezt mondja: Kívánok ne­kik jó egészséget és hosszú életet, hogy ők is sok ideig járhassanak a templomba. Aki szinte száz esztendőt töltött a templomban, talán nem is igen kí­vánhatna mást hittestvéreinek sem. Imádság Tisztíts ki belőlem minden csa­lárd, hamis reménységet, mely mint a füst és vékony pára elenyészik; végy el tőlem minden semmirevaló, haszontalan gondot, engedd, hogy szívem szerint higyjem, hogy te gondomat viseled és ream vigyázol, hogy az én szívemnek bizodalma, reménysége, mindenkor tebenned lé­gyen és a te édes és szerelemmel teljes jóvoltodnak és kegyelmednek folyása bennem meg ne akadályoz­tassák, az én szívemnek benned való nyugodalma semmivel el ne rontas- sék, mert minden reménységnek és kívánságnak, mely tebenned wem nyngoszik, örökkévaló nyughatatlan- sálban kell maradni. Petrőczy Kata Szidónia: Jó illattal, ► Füstölgő Igaz Szív« 1708, Gyülekezeti hírek — Szentháromság ünnepe utáni 24. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt. 25,31—46; szószéki igéje: Jel. 2,8—11. — Evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádióban, vasárnap délelőtt fél 9 órakor. Igét hirdet: Gádor András angyalföldi lelkész. — Tage Marsiig dán lelkész és felesége két hetes látogatáson voltak hazánkban. Tage Mór sing megláto­gatta a budai és piliscsabai szeretet- iníézményeket, igét hirdetett a bu­davári evangélikus és a pasaréti re­formátus gyülekezetekben, továbbá Nyíregyházán. Résztvett lelikészi munkaközösségi üléseken Miskol­con és Nyíregyházán. —• A Mezőberényi II. kerületi egyházközség templomát 126 000 fo­rint költséggel újíltatta meg, melyet a gyülekezet áldozatkészsége tett lehetővé. Az október 26-án tartott hálaadó istentiszteleten Mekis Ádám esperes hirdette az igét. A gyüle­kezet szeretettel emlékezett meg egyik lelkészének Fabók Ferencnek 30 éves mezőberényi szolgálatáról. — A nagyszénási gyülekezet kia- szénási szórványának hívei harmó- niumot vásároltak, amelynek szol­gálatba vétele október 26.án ünne­pi istentisztelet keretében történt. — Az anyagyülekezetben két présbiter templomi csillárt adományozott, amely reformáció emlékünnepén gyulladt ki először. — A szentesi gyülekezet novem­ber 2-án templomi hangversenyt rendezett, amelyen a Lutheránia énekkar kamarakórusa szerepelt Weltler Jenő karnagy vezetésével. Igét hirdetett dr. Kékén András lel­kész. — CSALÁDI HÍREK: id. dr. Pa­zar Zoltán ny. kúriai bíró, több egy­házi tisztség viselője, 93 éves korá­ban meghalt. — Megyiik Mihály, a nagyszénási gyülekezetnek 28 éven át volt presbitere, 7 éven át volt felügyelője november 2—án tragikus körülmények között elhunyt. Teme­tése november 5-én volt a gyüleke­zet nagy részvéte mellett. ISTENTISZIELEII REND Budapesten November hó 10-án Deák tér de. 9 (úrv.) Kékén András, de 11 (úrv.) Ha ferns eher Károly, du. 6 Kékén András. Fasor de. fél 10 (gyerm.) Mezősi György, de. 11 (úrv.) Koren Emil, du. 7 Mezősi György. Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10 Grünvalszky Károly, de. 11 Grünvalsziky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő cLr., de. háromnegyed 12 Drenyovszky János. Karácsony S. u. 31. de. 10 Drenyovszky János. Thaly K. u. 28. de. ll Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. Kőbá­nya de. 10 Takács József. Utász u. 7. de. 9 Veöreös Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. ll (úrv.) Karner Ágoston, du. 6 Scholz László. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Szuchovsziky Gyula. Rákosfalva de. fél 12 Szuchovszky Gyula. Fóti u. 22. de. ll <úrv.) Gádor András. Váci u. 129. de. 8 Gádor And­rás. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10 Szabó István, du 6 Szabó Ist­ván. Soroksár-Cjtelep de. fél 9 Szabó István. Rákospalota-MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10 Rákospalota-Kistam,p- lom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kál­mán. Rákosszentmihály de, fél 11 Tóth- Szőllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Madocsai Miklós, de. 10 (német úrv.) Várady Lajos, de. 11 Ma-docsai Miklós, du. 7 Benes Miklós dir. Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Kom­játhy Lajos. XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Csonka Albert. Buda­keszi de. 9 Csonka Albert. Pesthidegkút de. fél ll R-utlikay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 Cantata-est. Né­metvölgyi u. 138. de. 9 Rezessy Zoltán dr. Kelenvölgy de. 9 Schreiner Vilmos. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Nagy-r tétény du. 3 Visontai Róbert. Albertfalva de. 7 Schreiner Vilmos. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11, du. 7. • ammmmm * ♦ oam • « —un • • tmmmam • ♦ mmmmm • ♦ emmmm « — Irattér jesztésünk az 1959-es Naptárra is felvesz előzetes megren­deléseket. —• Ugyancsak rövidesen megjele­nik az 1959-es Útmutató is. Előzetes megrendeléseket iratterjesztésünk el­fogad. — Harmónrum Jó állapotban 11+2 téróreglszteres eladó. Kisebb hanmóniu- mot vagy hibásat átveszek. WLaehovsz- ky András, Tótkomlós, Malinovszky u. 3, EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Üllői u. 24. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, télévre 30,— Ft. Árusítja a Magyar Posta Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—VTTI; 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős; Bolgár Imre* Száz év a templomban Hűség — Krisztushoz Szentháromság ünnepe u. 24. vas. — Jel. 2,8—11 Az Élő Jézus Krisztus szólította meg a kisázsiai Szmirna gyülekezetét vezetőjén keresztül. Mert Jézus él és mindig van mondanivalója gyüleke­zetei számára. S azok a gyülekezetek, amelyek engedik, hogy a Lélek meg­nyissa fülüket és szívükéi, minden időben érthetően hallják az Élő Urat hozzájuk szólani. Az Élő Jézus Krisztusnak mindig a gyülekezet jelenlegi és valóságos helyzetében van mondanivalója. Ahhoz szól hozzá, arra nézve feddi, bá­torítja vagy vigasztalja a gyülekezetét. Azokban a kérdésekben ad út­mutatást, tanácsot és eligazítást, melyek időszerűen foglalkoztatják el­hívott népét. Az Élő Jézus Krisztus ugyanis mindent tud. Ismeri gyülekezeteinek és benne az egyes tagoknak külső helyzetét, életkörülményeit, de ugyan­így ismeri, hogy mi van az egyes hivő szívében és milyen a gyülekezetek belső hitbeli levegője. Mindentudása nem kíváncsiságának kielégítésére szolgál. Hanem azért akar mindent tudni, hogy idejében segítségére lehes­sen övéinek és megtartsa üdvösségre azokat, akiket néki adott az Atya. Az Élő Jézus Krisztus figyelmét nem kerüli el gyülekezeteinek anyagi helyzete sem. Ma is tudja, mik azok az anyagi nehézségek, melyekkel gyülekezeteinek meg kell birkóznia, mik azok a feladatok, melyeket ma élő egyházunknak meg kell oldania. Amikor ezeknek megoldásában fára­dozik egyházunk, bizonyosan tudhatja, hogy Jézusnak gondja van reá és ezeket a kérdéseket is őszinte szívvel tárhatja fel Ura előtt. A gyülekezetek belső lelki gazdagsága nem függvénye a külsőnek. Ha az egyház életéhez, fenntartásához szüksége is van anyagiakra, mint e föl­dön élő bármely közösségnek, — hitbeli növekedése, vagy megszegénye- dése nem anyagi helyzetének következménye. Az írás és történeti tapasz­talásunk azt igazolja viszont, hogy a hitbeli meggazdagodás az egyház anyagi megerősödését, az áldozatkészség megnövekedését és az adott lehe­tőségek leleményes felhasználását vonja maga után. Az Élő Jézus Krisztus ismeri azokat a belső küzdelmeket is, amelyek egyházában folynak. Ismeri azokat a kísértéseket, melyekkel a gyülekeze­teknek meg kell birkóznia. Tudja, hogy a Sátán elsősorban belülről — igaznak, egyháziasnak, istenesnek látszó jelenségeken keresztül igyekszik tőrbecsalni és egymással szemben harcba állítani minket. Emberi gyen­geségünknél fogva mindig hajlamosak vagyunk arra, hogy az engedelmes, naponként Istenre figyelő, napról-napra kegyelemből élő, csendesen mun­kálkodó hitélet helyett — törvényeskedő, régi szokásokban megmerevedett, az élettől távolálló, a felebarát iránt érzéketlen, közben „igazságunk“ mel­lett hangoskodó zsinagógává legyünk. Az Élő Jézus Krisztus azt is tudja, hogy népének útja megpróbál­tatásokon keresztül vezet hazáig. Néha könnyebb, máskor nehezebb ezen az úton haladni és a nehézségekre nézők szíve a hullámokra tekintő Péter módjára félelemmel telik meg. Pedig Isten sohasem hagy feljebb kí­sérteni, minit sem azt, elviselhetjük és a kísértéssel egyben a kimenekedést is megadja. Ezek mindig Isten által megszabott ideig tartanak és meg­tisztulásunkat munkálják. Az Élő Jézus Krisztus mindezek közben hűséget vár népétől. Azt kí­vánja tőlünk, hogy minden más „fogantyút“, — nyugodtan engedjünk el — még az anyagiakban, önigazííágunkban, a külső körülményekben való re­ménykedésünket is, és csak hozzá ragaszkodjunk. Öt féljük és benne biza­kodjunk. ö él és élni fog örökké. Az támad fel a halálból s menekül meg a másodiktól, a kárhozattól is, aki hozzá való hűségben élt, míg el nem fedte a sír hantja. Mezősi György NAPRÓL—NAPRA HÉTFŐ: — 1 Móz 24,21. — Az Űr akarata irányítja életünket. KEDD: — Ézs 9,3. — Az öröm Istentől kapott ajándék, vagyis örven­dezés azokon, amikkel Isten kegyelmesen megajándékoz bennünket. SZERDA: — Zsolt 39,6. — Minden örvendezésünk közepette sem sza­bad elfeledkeznünk arról, hogy bűnös életünk Isten kegyelmétől függ. CSÜTÖRTÖK: — Zsolt 7,2. — Éppen ezért csak őbenne bízhatunk, mert aki Őbenne bízik, meg nem csalatkozik. PÉNTEK: — Zsolt 42,3. — Nemcsak bíznunk kell Benne, hanem utána és az ö igéje után kell vágyakoznunk. SZOMBAT: — 2 Móz 4,12. — Akik ilyen vágyakozással fordulnak az Úr felé, azoknak az Úr megadja, nemcsak azt, amit kérnek, hanem azon jóval felül. A Lutheránia Igére és zenére szomjas gyülekezet hallgatta végig a Lutheránia hang­versenyét a Deák téri templomba:' október 26-án. Bach f-moll orgonaprelúdium és fugájának magasztos harmóniáival kezdődött el a zenei áhítat. Zalánfy Aladár orgonaművész ült a hang­szernél. Muzsikálásában azt a Bachot hallottuk, akit nem változtat meg sem a kor ízlése, sem a mai élet irama. Az orgonaszámot Schütz (17. század) zenei dialógusa követte, melynek címe: „A tizenkétéves Jé­zus“. A Lutheránia ének. és zene­kara adta elő. Weltler Jenő karnagy a műben rejlő drámaiságot kiaknáz­va, igen elevenen festette meg a bib- 1 ai jelenetet. Mind Mária és József — Belohorszky Margit és Eszláry László énekművészek — felelósség- revonása, mind a gyermek Jézus — Mády-Szabó Katalin énekművésznő — válasza jól érvényesült az érthe­tő szövegkiejtés által. Ruzicska Márta énekművésznő Bach két vallásos dalát énekelte szé­pen csengő szoprán hangján. Bizo­nyára a passiók és kantáták nagy áriáit is ugyanilyen gyönyörűséggel hallgatnánk előadásában. Zárószámként Bach hatodik motet­táját adta elő a Lutheránia együtte­se. Különösen a Halleluja-részlet re­mek lendülete ragadta meg a hall- gaíóeágoW , hangversenye Az igét Kékén András, a gyüleke­zet lelkésze hirdette. Igehirdetése szerves része volt a hangverseny­nek: a tizenkétéves Jézusról beszélt úgy, hogy közben a hallott zenére is utalt. így a zene is evangéliummá lett és az evangélium is mélyebben érintette lelkünket. Trajtler Gábor A íestvéregyházak életéből ROMÁNIA A nagykárolyi gyülekezet október 26-án ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját. A hálaadás ünnepén dr. Argay György püspök hirdetett igét és osztott úrvacsorát, amelyen a felnőtt egyháztagok csaknem tel­jes létszámmal vettek részt. A dél­utáni vallásos ünnepségen is a püs­pök tartott előadást „Örök egyház” címen. A rendkívüli közgyűlésen Ni- kodémusz Károly helyi lelkész is­mertette a gyülekezet megszervezé­séért folytatott sok évtizedes mun­kát. Jegyzőkönyvben örökítették meg az elődök emlékét, majd a gyüleke­zet hitet tett hűségéről és áldozat- készségéről. A jubileumi ünnepség a lelkészlakáson tartott szeretetven- dégséggel fejeződött be. A nagykárolyi kis gyülekezet rend­szeres áldozathozataim készül templomának 135. évfordulójának megünneplésére és a templom teljes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom