Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-09-14 / 37. szám
ORSZÁG OS EVÁNG É L I KUS HETI L A P XXIII. ÉVFOLYAM, 37. szám 1958. SZEPTEMBER 14. Ülést tartott az Evangélikus Egyházi Békebizottság rrif r 1 izeves az Egyházak Világtanácsa Az Országos Béketanács Evangélikus Egyházi Bi- v zottsága szeptember 5-én az Országos Béketanács székházában ülést tartott. Az ülés tárgysorozata a bizottság 1958. évi tavaszi és nyári munkájáról szóló jelentés, valamint az 1958. évi őszi program megbeszélése volt. Az ülést dr. Karner Károly teológiai tanár imádsága nyitotta meg, amely után dr. Kékén András ügyvivő lelkész olvasta fel jelentését. A jelentés első pontjában megemlékezett a Békevilágtanács 10 éves jubileumáról. Jelentős történelmi eseménynek számít: 10 évig töretlenül szolgálni egy nagy és jó ügyet. A Béke-Világtanács erőkifejtéseivel az elmúlt 10 esztendő során megakadályozta a háború démoni erőinek diadalát, az általa képviselt százmilliók szava erősebb volt a gyűlölet szavánál és keze visszafogta a gyilkolásra lendülő szándékokat. A Béke-Világtanácson belül mindig egyetértés volt abban, hogy egy esetleges atomháború az emberiség pusztulásához vezet s abban is, hogy a népek megértésének és békés együttélésének pilléreire kell felépíteni az emberiség jövőjét. — Az ügyvivő lelkész jelentésének ebben a pontjában emlékezett meg Frédéric Joliot-Curier'ől. a Béke-Világtanácsnak az elmúlt napokban elhunyt vezetőjéről. Személye, munkája elválaszthatatlan volt a Béke-Világtanács munkájától. Emlékét őrizzük meg kegyelettel, azokkal együtt, akik szerte a világon szeretik és tisztelik az igazság és békesség akarását — mondotta dr. Kékén András. (Az ■ülés résztvevői 1 perces néma felállással gyászolták Frédéric Joliot-Curiet.) a jelentés következő része a júliusi stockholmi le- fegyverzési és együttműködési világkonferenciával foglalkozott. Kiemelte, hogy a konferencia egyházi delegátusai külön összejöveteleket is tartottak és két nagy jelentőségű döntésre jutottak. Az egyik elvi: az Istenben való hit a békesség keresésére kötelez. A másik gyakorlati: a különféle egyházak és vallások békemunkáját a jövőben jobban össze kell fogni. A jelentés kihangsúlyozta D. dr. Vető Lajos püspöknek a kongresszus plenáris ülésén elhangzott felszólalását, amelyben javasolta, hogy a BVT vegye fel a kapcsolatot az Egyházak Világtanácsával. Ez a javaslat mint programpont belekerült a kongresszus zárójelentésebe is. A jelentés a kongresszussal kapcsolatban három fontos tényre mutat rá. Az egyik: Stockholmban roppant erővel szólalt meg az emberiség lelkiismerete és felelőssége a jövőért. A másik: a kongresszus munkájának máris vannak történelmi eseményei. A harmadik: belföldi tény. A magyar protestáns egyházak 500 lelkésze hallgatta meg augusztus 15-én Vető püspök részletes tájékoztatóját a stockholmi kongresszusról, és tette magáévá ennek határozatát. Dr. Kékén András ügyvivő a továbbiakban a világ keresztyén egyházainak és nemzetközi szerveinek a béke megvédéséért folytatott munkáját ismertette. Az elmúlt hónapok két jelentős megmozdulását emelte ki: az egyik a prágai nemzetközi konferencia volt, amely előkészítője volt egy, az atomkérdésben összehívandó keresztyén világzsinatnaik. Ezen a prágai konferencián, illetve annak előkészítő munkájában tevékenyen részt vettek a magyar protestáns lelkészek is. — Az egyházak bókeszolgálatának másik fontos eseménye Ut- rechtben történt augusztusban. Az Egyházak Világ - tanácsának és az Orthodox Egyházak képviselői tartottak megbeszélést. A megbeszélésekről kiadott jelentés komoly közeledésről tett tanúságot. A békéhez vezető út, tehát a békeszolgálat tekintetében is keresték a megbeszéléseken az egyetértést. A jelentés külön kiemeli a július hóban tartott V. Magyar Békekongresszust, örömmel említette meg. hogy a küldöttek között meglepően nagy számmal voltak papok is. Egyházunkat Vető Lajos püspökön kívül 8 lelkész is képviselte, akik ugyanakkor különböző közigazgatási megyék képviseletében voltak ott. A kongresszus az Országos Béketanács tagjává választotta D. dr. Vető Lajos püspököt és dr. Kékén Andrást, az Evangélikus Békebizottság ügyvivőjét. Vető püspök a Béketanács elnökségének is tagja lett. Az V. Magyar Békekongresszus eredményeit két pontban foglalta össze a jelentés: az egyházi békeszolgálat tanulságára: 1. Nyilvánvalóvá vált a magyar nép minden rétegének egyetértése a béke tekintetében. 2. Nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar nép igényli és hálával fogadja az egyházak békeszolgálatát. A jelentés következő pontja az Evangélikus Egyházi Békebizottság elmúlt félévi munkájával foglalkozott. Beszámolt azokról a körzeti lelkészkonferenciákról, és ‘azoknak programjáról, amelyeket május hó folyamán öt különböző helyen tartottak. Megemlítette az egyház- megyei lelkészi munkaközösségekben végzett békemunkát, amelynek főleg teológiai tisztázó jellege volt. Felsorolta azokat a gyülekezeti ünnepélyeket, amelyeknek keretében a béke ügyéről tartottak előadást. Kiemelte a Teológiai Akadémiának a béke és a népek barátsága ügyében tartott teológiai konferenciáját. Ennek a teológiai konferenciának jelentőségét emeli az a tény, hogy egyházunk jövendő lelkészeit tájékoztatta a békeszolgólat kérdéseiről.' Jelentős tényként említette meg a jelentés egyházunk kapcsolatait a külföldi egyházak békeszolgálatával, közöttük is elsősorban a Szovjetunióban járt egyházi delegáció útját, Martin Niemöller hazánkban tett látogatását és az Evangélikus Élet kezdeményezését, amelynek eredményeképpen több neves külföldi egyházi ember írt cikket az elmúlt hónapokban egyházi hetilapunkban. A Békebizottság ülésén részt vevők nagy figyelem- mel hallgatták végig dr. Kékén András jelentését, majd a jelentés felolvasása után alapos és tartalmas megbeszélést folytattak egyrészt a jelentésről, másrészt az egyházi békeszolgálat különféle kérdéseiről. Minden felszólaló kivétel nélkül szinte szenvedélyesen hitet tett amellett, hogy ma már minden magyar evangélikus lelkész és a hívek nagy többsége is látja és vallja, hogy a békéért való fáradozás minden keresztyén embernek Istentől kapott szolgálata. A felszólalásokból kiderült az is, hogy lelkészeink nemcsak a mi egyházunk békemunkájában fáradoznak, hanem állandóan és alaposan figyelemmel kísérik és éppen ezért ismerik is a külföldi egyházak ilyen irányú munkáját és szolgálatát. Különösen sok felszólaló foglalkozott a német egyházak helyzetévei és békéért kifejtett szolgálatukkal. Igen színvonalas elvi megbeszélés folyt egyházunk békemunkájának teológiai tisztázásáról. A megbeszélésen felszólalt D. dr. Vető Lajos püspök, dr. Pálfy Miklós teológiai dékán, Koren Emil püspökhelyettes, Grün- valszky Károly egyetemes főtitkár, dr. Karner Károly, teológiai tanár, Fülöp Dezső, Groó Gyula, Lehel Ferenc, Gádor András, Selmeczi János, Benczúr László, Boros Károly. Veöreös Imre, Zalán Pál, Juhász Géza, Hafenscher Károly, Danhauser László és Koszorús Oszkár lelkészek. P elszólalt a gyűlésen Herling Jakab, az Országos ± Béketanács titkára is. Többek között a következőket mondotta: Az itt elhangzott megbeszélés azt mutatja, hogy az Evangélikus Békebizottsáig az elmúlt év során rendkívül nagy utat tett meg. Itt nem lehet megállni, hanem még teljesebbé kell tenni ezt a munkát. Az a lelkész tudja a legaktívabb békemunkát kifejteni, aki magában tisztázta a szocializmus rendszeréhez való viszonyát. A szocialista rendszer hazánkban az elmúlt 12 év alatt nagyon sokat tett az emberért. A magyar nép többsége ezért aktívan közreműködik a szocializmus építésében. Dr. Kékén András lelkész összefoglalta azokat a felszólalásokat, amelyek javaslataikkal kiegészítették jelentését. A bizottság a jelentést egyhangúlag elfogadta, majd határozatban aggodalmát fejezte ki az angol—amerikai agresszió következtében kialakult távolkeleti feszült helyzet, miatt és ismételten leszögezte, hogy a Kínai Népköztársaságnak ott van a helye az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A z Evangélikus Békébizottság ezután őszi program- _ 1 ját tárgyalta meg. Ennek a programnak egyik legjelentősebb eseménye lesz a novemberre tervezett teológiai konferencia, melynek vezetője az Országos Lelkészi Munkaközösség és amelyen több teológiai előadás hangzik majd el az egyház békeszolsálatáról. Az őszi program megbeszélésének keretében a bizottság elhatározta, hogy egyházmegyénként lelkészi béke- bizottságokat alakít, amelyek a megyei Hazafias Népfronttal és Béketanáccsal felvéve a kapcsolatot végzik az egyházmegyei békemunkát a központi program alapján, mint a központi bizottság albizottságai. Elhatározta a bizottság, hogy levelet intéz minden magyar evangélikus lelkészhez, amelyben azt kéri, hogy keressék a kapcsolatot a helyi békemunkát végző szervekkel, gyülekezeti összejöveteleken ismertessék egyházunk békeszolgálatát, továbbra is építsék a hívekben azt a lelkületet, melynek gyümölcse az építő és felelős keresztyén szeretet és békeszolgálatukról tegyenek jelentést a bizottságnak. — A bizottság elhatározta, hogy felkéri a püspököket, hogy ez év ádventjében vagy éppen karácsony ünnepén intézzenek pásztorlevelet a hívekhez, amelyben hívják fel figyelmüket az egyház békeszolgálatára s az azért való fáradozásra. — Ugyancsak elhatározta a bizottság, hogy megkeresi az Országos Béketanácsot a tekintetben, hogy időnként lelkészi közösségek előtt vezető politikusok, tudósok és közgazdászok tájékoztató jellegű előadásokat tartsanak politikai, gazdasági, kulturális vagy tudományos kérdésekről. A z ülésen részt vevők azzal a reménységgel tér- hettek haza, hogy szolgálatuk eredményeképpen lelkészek és hívek egyaránt becsülettel és komolyan szem előtt tartják egyházunkban a béke kérdését, mint olyan kérdést, amelyre egyházunk is csak egyértelmű feleletet adhat. A múlt hó végén zajlott le Dániában az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ezévi gyűlése. Egyházunkat ezen a gyűlésen D. dr. Vető Lajos püspökünk képviselte, akit még 1954-ben választott be a Világtanács nagygyűlése a Központi Bizottságba. Megkérdeztük Vető püspököt, milyen volt, hogy folyt le ez a jubiláris központi bizottsági gyűlés? — Évről évre részt szoktam venni a Központi Bizottság gyűlésein, s így többéves tapasztalat alapján mondhatom el, hogy bizonyára a tízéves jubileum alkalmából a Központi Bizottság ülésén nagyon szép számmal jelentek meg az öt világrészből az egyházak képviselői. Ehhez bizonyára hozzájárult az is, hogy a Központi Bizottság ez idei gyűlését Dánia egyik szép fürdőhelyén, a tengerparti Nyborgban tartotta. A konferencia jó hangulatát nagymértékben fokozta az a jó hír, hogy az Egyházak Világtanácsának vezetősége az Orosz Orthodox Egyházak képviselőivel igen eredményes tárgyalást folytatott néhány nappal a Központi Bizottság gyűlése előtt. Persze nemcsak a jubileumról történtek megemlékezések, hanem a Központi Bizottság meghallgatta és megtárgyalta a szokásos munka jelentéseket, beszámolókat, sőt ezen kívül külön témákat is tűzött ki megvitatásra. Ezek az aktuális különleges témák a következők voltak: A keresztyének és a háború megakadályozása az atomkorszakban; Javasa lat a harmadik világgyűlésre; Az Egyházak Világtanácsa programjának irányvonala. Az aktuális kérdések között sok szó esett a ciprusi kérdésről, a genfi központi székház felépítéséről és a vallási türelemről. A megbeszélések eredményeivel és anyagával a magyarországi egyházak ökumenikus Tanácsa Tanulmányi Bizottságának kell majd bővebben foglalkoznia. A magyar delegáció hogyan vett részt a Központi Bizottság munkájában? — Mi arra törekedtünk, hogy bizonyos alaptalan hírekkel szemben kihangsúlyozzuk, hogy a magyar evangéliumi egyházak továbbra is kapcsolatot kívánnak fenntartani az Egyházak Világtanácsával és annak tagegyházaival. Magam mindjárt az első napon felszólaltam, s amikor 10 éves jubileumán köszöntöttem az Egyházak Világtanácsát, hangsúlyoztam, hogy jó kapcsolataink érdekében az Egyházak Világtanácsának lépéseket kell tennie. Felszólaltam az első számú javaslattevő bizottságban is az atomkorszak kérdéseinek a vitájában. A 10 napos gyűlés természetesen sok alkalmat nyújtott arra, hogy személyes beszélgetésekben is építsük az egészséges jó vi- zonyt az Egyházak Világtanácsa, annak tagegyházai, nem utolsósorban az északi evangélikus egyházak és egyházunk között. A hivatalos tárgy- sorozat lebonyolításával párhuzamosan szűkkörű megbeszélések folytak az európai egyházak konferenciájáról. Ezekben a tárgyalásokban is erőteljesen részt vett a magyar delegáció, s ha még nem is vagyunk megelégedve ezeknek a tárgyalásoknak az eredményével, reméljük, hogy januárban sikerülni fog ennek a konferenciának a megtartása talán megint Dániában. Milyen útiélményei voltak Püspök úrnak ezen az útján? — Manapság Nyugaton sok repülőszerencsétlenség történik. A Központi Bizottság ünnepi hangulatát mély fájdalommal festette alá az a szomorú hír, hogy az Atlanti-óceán felett lezuhant repülőgép 99 áldozata között 22-en egyházi emberek voltak, akik a német „Testvéregyház” fennállásának 250 éves jubileumi ünnepségeiről utaztak vissza Amerikába. A másik szomorú hír az volt, hogy a Központi Bizottság gyűlésének egyik svájci tagját feleségével együtt Svédországban autószerencsétlenség érte, úgyhogy az asszony rögtön meghalt, férje pedig súlyosan megsebesült. Miután Dániába, majd hazafelé Brüsszelen keresztül az utat repülőgépen tettük meg, külön is hálát adunk Istennek azért, hogy utunkon semmi baj nem ért. Dániában egyébként nem először voltam, de most is megcsodáltam ezt az országot, s azt, hogy a tartós béke milyen sokat jelent egy nép életében. Komoly háborúban Dánia körülbelül 150 éve nem vett részt, s bizonyára ez a fő oka annak, hogy ez a természeti kincsekben Magyar- országhoz képest szegény ország milyen életszínvonalat tudott kifejleszteni. A városi, falusi és tanyai élet- színvonal tekintetében ott szinte nincs is különbség. Persze azért, mint a Skandináv államokban általában, vannak nehézségek. Ezek a népek túlságosan meg vannak elégedve önmagukkal és másokkal nem sokat törődnek, ahogyan ezt az ottani lelkészek is szóvá tették. Nemcsak a sok szép templom, hanem az egyéb kultúrintézmények és összejövetelek látogatottsága is gyengébb, mint ahogyan ahhoz mi idehaza hozzá vagyunk szokva. Azt is tapasztalni lehet azonban, hogy a dán népben és általában az északi evangélikus egyházakban ébredezik a felelősség az egész emberiség nagy problémái iránt. Miiiályfi Ernő egyetemes felügyelő kitüntetése Mihályfi Ernő művelődésügyi miniszterhelyettest egyházunk egyetemes felügyelőjét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 60. születésnapja alkalmából ku'turális területen végzett kiváló munkájáért a Munka Vöröszászló Érdemrendjével tüntette ki. Ebből az alkalomból egyházunk és egyházi sajtónk is szeretettel és tisztelettel köszönti az egyetemes felügyelőt. A béri evangé ikus esperes (iát, a pozsonyi evangélikus líceum egykori növendékét, a budapesti Luther Otthon lakóját mindig szoros és meleg szálak (űzték az egyházi élethez. Mint a (elszabadulás előtti Magyar Nemzet, majd utóbb a Független Magyarország szerkesztője élénk íigyelemmel kísérte az egyházi é et alakulását s gyakran vett át cikkeket az akkori egyházi lapokból. A (elszabadulás után egyházszere- tctctől indítva már korán részt vett az egyház és állam közötti jóviszony utjának egyengetésében. 1946-ban lelkészek (elkérésére lelkészi értekezleten előadást tartott. 1948-ban az i állam és az egyház közötti egyez-1 meny megkötésének egyik döntő tényezője és íáradliatatlan munkása volt. Egyébként is számos tanújelét adta az egyházi ügyek iránti érdeklődésének. 1952-ben az egyházi közbizalom az egyetemes (elügyelői szolgálatba hívta el. Mint zsinati elnöknek, az ő nevéhez (űződik a legutóbbi zsinat által hozott új, korszerű egyházi törvényeink kodifiká'ása. Az eileníor- radalom után önzetlen módon nyújtott segítséget az egyházi kibontakozás létrejöttében. A 60. esztendő a közéleti férfiú életében ünnepi állomás, ahol megállva vissza lehet tekinteni a be- tutott életpályára, az elvégzett munka terü’etére s előre pillantani a íel- adatok dandárjára. Ezen az állomáson megállva megköszönjük egyetemes felügyelőnknek egyházunk érdekében végzett minden eddigi munkáját és fáradozását s kérjük az Egylház Urát: adjon neki még sokáig erőt, egészséget, bölcsességet egyházi szolgálatának betöltésében, egyházunk és nemzetünk javára.
