Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-11-02 / 44. szám
A mztyfcxztUelelleH adás&áfy Máté 18,23—35. ISTEN SZAMOT AKAR VETNI Nem lehet ez alól kibújni. Hiába nem akarjuk. Hiába mondjuk: mi iköze Istennek az én életemhez. Sáfárok vagyunk, akiknek megbízatásuk van. Számot kell adnunk arról, mire használtuk életünket, erőnket, tudásunkat, testi és szellemi képességünket. Az ember nem akar számot adni. Éppen ez a bűn egyik lényeges vonása. Az ember azért evett a tiltott fáról, hogy olyan legyen, mint az Isten. Azt akarta, hogy ne legyen fölötte Isten. Ne legyen fölötte az az Isten, aki számadásra hívja. A bűn nem más, mint elfordulás attól az Istentől, aki számon kéri minden cselekedetünket. A SZÁMADÁS ELÉ KERÜLŐ EMBER; ADÖS A bűn adóssá tesz Isten előtt. Igaz, hogy rengeteget rombol a bűn a földi életben is. Minden bűnre büntetés jön. Sok bűn végződik például betegséggel. Sok ember a betegágyon eszmél fel: nem lehet büntetlenül vétkezni Isten törvénye ellen. De a bűn mindezen túl adóssá tesz Isten felé. Isten elégtételt követel. Adósa vagy Istennek! AZ EMBER INKÁBB FORDÍTVA GONDOLKODIK Az ember nem arra szokott gondolni, hogy ő adósa Istennek, hanem, hogy folyton kérünk, szinte követelünk Istentől valamit: egészséget, sok pénzt, földi örömöket stb. Meg kell azonban tanulnunk, hogy Isten semmivel sem tartozik nekünk. Ö mindent kegyelemből ad. Bűneink miatt semmi jót nem érdemiünk tőle. Egv valamit érdemiünk, egy valami jár nekünk a bűn miatt: a halál. A bűn zsoldja a halál. Komoly és megdöbbentő igazság ez. AZ EMBER NEM TUD FIZETNI ISTENNEK Miért nem? Azért, mert Isten előtt az embernek minden cselekedete bűnös. Jócselekedeteinkikel nem tehetjük jóvá a bűnt. Isten a szívet vizsgálja. Lehet, hogy kifelé jót cselekszel, például adakozol az egyház céljára, de mi van a szívedben? Ha a jót nem örömmel és nem érdek nélkül teszed — Isten előtt nem ér semmit. Isten többet kíván a farizeusok kegyességénél: A törvény betöltésénél valami többre van szükség, mint a külső cselekedetre. A szívnek, érzületnek is jónak kell lennie. Isten a szívet vizsgálja. És ott fészkel a szívben a bűn, amíg Krisztus meg nem tisztítja azt a szívet. Egy-két jócselekedettől a szív nem tisztul meg. Egy-két rákötözött jó gyümölcstől a rossz fa nem lesz jó fává és nem fog jó gyümölcsöt teremni. De ha a szív megújul, akkor az új szívből magától származnak a jócselekedetek. De mi tudja megújítani, megtisztítani az ember szívét? Egyedül Isten bűnbocsátó kegyelme. EZ A SZOLGA IS KEGYELMET KAPOTT Belátta, hogy nem tud fizetni és kegyelemért könyörgött. Eddig rendben is van. Csakhogy a kegyelmet nem fogadta el igazán. Nem fogta fel, mit jelent: kegyelemből élni. Nem vette komolyan, 'hogy a szívnek is meg kell változnia. A kegyelmet nem azért kapta, hogy visszaéljen vele, hanem, hogy új életet kezdjen. A kegyelem azt jelenti, hogy 'kezdj új életet és nem azt, hogy nyugodtan vétkezz tovább. Istentől azért kapuink bűnbocsámatot, hogy mi is tanuljunk megbocsátani. AKI NEM TUD MEGBOCSÄTANI, ANNAK NINCS BŰNBOCSANATA Isten irgalmas volt hozzánk Krisztusban, mi is legyünk irgalmasok. Senki nem vétkezhet annyit ellenünk egy életen át sem, amennyit mi vétkezünk Isten ellen csupán egyetlen napon. Adósságunkat szinte óráról-órára növeljük. Isten ezt az óriási szakadékot áthidalta megbocsátó szeretatével. Aki találkozott ezzel a szeretettél, annak életében valósággá válik a Miatyánk 5. kérése: Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőnek. Gáncs Aladár Jubileumi hangverseny Pesterzsébeten Az elmúlt vasárnap Pesterzsébeten jártam. Amint beléptem a templom kertjébe, férfiak, asszonyok fogadtak szíves vendégszeretettel. Üdvözöltek, mint régi ismerőst. Közel egy évtizede ismerkedtem meg velük, a pesterzsébeti gyülekezeti énekkarral. Azóta is ugyanazok az arcok, csupán egynéhány fejen több az ősz hajszál, mint akkor. Lelkesedésük is ugyanaz, ha lehet, ma még egy fokkal lelkesebbek. öntudattal és Isten iránti hálával mondják: tíz éves az énekkarunk, ezért rendeztük ezt a mai hangversenyünket. Tíz évvel ezelőtt bizony nehéz munkába fogott a két Bencze testvér: Imre, a lelkész és István, a karnagy. Énekkar szervezésébe kezdtek. Peremvárosban ez nem kis feladat. Ugartörés számba megy ez ott, ahol kevés a már gyermekkortól muzsikára nevelt zeneértő. És ha nehéz is volt a szervezés munkája, sok cipőtalpra és még több szeretetteljes hívogató szóra volt szükség, az eredmény mégis szép lett. Körülbelül a mai létszámmal megkezdték a munkát. Akik eddig legfeljebb csak hallgattak muzsikát, most maguk is zeneművelők lettek. Szorgalmas, kitartó munkájuknak termett a gyümölcse. Egyre nehezebb műveket tanultak, évről-évre több lett a megtanult kórusművek száma. Sőt: zenekar szervezését is tervbevették. Nagy öröm volt számukra, mikor már egy teljes Bach- kantátát tűzhettek műsorukra saját ének- és zenekarral. Most pedig elérkeztek munkájuknak egy mérföldkövéhez: az énekkar fennállásának tizedik évfordulójához. Nagy szó ez! Aki énekkari munkát végez, tudja, hány próba, milyen energia fekszik tíz év közös és hűséges fáradozásában. és karnagy érdeme: a szerzőé is. A Gárdonyi-műveket szívesen éneklik az énekkarok. Gyülekezeti szempontból is értékes művek; a szövegek mind igéből vettek, a feldolgozás alapjául választott dallamok ismert templomi énekeink, zenéjük pedig közérthető és első hallásra is megkedvelhető. A szerző előadásában hallottuk a ,,Mi Atyánk, ki vagy mennyekben” énekünk dallamára írt orgonafantáziát. Szemmellátha- tóan örültek a hívek, mikor a szép muzsika szövevényében felismerték az ismerős dallamot. Egyesek örömüket még leplezni sem tudták, az orgonával együtt dúdolták az éneket. A zenei áhítat színvonalát emelték a szólisták szolgálatai: Mis- kolczy Erzsébet énekművésznő szép szopránját, és Sikolya István operaénekes kultúrált hangját csak dicsérhetjük. Meglepetés volt Mezőfi Tibor gyönyörű basszusa, átérzett éneklése. , Várady Lajos lelkész igehirdetése a 103. zsoltár alapján csak még jobban alátámasztotta, miért kell nekünk az Istent' dicsérni énekben és zenében egyaránt. Nagy élményt jelentett számunkra a pesterzsébeti énekkar szolgálata. Ez a nap és ez a jubileum bizonyítéka annak, nemcsak a belvárosi gyülekezetekben lehet énekkart szervezni. Nem a helyi adottságok a döntők, hanem az, hogy a karnagy és a lelkész egy célért, egymás munkáját támogatva, egyetértésben tud-e dolgozni. Ahol ez megvan, ott mindig lesznek hűséges hívek, akik készek lesznek akár évtizedeken keresztül is híven szolgálni a gyülekezetei és annak urát, a Jézus Krisztust. Trajtler Gábor Gyülekezeti hírek — Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt 18, 23—35; szószéki igéje: Zsid 13, 1—9. — A tiszaföldvári gyülekezet október 12-én szeretet vendégséget tartott. Október 31-én közös protestáns reformációi ünnepély keretében a helybeli református templomban szolgálnak a gyülekezet lelkészei és a gyülekezeti vegyeskar. — A Cscmgrád—szolnoki egyházmegye lelkészt munkaközössége szeptember 17-én Szentesen, október 15-én Csanádalbertiben tartotta havi ülését. A két ülésen előadást tartottak Bárifai Lajos, Uzon László, Benkóczy Dániel, Zalán Pál lelkészek és Zoltai Gyula esperes. A nógrádi egyházmegye lelkészi munkaközössége október 22 én Balassagyarmaton tartotta ülését. Az ülésen egyházi újságírásunk kérdéseiről tartott előadást Groó Gyula, a Sajtóosztály ügyvivő lelkésze, Koren Emil püspökhelyettes pedig külföldi útjairól számolt be. Az értekezleten résztvett Benkő Győző, az Egyházügyi Hivatal megyei főelőadója is. CSALÁDI HÍR: ttzv. Tompa Mihályné, szül. Tamaska Jolán, Tompa Mihály, volt kissomlyói lelkész felesége, 79 éves korában Bo- bán elhunyt. Temetése október 15- én volt Pápán. — A miskolci evangélikus temetőben több olyan sírhely, sírbolt van, melyet: használati jogát a hozzátartozók nem újították meg a használati díj kifizetésével és a síremlékekről sem intézkedtek. Ha ez 1959 november 1-ig nem történik meg, az egyházközség azokkal rendelkezni fog, az elhagyott síremlékeket áthelyezi, értékesíti és a vételárat a temető fenntartására fordítja. Bővebb felvilágosítás az egyházközség pénztárában. ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN November hó 2-án Deák tér de. 9 (úrv.) Friedrich Lajos, de. 11 (úrv.i Hafenscher Károly, du. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10 (gyerm.) Sülé Károly, de. 11 (úrv.) Mezősi György, du. 7 Sülé Károly. Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 (ürv.) Mezősi György. Üllői u. 24. de. fél 10 Grünvalszky Károly, de. 11 Grünvalszky Károly. Rákóczi u. 57/b, de. 1» (szlovák) Szilády Jenő dr. de. háromnegyed 12 Drenyovszky János. Karácsony S. u. 31. de. 10 Drenyovszky János. Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. Kőbánya de. 10 Takács József. Utász u. 7. de. 9 Veöreös Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 9 (gyerm.) Karner Ágoston, de' 11 (úrv.) Karner Ágoston, du. 6 Scholz László. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. Rákos- falva de. fél 12 Scholz László. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Dulcz Pál. Váci u. 129. de. 8 Dulcz Pál. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Bencze Imre, du. 7 Szabó István. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 (úrv.) Szabó István. Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. Rákosplaota de. 10 Rp. Klstemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de fél 11 Tóth-Szőllős Mihály. 11 Várady Lajos, du. 7 Benes Miklós Toroczkó tér de. 8 (úrv.) fél 9 Mado csai Miklós. Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy La jós, du. 5 Komjáthy Lajos. XII., Tar csay V. u. 11. de. 9 Danhauser László de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Rutt kay Elemér. Budakeszi de. 9 Ruttkai Elemér. Pesthidegkút de. fél n Csonk; Albert. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendet György, fél 10 (gyerm.) Bottá István de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 Dr Bezessy Zoltán. Németvölgyi u. 138 de 9 Dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. ! Schreiner Vilmos. Budafok de. u Schrei ner Vilmos. Nagytétény du. 3 Schreinei Vilmos. Albertfalva du. 7 Schreiner Vilmos. Csillaghegy de fél 10 Kaposvár Vilmos. Csepel de. 11, du. 7. A Sajtóosztály H2KEI F elhívjuk cikkíróink figyelmét, hogy a jövőben az Evangélikus Elet részére írt kéziratokat 2 gépelt példányban küldjék be szerkesztőségünkhöz. 1 gépelt oldalra, ritka sortávolsággal 30 gépelt sor kerüljön, 1 sor 60—65 betűből álljon. Bekezdéseiket beütéssel kell kezdeni. Ameny- nyiben a kézirat nem felel meg a nyomdai kívánalmaknak, azokat át- gépeltetjük és az átgépelés munkadíját a cikkírói tiszteletdíjakból levonjuk. Közöljük a lelkészekkel, hogy megjelent a Konfirmációi Káté. Ara: 10.— Ft. Gyülekezeti iratterjesztések csoportos megrendelés esetén 10% iratterjesztési kedvezményt kapnak. A jubileumi hangverseny első részében Bach művei szerepeltek műsoron. A két Bach-művet a kórus és a zenekar szépen, tömören adta elő, valósággal bitvallásként hangzott a hallgatók felé a kezdőkorál: „Az Ur gondot visel.“ Csodálatos hit sugárzik ezekből az egyszerű korátokból! És amelyik énekkar szívéhez közelnűttek ezek a korálok, ott a zene életté, a szöveg igévé válik. Ügy éreztem, itt így történt’ A zenés áhítat második felében dr. Gárdonyi Zoltán professzor műveiből szólaltattak meg néhányat. Különösen a 62. zsoltár ének- és zenekari feldolgozása ragadott meg bennünket. Ez nemcsak az énekkar NAPROL-NAPRA HÉTFŐ: — Zsolt 68, 5—6. — Az egyedülmaradtak vigasztalást és erős támaszt, Atyát találnak Istenben. KEDD: — Péld 10,18. — Kevélység és felfuvalkodottság: az embert helyezi a középpontba Isten helyett. SZERDA: — Zsolt 136, 3—4. — Van miért magasztalni az Urat, soha el nem múló kegyelmével cselekszik életünkben. CSÜTÖRTÖK: — Ézs 43,18—19. — Az Isten szüntelenül újítja az ember életét és a Hozzá való viszonyt, ezért nem állapodhatunk meg a réginél. PÉNTEK: — Ézs 54,4. — Az Ür az ő "álasztottait — éppen azért, mert ö cselekszik — megőrzi a kudarctól. SZOMBAT: — Zsolt 86, 9. — Az egész teremtett világnak dicsőítenie kell Urát. EMLÉKEZZETEK! Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnap. — Zsid, 13, 1—9. Ezek a napok az emlékezés napjai. Október 31-én a reformáció nagy eseményére emlékeztünk — ma az élők sokasága az elhunytak sírjait állja körül. Az emlékezés napjaiban arcok és hozzájuk fűződő események elevenednek meg újra előttünk. Emlékezésünknek azonban nem szabad megmaradnia a múlt idők eseményeinek felidézésénél és a régi veszteségek feletti újbóli bánkódásnál. Az emlékezés mindig tanít. Ilyen értelemben szólít fel bennünket a mai ige is emlékezésre. Emlékezéseinkben vonjuk le az előttünk elmentek életének tanulságait, mert Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Ugyanúgy munkálkodik a mi életünkben is, mint az övékében, ugyanazzal a mértékkel mér nékünk is, mint nékik, és a feltámadás reménysége, amely az örökkévaló Jézusról prédikál, lehet a mi reménységünk is, mint az övék volt. Emlékezésünket három irányból tereli helyes mederbe Isten. Emlékezzünk az előttünk jártaknak az Igéhez való viszonyáról, figyeljünk életük végére és kövessük hitüket. Hogyan szólották nékünk Isten beszédét reformátoraink — erre kell gondolnunk különösen az elsőnél napjainkban. De hálásan kell visszaemlékeznünk azokra az igehirdetőkre is, akiknek ajkán megszólalt felénk Isten és azokról a szülőkről — édesapákról és édesanyákról is —, akik először kulcsolták imára kezünket és vezettek el bennünket kézenfogva a gyülekezetbe, az igehallgatás helyére. Azt tanuljuk tőlük, hogy „jó dolog, hogy a szív kegyelemmel erősíttessék meg“. Isten bűnbocsátó kegyelmét hirdették nékünk tisztán reformátoraink, ezt az üzenetet továbbították lelki tanítóink és ehhez a kegyelmes Istenhez utalnak bennünket azok az imádságok is, melyeket szüléinktől tanultunk. Ez a kegyelem, amit ők hirdettek és amiben ők hittek, erősítheti meg napról napra a mi szivünket is a bűnökkel vívott harcban, a betegségek és mepróbáltatások idején és a halálnak félelmetes óráján. A kegyelem tisztán hirdetett és örömmel befogadott igéje az életet szép gyümölcsökkel gazdagítja. Legszebb ezek közül- a szeretet, amely válogatás nélkül tesz jót közeli hozzátartozókkal és idegenekkel, az otthon lakóival és a betérő vendéggel egyaránt. De különösen megértő és segítőkész a gyötrődő felebaráttal szemben. A szép családi élet is ilyen gyümölcs. Az élettárs iránti hűség és megértés, a gyermekek tisztességben való nevelése. De az élet javaihoz való helyeg viszonyulásra is vezet a kegyelem igéje. A harácsoló, másakat kizsákmányoló lelkületet kiűzi a Fiát is nékünk adó Isten naponkénti gondviselésében való hit, hogy „nem hagy el, sem el nem távozik tőlünk“. Megelégedéssel vesszük tőle a „má mindennapi kenyerünket, ma“. Ezeket a gyümölcsöket ott látjuk mindazoknak az előttünk jártaknak életében, akik Isten kegyelméből éltek és így érthető számunkra, hogy miért értek jó véget — hogyan tudták lelkűket megbékélt szívvel Isten kezébe ajánlani életük végén és miért veszi őket körül még ma is a köztisztesség megbecsülése. Mindez pedig arra tanít és buzdít bennünket, hogy kövessük hitüket. ..Az igaz ember hitből él.“ Azok az igaz emberek is, akikre e napokban emlékezünk, hitbeli és testszerinti jóemlékű elődeink is ebből éltek. Isten bűnbocsátó kegyelmében hittek és ez erősítette meg őket családjuk, népük és mindenek számára hasznos, jó gyümölcsökkel ékes életre. A hitnek ezen az útján járva érhetünk mi is boldog véget, ahol felragyog előttünk az örökkévaló boldog életet adó, örökkévaló Jézus Krisztus arca. Mezősi György <^<^aK§cgaü^cgaBSC§a<§c§ah<®cgaK§cgaK!c§^^ Halottkultusz, vagy az élők szolgálata? NOVEMBER 2. Halottak napja. A mienk ugyan néhány héttel később lenne, de sokfelé egyszerire ünnepeljük. Ilyenkor néha még hetekig is megmaradnak a halottak napjának jellegzetes virágai, a szép krizánité- mok. A nap, ami erőt még meghagyott a nyárból, azt most adja ki, s az iitt-ott himbálózó sángia leveleken csodálatos szépséggel ragyog át. SZÉP ILYENKOR a temető. Az a rengeteg színfolt, virág és szépen rendbelhozott sír. Az élő hozzátartozóknak meg kell emlékezniük elhunyt hozzátartozóikról, az úton levő gyülekezeti tagoknak a hazaénke- zettékiről. Ilyenkor ez a megemlékezés imponáló, ünepélyes. Jól van ez, de az ember — különösen egyes vidékeken — szörnyű halottkultuszt alakított ki. Mintha kirakatverseny lenne a temetőben. Attól kell félnünk, bele fog veszni evangéliumi népünk is a halottkultusz külsőségeibe. Ugyanakkor pedig elfelejti szolgálni az élőket az evangéliummal. Pedig ez lenne fő feladata. A temetői istentiszteletiektől, a november 1-én este különösen hangsúlyos igeszolgálattól — fáznak sokan. Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! — így szól Istenetek. (Ézs. 40,1.) Vonjátok el a sírtól, vezessétek az élő Krisztushoz a lelkeket! Vannak, akik nagyon jól érzik magukat egy-egy sírnál. Tudok olyan fiát vesztett édesanyáról, aki éveken át mindennap friss virágot, minden héten más virágdíszítést vitt elhunyt fiának. Sokan álltak meg nap nap után a sírnál, és hallottam, amint mondogatták:: Olyan a sír, mint egy oltár. Bálványoltár — gondoltam magamban. A temetőben le kell rónunk kegyeletünkéit, de a temetőben is, a gyászban is feltámadott Urunk szavára kell figyelnünk és figyelmeztetnünk. Az Ö szava teremt életet. Ö maga mondja, hogy szavát a halottaknak is meg kell hallaniuk, és — akik hallják, azok élnek. Ragadjuk meg a Benne adatott örökéletet! TEMETŐKET JÁRVA mindig figyelem a jellemző sírfeliratokat; egy időben gyűjtöttem és csoportosítottam is őket. Azért kérlek, most jöjj velem, kedves olvasóm, s míg lelked ezekben a napokban megremeg az elválás, a múlandóság gondolásától. álljunk együtt olyan síremlék el'6, amelyekre hívő szívek vésték a betűket. Ezek elszíntelenedve, bemo- hosodva is vigasztalást, Krisztusban való örök életet hirdetnek. Karrarai márvány, angyalos síremléken ezt olvasom: „Én mondom nektek, hogy a sírunk nem ijesztő és nem hideg. Ha élő hitet vittünk abba, s forrón szerető hű szívet“. A halálról ilyen vallomást tesz a hívő lélek: „A halál nekem nem fekete börtön, Egy ajtó bezárult itt lenn a földön, S egy ajtó kinyílik ott fenn az égen. — Ez a halál.“ Más valaki így kiált: „Ha ez a vég, akkor ne féljetek!* Fővárosi temetőben Jézusához imádkozik valaki: „Édes Jézusom, ne légy bíróm, hanem Üdvözítőm!“ Istenéhez így indul a fáradt utas: „Az utat most már megfutottam. Lerázhatom porát nyugodtan. Új ég s új föld tűn elé... Megyek örök fényed felé.“ Édesanyjától így búcsúziic kedves családja: „Ragyogjon rád, édes jó anyánk, S veled egykor mindnyájunkra. Krisztus szelíd s örömünnepet sugárzó arcaV Ez a kis versike igen megragadta figyelmemet: „Isten ihozzád, béke véled, Túl d síron szebb az élet!" Szándékosan hagytam utoljára az alábbi sírfeliratot: „Hétköznapdkat kell élnünk, dől- gosokat, nem faradokat, Hogy mi-> kor a harmadnap közelit, a követ el tudjuk hengeríteni a sír széliről.“ EZ A MI FELADATUNK, akik még a síron innen vagyunk. Szolgáljuk folyamatosan az élőket az élő Krisztus igéjével! Álljunk a sírók, az emberileg annyira vigasztalanok, az összetöretettek mellé s ezekben a napokban minél erősebben kiáltsuk az Ö szavát: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énben- nem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én benn ein, soha meg nem bal“. (Jn. 11,25—26.) Pásztor Pál