Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-08-17 / 33. szám

/ E RÖTE LE NEK A műit vasárnapi igében (Csel. 20, 17—38) szemembe ötlött egy kifejezés. Erre szeretnék most pár mondatban visszatérni. „Erőte- lenek“-ről ír többek között Pál apostol azzal a felhívással, hogy ezekről gondot kell viselni. A Bibliában — hogy igy fejezzem ki magamat — „előkelő1 helyet fog­lalnak el az erőteienek. Azokat ne­vezi így a Szentírás, akik valamely testi nyomorúság, betegség, testi hi­ba — vagy esetleg lelki gátlás, szel­lemi együgyű ség, — vagy éppen a balsors következtében eleve hát­ránnyal indulnak az élet versenyé­ben. Szóval sorsüldözte, ún. „pe­ches“ emberek. És azok is, akik má­sok hibájából elnyomottak, kisem­mizettek, a föld szegény, egyszerű népe, amelyet -megvetettek Jézus korának álszent farizeusai és nagy­képű írástudói. Jézus nagyon szerette őket. Kü­lönös gonddal és figyelemmel for­dult feléjük. Megállt mellettük a?, utca során, szóba elegyedett velük, betért házaikba és leült asztalukhoz. Evett a kenyerükből és ivott gyen­ge borukból. Törődött velük, kérdé­seikkel, gondjaikat megosztotta, ta­nácsolta és nevelte őket. Volt ideje és türelme a számukra. Máté evan­gélista álmélkodó örvendezéssel ál­lapította meg, hogy Jézus életében szószerint betelt Ézsaiás próféta jö­vendölése: elvette betegségünket és hordozta erőtlenségünket (Máté 8,17; Ezsaiás 53,4). És ezek az emberek is nagyon sze­rették Jézust. Titkos sejtelemmel vonzódtak hozzá, mert megérezték, hogy az ő emberük. Az, akire vár­tak régtől fogva, évszázadok óta, akit nemzedékek sóvárgása óhajtott: a Szabadító, a Segítő, akiben Isten Ígéretei betelnek, valóra válnak. Aki nemcsak szólja, hirdeti, prédi­kálja, de hozza és cselekszi is Isten irgalmasságát. Prédikációt hallottak eleget ezek az „erőteienek“, most azonban olyan valakivel találkoz­tak, akiben testet öltött Isten segítő irgalmassága. Ezért tódultak úgy hozzá, ezért vették körül házát, ahol megszállt s használtaik fel minden furfangot — az utolsó szalmaszálba is kapaszkodó ember mozdulatával — egyszer még a lapos háztetőt is meg­bontva, hogy elébe kerülhessenek. Ezért voltak boldogok, ha a ruhája szegélyét illethették, — ezért mosta meg lábát az utca boldogtalan leá­nya Simon farizeus házéban. S az esettek és levertek e nagy szeretete úgy a szívére szaladt; gyógyító bűn­bocsánatát mérték nélkül osztotta nekik. S mit sem törődött az álszen­tek felháborodásával (Lukács 15, 1— 2). Mindez az eszembe jutott, amikor a napokban kezembe került egy Albert Schweitzer életéről készült képes album. A fényképezőgép len­cséje oly megdöbbentő élethűséggel hozta közelembe Jézus e nagy ta­nítványát, hogy szinte kezemet nyújtottam ki felé. Képek, miknek egy részét jól ismerem s újak is, ismeretlenek, s valamennyit nem le­het elégszer és újra nézni. Mert ez a nagyszivű ember pontosan ebben követte Mesterének lábnyomát, hogy az „erőteienek“ ügyét vette fel. Az afrikai őserdőben gyógyít, segít, ta­nít, nevel fáradhatatlanul s kifogy­hatatlan türelemmel, azok között, akikkel senki sem törődött, vagy ha törődött is, abban nem volt köszö­net. A kongói négerek apostola lett, akik legfeljebb fekete elefántcsont­ként kerültek a művelt Nyugat rab­szolgapiacaira. Olvasom, hogy Németországban egy szeretetintézményt neveztek el Albert Schweitzer nevéről. Az üd­vözlő levélre titkárnője válaszolt he­lyette: ő sérült és fáradt kezével nem foghatta meg a tollat. E bátor aggastyán azonban nem tágít. Akad­nak-e követői a poszton, ahol helyt­áll mindhalálig? Feléled-e sokakban e szellem, kerülköznék-e Jézusnak modern tanítványai sokan, elegen, mindenütt, ahol fel kell venni az erőteienek ügyét? Ahol bátor szót kell ejteni az elnyomottakért s ahol határozottan kell cselekedni az em­beriség jobb, békésebb jövendője ér­dekében? G. Honszeretet VÖRÖSMARTY MIHÁLY VERSÉBŐL Szeresd hazádat és ne mondd: A néma szeretet Szűz, mint a lélek, melynek a Nyelv még nem véthetett. Tégy érte mindent; éltedet, Ha kell, csekélybe vedd; De a hazát könnyelműen Kockára ki ne tedd, S nemcsak dicsőké a haza; A munkás pór, szegény, Bár észrevétlen, dolgozik A hon derűletén. S midőn sötét lesz a világ Es minden tűz kiég. A honfiszívben fennmarad Egy élő szikra még. S hol honfi hunyt, e szikra ég Fenn a sírhalmokon, Bal századoknak éjin át E lángban él a hon. I S kihűlt hamvából a dicső Göröghon újra kél, Felhozza régi hőseit E szikra fényinél. E szikra a hon napja lesz, S hol fénye hőn ragyog, Az élet a hon kebelén Újulva feldobog. És újra felvirul a föld, Amerre a szem néz, És minden, aki rajta él, Munkára, tetre kész. S a nemzet Isten képe lesz, Nemes, nagy és dicső, Hatalma, üdve és neve Az éggel mérkező, Ó honfi, őrizd e tüzet, S ne félj, ha vész borul: E szikra fényt ad és hevet S ég olthatatlanuh 1843 Á balatonmenti üdülők istentiszteleti rendje Gyülekezeti hírek — Szentháromság utáni 11. vasár­napon az oltárterítő színe: zöld. A I vasárnap oltári igéje: Lk 18, 9—14; szószéki igéje: Rm 8, 33—39. — A Teológiai Akadémia felvételi bizottsága D. dr. Vető Lajos püs­pök elnökletével augusztus 6-án j ülést tartott. A bizottság a felvétel­re jelentkező 11 pályázó közül Ba­ranyai Tamást, Fenyvesi Lászlót, Huszár Györgyöt, ifj. Joób Olivért, I Kutyej Pált, Péter Jenőt, Ruttkay ! Leventét és Solymár Pétert az Aka­démia 1. évfolyamára felvette. Két jelentkező ügyében később határoz, egy jelentkezőt pedig elutasított. Az Akadémia 1. évfolyamára pótlólag § jelentkezők ügyében a felvételi bi­zottság szeptember elején hoz dön­tést. _____ AZ ORSZÁGOS BEKETANÄCS Evangélikus és Református Egyházi Bizottságai közös rendezésben pro­testáns lelkészi békenagygyűlést tar­tanak a Bariók-í eremben (Bp. V„ Váci u. 9.) augusztus 15-én, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel. A nagy­gyűlésen D. dr. Vető Lajos evangé­likus püspök számol be a stockholmi leszerelési és együttműködési világ- konferenciáról. Mint már hírt ad­tunk róla, D. dr. Vető Lajos a stock­holmi világkonferencián személye­sen vett részt a Magyarországi Egy­házak ökumenikus Tanácsa képvi­seletében. ___ Kr ónika A tavalyi év egyik legnagyobb könyvsikere volt Szalatnai Rezső­nek, lapunk munkatársának törté- Ej neti regénye Kempelen Farkasról, I a XVIII. század híres feltalálójáról, a nagy magyar patriótáról. A Móra Ferenc Könyvkiadó a „Kempelen, a varázsló’’ című regényt most új, má­sodik kiadásban is megjelentette, az elsőhöz képest dupla példányszám' ban. ISTENTISZTELETI RENG BUDAPESTEN, AUGUSZTUS HO 17-EN Deák tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 (úrv.) Hafens eher Károly, du. 6 Dóka Zoltán. Fasor de. 11 Mezősi György, du. 7 Sülé Károly. Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Mezősi György. Üllői u. 21. de. fél 10, de. 11. Rákóczi u. 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. Karácsony S u. 31. de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyal Sándor, du. 6 Bács­kai Gusztáv. Kőbánya de. 10 Takács József. Utász u. 7. de. 9 Takács József. Vajda P. u. 33. de; fél Ü Takács József. Zugió de. 11 (úrv.) Szuhovszky Gyula. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. Rákosfalva du. 5 Szuhovszky Gyula. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Dulcz Pál. Váci u. 129. de. 8 Dulcz Pál. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre,du. 7 Bencze Imre. Soroksár-Űjtelep de. fél 9 Bencze Imre. Rákospalota- MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rp. Iíistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szőllős Mihály. Bécsikaputér de. 9 Madocsay Miklós, de. 11 Várady Lajos, dú. 7 (úrv.) Mado­csay Miklós. Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda: de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor du. 5. Sárkány Tibor. XIL, Tarcsay V. u. 11. de. 9 Jénossy Lajos dr, de. 11 Jánossy Lajos dr., du. fél 7. Budakeszi de. 9 Móhr Henriik. Pest- toídegkút de. fél 11 Sztehló Gábor. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 Kendeh György, du. 6 Bottá István. Németvölgyi u. 138. de. 9 Bottá István. Kelcnvölgy de. 9 Visontai Róbert. Buda­fok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény du. 3 Visontai Róbert. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos Csepel de. 11, du. 7. Sziklaszilárd meggyőződés Szentháromság ünnepe u. 11. vasárnap. — Róma 8, 33—39. Meggyőződés nélkül nem érdemes élni, az ember csak ^eng-leng a vi­lágban. Az öntudatos embernek kell, hogy legyen meggyőződése. Pál apos­tol — e kijelölt bibliai szakasz írója — olyan ember, akinek van meggyő­ződése. A meggyőződés rendszerint meggyőzés eredménye. Valaki meggyőz igazsága felől s nekünk fel kell adnunk addigi gondolatainkat, vagy éppen gondolataink kuszáltságát és rendezni kell azokat. Pál is ilyen értelemben meggyőződött ember, Krisztus és az ö Szent Lelke győzte meg. Ebben a részben azt hangoztatja, hogy meggyőződése olyan sziklaszilárd, hogy azt semmi és senki megingatná, meggyengíteni, tőle elvenni nem tudja. Azt amit itt meggyőződésnek mondunk, akár így is mondhatnánk: hit. A hite ilyen erős az apostolnak. Nem pillanatnyi lelkesedés fűti Pált, hanem egész eddigi élettapasztalata jó fedezet arra, amiben ilyen bizonyosan hisz. Mi a meggyőződése e versek szerint? Senki nem vádolhat, ha Isten fölmentett. Tudniillik Isten előtt nem vádolhat már senki. A keresztyén ember azt hiszi, hogy Isten, elrendezte egyszer és mindenkorra az ő ügyét. Az élete így az alapjaiban meg van oldva. Nem vádolhat már a sátán. A szentírásban a sátán egyik szerepe az ember bevádolása Isten előtt (Jób kv.!). Nemcsak bűnbe ejt csábításaival, hanem a bűnbeesett embert bevádolja az Istennél. Vádjai lehullanak az Isten üdvözítő szeretetén. Nem vádolhat már a másik ember. Nincsen olyan ember, aki annyi rosszat tudna rólunk, aki annyi bűnünket ismerné, mint Isten és ö mégis szeret. Nem vádolhat már a saját lelkiismeretem sem, Isten nagyobb a mi szívünknél (1. Jn. 3,20)! Minden nehézségen diadalmaskodunk Istennel. A keresztyén embert minden körülmények között bizakodás, reménység, derűlátás tölti el, hi­szen nemcsak saját véges erejével kell számolnia, hanem a hatalmas Isten végtelen lehetőségeivel is. A keresztyén ember élete sem nehézség- és problémamentes, de sohasem csak a nehézségeket nézi, hanem reálisan számol a nehézségek felett diadalmaskodó Istennel. Ez a hit a húsvéti hit­ből egyenesen következik. Ha Isten Fia legyőzte a halált, bizonyos, hogy minden ennél kisebb nehézséget is le tud győzni! Ez a mindenen diadal­maskodó Krisztuson alapszik. Senki és semmi sem szakaszthat el a Krisztus szeretetétől. Istennek az az üdvösséges akarata, hogy az ember Vele éljen, az Ö szeretetében. Ezen nem változtat semmi és senki. Sem a sorsom, végzetem, sem balszeren­csém, semmi, még a halál sem, pedig ez. valóban elválaszt mindentől az életben, szeretteimtől éppenúgy, mint munkámtól. A halálban sem kerü­lünk kívül a Krisztus Szeretetén. Ha Isten annyira szeretett, hogy egy­szülött Piát adta értünk, semmi sem akadályozhatja meg üdvösségünket* senki és semmi sem foszthat meg Istennek irántunk való szeretetétől. Ol­vastam, hogy Németországban, Babelsbergben egy evangélikus süketnóma* vak szeretetotthonban a bejárat fölött ez a felírás áll: „Tudjuk, hogy azok­nak, akik Istent szeretik, minden javukra van”, Róma 8, 28. Ez a felírás arra figyelmeztet azon a helyen, hogy még olyan szerencsétlen sors, mint a süketnémaság, vagy vakság sem független az Isten szeretetétől! Ez a szakasz himnusz, diadalénak Pál apostol meggyőződéséről. Pál kétszer lesz énekessé a Római levélben, egyszer itt, egyszer meg a li. fe­jezet végén. Mindkétszer azért zeng győzelmi éneket, mert az Isten cso­dálatos kegyelmét nagy összefüggésekben érti meg, ez csodálkoztatja el és ad diadaléneket az ajkára. Pál itt egy hosszú szakaszt zár le a Római levélben és ezt a lezárást Isten kegyelmének magasztalásával teszi. A Krisztusban való megváltásról és megigazulásról szóló tanítás gyönyörű záróakkordja ez a néhány vers. Ezt a himnuszt nekünk is meg kell ta­nulnunk énekelni! H. K. UIIIIIIIIIIII!lll!llllllllllllll!IIIIIIIIIIIIIIII!llllllll!ll!llllllllllllll!l||!l!llll!l!lllllllll!l|||||||||!|||||||||||||j]|||||!|||||||||||||||!||||||]|||||||||||!||||||||j|||||||||||||[||u| NAPRÓL—NAPRA HÉTFŐ: — Zsolt. 119, 19. — A keresztyén ember túllát e világon az örök élet és Isten országa felé. KEDD: — Ézs. 65, 2. — Az Űr utánanyúl az elveszettnek, megkeresi és megőrzi azt. SZERDA: — Hős. 6, 4. — Ha életünk Isten irántunk megmutatkozó szeretetéből táplálkozik, a mi szeretetünk is állandó lesz. CSÜTÖRTÖK: — Zsolt. 116, 8. — Testünknek, lelkűnknek Isten a gondviselő, szabadító Atyja. PÉNTEK: — Jer. 7, 5—7. — Űjjá kell születnünk, hogy Istenéi le­hessünk. SZOMBAT: — Péld. 17, 5. — Az újjászületett ember életének látható jelei: a szeretet, irgalmasság, kegyesség. J. Az Alföld csendjében Siófokon (Fő n. 111.) minden vasárnap de. 11 órakor. Balatonkenesén július, augusztus hó 2. és 4. vasárnapján du. 2 óraikor a refor­mátus templomban. Balatonvilágoson a nyári hónapok 2. és 4. vasárnapjain 5 órakor a Drenyovszky vl Iáiban. Zamárfiiban minden hónap 2. vasárnap­ján 11 órakor, minden hónap 4. vasár­napján, 2 órakor a reíormátus imaházban. Balatonszárszón az egyházi üdülőben minden vasárnap 10 óraikor a lelkész! hi- vaita.han a hónap 4. vasárnapján 11 óra­kor. Balatonszemeren a hónap 2. és 4. va­sárnapj«án V29 órakor a fatcmplcmbacn. Balatonlellén a hónap 1. vasárnapján este V2S órakor és a hónap 3. vasárnap­ján de. 9 órakor a református templom­ban, Bala*onbogtáron a hónap 1. vasárnap­ján este Va7 óraiker, a hónap 3. vasárnap­ján y2ll órakor a református lempuom- ban. Fonyódon a hónap 1. vasárnapján V2IO óraikor a hónap 3. vasárnapján 2 órakor a közps protestáns templomban. Balatonfenyvesén a hón: p 1. vasárnap­ján 11 órakor, a hónap 3. vasárnapján 4 órakor. evangélikus elet A Magyarorszagi tvangeLikus fc-gyeteme? ibgyiiaz sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság, f elelős szerkesztő; Groó Gyula Felelős kiadó. Juiias2 Géza SzerKesztőseg es kiadóhivatal; Budapest, Vili., Üllői u. 24. Előfizetési ára egy évié 60,— Ft, félévre 30,— Ft. Telefon 142—074. Csekkszámla. 20412—VIII. 10 000 példányban nyomatott ZRÍNYI NYOMDA Peleios Bolgár Imre Keszthelyen minden vasárnap de. 10 órakor Tapolcán a hónap 2. és 4. vasárnapján de. Vall órakor. Sümegen a hónap 2. és 4. vasárnapján | du. 4 órakor a protestáns templomban, Badacsonytomajban minden hónap 1.1 vasárnapján de. 11 órakor a katoliűcus | plébánia alagsorában, Balatonmáriafürdőn minden hónap 3. vasárnapján du y26 órakor. Gyc-mesdiáson minden vasárnap du. 3. órakor a Kapernaumban. Révfülöpön a hónap 2. és 4. vasárnap­ján de. 9 órakor. (Bibliaóra minden pén­teken du. 5 óraikor.) Balatonszepezden minden vasárnap de. Vall órakor. Ábrahámhegyen a hónap 1., 3. és 5. va- 1 sómapján. Baiatcnftireden minden hó utolsó va- * sárnapjám de. 9 órakor a református k templomban. Balaíonakaiiban minden hó utolsó va- S sóm apján 12 órakor az evangélikus | templomban. Balatonalmádiban minden vasárnap du, I 4 órakor az evangélikus templomban. | Balatorfűzfőn minden hó 4. vasárnap- ß ján a református temp ombm V25 órakor. | Alsóörsön július 13-án és szeptember j 14-én du, y25 órakor a református temp- ü lomban. • : • Megjelent az IMÄDSÄGOS | • I KÖNYV az ifjúság számára! , ! GEOÖ GYULA fordításában. : <1 : • j 5 Ara: 13,— Ft. ; • * i Kapható a Sajtóosztály irattér-: • jesztésében, Bp., VIII. Üllői út 24. • Gulyás Pálnak van egy ilyen cí­mű verskötete. Ez jutott az eszem­be, amikor ezen a tikkasztóan me­leg augusztusi vasárnapon átdöcög­tünk a Tisza-hídon s kitárult előt­tünk a békési síkság. Akácosok ár­nyékában megbúvó falvak, tanyák népe itt sokfelé tömegeiben evan­gélikus; errefelé vannak legnépe­sebb gyülekezeteink országos vi­szonylatban is. Hogyan él egyhá­zunk népe itt a nagy békési síksá­gon, — az „Alföld csendjében”? Kedves, fehérfalú templom a nagyszénási, halványkékre festett dongaboltozatú famennyezete meleg­gé, otthonossá teszi. Csak persze kicsi már ez a 350 ülőhelyes épület a közel négyezres lélekszámú gyü­lekezetnek. Most is, ezen a nyári közvasárnapon is megtelt zsúfolásig, ami persze nem nagy szó ekkora lé- lekszam mellett, viszont alföldi mér­tékkel mérve örvendetes. Sok az ifjúság a templomban s en­nek csak örülni lehet; mint fecs­kék a telegráfdróton, úgy ülnek a leányok a karzat szélén. A kedves­hangú kis orgona — idén hozták rendbe ezt is — billentyűzete fölé most Paskó György, az európai si­kereket szerzett ifjú orgonaművész hajlik. Most „csak” kántor, — csak? — úgy látom, ő nem így érzi, egész szívvel látja el ezt a szent szolgá­latot. Hiszen Bach is az volt és — az is maradt mindvégig, a lipcsei Tamás-templom nagyságában is alá­zatos és alázatosságában óriássá nőtt muzsikusa. 1 Koren Emil püspökhelyettes a va­sárnapi lecke alapján az efezusi vé­nektől búcsúzó Pál apostolról be­szél, aki a megtérés evangéliumát hagyta örökségül gyülekezetének. Az oltáron magasra sült pirosló ke­nyér mosolyog, a templom falain kalászkoszorú: aratási hálaadást tart ma a gyülekezet. Istentisztelet után a papiak kertjében hosszú asztalo­kat terítenek. Egy kedves szokás szerint ezen a napon a gyülekezet presbiterei együtt ünnepelnek. Míg a készülődés folyik, a kert egy zu­gában összeülnek — nem az efezu­si, hanem a nagyszénási — „vének”, hogy papjukkal és a püspöfchelyet- tessel megbeszéljék a gyülekezet égető kérdéseit. Éledő gyülekezet, — talán így lelhetne összefoglalni azt a képet, ami ebből a beszélgetésből kibontakozik. Gondok és nehézsé­gek is, de tervek és reménységek is. A düledező papiak helyébe újat szeretne építeni a gyülekezet s a ré­giből gyülekezeti termet, mert ez nagyon hiányzik. A gyülekezeti munkának fűthető helyiségre van szüksége, s ha ez meglesz, remél­hető, hogy a munka is jobban be­indul. így fonódik egymásba szük­séglet és eredmény; az élet teremti a kérdéseket, de azokat meg sem is oldhatja más, mint maga az ön­magának utat törő élet. S ahol nincs élet, ott kérdések sincsenek... Vannak már jelei annak, hogy ez a nagy gyülekezet — a Dunántúlon öt is kitelne belőle — élni akar. Két éve újrafedték a templomot, a fel­ügyelő áldozatkészségéiből keresz­telőmedence került a templomba, — mert addig nem volt, — s az idén sokezer forintos költséggel új kerí­tést építettek. Az egyik, — ötszáz­lelkes — tanyaközpont is imaházat szeretne kapni. Mozdul az Alföld csendjében, ebben a gyülekezetben is, ha lassú ütemmel is, az élet. Történeti és társadalmi körülmé­nyek sok mindent érthetőbbé tesz­nek. Ez a nép évszázadokig uradal­mi cselédsorban élt: a Károlyiak, Geisztek, Bertoldok kenyerét ette. A felszabadulás óta él csak a maga kenyerén s most tanulja még a ma­ga lábán járást. Rá kell még szok­nia az öná-lóságra, a szabadabb, ha- tározottab mozdulatú életre, mely­ben maga dönt sorsáról s nem vár mindig kívülről indítást. Persze az is nyilvánvaló, hogy en­nek a gyülekezetnek az élete is sok szállal összefügg a nagyobb egyházi testek életével és ez természetes is. Az egyházmegye és az egyházkerü­let még függő kérdéseinek mielőbbi megoldása nagyot lendít majd en­nek a gyülekezetnek az életén is. Test az egyház, élő szervezet, hol a tagok megérzik egymás örömét, gondját, együtt küszködnek és együtt kapnak új erőre. S egész egyházunk népének élete bele van ágyazva az ország népének nagy összefüggé­seibe is. öntudatra ébredő nép épít magának méltó egyházi életet. Groó Gyula *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom