Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-01-26 / 4. szám

@iak tgtj, szét Nem régen hívta fel |igyelmemet valaki arra, hogy a kapernaumi szá­zados „pattogó, katonás beszédét” milyen tömören, magyarosan és fris­sen jeleníti meg Masznyik Endre 1925-ben megjelent bibliafordítása. Lukács 7:6- így hangzik az ő fordí­tásában: i,Hiszen én is hatalom alá vetett ember vagyok, katonák állnak ren­delkezésemre, s ha azt mondom az egyiknek: eredj! — megy; a másik­nak: jer! — jön. Vagy az én szol­gámnak: Tedd ezt! — megteszi.” A kapernaumi százados, aki nyil­ván a tettek embere volt, hiszen po­gány létére segítette a kapernaumi zsidókat zsinagógájuk felépítésében, beteg szolgájának gyógyulását szí­vén viselte, nem gondolkozott leki­csinylő módon az emberi beszédről. Nem állította a szót és a tettet egy­mással ellentétbe, mondván: a sza­vak nem számítanak, a tettek be­szélnek. Tudatában volt, hogy a kellő időben kimondott, helyén való szó is tett. Volt azonban egy mélyebb felis­merése is és éppen ezzel nyerte meg Jézus tetszését. Helyesen ismerte fel, hogy Jézus szava nem vallási igazságokat kíván propagálni, nem gyönyörködtetni akar mély érzések felkeltésével, nincs benne kioktató szándék, mint a farizeusok szavában, hanem első sorban új helyzetet te­remt, új tényeket hoz létre- Ezért mondja Jézusnak: Csak szólj egy szót és meggyógyul az én szolgám. Ha a százados egy mai fásult lelkű keresztyén lett volna, akkor így szólt volna Jézushoz: Nézd, én már torkig vagyok a szavakkal. Fárasztanak. Figyelni se tudok rájuk. Ne szólj egy szót se, hanem jöjj el házamhoz és gyógyítsd meg az én szolgámat. Remélem megértesz és belátod, hogy erre rászolgáltam. — De ő nem ezt mondta- S hogy nem ezt mondta, Jézust is csodálkozásra késztette. Fűzzünk mindehhez néhány meg­jegyzést. A hol Isten szava szóhoz jut, ott nem az emberi szó leértékelé­sére kerül sor. Ellenkezőleg az em­beri szó, mely olyanná vált mint, egy lejárt villamosjegy, vagyis ér­vénytelenné lett, ismét érvényre jut, értelmet kap. Amilyen ördögi pontossággal megtaláljuk azt a szót, amivel ártani lehet, amivel össze­vissza kuszálhatjuk az emberi kap­csolatokat (ilyen a pletyka), olyan derűvel, angyali nyugalommal, szinte magától jönnek ajkunkra azok a szavak, melyek tisztázódást, emberi közelséget, megbékülést munkálnak. Ahol Isten megszólal, ottan nincs szótlanság, hanem felszabadult be­szélőkedv támad. Ott még az emberi beszéd kiművelése is programmá válik- Közismert tény, mint hatott ©urőpaszerte a reformáció a nemzeti nyelv kiművelésére és az irodalom élénkülésére. A z emberi szó elértéktelenedését, „trónfosztását”, nem Isten sza­va idézi elő, hanem mi magunk. Az emberi lélek és az emberi kapcsola­tok belső megbetegedésének, tudat- hasadásának jele, ha a tények nem tudnak szóhoz jutni szavainktól, vagy szavaink a tényeket igyekeznek pótolni. Az emberi szó elértéktele­nedését előidézhetik azok is, akik azt hallgatják, de egyik fülükön be, a másikon kieresztik, leginkább mégis azok idézik elő, akik beszélnek. Ilyenkor szoktuk azt mondani; sok a szöveg. Az olyan beszédet, vagy beszélgetést, amely sehová se lyu­kad ki, amely a lényeget hallgatja el, vagy mely éppen ajtóstul nyit a házba, mely nem teremt emberi kapcsolatot, hanem a felgyülemlő szavak sokaságával szinte eltorla­szolja az embert az embertől, Pál apostol „rothadt beszédnek” nevezi. Arra inti a keresztyéneket, hogy „semmi rothadt beszéd szátokból ki ne jöjjön” (Efezus 4:29). I sten szava nem gombnyomásra, a mi tetszésünk szerint szólal meg közöttünk. Sokszor váratlanul hull ránk, mint a reggeli harmat, sokszor kínos tusakodás közben kap­juk meg. Titok, ahogy az egyháztör­ténet folyamán, de egy-egy ember életéiben is a biblia valamely sora, vagy esetleg egész könyve izzásba jön, mintha magasfeszültségű áram kapcsolódott volna bele. Mennyi tu­sakodás előzte meg az egyháztörté­netben Pál Római levelének megér­tését, de mindig új korszak nyílott megértése nyomán. Elég csak három nevet megemlíteni- Augusztinusz, Luther és korunkban Barth nevét. Luthernek alapos benyomásai voltak arról, hogy a Bibliának egyetlen he­lyesen értett szava szétszórja a fel­hőket, szabaddá teszi az utat, meg­szünteti a belső bizonytalanságot és zűrzavart, amint ő szerette mondani: porba dönti az ördög minden (hatal­mát. Ví ikor az életnek olyan szaka- -’fszába jutunk, mint amilyenbe a (kapernaumi százados jutott szolgá­jának gutaütöttsége következtében, mikor türelmetlenkedünk, kétséges- kedtink, tusakodunk azért az egy szóért, mely a gutaütöttet talpra ál­lította, akkor jó magunkat ilyen igékhez tartanunk: „Hű az Isten, s nem hagy titeket feljebb kísérteni, mint ahogy elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja, hogy elszenvedhessétek-” (I. Kor. 10:13/b.) — „Járjatok úgy, mint illik elhivatástokhoz, mellyel elhivattatok, teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszú tűréssel, elszen­vedvén egymást szeretetben, igye­kezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.” (Efezus 4:1—3,) Benczúr László (MMimrai s^a Postaláda Hozzászólás a Miatyánk szövegének kérdéséhez Az ökumenikus alkalmaknak faló-; ban zavaró jelensége az Úrtól ta­nult imádság szövegének bizonyta­lansága. A bizonytalanság többféle evangélikus híveink közt is fennáll. De ahol az evangélikus lelkészeik a gyermekeket a Kiskáté szerinti szövegre tanítják (amely az új for­dításban az előzőtől csak a nekünk- nékünk és a tied-tiéd szavakban különbözik, tehát lényegileg évek hosszú sora óta változatlan kötele­ző szöveg), és a gyermekek meg a felnőttek közti egyöntetűség ked­véért istentiszteleten és bibliaórán is ezt a szöveget használják (például Nyíregyházán évekkel ezelőtt egysé­ges ebben a lelkészt kar!), ott érvé­nyesül a pedagógiai érdek — és nem áll fenn — legalábbis evangé­likus gyülekezeten belül a zűr­zavar. A múlt nyáron ‘az északi egyház- kerület Nyílt Napja is foglalkozott ezzel a kérdéssel, s az énekeskönyv új kiadásában is közölt, Kiskáté-beli szöveg mellett foglalt állást. Megfigyelésem szerint a reformá­tus és egyéb evangéliumi keresztyén testvéreink közt e téren sokkal na­gyobb az egyöntetűség hiánya, te­hát, ha mi alkalmazkodunk hozzá­juk, illetve egy közösen létrehozan­dó szöveghez (esetleg az új fordítá­séhoz), mi áldozatot hozunk vele, ők meg csak nyernek. Az új biblia- fordítás egyébként a Kiskáté-szö­vegtől csak az ötödik kérés mellék- ------—------­mo ndatában tér el: „Miképpen) mt is megbocsátottunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek“. Megbocsátot­tunk — ez hív fordítás, de ha a „megbocsátunk“-ot időtlen, mindig érvényes jelennek értjtíík, az sem rossz. „Azoknak, akik ellenünk vét­keztek“ —• ez a melléfkrrwndatos fordítás azonban sem nem hívebb, sem nem magyarosabb, mint a Kis­káté szövege. A református testvéreinkkel való egység kérdésében pedig kiábrán­dító tapasztalataink (közös énekeink szövegének az új énekeskönyvük­ben megállapodás ellenére önké­nyesen történt megváltoztatása, az új bibliafordításban a kálvinizmu- sok következetes érvényesítése) van­nak. Hogy azonban pozitív javaslatot is tegyek: tétessék kötelezővé min­den esetre és alkalomra a Kiskáté­ban bennefoglalt liturgikus szövegek formája (Miatyánk, Hiszekegy — ez fenn is áll, és a szentségek szerez- tetési igéi)! A más felekezetekkel közös al­kalmakon pedig, a) ha azok mégis bizonyos felekezeti jelleggel bírnak (például szórványban vegyes gyüle­kezetben szolgál evangélikus lel­kész). b) ha pedig az alkalommal ökumenikus jellegű (például az ima­hét közösen tartott alkalmai), úgy a vendéglátó, illetve gazda gyüleke­zet szövegformáját használjuk! — d —d NAPRÓL—NAPRA HÉTFŐ: — Zsolt 91, 11. — Az Ür gondot visel ránk. KEDD: — Ézs. 26, 19. — A feltámadott Űr megeleveníti a bűnben holtakat. SZERDA: 1 Krón. 28, 9. — Keressük az Urat amíg lehet. CStlTÖRTÖK: — Zsolt. Ili, 1. — A gyülekezet azért van, hogy benne hangozzék az Ür dicsérete. PÉNTEK: — Zsolt. 50, 2. — Az Cr világossága megvilágosít minket. SZOMBAT: — 1 Móz. 3, 15. — Az Or teremtési rendjébe tartozik a munka is. G« Gyülekezeti hírek *■— A Vízkereszt utáni vasárnapo­kon az oltárterítő színe: zöld­— A Petőfi Rádióban január 20-án fél 9 órakor vallásos félóra lesz. Igét hirdet: Koren Emil esperes. — A józsefvárosi gyülekezet ja­nuár 19-én tartott szeretetvendégsé- gén kínai útjáról tartott vetítettképes előadást Juhász Géza, a Sajtóosztály kiadó szerkesztője. — A Lelkésznevelő Intézet Taná­csa január 17-én tartott ülésén a Lelkésznevelő Intézet igazgatói te­endőinek ideiglenes ellátásával Fe­kete István hévízgyörki lelkészt bíz­ta meg. A megbízatás július 31-ig szól. — A Budapest-fasori gyülekezet január 19-én szeretetvendégséget tar­tott, amelyen Koren Emil esperes szolgált előadással. — CSALÁDI HfR: özv. Molnár Istvánná szül. Török Lídia 82 éves korában január 11-én elhunyt. Te­metése 13-án volt Barcson, Az el­hunytban Molnár Lajos barcsi lel­kész édesanyját gyászolja. — Megvételre keresem: Spurgeon: Harmatgyöngyök, Bunyan: Zarándok útja, steiniberger: Mennyel lámpács- kálk, Üt a bárány nyomdokéban, Seitz —Szerb: Ideg- és lelkíbetegség gyó­gyítása, Müller György életrajza, Assisi Ferenc élete, Siermai Katalin élete, Suncter Sing élete, Luther életrajza, Kálvin életrajz című köny­veket és a fenti írók más műveit. — Tóth Lajos, Budapest, XVI., Hun­gária körút 198. *— Idősebb (házaspárt vagy magá­nyost eltartanék házért vagy élet- járadékot fizetnék. Cím a kiadóban. — Templomok külső, belső tata­rozását vállalom- Cím a kiadóhiva­talban. Sajtóosztály HÍREI A Sajtóosztály Iratterjesztése köz­li, hogy hétköznap 9-től fél 4-ig, szombaton 9-—12-ig áll a vevők ren­delkezésére, —• Közöljük a lelkészekkel, hogy a Dia-lemezek kölcsönzését technikai okokból beszüntettük. Bibliai tárgyú filmek továbbra is kaphatók a Sajtó- osztályon. Jövő héten megjelenik az EVANGÉLIKUS GYERMEKEK KÖNYVE Összeállította: Benkőezy Dániel, Friedrich Lajos, Hal'enscher Károly és dr. Kékén András Megrendelhető a Sajtóosztályon Szenteld nec AZ ÜNNEPNAPOT SZÖRVANYHIVERNEK — BETEGEKNEK Lehullott a lepel.. • Vízkereszt u. 3. vasárnap — 2. Kor. 3, 12—18, Mt. 8, 1—13. Pál apostol azért beszél örvendezve nehéz helyzetében is, mert egészen betölti annak a tudata, hogy Isten hatalmasan cselekedett vele, amikor alkalmassá tette, hogy az újszövetség szolgája legyen, nem­csak vele egyénileg cselekedett újat, hanem többet és nagyobbat bízott rá és szolgatársaira, mint annak idején Mózesre. Ha Istennek az o éle­tében is megmutatkozott nagyszerű cselekedetére gondol olyan újjon- gás, öröm tölti el, mint amikor valakinek a szeméről lehull a hályog. Valahogy úgy van, mint a születésétől fogva vak ember, akit Jézus gyó­gyított meg és aki még ellenfeleinek sem tud mást mondani, mint eztj „Csak egyet tudok, hogy vak voltam és most Iátok.” Pál számára meg­világosodott minden a Krisztus megismerése óta. Ebből a mindenből hármat említ ebben a szakaszban: a bibliát, a szolgálatot, s a jövőt. Krisztus ismeretében a mi számunkra is lehullott a lepel a bibliáról. Nélküle homályos könyv a biblia. Sőt egyenesen érthetetlen, olvasha­tatlan, semmitmondó könyv marad. „Jézus a biblia csillaga és magja” olvastam egy svéd konfirmációs kátéban. Így igaz. ö a csillaga, vagyis ö az, aki fényt és eligazító iránymutatást ad és Ö a magja vagyis a tartalma a szentírásnak. Ez a könyv Krisztuskönyv. A biblia természet- tudományos könyvnek elavult, történelemkönyvnek pontatlan, regény« nek unalmas, mesekönyvnek nem elég színes. Érdekesebb, szebb stí­lusú, könyvet sokat írtak már, de arról, hogy ki az emberi élet Meg­váltója, kérdéseinek megoldója soha jobbat és igazabbat nem írtak. Ez a könyv Krisztuskönyv valóban. Aki nem így olvassa, annak hol# tantételek gyűjteménye csupán, nem az élet könyve, nem erőforrás« hanem fárasztó, álmosító könyv. Bibliaolvasók gyakran küzdenek ne­héz szakaszokkal, sokszor csukják be az írást ezekkel a szavakkal „sajnos nem értem”, különösen az ószövetséggel vannak így. Krisztus sí nyitja az írásnak. Krisztusban tűnik el a lepel..j Lehullott a lepel a szolgálatról. Mózes szolgálata is dicsőséges volt, Isten szolgálatában állott, akinek a törvényét ismerte és hirdette. Pál szolgálata még dicsőségesebb, mert Isten jóhírének, evangéliumának szol­gálatában áll, ő már nemcsak azt tudja, hogy Isten szemtséges és a Vele való találkozásnak nyoma marad, hanem azt is, hogy Isten szeretetre és bocsánatra kész. A mai keresztyén ember is az evangélium szolgálatában áll. Nemcsak a parancsoló és vádoló törvényről tud, hanem az új lehe­tőségeket, új utat nyitó evangéliumról is. Amíg pl, két ember között a kapcsolat csak az igazság alapján van meg, addig merev, hideg, előbb- ulóbb súrlódásira alkalmat adó a viszony, hiszen mindegyik a maga igaza alapján áll, a szeretet és bűnbocsánat ennél több. A keresztyén ember­nek szabad szeretnie, szabad megbocsátania, szabad felebarátjának szol­gálnia. Ahol az Űr Lelke, ott a szabadság. Ott emberek új életben jár­hatnak. Pál Krisztust nem ismerve is akart szolgálni Istennek, indula­tainak és fanatizmusának rabja volt. Krisztust megismerte és szabad lett a szolgálatra. Lehullott a lepel a jövőről. Már itt is nagyszerű kapcsolatba (kerültünk Krisztus által az Istennel. Ügy ismertük meg, mint soha senki azelőtt. Atyánk O, gyermekei vagyunk. De még több van előttünk. Akiben itt hittünk, Azt szemtől szembe látjuk majd. Pál apostolt megpróbáltatása! közben a jövendő feltámadás és az örökélet reménysége erősítette. Az élet megp róbáltatásai és a keresztyén élet küzdelmei közben ez a hit igazi hőforrás: tisztit, gyógyít, melegít. Az Ür Lelke, aki Itt hitre juttat» egykor folytatja ezt a megelevenítő munkáját, a feltámadáskor Ö eleve­nít meg s a feltámadott Ür képére formál. Hafenscher Károly — - . ­E hó végén megjelenik az EVANGÉLIKUS NAPTÁR Ara: 8,—, Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon ISTENTISZTELETI REND Budapesten; január hó 26-án Deák tér 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de; 11 (úrv.) Haíenscher Károly, du. 6 ökume­nikus istentisztelet. — Fasor de. fél 10 (gyerm.) Gyöngyösi Vilmos, de. U Me­zősi György, du, 7 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Mezősi György. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rá­kóczi út 57 1>. de. 10 (szlovák) dr, Szi- lády Jenő, de. háromnegyed 12. — Ka­rácsony S. u, 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. U Bonnyal Sándor, du. 6 Bács­kai Gusztávné, — Kőbánya de. 10 Ta­kács József. — Utász u. 7. de. 9 Koren Emil. — Vajda Péter u. 33. de, fél 12 Koren Emil. — Zugló de. u (úrv.) Scholz László, du, 6 Drenyovszky Já­nos. — Gyarmat u. 14. de fél 10 Dre­nyovszky János. — Kákosfalva de. fél 12 Drenyovszky János. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Havasi Kálmán. —- Váci út 129. de. 8 Havast Kálmán. — Üjpest de. 10 Blázy Lajos. — Pesterzsébet de. 10 Szabó I3tván, du. 6 azeretetvendégséig: Szabó István. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Bencze Imre. — Rákospalota, MAv- telep de. fél 9. — Rákospalota de. 10. — Rp. kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Saöllős Mihály, du, S Tóth-Szöll&s Mihály. Bécsikapu tér de. 0 Madocsai Miklós, de. U Várady Lajos, du. 6 Sztehlo Gá­bor. — Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Kom­játhy Lajos, de. 10 (úrv., szupplikáció) Baranyai Kálmán, de. 5 Sárkány Ti­bor. — XIII.. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Csonka Albert. — Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Ele­mér. — Pesthidegkút (Szent István u.) de. fél 11 Csonka Albert. — Kelenföld de. 8 Kendeh György, de. 11 Kendeh György, du. 6 Bottá István. — Német­völgyi út 138. de, 9 dr. Rezessy Zoltán. — Kelenvölgy de. 9 Sehreiner Vilmos. — Budafok de. 11 Visontai Róbert. — Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vil­mos. — Csepel de. 11, du. 7. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság, Felelős szerkesztő: Dr. Kékén András Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili., Puskin u. 12; Telefon: 142—074; * Csekkszámla: 20413—VIII; 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA ' Felelős; Bolgár Imre, AZ ÉLET AZ EMBEREK ma már nem kér­dezik az egyházat. Nem az utolsó évtizedek kísérő tünete ez, s nem is arra a területre korlátozott, ahol mi élünk- A huszadik század világjelen­ségei közé tartozik ez is. Elnémultak a kérdések az egyház felé. Problé­máikkal alig keresik fel a hívek a lelkészeket. Nem azért, mintha a modern em­bernek nem lennének egyéni kérdé­sei. Az ember ember marad, bármi­lyen korban és környezetben él is. S az élet örök, egyszerű kérdéseiben újra meg újra tanácstalanságba ke­rül. Családi élete, munkája, az em­berekhez való viszonya, sőt önmaga is olyan talányokat dob útjába, ame­lyeket szeretne megoldani­Csak az a tapasztalat, hogy a mai ember élete nehézségeit szívesebben tárja fel akárki másnak, mint a lel­késznek. Nagy ítélet ez felettünk, papok felett. Egyik fiatal segédlel­készünk írja le tanulmányában ér­dekes megfigyelését. Amikor annak­idején mint teológusok gyakran utaztak Sopron és Budapest között, az ismeretlen útitársakkal folytatott s egyre közvetlenebbé váló beszél­getés fonala azonnal megszakadt, ha megtudták róluk: kik ők. Viszont szinte gyónásszerű vallomás követ­kezett egy olyan esetben, amikor az útitárs ezt nem tudta egyikükről és csak az embert nézte benne, NEKÜNK, EGYHÁZNAK, nem az a dolgunk, hogy ezen a jelensé­gen panaszkodjunk. A bizalmat so­hasem lehet megrendelni, sem ‘eről­tetni. Annak magától kell ébrednie. És ha az emberekben inkább ébred bizalom a jósnő, az orvos, vagy ba­rátnőjük iránt, hogy lelkűk kérdé­seit előhozzák, — ezt azzal az alá­zattal kell fogadnunk, hogy úgy lát­szik elveszítettük a mai ember bi­zalmát — talán álszenteskedéssel, talán maradisággal, talán elzárkó­zással vagy meg nem értéssel. De ez nem ment fel bennünket a felelősség alól. Meg kell hallanunk kimondhatatlanul is az emberek kér­déseit. És válaszolnunk kell. Ha nyi­tott szemmel járunk a világban, az emberek szavai, tekintete hangtala­nul is kérdéseket kiált felénk. Ha nem is kérdeznek bennünket, az élet KÉRDEZ kérdez. Sokáig nem fogom elfelej­teni egy beszélgetésemet, ami« kor egy egyháztól idegen, de aa élete értelmét belső vergődéssel ke- reső személy csak később árulta el3 azt hitte, tőlem, a lelkésztől válasz# kap erre. Ezzel a kutató kiváncsi« Sággal mérlegelte szavaimból meigJ nyilvánuló életfelfogásomat. ÖRÖMMEL LÁTHATJUK, hogy ä világi sajtó is egyre többet foglalko­zik az emberi életnek személyes kérJ déseivel. Újságírók mély emberi fe­lelősséggel és erkölcsi komolysággal mennek utána egy-egy élet tragikus konfliktusaink, elzüllött fiatal leányélet lelki hátterének, vagy a válások kérdésének, vagy a magános nők életsorsának. A rádió adásaiból is különös népszerűségre tettek szert azok, amelyek a nevelés, családi élet kérdéseivel foglalkoznak, mert ezek­kel az egyes emberek százezrei va­júdnak. Ez a kői ülmény csak még nagyobb felelősséget ró reánk, hogy azt a sajátos választ, amelyet keresztyén hitünk ad az élet személyes kérdé­seire, elmondjuk, a reánk figyelői embereknek. Talán megüt valamit feleletünk a lelkűkben, amely rezdü­lésből harmónia árad, megoldás tá­mad számunkra. MOST NYÍLÓ ÜJ ROVATUNK­BAN úgy szeretnénk az élet kérdő-' seit lelkipásztori módon megütni» hogy benne sokak ráismerhessenek kínzó kérdéseikre- Sőt jó lenne, ha saját esetük megírásával, egyéni problémájuk felvetésével is elősegí­tenék néhányan, hogy ez a rovatunk minél több olvasónk személves ügyé­vé váljon. (Az ilyen személyes jel­legű kérdéseket, problémákat, ta­nács-kéréseket „Az élet kérdez” —» jeligével lapunk szerkesztőségének cimére lehet küldeni.) A szín változik. Nikodémussal az éjszaka csendjében, a samáriai asz- szonnyal egy forrásnál beszélgetett Jézus. Lehet, hogy a mai rohanó» tevékeny embert egy újságcikk át­futásakor szólítja meg és ered vele beszélgetésbe élete kérdéseiről. Ebben a reménységben íródnak majd tovább ezek a sorok., Veöreös Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom