Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-10-12 / 41. szám

(Folytatás az f. oldalról)

dig a legfontosabb számunkra az, hogy vezetők és vezetettek, lelkészek, presbiterek és gyülekezeti tagok egységre jussanak egyházunknak az új magyar világban való útját illetőleg. E tekintetben is fratemitásban kell élnünk.

Hűség a szolgálatban

Pár héttel ezelőtt meglátogattam egyházmegyénk két legkisebb gyülekezetét. A második világháború előtt mindkét gyülekezetben 10-00 körül volt a lélek- szám. A háború következményeképpen, a németnyelvű lakosság nagyrészének eltávozása után, mindkét gyülekezetben jelenleg 100 körül van a hívek száma. De a lelkészek helyükön maradtak és a több száz lelket befogadó nagy templomokban szolgálnak a maroknyivá lett nyájnak. Nem lehet könnyű évek óta a nagy templomokban néhány léleknek prédikálni. Annál meglepőbb volt a számomra, hogy az egyik gyülekezeti tag a papjáról ezt modta: „Mindig alaposan készül az igehirdetésre. Ügy látszik, sokat olvashat. Két egyforma prédikációt még ne m hallottam tőle.” „Ez a hűség.’“ A gyülekezetek felé pedig hadd mondjam ezt: „Az ilyeneket megbecsüljétek!”.

Áldozatosság

Isten iránti hálával kell beszélnünk arról, hogy egyházmegyénk gyülekezetei gyakorolják az áldozatossá- got. Csák két példát említek. A Gyülekezeti Segély ezidei gyűjtésénél 19 000 lelket számláló egyházmegyénk közel 24 000 Ft-ot gyűjtött. Vagyis 1 leiekre 1,51 Ft esett. De a gyülekezetek egyharmadában az 1 személyre eső átlag 2—3 Ft volt. Az országos kötelező offertóriumoknál egyházmegyénk messze az első helyen áll valamennyi egyházmegye között. Mi van e mögött az áldozatosság mögött? Bizonyára hit. De

a hitből, folyőlag más fs. Ezek a kis gyülekezetek nem vesztek bele önmaguk kicsiségének nézegetésébe, hanem tudnak országos méretekben gondolkodni és áldozni. Tudják, hogy a legkisebb gyülekezt is felelősséggel tartozik az egész egyházért. De azt is tudják, hogy őket is csak akkor lehet segíteni, ha ők is segítenek másókat. Azok a gyülekezetek pedig, amelyek egyházmegyénk határain túl, csak a maguk fenntartására akarnak gondolni, úgy járnak majd, mint a kis gyerek, aki forró kezében addig-addig szorítja télen a havat, amíg nem marad a tenyerében semmi. Jó erre gondolni, amikor arra készülünk, hogy végre megszervezzük a nagyon is szükséges Központi Alapot. Inkább ma, mint holnap!

Protestáns testvériség

Egyházmegyénk területén több helyen az evangélikus lelkészek református templomokban tartanak istentiszteletet híveik száméra, másutt református lelkészek evangélikus templomokban. Arra is van példa, hogy a kis evangélikus fiók-gyülekezet eladta kis imaházát és a kapott összeget átadta a református gyülekezetnek tempi omrc noválásra, azzal a jegyzőkönyvi megállapodással, hogy a templomot együtt használják. A két protestáns egyháznak valóban a legkisebb helye-! ken is együtt kell dolgoznia és nyilvánvalóvá kell tennie a reformációban nyert testvériséget. Az egyéni sajátosságok megtartásával együtt kell haladnunk Isten útján.

Hadd fejezzem be Tolna-Baranyából írt levelemet e terület reformátorának. Sztáray Mihálynak imádságával: „Tarts meg minket Uram az igaz hitben. Nevelj végig Te szent ismeretedben, Hogy lehessünk mindenkor jó kedvedben S végre Veled örvendhessünk meny- nyekben’,

Káldy Zoltán esperes

Pécs

Gyülekezet új úton

ÜGY ÍROM Már, hogy gyülekezet, holott a valóságban, a területi elhelyezkedést tekintve, háromról van szó. A Tolna megyei Völgységben meghúzódó három kicsi gyülekezetről. Ma igy nevezzük már: Ma- jos-Kismányak—Váraljai Evangélikus Társgyülekezet. Három, és mégis egy. Három, mert három községre terjed ki. Három, mert három templomban gyülekezik össze. Három, mert három temploma öt, illetve tíz kilométerre van egymástól. A három még úgy Is megoszlik kétfelé, hogy két nyelvű. Magyar és német.

EGY ABBAN, hogy mind a háromban ugyanaz az Űr int, vigasztal, tanít és kormányoz az egy igével. Egy abban, hogy a hármat egy pásztor vigyázza. A három egy az Igéért viselt felelősségben. Egy az egymásra való vigyázásban, az egymás erősítésében.

KÜLÖN-KÜLÖN három nagy- múltú gyülekezet. Három öreg templommal. Múltjuk visszanyúlik az 1700-as évekig. Az 1720-as évek elején evangélikus német telepesek alapítják meg Majost és Kismányo- kot. Váralján az első evangélikus család 1789-ben telepedik le. Majoson és Kismányokon az első lakóházakkal együtt felépül egy-egy kis fatemplom. Váralján 1802-ben már annyi evangélikus család lakik, hogy leányegyházközséggé szerveződnek és Kismányokhoz csatlakoznak. A Majoson kibontakozó evangélikus gyülekezeti életet megzavarja a római katolikus egyház türelmetlensége.

KISMÄNYOKOT elrejtett fekvése és földesurának oltalma megvédi hasonló sorstól. Szinte két megyének központja lesz. Szinte tucatnyi, pásztor nélkül maradt gyülekezetét gondoz ekkor a kismányoki lelkész. Bátaapátltól Egyházaskozárig, a Baranya megyei Hercegszőlőstől Mucs- fáig terjedő területen lakó evangélikusok a kismányoki lelkész gondozására vannak utalva. Ezek a gyülekezetek 1780 után újból önállósulnak. 1784-ben Majoson Is megindul ismét a gyülekezeti élet. Még ebben az évben, az időközben ösz- szedőlt fatemplom helyén, hét hónap alatt felépül a ma is álló templom. Kismányok is újat épít F?89-berr. Váralja is megerősödik annyira, hogy 1845-ben ott is elkészül a templom. Ettől kezdve a három külön-külön él és erősödik. Majos eléri az 1200, Kismányok és Váralja is egyenként a 800-as lélek- számot.

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ nem múlik él itt sem nyomtalanul. A pusztító vihar sokakat felkapott és mint hulló lombot, elsodort. Mind a három gyülekezetben több mint felével csökkent a lélekszám. Majoson ma 300, Kismányokon és Váralján is ugyanennyi a lélekszám. Három öreg, és öregségében meggyengült test. Három segítségért

kinyújtott kéz, amíg a három kinyújtott kéz megint csak megtalálta egymást és kézfogással pecsételte meg jegyzőkönyvbe foglalt akaratát: legyünk egyek. így lett a három egy. Az öreg új. Egyrészt a mindennapi élet adott e háromnak példát arról, hogy miképpen erősödik és újul meg az élet ott, ahol az emberek együtt, egymással összefognak, másrészt a maga példájával ad a három tanítást a mindennapi élet számára arról, hogy megerősödik és megújul az élet ott, ahol tudunk egyek lenni. Amióta a három egy, azóta a három öreg templom közül kettő már új külsőt öltött, egy csaknem megnémult orgona újból megszólalt. A három kéz már nem azért nyúlik ki, hogy kérjen és kapjon, hanem a három összeforrva eggyé, kitárul, ltogy adjon,

ÍGY ADJUK MAGUNKAT például egész nagymúltú és öregségében gyengének látszó egyházunknak. Mert társgyülekezetünk példa arra, hogyan lesz a kicsi nagy, a gyenge erős, a régi új az eggyé levés útján. És ez az út végeredményben nem is új. Nagyon régi. Mégis mindig új élet forrása annak, aki megtalálja, és engedelmesen jár rajta. Régen megmondatott: Legyetek egyek. Ezért könyörgött Ö, aki az út. Ezen az úton csak egy módon járhatunk: mint társak.

Kari Béla Majos

LEGSZEBB GYERMEKKORI emlékeim közé tartozik, amikor déd- nagyapám még lámpagyújtás előtt az esti szürkületben térdére ültetett és mesélt. A család többi tagja ilyenkor ez állatokat látta el, csak ketten voltunk a szobában. A kályha csendesen duruzsolt, közben peregtek a történetek. Néhányra még egész élesen emlékszem. Legjobban a „hűséges János” története ragadta meg a képzeletemet. Sokáig hozzámértem életemet és szerettem volna magam is olyan megbízható, hűséges, jó ember lenni, mint ő a mesében. Azóta az élet is megtanított rá, hogy milyen nagy dolog a hűség. Elődeink hűségének gyümölcseit még ma is élvezzük itt a déli végeken. Hűségük tartotta meg és virá- goztatta fel egyházunkat itt a más- v.allásűak tengerében. Kilenc* szökött jobbágycsalád indult el 1713- ban Csőiről, Veszprém megyéből és alapította meg az első gyülekezetét a hódoltság után. Mire képes 9 család! „Oratóriumot” építettek, lelkészt hívtak, és megindult a gyülekezeti élet.

Mennyi nehézség! A kolera és pestis megtizedelte a gyülekezetét, a föld szűkén fizetett éveken keresztül a fáradságos nehéz munkáért, a pécsi püspök és főispán hajdúi elkergették a lelkészt, lepecsételték a templomajtót, de a gyülekezet „alle- gál a királyi kamarához” és a lelkész visszatérhetett a kis fatemplomba maroknyi seregéhez. Mennyi hűség (nem lelkesedés) kellett a sok neki- induláshoz és újrakezdéshez, áldozatot vállaló gyülekezeti tagok és lelkészek részéről egyaránt. De nekik úgy látszik megérte. Számukra valóban erőforrás volt Isten hangzó, élő igéje, ezért ragaszkodtak hozzá körömszakadtáig. Felüdülést jelentett az egyszerű oratóriumban eltöltött idő, az Isten előtti elcsendesedés.

A NÉP ÉS A HAÍA iránti hűségüknek is több példáját adták.

Szabó György gyönki kurátor a kuruc világban kiemelkedő szerepet játszott és ezért többször állt bíróság előtt. Rákosi Viktor ugyan megtréfálta a „Gyönki nemzetőrök”-et ismert könyvében, de több gyülekezetünk halotti anyakönyvi bejegyzései között ilyenek is olvashatók: „az Ozoránál szerzett sebbe halt beié“. Busbach gyönki származású honvédtiszt, aki Kossuth Lajostól több ízben kapott személyes megbízatásokét, visszaemlékezéseiben is ígv emlékezik meg gyülekezetük hűségéről.

ÁLDJUK ISTENT elődeink hűségéért. Tudjuk, hogy a hűségnek nemcsak a mesék világában, de a

valóságban is megvan a jutalma. Jutalma emberek között a bizalomnak az a jó légköre, illata, amelyet azonnal észreveszünk. Emberivé teszi az érintkezést, az életet otthon és munkahelyen egyaránt.

A KERESZTYÉN EMBER azonban ezenfelül is tud a hűségről. Jézus Krisztust úgy ismeri, mint aki mindvégig hű maradt. Nem tagadta meg népét a kereszt árnyékában sem. Bűneink és hűtlenségünk ellenére is vállalta a velünk való közösséget, mert a bűnösökért jött, Nem tagadta meg magát, mert nem tagadhatja meg magát. A hűség Urának joga van megkövetelni népétől is a hűséget. Vele szemben sáfárok vagyunk. Beosztás, munkahely, lehetőségek és tehetség dolgában különbözők, ö egyformán kívánja meg az elsőtől és az utolsótól a hűséget, a kevesen és a sokon. Legnagyobb ajándékát nem a bölcseknek, vagy az okosoknak, hanem a mindvégig hűségeseknek ígérte.

ELŐDEINK HŰSÉGÉT köszöni a ma nemzedéke és Jézusra nézve tudjuk, hogy a nagy templomok és kis gyülekezetek egyházmegyéjében végzett szolgálat ma sem hiábavaló: Krählmg Dániel Gyünk

D. Bereczky Albert református püspök 10 éves püspöki szolgálata

A Dunamelléki Református Egyházkerület október 7-én du. 5 órakor templomi ünnepélyt tartott a Kálvin téri református templomban, amelyen ünnepélyes keretek között emlékeztek meg D. Bereczky Albert püspök tíz éves püspöki szolgálatáról és az állam és a református egyház között kötött Egyezmény tizedik évfordulójáról. A református egyház hívei, az állam és a testvéregyházak képviselői zsúfolásig megtöltötték a templomot a nagyszabású és nagy- jelentőségű ünnepély alkalmával.

D. dr. Vető Lajos püspök, a jubiláló D. Bereczky Albert püspököt a következő levélben köszöntötte:

Püspöki szolgálatának 10 éves jubileuma alkalmából engedje meg, hogy felkeressem testvéri szeretettel és áldó jókívánságokkal Magyarországi Evangélikus Egyházunk és a

magam nevében.

Küzdelmes volt ez az évtized, amely alatt egyházaink keresték helyüket a szocializmusban, s hogy azt megtalálták és a szocializmushoz jól viszonyulnak, abban nagy része van Főtisztele tűséged áldozatos szolgálatának.

Az elmúlt 10 év alatt jó volt megtapasztalnunk azt Is, hogy Főtiszte- letü Püspök Űr előmozdította egyházaink testvéri együttmunkálkodá- sát.

Kérem Istent, áldja meg továbbra is Főliszteletűséged életét és szolgálatát!

A nagyjelentőségű ünnepélyről következő számunkban hosszabb tudósítást közlünk.

Jöjjetek hozzánk Dunántúl dombjai 'közé, a Sió és a Mecsek áldott vidékeire, ahol minden más, mint felétek. Nem mondjuk, hogy szebb táj mint a tietek, vagy talán erre jobbak az emberek, de nekünk ez a legszebb vidék az országban és itt legkedvesebbek az emberek.

Már messziről szeretettel integetünk Tinek- tek, akik autóbuszon, dunai hajón, motorkerékpáron, vonaton és zarándok-gyalogszerrel feltűntök Tolna határainál. Integetünk ndktek Dunaföldvár, Paks, Szekszárd, Pécs, Villány szőlőhegyeiről édes szőlőtől ragadós kezekkel, tetézve rakott puttonyok terhe alatt szuszogva. Gazdag fürtöktől megterhelt tőkék között leányaink szaladgálnák, felvágott nyelvű menyecskék evődnek, gondterhelt arcú gazdák és hegyi agronómusok számítgatják, hogy elég lesz-e a hordó?

Jöjjetek, kóstoljátok meg a présből vastagon ömlő mustot és csettintsetek kedvtelve, mert biztosan jobb mint a szomszédé.

Szőlővel rakott teherautók robognak az új műút ólomszürke csíkján. Pincék mélyén cse- répkotyogók alatt erjed a szekszárdi vörösbor, hogy nagyobb része messze útra induljon és suhogó bankjegyekben térjen vissza. Ebből élünk, amit Isten a hegyeken adott. Ebből tatarozzuk házainkat, ebből veszünk új ruhát és gyermekeinknek téli cipőt. Ha kell, bádog lesz ebből a templomtornyokon és tégla egy új templom alapjaihoz.

Ha csak a hegyek élén sétálod is végig mér- földes csizmával a két megyét, akkor is megtalálsz mindent nálunk, ami szép ebben az országban. Méltósággal hömpölygő Dunát, szelíd folyócskákat, amelyeken nyáron öt karcsapással át lehet úszni, de tavasszal vidéki nagyzolással magas töltésük tetejéig duzzadnak. Ilyenkor a Kapos töltést és vasúti hidat ebédel egyfalásra.

Nézz át Sárszentlőrinc szelíd dombocskáira. Ezek között ballagott egykor a négyökrös szekér, amin a lőrinci diák: Petőfi Sándor 'kémlelte Erzsikéjével a cs llagokat.

Kölesd és Ozora alig egy macskaugrásra innen. Honvédkardok, kiegyenesített kaszák védték itt dicsőséges harcokban a hazát.

Garay János Háry Jánosa a szekszárdi szőlőhegyeken regélt, Liszt Ferenc kedvelt helye

H IVÓ

volt e borszagú kis város. Tolnai Lajos és Vas Gereben ebből a megyéből sürgette a reformokat, tolnai volt az első orvként adózó magyar nemes: Bezerédi Pál.

Itt született Babits Mihály, a század klasz- szikus költője. Odébb Bonyhádion az intézőlak zsalugáterei mögött Vörösmarty írta halhatatlan szerelmes verseit Etelkához.

Lép ten-nyomon találkozol nálunk is a múlttal, a történelemmel. Simontomya, Ozora, Dombóvár, Báta várromjai között régi harcokról regél a szél. Abaliget cseppkőbarlangjának falain húszezerévesre becsülik az ősember rajzait. A pécsváradi vár ősi falait alig hagyod magad mögött, megaíkad szemed a pécsi híres négytomyú székesegyházon, amely alatt másfélezeréves keresztyén múlttal találkozol, S tudod-e, hogy a hatszázéves pécsi egyetem Európa ötödik egyeteme volt?

Node ne siess még oda. A múlt nem szalad el, megvár. De a jelen türelmetlen. Hatalmas gyárkéményekkel integet feléd.

A hatalmas Dunai Vasmű még nem a megyében van, de munkát ad a mi munkásainknak is. Tizenkét éve ott még legelő volt.

Vagy nézz előre a hegyek 'között. Kis bányászfalucska volt Komló nemrégen. Most húszezer lakosú város. Kökönyös dombjain százával emelkednek a modern összkomfortos bányászlakások. Aki nem tud ennek örülni, hogy sok bányász egészséges, napfényes otthont kapott, annak lelkivilágában megkérdőjelezzük a felebaráti szeretetet.

Menjünk tovább, sietnünk kell. Óriási szénmedence felett járunk. Hidas, Szászvár, Má- nyok és Pécs fekete és barnaszene megbecsült az egész országban. A Te otthonod nem innen melegszik? Ne vedd kérkedésnek (soha nem jártam bánya mélyén) most mégis a gazda rátartiságával mutogatok az aknák felvonótornyaira, a füstölgő hidasi brikettgyárra, az óriási meddő dombok pala-piramisaira, a kokszoló hűtőházára és mondom: ez is nálunk van.

GAT Ö

S ha a szén elfogy egyszer, a föld mélyén szinte elfogyhatatlan bőségben várakozik iparunk és ottllonunk táplálására az uránérc.

Ne haragudj, hogy nem ültem le mindjárt a templomlépcsőkre Veled, majd mások odavezetnek az újságban. De ugye ha meg akarsz ismerni miniket, akkor érdeklődsz a munkánk és környezetünk iránt is?

Sok a gyárkémény, több mint a templom- torony. De testvéreid ottani munkája is lehet istentisztelet. És sok épülő otthon lehet az Isten templomává, ha szeretettel telt szívű édesanyák és édesapák lakják.

Paksi konzervgyárunk, kölesdi vajüzemünk termékei odakerülhetnek irgalmas szívek tanácsából a szegények asztalára. Vajon nem ilyenkor sokasodnak az Űr láthatatlan templomai? Vajon jut-e a tolnanémedi kendergyár termékeiből lepedő, ágyhuzat persely-f'llérek árán az elesetteknek, köztük talán éppen pécsi öreg-otthonunk vagy bonyhádi szerencsétlen idióta gondozottjaink számára?

Nézzük még a tájat? Gyönyörködjünk a Mecsek Misina-tetőjének televíziós állomással felszerelt kilátójából? Ahonnan lelátunk a török idők emlékeit őrző mecsetre és a környező falvak bogár-házaira?

Lemehetnénk Ormánságba, Kodolányi János pátriájába, ahol hírmondónak sem találunk már ősi fehér biklát a parasztasszonyokon.

Elmehetünk Mohácsra, hogij megnézzük egzotikus szépségű épületeit Kelet kapujában. Avagy a Csele-patakot, az egykori csatamezőn.

Siklós vára, a dunántúli reformáció vára, ma jámbor múzeum.

A szekszárdi múzeumban még láthatsz szép sárközi népviseletet. Sárközben alig. Szőtteseik változatlanul szépek, galamb és kereszt az állandóan visszatérő motívum bennük. A török világ rejtőzéseiben őrizték meg hitük sóvárgó vágyaként a két jelképet.

Egyre közelebb érünk az emberekhez, nézzétek meg jól őket. Itt a piacon az a sárgaröpikés, sustorgó alsószoknyás asszony jellegzetesen magyar menyecske. Az a másik magas kontyú, feszes fekete blúzú: német asz- szony, vagy ha úgy tetszik: svábasszony. Amaz a homlokába lecsavart hajjal délszláv azaz sokác. Emez, a színesruhájú: székely, csángónak is mondják. ízes beszédűek. Nemkülönben a felvidékről idesodródtak is, a Szabolcsból valók is.

Sokféle származású ember került itt össze

nálunk.

Ök a föld népe. Mert erre jótermők ám a földék. Gazdája válogatja mit hoz ki belőle. Kukoricával tetézve van szekerükvan köztük jókedvű, egykedvű, mogorva, kinek mi a természete. Gondjaikat egyre jobban értjük a városon és ők is tanulják becsülni az íróasztalok és műhelyek városi embereit.

Sok m'nden közös bennünk Veletek. Tudnak jószívűek lenni, de önzők is. Gyermekeink talán nem csintalanabbak a tieteknél. Leányaink mintha szebbek lennének. Templomaink kedvesek, mert a mi gyülekezeteink buzgóbbak mint... (de ebben nem vagyok biztos).

Nagy kárt tett életünkben a háború és minden ami közvetve összefüggött vele. A háború alatt mesterségesen szított nemzetiségi viszáljfkodás keserű tandíját megfizettük. Emiatt gyülekezeteink is iszonyúan megcsappantak. Próba alá került gyülekezeteink anyagi és lelki teherbíró képessége is.

Nem sorolom fel gyülekezeteink közül a nevesebbeket. Ezer leiken felül 4—5 gyülekezet van csak. Sok a törpegyülekezet. S a legkisebb lélekszámúnk a legnevesebbek, mert hősei az áldozatos keresztyén életnek.

Szeretnélek most magasra felvinni Benneteket, hogy mégegyszer mindent lássatok a mi vidékünkből. Isten kezenyom&t a természet szépségeiben és az emberi munka drága jeleit a földön.

Nézzetek szeretettel hegyen magasodó, völgyekbe s'múló templomainkra is. Lássátok meg azt is mi épül azokban. Szeretet, öröm, jószándék, szelídség, békesség...

Munkánkért és szolgálatunkért sokat imádkozzatok! Isten áldjon meg érte Benneteket.

H. Németh István Szekszárd