Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-02-09 / 6. szám

HAT I^E A HA2ASAÖRŐL

A házasságban emberek az érdekelt felek, mégis több az, mint két ember szerződése. Isten rendelése az, és annak alapelveit is ő maga írta elő. Isten alapítványlevelének hat pontja van, hat bibliai ige. Csaknem minden házassági baj és válság onnan ered, hogy ezek közül egyiket vagy másikat az ember semmibe veszi.

Az első: „Szaporodjatok és sokasodjatok!” Ettől az akaratunktól függetlenül gyermektelen házasság még házasság marad. Aki azonban nem akar gyermeket, alapjában véve megtagadta hitvestársát és magát a házasságot.

A második: „elhagyja a férfiú ő atyját és az ő anyját”. Sem a szülőknek, sem a társadalomnak nincsen joga a házasság belső ügyeibe beavatkozni.

:

A harmadik: „A férfiú ragaszkodik feleségéhez”. A keresztyén házasfelek a házasságban helyt adnak a szerelemnek, igenük azt, és éppen ezzel veszik el erejét a külső vonzásoknak.

A negyedik: „Vesznek egy testté’ Egy szervezetté testileg, lelkileg, szellemileg, gazdaságilag. A férfi a fej, Mz asszony a szív,

Az ötödik: „Ne paráználkodjál!” A házasságtörést tiltja gondolatban, szóban és cselekedetben.

A hatoüHk: „Amit Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza”.

— Nemde összes házassági bajainkra, melyek a válás szélére sodornak bennünket, a tiszteletben tartott Biblia jelenthet gyógyírt? Isten igéjét vegyük komolyan!

A Die Kirche után: Bojtos Sándor

ember őz, aki..

De én testi vagyok .. ,66

99

Kóma, 7, 7—16.

No igen, gondolod, kedves bará- tpm, mikor elolvasod ezt a címet, itt bizonnyal megint egy minket igazán érdeklő téma lesz. Ifjúságunk legégetőbb kérdéséről, a szerelem világának, a vágyaknak, nemi életünknek kérdéséről lesz valamiképpen szó. Pedig ennél többről kell, hogy írjak. Erről is, de nemcsak^er- ről, hanem sokkal többről, életünk egész területéről. Igaz, hogy itt nagyon is világosan szokott megnyilatkozni testiségünk, s hogy talán leginkább itt láthatjuk meg, hogy test is vagyunk, de nem is az a baj, hogy test is vagyunk, hanem az, amit Pál apostol így mond: „bűn alá re- kesztve...” Kissé pontosabb fordítós szerint: eladva a bűnnek, a bűn uralma alá.

Igaza van-e Pálnak ?

Ki tudja, mennyi hiábavaló akarás, kétségbeesett erőfeszítés, gyötrődés, hány álmatlan éjszaka, menynyi könyörgő imádság, mennyi önvád van e mögött a mondat^ mögött? .;. Aki olvasta már’ a Római- levélnek ezt a fejezetét, az megérezhette itt, hogy nem valami fölényes kioktatásáról, nem is az élethez kevés közzel bíró kegyes elmélkedésről, vagy eszmefuttatásról van _ szó, hanem az apostol egyik legszemélyesebb, nagyon is őszinte megnyilatkozásáról. Róla nem tudjuk, mennyit küzdött magával, míg odáig jutott, hogy leírja ezt a mondatot: „Tudom, hogy nem lakik éntaennem, azaz az én testemben jó” (18. v.) — önmagunkról azonban tudhatjuk, ha igazán megpróbáltunk már „jók” lenni, Isten akaratának, parancsolatainak megfelelni. Paráználkodtunk, mikor tisztáik akartunk lenni, hazudtunk, mikor mindig csak igazat szerettünk volna mondani, embereket bántottunk meg, mikor szeretetben akartunk velük élni, legjobb barátunknak is rosszat tettünk, mikor soha senkinek nem akartunk ártani. És így tovább. „ Ki tudná mind felsorolni?!

Isten törvénye — emberi törvény

Persze vannak, alak azt gondolják, hogy van bűnös és bűntelen állapot, s hogy mindez csak Pál megtérése előtti időre vonatkozik, vagy

talán, hogy úgy mondjam, kissé túlzásba esett, mikor ezt leírta. Azonban akár azért, mert még nem veszik elég komolyan Isten akaratát, azaz a törvényt, a parancsolatokat, akár azért, mert azt gondolják, hogy csak a még megtéretlen emberre vonatkozik, s ők már ezen túl vannak, mindenképpen összekeverik Isten törvényét az emberi törvénnyel. Az emberi törvény értelmében lehet igaz, bűntelen valaki, Isten törvényének mértéke alatt azonban nem:

„Eladva a bűnnek..Micsoda emberfeletti, sátáni ereje a bűnnek az, ami e mögött a mondat mögött van. A bűnnek szolgálunk akaratlanul is, sőt akaratunk ellenére is. Egész életünket átfonja áthatolhatatlan szövevényével, s hiába az Isten világos, érthető és szent parancsa, mégis nem azt cselekesszük. Sőt „nitimur ad vetitum”, azaz „a tiltott felé törekszünk”. „A bűn alkalmat vóvén a parancsolat által megcsalt engem” — így mondja Pál. Ez a bűn: még az Isten, szent, tündöklőén tiszta akaratát is felhasználja arra, hogy megcsalja az embert, hogy kárhoztató ítélet alá taszítsa. S éppen, ebiben az éles ellentétben, ami a törvény szentsége, tisztasága és az ember bűnének sátáni szövevénye között van, látszik meg igazán, hogy a „törvény a Szentlélek szerint való. de én testi vagyok”.

Bűnbocsán álból élhetünk

De ha ez valóban így van, nem leszünk-e lefékezett, sőt a megkese- redésig leállított embarék, akik minden aktivitásukat elveszítik? Ha valóban a bűnnek ilyen megmérhetetlen őserdejében tévelygőnk csupán, nem legegyszerűbb lenne feladni a hiábavaló küzdelmet? Nem teszi-e tönkre pontosan ifjúságunk visszahozhatatlan szép idejét az, ha közben ilyesmin töprengünk, s hagyjuk ilyenek által befolyásolni magunkat? Hol van hát a megoldás? Ott, hogy mi nemcsak bűnösök vagyunk, hanem megkegyelmezett bűnösök is. Élhetem hát életemet a bűnbocsánat bizonyosságában abban a hitben, 'hogy amit én elrontok, Isten _még azt is jóra használhatja, és élhetek a Krisztus által nekem is megszerzett üdv ígéretének boldog és bizonyos örömében.

Bánfi Béla

Zsolt. í, X

HP estvér nélküli, magányos gyerek voltam, olyan, aki óraszám eljátszik a ház körül, csendben egyedül. Csak egy jóbarátom volt, egy félárva szőke fiú, akivel első elemitől az érettségiig együtt jártam az iskolába s a pádban egymás mellett ülve izgultam végig az óráikat. Eleven, talpraesett, jófejű gyerek volt, aki vidámságával sdkat. változtatott rajtam. Amíg én otthon ültem s olvasgattam, vagy játszottam, addig ő az utcákon s a téren viháncolt a többiekkel. Házi gubbasztásaimból legtöbbször ő mozdított ki. „Gyere ki a térre, mit savanyodsz itthon?” — mondta s már ment is Édesapámhoz, hogy az eltávozási engedélyt megszerezze nekem. Ez majdnem mindig sikerült is, mert barátomnak Édesapám előtt nagy respektje volt, talpraesettsége miatt.

Tgy jutottam ki egy szép őszi délután is, pompás íkétlkapus futballmeccsre, a térre, barátom jóvoltából. Már javában verejtékeztünk a sok szaladgálástól, kiabálástól, amikor egy nem várt esemény megzavarta a mérkőzést, sőt számomra be is fejezte azt. A játék izgalma lekötötte figyelmünket és nem vettük észre, csak amikor közénk szaladt, Sztrecskát, a kútésót. Igen, úgy szaladt közénk, nem akaratból, csak úgy belső kényszerből, egyAkét lityi borocskától. Sztrecskát mindnyájan jól ismertük, jobban mint a matematikát, amivel éppen aznap trtíktáltak bennünket az iskolában. A mi udvarunkon is ő fúrta a kutat, amikor telket vettünk. A környék kútjai az ő keze alatt születtek meg s így olyan ismerős volt, mint a sarki fűszeres, akihez 20 fillérjeinket cukorkáért elhordtvlk. Jópofa ember volt, csak egy kis hibája akadt, éspedig az, hogy nagyon szerette az italt. Ha nem dolgozott, akkor ivott, sőt nem is ivás volt az, amit ő csinált, hanem vedelés, a cimborákkal, aminek persze meg is volt az eredménye. Amikor ivott, márpedig többet ivott, mint nem, akkor hangos volt tőle a környék. Komikus részeg volt a mi emberünk, régi katonanótáival és bemondásaival megnevettette még a legsavanyúbb hallgatóját is. Más volt, mint a többi részeg, nem dülöngélve ment, mint az átlagrészeg, hanem szaladt, előrelettyent fejjel, sokszor 50—100 métert is. Aztán valahogy megállt, pedig aki látta, azt hitte, hogy a nagy futást egy jókora puffanással fejezi be. De nem, nem szokott elesni s amikor megbillent állapotából függőlegesbe hozta magát, megállt, mintha gondolkodnék, hogy hol is hagyta el az eszét és a pénzét, aztán újra nekilódult a futásnak, mintha azért szaladna, hogy* elérje, amit már régen elszalasztott, a józanságát.

' Az öreg váratlan közénk rohanása úgy rebbentett szét bennünket, mint verebeket a feléjük dobott kő Ikop- panása. Első pillanatra megijedtünk, de aztán láttuk, hogy a kútásó a salját egyensúlyának helyreállításával van elfoglalva, köréje sereglettünk. Kis ideig szótlan figyeltük a részeg ember motyogását, de a némaságunk oly hirtelen szakadt szét, mint az éles tárgyba ütköző buborék, A csapatkapitány, ciki amúgy is a hangadó volt közöttünk, odaperdült az öreg elé és elkezdte éneklő hangon csúfolni: „Sztrecslta, mecska, jó volt a borocska.“

Tf'rre a többiek is, mint vad indián harcosok az áldozat körül, kéz és láb emelgetve kórusban kiabálták. Sztrecska ... mecska ... borocska... Már csak egymagám álltam szótlan ... néztem a nekihevült, ugrándozó és csúfolódó gyerekhadat és próbáltam őket lecsendesíteni... Hogy ez nem szép, mit szólnak?... de bátortalan hangom beleveszett a zsivajba. Ekkor Zoli, a jóbarát, aki erre a délutánra is kihozott, elkapta a karom és megrántott. Mi van, anyámasszony katonája? ... félsz? ... ne félj, nem tud megfogni az öreg, ha el akar kapni, hát elszaladunk. Elöntött a harag, hogy én egyedül legyek gyáva a többi közül, hogy végül engem csúfoljanak, nevessenek, azt nem!

Odaugrottam az öreg elé, és mindenkit túlharsogva kiabálni kezdtem a gúnyrimet. Sztrecska, mecslka, megártott a borocska

Az ■ öreg a sebzett vadállatokhoz hasonlóan felhördült a csúfolásra. Belekapott a levegőbe, hogy valakit

leterítsen a pimasz gyereknép kőt zül, de a kilökött kéz csak a levegőt pofozta. Ez az izgalmas harc tetszett nekünk. Odasurrantunk hozzá, hogy aztán nagyot rikkantva odébb ugor- junk. Ez a játékos, hullámzó gye- rekgomolyag kihozta sodrából az öreget. Sűrű szitkok között nekiiramodott, hogy egyikünket elkapja. Választása — gondolom — azért esett reám, mert utoljára én ugrált tam előtte, össze-vissza kiabálva.

W efutottunk egy kis kört a fut- ballpályán. Nem erőltettem meg lábaimat, azt hittem, lerázom mat gamról, de tévedtem. Sőt, amikor hátrapillantottam, az öreg közelebb volt hozzám., mint amikor elindultunk. Még játéknak vettem a dolgot, gondoltam egyet s a következő utca felé szaladtam. Üldözöm mögöttem. A többiek harsány bíztatása és kacagása közepette vidáman trap- poltam előle, de ahogy befordultunk egy keresztutcára és hogy Sztrecska csak nem maradt el, sőt egyre jobban kezdte foilcozni az iramot, las- sankint inamba költözött a bátorság. Kezdtem bánni a dolgot, a csúfolást, mindent, de már nem volt visz- szdkozz, szaladni kellett, ha nem akartam, hogy elverje rajtam a meg- dühödött részeg ember minden bosszúságát. Amikor befordultunk a negyedik utcába, ahol mi is laktunk, már teljes erőből szaladtam. Oldalam szúrni kezdett, éreztem, ha valami csoda meg nem szabadít, nem bírom sokáig. Közvetlen a nyomomban hallottam üldözőm ziháló lélegzetét, mérges mormogását. Már sír- va rohantam. Hamarosan úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, hogy lerogyoík a földrp. Legyen aminek lennie kell. S akkor tompa puffanás hallatszott mögöttem, nem mertem megállni, csak úgy futás közben pillantottam hátra. Az öreg a földön feküdt, nyögött és káromkodott — mérgében és fájdalmában. Megmenekültem.

A kútásó rég elfelejtette ezt a dél- utánt, de én nem. Nem hiába szalasztott meg, valamit megtanultam. Csúnya, bűnös dolog csúfolni a másikat. Nemcsak azért, mert ráfizethet, aki azt teszi, hanem, mert nincs abban az Isten szeretete.

Szabó István

Qif milm'

Könnyes szemmel nézegetem Édesapám ősz fejét: örömmel tartja ölében Gyermekének gyermekét,

Kis kéz fogta tenyerét.

Így karol a múlt jövőbe S óesztendőbe az új.

Fiatal hajtás a törzsre.

Szívre szorosan simul.

S lesz az óév mindig új'

Munka, jóság, tiszta szándék, Hűség, emberszeretet, Istenfélő igaz-élet Övezi ez ősz fejet S szíve csupa szeretet.

Plántáid mindezt sarjába is,

Üj hajtásba, jó Atyám! Terebéllyé növeljed, a Tied legyen mind, ahány Sarjadzik az ősi fán.

És az évek, emberéltek Lesznek s vesznek idelenn,

S hogy idejük jól betöltsék:

Ez az örök Kegyelem ...

S Te adod ezt, Istenem!

Földi életünk Előtted Mint pillanat, elsuhan ...

Bölcs, ki úgy éli azt itt le Míg mécsének lángja van:

Eléd jusson boldogan!

Kubacskhay Béla

Konfirmandusok!

Az elmúlt héten temetés volt a gyülekezetben. Nemcsak a család volt szomorú, ahonnan a halál elszólított valakit, hanem a gyülekezet is. „Megint eggyel kevesebben vagyunk” — mondogatták többen. Isten azonban gondoskodik arról, hogy ne fogyjon el az ő gyülekezete, ne legyen kevesebb azoknak száma, akik hallgatják Isten beszédét és oda térdelnek az úrvacsorái oltárhoz. Évröl-évre, minden gyülekezetben egy gyermeksereg készül a konfirmációra. A gyülekezetből eltávozottak helyébe újakat állít így Isten.

Kedves Konfirmandusok! Nagy reménységgel néz reátok egyházunk népe. Pál apostolnak a filippi gyülekezethez intézett szavai fejezik ki a mi reménységünket: „Meg vagyok győződve arról, hogy aki a jó dolgot elkezdte bennetek, elvégzi a Krisztus Jézus napjáig.” A „jó dolog”, az örök élet akkor kezdődött el bennetek, amikor a szent keresztségben Isten gyermekévé fogadott. Olyan volt ez, mint amikor házat kezdenek építeni. Először kiássák az alap helyét, majd az alapra épül a fal. A konfirmációban Isten azt folytatja, amit a keresztségben megkezdett a szívetekben.

Nagy gyülekezetekben szép számmal vannak együtt azok a gyermekek, akik részt kívánnak venni a konfirmációi oktatásban. Szórványokban és kicsiny gyülekezetekben

azonban néhány fiú és leány jár el a konfirmációi órákra. Azt szeretnénk, ha meglátnátok, hogy mégse vagytok kevesen. Hiszen az ország sok-sok gyülekezetében készülnek a konfirmandusok az első úrvacsora vételére. Konfirmációi órákon gondoljatok mindig arra, hogy szerte szétszórva az országban konfirmandus társaitok vannak. Örülnénk annak, ha konfirmációi oktatás során néhány sorban, néha-néha beszámolnátok arról, hogy miképpen készültök föl a konfirmációi istentiszteletre.

Talán közületek többtől megkérdezték már, hogy miért is készül a konfirmációra. Vagy ti magatok is elgondolkoztatok már azon, hogy mit is vártok a konfirmációi ünnepségtől? Ha eddig nem tettétek meg, tegyétek meg most. Gondolkozzatok el ezen a két kérdésen. 1. „Miért akarok konfirmálni?’“ 2. „Mit várok a konfirmációi istentisztelettől?" írjátok meg e két kérdésre adott válaszotokat és küldjétek el a következő címre: Gyermekrovat. Evangélikus Elet szerkesztősége. Budapest, Vili. Puskin utca 12. írjátok rá a borítékra: „Konfirmáció”. A két kérdésre beküldött feleletek közül többet közölni fogunk itt az újságban. Várjuk a konfirmációi oktatásról szóló beszámoló soraitokat is!

Ferenczy Zoltán bácsi

A XI. rejtvénypályázat megfejtése

Kedves Gyerekek! Közlöm veletek a XI. rejtvénysorozat helyes megfejtéseit. A megfejtéseket hasonlítsátok össze a magatokéval.

XI/1.

1. A zsidók istentiszteleti helye (templom csak Jeruzsálemben volt). 2. Listrában (8. vers.) 3. Azt gondolták, hogy istenek (11. vers). 4. Felkoszo- rúzott bikákat (13. vers). 5. Megdöbbenésük és tiltakozásuk jeléül (14* vers)j 6. Barnabással (20.

vers). 7. A gyülekezet véneit (== presbitereket —* 23. vers). 8. Isten a pogányoknak is kaput nyitott a hitre (27. vers). 9. Salamis. Pafus. Perga, pisidiai Antiokhia, Ikonium, Lisíra, Derbe, Attalia. 10. A szíriai Antiokhiából indult és oda is tért vissza (26. vers).

XI/2.

1. Jeruzsálemben (4. vers). 2. Péter, Barnabás, Pál és Jakab (7., 12. és 13. versek). 3. Mózes törvényének megtartását (5; vers). 4, Elhordozhatatlan Igának tartotta (10. vers). 5. Hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a íulvaholt állattól és a vértől (20. vers). 6. Judás és Silás (27. vers). 7. Részben levélben (23. vers), részben pedig judás és Silás által (27. vers). 8. öröijimel (31. vers). 9. Silás (40. vers). 10. Mert első missziói útja alkalmával hűtlennek bizonyult (38. vers).

XI/3.

1. Apja görög, anyja hívő zsidó asz- szony volt (1. vers). 2. Mert akkor került át az evangélium Európába (11. vers). 3. Nem volt, a folyóparton gyűltek össze imádkozásra a zsidók (13. vers). 4. Lídia a Thiatirai bíborárus asszony (14. vers). 5. Lídiánál (15. vers). 6. Jézus Krisztusnak van hatalma a gonosz lelkek felett (18. vers). 7. Imádkoztak és énekkel dicsőítették az Istent (25. vers). 8. Mert azt gondolta, hogy a' rábízott foglyok megszöktek (27. vers). 9. „Higyj az Ür Jézus Krisztusban, és üdvözölsz mind te. mint a te házad népei” (31. vers). 10. Római (37. vers).

XI/4.

X. Kb. három hétig (2. vers). 2. Thessaloniki keresztyén, aki Pált házába fogadta (5. vers). 3. Jáson kezességet vállalt érte (9. vers).

4. A Thessalonikából utána jött zsidók (13. vers).

5. Mert a város tele volt bálványokkal (16. vers).

6. Epikureus és stoikus filozófusokkal (18. vers).

7. Amelyikre ez volt írva: „Ismeretlen Istennek“ (23. vers). 8. A népek és fajok testvériségét. 9. Jézus Krisztus.. 10. Diebes és Damaris (34. vers).

Azoknak névsora, akik mind a négy rejtvényt megfejtették és megfejtésükkel jutalmat értek el:

Vélsz Sándor, Győr (96), Homola Anna, Tatabánya (95), Oroszlányi konfirmandusok (04) Kutas Adám, Szeged (93), Szerdahelyi Jutka és Éva, So- mogydöröcske (93), Tóth Ida, Kemenesmihályía (93), Szlezált Katalin, Oroszlány (92), Tiring Márta, é£3 Etelka, Bp. (92), Göndöcs Etelka, Szeged (90), Ko- bács Erzsébet Jolán, Bedegkér (89), Horváth Kálmán, Kaposvár (88). Janesek György, Öskü (88), Ludmányi Éva, Debrecen (88), Rákoshegyi ifjúsági bibliakör (88), Bőna Etelka, Budapest (87), Mencz Zsuzsa, Andocs (87), Berzsenyi Janovich Eva, Celldömölk (86), Bakonyi Mária, Kötcse (86), Hi- kisch Nóra, Sopronhorpács (86), Zoltai Altos, Szilárd és Győző. Tiszaföldvár (86).

Azoknak névsora, akik három rejtvényt fejtettek meg és megfejtésükkel jutalmat értek el:

Molnár Éva és Emőke, Esztergom (69). Cser- venka Ildikó, Kötcse (67), Fejér Gertrud, Székes- fehérvár (67), Jakab Géza, Gecse (67),Janesek Má^

ria öskü (66), Prépost Károly, Köcsk (66). Németh milia, Farád (62), Szende Márta és Zsuzsa, Péteri (62), Soproni lcánybibliakör (61).

Azoknak névsora, akik két rejtvényt fejtettek meg és megfejtésükkel jutalmat értek el:

Péntek József, Tokorcs (48). Iliász Edit. Tét (47), Péntek Ida, Tokorcs (47). Orsy Zoltán, Szeged (46), Janesek Erzsébet, öskü (45), ifj. Dallos Gusztáv, Alsógöd (44), Prépost Tibor, Köcsk (44), Tóth Margit. Orosháza (44), Uerbay István, Budapest (43), Bódis Erzsébet, öskü (42), Lakatos Éva, Tá- piószentmárton (42).

Azoknak névsora, akik egy rejtvényt fej- tettek meg, és megfejtésükkel jutalmat értek el:

Böröcz Gyöngyvér és Enllcő, Szarvas (25), Balassagyarmati ifjúsági bibliakör (25), Egyházas- dengelegi ifjúsági bibliakör (25), Makács János, Nagycserkesz (25). Martos Péter, Sárvár (23). Somogyi Péter, Gyömrő (22), Szabó Magdolna. Svédország, Högby Skola MJÖLBY (22), Szabadosi László, Gyömrő (22), Bélavári János, Balatonalmádi (21), Csernák Terézia. Cinkota (21), Font Mária, Bocsa (21), Podani Mária, Szarvas (21).

A fent közölt nejt vénymegfej tők jó munkájukért jutalomban részesülnek. A jutalmakat a január 5-i számunkban közölt X, rejtvénysorozat megfejtőinek jutalmaival, valamint a karácsonyi pályázatunk nyerteseinek jutalmaival együtt fogjuk kiküldeni. Egy kis türelmet kérünk tőletek. Ugyanis az a helyzet, hogy elfogytak azok a könyvek, amikből a jutalmakat szétküldjük. Most már — hosszú fejtörés után — megtaláltuk a megoldást. ígérem nektek, (hogy kellemes meglepetés ér majd benneteket.

A január 26-i számunkban befejeződött az a rejtvénysorozat, amelyben az Apostolok cselekedeteiről írott könyvet vettük végig., Következő számunkban új. egészen más és nagyon érdekes rejtvénysorozatot fogunk in-* dítani. Foglalkozzatok azzal is olyan buzgalommal és szorgalommal, mint eddig tettétek. További jó munkát és jó szórakozást kívánok a rejtvénymegfejtésekhez- és szeretettel köszönt benneteket Juhász Géza- bácsi.-