Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-03-23 / 12. szám

At Evangélikus 8ékebizottság ülése Nagyjelentőségű ülést tartott az Országos Béketanács Evangélikus Egyházi Bizottsága március 13-án az Országos Béketamács székházában. A megbeszélésen részt vett Herling Jakab, az Országos Béketanács tit­kára is. ■ Dr. Kcken András, az Evangélikus Békebizottság ügyvivő lelkésze beszámolt a január 3-i ülés óta élteit Idő eseményeiről. Beszámolójában különösen kiemelte az Országos Béketanácsnak február 18-án az Ország­házban tartott ülését. Megemlékezett arról, hogy ezen az ülésen D. dr. Vető Lajos püspök nagyjelentőségű beszédet mondott. Ugyancsak kihangsúlyozta Hantos Jánosnak, az Országos Béketanács titkárának beszámolóját is. A beszámolónak különösen azokat a részeit értékelte és mondott értük köszönetét, amelyek a magyarországi egyházak — különösképpen is a magyar evangélikus egyház — békeszolgálatával foglalkoztak. Hantos János főtitkár beszámolójának az a része, amelyik elvileg értékeli az egy­házak és a keresztyén ember békéhez való viszonyát, idekívánkozik lapunk jiasábjaira, mint olyan megnyilatkozás, amellyel egyházunk minden hívő keresztyén tagja feltétlen egyetérthet, vallhat és amelyet a maga állás­pontjára, a világban való szolgálatára nézve elkötelező erejűnek tarthat. A beszámolónak ez a része így hangzik: i.. lehetnek nálunk is emberek, akik azt hiszik, hogy a békemozgalom a kommunisták mozgalma és ezért távol tartják magukat mozgalmunktól. A nem­zetközi békemozgalomban résztvevő különböző csoportok tevékenységének Ismer­tetésével tárjuk fel tévedéseiket. Lehet, hogy ez a probléma az egyházi béke­munka során is felvetődik. Talán vannak olyan lelkészek és teológusok, akik a szocializmustól „félve”, ellenzik a békemunkát. Ügy tudjuk, hogy a keresztyén tanftás sem egyeseknek, hanem az emberek közösségének és minden népnek bol­dogulását tartalmazza. És ha az egyház képviselői őszintén akarják szolgálni a népek boldogulását, akkor békeszolgálatuknak az említett összefüggések között sem lehetnek akadályai. Szabadjon azt mondanom, hogy a józan ész, s meggyő­ződésünk szerint az egyház érdeke, is azt kívánja, hogy a magyar egyházak talál­ják meg itt és most hazájuk, népük szolgálatának módozatait. Valljuk, hogy az egyházak vezetői és papjai azonosulhatnak a magyar néppel, annak érdekeivel, Kívánatos együttműködniük a nép társadalmi szervezeteivel és támogatniuk társa­dalmi törekvéseit. Ha ezt nem hiszik, a hívők bizalmát veszíthetik el. Nem kí­vánunk ma sem mást, mint hogy egyházaink sajátos eszközeikkel, hitelveik feladása nélkül támogassák mozgalmainkat. És ez lehetséges talán nemcsak a józan ész, a józan meggondolás alapján, hanem teológiai indokolás, a keresztyén tanítás lényege alapján is. Reméljük, hogy a különböző egyházak papjainak béke­munkája mindannyiunk megelégedésére ilyen értelemben erősödni fog. Azt hiszem, egyházunk egész népe nevében köszönetét mondhatunk ezért a hangért és látásért. Ebből a megnyilatkozásból megláthatjuk, hogy államunk felelősei hogyan tekintenek egyházunkra, annak Krisztustól ka­pott szolgálatára — mennyire tiszteletben tartják azt —, de megláthatjuk azt is, hogy az egyház békéért végzett szolgálatánál mennyire komolyan veszik az egyháznak azt az igényét, hogy ezt a szolgálatát is csak teológiai, hitbeli alapon végezheti. Az állam meg van arról győződve, amiről nekünk is meg kell győződnünk, hogy ezen az alapon nemcsak lehet, hanem kell is végeznie az egyháznak a békesség és békéltetés szolgálatát. A magunk sajátos egyházi módján végzett békeszolgálatunk belefér abba, amit ma már az egész világon a józanul gondolkodó emberek óhajtanak és mun­kálnak: a békét. ­Az ülésen résztvevők ezután az Evangélikus Békebizottság, a lelké­szek, egész egyházunk előtt álló feladatokról tanácskoztak. Ezek szorosan kapcsolódnak az Országos Béketanács és egyéb társadalmi szervek előtt álló feladatokhoz, ugyanakkor a megadott keretben szorosan kapcsolódnak az egyház másirányú, állandó jellegű szolgálataihoz is. Ezek a feladatok három, a közeljövőben bekövetkező esemény körül kristályosodtak ki. Az egyik esemény az Országos Béketanács és az egyéb társadalmi szervek által május 9-től június 9-ig megrendezendő Népek Barátsági Hónapja. Ennek a hónapnak az a belső célja, hogy népünk és bénne egyházunk figyelmét fokozottabban ráirányítsa azokra a népekre, akik körülöttünk élnek. Lerombolni a válaszfalakat és hidat építeni nép és nép között, hogy meglássuk: van közös munkánk, közös célkitűzésünk azokkal, akik velünk egy táborban élnek, de azokkal is, akik a másik oldalon állnak. Megérteni egymást, és közelebb kerülni egymáshoz csak úgy lehet, ha megismerjük egymást, a másik nép örömét, nehézségeit, munkáját, kultúráját stb. Egyházi békebizottságunk nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta a Barátság Hónapja megrendezésének szép gondolatát. Élénk eszmecsere alakult ki a fölött, hogyan és miképpen vehetik ki az evangélikus lelkészi kar és gyülekezeteink részüket abból, hogy ez a terv minél jobban és gyümölcsözőbben megvalósulhasson, az egyházon belül is. Ezért a követ­kezőket határozta el a Bizottság. 1. Az áprilisban tartandó rendes havi lelkészt munkaközösségeken megbeszé- léses előadások hangzanak el „Lelkészi önvizsgálat arról, hogy komolyan aka­rom-e a békét és egyházunk békeszolgálatát” címen. Ezeken a lelkész-értekezlete­ken dr. Golltvitzer bonni (Nyugat-Németországi teológiai tanár már eddig is közkézen forgó, az atomfegyverekről szóló igen komoly teológiai tanulmányát is ismertetni fogják. 2. A Népek Barátsági Hónapja alkalmából az ország különböző részein (Buda­pest, Győr, Miskolc, Orosháza, Pécs) május 10. és 25. között körzeti lelkészkonfe­renciákat tartanak gyülekezeti presbiterek bevonásával. A konferenciák előadá­sainak témái: a) A népek békéje és barátsága; b) Mit tehet ezért egyházunk; c) Lelkészek beszámolója külföldi útjaikról, különböző országok népeinek és egy­házainak életéről. 3. A Népek Barátsági Hónapja alkalmával nagyobb evangélikus gyülekeze­tekben körzeti gyülekezeti kulturális ünnepélyeket rendez az Evangélikus Béke­bizottság. Ezeknek az ünnepélyeknek témájául ajánlja a Bizottság: a) Az atom­energia békés felhasználása; b) Lagerlőf Zclma-megemlékczés (ez utóbbit abból az alka’omból, begy a Béke Világtanács ezévi kulturális programjában szerepel a keresztyén Nobel-díjas Írónőről való megemlékezés is, születésének 100 éves évfordulója alkalmából). A Bizottság elhatározta azt is, hogy az ősz folyamán ugyancsak témául ajánlja a lelkészértekczleteknek a békeszolgálattal való foglalkozást és ugyan­csak javasolni fogja az Ilyen irányú körzeti gyülekezeti konferenciákat. Mindebből látható, hogy a Bizottság magáévá tette a Barátsági Hónap célkitűzéseit és abban az egyház nevében feladatokat vállalt. A fenti tervezet mutatja, hogy milyen formában és mértékben szeretné aktivizálni egész egyházunkat a béke szolgálatában. A másik esemény: a Népek Barátsági Hónapját lezáró, június 7—8-án tartandó V. Magyar Békekongresszus. Ezen a kongresszuson is részt vesznek egyházunk küldöttei. Azt hiszem, úgy vehetnek részt a kong­resszuson, mint akik maguk mögött érezhetik hátvédként az egész magyar evangélikus egyházat és mint akiknek tarsolyában ott lesz már ezeknek a széleskörű rendezvényeknek minden tapasztalata és eredménye. Legyen ott velük egyházunk népének békéért való imádsága is. A harmadik esemény világméretű. A Béke Világtanács július hóban Stockholmban a leszerelést és az atomfegyverek beszüntetését követelő világkonferenciát hív egybe. Ezen a konferencián magyarok is részt vesz­nek, sőt reméljük, hogy a magyar egyházak is képviseltetik magukat, és . elmondhatják a magyar keresztyének szavát: mi is békét akarunk. Sok mindenről szó volt a Bákebizottság ülésén, sok javaslat elhangzott és sok határozat született. Többek között a Békebizottság nyilatkozatot adott ki, melyet lapunk más helyén közlünk.. Mindennek azonban akkor lesz valóban jelentősége, ha életté válnak egyházunkban. Juhász Géza Épül a gyülekezel — kicsi pontokból Szórványnap Kecskeméten Hideg, de ragyogó március-eleji reggel. Kecskemét városa megszokott vasárnapi képét mutatja. Ilyenkor még kevesen járnak az utcákon, de az evangélikus gyülekezeti teremben már 7—8 óra között szokatlanul nagy a forgalom,. Egymás után érkeznek a tanyákból, falvakból, városokból az evangélikusok. Ma van a gyülekezet szórványnapja. Mindjárt megkérdezzük a terembe lépő Veöreös Imre lelkészt, aki ke­zet fog az asztalhoz letelepedett, ba­tyuból falatozó híveivel — mondja el, hogyan született meg ez az alka­lom. — A kecskeméti gyülekezet — vá­laszolja — óriási kiterjedésű terüle­ten feleszik, mintegy 60 kilométer átmérőjű kört képez. Az evangéliku­sok itt a városban is elenyésző ki­sebbségben vannak, de a kicsiny gyülekezet fele kint él a szórványok­ban, főképpen tanyavilágban, bár zártabb falusi települések, sőt váro­sok is tartoznak a gyülekezetünk szórványterületéhez. Amint idekerü­lésem után látogatások révén át tud­tam tekinteni a szórvány vidéket, szükségesnek láttam, hogy a meg­előző 4 szórványistentiszteleti pon­ton kívül még lő más helyen is be­állítsunk szórványistentiszteletet. Vi­szont jónak látszott, hogy évente egyszer az egész szórványterületről behívjuk a (híveket egy napra az anyagyülekezetbe. Hadd ismerjék és szeressék meg Ybl Miklós építette szép templomunkat, hadd forrjanak össze az anyagyülekezetbeliekkel. és hadd kóstolják meg a 3—4 lel­kes szórványisíentiszteletek után a tömött padsorok, a zúgó or­gona izét. így most. már ötödik esztendeje ren­dezzük meg szórványnapunkat, ame­lyen mindig evangélizáló adottságú vendéghirdető szolgál. A napnak valóban konferenciai jellege van. Istentisztelet után a gyülekezeti termet zsúfolásig meg­töltik a helybeli és a szórvány beli hívek. Ünnepélyes, de meleghangú köszöntés során veszi számba a lel­kész a szórványokból megjelenteket. Egymás után állnak fel a szórvány- hívek, hangzik a nevük és a helyek, ahonnan jöttek. Idén is megint a ke­rekegyháziak és az orgoványiaik ve­zetnek létszámban, de jöttek Helvé­ciáról, Lajosmizséről, Nagykőrösről, Kiskunfélegyházáról, a Tisza-menti Szikrából, aztán Hetényegvházáról, Nyárlőrincről és máshonnét, össze­sen 15 szóryámyközpontból. Aztán felcsendül az ének — éppen az Üj Részből tanulnak meg a naphoz vágó szép éneket — és az előadó az asztalhoz lép ... Azután folytatódtak az előadások, s mielőtt leszállt volna a télvégi al­kony. a templomban az úrvacsorái ol­tárnál vették az „útravalót“ — nemcsak hazáig ... A fárasztó nap után is friss a ven­dégelőadó, Balikó Zoltán diösgyőr- vasgyári esperes.,— Mit szól a szór­ványnap gondolatához? — tesszük fel neki az első kérdést. — Igen szerencsésnek tartom — feleli —, mert évente egy ilyen ai- 1 kálóm egészséges módja adja meg a szőrványegyháztag számára a nélkülözhetetlen egyházi, gyüle­kezeti élményt. E nélkül senki sem lehet keresztyén. ^ Aki az egyházzal nem találkozott, nem találkozott a keresztyénsé>ggeí sem. Ez is magyarázhatja a mai nap jelentős eredményét, hogy ennyi szórványegyiháztag a pihenőnapját rászánja, fáradságot, költséget nem kímélve 30 kilométerről is bejön. Nyilván belekóstolt már a szórvány­napnak jóízébe és ezt meg akarta is­mételni. Visz-e magával valami tanulsá­got esperesi munkája számára? — kérdezzük tovább. — Különösen is tanulságos volt számomra ez a nap, mert az or­szág legtipikusabb szórványegyház- megyéjében dolgozom. Az a mód­szer, ami itt elémrajzolódott, azt mutatja meg, hogyan lehet szórványterületeu a gyülekezetépítést megoldani. Mert a szórványainkban az az ál­landó probléma, hogyan lehet a széf” szórt evangélikusokból gyülekezetei építeni. Erre nézve modern és igen járható útnak tartom a kecskeméti példát, Megkapó az is, amit szórványnapi mondiimvalójáróí közöl az előadó. — Jézusról szerettem volna be­szélni, az ő változó neyei égy-egy vonást ragadnak meg kimeríthetet­len gazdag személyiségéből. Ezeket vettem sorra. Ügy is mondhatnám: egyetlen téma — variációkban. Mert az egyházi élmény mindig Krisztus­élmény. — Az első szórványnapokon külö­nösen is nagy hangsúly esett egyhá­zunk kincseinek, a sajátos evangé­likus értékeknek, vonásoknak meg­mutatására —fűzi hozzá a gyüleke­zet lelkésze. — Milyen drága ne­künk az egyházunk!— ez volt a fő 1. A bizottság örömmel üdvözli azt a tényt, hogy az 1958. év májusa ha­zánkban a „barátság hónapja" lesz. A barátság áldozatkész szeretetet je­lent, ellentétét minden elzárkózó ön­zésnek és gyűlöletnek. Éppen ezért a bizottság felhívja az egyház lel­készeit, presbitereit és híveit, hogy legyőzvén magukban minden önzést és gyűlöletet, Jézus parancsa alap­ján küzdjenek a különböző fajok és népek, a különböző politikai, társa­dalmi és gazdasági rendszerek és a különböző vallási és társadalmi cso­portok tagjait egybefűző igaz és őszinte barátság kialakulásáért. 2. A bizottság a maga részéről mindent meg akar tenni azért, hogy az 1958 június havában rendezendő V. Magyar Békekongresszus eredmé­nyes lépés legyen a világnak mind­nyájunk által óhajtott békéje felé. A lelkészek előtt és a lelkészek szol­gálata által a hívek széles rétegei előtt ismertetni kívánja a békekong­resszus célkitűzéseit. Ebből a célból áprilisban egyházmegyei lelkészi ér­tekezleteken, májusban pedig 5 kör­zeti Ielkészkonferencián foglalkozni kíván az Országos Béketanács feb­ruári ülésének határozatával, hogy a lelkészek ezt magukévá téve, fi­gyelmeztető és meggyőző pásztori szóval a mayar evangélikus egyház minden tagját békeszerető és béke­szerző keresztyén életre buzdítsák, így jut majd kifejezésre az, hogy a magyar nép és benne a magyar evangélikus egyház népe is, akarja és munkálja a világ békéjét, s a megbékélt világban fokozott erővel építi ki a szocializmus keretei kö­zött a maga gazdagabb és boldogabb jövőjét. 3. A bizottság nagy reménységgel mondanivaló. Az Idei szórványna­pon erről így nem esett szó, sem a szórványevangélikusok életéről, feladatáról, mint az előző években.- Nem szeretnénk elkoptatni, unottá tenni számukra a szórványnap le­mezét. De amikor most csak Jézus nevétől volt visszhangos a nap, ez­zel is előreléptünk. Az egyházi él­ményt megadta az egész nap kerete és a hívek találkozása, az igehirde­tések pedig azt a Krisztust hozták, akibe vetett hit tesz egyedül gyü­lekezetté és egyházzá. Mi volt valami különösen idősze­rű az elhangzottakban, ami megra­gadta? — kérdezzük még a helyi lelkésztől. — Az utolsó előadásban arról volt szó, hogy Jézus mindig az utolsó he­lyen szolgál. „Mi lenne egy család­ból, ha nem lenne benne senki az utolsó helyen, ha nem vállalná sen­ki a korai felkelést és késői fekvést; a többiről való gondoskodást?! Ez legtöbbször az édesanya. Az egyházat Isten az utolsó év­tized körülményeivel kényszerí­ti, hogy megelégedjék az „utolsó hellyel", és éppen ott találja meg Urát, aki mindig ezt a he­lyet kereste, mert. nem azért jött, hogy Néki szol­gáljanak, hanem hogy ö szolgáljon. Az egyház csak úgy tud segíteni az egész népen és a rábízott emberisé­gen, ha az utolsó hely alázatos szol­gálatát vállalja önként, szeretstből; Jézusért“, Ezeket mondotta ez elő­adó, s úgy érzem, hogy ezek a sza­vak a sajtó szószékére valók, mert egész egyházunk számára foglalnak magukban tanítást. Itt is megmutat­kozik, hogy egy kicsiny gyülekezet kicsiny méretű szórványnapja — hiszen összesen nem voltunk többen kétszáznál — nemcsak egyházunk jövője szempontjából jelentős e vi­déken, hanem egyházunk jelene szá­mára is var\ üzenete országos vo­natkozásban. tekint az 1958 júliusában Stockholm­ban rendezendő Leszerelési és Együttműködési Világkonferencia elé. Bízik abban, hogy az emberiség legjobbjainak, a dolgozó embermil­liók képviselőinek, a tudósoknak, nevelőknek, egyházi férfiaknak ez a gyűlése szerte a világon felébreszti a népek vezetőinek felelősségét, és legfelső szintű tárgyalások, általá­nos és különleges leszerelési egyez­mények, s a gazdasági és kulturális kapcsolatok bővítése által megvaló­sul a békés együttélés elve. Tisztá­ban vagyunk azzal, hogy nemcsak a kezeket, hanem a szíveket is le kell szerelni. Nem elég a fegyvert letenni, a gyűlölettől is meg kell szabadulni. Azzal is tisztában va­gyunk, hogy a külső kapcsolat, le­gyen akár diplomáciai, akár gazdasá­gi, akár kulturális, esak akkor válha- tik a béke erős fundamentumává, ha őszinte bizalomban és szeretet- ben egymáshoz kapcsolódó szívek létesítik. Valósággá kell tehát ten­ni a népek kölcsönös megismerésc- sének, megértésének és bizalmának szép eszméit. Mi úgy látjuk, hogy ezekben a lelki feladatokban nagy szükség van az egyházak közremű­ködésére. Éppen ezért kérő szóval fordulunk a világ evangélikus egy­házaihoz, hogy az egyházi szolgálat eszközeivel, imádsággal, igehirdetés­sel, pásztori szóval, és a közös hiten alapuló testvéri kapcsolatok gyü­mölcsöző ápolásával velünk együtt tegyenek meg mindent a stockholmi világkonferencia sikeréért. Isten áldása legyen azokon, akik őszinte szívvel akarják a békét és jószándékkal munkálják azt a célt, hogy a pusztulás nyomasztóan sötét árnyéka helyett az egész emberiség a beke és az alkotás sugárzásában éljen. Az Evangélikus Egyházi Békebizottság nyilatkozata Az Országos Béketanács Evangélikus Egyházi Bizottsága — megtár­gyalván a békeszolgálat soronlévő feladatait — 1958. március 13-i ülésén a következő nyilatkozatot tette: /

Next

/
Oldalképek
Tartalom