Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-03-23 / 12. szám

* „Az Űr mindnyájunk vétkét Ő reá veté“ (Ésaiás 53, 6) isten előtt nyilván valók a mi vétkeink. Tudjuk mi ezt nagyon jól, csak sokszor elfelejtjük. Ügy va­gyunk a bűnnel, hogy másnál haj­landók vagyunk, sőt sietünk azt bűnnek bélyegezni. Megszóljuk érte, Kőt elfordulunk tőle e miatt. Ha meg éppen bennünket érint, pontosabban bennünket megkárosít a másik em­ber vétke, mulasztása, gonosz, szán­déka, akkor ellenségévé is tudunk lenni. Nyílt, vagy titkos ellenségévé attól függően, hogy milyen hatalma, befolyása, tekintélye van az illető­nek. Az igazság kedvéért azonban tegyük hozzá: ha viszont hasznunkra van a másik ember bűne, akkor vé­letlenül sem nevezzük azt bűnnek. Aminthogy a mugunk életében sem vesszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni a bűnt. Amit másoknál súlyos mulasztásnak, erkölcsi eltéve­lyedésnek, jellembeli hibának, vétek­nek, sőt gonoszságnak bélyegzünk, azt önmagunknál tévedésnek, kis Hi­bának, fiatalos meggondolatlanság­nak, vagy legfeljebb emberi gyarló­ságnak mondjuk, de bűnnek semmi­képpen el nem ismerjük. Sőt, ha va­laki szemünkbe mondja, nagyon megsértődünk, és tpbb, mint való­színű, hogy az illetőre megharag­szunk. Isten előtt azonban nyilván vannak á mi vétkeink. Nemcsak, a másoké- A mieink is. Isten a bűnt bünteti... Isten szemében a mi vétkeink nem aféle emberi gyarlóságok. Kisebb- nagyobb hibák, amelyek minden em­berben megvannak, és éppen ezért nem is kell őket olyan nagyon szi­gorúan venni. Isten szemében a mi vétkeink súlyosan esnek a latba, vagyis teljes súlyúkkal szerepelnek az Igaz Bíró mérlegén. Isten nem is­meri azt a kettős bűn-megítélést, amit mi gyakorolunk, hogy tudni­illik: mások vétkei — teljes szigor­ral elítélendők, az én vétkeim — megértéssel kell kezelni őket. Isten szemében a bűn: bűn. Nemcsak egy­forma mindenkié, hanem ott lesz igazán súlyossá. Isten szemében a bűn: engedetlenség. Ellene váló lá­zadás. Mert' ő nemcsak egyes vét­keinket nézi, látja é.s ítéli meg, ha­nem egész bűnös voltunkat: jóra rest, önző, szeretetlen szívünket, ön­magunkban bízó, öntelt gőgünket és ideges gyávaságunkat, amiből az egyes vétkek fakadnak. ... a megtérő bűnöst megmenti Annyira gyűlöletesek a mi bű­neink Isten előtt, hogy egyszülött szent Fiát kellett halálra adnia/ ke­resztfa gyalázatos, kínos halálára, hogy az ártatlan haláláért megbo­csáthasson a bűnösöknek. Mert nem volt más választása. Haragja ,szent füzében elpusztítja a bűnt és minden bűnöst, vagy elveszi a bűnt a bű­nösöktől és Fiára veti, hogy rajta, az ártatlanon ítélje meg, kárhoztas­sa azt. És Ö ezt választotta. Az egyet mindenkiért. Az Egyetlen mindenki helyett. A Szerelmetest a harag fiaiért. Az engedelmes Fiút az engedetlen lázadók helyett. És mind­nyájunk vétkét Öreá veté. De ezzel nincs vége. Ez még nem a teljes igazság. Ehhez elválasztha­tatlanul hozzátartozik az, hogy Jézus Krisztus vállalta mindezt. Engedel­mes volt mind halálig, mégpedig a keresztfának haláláig, önként volt engedelmes. Nélküle már elpusztult volna a világ. De ő újra meg újra megfogja a szent Isten ítélő karját. És érette az Isten mindig kész meg­bocsátani. Nézzétek a csodát: Jé­zusért az Isten különbséget tesz! Ott, ahol már minden összekeveredik, ahol elmerültünk bűneinkben, ahol azok alatt összeroskadva rettegünk a megérdemelt büntetéstől, vagy ér­telmetlennek, hiábavalónak látunk minden küzdelmet, ott Ö elválaszt minket a bűntől. Kifejt belőle. Le­veszi rólunk. A bűnt kárhoztatja, bennünket megszabadít. Imádjátok, áldjátok, szolgáljátok hát az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit! Gosztola László Gyülehezeti hirefc — Böjt vasárnapjain az oltárterítő színe lila. — A fasori gyülekezet március 16-án tartott lelkészválasztó közgyű­lésén egyhangúlag meghívta lelké­széül Koren Emil esperest, kőbányai lelkészt. — A fejér-komáromi egyházmegye lelkészi .munkaközössége március | 13-án Budapesten ülést tartott. Írás- magyarázattal. illetve előadással szolgáltak: Görög Tibor esperes, Kajos János, Jakab Miklós, Tábor- szky László, Zoltán László és Zsig­mondy Árpád lelkészek. — Ä vecsési gyülekezet megalaku­lásának 35. évfordulója alkalmából március 16-án D. Ordass Lajos püs­pök szolgált a gyülekezetben. — Az alberíi gyülekezet újonnan megszervezett másodlelkészi állására ifj. Dedinszky Gyulát hívta megtl Beiktatása március 16-án volt, a dél­utáni istentisztelet keretében. — A gyomai gyülekezetben a ja­nuári vallásos est bevételéből futó­szőnyeget szereznek be a templom­ba. Bejt első vasárnapján új oltár- terítot avattak fel, melynek kézi­munkáját özv. Nyilas Lajosné készí­j tette. r — CSALÁDI HÍR: özv. Pósch Jó- záefné, a rozsnyói és gömöri egyház­megye volt felügyelőjének özvegye március 7-én Rákosszentmiihályon elhúnyt. — özv. Haftl Gyuláné szül. Turcsányi Eszter, lapunk olvasója elhunyt. Temetése március 9-én volt Sopronban. , Mathiasz Géza, lapunk olvasója, 84 éves korában elhunyt. — A gyomai egyházközség nyugdíjas kántort keres. Érdeklődők forduljanak a lelkészi hivatalhoz. — íróasztal eladó. Cím: Farkas Béláné, Bp. VII., Damjanich u. 28/b. Tel.: 229— KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK ÚTMUTATÁS TEOLÓGIAI HALLGATOK SZAMÁRA A berlini Humboldt-egyetem evan­gélikus teológiai karának dékánja dr. H. Vogel professzor a többi teo­lógiai professzorokkal egyetértve út­mutatást adott a teológiai hallgatók számára, amely hivatva van őket arra segíteni, hogy tanulmányi ide- I jük alatt keresztyén emberhez illően viselkedjenek. A Német Demokra­tikus Köztársaság öt másik teoló­giai kara is elfogadta ezt az útmu­tatást. Az útmutatás így hangzik: „I. A teológiai hallgató hálás fe­lelősségtudattal veszi tudomásul azt a kiváltságot, amit számára a dol­gozó nép azzal biztosít, hogy egye­temi tanulmányokat folytathasson. 2. Egyetemének szabályzatát és rendjét megtartja, professzorai iránt bizalommal és tisztelettel viselke- ketlik, készen arra, hogy útmutatá­saikat elfogadja. 3. Igenli a lépésről-lépésre fejlő­dő kutatást s csak az igazság előtt hódol meg. 4. Lelkiismeretesen használja fel tanulmányi idejét s nem szigeteli el magát önző módon az egész egye­tem közösségétől, melynek tagjai ve­le együtt ugyanarra a szolgálatra készülnek. 5. Ha szolgálatát valamilyen szük­ségből kifolyólag igénybe veszik, szí­vesen áll rendelkezésre. 6. Állami íelsőbbségét, a Német Demokratikus Köztársaság kormá­nyát, Isten igéjében való hitben. Is­ten kegyelmes ■ rendelésének tekinti, törvényeit respektálja s neki keresz­tyén erkölcsi felelősségtudatban, ahol csak azt az emberek java megkí­vánja. segít. ". A maga részéről síkra száll a társadalom igazságosságban, béké­ben és szabadságban épülő jobb rendjéért. 8. Mint keresztyén ember vallást tesz a világ békéjének fenntartása és a tömegpusztító fegyverek feltét­len elítélése és eltörlése mellett, és a német nép újraegyesítése mellett. 9. Éberen ellene áll azoknak a kí­sértéseknek, amik Németország kényszerű kettéválasztásából adód­nak. 10. Semmi körülmények között nem áll sem közvetlen, sem közve­tett módon valamiféle kémszervezet szolgálatába. 11. Tiszteletben tartja az állam gazdasági réndelkezéscit s általában óvakodik mindattól, ami hazájának gazdasági jólétét veszélyeztethetné. 12. Mindezekben, az Isten igéjé­vel megkötözött lelkiismeretű teoló­giai hallgató komolyan fáradozik azon, hogy megadja az államnak, ami az államé, az Istennek, ami az Istené.” WALTER LÜTHI JUGOSZLÁVIÁBAN Walter Lüthi a nálunk is jól is­mert berni (Svájc) lelkész a jugo­szláviai református egyház meg­hívására a Feketlcsi teológiai szemi­náriumban előadásokat tartott az °tt egybegyűlt lelkészek számára. Előadásainak egy részét már meg­érkezése előtt sokszorosították és ki­osztották a részvevőknek, akik azt így megbeszélhették. Lüthi lelkész esténként a gyülekezetben is prédi­kált a Cselekedetek könyvéről. Az egybegyűltek nagy hálával fogadták bizonyságtevését. A VATIKAN is részt vesz a Brüsz- szeli Világkiállításon. Annak a rész­legnek, amely a katolikus egyházra vonatkozó tudnivalókat tárja a kö­zönség elé „Civitas Dei" vagyis „Isten városa” nevet adják. Közepé­ben fából épült modern templom áll, 2500 hívő befogadására képes. A templombán egyetlen hatalmas mé­retű képet helyeznek el, amely Máriát ábrázolja. Szószék nincs a templomban, mert a szentbeszédek és közlések a felmaqasított szentély pereméről fognak elhangzani. Az Északi Egyházkerület új felügyelője Az Északi Egyházkerület megüre- ! sedett felügyelői tisztségére az Észa- j ki Egyházkerület presbitériumának I legutóbbi gyűlése kiírta a válasz- j tást. A szavazatok idejében beérkez- I tok és a szavazatbontó bizottság március I8-án tartott ülésén meg­állapította, hogy az érvényes szava­zatokat az Északi Egyházkerület gyülekezetei esaknem teljes számban dr. Fekete Zoltánra, a veszprémi egyházmegye felügyelőjére adták. A Sajtóosztály HIEEI Az iratterjesztés kéri a lelkészi hivatalokat, hogy azokat a karton- hengereket, amelyekben rendelései­ket megkapták, szíveskedjenek- postafordultával visszaküldeni. — Értesítjük a gyülekezeti irat­tér,jesztéseket és kedves vevőinket, hogy a Feltámadott (Húsvéti evan­gélium) rímű kiadványunk korláto­zott számban, 4 forintos árban kap­ható iratterjesztésünkben. E kiadvá­nyunk nagyheti és húsvéti Igehirde­téseket, húsvéti' verseket és novellá­kat tartalmaz. ^SZÖRVANYHIVEKNEK — BETEGEKNEK Figyeljünk as Urak igére! Böjt 5. vasárnapja. — Jn. 8. 46—59; 1. Pt. 1, 17—25. Nem könnyű megszólaltatni a Szentírásnak ilyen igéjét: „Minden test olyan, mint a fű és az embernek minden dicsősége olyan, mint a iü virága”. Amig körülöttünk az ember hallatlan erőfeszítése folyik egy jobb, igazabb, emberibb élet megteremtése érdekében, az ige ilyen lehan­goló módon beszél az emberi élet és az emberi dicsőség múlandó, véges voltáról. Amikor ezt teszi, nem az ember lendületét akarja lefékezni, inkább fel akarja hívni a figyelmet Isten igéjének örökkévaló voltára. Az ige eljut áldott eszközökön keresztül az emberek szívéhez, a mi szí­vünkhöz is, és ott üdvözítő hitet munkál. Ez az Jörök igé ragyogja be a szórványhívő magányát és a beteg testvér szenvedését is. Benne Jézus maga jön hozzánk. Figyeljünk hát Istennek örök igéjére — most is! Jézus Krisztus nagy árat fizetett értünk. Lassan végetér a böjt. Nem­sokára már a nagyhét komoly, csendjében lépegetünk egyre közelebb Urunk keresztje felé a Golgotán. Vajon jelent-e nekünk valamit az, hogy Jézus az élete árán váltott meg minket? Ha egy fuldokló embert kiment valaki a halálos ölelésű árból, vajon a megmentett nem lesz-e hálás m?g- mentőjének élete végéig? Ha egy halálosan beteg embert egy orvos sok áldozat, küzdelem, erőfeszítés árán visszaad az életnek, vajon a beteg nem fog-e hálásan emlékezni meggyógyítójára? Vajon a vezető nélkül elindult gyorsvonat utasai nem lesznek-e mindig hálásak annak az embertársuk­nak, aki felugrott a mozgó vonatra és megállította azt a katasztrófa előtt? — Jézus Krisztus nem anyagiakat, nem földi értéket fizetett értünk, nem is csak kockáztatta az életét, hanem odaadta. Lehet Jézus áldozatát megvetni, semmibevenni, figyelmen kívül hagyni. Akkor megmaradunk „atyáinktól örökölt hiábavaló életünk” nyomorúságá­ban. De lehet ezt a megrendítő eseményt tudomásul venni — hittel, bol-* dogan. Ez lesz az az új élet, amit a biblia újjászületésnek, megtérésnek, a sötétségből a világosságra jutásnak, a haléiból való életrekeltésnék nevez. Mert az értünk megfeszített és feltámadott Jézusban hinni feltét­lenül azt jelenti, hogy az ember nemet mond mindarra, ami gonosz, ami bűn Isten szemében és elfogadja, vállalja azt az újat, amit Isten igéje és Szentlelke által benne munkál. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy szeretnünk kell a másik embert. Amint Ö is tiszta szeretetből adta oda életét értünk, úgy kell nekünk is szeretni tisztán,, őszintén, forrón. Minden képmutatás, minden tisztátalan érzés és minden meghidegülés a szeretet dolgában megcsúfolása a nagy árnak, amit Jézus fizetett és megtagadása a keresztyén új életnek. Vajon nem szeretet után sóvárog ma az ember? Nem a szeretet meghidegülése az oka a családi élet ezer betegségének? Nem a szeretet hiánya húzódik-e meg a közösségi élet megoldásra. váró égető kérdései mögött? Isten az evangéliurrt hirdetésével kész munkálni bennünk az új életet és kész meg­teremteni, szívünkben a képmutatás nélküli buzgó szeretetet. Tarjáni Gyula i:i!lil!l!lllllll'llll!l!l!lffl!llf!II11íll!lfl!l!lil!lil!l!lllll!!!l!l!l!lllllil!llfllll!lllll!lllilllll!lllllllll!l!IIIIl!ll!!l!lll!lllll!IIÍimilll!lll!lllll!l1l!|!lll!l!lll!lllll!l!l!!'l!lll!l Cite étet fcoila NAPRÓL-NAPRA HÉTFŐ: — Péld. 3, 27. — Istentől felhatalmazásunk van arra, hogy másoknak szerető, jót cselekvő felebarátai legyünk. KEDD: — Zsolt. 123, 3. — Bűneink gyalázatát Jézus Krisztus vette magára a kereszten. SZERDA: — Zsolt. 96, 7—8. — Odafent az arígvalok zengik a meg­öletett Bárány dicsőségét, idelent a keresztyének élete hirdeti az Űr dicső­ségét. CSÜTÖRTÖK: — Jer. 51, 6. — A bűn elleni küzdelem egyetlen hat­hatós eredménye: hátat fordítani a bűnnek. PÉNTEK: — Jer. 9, 7. — Ahogy tűzben edzik az acélt, úgy Isten próbái a keresztyén ember hitét erősítik. SZOMBAT: — Jer. 32, 44. — A bűn elleni küzdelmet a mi Urunk juttatja végső diadalra. J. G. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, március hó 23-án DEÁK TÉR de. 9 (úrv.) Hafenscher Ká­roly, de. II (úrv.) Dóka Zoltán, du 6 dr. Kékén András. — FASOR de. fél 10 (gyerm.) Sülé Káioly. de. 11 (úrv.) Mezősi György, du. 7 Sülé Károly. -- DÓZSA GV. ÜT 7, de. fél 10 Mezősi György, — ÜLLŐI ÜT 24, de. fél 10, de. 11. - RÁKÓCZI ÜT 57/b. de 10 (szlovák! dr. Szilády Jenő, de. há'romn, 12, — KARÁCSONY S, U 31. de 10. — THALY K. U. 28. de. 11 'Bonnyai Sándor, du. 0 Bácskai Gusztávné — KŐ­BÁNYA de, 10 Koren Emil. — UTÁSZ U. 7. de. 9 Korén Emil. — VAJDA PÉTER U 33. de. fél 12 Koren Emil. — ZUGLÓ de'. 11 (úrv.) dr. Wiczíán Dezső, du 6 Drenyovszky János. — GYARMAT U 'l4. de. fél 10 Scholz László. — RAKOSFALVÁ de. fél 13 Scholz Lászió. — FÓTI ÜT 22, de. 11 (úrv.) Gádor András. — VÁCI ÜT 129. de 8 Gá­dor András. — ÜJPEST .de 10 (úrv.) Blázy Lajos. — PESTERZSÉBET de. 10 Szabó Ist­ván, du. 6 Hafeuscher Károly. — SOROK- SAR-ÜJTF.LEP de fél 9 Szabó István — P.ÁROSPALOlA MÄV-TELEP de fél 9. — RÁKOSPALOTA de, 10. — RP. ' KISTF.MP- LOM du, 3. — PESTÜJHELY de. 10 Kür­tösi Kálmán. — RÁKOSSZENTMIHÁLY de. fél 11 Tóth-Szö!l6s Mihály, dú. 5 Tóth- Szöllös Mihály BÉCS1KAPU 'TÉR de. 9 Madocsal Miklós, de. 11 Vérady Lajos du. 6 Madocsal Miklós. — TOKOCKO TÉR de. fél 0 Várady Lajos, — ÓBUDA de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du 5 Sárkány Tibor. — XII. TARCSAY V. U.' U. de. 0 Ruttkay Elemér, de 11 dr. Jánossy Lajos, du. fél 7 Csonka Albert. — DIANA U 17. de. fél 9 Csonka Albert — PESTHIDEG- KÜT (SZENT ISTVÁN U.) de fél U Sztehló Gábor. KELENFÖLD de 8 (úrv.) Bottá István, de. 11 (úrv.) Bottá István, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. — NÉMETVÖL­GYI ÜT 138. de 9 (urv.) dr Rezessy Zol­tán. — KELEN VÖLGY de. 9 Schreiner Vil­mos. — BUDAFOK de. 11 Vlsontai Róbert — NAGYTÉTÉNY de. 8 Vísontai Róbert. — CSILLAGHEGY de fél 10 Danhauser László — CSEPEL de. 11 dú. 7. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. FelePs szerkesztő: Dr. Kékén András Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—VIII. : 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA \ Felelős; Bolgár Imre. SOKKAL TÖBB NO születik a világra, mint férfi. Ez a statisztikai tény azt a következményt hozza ma- I gával, hogy ha minden férfi meghá- i zasadnék is, akkor is maradnának j férjhez nem ment lányok. A házas- I ságon .kívül maradó nők tehát meg- szüntethetetlen jelenséget alkotnak. Egyénileg megoldódhat későbbi férj- I hez menéssel egyikük-másikuk élet- I sorsa, de ezek a kivételek — a leg- I több közülük egyszerűen nem kap- I hat férjet. • j Férfit kaphat, tehát az egészséges I test vágyát kiélheti, ha felhúzódnak 1 az erkölcsi zsilipek, de ez az élmény csak kicsiny része annak, amit a nő számára a család jelent. A női lélek­nek életeleme, hogy a feleségnek és az édesanyának hivatását betöltse. Ha ez a teremtettségbeli adottság sok nőben meg is romlott, egészen talán egyikben sem veszett el. S ez olyan hiányérzetet hoz magával a férjhez nem ment nők életében, ame­lyet semmiféle szórakozás, de a sze­rető sem tud kitölteni. Lelkűk mé­lyére ülepedve — sokszor rejtetten, maguk által sem tudottan — ott van mindig bizonyos keserűség, amelyet az­után egy-egy óvatlan pillanat felkavar. Talán akkor, amikor egy asszonyt lát férjéhez simulva hazafelé sietni a havas esti utcán. Vagy magános óráinak gondolkodása közben, ami­kor valahonnan a mélyből egy fájó emlék bukkan fel. Az életünknél! ezen a keserű „alján” az sem változ­tat, hogy jól ismerik a férjes asszo­nyok sok bánatát, gondját és fárad­ságát. I BESZÉLJÜNK ELŐSZÖR arról, amit ők maguk tehetnek. Számukra különösen is döntő fontosságúvá vá­lik, hogy bele tudnak-e dőlni munkájuk­ba hivatásérzettel. / Ez hihetetlen meg tudja tölteni őket életörömmel. Gondolok most egy tanárnőre, aki életfeladatát találta meg a nevelésben. Csőik úgy fürdik 30—10 leánynövendékének szereteté- ben, s a szálló évek közben úgy érzi hogy hatalmas,' egyre növekvő „csa­ládban’’ töltheti be egy kicsit az anyai funkciót. Vagy ott van az az idős leány, aki évtizedek óta beteg anyja mellett él, s ez az ápolás életé­nek az értelme. Az az eset is meg- gondclkoztató, amikor valaki zongo­rájában találta meg azt, ami hiány­zik az életéből. Emlékezem egy al­földi faluban élő leányra, aki felett már lassan elszálltak a fiatal évek, de a festegetés olyan belső magas­ságokba emeli, hogy sugárzó arc­cal él. De fontos számukra a munkán kí­vüli idejük jó felhasználása is. Nem szabad engedniük, hogy betokosodjék az életük. Éljenek mindazzal a lehetőséggel amit az ő miliőjükben Isten az élet . szépségeivel feléjük nyújt... És próbáljanak meg másokon segíteni, idegen gyermekekkel foglalkozni, hogy ne szüntelenül maguk körül fo­rogjon érdeklődésük, mert az mindig deformáló. BESZÉLJÜNK AZUTÁN arról, amit mások tehetnek értük. A leg­fontosabb a melléjük állás. Szinte azon fordul meg kiegyensúlyozottsá­guk, hogy lesznek-e emberek, akik közben­közben egy kicsit társukká vál­nak. Akad-e a falun olyan barátnője, aki­vel a vasárnap délutánt együtt tölt­heti jó beszélgetésben? Akad-e a hi­vatalban olyan rokonszenves kolléga­nője, aki szívesen elmegy vele hang­versenyre. vagy olyan kolléga, akivel megiszik egy feketét? Röviden az a kérdés, hogy lesznek-e neki — aki az életútján magánosán megy — olyan társai, akik egy darabot, talán csak nehány lépést, ezen az úton együtt tesznek meg vele. Akár csak egy sé­tát, vagy egy esti beszélgetést. Ezek | kicsi fénypontok, de összefüggésük­ben mégis olyanok, mint az utcai lámpák sora, amely végigkíséri a sö- j tétben hazafelé tartót. MINDEZ AZONBAN úgy tűnhet fel, mintha Szerencsétlenekről lenne szó. Nos, éppen itt érünk’el a férjhez ! nem ment nők életproblémájának 1 gyökeréhez. Arra kell rájönniük, hogy ők nem rosszulsikerült emberek és szerencsétlen életek. Nem rossz természetük, kiállhatat- lanságuk, vagy csúnyaságuk hozta magával pártában maradásukat. Hány csúnyább, ügyetlenebb, sőt testi hibás nő férjhez ment. Félre tehát lelkűkből az ilyen haszontalan öngyötréssel! De valami okból tet­szett az Istennek, hogy az ő életüket így vezesse. Aki ezt csendes hittel elfogadja, révbe ért. Abban a pilla­natban megtörténik a megnyugvás, ha élet,■sorsukat Ist^n kegyelmes ke­zéből tudják venni. Reájuk is érvé- nyes. „Azoknak, akik Istent szere­tik, minden javukra van”. Veöreös Imre Sfx,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom