Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-03-09 / 10. szám

Egy konfirmandus naplójából Január 19. Vasárnap Ma ott voltam a templomban az istentiszteleten. Már másodszor hir­dette ki a tisztelendő bácsi, hogy megkezdődik a konfirmációi oktatás. Mindig érdeklődéssel figyelek a hir­detésre, de most ezt különösen is megjegyeztem. Mert én is konfir­málni fogok. Nővérem tavalyelőtt konfirmált. Mindig örömmel jött haza az órákról. Nem tudom, hogy mi lehet ennek a titka. Alig várom már, hogy kezdődjék a konfirmáció. Január 26. Vasárnap Ma elmentünk beiratkozni édes­anyámmal a konfirmációra. A tisz­telendő bácsi szeretettel fogadott. Jól ismer engem. Hittanra eddig is mindig jártam. Valami nagy köny­vet vett elő, azt mondta, hogy ez a konfirmandusok anyakönyve. Ebben a nagy könyvben volt egy kis füzet, abba írta bele a nevemet, születé­sem idejét, szüleim nevét. Megsimo­gatta az arcomat és biztatásul eny- nyit mondott: „Látod Rózsi, ebbe a könyvbe kerül bele a neved. Ebben van benne édesapád, édesanyád és két testvéred neve is, akik mái- kon­firmáltak. Aztán elővett egy másik könyvet, ez meg a keresztelési anyakönyv volt. Megmondta, hogy mikor kereszteltek. Azt is hozzá­tette, hogy már akkor az Istené let­tem. Hiszi, hogy Isten is beírta már akkor a nevemet az Élet Könyvébe. Február 5. Ma volt az első konfirmációi óránk. Megtudtuk, hogy mi a kon­firmáció. Nemcsak tanulás, hanem főleg készülés az első úrvacsoravé­telre. Egy hidat mutatott a tiszte­lendő bácsi. A három évvel ezelőtt konfirmált fiúk csinálták fából. Ez. van ráírva középen a hídra: „Kon­firmációi híd”. Az egyik felén ez a felírás olvasható: „Keresztség”, a másikon: „Űrvacsora”. Ezen a hídon való keresztülmenés a konfirmáció. Kicsi korunkban megkereszteltek minket, az úrvacsora felé megyünk, át a híd másik oldalára. A konfir­mációi leckék tanulása: átkelés ezen a hídon. Mindegyikünk kapott egy-egy bábut. A felelés i órákon aszerint lesznek a bábuk a hídon ki­álló szögekbe beletéve, ahogy felelni tudunk. Február 9. Vasárnap Ma az oltár előtt álltunk. Az is­tentiszteleten a prédikáció és imád­ság után a tisztelendő bácsi szólt egy pár szót a gyülekezethez a konfir­mációról. Kiálltunk az oltár elé és a hívek felé fordultunk. Utána bementünk a gyülekezeti terembe szüléinkkel együtt. A negyedik pa­rancsolatot magyarázta a tisztelendő bácsi. Engedelmes es engedetlen gyermekekről mondott példát. Kér­te szüleinket, hogyha panaszuk van gyermekeikre, azt mondják meg neki. Megígérte azt is, hogy rövi­desen meglátogat mindegyikünket otthon. Február 12. Olyan boldog vagyok, mert jól sikerült a konfix-mációi házifelada­tom. Belekerül az „Aranyíüzetbe“. Ugyanis a konfirmandusoknak van egy „Aranyfüzete“. Minden héten kapunk egy írásbeli feladatot. Egy címet mond a tisztelendő bácsi, pár szót fűz hozzá és arról kell otthon írná Akié a legjobb, az maga írja bele az „Aranyfüzetbe“. Ma én ír­tam bele az „Aranyfüzetbe“. Dol­gozatom címe: „Melyik kép tetszett nekem legjobban a Luther-képek közül?“ Február 14. Ma meglátogatott bennünket a tisztelendő bácsi. Szüleimtől előttem kérdezte meg, hogyan viselkedem otthon. Nem. sok panász volt rám. Nem szidott meg a tisztelendő bá­csi, hanem csak mosolyogva annyit mondott: „Ugye Rózsi, ha legköze­lebb jövök, még ennyi panasz sem lesz reád!“ Megkérdezte azután még azt Is, hogy megy a tanulás az iskolában. Megnézte ' a füzeteimet is. Szép, tiszta füzeteimért meg is dicsért. Iharosberényi konfirmandus AZ ISTENTISZTELET HELYE Az orgona BIZONYÁRA XI IS nem egyszer gyönyörködtetek már egy-egy orgona szép hangjában. Milyen > lágyan, csendesen, majd milyen ércesen, erő­sen. tud szólni ugyanaz a hangszer! Hol a bűnbánat komor hangján éne­kel, hol meg fenséges lendülettel, fényességgel magasztalja az Isteni. Az orgona hangja bennünk mindig templomi hangulatot kelt. Pedig nem volt mindig templomi hangszer. Hiszen sokkal régebbi ke­letű a keresztyénségnél. Már az ókori pogányok is ismerték, termé­szetesen kezdetleges formájában. Ha a kezdet kezdetére megyünk vissza, legrégibb ősének a sípot tarthatjuk. (Kain nemzetségéből való Jubál az első sípos I. Móz. 4, 21. szerint.) Ké­sőbb a különböző hosszú sípokat egy sorba állítják. Ez az ógörög pászto­rok sípja, amit ma pánsíp néven is­merünk. Ma is gyártanak ilyet gye. Jldfíuk—liallú fiuk Fél évvel ezelőtti élményem ju­tott eszembe a Néphadsereg Színhá­zában Alexandr Stejn „Hotel As­toria” című színművének 'nézése közben. Kínai útunkról hazatérőben két napot töltöttünk a világ egyik legszebb városában, L&ningrádban, amely olyan, mint egy óriási csil­logó ékszerdoboz. Irina, bájos orosz kísérőnk nagy lelkesedéssel, hozzá­értéssel magyarázgatta tiszta ma­gyarsággal a város szépségeit, neve­zetességeit. Vele együtt lelkesedtünk a Téli Palota előtt, együtt gondol­tunk szomorúan azokra, akik a Pé- ter-Pál erőd börtöneiben szenvedtek a cárizmus idején, vele együtt gyö­nyörködtünk az Eremitage művészi kincseiben. Amint jártuk Leningrad utcáit, rámutatott egy hatalmas épü­letre: ez a szálloda a Hotel Astoria. És ekkor mesélte el a következőket: mikor a németek ostromolták Lenin- grádot az ostrom utolsó napjaiban történt, hogy elfogott magasrangú német tiszteik zsebében díszes meg­hívót találtak. A meghívót a német katonai parancsnokság adta ki. A meghívó szövege az volt, hogy a cím­zettet ekkorra és ekkorra (pontos dátum) este 21 órára Leningrad vá­rosának bevétele alkálmátml rende­zett díszvacsorára meghívja a főpa­rancsnokság a Hotel Astoria díszter­mébe. A németek elszámították magu­kat. A díszvacsorából nem lett sem­mi, Leningrad lakói hősiesen meg­védtek városukat. Alexandr Stejn darabja evvel a jelenettel kezdődik: egy orosz hadi­tudósító éppen olvassa az elfogott tiszteknél talált meghívót. Ami utá­na következik három felvonáson keresztül, az maga a történelem. Egy kicsit széttöredezetten ugyan, egyéni emberi sorsokon bemutatva, de mégis kifejezően és meggyőzően mutptja be, hogyan válik 3 millió ember, munkás, asszony, diák, gye­rek hős Jcatonává, és hogyan lesz százezer ház ugyanannyi megostro­molhatatlan erőddé. Itt nem hadse­reg áll hadsereggel szemben, hanem egy félelmetesen felszerelt, mindent elsöpörni akaró ha talommal áll szem­ben egyszerű emberek hazaszerete­te. És végül is győz a hazaszeretet. A munkások úgy mennek a frontra, mintha munkahelyükre mennének, a diákok úgy szorongatják a puskát, mint a tollat, a partizánok úgy sé­tálnak át a német vonalakon, mint­ha a ligetben sétálnának. Ismét visszatérek élményeimhez. Leningrádban az ottani baptista egyház vendégei voltunk. A gyüle­kezet egyik öreg elöljárója (külön­ben az egyik gyár megbecsült mun­kása) sokat beszélt nekünk az ostrom napjairól. Elmondta a renge­teg szenvedést, hogyan fagytak meg és haltak éhen emberek ezrei tüzelő és ennivaló hiányában. És mégis mindenki kitartott és harcolt. Ma­guk is? — kérdeztem. Az éri gyer­mekeim is — válaszolta. Az egyik el is esett. Megismertük a fasizmust és a fasisztákat. Rettenetes volt. Mi keresztyének sem akarhattuk és ezért egyek voltunk hazánk és vá­rosunk megvédésében minden lenin- grádivál, minden orosz emberrel. Ezt valahogy másképpen fejezi ki Stejn darabja. Két kömüvesasszony, akik erőddé alakítanak át minden házat, munka közben beszélgetnek. A vallásra terelődik a szói Te hi­szel? —. kérdezi a fiatalabb az öre­gebbet. Én csak azt tudom — vá­laszolta az öregebbik —, hogy aki a szépet, a jót, a békét akarja,, an­nak ott él szívében az Isten, akár hívő, akár nem. Talán teológiailag nem helyes ez a megfogalmazás. A mi számunkra, keresztyének számá­ra azonban nagy tanulság. Talán szabad — sőt kell — nekünk ezt így megfogalmaznunk: Aki hisz az Is­tenben, akinek szívében ott él Is­ten, azon éppen az által ábrázoló- dik ki Krisztus, hogy a szépet, a jót, a szeretetet. a békét akarja. Juhász Géza rekjátéknak műanyagból. Ezzel ké­szen is van az orgona leglényegesebb alkotóeleme: a sxpsor. Másik eleme: a fújtató. Őse a birka boréból ké­szült duda. (Skót vagy magyar népi hangszerként ismeretes.) Anogyan a dudás nyomja a levegővel telt töm­lőt, úgy szólalnak meg a ráerősített sípok. Most már csak egy hiányzott: a billentyűsor s a hozzákapcsolt sze­lepek, melyek a sípok megszólaltatá­sához vagy elménításához adják, ill. elzárják a levegőt. A tudomány az alexandriai Ktesibiost említi — a Krisztus előtti harmadik századból —• az első ilyen kezdetleges hangszer | megalkotó j aként. INNEN ISMERIK MEG a rómaiak az orgonát, akik a hangszert tökéle­tesítik és igen magas orgonakultúrát teremtenek. Ebből a korból maradt meg az aquincumi (Budapesttől északra fekvő volt római helyőrségi j település) orgona, melyen már nem­csak annyi síp van, mint ahány bil­lentyű, hanem négyszer annyi: tehát négy változatú. E korban a Római Birodalom várcsaihan nincs olyan ünnepélyes alkalom, mikor meg ne szólalna az orgona. Cirkuszi játékok kísérője, sőt Önálló koncertet is ad­nak híres és közkedvelt orgonamű­vészeik. Az őskeresztyénség mint pogány hangszert kerüli, hiszen a cirkuszi játékok alkalmával is ez szól, ahol mártírjait halálrakínozták. Ez a hangszer kíséri u buja oi Rölcstvícp római mulatozásokat is. A népván­dorlás nyugaton az orgonakultúrát teljesen megsemmisítette. Csak 757- ben hallunk arról, hogy a bizánci császár orgonát küld Kis Pippin frank királynak ajándékba. E kor­tól kezdve nyugaton is építenek or­gonát és kezdik használni templomi célokra. Ezer körül már 400 sípos orgonát építenek. A hangszer egyre nagyob­bodik, természetesen kezelése is egyre nehézkesebb. Van orgona, amit már csak ököllel lehet „bil­lenteni“, oly sok sípot szólaltat meg egyszeri-e. SOK ÉVSZÁZADBA TELIK, míg addig tökéletesítik az orgona szerke­zetét, hogy az könnyen kezelhető legyen. Az orgonakultúra így jut el fény­korához,- a XVII—XVIII. századi barokk korhoz. Az orgonairodalom legnagyobb mesterei és legna- * gyobb előadóművészei ekkor éltek: I Frescobaldi, Pachelbel, Buxtehude I és Bach János Sebestyén. A barokk orgonák hangja máig is utolérhetet- lenül szépek és a barokk mesterek orgona művészetét se szárnyalta túl eddig egy zeneszerző sem. A XIX. ÉS XX. SZÁZAD már a hanyatlás jeleit mutatja. Az orgona elvesztette igazi hangszínét. Az épí­tők inkább arra törekednek, hogy a hangszer „zenekarpótló“ legyen. Ezért a jellegzetes orgonahangszínek helyett hangszerutánzó változatokat építenek. A hegedű-, cselló-, klari­nét-, kürthangon megszólaló orgoná­nak már korántsem oly szép a hang­ja. Másik törekvés ebben a korban: minél nagyobb hangszert építeni. Mammutorgonák épültek, különösen e században. Ilyen nagy hangszeren már nem is lehetett hűen előadni Bach műveit sem.-Ezt ismeri fel a világhírű Albert Schweitzer profesz- szor is, aki élete első szakaszában a régi barokk orgonák szép hangjának titka után kutat. Mozgalmat indít, „vissza a barokk orgonához“ jelszó­val. Világszerte ez a mozgalom küzd , ma is a jó orgonaépítésért, az érces, I csillogó, vagyis tulajdonképpen az igazi, szép crgonahangért, az értékes [ orgonaművészetért. Ez a művészet S felel meg igazán a templomi ének I és zene célkitűzésének: az Isten di- I csősége szolgálatának. AMINT LÁTTUK, az orgona nem í volt mindig szent hangszer. Több I keresztyén felekezet ma sem hasz- I nál orgonát. A XVII. században Ma­gyarországon is volt olyan protes­táns vélemény, hogy az orgona az ördög dudája, és hogy az a „pápista- j ségnak néminemű maradványa“, í amik a hívőket „nem tudom mitsoda S fajtalanságra és testi vickándozásra pesdíti“, minekokából helyesebb volna az orgonákat a templomból kidobni. (Geleji Katona István: Öreg Graduál előszava.) Mi azonban tudjuk, hogy az orgona, ha Isten di­csőségének és a gyülekezet éneké­nek szolgálatára van, akkor nem az ördög dudája, hanem az Isten aján­déka és megszentelt hangszere. Sze­ressük ezért gyülekezetünk orgoná­ját, tudjunk érte áldozni is; bővíté­séért vagy rendbentartásáért. És fiatalok, most tirajtatok a sor! Ne hagyjátok, hogy hozzáértő híján el­némuljon egy orgona is. Akit az Isten tehetséggel áldott meg, tanul- ion és szolgáljon e hangszeren Önéki. Meglátjátok maid. hogy mily öröm így dicsérni az Urat! Traitler Gábor EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Dr. Kékén András Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili.. Puskin u. 12; Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—vni; 10 000 példányban nyomatott. _______ ZR ÍNYI 'nyomda Felelős Bolgár Imre Krisztus Urunk tanítványai Péter volt az első, kit követett: András, Jakab, János Fülöp, Ber­talan és Tamás. Máté, Jakab Simon, Taddcus és •Tudás, így nevezi őket sorban a Szentírás. PÉTER. Kapernaumi halász volt, András testvére. Mikor Jézussal találkozott, tanítványa lett. Simon volt eredetileg a neve, de Jézus azt mondta: ezután Péternek nevezzenek, ami azt jelenti: Kő. A kő bánthat, akadályozhat, de mint épületkő épít és tart. Jézus Péterből ilyen épületkövet akart csinálni, aki a többiekkel együtt építi az anyaszentegyház épületéi. — Sok munkájába került azonban, amíg Péter­ből — aki sokszor akadályozta munkájában hirtelen, rajongó és makacs természetével — olyan apostolt formált, aki Jézus halála után szilárd hittel vezette a rábízott gyülekeze­teket. Péter rajongásig szerette Jézust. Kész lett volna érte halálba menni. Félkézre kapta volna, aki bántani merte volna Mesterét. Ö ismerte meg benne először az Isten Fiát. De mint kő akadályozta Jézust rábízott meg­váltói munkájában. Nem akarta, hogy Jeru­zsálembe menjen szenvedni: Te ezt nem te­heted, Jézus!— A lábmosás történeténél nem akarta elfogadni Jézus rabszolgai szolgála­tát. — A Gecsamáné kertben nem akarta, hogy elfogják Jézust és tevágta Málkus fü­lét, De amikor látta, hogy Jézus mégis fo­goly, összetört a hite és megtagadta Urát. Elsőnek ment vissza előző mesterségébe. Mikor a feltámadott Jézussal találkozott és pünkösdkor kapta a Szentlélek ajándékát, lett Péterből kőszikla, épületkö. A többi apostollal hirdette azt, hogy a megfeszített és feltámadott Jézus a mi Megváltónk és vezette a rábízott kis keresztyén gyülekezem teket. Jézusban való hitéért kész volt szén- vedni is. Élete végéről nem tudunk, azt mondják, hogy vértanúhalált halt. Kinczler Irénke néni. Megbocsátó szeretet Az egyik finn gyermekbibliakörben egy na­gyobb fiú olyan vadul viselkedett, annyira za­varta a figyelésben mindig a többi gyer­meket, hogy a bibliakör vezető elhatározta, kitiltja ezt a fiút a gyermekbibUakörbol. Egy­maga nem akart azonban dönteni. Szavazásra bocsátotta a dolgot. Mindegyik gyermek azt kívánta, hogy távolítsák el azt a fiút, aki mindig rosszalkodik, amikor figyelni kel­lene. A gyenge, beteges kis Erkki volt egye­dül az, aki másként szavazott, azt kérte, hogy maradjon közöttük továbbra is az a verekedő fiú. Mindenki elcsodálkozott, hiszen tudták, hogy a kis Erkkit sokszor meg is verte az utcán az a fiú. „Miért szeretnéd, hogy közöt­tünk maradjon az a veszekedős fiú?” — kér­dezte Erkkitöl a gyemekbibliakör vezető. „Azért, mert különben talán sohasem fog hallani Jézus szeretetéről és még gonoszabb lesz” — felelte a kis Erkki. „Megbocsátod-e neki mind azt a gonoszt, amivel megbántott téged?“ — kérdezte a gyermekbibliakör ve­zető. „Szívesen!“ felelte Erkki. Ez a megbo­csátó s-eretet legyőzte a folytonosan rendet­lenkedő, figyelmetlen fiút. Megváltozott, buz­gón hallgatta Isten igéjét a gyermekbiblia­körben. Ferenezy Zoltán bácsi GYERMEKÉNEK A VIRÁGOKRÓL. t (A 19. századból való gyermekének.) Német eredeti szöveg: Hey Vilmos —'“■"l----------;---.---1------1-----------------­-----* —* ** ...<»---■£—­1, Vi - rá • got ki te - rém* tett, hogy ben-nük gyö - nyör - köd - jek? Ki tor-mái • ta oly szép-nek: sár * ga, fe - bér és kék-nek? 2. A mezőre és kertbe ezrével ki ültette? Fö'dünk kemény, kopár volt, s ím: minden ki virágzott! 3. Ki az, ki mindezt tette? Sosem fárad el benne? Isten, a jók rdója: szép virág Alkotója. Szerdahelyi Pál A templomban A persely Amikor távozol az istentiszteletről, mintha a persely is megszólalna: „Én is itt vagyok. Vegyél észre engem is. Ne menj el mel­lettem üres kézzel! Várom a te adomá­nyodat is!” Sok kicsi sokra megy. Sok fillér­ből sok forint lesz. Mindig vár tőled is vala­mit a persely, rajta keresztül Isten. Egyszer Jézus is meg állott a templom perselyénél és a szegény özvegy asszony kevés, de mindenét odaadó adományét dicsérte meg. Vajon téged dicsérne vagy dorgálna? Sokszor hirdeti a tisztelendő bácsi az oífertóriumot, ami fel­ajánlást jelent. Az épülő templomnak, a nyo­morék gyermekeknek, az egyház sajtójának, a Gyülekezeti Segélynek kér. Vagy saját gyü­lekezeted céljaira adod a pénzedet.. Adj örömmel abból, amit Isten adott. Jézusod erre is jó példát mutatott. Szívből adj! Perselybe való pénzed mindig legyen! A jókedvű adako­zót szereti az Isten. Hegyháti János bácsi Találd ki! 1. Melyik bibliai részt ábrázolja ez a kép? 2. A Bibliában hol olvashatjátok ezt az igeszakaszt? E két kérdésre adott válaszotokat a szokott címre (Juhász Géza, Evangélikus Sajtóosz­tály, Bp. VIII., Puskin u. 12) küldjétek, leg­később márciltis 18-ig. A borítékra írjátok rá pontos cíjneteket és azt is, hogy hányadik osztályba jártok. Juhász Géza bácsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom