Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-02-23 / 8. szám

Alázatos bátorság SZÓRVÁNYHÍVEKNEK — BETEGEKNEK Bisodalom ma l Böjt első vasárnapja. — Zsid. 4, 15—16. — Máté 4, 1—11. B öjt első vasárnapján az igehirdetés idén olyan bibliai szakaszról szól* mely bizalotnra szólít fel bennünket. „Járuljunk azért bizodalommaí a kegyelem királyi székéhez...“ Luther számtalanszor hangsúlyozta: az a hit, melyet Isten támaszt bennünk, elsősorban bizalom, bizalom Iránta. Ebben látta az istentisztelet lényegét is. Azzal tisztelem Istent, ha bízom benne, vagyis, ha komolyan veszem Öt, jót tételezek fel Róla, nem gyanú­sítom és nem unom, ha szeretetének nagysága és ereje mély hatást tesz rám, lenyűgöz. Ezt a bizodalmát azonban mindig szembe kell fordítanom valamivel mert valami bennem is mindig szembefordul ezzel a bizodalommaí: kétség, fásultság, lustaság, lázongás, saját erőtelenségem, képességeim fogyatékos­sága és az ezzel kapcsolatos alacsonyabbrendűségi érzet. A Biblia ezeket ilyen szavakkal foglalja össze: gyarlóságaink, kísértéseink. Sőt szól; arról, hogy nemcsak szemből, hanem hátulról is szorongatja valami bennem ezt a bizalmat. Elrontott dolgok, nagyrészt már jóvátehetetlen hibás lépesek* vétségek, tehát bűneim állandóan sarkamban vannak s mintegy hátba akarják támadni szívem .bizodalmát. Olyan bizalomról van tehát szó, mely ezeken áttörve kíván érvényesülni. J árosi Andor, az-áldott emlékű kolozsvári lelkipásztor egy vizsgáktól, jövőjétől félő alacsonyabbrendűségi érzettől gyötört tanítványának ezt írta egyszer levele utóiratában: „Még egyszer! Bízzál a jó Istenben, s még egyszer Őbenne, aztán, ha nagyon bízol Benne, akkor magadban. Egy pillanatig nem kételkedem afelől, hogy felhasznál. Csak szomorkodom aggó* dalmaid miatt.“ Előzőkben pedig néhány éneket ajánlott figyelembe: Hagy­jad a jó Istenre minden te utadat... Ki dolgát csak Istenre hagyja... Mind jó, amit Isten tészen ... Bűnösök hozzád kiáltunk... Majd saját tapasztalatára hivatkozva így írt: „Gyermekes, amit ajánlok, de rajtam segített. A félszet, az alacsonyabbrendűségi érzetet kiénekeltem, magamból az Ür Isten dicsőségére“ Mi más az egyházi ének, mint éppen: „bizodalom- mal járulni a kegyelem királyi székéhez“. Ez az imádság is. ' Aliért lehet nekünk ilyen bizodalmunk? Miért kell szembefordulnunk gyarlósággal, kísértéssé^ bűnnel? Feleletül az egész Biblia egy sze­mélyre mutat rá:' Jézusra. Ezt teszi igénk is, mikor így szól: „Mert nem olyan Főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, haltam aki megkísértetett mindenekben, kivéve a bűnt.“ Jézus magát Isten és közénk vetette. Közbenjárónk lett, értünk könyörgő főpapunk. Egy való­ságos vasfüggönyt tört át kereszthalálával és feltámadásával, csakhogy utat nyisson számunkra az Atya szívéhez. Ezért mondja magáról: én va­gyok az ajtó. Ajtó, főpap, közbenjáró, tehát nem valami érzéketlen közeg, egy darab dróthuzal Isten és közöttünk. Olyan főpapunk van, aki meg tud indulni gyarlóságainkon, aki hozzánk hasonlóan mindenben meg­kísértetek;. Tudja mit jelent embernek lenni. Nincs olyan emberi dolog* melytől idegenkedne, melyben ne lenne ő számunkra nyitott ajtó. közben­járó, főpap. Valaki azt mondotta Róla: Ű Isten humanizmusa, emberséges­sége, emberszeretete.. Egyedül általa lehet bizodalmunk Istenhez. "P zért ígéretes és nem hiábavaló dolog járulni Isten színe elé, Jézus A- nevében könyörögni és énekelni hozzá. Műtét után hónapokat töltött kórházban nyitott sebével egy asszony. Ügy győzte le lázadó szívének gon­dolatait, hogy gyakran mondogatta ezt az énekverset magában: „Sebem Te látod, könnyem szivárog, s Te számolod.“ De azt is mondotta, ami e sorokat követi: „Segíts az utamon erőddel, a bűneim mind, mind töröld el.“ Elmondta valaki, hogy éppen a serdülés válságos éveiben vált rendszeres bibliaolvasóvá. Miért olvasta naponként a Bibliát? Hogy jócselekedetével bűneit eltörölje, vagy leplezze azokat önmaga előtt is? Nem. Rájött arra, hogy így a kegyelem királyi székéhez járul, ahol irgalmasságot nyer, kegyelmet talál alkalmatos időben való segítségül. Benczúr László Milyen a most megfelent Evangélikus Naptár Megkísértéseinkíben mindig meg kell különböztetnünk az ördög ke­zét és Isten kezét. Aztán az a dol­gunk, hogy alávessük magunkat Istennek és ellenálljunk az ördög­nek. Minden kísértésre Vonatkozik 1. Korinthus 10, 12—13 igéje: „Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. Nem egyéb, ha­nem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is meg­adja majd, hogy elszenvedhessétek”. Ez az ige mindenekelőtt elválaszt a kísértéstől minden hamis bizton­ságot s ugyanakkor minden hamis csüggedtséget. Senki se legyen pil­lanatig se biztos, hogy szabad ma­rad a kísértéstől. Egyetlen kísértés sincs, amely minden órában -rám nem törhetne. Seniki se biigy je, hogy messze van tőle. „Józanok jegyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szer­te jár, keresvén, kit elnyeljen”. 1. Péter 5, 8. — Földi életünkben egyetlen pillanatig sem vagyunk a kísértéstől és bukástól biztonságban. Ne bizakodjál hát el, ha más vala­kit elbukni látsz. Az ilyen bizton­ságérzet saját bukásodhoz vezetne. Azért: „fel ne fuvalkodjál, hanem félj!” Róma 11,20/ib. Inkább légy mindig kész, hogy a kísértő erőt ne vehessen rajtad. „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísérteibe ne AZ ELMÚLT EVEKBEN sokakban vetődött fel aggodalom, nem éri-e őket valami kellemetlenség, hátrány hitük gyakorlása miatt. Ebben az aggodalomban volt néha bizonyos- fokú rémlátás, indokolatlan félelem is. Lelkipásztori látogatásaim során, istentiszteletekre hívó szavamra töb­ben azt vetették ellen — kisebb ál­lásúak is —, hogy ha templomba járnak, kiteszik őket állásúikból. Ezt a kifogást kicsit túlzottnak érez­tem, mert még az etekintetben leg­inkább számbajöhető években is egészen kivételes esetben történhe­tett meg, hogy valakit azért bocsá­tottak el, mert csendes templomjáró volt. De ezzel nem intézhetjük el a kér­dést, mert hátrányok, kellemetlensé­gek valóban értek embereket. Nem kétséges az sem, hogy nem használt megítélésüknek, előmenetelüknek, ha tudták róluk, hogy egyháziasak. Azt hiszem, a keresztyén embernek eb­ben a dologban is nagyon reálisan kell néznie az életet: , sem túlozva, sem kisebbítve a való­ságot. SEGÍT EBBEN nekünk a párt központi lapjában a múlt héten, meg­jelent idevágó cikk. Ebben kifeje­zésre jut mind a türelem szükséges­sége a vallásos emberek iránt, mind a materialista világnézet következe­tes terjesztésének fontossága. Azt is kimondja a cikk, hogy a vallás a párt számára nem magánügy, ezért a párt egyszerű tagjait felvilágosí­tással kell meggyőzni, a párt funk­cionáriusainál pedig a vallás össze­egyeztethetetlen működésükkel. E világos beszédből örülünk a türelem hangsúlyozásának, s ezt megerősíti az a tapasztalatunk, hogy az utóbbi évben sok szorongás felengedett hi­tüket gyakorló emberekben. Ami pedig ebből az álláspontból sok keresztyénnek talán nem tetszik, az nem lehet meglepő a bibliaolvasó hívő embereknek. Ha­zánkban a keresztyén világnézet egyeduralkodó szerepének letűnésé­vel csak egy olyan földi előny lett elvéve tőlünk, amelyet Jézus sohasem ígért tanítványainak. Az az előny nem is volt méltó övéi­hez. Sőt részben csak látszólagos volt, mert ha valaki hitének gya­korlása terén túlment a megszokott formális egyháziasságon, a gúny legalábbis nem maradt el. Hogy mit kellett régebben hallgatnia egy dióik­nak az osztályától, ha tudták róla, hogy naponkénti bibliaolvasó, imád­kozó fiatal — arról néhányan be tud­nának számolni ma már javakora­beli felnőttek. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy jelentősebb ál­lások betöltésénél olyan erős római katolikus nyomás volt, ami ismétel­ten ütött el arra jobban rátermett protestáns embereket elnyerésüktől. DE TELJESEN ÚJ helyzetben va­gyunk és az összehasonlításokkal nem tudjuk megoldani a kérdést. Fel kellene szabadulni a lelkek mé­lyén olykor még mindig élő félelem­esseíeík; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen”. Máté 26,41. — Éberkedná a ravasz ellenséggel szemben, s imádkozni Istenhez, hogy tartson meg kegyeiméiben s tartson meg igéjében, ez a keresz­tyén maigatartée-a kísértésben. A hívő viszont ne is féljen a kí­sértéstől. Ha a kísértő a vigyázás és imádkozás ellenére is rátámad, tudja meg, hogy minden kísértést legyőzhet. Nincs olyan kísértés, amely legyőzhető ne volna. Isten ismeri erőnket s nem enged erőn­kön felül kísértetni. Emberi kísér­tés esik csak rajtunk. Isten min­denkinek úgy méri ki, hogy elhor­dozhassa. Ez biztos. Aki a kísértés hirtelensége és rettentése miatt megijed, az már elfelejtette a fődol­got, hogy ti. a kísértésben biztosan meg fog állni, mert Isten nem en­gedi majd erő felett kísértetni. Vannak kísértések, amelyektől különösen félünk, mert gyakran gyötörtek bennünket; amikor aztán az ilyen kísértés megint ránktör, ak­kor sokszor miár előre elveszünk. De éppen az ilyen kísértéseknek nézhetünk a legnagyobb nyugalom­mal a szemébe, mert legyőzhetek és le is győzetnek. Olyan biztos ez, amilyen biztos, hogy hű az Isten. A kísértés találjon minket alá­zatban és győzelmi bizonyosságban. Bonhoefer: „Kísértés” című könyvéből fordította: Szabó József. bői, amely elfog egyeseket hitük gyakorlása közben, vagy visszatart attól. Több bizodalommaí és nagyvo­nalúsággal kellene a keresztyén embereknek rendelkeznie. A magyar rádió a, napákban sugá­rozta egyik Moszkvában járt ripor­terének beszámolóját. Ennek során hangzott el egy ottani vallásos asz- szony válasza, aki különben cseme- geboit vezetője: „A jó keresztyény nem titkolja hitét, de nekem nem volt kellemetlenségem belőle”. Hát nincs igaza ennek az ismeretlen moszkvai asszonynak abban, hogy micsoda keresztyén az, aki félelem­ből titkolja hitét?! (2 Tim 1,7) De nincs igaza abban a nagyvonalú­ságban is, ahogyan beszámol a kö­vetkezményekről?! Pedig talán ér­hették őt is apró „tűszúrások“, de végeredményben vezetőállása mu­tatja, hogy nem lett komoly baja belőle. Nálunk is vannak jó állások­ban levő emberek, akik pedig nem titkolják hitüket. Persze, senki se a sérthetetlenség remé­nyében gyakorolja bizodalmasan hitét. Akj csak megnyugtató szífmítgatás- sal akar belekapcsolódni az egyházi életbe, inkább ne tegye. Csalódhat is számításaiban. Akit azonban az élő hite indít rá, az kész vállalni azt a természetes keresztyén hely­zetet, hogy nem magátólértetődő és problémamentes dolog keresztyén­nek lenni. NEMRÉGIBEN szeretetvendégsé- gen háziasszonyságra kértem vala­kit, másokkal együtt. Nem vállalta. Azt válaszolta: „Kérem Nagytiszte­letű Urat, ne vegye ezt merev el­zárkózásnak, hanem próbálja meg­értéssel tekinteni egy mai pedagó­gus helyzetét.“ Egy szó szemrehá­nyást nem tettem neki. A „helyze­te“ megengedte volna a látásom sze­rint, hogy ezt az egyszeri, csendes gyülekezeti szolgálatot elvégezze. De ott értettem meg őt, hogy a hite nem bírja ezt a vállalkozást. Néhány évvel ezelőtt, káderezésen volt egy pedagógus egy dunántúli városban. (Azért veszem ezt a pél­dámat is ebből a hivatásból, mert feléjük érthetően fokozott az állami igény.) Kiváló munkaerő, építő tagja a mai társadalomnak, de mélyhitű ke­resztyén lélek. A beszélgetésben meglepte a kérdezőt őszinteségével. Szerényen, csendesen magyarázta meg hitét Jézus Krisztusban. Azt kapta rá megjegyzésül, hogy az ilyen becsületes, nyíltszívű, pozitív munkájú embereket jól tudják hasz­nálni, ha más meggyőződésen is vannak világnézeti kérdésekben . .. Ennek a keresztyénnek a hite bírta vállalni a megvallást. Ilyen pozitív munkájú és hitüket belső nyugalommal gyakorló ke­resztyénekre van szükségünk. Isten keze teremti és tartja őket. Veöreös Imre Gyülekezeti hírek — Böjt első vasárnapján az oltár- térítő színe: lila. — A, kőbányai gyülekezet szere- tetvendégségén Szalatnai Rezső tar­tott előadást Mikszáth Kálmánról, aki egyházunk fia volt. Az előadás rámutatott azokra az eredőkre, ame­lyek Mikszáth evangélikus hitéből indulták s jellemzi írásait. — A budavári gyülekezet orgoná­ja a második világháborúban telje­sen elpusztult. Az új orgonára nem­régen kezdték meg a gyülekezet tag­jai körében a gyűjtést. A gyűjtés ed­digi eredménye több mint 12 000 fo­rint. — A gyülekezet gyermekei ré­szére február 16-án szeretetvendég- séget rendeztek, amelyen Károlyi Erzsébet segédlelkész szolgált. — Az újesanálosi gyülekezet Ko­vács Károlyt választotta meg fel­ügyelőjének, akit gyülekezeti ün­nepség keretében iktatott szolgála­tába Nikodémusz János helyi lel­kész. CSALÁDI HÍR: Schreiner Vil­mos lelkésznek, lapunk munkatársá­nak és feleségének, Bolla Magdol­nának február 17-én Tamás nevű gyermekük született. — Megbízható asszonyt vagy le­ányt keres hároméves gyéreik mellé, heti 4 napra, budai lelkész-család. Cím a kiadóban. — Leinformálható egészséges jól főző nőt felveszek állandóra kétszobás lakásba négy felnőtt háztartásának teljes ellátá­sára, kivéve a nagy mosást. Szép szoba, komoly fizetés. Érdeklődés telefonon (151— 387) este 9 után. — Megbízható asszony kis szobáért ta­karítást vállal Budapesten. Cím a kiadó­ban. A patmoszi harangok A ,,Jelenések könyve“ című cikksorozatunkhoz A hallgatag, csendes öböl s tajtékzó tenger felett, emberi könnyek, jajok s az idők árja felett ércnyelved messzire zengjen, és titkát hirdesse fennen! Alfa és Omega! Alfa és Omega! Szól a patmoszi harangok szava, I Ki az idők ínsége felett virrasztva elfáradott és beteg lett, mert az örök titkokon' gondolkodott: figyeljen boldogan, értve e tiszta, mély zendülésre: Alfa és Omega! Alfa és Omega! Szól a patmoszi harangok szava. Mennyei seregek felett trónol az Ember Fia. Világ tengere felett ott jár az Isten Fia. Az utolsó idők elmúlnak, s mindenek jóra fordulnak. Alfa és Omega! Alfa és Omega Szól a patmoszi harangok szava. Lepsius után: Turmezei Erzsébet ISTE8T1SZTELEH REND Budapesten, február hó 23-án DEÁK TÉR de. 9 (úrv.) Hafenscher Ká­roly, de. IX (úrv.) D. Ordass Lajos, du. 6 dr. Kékén András. — FASOR de. fél 10 (gyerm.) Sülé Károly, de. 11 (úrv.) Mezősi György, du. 7 Sülé Károly. — DÓZSA GY. ÜT 7. d.e fél 10 Mezósi György — ÜLLŐI ÜT 24. de. fél 10, de. 11. — RÁKÓCZI ÜT 57/b, de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromn. 12 — KARÁCSONY S. U. 31 de. 10. — THALY K. U. 28. de. 11 Bonny-ai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné — KŐ­BÁNYA de. 10. — UTÁSZ U. 7. de 9. VAJDA PÉTER U. 33. de fél 12. — ZUGLÓ de. 11 (úrv.) dr. Nagy Gyula du. 6 Scholz László. — GYARMAT TJ. 14. de. fél 10 Drenyovszky János. — RÁKOSFALVA de. fél 12 Drenyovszky János. — FÓTI ÜT 22. de. 11 (úrv.) Kardos József — VÁCI ÜT 129. de. 8 Kardos József. — ÚJPEST de. 10 Blázy Lajos. — PESTERZSÉBET de. i0 (úrv.) Palotay Gyula, du. 6 szeretetvendég- ség: Palotay Gyula. — SOROKSAR-ÚJTE- LEP de. fél 9' (úrv.) Szabó István. — RÁKOSPALOTA MÁV-TELEP de. fél 9. — RÁKOSPALOTA de. 10. — RP KISTEMP- LOM du. 3 — PESTÚJHELY de. 10 Kürtösi Kálmán. — RÁKOSSZENTMIHÁLY de fél 11 Tóth-Szöllös Mihály,- du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. BÉCSIKAPU TÉR de. 9 Madocsai Miklós, de, 11 D. dr Vető Lajos, du. 6 Madocsai Miklós. — TÓRQCKÓ TÉR de. fél 9 Várady Lajos. — ÓBUDA de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. — XII. TARCSAY V. U. 11. de. 9. Danhauser László, de. 11. Dan­hauser László, du# fél 7 Csonka Albert. — DIANA U. 17. de.- fél 9 Csonka Albert. — PESTHIDEGKÜT (SZENT ISTVÁN U.) de. fél 11 Ruttkay Elemér. — KELENFÖLD de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 (úrv.) Bottá István. — NÉMETVÖLGYI ÚT 138 de. 9 (úrv.) Bottá István. — KELENVÖLGY de. 9 Schreiner V. — BUDAFOK de. 11 Vison- tai Róbert — NAGYTÉTÉNY de. 8 Vison- tai Róbert. — CSILLAGHEGY de. fél 10 Kaposvári Vilmos. — CSEPEL de. 11, du. 7. __________ EV ANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Dr. Kékén András Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142—074: Csekkszámla: 20412—vni. 10 000 példányban nyomatott._______ ZR ÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre, ELŐSZÖR MEGMONDOM, hogy miért szerez örömöt nekem (de bizo­nyára sok ezer olvasónak is) ez a naptár. Örülöík annak, hogy bár nagy késéssel, de mégis megjelent. Az egyházi naptár már életünkhöz tartozik, bizonyos tradicionális kö­vetelmény az, hogy kezünkbe vehet­jük, mint keresztyén nyomtatvá­nyaink, sőt irodalmunk egyik élet­jelét. Örülök amn^k, hogy szép a kiadása, különösen a borítéklapja, jók az illusztrációi, élénk és színe­sen modern belül, tehát’ van benne fantázia. Örülök annak, hogy olvas­mányos, szépirodalmi része komoly fejlődést mutat s azt az igyekezetei, hogy olvasó testvéreink ízelítőt kap­janak íróink és költőink élő munká­jából. Örülök a múlt értékeit és ese­ményeit felmutató egyháztörténeti résznek, mert az hitelesen igazolja egyházunk történelmi hatását nem­csak az Ige szolgálatában, hanem a nemzet, a függetlenség és szabadság eszméjének szolgálatában is. Örülök a hitet építő írásoknak, azoknak az elmélkedéseknek, amelyek segítenek sokakat az Ige megértésében, a hit elmélyültségében és a keresztyén szeretet eleven gyakorlásában, örü­lök annak, hogy cikkek és képek feltárják előttünk egyházunk kap­csolatait Kelet és Nyugat keresz- tyénségével és biztatnak bennünket abban, hogy a mi egyházunknak van. küldetése a hídverésben, az emberi­ség békességének szolgálatában, mert nékünk is adatott kegyelemből világos látás, helyes bibliai fogal­mazás, győzelmes imádság és a pró­fétai bizonyságtevésben való helyt­állás. Örülök annak, hogy ez a nap­tár is ad bizonyos képet arról, hogy egyházunk él, mert szói, mert ír, mert tusakodiik, mert érvel, mert harcol Isten országáért is és az em­berek szeretetben való együttélé­séért is. Ez a naptár tehát jó re­ménységgel indítható útnak ezer és ezer magyar keresztyén otthonába, sőt nemcsak határainkon belül, ha­nem azon túl is, mindazokhoz, akik magyar nyelvünkön beszélnek s ugyanazon Anyaszentegyház tagjai. MEGMONDOM AZT IS, amine\k nem örülök. Nem örülök annak, hogy ebben a közös ügyben sem va­gyunk még egységesek. Jobban örülne a szívünk, ha mások is, még többen is jelentkeznének írásaikkal azzal a céllal, hogy építsenek. Nem okokat keresek, még kevésbé hibáz­tatok, elég baj nékünk maga ez a tény is. Mert mégis csak az lenne a jó és példamutató, ha valamennyien, akik Igét hirdetünk, egyetlen helyes irányban mehetnénk Isten dicsősé­gére. S annak sem örülök, hogy a naptár mégis csak februárban je­lenhetett meg. LEGYEN TANULSÁG számunkra, serkentsen nagyobb odaadásra, fele­lősségre és egymás iránt való szere­tetne. Vagy, ahogyan a „Köszöntő” végén olvassuk: „1858 legyen egyhá- zunk népe, lelkészei, világi vezetői számára valóban új év, a belső megújulás éve.” A következő naptár pedig legyen ennek a lelki megúju­lásnak, Jézus Krisztusban való egy­ségünknek ékes bizonyítéka, Várady Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom