Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-04-13 / 15. szám

Krisztus feltámadásának ereje Uj élet. (2. Kor. 5, 17.) Egymásba kapcsolódó igemagyará­zat kezdődik el 9 rovatban*, össze­foglaló címe: Krisztus feltámadásá­nak ereje. (Fii. 2, 10.) Hétről-hétre, húsvéttól pünkösdig az igének erre az üzenetére figyelünk. .Jézus Krisz­tus feltámadásának erejét akarjuk megismerni, mert Krisztus feltáma­dása erejének hatalmáról meggyő­ződtünk. Első alkalommal az ú j élet­tel foglalkozunk. Van-e megú julás ? , Vannak, akik lehetelenrtpk tartják az ember belső megújulását. — Ami­kor becsukódik a börtön ajtaja egy visszaesett bűnöző mögött, mindenki meg van győződve, hogy belőle be­csületes ember soha nem lesz. Ami­kor egy immár sokadszor a kocsmá­ból hazatántorgó férfi elmegy az em­berek előtt, vajon, ki mondja azt, hogy ez az ember megmenthető? És ki reméli igazán az elzüllött feleség megváltozását, amikor a válás után azt látják, hogy egyre újabb isme- rettségei vannak? Azok. akik lehe­tetlennek tartják az ember megúju­lását, még benne élnek bűneikben. Vannak, akik életük végéig kitarta­nak és azt állítják, hogy csak egy út van a természetes ember, szá­mára. Nincs megújult, megváltozott ember, csak ember van. — Nikodé- musz gondolkodásra jól pallérozott fejében is minden összezavarodik, amikor Jézus a belső ember meg­újulásáról beszél neki. Csodálkozva kérdezi: Mimódón születheti'k az em­ber, ha vén? Egy lépésre a megújulástól Vannak, akik a megújuláson cso­dálkoznak. Tulajdonképpen csak egy lépégre voltak ettől az új élettől, mégsem vették észre. Hallottak róla, de nem törődtek vele. Nevettek, vic­celődtek csak a megértekkel. Azt mondották, hogy ez csak amolyan papos beszéd. Üres ez és nincs alap­ja. Nem ér semmit, mert íme azok, akik azt mondják magukról, hogy ők már megújultak, csak olyanok, mint a többiek. Sőt! De, amikor túl­jutnak ezen a biztos véleményükön, akkor azon csodálkoznak, hogy íme mégis új lett itt minden! — Ez az ige mindenekelőtt Pál apostol hívő csodálkozása, vagy inkább ujjon- gása. Hát remélte ö ezt valamikor is? Talán foglalkozott ilyen gondo­latokkal, amikor mint buzgó farizeus nagyon is meg volt elégedve az éle­tével. Hitte ő azt valaha is, hogy ez lehetséges és látta-e, hogy szüksé­ges? Sem nem hitte, sem nem látta! De utólag nagyon jól látja és nem tudja elhallgatni: „... imé újjá lett minden!” — De ez a mai hívők bi­zonyságtétele is Pál apostollal együtt, hogy van új élet, belső megújulás. Az ember száznyolcvan fokos fordu­latot, tesz. Átrendeződik, átértékelő­dik minden. Üj hang, új mozdulat, új látás, egyszóval új élet veszi kez­detét. Hogyan újulhatok meg? Jézus Krisztus viszi vegnez a megújulást. — Ö, mert nincsen,más­ban megújulás lelki értelemben, csak Jézus Krisztusban. Kár ha­zudni — mert tartósan nem is le­het és nem is érdemes — az el­lenkezőjét. Úgy látom, hogy nagyon sok keresztyén úgy él, hogy egyál­talán nem keres lelki megújulást. Egy jelentős rész, amelyik vágyik rá, nem Jézusnál keresi1 azt. A lélek tisztulását keresi erkölcsi tartalmú szépirodalomban és az ebből a Szem­pontból számbavehető művészetek­ben. És ezek valóban el is érik a legmélyebb emberi érzéseket és gon­dolatokat. Tisztítanak is lelki érte­lemben, de nem tudják elvégezni azt, hogy az ember életiránya megváltoz­zon, hogy más legyen, mint eddig volt. Születik nemes gondolat, szép érzés, de cselekedetekbe valósuló erő nem. És főleg nem születik hi­ánytalan Isten-szeretet és önmagunk szeretetéhez hasonló felebarát-szere­tet. Pedig hát ez az egész törvény és a próféták. Igen, csak Jézus Krisztus tehet csodát; végezhet el belső megújulást. Hogy hogyan? Ki tudná ezt elmondani. Akiben elvé­gezte az csak annyit tud, hogy az­előtt más volt, most. megújult és mindezt Jézus végezte el. A megújult élet a feltámadott Jézus Krisztus munkája. A Szentlé­lek által végzi bennünk. Völgyes Pál Régi emlék jut az eszembe. Gim­nazista koromban történt, hogy egy alkalommal nagyon korán érkeztem a délutáni istentiszteletre. A templomban a megszokott, meghitt, megnyugtató félhomály jogadott, az orgona halkan szólt, s valaki nagy buzgalommal húzta templomunk ha­rangjait. Amikor a harangozás abba­maradt, távoli léptek indultak el a toronyból, majd súlyos vasajtóban kulcs csikordult, s megpillantottam a mi kedves egyházfinkat. Barátságo­san köszöntöttük egymást, én leültem a helyemre, ő pedig megkezdte szo­kásos munkáját. Meggyújtotta a gyertyákat, s az ol­tár előtt megállva, tekintetével még egyszer végigsimogatta a simára va­salt oltárterítöt, a szinte művészi gonddal elrendezett virágokat, s ami­kor az istentisztelet elkezdődött, el­foglalta helyét a templomkapu mel­lett. Hivatását szolgálatnak tekintette. Szolgálta az egyház Urát, de szol­gálni akart a híveknek is mindennel. Énekeskönyvét átadta a késönjövök- nek, s megmutatta, hol tart a gyüle­kezet az éneklésben. Hogy mennyire szolgálatnak vette hivatását, kitűnt abból is, hogy nevelte és tanította a híveket. Volt néhány szava, amíg ol­tárhoz vezette a keresztelésre, vagy esküvőre érkezőket. Segített levenni a kisgyermekek fejéről a parányi fő- liötőket, s elrendezte a menyasszo­nyok esküvői fátylát. Megtörtént az is. hogy amikor az egyik lelkész még fíésve sem érkezett meg, kezébe vette a bibliát, és ő maga hirdette annak a Krisztusnak az evangéliu­mát, akinek szolgája volt. Ismert mindenkit, s öt is ismerték és szerették a. hívek. De szerették a lelkészek is hűségéért, fáradhatat­lanságáért, megbízhatóságáért, jó me­móriájáért. A pedáns rend embere volt, s ez meglátszott' a templomon éppen úgy, mint a lelkészt hivata­lon. Az ő ismerős léptei ma már csak „távolról” hallatszanak felém. De vannak mások, akik folytatják az ő munkáját. Lehet, hogy róluk nem tudok elmondani ilyen sokat, de ők is beletartoznak Isten sokszor névtelen szolgái sorába. Ismerek egy másik egyházfit, aki az egyik budapesti nagy gyülekeze­tünkben végzi szolgálatát közel ne­gyedszázada. Halkszavú, csendes­léptű, szerény ember, aki úgy szeret­ne szolgálni, hogy öt egyáltalán ne lehessen észrevenni. Kém ő a fon­tos,, nem az a.munka, amelyet ö vé­gez, hanem az a Krisztus, akiről biU zonyságot tesznek abban a templom­ban. amelynek ő a „gazdája”. Hallottam egy harmadik egyházfi­ról, aki nagy szorgalommal megta­nulta az orgonálás művészetét,' mert szerinte az is oka lehet a hívek szét­széledésének, ha elnémul az orgona. Ö nemcsak az orgona Isten dicsérő hangjaival, a templom rendbentartá- sával, hanem a hívek látogatásával, hivogatásával is szolgálni kíván. Talán névtelen, de hűséges szolgák ők mindnyájan, akik hosszú évtize­deken 1 keresztül végzik munkájukat nagy odaadással. Valóban megérdem­lik a gyülekezetek és, hívek megbe­csülését, hiszen Isten szolgái ők. Harkányi László Peskó Zoltán orgonaestje a Zeneakadémián Ülök a Zeneakadémia nagytermé­nek sötét nézőterén, és hallgatom Peskó Zoltán ihletett orgonajátékát. Nézem az őszhajú művész kedves alakját, jellegzetes mozgását az or- gonapculon. Áhitatos csönd van, mindenki elmélyülten hallgatja az orgonazenét. Az egyes számok vé­gén lelkes, őszinte taps csattan fel, s a művész szerény meghajlással kö­szöni a közönség elismerését. Peskó Zoltán mindén szereplésé­nek, minden hangversenyének. A mű­vészi teljesítmény vitathalatlansága mellett, van egy különlegessége, íze, légköre: a természetesség, a közvet­lenség. Ezt éreztem eddig mindég, bárhol és bármikor hallgattam az ő játékát. Szívének meleg dobbaná­sát, a zene és az ember szeretetét közvetíti az ö muzsikálása. Most is ezt a különös atmoszférát érzcmc. egy evangélikus keresztyén művész­ember adja itt túláradó bőséggel művészetének kincseit az emberek­nek, válogatás nélkül mindenkinek. A Bach és C. Franck számokból a biztos technika, a Liszt. Kodály. Gárdonyi darabokból a magyar zene iránti tisztelet és szeretet, saját két szerzeményéből mélyen átélt érzel­mek sugároznak. Kigyulladnak a fények « nézőté­ren. Vége a hangversenynek, indulok kifelé. Kint az utcán fények fogadnak. Fényes, meleg kincseket viszek a szívemben: hitet, szeretetet. Isten adta őket egy keresztyén ember mű­vészetén, tiszta, meleg emberségén keresztül. Gyülekezeti hírek —- A húsvét ünnepe utáni 1. va­sárnapon az oltárterítő színe: fehér. — A pápai gyülekezetei virágva­sárnap meglátogatta D. dr. Vető Lajos püspök és dr. Fekete Zoltán az Északi Egyházkerület újonnan megválasztott felügyelője. Az isten­tiszteleten, a zsúfolásig megtelt templomban, D. dr. Vető Lajos püs­pök hirdette az igét.. Az istentiszte­let után a több mint félszáz tagú presbitérium köszöntötte a. vendé­geket, akik a presbiterekkel aktuális egyházi kérdésekről beszélgettek. — A miskolci és a diósgyőrvas- gyári 'gyülekezetben böjt 5. vasár­napján Pásztor Pál putnoki lelkész végzett egésznapos szolgálatot. Az összegyűlt pffertófiumot mindkét gyülekezet a putnoki toronyépítésre ajánlotta fel 1000.— Ft. összegben. — A tótkomlós! gyülekezetben március 23-án a szlováknyelvü is­tentisztelet keretében hat laikus gyülekezeti munkást, ún. ,.sztarejsi”-t iktatott be szolgálatába Mekis Ádám esperes. Ezek a gyülekezeti munká­sok halottvirrasztásokon, temetése­ken. lakodalmakon Isten igéjével, imádsággal és énekkel szolgálnak. — A tiszaföldvári gyülekezetben virágvasárnap Káposzta Lajos teo­lógus szupplikált, majd az esti val­lásos esten igét hirdetett. A gyüle­kezet lelkésze előadással, az ifjúság szavalatokkal és énekszámokkal szolgált. A vallásos estet a szenve- déslörténet vetítettképes bemutatása zárta be. — A gyömröi gyülekezet április 13-án vallásos ünnepélyt rendez, amelyen finnországi élményeiről tart előadást Koren Emil esperes. Köz­reműködnek: Kiss Zoltán. Pókay Ist­vánná, Kovács Márta, Szilháty Sán- dorné, Somogyi Péter cs Rimár Jenő lelkész. — A szentesi gyülekezetben már­cius 27-től 30-ig böjti igehirdetéssel szolgált Zoltai Gyula esperes. — CSALÁDI HlR: Stráner Vil- mosné sz. Kiss Erzsébet, Stráner Vilmos ny. kaposszekcsői lelkész fe­lesége, virágvasárnap, 63 éves korá­ban hirtelen elhunyt. Élettársá.n kí­vül két leánya, Tihanyi Jánosné egyházaskozári és Zoltai Gyuláné tiszaföldvári lelkészné, vejei, unokái és nagyszámú rokonság gyászolja. — Kovács Gyula hittestvérünk 38 éves korában meghalt. Temetése áp­rilis 2-án volt Acsádon. —_ SzóryánysZoigáJaü-a Igen. Jó karban levő pedlálos NSU motorkerékpár 3S00 Ftért eladó. Bővebbet Evangélikus Lelké­szt Hivatal, Fancsal (Borsod m.) címen. — Angster tizenkét változatos mecha­nikus orgona eladó. Cím a Kiadóhivatal­ban, — Kétmanuálos, pedálos orgonaharmó- nium eladó. Cím a Kiadóhivatalban. — Rossz, romos orgonát vennék. Cím a Kiadóhivatalban. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, április hó 13-án Deák tér: de. 9 (úrv.) ifj. Harmati Béla de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. fél 6 Dóka Zoltán. — Fasor: de. fél 10 (g^erm.) Mezősi György de. 11 Mezősi György, du. 7 Mezősi György. — Dózsa Gy. út 7.: de. fél 10 Sülé Károly. — Üllői út 24.: de. fél lp, de. 11. — Rákóczi út 57/b: de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő. de. háromne­gyed 12. — Karácsony S. u. 31.: de. 10. Thaly K. u. 28.: de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. — Kőbánya: de. 19 Koren Emil. — Utász u. 7.: de. 9 Koren E;mil. — Vajda Péter u. 33.: de. fél 12 Takács J. — Zugló: de. ll (úrv.) Szuchovszky Gyula, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u- 14.: de. fél 10 Drenyovszky János. — Rákosi alva: de fél 12 Drenyov­szky János. — Fóti út 22.: de. 11 (úrv.) Dulqz Pjál. — Váci út 129.: de. 8 Dulcz Pál. — Újpest: de. 10 Blázy Lajos. — Pesterzsébet: de. 10 Bencze Imre, du. 7. Bencze Imre. — Soroksár-űjtelep: de. fél 9 Bencze Imre. — Rákospalota-MAV-telep: de. fél 9. — Rákospalota: de. 10. — Rp. Kis temp lom: du. 3. — Pestújhely: de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákosszentmihály: de. fél ll Tóth-Szöllős Mihály, du. 5 Tóth- Szöllős Mihály. Bécsikapu tér: de. 9 Madocsay Miklós, de. 11 Várady Lajos, du. 6 Madocsay Mik­lós. — Torockó tér: de. fél 9 Várady La­jos. — Öbuda: de. 9 (gyeim.) Komjáthy Lajos de. 10 Komjáthy Lajos, du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11.: de. 9 Ruttkay Elemér, de. 14 (konfirmá­ció) Danhauser Lfászló, du. fél 7 Dan­hauser László. — Diana u. 17.: de. fél 9 Csonka Albert. — Pesthidegkút (S^cnt István u): de. fél 11. — Kelenföld: de. 8 Kendéül György, de. ll Beüss András, du. 6 egyházzenei est. — Németvölgyi út 138: de. 9 Bottá István. — Kelenvölgy: de. 9 Schreiner Vilmos. — Budafok: de. 11 Visontai Róbert. — Nagytétény: de. 8 Visontai Róbert. — Csillaghegy: de. fél 10 Kaposvári Vilmos. —- Csepel: de. ll, dm 7. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evahgélikus Egyeteme:- Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili.. Puskin u. 12. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft. Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—VIII: 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős; Bolgár Imro, Szenteld meg AZ ÜNNEPNAPOT A diadal távlatai Hjisvét u. 1. vasárnap — 1 Péter 1, 3—9, János 20, 19—31 A húsvét megtapasztalt életújító ereje hatalmas lendülettel mondatja ki az apostollal a lényeget: Áldott az ÍSten! A feltámadás után minden csak ennek a jegyében történhetik az egyházban, másnak nincs létjogo­sultsága. A húsvéti Győző maradéktalan diadalt aratott, s ennek szédítő távlatai nyiladoznak a halál kábulatából örök életre hívott keresztyének előtt. Isten megváltó szeretete „indokol“ mindent, puszta létünktől ren­díthetetlen biztonságunkig, olyannyira, hogy még megpróbáltatásainkról, sőt kudarcainkról is ennek ,a fénye verődik vissza. Újonnan szült élő reménységre! Emberileg nincs új kezdet, testileg nem lehet újra születni, meg nem történtté tenni semmit nem lehet s önmagát hogyan oldozhalná föl az ember? Isten megváltó akarata a lehe­tetlenen nyúlt keresztül: az Egyetlent, a Fiút adta halálra — de Öt nem tarthatta foglyul a halál, lerázta bilincsét és számunkra utat tört az Atyá­hoz. Bűnbocsánatával új létet adott, céltudatos, biztos reménységet, amely nem valami vallásos derűlátást jelent, hanem a már kivívott győzelem határozott törhetetlen tudatát, azt, hogy mindez az élethez vezet, az Isten­nel való teljes közösséghez, a tökéletességhez, ahhoz az „örökséghez“, amelyet Isten atyai szeretete szerzett vissza nekünk, ték-ozló fiainak: a fiúsághoz. A tűzpróbü, amely elöbb-utcbb elkövetkezik minden keresztyén egyénre és közösségre, Isten atyai szeretetének éppen nem a csődjét jelenti, hanem azt, hogy nagyonis aktív ez a szeretet: meg akarja edzeni gyermekeit. S ebben képes megőrizni őket, „hit által“, tehát úgy, hogy a hűség magatartásán keresztül (s ebben az elsőség az Isten hűségéé!) mintegy biztosítókötélen tartja meg őket a szakadékos terepen. Így vezeti Isten az engedelmességre ébredt bűnösöket „a lélek üdvösségére“. Ezen nem azt kell értenünk, hogy „halhatatlan“ lelkünket Isten egy „maga- sabbrendű“, szellemi világba kalauzolja át. A „lélek“ itt az egész embert jelenti. „A lélek üdvössége“: az ember megmentése. Isten magához akar menteni bennünket, hiszen ö maga az élet. Ezért akar „hit által“ magá­hoz láncolni, hogy biztosítson bennünket az élet számára! Krisztus feltá- madázának hirdetésével mintegy ennek a mentőkötélnek a csatlakozó- kapcsát dobja felénk: kapcsoljuk magunkat hozzá, hit által, azaz úgy, hogy hűnek, egyedül megbízhatónak tartjuk Öt és hűségesen vállaljuk eS fenntartjuk hozzá-kapcsoltságunkát, annak minden gyönyörűséges terhé­vel és elkötelező áldásával együtt! Az örök öröm előízét jelenti mindez, a kísértés keserű órái ellenére is. Diadalujjongást. Miért? Mert a Vezér él és uralkodik s győzelme egyszer mindenki számára kétség be vonhatatlanul nyilvánvalóvá lesz. Milliónyi napot elhomályosító erővel ez fénylik útunk végén: Isten szeretett és ki­választott minket s így lehetőséget adott arra, hogy mi, akik számára természetünknél fogva jdegen volt az Isten iránti komoly engedelmesség s nem kívántuk azt, viszontszerethessük s viszontválaszthassuk Öt. S mivel ez az Isten iránti szeretet magatartást jelent, egész lényünket át­fogja az a hűség, amelynek egyetlen igazi tartalma és célja van: neki szolgálni, neki, aki diadalunk egyetlen és biztos garanciája. Minden embernél szónandóbbak volnánk, ha ehelyett az isteni re­ménységben bővelkedő, túláradó gazdagságú élet helyett beérnénk a ke- resztyénségnek a paródiájával, amely a pirostojáson és tavaszi levegőn túl maga sem tudja, mit kezdjen a Feltámadottal. Töltsék be életünket a diadal távlatainak fényei és erői, hogy mindebből egyre világosabban bontakozzék ki örömünk oka és célja: Áldott az Isten! Bodrog Miklós Egy kaliforniai fogházban érdekes újítást vezettek be. Az elitéit rabok párnájába fejhallgató készüléket szereltek azzal a céllal, hogy éjsza­ka, miközben alszanak, különböző szövegű adásokat hallgassanak. Ügy gondolják, hogy az alvás köz­ben hallott szövegek a „hallgató” tudatalatti világába hatolva, annak erkölcsi megváltozását, javulását fogják előidézni. Az ilyen adások időtartama 5—10 perc és éjszakán­ként két ízben ismétlik. Először rö­viddel elalvás előtt, félálomban szó­lal meg a készülék, másodszor az al­vás idfjén. A szöveget lélektani és vallási szempontok szerint nagy gonddal és körültekintéssel úgy fo­galmazták meg, mintha a „hallgató” önmagához beszélne. Az új módszer bevezetője ezt írja: „Reméljük, hogy a rabok lelkivilágába ilyen módon olyan erkölcsi elvedet tudunk meg­gyökereztetni, amelyek a társadalom­ban folytatott hasznos élethez szük­ségesek.” Nem tagadjuk, hogy lélektani el­járással bizonyos eredményeket el lehet érni az ember tudatalatti vilá­gának befolyásolására. Idegbetegek gyógykezelésénél is lehet használni ilyesmit gyógyító eljárásként. Kifo­gásunk lényege nem a beépített fej­hallgatóra irányul, nem a beteg em­berek kezelésére, hanem arra a tév­hitre, amely szerint gépies, személy­telen ráhatásokkal, az ember vilá­gos tudatának kikerülésével, a sze­mélyes meggyőzés és a személyes meggyőződés igényének mellőzésé­vel tó történhet erkölcsileg értékes változás egy általában egészséges és éplelkű ember tudatában. A refor­máció azért fordult szembe ugyan­azon imaszövegek végnélküli mor­molásával. körmenetek, ceremóniális látványosságok öntudatzsongító ha­tásával. mert Isten igéje nem vilá­gos tudatunk megkerülésével akarja tudatalatti világunkat befolyásolni, hanem éppen tudatunk világosságát igényelve kívánja és munkálja gon­dolkodásunk megváltozását, megté­résünket. Lélektani eljárásokkal, tu- I datalatti világunk befolyásolásával legjobb esetben csak idomítani lehet embereket, de nem megváltoztatni. A személytelen, gépies eljárások csak dróton rángatható pojácákat termelnek, de nem ajándékozzák meg a társadalmat az olyannyira szükséges tisztaöntudatú, felelősség- -érzettel rendelkező emberekkel. Ahol a személyes meggyőzés kétségtelenül keskeny útjára lépünk, ott mindig az ember emberségét, teremtésben kapott szabadságát tartjuk tisztelet­ben. Ott valósul meg az, amit lelki- ismeretszabadságnak nevezünk. * / Március elején nyílt meg a Mű­csarnokban a „Nők a képzőművé­szetben” című kiállítás, amelyen olyan, eddig ismeretlen művészek munkáit is bemutatták, akik még nem szerepeltek kiállításon. Egyik budapesti hetilapunk közli Komjáthy Ilona ..Paprikaszeletelők” című fest­ményének képét és megemlíti, hogy a rendkívüli szigorú, kizárólag fér­fiakból álló zsűri több- új tehetséget fedezett fel. Komjáthy Ilona sikeré­nek azért is örülünk, mert egyhá­zunk az ő művészi képességeit már néhány éve ligénybevette a maga szerény keretei között. 1956-ban ö tervezte a konfirmációi emléklapot és a „Húsvéti Evangélium” című ki­adványunk két illusztrációt közölt tőle. B. L. NAPRÓL—NAPRA HÉTFŐ: — Ézs. 60, 2. — A bűn sötétségében is ragyog Isten világos­sága az ő gyülekezetén. KEDD: — Zsolt. 13, 6. — örülünk a testvéri szeretet minden meg­nyilatkozásának, de a legnagyobb öröm Isten segítségének megtapasz­talása. SZERDA: — Zsolt. 34, 3. — Hitünk örömmel tölti el az Istenben bízókat. CSÜTÖRTÖK: — 5. Móz. 26, 10—11. — Isten mindennel boldogítani akar, de megtanít a hálaadásra is. PÉNTEK: — Zsolt. 116, 7. — Isten szeretete ad igazi nyugalmat. SZOMBAT; =■ Zsolt. 123, 2. — Az Úrra nézzünk 'mindenkor. H. IV" • Az ilyeneket megbecsüljétek 17 inviiA/n

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom