Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-07-06 / 27. szám

ARATÁS ELE AZ ELMÚLT NAPOK EGYIKE­NEK' verőfényes délutánján kint jártam a határban. Szomorúság és öröm volt a szívemben, amikor lát­tam a nemsokára beérő búzatáblá­kat. Szomorúság amiatt, hogy a ke­vés eső miatt bizony sok vesztesége lesz népünknek, öröm amiatt, hogy nemsokára megérik a kenyér a be­takarításra. A mai napokban sokak szeme dolgozó parasztságunkon van, amikor emberek százai és ezrei kez­dik el az aratást, a holnap kenyerét biztosító munkát. Isten is megbiztat minket ez áldott munka kezdetén éppen a Miatyánk negyedik kérésé­ben: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” Ebben a ké­résben benne van a te gondod és az én gondom, milliók gondja és öröme, bizakodása és reméysége. AZ ARATÁS KÜSZÖBÉN ennek a kérésnek áldott biztatásából az első hangsúlyt erre a szóra teszem: kenyerünket. Ott a mezőn, amikor kezembe vettem pár búzakalászt, akkor kenyeret vettem a kezembe. Titkos parancsnok módjára ez in­dítja kora tavasztól késő őszig falusi népünket munkába. Városok ezres tömegeit a kenyérért való munka hívja gyárakba, bányákba, hivata­lokba, kórházakba. A kenyér mögött van sokak öröme, rohanása, élete, ereje. Hiszen áldás, erő, élet, egész­ség: ez a kenyér. De mindezeknél sokkal több akar lenni. Nemcsak ez, amit az egészből vágva kisebb vagy nagyobb karéjt odateszel asztalodra. Benne van minden, ami a testi éle­tedhez szükséges. Isten ki akarja tágítani látókörünket, hogy nemcsak a sütőkemencéig, vagy_ csupán a lisz­tesládákig lássunk. Ennél sokkal to­vább. Ne csodálkozz el, Iha mindez, amit itt felsorolok Luther Kis Káté­jából hozzátartozik a mindennapi ke­nyérhez: i,Étel, ital, ruházat, lábbeli, ház, gazdaság, szántóföld, barom, pénz, anyagi javak, derék házastár- sak, derék gyermekek, derék Iháznép, derék és hűséges felsőbbség, jó kor­mányzat, jó időjárás, béke, egészség, közrend, becsület, jó barátok, meg­bízható szomszédok és ezekhez ha­sonlók.” Igaza van népünknek, ami­kor azt mondja: „hogyha kenyerünk Van — mindenünk van.” A KENYÉR MÖGÖTT Isten yan. Hiszen a „mi Atyánkéhoz fordulunk ezzel a kéréssel. Isten neon becsüli le az anyagot. Teremtésének egy da­rabja a kenyér. Isten annyira komo­lyan veszi testi ügyünket, jólétünket, mint az üdvösségünket. Isten képes egy pár gyermekcipőről és egy darab kenyérről is tudomást venni. Hisz Ö bőséges Isten. Bőkezű még akkor is, Iha néha szűkén adja. Neki nem kell soha az áldások kapuját és üz­letét becsukni, hogy elfogyott az áru, vagy kimerült a bőség-boltja. Kenyérküzdelmünkben azért lehe­tünk örömmel, mert nagy, bőséges­kezű, kenyérosztogató Istenünk van. Ügy nézz a kenyérre, mint amiben fez az Isten jár nálad. Jézus is ott van kenyered mögött, ő, aki tudta mi az éhség. Aki éhe­zőket elégített meg. Aki azóta is so­kakat elégít meg ige-kenyérrel, tes­tével és vérével. Aki életét halálra adta, hogy sok éhező elégedjék meg bocsánatával. Falunkban van egy szép kenyérszegő szokás. A családfő az egész kenyér megszegése előtt ke­resztet rajzol késével a kenyér al­jára. Ebben a mozdulatban az van, hogy kereszt és szenvedés által van kenyér, de szeretném hinni, hogy Jézus Krisztus van emögött a ke­resztrajzoló mozdulat mögött. Szép szokás ez, ha ez a tartalom van mö­götte. Necsak a bőségeskezű Istent lásd nagynak a kenyér mögött, ha­nem az életét érted odaáldozott, bo­csánatot osztogató Jézusunkat is. SZABAD KÉRNI A KENYERET, de munkálkodni kell érte. A keresz­tyén szív ezt a kettőt teszi. Imádko­zik és becsületesen, jó lelkiismeret­tel, jó kedvvel dolgozik. Vallja, hogy emberé a küzdelem, Istené az áldás. Az imádság nem teszi se lustává, se kényelmessé. Mivel tudja, hogy Is­tene van a kenyere mögött. Elsősor­ban neki felelős munkájáért és min­den dolgáért. Ugyanakkor felelős munkájáért családjának, szeretteinek és az em­beri közösségnek. Imádkozik és dol­gozik magáért, és az embertársaiért. Nem öncélú a kenyérért való imád­sága és munkája. Aki így látja a kenyérért való küzdelmet, az tud há­lás lenni érte! Hálás lenni azért, hogy van munkája, kenyere és van kiért dolgoznia. A hálás munkás tud csak megelégedett lenni. Isten éppen a megelégedésre akar figyelmeztetni azzal, hogy naponkénti kenyérért imádkozzunk. Szabad előre gondol­ni, a holnapra. Csak nem szabad el­felejteni semmiben sem, legkevésbé a kenyérkérdésben: nem a ma nyug­szik a holnapon, hanem a holnap a mán. A holnap kenyeréért való hi­tetlen aggódás megkeserítheti a mát. Hány szülő dolgozott, verejtékezett gyermekéért, annak holnapjáért és az — sajnos — megfeledkezett róla. Nem válik-e sokszor a bizonyságtevő szó üres szólammá, mert együtt jaj­gatunk, panaszkodunk, aggódunk és kételkedünk a másikkal? Sokan ép­pen az aggódásunk miatt nem látják a keresztyén élet titkát. A keresz­tyén szív hálás és megelégedett, en­gedi, hogy a bőséges kezű Isten na­ponként elűzzön szívéből minden életfélelmet, engedi, hogy naponként levegye róla a gondot és engedi, hogy összeromboljon benne minden aggódó hitetlenség-kőfalat. AZ ARATÁSRA VÄRÖ KALÁ­SZOK lengenek a szélben. Várják a kaszák pendülését, várják a hatal­mas aratógépeket, várják a munkás .kezeket. Isten pedig várja munkánk­ra áldást osztva az aratás kezdetén alázatos imádságunkat: „Mindennapi kenyerünket —< add meg nekünk ma!” Hegyháti János fi magyar protestáns egyházak ökumenikus hírei Úgy állsz, mint a fancsali feszület Június 22-én a Rákospalota-újvá- rosi református templomban egyház­zenei áhítat volt, amelyen a helyi gyülekezet énekkara, valamint a bu­davári és cinkotai evangélikus gyü­lekezetek énekkara énekelt A gaz­dag műsorban Bach-, Schütz-, Mo- zart-művek mellett, mai szerzők al­ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN JULIUS 6-AN VASÁRNAP Deák tér de, 9 (úrv.) Kékén András dr. He. 11 (úrv.) Dóka Zoltán, du. 6 Kékén András dl-. Fasor de. 11 Koren Emil, du. 7 Mezősi György. Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Koren Emil Üllői út 24. de. fél 10 de. 11. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) SzHády Jenő dr. de. háromnegyed 12. Karácsony s. u. 31. de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyal Sándor, du. 6 Bács­kai Gusztóvné. Kőbánya de. ío. Veöreös Imre. utász u. 7. de. 9 Veöreös Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Drenyovszky János. Rákosfalva du. 5 Drenyovszky János. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci u. 129. de. 8 (úrv.) Gádor András. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10 Bencze Imre, du. 7. So- roksár-üjtelep de. fél 9. Bencze, Imre Rákospalota-MAV-télep de. fél 9. Rákos­palota de. 10. Rp. Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtősi Kálmán. Rákos­szentmihály de. fél 11 Tóth-Szőllős Mi­hály. Bécsikapu tér de. 9 Madocsai Miklós, de. 11 Várady Lajos, du. 7 (úrv.) Mado­csai Miklós. Toróezkő tér de. 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor. du. 5 Sárkány Tibor. XII., Tarcsay V. ú. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Csonka Albert. Buda­keszi de. 9. Pesthidegkút de. fél 11. Csonka Albert. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 Rezessy Zoltán. Német­völgyi u. 138. de. S Rezessy Zoltán dr. Kelenvölgy de. 9 Schreiner Vilmos. Bu­dafok de. 11 Schreiner Vilmos. Nagyté­tény du. 3 Schreiner Vilmos. Albertfalva de. 7 Schreiner Vilmos. Csillaghegy de. fél io Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11 löm 7­kotásai is előadásra kerültek. Az egyesített kar énekelte Gárdonyi „Mondjatok dicséretet...” kezdetű korálfeldolgozását, amelynek hatal­masan zengő harmóniája méltó be­fejezése volt az együttlétnek. A mű­sorban kiemelkedett Trajtler Gábor orgonajátéka. Walther „Jézus éle­temnek ...” kezdetű korálunkra írt orgona-partitájának előadása igazi egyházzenei élményt jelentett. Az estnek ökuménikus jellegét emelte ki Pintér István református és, Ma­docsai Miklós evangélikus lelkész igehirdetése. Köszönetét kell mon­danunk a helyi gyülekezet vendég­szeretetéért, Csorba István, Máté János és Trajtler Gábor karnagyok hűséges munkájáért és az énekkari tagok szolgálatáért. Legyen folytatá­sa ennek a jó kezdeményezésnek! Az ökumenikus kapcsolatok to- vábbápolása érdekében a debreceni evangélikus gyülekezet és a szomszé­dos református kistemplomi gyüleke­zet között szószékcsere indult meg. Ennek kapcsán Dr. Farkas Pál ref. esperes-lelkész az evangélikus, Szabó Gyula ev. lelkész a református templomban hirdette az igét. A lel­készeket mindkét egyház részéről sokan elkísérték a testvéri alkalom­ra. * A debreceni evangélikus gyüleke­zet, a hívek erre a célra juttatott ön­kéntes adományaiból, mintegy 13.000 forintos költséggel motorikus örgona- fújtatót szereltetett be templomába. Ezzel kapcsolatosan június 15-én a délelőtti istentiszteleten Dr. Sonkoly István hegedűművész játékát Garan- völgyi Vilmos presbiter kísérte or­gonán. Június 29-én este 6 órakor pedig zenés istentiszteleten orgona-, hegedű-, szóló- és karének-számok dicsérték az Urat. Gyülekezeti hírek — A Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap az oltárterítő színe: zöld. — A vasárnap oltári igéje: Lk. 5. 1—11. — szószéki igéje: 1 Kor. 9, 16—23. — A pátrói egyházközségben jú­nius 22-én a Gyülekezeti Segély va­sárnapja volt. A szolgálatot Hegy­háti János iharosberényi lelkész végezte. — D. Dr. Vető Lajos püspök júli­us 6-án szenteli lelkésszé Nagy Ist­ván lelkészjelöltet a celldömölki templomban. — A rákospalotai, illetve az irsai gyülekezetben szolgált június 8-án, illetve 15-én Rimár Jenő gyömrői lelkész. Mindkét istentisztelet offer- toriuma a gyömrői gyülekezet épít­kezésének célját szolgálta, összesen 1.656 Ft. összegben. — Az újcsanálosi és az arnóti gyülekezetben szolgált június 22-én Pásztor Pál, a Borsod-Hevesi egy­házmegye Gyülekezeti Segély-elő­adója a Gyülekezeti Segély-gyűjtés keretében. — A balatonszárszói egyházi üdü­lőben pihenő német vendégék jú­nius 24-én Veszprémbe látogattak. Délelőtt az evangélikus gyülekezet vendégei voltak. Meleg, testvéri légkörben késő délutánig folyt a be­szélgetés, melynek során a vendé­gek beszámoltak gyülekezeteikben végzett munkájukról. — CSALÁDI HÍREK. Rumy Zol­tán, a pécsi gyülekezet hűséges tagja június 18-án, 40 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése június 20-án volt. — Juretzky Istvánná június 7-én elhunyt. Az elhunytban Juharos Gyula, a budapest-józsef- városi gyülekezet presbitere édes­anyját gyászolja. fl balatonmenti üdülőhelyek istentiszteleti rendje Több olvasönk kérte, hogy a nyári hóna­pok idején az Evangélikus Elet rendsze­resen. közölje a Balaton-menti gyüleke­zetek istentiszteleti rendjét. Kérésüknek •eleget teszünk, és az elkövetkezendő hó­napokban minden számban közöljük, hogy a balatoni üdülőhelyeken hol és mi­kor vannak evangélikus istentiszteletek. Siófokon (Fő u, 111.) minden vasárnap de. 11 órakor. Balatonkenesén július, augusztus hó 2. és 4. vasárnapján du, 2 órakor a refor­mátus templomban. Balatonvilágoson a nyári hónapok 2. és 4. vasárnapjain 5 óraikor a Drenyovszky villában. Zamárdiban minden hónap 2. vasárnap­ján 11 órakor, minden hőnap 4. vasár­napján 2 órakor a református imaházban. Balatonszárszón az egyházi üdülőben minden vasárnap 10 órakor a lelkész! hi­vatalban a hónap 4. vasárnapján 11 óra­kor. Balatonszemesen a hónap 2. és 4. va­sárnapján V-9 órakor a fatemplomban. Balatonlellén a hónap 1. vasárnapján este '/,8 órakor és a hónap 3. vasárnap­ján de. 9, órakor a református templom­ban. Balatonbogláron a hónap 1, vasárnap­ján este Ví7 órakor, a hónap 3. vasárnap­ján V,U órakor a református templom­ban, Fonyódon a hónap 1, vasárnapján 7,10 órakor a hónap 3. vasárnapján 2 órakor a közös protestáns templomban, Balatonfenyvesen a hónap 1. vasárnap­ján 11 órakor, a hónap 3. vasárnapján 4 órakor. Keszthelyen minden vasárnap de, 10 órakor. Tapolcán a hónap 2. és 4. vasárnapján de. Vall órakor. Sümegen a hónap 2. és 4. vasárnapján du. 4 órakor a protestáns templomban. Badacsonytomajban minden hónap 1. vasárnapján de. 11 órakor a katolikus plébánia alagsorában. Balatonmáriafürdőn minden hónap 3. vasárnapján du. V26 órakor. Gyenesdiáson minden vasárnap du. 3. órakor a Kapernaumban. Révfülöpön a hónap 2. és 4. vasárnap­ján de. 9 órakor. (Bitíliaóna minden pén­teken du. 5 órakor.) Balatonszepezden minden vasárnap de. ■AU órakor. Ábrahámhegyen a hónap 1., 3. és 5 va­sárnapján. Balatonfüreflen minden hó utolsó va­sárnapján de. 9. órakor a református templomban. Balatonakaliban minden hó utolsó va­sárnapján 12 órakor az evangélikus templomban. Balatonalmádiban minden vasárnap du. 4 órakor az evangélikus templomban. Balatonfűzfőn minden hő 4. vasárnap­ján a református templomban V«S órakor. Alsóörsön jú'ius 13-án és szeptember 14-én du. 'AS órakor a református templomban. Az Északi Egyházkerület Tanácsának ülése Az Északi Evangélikus Egyházke­rület Tanácsa június 27-én D. Dr. Vető Lajos püspök é~ Dr. Fekete Zoltán felügyelő elnöklete alatt ülést tartott, melyen a püspök köszöntötte Dr. Fekete Zoltánt, kerületi felügye­lővé történt megválasztása alkalmá­ból. — A tanácsülés letárgyalta az 1957. évi népmozgalmi és gyüleke­zeti munkáról szóló jelentést, az 1957/58. tanévről szóló hitoktatási és az 1958. évi konfirmációi jelentést. Tárgyalta továbbá a számvevőszék jelentését, jóváhagyta az egyházme­gyék számadásait és költségvetéseit, elfogadta az egyházkerület 1957. évi zárszámadását, meghallgatta a Gyü­lekezeti Segély kerületi előadójának jelentését és szétosztotta az 1957. évi szórványgondozási offertóriumot. Az ülés végén a püspök egyházunk idő­szerű kérdéseiről és feladatairól adott tájékoztatást. — sokan csak ebből a szólás-mon­dásból ismerik Fancsali, mert a leg­több térképen bizony hiába keresi az ember. Pedig Fancsal van, az abaúji cserekét dombjai között. A feszület sem a képzelet szülötte. Történeté a XVIII. század felekezeti harcaira nyúlik vissza. Különös idők voltak ezek. Éberen kellett vigyáz­niuk eleinknek templomunkra, gyü- lekeztükre, mert a legkisebb jogsér­tés is veszélyeztethette létüket. Ebben a háttérben értjük meg a fan­csali kereszt történetét. 1775. május 9-én a szomszédos Forró római katolikus plébánosa, Androvits Nepomuki János tizenegy hívével — ásókkal, lapátokkal fel­szerelve — megjelent a fancsali evangélikus imaházat körülvevő temetőben. A fancsaliak döbbenten nézték, mire készülnek. Hamarosan kiderült a szándékuk. Egy harang­lábnak és feszületnek ásták a göd­röket. De ez a felállítandó feszület az evangélikusok felé nem a békes­séget hirdette, hanem hitük elleni támadás volt. A fancsaliak tiltakoz­tak s a királyi engedélyt kérték. En­gedélyük nem volt. Szó szót követett s végül a plébános azzal zárta a vi­tát: a király azt akarja amit én, és én azt, amit a király. — Neki semmi féle engedélyre nincs szüksége. Az evangélikusok nem hagyták magu­kat, Mária Teréziához fellebbeztek. Hasztalanul. A sok huzavona köz­ben a kereszt elkészült. Győző és le- győzöttek között a kirobbanó indu­lat a tettlegességig fokozódott. Az evangélikusság elkeseredéséről így ír 1786-bart a szemtanú, Petrisch Mihály oskolamester, akinek meg­fakult soraiból ismerjük a történ­teket: „Most már mi nyomorultak gyó­gyíthatatlan sebtől megsebezve hova fordulhatunk? Honnan kapunk vi­A KÖNYVEK VÉGIGKÍSÉRIK az életünket, A képeskönyvet forgató gyermek és a pápaszemmel olvasó öreg jelképezi ezt. De jó dolog is ol­vasni! A nyomtatott betűk száz és ezer ablakot nyitnak meg előttünk, amelyeken keresztül messzire nézhe­tünk az életben. Afrikai sivatag, pá­rizsi utca, kicsi magyar falu jelenik meg' és személyes ismerőseinkké vál­nak a lapokon szereplő emberek. Át­éljük az életüket. S miközben bele­látunk legbensőbb gondolataikba és rejtett érzéseikbe, befolyásolnak ben­nünket, elgondolkoztatnak, érzések­re hangolnak, megkönnyeztetnek vagy nevetésre fakasztanak, jóra vagy rosszra indítanak. Igen, az olvasás azért válik élet­kérdéssé, mert az életünket alakítja. A könyv sokkal nagyobb hatalom, mintsem gondolnánk. Csendesen pi­hen az asztalon vagy a polcon. Kész­ségesen engedelmeskedik ujjaink- nak, ha lapozzuk. Láthatatlanul azonban fordítva történik: a könyv vesz kézbe bennünket, behatol mé­lyen lelkűnkbe és észrevétlenül for­mál, irányít, EZÉRT NEM MINDEGY, hogy mit olvasunk. Az olvasott könyvek lehetnek életünk gazdagítói és lehet­nek — felesleges vagy káros teherté­telei. Amikor valaki minden szabad idejét felületes vagy izgalmas detek- tívregények társaságában tölti, ezzel valóban sikerül elűznie az unalmat, de egyúttal sikerül elütnie a drága időt is, amit sokkal jobban kihasz­nálhatott volna pihenésre, szórako­zásra. Különben is a robbanó élet­ben és a manapság megjelenő, ör­vendetesen sokféle új könyv között mennyiségileg csak keveset olvasha­tunk. Mindenképpen érdemes hát „mi­nőségi olvasásra” törekedni: kiválasztani a legjobb könyveket — regényben, verskötetben, foglalkozá­sunk vagy passziónk szakirodaimá­ban. A felnőttek e válogatást a többet olvasó és megbízható véleménnyel rendelkező ismerősöktől szerezhetik be. Valamirevaló mai lelkésznek is olyanok közé kell tartoznia, akiktől lelhet ilyesmit kérdezni. De külön kérdés a felnövő gyermekek olvas­mányainak kiválogatása. Helytelen lenne, ha a serdülő gyermekeink szá­mára felállítanánk valamiféle „til­tott könyvek jegyzékét”, — mond­ván, hogy ezt meg ezt nem szabad olvasnod. Ennek csak káros hatása lehet,, mert a kíváncsivá tett lelemé­nyes 'fiatal annál inkább elolvassa. Elleniben jó, ha tanácsoljuk gyerme­keinket, mit érdemes olvasniuk, de gondoskodunk is arról, hogy gondol­kozás! képességüknek és lelki érett­ségüknek megfelelő, élményt jelentő könyvek kerüljenek a kezükbe. DE SENKI NE GONDOLJA, hogy csak a keresztyén lelkiséget árasztó vagy úgynevezett erkölcsnemesítő gasztaló gyógyulást? Ezt bizony nem tudjak. Ilyen szerencsétlen helyzet­ben mély fájdalom tölt el bennün­ket. A pásztornak számtalan sóhaj­tása közt őrlődünk. Nem csak ma­gán, hanem nyilvános sírást (könyör­gést) is rendeztünk úgy, hogy az ima­ház zengett tőle. Így imáinkat ügyünk védelmezőjének, Istennek ajánlottuk. És amíg az egyház ol­talma máshonnan nem jön, serei• meirűket Krisztusra bízzuk, aki is­teni vérével egyházát megváltotta és megszentelte. Így sóhajtozunk: Uram Jézus, aki a Te egyházadat felbecsülhetetlen áron megszerez­ted, őrizd és oltalmazd meg azt. Ne engedd a pokol kapuit győzedelmes­kedni felette, hanem inkább kegye­sen őrizd meg, minket pedig ugyan­abban tégy szilárddá. Erősíts meg minket a Te igazságodban és szen­telj meg, mert a Te igéd igazság. Légy a mi vallásunknak legyőzhe­tetlen fenntartója, hogy a világ vé­géig fennmaradjon a lutheránus re­ligio. Ámen.” j.-. Múlt az idő. A kereszt, a há­borúságok elfelejtődtek. Ugyan mon­dogatják — honnan, honnan nem —> hogy az evangélikusoknak mégis igazat adtak, ha nem is Mária Te­rézia, a császár. A keresztbe bele­csapott a villám. Persze ezt nem lehetett szó nélkül hagyni s igye­keztek megcáfolni. Tény, hogy a fe­szület idővel megdőlt s innét ered­het a szólás-mondás. A feszület ma is megvan. Egv csa­lád őrzi kegyelettel a darabokra hullt rozsdás Krisztus-testet. Egyházaink között ma az egymás­ra találás korát éljük. A kereszt nem elválaszt, hanem összekapcsol min­ket. De a fancsali feszület arra is emlékeztet, hogy őseink egyházféltő szeretete sem hiányozhat belőlünk; Pintér Károly könyvek olvasására gondolunk. Nem régiben olvastam el egy tizennyolc éves francia lánynak az elmúlt évek­ben Nyugaton óriási sikert aratott regényét, a Jó feggelt búbánat-ot. Ez a könyv egy unatkozó, gazdag, a ten­gerparton üdülő lány nyári kaland­járól szól. De kevés könyv tükrözi ilyen hűen azt a lelki ürességet, cél­nélküliséget és boldogtalanságot, amelyet a mi korunk bizonyos réte­ge, az életben útját vesztett nyugati dekadens ifjúság átél, s amelynek tüneteivel másutt is találkozunk. A lelki válságnak ez a villámfénye ezt a könyvet például kifejezetten ke­resztyén emberek kezébe való olvas­mánnyá teszi. A „MIT OLVASSUNK?” mellett legalább olyan fontos kérdés a „Ho­gyan olvassunk?”. Nem elég, ha van­nak jó írók — ilyeneket szép szám­mal találunk a világirodalomban és a magyar irodalomban. A jó köny­vek azonban mit sem érnek „jó olva­sók” nélkül. Az olvasás is művészet. Szükséges hozzá a szépnek a szere- tete: hogy élvezni tudjuk egy tájle­írás vagy egy lélekrajz mesterművét. Az az ember, aki tud a Teremtő Is­ten csodálatos műhelyéről, a köny­vek lapjain át áhítatos lélekkel áll meg az élet szépségének ezer válto­zata előtt. Tudja, hogy ami szép, csak Tőle jöhet. Aztán szükséges az olvasás mű­vészetéhez a biztos világnézet. Ez az a mágnes, amely köré az olvasott dolgok sok kis szemcséje elrendező­dik. A mi számunkra, keresztyén emberek számára ez az egységes vi­lágkép, rendező látása az Isten igé­jén tájékozódó hit. Bibliánk nagyon is találóan fejezi ki: „Ne legyünk többé kiskorúak, akiket ides-tova hány-vet, űz-hajt, a tanításnak akár­mi szele” (Ef. 4,14). Az olvasáshoz valóban kell belső lelki kormány, máskülönben az olvasó lelkét a könyvek úgy dobálják ide-oda, mint a hullámok a kormányát vesztett csónakot. Keresztyén hitünk kor­mányával a betűk tengerében nagy­szerűen lehet előrehaladni éleslátá­sunk elmélyülésére, Veöreös Imre A Sajtóosztály HÍREI — Közöljük a lelkészekkel és hit­testvéreinkkel, hogy iratterjeszté­sünkben július 15-től augusztus 15-ig nyári leltározási szünet van. Ezért kérjük, hogy megrendelései­ket még július 15. előtt bonyolítsák le. — Mindennemű toronyóra speciális ja­vítását, építését garanciával vár-alom. Szaktanács, szalkbecslés hívásra helyszí-» neu is- Dűl Jenő, Kalocsa, Kossuth tu 33. Hz élet kéwkz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom