Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-08-17 / 33. szám
XXIII. ÉVFOLYAM, 33. szám 1958. AUGUSZTUS 17. ÁRA: 1,40 FORINT* ALKOTMÁNYUNK A jó törvény a legnagyobb áldások közé tartozik* mert az országban a ■L V rendet s a békés építést biztosítja. Régi tapasztalat, hogy ahol nines jó törvény, vagy ahol a törvényt nem hajtják végre, ott zűrzavar, önkény, nyugtalanság jellemzi az emberi életet. Népköztársaságunk legfőbb törvénye: Alkotmányunk, melyet augusztus 20-án ünnepel hazánk népe. Elmondhatjuk, hogy Alkotmányunk — jó törvény. Megtartása és meg- tartatása rendet, békét, szabadságot biztosít hazánk polgárai számára. A Ikotmányunk jó alapra van építve: a munkára. Ma már ezt termé_ szétesnek tartjuk, pedig nem is olyan régen, alig másfél évtizeddel ezelőtt, másként volt ez nálunk, Magyarországon is. Akkoriban nálunk az alkotmány és a törvénykezés alapja a királyi korona volt. Nem a király maga, hanem a koronája, amit trónralépésekor a fejére tettek. Tehát az alkotmány és a törvényesség alapja nem volt más, mint a király kalapja! A bíróságokon ennek nevében hirdették ki az ítéleteket, s ez biztosította a „jogrend”-et! Pár száz évvel ezelőtt Svájcban a királyi helytartó kalapját póznára tűzték s a népnek fejet kellett hajtania a helytartói kalap előtt, amire az akkori svájci nép, élén a hős Teli Vilmossal, nem volt hajlandó. Minket, magyarokat ettől a furcsa jogrendtől lényegileg Nép- köztársaságunk Alkotmánya szabadított meg, amikor hazánkban a társadalmi és közösségi élet alapjává a munkát tette. Szép összhangban áll ez a Bibliával, ahol azt olvassuk: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék“ (2. Tessz 3, 10). A munkára alapozott Alkotmányunk a dolgozó nép társadalmi rendjét védi. Már Luther Márton tisztán látta, hogy a törvény nem annyira Valaki ellen, mint inkább valakiért van. Amikor a tízparancsolat szerint nem szabad lopni, ezt Isten nem a zsiványok miatt rendelte el, hanem azért, hogy a tisztességes emberek javait védje. A világi törvények s az alkotmány rendje is mindig védenek valakit, vagy valakiket. A királyi koronára alapozott alkotmány a középkori társadalmi rendet s annak haszonélvezőit védte, világos, hogy a többség, főleg a dolgozó nép rovására. A mi Alkotmányunk a dolgozók alkotmánya: a dolgozókat védelmezi és segíti, hogy zavartalanul végezhessék békés építő munkájukat egész népünk javára és előmenetelére. A Ikotmányunk a többség alkotmánya, hiszen a nép óriási többsége dol- gőzökből áll. Egyházunk népének a túlnyomó többségét is dolgozó, inunkájukból élő emberek alkotják. Egyházunk vezetői, lelkészei tehát természetesnek tartják, hogy egyházi szolgálatot nálunk csak az végezhet, aki Népköztársaságunk Alkotmányára esküt tett. Ez azért is természetes, mivel Alkotmányunk minden állampolgár számára a lelkiismereti szabadság mellett biztosítja a vallás szabad gyakorlatát is. Egyházunk népének szabad vallásgyakorlatát még külön'-Egyezmény is védi és biztosítja. Ezt .a szabadságot azzal kell ma leginkább védenünk, hogy nem engedjük gyülekezeteinket ellenforradalmi gócpontokká változtatni, amire nagy volt a kísértés 1956 őszén. Most hogy evangélikus egyházunk lényegileg megtisztult az ellenforradalom velejáróitól, az elszenvedett súlyos károkat nagyobb állampolgári hűséggel, képmutatás nélküli békeszolgálattal igyekszünk kiküszöbölni. Állampolgári kötelességeink teljesítése éppúgy, mint a hazaszeretet, Isten igéjének előírása számunkra. A hazáját és egyházát példásan szerető evangélikus hivő a szocialista társadalmi rendben Krisztus egyházának útját egyengeti. Az egyház nincs kötve semmilyen társadalmi rendhez sem, fontos, hogy mint egyes hivő emberek se legyünk lekötelezve a letűnt társadalmi x-endhez, hiszen Krisztus Urunk szabadságra hívott el bennünket. Tudjunk tehát élni azzal a szabadsággal, amelyet Alkotmányunk biztosít számunkra úgy is, mint hivő emberek szsámára. Az 1956-os ellenforradalom súlyos próbája tette Népköztársaságunkat. A próbán túl vagyunk, s Forradalmi Munkas-Paraszt Kormányunk azon van, hogy Alkotmányunkat minél jobban belevigye' az életbe, tehát hogy azt megtartsa és megtartassa. A feszültségekkel terhes világpolitikai helyzetben azzal segítjük elő a kibontakozást s a világbákét, ha mint jó állampolgárok, Alkotmányunk szellemében élünk és munkálkodunk. Ügy is, mint magyarok, s úgy is, mint evangélikusok, mindezt örömmel vállaljuk, hiszen Isten igéjéből tudjuk, hogy az állam Isten szolgája a mi javunkra (Rám. 13,4). D. dr. Veto Lajos ^Jlléqeqtf$ z.eif cStookh o lm róí Egyházi megnyilatkozások a stockholmi kongresszuson EQV hónappal ezelőtt volt Stockholmban a leszerelési és együttműködési kongresszus. Az ott elhangzottak, a konferencia munkája és nyilatkozata azóta is az érdeklődés homlokterében vannak. A konferencián részt vettek politikai és világnézeti különbségek nélkül a béke nemzetközi képviselői, a világ minden részéről. Érthető tehát, hogy ezen a kongresszuson az eddigi békegyűlésekhez képest feltűnően sok volt a különböző egyházak képviselőinek megnyilatkozása. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Mint már hírt adtunk róla, a nigériai (Nyugat-Afrika) Ibadanban megtartották az első össz-afrikai egyházi konferenciát. A konferencia elnöke, Francis Ibian, megnyitóbeszédében vázolta azt a hatalmas változást, amely Afrikában az utolsó évtizedekben végbement. Már nem abban az Afrikában élünk, amelyet Livingston ismert, hanem egy olyan földön, amely öntudatra ébredt, s az iparosodás kérdéseivel küzködik és ahol a kereszténységet új feladatok várják. Az afrikai egyházak hálásak a misszió munkájáért, most azonban el akarnák indulni az önállóság útján. Azelőtt Afrikát a sötét földrésznek nevezték; ezután szeretnének a világosság és az igazság földrészé lenni. A különböző keresztyén felekezeteknek egységre kell törekednie. A konferencia örömmel üdvözölte az önállóságukat és függetlenségüket kivívott új afrikai államokat. Felhívta a gyarmati államdkat, hogy ezt a folyamatot a jövőben támogassák. Az új afrikai államoknak biztosítani kell az általános emberi jogokat, a szervezkedési, a szólás- és a vallásszabadságot. Ebben a fejlődésben az egyháznak prófétai, nevelő és lelkipásztori feladata van. Az egyház nem lehet semleges a politikai és társadalmi kérdésekben, hanem az igazságot kell támogatnia és az elnyomottak szószólójává kell lennie. Minket elsősorban Grősz Józsel kalocsai érsek üzenete érint, akinek levelét a magyar küldöttség egyik tagja. Mag Béla címzetes apát olvasta fel a kongresszus plenáris ülésen. Az érsek nyilatkozata határozottan állást foglalt a háború ellen. A katolikus egyház felfogása szerint — mondja az üzenet — a háború semmilyen körülmények között sem jelenthet erényt. A háborút nem lehet Isten számlájára íxni, hanem csak az emberére. És ha ez így van, akkor a háborút nem tekinthetjük elkerülhetetlen végzetnek. A háború emberi dolog, távoltartásához emberi erőfeszítésekre és emberi eszközökre van szükség. „Adja Isten, hogy mindazok legyőzhetetlen többségként egyesüljenek, akiknek szívében és szemében nem az a láng a legragyogóbb, amelynél kardokat kovácsolnak, hanem az a másik láng, amelynél a kardokat a kultúra ekevasává és eszközeivé alakítják át“ — fejeződik be az érsek üzenete. Niemöller Márton is írásbeli Üzenettel köszöntötte a kongresszust. Minden kockán forog — írja — és ezért minden, erőt latba kell vetni, mindent meg kell tenni, hogy ezen a válságon úrrá lehessünk. Collins L. John kanonok, a Szent Pál székesegyház papjának nézete szerint a' nukleáris fegyverek gyártása és felhalmozása gonosz és esztelen dolog, mely semmiképpen sem egyeztethető össze a keresztyén evangéliummal. Endico$ James kanadai protestáns lelkész élesen mutatott rá azokra az erkölcsi visszásságokra, amelyek a felfegyverkezéssel járnak együtt. Egyre növekszik az elszegényedés a fegyverkezés következtében, ugyanakkor fokozódnak az emberi igények a világ minden táján. Ezt a különbséget az elmaradott népek nem fogják sokáig tűrni. Ha az egész világ mint egységes egész össze nem fog, akkor mindnyájan katasztrófa felé rohanunk. Meg kell győznünk a kormányokat, hogy a legjobb üzlet, ha nem gyártanak fegyvereket. Ettől erkölcsi javulást, jobb szociális viszonyokat és gyermekeink számára jobb jövendőt lehet remélni. Igen jelentős volt Ivvand Hans Joachim bonni teológiai, professzor felszólalása. Elmondotta, hogy hazájának nagy része pártkülönbség nélkül boldog lenne, ha a megosztott Németországban mégis csak sikerülne elkerülni az atomfegyverkezést. Sokan vannak, akik ezt nem látják még, de a régi képzetek kezdenek olvadni, mint a hó tavasszal. Ha néha úgy is tűnik, mintha újra visszatérne a jégkorszak, bátor szívvel kell arra gondolnunk, hogy az ilyen hidegbetörésekkel szemben áll a természet törvénye. Az pedig reménységünk szerint tavaszt ígér. Ez a reménység munkánk legfontosabb eleme. Az atomerők felfedezése következtében a saját kezünkre van bízva az emberi élet. Itt Stockholmban szimbolikusan kinyújtjuk kezeinket és szilárdan megragadjuk egymás kezét, hogy együtt tehessünk lépéseket ezért. Vérrel bemocskolt kezek nem fogják tudni megragadni az eljövendő boldog korszakot — fejezte be beszédét Iwand professzor. Goring kanadai lelkész hangsúlyozta, hogy a kanadai keresztyének egyik csoportjának megbízásából van jelen a békekongresszuson. A kanadai keresztyének, mint Krisztus követői megkísérlik, hogy békességszerzők legyenek és Uruknak, a Békesség Fejedelmének szolgáljanak. Mint Krisztus követője, az atomiáborút teljes egészében elutasítón — mondotta. Azt reméli, hogy a béke érdekében Stockholmban is történhet valami, mert nincs nagyobb rossz az atomháborúnál és az atomháborúra nincs igazolási lehetőség. Hiszi, hogy Isten azoknak az oldalán áll és azoknak az imádságaira fog válaszolni, akik a békét akarják. Mindaddig, amíg lesznek jóalcaratú emberek a földön, akik a békéért harcolnak, nemcsak, a háború elkerülése, hanem a lefegyverzés is lehetséges. Forbeck Ragnar norvég evangélikus lelkész felszólalását így fejezte be: „Békemunkánkban a mi Urunk Jézus Krisztusnak, a Békesség Fejedelmének nevében haladunk előre mi, a világ béke-mozgalom keresztyénéi abban a meggyőződésben, hogy utunk Krisztusnak az útja is.“ Hatalmas beszédet tartott Nyikoláj metropoiita, az orosz ortodox egyház képviselője. Meggyőződése, hogy mindenekelőtt a keresztyénele vannak abban a helyzetben, hogy befolyásukkal az erő politikáját a béke politikájává változtassák. Beszédének további részében Nyikoláj metropolita rámutatott arra, hogy a keresztyéneknek milyen nagy a felelőssége a háború és béke kérdésében. Nekünk keresztyéneknek — mondotta — nincs jogunk arra, hogy elfeledjük, amit Krisztus végrendeletként hagyott meg nekünk, hogy ti. békében éljünk, hogy Isten fiainak azokat nevezte, akik a földön békét szereznek. Vajon odáig jutottunk csakugyan mi keresztyének, hogy többé nem értjük az evangéliumot? Felszólította az összes egyházakat, hogy erősítsék a béke-igehirdetéseket, egyesítsék híveiket a sajtó segítségével, gyűlések és beszédek révén a nukleáris fegyverek felhasználása elleni küzdelemben. A stockholmi kongresszuson részt vett keresztyének egyetértettek abban, hogy a stockholmi kongresszus általános emberi érvényű határozatait minden vallás és minden keresztyén felekezet a maga hitelvi alapjainak megfelelően képviselheti és az élet valóságába beleviheti. Azok a kongresszusi tagok, akik a prágai keresztyén békekonferencián részt vettek (A prágai konferenciáról már lapunk korábbi számaiban hírt adtunk. Szerk.), á stockholmi kongresszuson különösen megerősödtek abban a korábbi felfogásukban, hogy az atomkorszakba jutott keresztyép, emberiségnek halaszthatatlan feladata egy olyan világzsinat összehívása, amely kellő és alapos előkészítés után kizárólag annak szenteli munkáját, hogy a jelenkor egészen új problémáira keressen feleletet az örök isteni kinyilatkoztatás alapján. A „Keresztyén Békesz@lgálal' kongresszusa Berlinben Ez a szexvezet különböző exxrópai országtíklbain élő keresztyének együttműködése a világ békéjének érdekében. Ez évi nemzetközi konferenciáját Berlinben tartotta. A résztvevők között többek között ott volt D. dr. Grüber berlini prépost, D. Ilromádka pi-ágai teológiai dékán, dr. Rasker hollandiai teológiai professzor és Hamel naumburgi lelkész. Hromádka profeszor előadásában arról beszélt, hogy az ún. keresztyén Európában még ott kísért a XVIII. és XIX. század nacionalizmusának öröksége. Másfelől Európa nem dolgozta fel még az orosz októberi forradalom tanulságait sem, A mai Európa feszültségei jórészt ebből a kettős elmaradásból adódnak. A professzor szerint az új kezdet feltétele, hogy a népek legyőzzék azokat a történelmükből származó akadályokat, amik őket elválasztják. Ez azt jelenti, hogy kölcsönösen fel kell ismernünk a magunk vétkeit és meg kell egymásnak bocsátanunk. Csak ha úgy találkozunk egymással, mint akik tudják, hogy bűnösök és ezért reá va- gyxxnk utalva Isten bűnbocsánatára és egymás bűnbocsánatára, jöhet létre hitben, szeretetben és reménységben a népek közössége. Az egyház feladata, hogy a politikai kérdéseknek ezt a hitbeli hátterét felmutassa és a népeket a megbocsátás útjára vezesse. Ehhez azonban szükséges, hogy az egyház maga is megszabaduljon minden megkötö- zöttségétől. Az az egyház, amely az evangéliumból él, megtalálja a feleletet a jelen nagy kérdéseire is. A jelen nehézségeiért nem próbálja másokra hárítani a felelősséget, hanem bűnbánatot tart azért, hogy keresztyén népek indították el azt a katasztrófát, amely 1914-ben /kezdődött el és a hidegháborúban még ma is tart. Az egyháznak azon kell fáx-adoznia, hogy minden embert megért len a maga sajátos életében és körülményei között, s nem fog kommunistaeillenes keresztes hadjáratokra buzdítani. Az egyháznak komolyan kell tusakodnia a békéért s minden erejét arra kell fordítama, hogy bizonyságot tegyen Isten megbocsátó és segítő szeretetéről. Jézus Krisztus nem azért jött, hogy felekezeti vagy egyházpolitikai frontot építsen fel a világ lelten, hanem azért, hogy odaáldjon a problémáival küzdő ember mellé s közösséget vállaljon vele. Jézusnak ebből a szeretetéből, amely nem tanítás, hanem élő valóság, él az egyház, s erről tesz bizonyságot korunkban, amikor nyilvánvalóvá lett Isten ítélete, de végtelen kegyelme is. IMÁDSÁG Ó, igen irgalmas és kegyelmes, örökkévaló nagy Isten, szerelmes szent Atyám a Jézus Krisztusban! Aki megparancsoltad minékiink, hogy tiszta lelkiismereítel tenéked mindenkoron imádkozzunk és min- den jótéteményeidért alázatos hálákat adjunk: s meg is ígérted, hogy minket meg akarsz hallgatni és kérésünket megadni; töredelmes szivemnek teljes bizodalmából kérlek tégedet azon Szent Fiad. az én Uram Jézus Krisztusomnak dicsőséges nevében, küldjed el énhozzám igaz fogadások szerint a buzgóságos imádságnak Szentjeikét, hogy minden napon tégedet igaz hitből származott könyörgésemmel segítségül hívhassalak és illendő hálaadással imádhassalak. És mivel testemet az álomból már felköltötted s tűrhető egészségben mára felébresztetted, ébx'eszd fel annakokáérí ó Uram szívemet és a bűnöknek álmából, költsd fel, kérlek őtet is a vétkek halálából, hogy tenéked engedelmesen szolgálhassak, és tőled rendelt hivatalomban szorgalmasan eljárhassak. Cselekedő ezt velem, édes Istenem a te jó nevedért és annak örökkévaló dicsőségéért a mi Urunk Jézus Krisztus .által. Ámen. I« Acs Mihály: Arany Lánc. 1690/ Az Indonéziában lévő Egyházak Nemzeti Tanácsa nyílt levelet in- lézett az országukban élő hollandiai keresztyénekhez, azokhoz, akik sajnálkozásukat fejezték ki Hollandia állampolgárainak túlkapásai miatt, s akiknek az a határozott kérése, hogy Indonéziában maradhassanak. A levél helyesli az indonéz kormány törvényes eljárását a törvénytelen cselekedetek elkerülése végett és felhívást tett a keresztyén egységért és ajánlja az óvatosságot az incidensek elkerülése céljából. A Ghanabeli Missziók Nemzeti Tanácsa Gyűlésének két indonéziai delegátusa: Rev. B. Probovinoto és M. Winbum-T. Thomas kijelentették: „mint keresztyének, tartozunk keresni a megegyezést Krisztus lel- kületében, aki vonzani akar minden embert magához. A mi indonéz honfitársainktól pedig kérjük, hogy a hollandusokkal szemben tanúsított elzárkózó és barátságtalan magatartásukon változtassanak.” — De a delegátusok kinyilatkoztatják azt is, hogy ha újabb események adódnak, figyelembe kell venni az ország fejlődésbeli elmaradottságát, az 1949- ben történt nemzeti szuverenitás ki- nyilvánítását is és idegen gazdasági uralom elleni szabadság mozgalmat. Ugyanis a kereskedelmi vállalatok tőkéjének hetven százaléka még a hollandusok kezén van.
