Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-11-02 / 44. szám

Egy gyülekezet- — SOK KÉRDÉS A korintusi keresztyének Pálihoz intézett levelükben a házasság kérdését is felvetették, amelyre az apostol most válaszol (7. rész). Állásfoglalá­sában elhatárolja egyéni véleményét és Jézus Krisztus határozott paran­csát. Csak az utóbbit tartja köte­lezőnek. Ő maga egyéni adottságai alapján az önmegtartóztatást válasz­totta. Másoknak is tanácsolja a há­zasságtól való tartózkodást. Ezt ket­tővel okolja meg: Krisztus vissza jö­vetele közvetlenül a küszöbön van; Krisztus szolgálatára jobban tudja odaszánni magát az, akinek nincs gondja a családra. Viszont világo­san látja, hogy a nemi élet — cse­kély kivételtől eltekintve, ezek közé sorolja ő magát is — az ember ter­mészetéhez tartozó adottság, amely­nek Istentől megszabott helye a há­zasság. Ezért a házaséletet tiszta, szent dolognak tartja, s arra biz­tatja mindazokat, akiknek nem ada­tott meg az önmegtartóztatás lehe­tősége. A válás kérdésében azután már nem magánvéleményét adja, hanem az Űr világos parancsát: a tiltást. Ha a válás mégis bekövetkezik, az apostol szerint ez nem menti fel a keresztyén embert a házasság holtig tartó érvénye alól, ezért ne kössön áj házasságot. Egyéni tanácsakép­pen mondja, hogy a pogány és a ke­resztyén vegyeshézasság is fenntar­tandó, hacsak a nem-keresztyén fél hem akar válni. Mindez alkalmat ad az apostol­nak, hogy más földi élethelyzeteink­be is vessen hasonló pillantást. Is­Az első korintusi levél ten nám akarja kiemelni a keresz­tyén embert népéből, foglalkozásá­ból, sőt sorsából sem. Amikor en­nek fejtegetése során a rabszolga­ság adott élethelyzetét érinti, ezt nem társadalmi szempontból nézi, hanem az egyénnek ad belső, lelki felszabadulást: „Az Ürban elhívott (tehát keresztyénné lett) rabszolga az Úrnak szabadosa“ (7,22). Ezt a nézőpontját is magyarázza az utolsó nap közeli várása: „Az idő már igen rövid“. Nyilvánvaló azonban, hogy Pálnak ez az egyéni lelkigondozása nem áll ellentétben azzal, hogy a keresztyénség később komolyan be­levetette erőit a rabszolgaság intéz­ményének megszüntetésébe, hiszen ez következik tanításának egészéből. A mi számunkra ebből a fejezet­ből egy különös fénysugár hull min­den földi dolgunkra: a házasságunk­ra, hivatásunkra, élethelyzetünkre, szomorúságainkra és örömeinkre. Olyasféle, mint amikor a hajnal első fénye betör az ablakon át a szobába, és halvány rózsaszínbe bo­rítja a bútorokat, falakat. A köze­ledő örök élet fénysugara ez. Nem következik ebből a földi élet leérté­kelése, sőt inkább megbecsülése. De egy kicsit messzebb nézünk. Szabadság és szeretet Megint új kérdés következik, amelyre az első gyülekezetek gond­jával-bajával küszködő apostolnak felelnie kellett (8—10. fejezet). A korabeli keresztyének nem tudhat­ták a mészárszékekben vásárolt húsról, hogy előzőleg nem került-e pogány istenek oltárain áldozati be­100 éves a mogyorbólyi templom A TORONYÖRA már évekkel ez­előtt megállóit, de a mozdulatlan­ságba merevedett óramutatók nem tudták megállítani az idő múlásét: a századik esztendő is elfutott a ma- gyarbólyi evangélikusok temploma felett. 100 esztendő egy templom éle­tében nem is olyan nagy idő, em­berek között csoda, ha valaki ezt a kort megéri. Még az emlékezés is, ahogy azt apák, nagyapák fiaiknak, unokáiknak tovább adták, megfárad és a bizonytalanság ködébe vész, mi­re idáig ér. Pedig de sok kedves és tanulságos emlékről tudna beszélni ez a templom, ha egyszer mindazt feltárná, amit 100 esztendő alatt lá­tott! A SZAB ADSÄGH ARC TJTÄNI ÉVEKBEN történt, hogy egy fiatal lelkész napiról napra, szorgalmas ki­tartással írta azokat a hosszú folya­modványokat, amelyek a rnagyar- bólyi evangélikusok nehéz helyzeté­ről tettek jelentést. Az a házikó, amelyben az istentiszteleteiket szok­ták tartani, nagyon rossz állapotban van, templomot szeretnének építeni, de önmagukban erőtelenek hozzá. — Vagy száz ilyen levelet vitt szét a posta, Roykó Károly volt az, aki eze­ket a leveleket írta, ő a gyülekezet első lelkésze. 1854 Aprításában kezdték meg a templom építését. A gyülekezet tag­jai önként vállalták, hogy minden ház minden második namon egy munkást állít a temploméoítéshez. Őszre elkészültek a falak és a tető s a következő években a templom belső kiképzése is. 1858 október 10- én WoIImuth Linót h. püspök szen­telte fel a temnlomot. A TEMPLOMSZENTELÉS ÜN­NEPÉRE készítette Madarász Viktor az utolsó vacsorát ábrázoló oltárké­pet. Ez ma is templomunk legérté­kesebb műkincse. ROYKÓ KAROLY 1878-an bekö­vetkezett haláláig hirdette Tste” igéiét a szolgálata alatt épült temp­lomban. Ö utána Se'lor Frígves Kottler Ottó, Haffner Vilmos. Pai- danf Gusztáv, Vértesi Zoltán. Foltin Bruno, Alúnger János gyülekezeti lelkészek léptek a templom szószé­kére DE NEMCSAK a lelkészek sorá­ban, a gyülekezet életében is sok változás történt száz esztendő alatt. Kezdetben kicsi volt a gyülekezet és nagy területre terjedt, valamikor még Pécs is Magyarbólyhoz tarto­zott. A kis kezdetből idővel nagy, erős gyülekezet fejlődött ki, aztán egyszerre megint maroknyivá zsugo­rodott. A nagy templom azonban ennek a maroknyi gyülekezetnek is meleg otthont akar biztosítani az Is­tennel való közösségben. Az ősök példája pedig, amiről ez a templom beszél nekünk, ma élő utódoknak, minket is Isten iránti bizalomra, hit­re, hűségre, gyülekezetünk és temp­lomunk szeretetére buzdít és int. Ha a toronyóra áll is, az élet nem állt meg. Hisszük, hogy sem a gyü­lekezet' hite, sem áldozatkészsége, sem az a testvéri szeretet, mely száz évvel ezelőtt segítséget vállalt ennek a templomnak a megépítésében, nem apadt el. Reméljük, hogy temp­lomunk súlyos megrongálódásait ki tudjuk javítani és megmenthetjük ezt a százéves otthont a magunk és utódaink számára. Magyar László Magyarbóly mutatásra. Ezért akadtak olyan hí­vők, akiknek lelkiismereti aggályaik voltak, ehetnek-e belőle. Pál álláspontja: a keresztyén em­ber nyugodt lelkiismerettel megehet akármilyen húst, de gyengébb hitű testvéreire való tekintettel adott esetben inkább mondjon le róla. Ha megtudja valamilyen húsról, hogy az bálványáldozati használatban volt, ne egyen belőle. Nem mintha ez nem lenne szabad a számára, de ne adjon ezzel okot más keresztyé­neknek lelkiismereti válságra vagy a bálványáldozatokon való részvé­tel kísértésére. Ezt a feleletét saját életpéldájá­val igazolja. Szabad lett volna neki is mint apostolnak korintusi mun­kája idején a gyülekezet pénzén élni, de ő szeretetből inkább lemon­dott róla és saját keresetéből tar­totta fenn magát, hogy ezzel is nyo­matékor adjon evangélium-hirdető szolgálatának. Szabadságunknak mindig gátat szab a szeretet. Megtehetném, de vajon nem ártok-e vele másnak? — erre a megfontolásra akarja az apostol a mai keresztyéneket is megtanítani, V. L Bibliai téma—filmen Az Evangélikus Egyházegyetem Nyugdíjosztálya 1958. október 16-án tartotta meg őszi tanácsülését. A Tanács tárgyalta az esedékes nyugdíjazási ügyeket. Megállapította D. Ordass Lajos püs­pök, dr. Kamer Károly teológiai ta­nár, Gerencsér Zsigmond mórichidai lelkész, id. Magassy Sándor sop­roni vt. lelkész. Szekeres Sándor bőnyrétalapi, Péter Henrik nagy­börzsönyi lelkész, Pál Béla tápió- szentmártoni lelkész, Vállnt János irsai esperes-lelkész, Pölöskey Mik­lós tárnokréti lelkész nyugdíját. D. Ordass Lajos püspöki nyugdíját 1958. július 1-től kezdődően, a töb­biekét 1959. január 1-á hatállyal ál­lapította meg. *A világ teremtése* c. filmet már hetek óta pergetik. Kíváncsian, de némi szorongással váltottam belépő­jegyet egy olyan fővárosi filmszín­házba, ahol délelőtt és délután is ezt a filmet játszották. Vajon mi lett a biblia-témából? Egy ismerősöm előre kijelentette: nem nézem meg, mert az egész blaszfé'mia, istenkáromlás. Egyik napilapban pedig ezt olvas­tam: „Jóllehet, a történet szigorúan a bibliai forrást követi, részleteiben és egészében következetes materia­lista felfogást tükröz". A film meg­tekintése után el kell mondanom, se vallásellenes célzatot, se bántó gúnyt nem találtam benne. Üdítő, mély ér­telmű hámorral találkoztunk. A csehszlovák rendezők mozgásba hoz­ták a mozivásznon Jean Effel ma­gyar kiadásban is megjelent hasonló című könyvének gyermekien egy­szerű karikatúráit. Pompás rajzfil­met készítették az effeli ötletek se­gítségével. Az ember szinte azt gon­dolná, hogy előbb volt a film s a könyvben kiadott képsorozat csak a film legjobb kockáinak gyűjte­ménye. Effel szinte korlátlanul ára­dó ötleteiből, gyermeki egyszerűség­gel rajzolt figuráiból nagy em­berszeretet sugárzik. Ez az ember- szeretet fogta mag valószínűen a film rendezőit és ennek a szeretet­nek a derűje üdíti fel a film néző- közönségét. Nem valcimi felületes ember-szeműéiétből fakad ez az em­berszeretet, hanem, olyan forrásból, amely nem áll ellentétben azzal, amit a Biblia mond az émberről. Effel tulajdonképpen a mai em­ber kifejezéseit, képzeteit, hasonlat­tárát használva, mondja el, amit a BibKti közöl a világ teremtéséről. A gondolat már magában is hulmoros, a művészi forma sem lehet ezért más, mint a humor. Teológus ko­runkban az ószövetség professzora szintén megpróbálta, hogy a hámor segítségével vigyen közelebb ben­nünket a Bibliában leírt esemény­hez. Mikor például az asszony te­remtésének történetét magyarázta — oz ötleten nemcsak hallgatói, hanem 6 maga is derülve —t ezt mondotta: a szakasz fölé ezt a címet is lehetne írni — a jó Isten, mint operatőr. A Debreceni Keresztyén Békekonferencia eié A Prágai Keresztyén Békekon- ferenciának ma már „jó híre“ van az egész világon. Az Egyházak Világtanácsának és a Lutheránus Világszövetségnek a vezető embe­rei, egyházi és világi emberek Ke- _ létén és Nyugaton „melegen“ érdek­lődnek az iránt: Mit is jelent a prá- * gai keresztyén békekonferencia mozgalom és eszméje? Kicsi mus­tármaggal kezdődött! Néhány gond­terhelt ember a keresztyén szeretet és felelősség nagyszerű gondolatát nemcsak tanítani akarta, hanem, meg is akarta élni. Kiutat keresett abból a tehetetlenségből, ahová az Egyházak Világtanácsának a vezető emberei — nagytekintélyű emberek a világon! — juttatták halogató ma­gatartásukkal nemcsak magukat és az általuk vezetett keresztyén világ- mozgalmakat, hanem bennünket is, akik a világnak ezen a részén sok­kal érzékenyebben reagálunk nem­csak a Keresztyén Anyaszentegy- ház, hanem általában az emberiség égető kérdéseire. Néhány hívő ke­resztyén embernek az egész emberi­ség sorsáért érzett és hordozott fe­lelősségéből született meg 1957 de­cemberének első napjaiban az a féltve dédelgetett gondolat, hogy nem lehetne-e az egész keresztyén világ lelkiismeretét úgy mozgósíta­ni a béke mellett, az emberiség éle­te és jövője mellett, hogy létreho­zunk egy egyházi világgyűlést és ott tesz hitvallást az emberiség keresz­tyén tömege amellett, hogy élni aka­runk! Élni akarunk nemcsak ma­gunkért, hanem a családunkért, a népünkért, a másik keresztyén em­berért! Élni akarunk, mert reánk sok bízatott az egyházban és a vi­lágban! s ez a mustármag gyümölcsöket termett először a mi szívünk­ben. Igaz! Eddig sem altattuk el lelkiismeretünket az „Ej, ráérünk arra még“ jelszavával, hanem vias­kodtunk magunkban és másokkal együtt azért, hogy hogyan tudnánk nemcsak meghallhatóvá, hanem megfogadhatóvá is tenni kiáltó sza­vunkat, prófétai intelmünket és jö­vendölésünket az emberiség nagy családjában?! És akkor testvérek hangja hallatszott át hozzánk Cseh­szlovákiából, hogy fogjunk össze, fogjuk meg egymás kezét és egy­más szívének gondolatait megértve és megfogadva, induljunk el a többi testvér megkeresésére és megnyeré­sére. Ez a prágai gondolat, ez a prá­gai eszme! S mert ilyen szent célra szövetkeztünk, hívó szavunk meg­mozgatta mindazokat, akik ma az európai gondolat jegyében az ujjuk hegyével is ki tudják tapintani, mi után sóvárog ma a két világháború­ban megrokkant Európa népe és mit akar elhárítani nemcsak szavaival, hanem példamutatásával is az igazi béke után sóvárgó keresztyén em­ber!? Tgy jöttünk össze Prágában evangélikusok és reformátu­sok, baptisták és ortodox keresztyé­nek, teológiai tudósok és egyházi vezető férfiak Keletről és Nyugat­ról, hogy a béke és háború kérdésé­ben, az ember egyéni életét és min­den kulturális és erkölcsi alkotását „erkölcstelenül“ pusztulással fenye­gető nukleáris és tömegpusztító fegyverek előállítása, a velük való kísérletezések és esetleges alkalma­zásuk kérdésében kimondjuk, hogy „ .: . minden játék az atomháború gondolatával és az ilyen háború elő­készítése lázadás Isten ellen és vét­kezés az emberek élete ellen, aki­kért Jézus Krisztus meghalt és fel­támadott“. 1958 május utolsó és jú­nius első napjaiban a Prágai Ke­resztyén Konferencia résztvevőit az a szent meggyőződés hatotta át, hogy az alvókat felébresszék, az in­gadozókat határozottakká tegyék és minden igazán keresztyén embert felekezetekre való tekintet nélkül egyesítsenek a szeretet nagy paran­csolatának a teljesítésében. Mert a háború és béke kérdése a szeretet nagy parancsolatának a vagy-vagy kérdése elé állít bennünket! Arra sincs időnk már, hogy erről „mélyen szántó“ teológiai vitákat folytas­sunk. Aki a „mit cselekedjünk atyámfiai" kérdés helyett mérlegel és fontolgat, az ma vétkezik önma­ga és felebarátja ellen! Krisztusnak engedelmeskedünk-e vagy a Sátán­nak, akt vagy a lelkiismeretűnket altatja el, vagy a teológiánkat szennyezi be és vezet bennünket tévutakra a „tiszta tanítás“ jelsza­vával. A zt is világosan láttuk és meg- vallottuk Prágában, hogy nem lehet bennünk szétválasztani vagy szembe állítani egymással a keresz­tyén embert és a hazafit. Vétkezik az evangélikus ember magyarsága és a magyar ember keres ztyénsége ellen, aki ezt cselekszi! Vétkezik a keresztyén ember embersége és az ember keresztyénsége ellen, aki erre a „méltatlan“ feladatra vállalkozik. Vétkezik a magyar protestantizmus történelmi múltja és igaz tanulságai ellen, aki a kettőt egymással szem­ben igyekszik kijátszani! Elsőrendű feladatunk ma az egyházban és vi­lágban, hogy a békesség evangélio­mát necsak hirdessük, hanem meg is példázzuk. Vagyis tettekre, cse­lekvésre hívott el bennünket ma az Isten! És cselekvésre, tettekre kell ma prófétai szóval indítanunk mind­azokat, akiknek csak egy kis szere­pük is van abban, hogy a felebaráti szeretet parancsolata megvalósuljon az egyének és közösségek életében. „Annak a halálos veszélynek a lát­tára, ami az emberiséget fenyegeti, tegjnink meg mindent s arra kérjük kormányainkat is, hogy a feszültség megszüntetése érdekében létesüljön atommentes övezet, az atomkísér­leteket szüntessék be, a tömegpusz­tító eszközöket ítéljék el és semmi­sítsék meg, a világ kérdéseinek a megoldása érdekében pedig legma­gasabb szinten tárgyaljanak egy­mással az államférfiak.“ J ól tudjuk, hogy a keresztyén egyházi világgyűlésig még hosszú az út. Sok félreértést, gyanú­sítást, bizalmatlanságot és rosszin­dulatot kell az útból eltávolítanunk. Sokkal hívebben és engedelmeseb­ben kell élnünk az isteni evangé- liomból. Sokkal több figyelmet kell szentelnünk a bűnbánatra, és az azt követő új élet parancsolataira. Sok­kal éberebben kell visszautasíta­nunk a Sátán kísértéseit és kacér útjait. Sokkal jobban együtt kell élnünk azokkal a gyülekezeti hí­veinkkel, akiket nem rontott meg a szólam, a politikai éSkálódás és gya­núsítás! Akik együtt viaskodnak velünk a másik ember üdvösségé­ért, bűnbocsánatáért, békességéért Istennel! Akik együtt dolgoznak ve­lünk az ember és ember, az ember és a világ, a népek és néoek meg­békéléséért! Akik egyetértenek ve­lünk abban, hogy a cselekvést meg­bénító félelem kiküszöbölendő az életünkből, a bizalmatlanság légkö­rét az egymásra hallgatás és egymás megértésének felszabadult légköré­vé kell tennünk, hogy a békesség evangéliomát nemcsak hirdetnünk kell az egyházban és a világban, hanem annak bizonyságtevő tanúivá kell lennünk! A Prágai Keresztyén Békekon­ferencia Előkészítő Bizottsá­gának a debreceni ülése elé nagy reménységekkel tekintünk nemcsak mi, hanem mindenki, aki velünk a fenti kérdésekben és elhatározások­ban egyetért Keleten és Nyuga­ton. Az idő sürget és „a napok go­noszak“. De ha jó emberek a „jót“ akarják és cselekszik a Krisztusban, Isten gazdagon megáldja hitük bá­torságát és szeretetük őszinteségét! Dr, Pálfy Miklós Ugyanígy beszélt Ézsaiás magyará­zata közben az 5. fejezetnél az Úrról, mint kertészről, sőt a 7. fejezet kap­csán, mint borbélyt állította őt a szemünk elé. Ha ezeket a képeket megpróbáljuk elképzelni, ha például egy műtőt látunk lelki szemünk előtti, vagy egy 'mai gazdaságot, vagy egy borbély műhelyét, — máris ott vagyunk, ahol Effel képei. Effel a cethal megteremtését például úgy vetíti szemünk elé, mint valami nagy tengerjáró hajónak vízrebocsá- tását. Cölöpépítményen nyugszik az újonnan készült hajó — a bálna. A Teremtő akaratát híven szolgáló há­rom kis angyal, mint ünnepi néző- közönség áll a parton. Az elnöki emelvényen egy fehér szakállas, ko­pasz öreg úr. A bálna villás farkára kötött pezsgős üveget hozzácsapja a tenneri óriás oldalához (ez tudva­levőleg a hajó »keresztelésének" ün­nepi aktusa), a hatalmas test lassan belecsúszik a tengerbe, a hullámok szétfröccsennek és egy újabb te­remtményében gyönyörködik az al­kotó. Éva teremtését pedig pontosan úgy viszi vászonra, mint ahogyan említett professzorunk azt jellemez­te, egy szabályos műtét formájában, altatással, sebészkéssel, műtőasztal­lal és az angyalok asszisztenciájá­val. Lehet-e a Teremtőt egy jóságos, szakállas, kopasz, öreg úr figurájá­val érzékeltetni filmen? Szábad-e? Nem szentségtörés ez? A kérdéseikre kérdéssel kell felelni. ^ Középkori festők és szobrászok számtalanszor ábrázolták a Szentháromságot, még- inkább a barokk-kor képzőművészei. A Szentháromság első személyét nagyszakállú öreg férfi alakjával jelezték. Ezzel nem azt akarták mondani, hogy ilyen az Isten, csak egyszerűen utalni akartak arrt%, hogy a Biblia Atyának mondja ők Effel szakállas, kopasz öreguránoM, mindezekkel szemben még az az elő­nye is megvan, hogy serrimí. tehető­séget nem hagy az azonosításra. Kedves figurája mindössze derűs, de alázatos utalás kíván lenni a Iti- ábrázolhatatlanra —> némi éllét sok keresztyénnek a Bibliévai ellenkező elképzelése felé, akik valóban ’ÓV, szakállas öregúmak képzelik a Te* rerntőt. Ez a film nem akar prédikálni. Ha. ilyen szándékkal készült volna, bán­tó és bosszantó lenne. Nem vitázik, ném gúnyolódik senkivel sens. Sok bájjal, sok humorral, kifogyhatat­lan ötletességgel, a teremtés csodás gazdagságát, szépségét akarja a sze­münk elé állítani és azt, hogy min­den létező — beleértve az ember is —, rendeltetése szerint „igen jó". A létezés határán, azon kívül, de min­dig úgy, hogy a teremtésbe be akar törni, ott van a gonosz, vagyis az, amit a Teremtő nem akar; de nem egyenrangú társként, hanem újra és újra megszégyenülten, legyőzötten, a szeretet hatalma által mindig kor­látozottan. A hosszú farkú piros krampusz mindig póruljárt figurá­jával érzékelteti ezt a film, A bibliai leíráshoz való ragaszko­dás ném formai csupán a filmben. Ez egy ponton, ha nem is kiabálóan, de latagadhatatlanul kifejezésre jut. A szamár teremtésénél ennek a de­rék állatnak minden humoros adott­ságát jól kiaknázza a film. A jelenet azzal végződik, hogy a kopasz öreg­úr felpattan a hátára és — Jézus jeruzsálemi bevonulására utalva — ezt mondja; Nem is tudod, hogy még mibien nagy világtörténelmi szerep vár rád. Sokszor úgy képzeljük, hogy a mai természettudományos műveltségű ember számára távoleső, megfogha­tatlan a teremtés-történet bibliai le­írása. Ez a film és közönség­sikere, 'mintha arról győzött volna meg, hogy a mai ember önmaga és a világ megértéséhez még mindig nagyon sok segítséget talál a terem­tés történetének bibliai „meséjében“, éppen annak tartalma és mondani­valója miatt. A teremtés-történet megértését és elfogadását nem az nehezíti, hogy az ókori naiv világ­kép kifejezéseivel mondja el a Bib- 1ia, hanem az, hogy elválaszthatat­lanul egybe van kötve olyan taní­tással, amely a teremtés szeretetét, az élet megbecsülését, a gonosznak való ellentmondást, vaoyis hitet, re­ményt és szeretetet igényel tőlünk. Benczúr László evangélikus elet Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Üllői u. 24. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft. féléVre 30,— Ft. Árusítja a Magyar Posta Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—vili. 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI nyomda Felek»: Bolgár Imre,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom