Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-02-02 / 5. szám
Az egyház felelőssége az atomkorszakban December elején Prágában mintegy 200 főnyi részvevővel ökumenikus konferenciát tartottak a csehszlovákiai protestáns egyházak. A konferenciát a teológiai főiskolák professzorai készítették elő és vezették. Részt vett a konferencián többek között Varga Imre református püspök, dr. Hro- madka professzor, a Comenius fakultás dékánja és A. Ziak evangélikus egyetemes felügyelő is. A konferencia az egyház felelősségével foglalkozott az atomkorszakban. A konferencia munkájának eredményeképpen nyilatkozatot adtak ki. Ebben pozitív módon értékelik a legújabb tudományos felfedezéseket és mindazt a fáradozást, amely ezeknek eredményét az emberiség jólétének növelésére kívánja fordítani. Másfelől a konferencia aggodalmát fejezi ki á veszedelem miatt, amellyel az új fegyverek az emberiség létét fenyegetik. „Az atomfegyverek felfedezése teljesen új helyzetet teremtett, amiben a hadviselés már semmivel sem lehet indokolt.’* Ebben a helyzetben s egy olyan világban, ahol alapvető társadalmi, gazdasági és technikai változások mennek végbe, az egyháznak világosan kell látnia feladatát. Fel kell ismernie felelősségét, amellyel tartozik egy átalakuló világban. Meg kell látnia és hirdetnie kell, hogy mostani világunkban s az adott körülmények között háború nélkül kell és lehet a nagy kérdéseket megoldani. Az egyháznak azon kell fáradoznia, hogy vitás nemzetközi kérdések békés megoldását elősegítse. El kell utasítania és el kell ítélnie az atomfegyverek használatát és síkra kell szállnia amellett, hogy az atomerőt csak az emberiség javára használják. A konferencia javasolta ennek a Sajtóosztály HÍREI — A Keresztyén Enekeskönyv m. kiadása egész vászonkötésben biblianyomó papíron kapható 36,— Ft-os árban. Megrendelhető a Sajtóosztályon. Ugyancsak kapható az Énekeskönyv Üj Késze, kartonkötésben, ára 13.— Ft. Gyülekezett iratterjesztések csoportos megrendelés esetén 10% kedvezményt kapnak. — Ismételten hirdetjük ,hogy tratter- jesztésünk hétköznap 9—'/a 4-ig, szombaton 9—12-ig tart hivatalos órát; — Szerkesztőségünk közli; hogy lapzárta minden hét csütörtökén reggel 9 órakor van. Kérjük a lelkészeket és a hiUestvéreket, hogy kéziratokat, gyülekezeti híreket, hirdetéseket minden héten eddig az időpontig küldjék be a szerkesztőségbe. Cl maqaél^a Sokra jutottál? Ne tanítsanak? Bab vagy tulajdon árnyékod alatt! Bodrog Miklós E napokban megjelenik az EVANGÉLIKUS NAPTÄR Ara: 8.— Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon célnak érdekében keresztyén világ- kongresszus egybehívását. A csehszlovákiai ökumenikus Tanács felszólítja az egyházak vezetőit világszerte és felekezeti különbség nélkül, hogy még ebben az évben (1958-ban) dolgozzák ki a javasolt keresztyén világkongresszus terveit. Az első lépésként minden csehszlovákiai templomban könyörgő istentiszteleteket fognak tartani a békéért és felhívást intéznek a gyülekezetekhez ebben az értelemben. Felhívják a teológiai professzorokat, hogy emlékiratban fejezzék ki a béke, a háború és a tömegpusztító fegyverek tekintetében elfoglalt keresztyén álláspontot. A konferencia jelentést küld munkájáról az Egyházak Világtanácsának, a Lutheránus Világszövetségnek és a Presbite- riánus Világszövetségnek azzal a kéréssel, hogy erősítsék minden eszközzel a nemzetek közötti bizalmat | és járuljanak hozzá a hidegháború ' megszüntetéséhez. ‘ v a ng él ikus NEMRÉGIBEN Hatvanon utaztam [ át. Kissé késett a csatlakozó vonat. | A várakozás ideje alatt legalább nyugodtan megnézhettem az új állomásépületet. Mindenkinek ajánlom, ne mulassza el hasonló esetben. Nem a szokványos állomási-hangulat ült meg. Először szépségével, méreteivel hatott az emeletes épület. Hatalmas csarnok a közepében. Belőle jobbra, balra tágas, magas folyosó. Nyugodt vízszintes és függőleges vonalak tagolják az épülettömböt s annak belső terét. Azután a felhasznált anyag komolysága, értéke és a részletek becsületes, gondos kidolgozása ragadott meg. A padlózatot és falakat egyaránt sima kőlapok borítják. A világítótesteket gondosan tervezték meg, ötletesen és praktikusan helyezték el. A nehéz vasajtók nyugodtan, könnyen fordulnak sarkaikban. Még kilincsük is külön míves munka. A bútorzat tölgyfából készült, tartós, kényelmes, ízléses. Azután az utas szemével szemlélődtem. Külön váróterem a dohányzók é® nem-dohányzók részére. Nem fog hámlani róla egy év múltán a vakolat, mért falait szintén kőburkolat fedi. Tiszta levegő, kellemes meleg. Külön váróterem a tanulók részére kényelmes asztalokkal és székekkel. Közelében kultúrterem kölcsön- könyvtárral a hosszabb ideig várakozók részére. Sakk-táblát is lehet kölcsönöznL A berendezés gondos tervezőmunka eredménye mindenütt. Célszerű és ízléses. Kisgyermekkel utazó szülők részére szintén külön váróterem csinos, tiszta kis ágyacskákkal. Ez az épület nem néhány évre (épített .gyors szükség- megoldás. A jövő számára készült és Szíriái ásatások Egy dán tudományos expedíció a szíriai Dókán sivatagban 4000 éves civilizáció nyomaira bukkant. Egy templom romjait tárták fel és 131 írásos agyagtáblát találtak. Ezek megfejtése után kiderült, hogy az Ötestámentumban hóreusok (barlanglakok, 1. Mózes 14, 6) a tudományos irodalomban pedig hurriták néven ismert nép települését fedezték fel. A hóreusok népe a Kurd hegyekből Krisztus születése előtt 2000 táján vándorolt a mai Szíria és Izrael területére. Egy időben civilizációjuk jelentős befolyásra tett szert Közép- Keleten. A hőreus maradványok alatti rétegben egy még régebbi, Krisztus születése előtt 5000-ből származó település nyomait is feltárták. Hétezer éves település nyomai kerültek így napvilágra. MinLei Is korJ... Egy tudós nemrégen meglátogatta a keresztyén pápuákat. Templomaikban különös keresztet látott, A vízszintes gerenda két végén egy-egy kis kereszt állott. Mikor megkérdezte a bennszülötteket, mi szükség van ezekre a kis keresztekre, csodálkozva felették: Te nem tudod, hogy Jézus keresztje a mi keresztjeinket is hordja? ( fQYELÖ a jövő emberére, a kulturáltabban utazó emberre tekint. Akik az épületben dolgoznak, érzik, hogy nemcsak egy nagy nemzeti érdek őrei, hanem egy komoly nevelői feladat részesei is. Sok embernek még meg kell tanulnia a környezet kívánta viselkedést. A szolgálatot teljesítő portás és rendőr érezték ezt a feladatukat. Ha valamelyik álmos utas végiginyúlt az öblös, támlás tölgyfa- padon, megmagyarázták, miért lenne jó újságpapírt tenni sarka alá. Bun- dáskendőbe bugyolált falusi asszonyokkal megérttették, miért ne húzzák le csizmájukat. A nevelés egy kissé mindig hasonlít a lelkipásztor- kodáshoz. Tömegeket lehet és kell is irányítani. Nevelni bizony egyenként kell. Sok nevelőre, egymás nevelésére van szükség, ha egy egészséges közszellem, kulturáltabb utazás kialakítását tűzzük célul.. Az evangélikus keresztyéneknek itt nem kell visszahúzódniok a lépten-nyomon kínálkozó feladatoktól. EZEK A BENYOMÁSOK és gondolatok újra felelevenedtek bennem, mikor Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter sajtótájékoztatásáról a következőket olvashattam: AZ IDÉN 329 millió utasra számít a MÁV. A feladat: az utazás kul- túráltságának növelése. Ezzel kapcsolatban a közlekedésügyi miniszter beszélt arról a rombolásról, melyet egyes utasok a MÁV kocsiparkjában véghez visznekt kilopják a berendezési tárgyakat, lehasitják az ülésekről a bőrhuzatokat. A közvélemény segítségét kérte az ilyen barbarizmus megakadályozásárai B. L, A JELENÉSEK KÖNYVEm A „hét trombitaszó44 A „hétpecsétes könyv” utolsó pecsétjének feltörése új látomás-sorozatot indít el. Ezek is belekapcsolódnak a mennyei istentiszteletbe, mert az istentisztelet egyes kiemelkedő pontjainál a hívek figyelmét felhívó trombitaszó indítja el őket. Hasonlatképpen azt is mondhatnánk: olyan ez, mintha a mi istentiszteletünkön az énekelt korái verseinek egyes képei elevenednének meg és játszódnának le némajáték vagy élőkép alakjában a szemünk előtt. Az egymást gyorsan követő képek javarészt ótestámentomi motívumokat elevenítenek fel, pontosabban azokra a csapásokra épülnek fel, amelyekkel Isten Egyiptomot sújtotta akkor, amikor a fáraó nem akarta elengedni a rabságban tartott Izráelt. De az egyik kép — a „tűzzel égő nagy hegy” tengerbe zuhanása (8,8—9) — talán a Vezúv Kr. u. 79- ben történt borzalmas kitörését és a közelében levő városok, Pompeji, Herculanum pusztulását idézi vissza az olvasó emlékezetébe. A Vezúv kitörése által okozott ezrek pusztulásával járó katasztrófa nemcsak az antik világ emlékezetét égette, hanem a keresztyénség körében is ott élt, mint az istenítélet eleven példája. A négy első trombi t asz óban az egyiptomi csapások és a Pompeji pusztulását megjelenítő istenítélet emléke összekapcsolódik és megtérésre hívó jellé válik. HOZZÁJUK CSATLAKOZIK az ötödik és hatodik trombitaszó, amely egybefonódik az utolsó idők nyomorúságát meghirdető sas (v. ö. Mt 24,28) jajkiáltásával. Az ötödik trombitaszó elhangzásakor János látomásában elszabadul és a szó tulajdonképpeni értelmében mintegy „fék-telenné” válik a gonoszság. Amióta áz egyiptomi csapósok sGrán sáskajárás pusztította az országot (2. Móz. 10), és amióta Jóéi 1—2 az akkori világbirodalmakra könnyen végzetessé váló sáskajárás képében szemléltette Isten haragjának napját, azóta a sáskajárás az utolsó idők nyomorúságának jelképévé lett. János látomásában a sáska járás démonikus arányikat öltő képpé tágul ki. Hozzákapcsolódik a hatodik trombitaszó felhangzására kibontakozó kép: az egész világot pusztulással fenyegető, gátlás nélkül romboló háború nyomorúságának képe. Az utóbbiban az antik ikultúra világát a párthusok elszabadulásának rémképe is tükröződik. MIT MONDANAK mindezek a képek? Az elmondottakból is világos, hogy nem a népek vagy az egyház történetének sorsfordulóit jelenítik meig jelképeik „titkos írásával”. Ellenben ahogyan az egyiptomi csapások és a prófétai képek megtérésre hívtak, úgy akarják ezek a látomásban kapott képek is a megtérés szükségességét prédikálni. Természeti katasztrófák, a gonoszság elharapódzása, valamint háborúk pusz-. tításai mind figyelmeztető jellé válnak. Nem magukban „prédikálnak’- azonban, hanem Isten igéjének megvilágításában. A 8. és 9. fejezet képei, főként pedig a démonikus gonoszság okozta nyomorúság* ról szóló mondatok egyúttal arra is emlékeztetnek, amit Pál apostol írj Isten a bűnbe süllyedt embert kiszolgáltatja saját gonoszságának, hogy bűnével, erkölcstelenségével hajtsa végre önmaga fölött az ítéletet (Róm 1,26—31), FÉLELMETES természeti katasztrófák idején és népeket, egész világokat gyászba borító történeti sors- fordulatokban, korszakok összeomlásakor elfogja az. embereket a félelem, amely szinte elemészti őket. De mégsem „tértek meg”, — mondja 9,21. E látomások azonban nemcsak riasztani és megfélemlíteni akarják olvasóikat. A következő fejezetek ezért szólnak arról, hogy Jánosnak egy angyal nyitott könyvecskét ad át, melyet neki meg kell ennie, azaz úgy kell önmagába felvennie, hogy annak tartalmát mint isteni üzenetet és próféciát ismét továbbadhassa (10,11). A 10. fejezetben leírt látomással kapcsolatban figyelhetünk arra is, hogy a bibliai írók szerint az angyalok nem a képzőművészetben festett bájos, angyalszámyú gyermekese, nem is képzeletünk alkotta gyenge nők, hanem Isten hatalmas küldöttei* akik valamit meg is jelenítenek Küldőjük hatalmából és szigorúságából, AZ ÜJ ÜZENET első fordulója a 11. fejezetben következik: Isten két tanúja a hitetlenség szimbólumává lett „szent” városban. A látomás során a templom és Jeruzsálem pusztulásának napjai emlékeztető keretül szolgálnak. Hitetlensége miatt nevezi János a várost, ahol az Urat megfeszítették, Sodornának és Egyiptomnak, amely egykor a „szolgaság házává” lett Isten népe számára. Ezek a nevek a Szentföldön fekvő földi Jeruzsálemet figyelmeztető jelképpé teszik. Látó szemek számára mindenütt valósul, ahol az ember szembefordul Isten „tanúival”. S ha ennek a „szent város” válik a jelképévé, akkor ez éppen arra figyelmezteti az olvasót: „Jeruzsálem”, a gyülekezet, sőt az egyház lehet éppen az a hely, ahol elutasítják Isten tanúit, velük szembefordulnak. A „mélységből feljövő fenevad” — a démonikussá lett gonoszság jelképe — győzi le őket és a népek örvendenek halálukon. De Isten azt akarja, hogy a hitre hívó beszéde megmaradjon örökké. Ezt jelképezi a két tárni életre ébredése: Isten az élet lelkét adja beléjük. AZ EGYHÁZ ajakán Is így hangzik fel az elernyedés ideje után új élettel és új erővel a Lélek bizonyságtétele. Karner Károly Mikszáth Kálmán JEQYZETEK származását, családi Ikörét rajzolja elénk pontos vonásokkal Melich János bátyajük, aki most volt nyolcvanöt éves s Akadémiánk ebből az alkalomból tette közzé a fáradhatatlan ősz tudós néhány új tanulmányát, köztük a Mikszáth Kálmánról szólót is. Ebből megtud- ju\k, hogy a nagy író 1847 január 16-án született Szklabonyán s a szomszéd Nagykürtösön keresztelték meg. A születési dátum vitás volt eddig, Melich állítását minden oldalról alátámasztotta. Felsorakoztatja. Mikszáth egész rokonságát is. Személy szerint minden lényeges elődöt. Kiderül, hogy azok közt valóban sok evangélikus lelkész volt, honti és nógrádi papok. Mikszáth apja: Mikszáth János, 1808-ban született Nagykürtösön, 1841 március 16-án vette feleségül a kisnemesi származású Veres Máriát, ciki 1823-ban szü- letett Ebecken. Szklabonya Mikszáth születésékor tót-magyar falu volt, vegyes lakossággal. Melich kideríti, hogy azelőtt, 1800— 1847 közt többségében Szklabonya és Ebeők is magyar volt, később szlovOkosodott el, mint annyi más község. Jellemző, hogy Mikszáth János a Kálmán és Gyula névre keresztelteti fiát. Ez is — mondja Melich — jele az apa magyarságának, mert a Kálmán név akkortájt kezdett népszerűvé válni a mi középosztályunkban. S a séklabonyai árendás mészáros és kocsmáros, aki Mikszáth János volt, (akár ama kiskőrösi) nem véletlenül nevelt fiából félelmes bíráló erejű _ írót, a magyar emberség hiteles kodifikálóját. Ehhez a neveléshez hozzájárultak a nagyszülők is s végig az egész rókonság, a századokból visz- szanéző zengő igéjű papok is. Mind magyarók voltak — bizonyítja Melich János adatokkal. Most karácsonyra szép könyve jelent meg a Mikszáth-irodalomnak, a Magyar Századok sorozatban: Mikszáth Kálmánná visszaemlékezései és Mikszáth Kálmán feleségéhez írt levelei. Ez a könyv már egyszer megjelent, a huszas évek elején, maga az írónő, Mflfc- száthné Mauks Ilona, adta ki. Rendkívül egyszerű, pretenzió nélküli írásmű, de Mikszáth egyéniségére több fényt vet, mint ! ármely más tanulmány. Mikszáthné tulajdonképpen kétszeri házassága történetét írja meg a könyvben. Mindkétszer Mikszáth Kálmán felesége volt. A fiatal író Pesten nem. tudott érvényesülni, adósságokba keveredett, hisz élniök kellett. Végül is elvált a feleségétől. Az asszony hazament Mohorára. Hét év múlva, mint országos hírű író, újból megkérte Mikszáth Kálmán Mauks Ilona kezét. S együtt éltek boldog házasságban az író haláláig. Ez az asszony teremtette meg az író műhelyének légkörét, gondozta, ápolta, a gyermekek édes zsivajával vette körül azt a lelket, aki minden mondanivalóját a mi társadalmunk családi gyökérzetéből húzta elő. „Én csak enyéimnek írója vágyók, a magyaróké” — írta Mikszáth az Üj Zrínyiász első soraiban. Valóban, nincs is más témája, mint ez a föld, ez az ország. Most. hogy önnön erejéből Mikszáth életműve újra emelkedik s idegen nyelveken is, ezt tudatosítanunk illik. Az Akadémiai Kiadó egységes piros kötésben teszi közzé Mikszáth összes müveinek kritikai kiadását, tehát a Miikszáth-életmű teljes apparátusával felszerelve minden egyes regényt s elbeszélés-kötetet. Mily gazdag tárháza így egy-egy Mikszáth-könyv a mi friss múltunknak, a századvégnek s a századelőnek. Most jelent meg a sorozat tizedik kötete.. S a Mikszáth-művek gyökerei közt ott érződik a józan, építő, emberformáló, országjavító magyar reformációs lutheranizmus. Mikszáth maga s életműve avval azonos. Győry Vilmos százhúsz évvel ezelőtt született s újságjaink, róla emlékezvén, változatlanul úgy emlegetik, mint a legnagyobb magyar műfordítót. Győry Vilmos valóban az volt. írtunk már egyszer róla ezen a helyen s épp fordításaival kapcsolatban. Angol, francia, spanyol műveket tolmácsolt kitűnő írói 1készséggel magyarul. Köztük Cervantes remekét, a Don Quijote-ét. Mikor néhány éve újból, kiadták a nagy spanyol regényt, a kiadó lektorai kö- telességszerűen eltűnődtek rajta, ne fordíttassák-e le újból a nagy (könyvet, hisz ezt a fordítást már belepte az évek pora. S a felkért fordítók visszadták Győry Vilmos művét azzal, hogy ennél tökéletesebb murikat nem tudna senki produkálni ma sem. Azt hiszem, nem tévedtek, ha Győry Vilmost a múlt század második felének nagy magyar evangélikus szellemei közé sorozom. Mi nemrég bizonyos haraggal s bizonyos megbocsátással gondoltunk a letűnt liberalizmusra. Nem volt mélyen vallásos, teológiája felszínes volt, elszakadt a Bibliától, Ez hiba volt. De volt egy nagy erénye: szerves kapcsolatban tartotta a magyar evangélikusságot a magyar műveltséggel, főleg az irodalommal. Együtt lélegzett vele. Győry Vilmos nem véletlen jelenség. A pesti Deák-téri szószéken egy magyar író prédikált, akinek mondanivalója volt, aki magatartás céljából nem szavakat, hanem gondolatokat között vasárnaponként híveivel. Mindig örömm,el nézem Győry Vilmos szép, ókos fejét, valahányszor ott ülök a Déli Egyházkerület üléstermében, a falon végigsora- kozó arcképek előtt. Mikszáthné könyvében olvasom, hogy Győry Vilmos barátja volt Mikszáthnak. Köze is volt a nagy palóc szü- kebb szülőföldjéhez, ifjú korában nevelő volt Vanyarcon, a Dessewffy-háznál. Egy ókkal több. hogy Mikszáth magához húzza a kezét, mert a családi kör melegét érezte rajta. De nemcsak magatartásuk azonosodott, felfogásuk is az evangélikusságrói s annak értelméről a magyar társadalomban. Mikszáth mindig úgy érezte, a vallás és a kultúra egy. Elválaszthatatlanok. Gyakran emlegette a spanyol közmondást, hogy a kis Jézussal együtt nőtt ingecskéje. A magyar reformáció együtt nőtt a magyar irodalommal. Annak köntösében jelent meg, abban jár ma is. Mikszáth és Győry barátsága nem csupán irodalomtörténeti adat, hanem eleven hagyomány és példa is arra, hogy újból összekösse az evangélikus lelkipásztor hivatását a magyar műveltség valóságos és cselekvő képviseletével. Csak így maradhat meg a fejlődés és növés állapotában a magyar evangélikusság. Különben elmeszesednek testének pore* barázdái, növése megáll, szerepe már csak a történelemé. A DeáJk tér históriai falain van már emlék* tábla, Petőfié s Kossuthé, odakívánkoziía a Győry Vilmosé is! Krúdy Gyula visszatérése a könyvkiadásba s az élő iroda* lomba a legérdekesebb jelenség a mai magyar szellemi életben. A könyvkiadók egy évtizeden át félretolták műveit, romantika, mondták, nem való a tömény realizmus korába. S míg közönségünk az olcsó romantika vízzel kevert itókájával pótolta realizmusban elszáradt torkának szomjúságát — lásd a. Csárdáskirálynő sikerét s a hasonlókat — utóbb rájöttek arra, hogy az igazi romantika nem árt az igazi realizmusnak. Így jelent meg újból Krúdy Gyula a színen. Könyveit hamar szétkapkodják. Viszik haza az emberek a múlt hangulatát, azt a különös ragyogást, melyet a Krúdy-sorók gyújtanak bennünk s mintha a hóban aranypor szállna, ha a Krúdy-mondatok muzsikálni kezdenék, arany- por hull a közeli s régi emberekre és házakra. De mi éppen azokat a Krúdy-írásműveket dicsérjük az olvasónak, amelyekben a legtöbb valóság maradt meg. Szembetűnő például a két vaskos kötet, az „írói arcképek”. (Kozocsa Sándor, a mindentudó, rendezte sajtó alá s látta el ritka, vagy sose látott képekkel is.) A régen égbeszállott magyar költők életét mindnyájan ismerjük, Krúdy azonban úgy ismeri, mint senki az irodalom historikusai 'közül. Krúdy olykor semmit sem tud abból, amit a lexikonók és monográfiáik tudnak, de ismeri az írók életét, légkörét, hétköznapi dolgait, ahogyan senki. Az alkotásök nem ünnepi órákban születnék. Az élet: hétköznap, s a magatartás és jellem: hétköznap, mert az írók nem szoktalk szónókölni. Krúdy Gyula igazságot szolgáltat egy-égy írónak. Megírja úgy, ahogyan élt az emberek közt. S az olvasó eltűnődhetik rajta: mi a realizmus, ha nem ez? Amikor szemügyre vesszük a valóságot, nem kell ókvetlenül rútnak látnunk. Rajtunk múlik a szem működése. Ez a Krúdy-írásművek tanulsága. Szalalnai Rezső
