Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-06-22 / 25. szám
\ A széparcú bűn Mt 23,23—28. Első olvasásra úgy tűnik, nincsen ezekben a versekben semmi időszerű. Hol vannak ma már azok a farizeusok, akik olyan aggodalmaskodva számítgatták a tizedet, tisztogatták a szentedények külsejét és me- szelgették a sírokat, hogy az arra- járók valamiképpen a sírok közelében tisztátalanokká ne legyenek. Mégis időszerű ige ez, mert ma is bűn a képmiutatás és a képmutatók felett ma is hangzik Jézus ítélete! Amit látnak... Született képmutatók vagyunk. Valaki azt mondta: „Gyermekkoromban-azt hittem, hogy csak régen éltek farizeusok. Később rájöttem, hogy ma is sok képmutató él és felnőtt férfiúvá lettem, míg beláttam, hogy én is képmutató vagyok”. Bizony, képmutatók vagyunk mindahányat Egyszer megkéstünk a kukoricásunk kapálásával. Valaki jóindulatúan figyelmeztetett: „Kapálják meg mielőbb legalább a köszöntőjét”. „Mi az a köszöntő?” — kérdeztem. „Hát az út melletti rész, ahol látják” — felelte jóakaróm. Éppen ez a képmutatás kísértése: Csak a ..köszöntőre" vigyázzunk, mert azt látják. A többi, ott a szív mélyén maradhat úgy, amint van, így rejtőzik szép orca mögé a bűn, az élet tisztátalansága és rendetlensége. Ezt tették a régi farizeusok is. Vigyáztak a vallásos életük „köszöntőjére”, hogy az szép legyen. A tized leadva, előírások rendbsm — mert ezeket látják az emberek. Belül azonban — ahova csak Isten lát — minden undoksággal teljes. De nekünk is csak a „köszöntőnk” van rendben. Az igehallgatás, az imádság, az éneklés, sőt az úrvacsora is meg az egyházfenntartó hozzájárulás is gyakran nem más, mint a szép orca, mely mögött ott éktelenkedik mindaz, amit Jézus ebben az igében megítél. Azt mondja az Úr, hogy elhagytuk az irgalmasságot, mert nehéz valakin kézzel- lábbal, pénzzel és minden szükségessel segíteni. Elhagytuk a hűséget, mert amilyen nehéz Jézust hűségesen követni, ugyanolyan nehéz földi feladatainkat is napról napra hűségesen, szorgalmasan ellátni. És amit nem látnak Sokszor azonban tetszetős, de felületes szavak mögé rejtőzik a bűn. Ez is képmutatás! taten nevével és minden mással káromkodó ember nem ismeri el, hogy szennyesszójú, csak azt, hogy ő ideges. Az ünnepnapot felrúgó, aki nagyon jól megvan Isten igéje nélkül, Cinikusan azt mondja, hogy ő szorgalmas ernte, aki családjáért még a vasárnapot is feláldozza. A szüleit megkeserítő fiatal fiú vagy lány nem látja be szemtelenségét és komiszságót, hanem büszkén odavágja, hogy ő már nagykorú! A hetek vagy évek óta ádáz haragosokon nem látszik, hogy zavarban volnának. Inkább nagy könnyedén kijelentik: legfeljebb nem veszünk úrvacsorát... Sok házastárs rátalált már a kellemesebb harmadikra. De házasságtörésről senki sem beszél, hanem csak arról, hogy mindenkinek joga van a boldogsághoz .., „Minden a miénk” jelszóval lelkiismeretlenül folyik a lopás. Sokszor bizony keresztyének az enyves- kezűek. Csak egytől félnek: nehogy rajta kapják őket! Hát Istentől nem félnek? Istentől nem, mert azt a közmondást Istennek is meg kell értenie: „Ki mihez szegődik, azzal kenődik”. Azt mondják, hogy hazugság és csalás meg éppenséggel nincsen. Csak ügyes emberek vannak, akik úgy „dumálnák” és „hantáinak”, hogy mindenkit „átejtenek”. Szülőt, tanárt, hitvest, főnököt, ellenőrt — mindenkit! Felesleges szaporítani a példákat. Szép orcát mutatni, 'bűnt elrejteni: ez a képmuta*' tás. Isten mindkettőt látja Jézus ma is ítélettel sújtja a képmutatást, ezért nem lehet a képmutatónak sem földön, sem égen nyugalma. Ezért nem férhetnek meg a képmutatók egymás mellett. Mert egyik képmutató sem bízhat a másikban. Az Ország-Világ legutóbbi számában egy ügyes riport készült a Brüsszeli Világkiállításról. A riporter felteszi a kérdést: Szép-e a kiállítás? Azután ő maga felel is: nem szép, „mert a látogató makacsul azt akarja látni, amit nem mutatnak ...” „A kiállításon minden a békéről beszél. Nem a kiállított tárgyak tehetnek arról, ha az emberek olykor a béke helyett másra gondolnak. Rósz- szak a tapasztalataik.” Valóban nem a tárgyak a hibásak, hanem az ember, a képmutató ember, aki kifelé fordítja a szép arcát és elrejti a gyűlölködőt. Kiállítja és mutogatja azt a kezét, melyben a béke tárgyai vannak és eldugja azt a kezét, melyben a pusztítás eszközei vannak. Igen, nekünk, mai embereknek kiáltja az Úr: Jaj nektek, képmutatók! De mást is mond: Jézus Krisztusnak, Isten fiának vére megtisztít minden bűntől! És amikor a bűnös nem rejti már, hanem megvallja bűnét, lehull a szép, de csaló álorca, meghal a képmutatás. Ezért lesz minden idők időszerű verse Villon vallomása: Alszentek voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg! Józsa Márton Keskeny a járda Másfél méter széles aszfaltszegély kísérte a házsort. Ennyi, nem több. Ketten jól elférnek rajta, hárman talán. Az SZTK épületéből két fehérkö- venyes nő fordult ki. Fiatalok vol- , tak és nagyon vidámak. Jól is tet- lék. Nem is lett volna semmi hiba, ha remek hangulatuk nem terjed ki a járda egész szélességére, olyany- nyira, hogy ... Egy bácsi jött szembe, aki sem korban, sem kedélyben nem. vehette föl velük a versenyt, Egészen a járda szélére húzódott. Utat az ifjúságnak -j- gondolta talán■ A gyalogjáró és a kocsiút között tízcentis szint- különbség azonban sok lett volna évtizedeinek, amelyek összeszámolásához korántsem lett volna elég egyik kezének ujjait használni, Különben is lassan ment, de ekkor szinte megállt. Elkövette azonban azt a „hibát”, hogy nem lépett le. El is lökték félvállal. Erre ő igen enyhe szemrehányással a hangjában csak annyit jegyzett meg, hogy jobban már nem tudott félreállni. Meg kell adni, a „gázoló” hölgy azonnal bocsánatot kért, s a bácsi megengesztelödve folytatta útját. A két kacarászó fiatal hangulata szem- melláthatóan töretlen maradt, egymáshoz dőltek s úgy mentek tovább. Nem gondolom, hogy azonnyomban zsákban és hamuba., kellett volna bűnbánatot gyakorolniuk, de valami azért csak eszembe jutott. Nincs a világnak az a járdája, amelyik elég széles lenne ahhoz, hogy kizárja az összeütközés lehetőségét akkor, amikor vannak, akiknek gondatlan gondatlansága belékígyózik a mások útjába. S különösen megeshet ez fiatalokkal, öregek rovásra. Ennek a jelképévé lett számomra az a kis epizód Pesten, a Szentkirályi utcában. A súlyos baj ott kezdődik, amikor természetesnek vesszük, hogy a másiknak félre kell állni, nekünk persze — miért is kellene? Hiszen küzdelemre fölkent daliáknak érezzük magunkat, különösen (vagy legalább is) fiatalon. Te azért vagy, hogy dolgozzál — vágta oda egy „hálás” ifjú az édesanyja fejéhez a köböl formált szót. Na lépjen csak le, fater — biztatja a pelyhedző állá kamasz az idős szakmunkást a villamosnál, amikor arról van szó, hogy ki fér még fel a lépcsőre. S ha nem tud az öreg eléggé félreállni, akkor „megérdemli, hogy elüssék”. Félvállal —: vagy félvállról — „de nem fél szívvel”. Egész szívet betöltő nemtörődömséggel. Mert „a szív teljességéből szól a száj", s a tettek is valami hasonlót mutatnak. Természetesen nemcsak arról van szó, mintha az idősebbeknek joguk lenne önzőén csak alkalmazkodást várni az if jobbaktól. Ök már voltak fiatalok, ezek azonban még nem voltak vének, megérthetnék őket. De a fiatalság sem kérhet megértés címén egyszerűen félreáilást, különösen olyan félreáilást nem, amely inkább a köddé váláshoz hasonlít. $ mégsem lehet ezt a kérdést annak tisztázásával megoldani, hogy kinek mihez van „joga” etekintet- ben. Alert ha az ember — fiatal, vagy idősebb — törekvése csak any- nyi, hogy „jogait”/ érvényesítse, abból máris összeütközések sorozata adódik. Mert mindenütt keskeny a járda. Még azonosko- rúak számára is. Csak a szeretet „tágíthatja” ikt S mi, keresztyének, ne tudnánk, kitől kaphatjuk ezt?! B. Szenteli» meg AZ ÜNNEPNAPOT Reménységen felül.. • Szentháromság u. 3. vas. — Ap. Csel. 3, 1—16, Minél nagyobb a baj, annál halványabb és szegényesebb az ember szívében a reménység. Szenvedések és küzdelmek pergőtüzében megfáradd nyomorúságok és fájdalmak kohójában megfásult lelkek rendszerint nem sokat várnak már az élettől. Mai igénk éppen az ilyen, szegényes remény- ségű, megfásult életek számára szólaltatja meg Isten örömüzenetét: Fel a fejjel, teljék meg szívetek reménységgel, mert a kegyelem gazdag Istene megajándékozza övéit reménységen felül. O Miért várunk csupán könyörület-íilléreket, _ amikor egészséges, boldog, új életet is kaphatunk? Isten, szolgái által nem alamizsnát osztogat csupán, amely csak arra való, hogy egyik napról a másikra eltengessük életünket, hanem megújult életek boldog örömével akarja megajándékozni ezt a világot. S ezt az ajándékát az igében közli velünk. „A Názáreti Jézus nevében — járj!“ A parancs lehetetlennek látszik. Hogyan járhatna az évek óta bénán vergődő koldus? Isten szava azonban nem erőtelen fecsegés, hanem teremtő ige. Nyomában megerősödnek az elernyedt izmok, s a tehetetlenségre kárhoztatott emberek újra örömmel munkálkodhatnak embertársaik javára és Isten dicsőségére! Higgyünk Isten új életet teremtő igéjében, s újra visszatér életünkbe a boldog tenni- akarás, a munkához szükséges testi és lelki erő. az elvégzett munka öröme, s életünk, mely eddig csupa tehernek és nyomorúságnak látszott, egyszerre megtelik igazi örömmel és boldogsággal, O Miért várunk csupán múló hangulatot, amikor tartós életű julást is kaphatunk? A legtöbb embernek az a legfőbb kívánsága, hogy életében néha-néha legyen egy-egy felejthetetlen ünnep, amikor könnyű szórakozások és vidám hangulatok múló búíelejtőjével néhány órára kikapcsolód* hátik az élet nyomorúságából. Hogy az öröm és boldogság állandó vendég legyen szívében, azt már nem is reméli. Pedig Isten ilyen tartós életúju- lást kínál. Persze ehhez elsősorban az szükséges, hogy meglássuk nyomorúságunk igazi forrását: bűneinket, és meglegyen bennünk a szilárd elhatározás, hogy szakítsunk régi, bűnös életünkkel. Ezért csendül fel Péter ajkán az ünnepi hangulatot váró tömeg felé a mellbevágó vád: Megöltétek az élet fejedelmét! Ez a felismerés a kiinduló pontja minden életúju- lásnak: az élet fejedelme az én bűnömért halt meg a kereszten. Csak ezután következhet az őszinte bűnbánat és az igazi megtérés. Azért hirdet* teti Isten ma is szüntelenül törvényét, hogy szívünkben az őszinte bűnbánat által elvégezze ezt az igazi életúj ulást. © Részesei lehetünk a világ legnagyobb szenzációjának: Isten bűnbocsátó kegyelmének. Isten levette rólunk a bűnnek terhét, amikor Fiát bűneinkért halálra adta. A bunbocsánat mindenkié. Ezt Isten azzal mutatja meg, hogy a bűnbocsánat kegyelmét hirdeti. A bűn nagy mélységeit megjárt és a bűnbocsánat kegyelmét elnyert, megújult életű emberek ajkán ma is hangzik a boldog bizonyságtétel: Jézus Krisztus megbocsátotta minden bűnömet, és az ő kegyelméből boldog, örvendező, új életet nyertem! Félre hát a reménytelen csüggedéssel! Krisztus kegyelméből a mi számunkra is kész a legnagyobb ajándék, a boldog, örvendező új élet. Ha hittel elfogadjuk tőle, megvalósul a eagy csoda a mi életünkben is reménységen felük Selmeczj János Az éld kotla Gyülekezeti hírek — A Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. — A vasárnap oltári igéje: Lk 15.1— 10; szószéki igéje: Ap. Csel, 3.1— 16. — Rádiós igehirdetés lesz június 22-én a Petőfi Rádióban reggel léi 9-kor. Igét hirdet Csengődy László kerületi lelkész. — A Szilsárkány—sopronnémeti gyülekezet új presbitériumát, valamint új felügyelőit: Bertha Lajost és Dorner Istvánt június 8-án iktatta hivatalába Weltler Rezső esperes, — A gyulai gyülekezet a béke és barátság hónapjával kapcsolatban kulturális estet rendezett. Az atom- kérdésről előadást tartott dr. Boros János egyetemi tanár, Lagerlőf Zelmaró! megemlékezett Kiss György békéscsabai lelkész. Igét hirdetett Benkő István lelkész. A műsort énekszám és szavalat egészítette ki. — A pusztaottlakai gyülekezetben június 8-án volt a konfirmációi ünnepély. Délután a gerendás! ifjúság szolgált az új korfirmandusoknak. Az egész gyülekezetei megmozgató és bensőséges ünnepély szeretetven- dégséggel zárult. — A veszprémi gyülekezet a református egyházzal közösen június 8-án kulturális ünnepélyt tartott. Az ünnepélyeken Átok vagy áldás címen Bácskái Sándor egyetemi adjunktus tartott előadást. Lagerlőf Zelma svéd írónő születésének 100. évfordulójáról megemlékezett Füleky Béla tanár. Kádár Istvánná, Matko- vich László és Kotsis István verseket szavalt. Kezdő és záró igehirdetést Bodfl József református és Vető Béla evangélikus lelkész tartottak. — Az Evangélikus Teológiai Akadémia pénteken, június 20-án délután 6 órai kezdettel tartotta tanévzáró Istentiszteletét az Akadémia díszermében, amelyen az istentiszteleti szolgálatot D. dr. Vető Lajos püspök végezte. Ezt követően 7 órakor volt az Akadémia tanévzáró ünnepi ülése. — HELYREIGAZÍTÁS: „Az élet kérdez” rovatunknak a moziról írott cikkéből nyomdahiba következtében kimaradt egy lényeges mondat. Az utolsó bekezdés eleje (helyesen így hangzik (dűlt betűkkel közöljük a kimaradt részletet): Megfelelő szemmel kell tehát tudnunk nézni a jó filmeket is. Az élet valóságát tükröző filmek hihetetlen erővel aláhúzzák a Biblia igazságait, anélkül, hogy kimondanák, hiszen nem ez a feladatuk. De az Isten igéjén nevelődött ember ezeket az egyezéseket úgy fogadja, mint keresztyén látásának megerősítését. — Harmóniám, orgonahangú, 13 regiszteres, amerikai, kitűnő állapotban eladó. Hircsu József, Esztergom, Ásatások. ■— Templomok építését, tatarozását vállalom. cím a kiadóban. — Budapest, X. kér, evangélikus gyülekezet egyházfit keres. Az állás elfoglalása csak budapesti lakáscsere útján oldható meg Érdeklődés a ’elkészi hivatalban: Budapest, X., Kápolna u. 14. Telefon: 143—636. IS f E N TISZTÉ LETIR E HO BUDAPESTEN, JÚNIUS HÖ 22-ÉN Deák tér de. 9 (úrv.) Hafénscfter Károly, de. 11 (úrv,) Kékén András dr., du. fél 6 bóka Zoltán, du. 6 (szeretetvendég- ség). Fasor de. fél 10 (tanévzáró) Mezősi György, de, 11 Koren Emil, du. 7 Mezősi György. Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr. de. háromnegyed 12. Karácsony S. u. 31 de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. Kőbánya de. 10. Veö.reös Imre. Utász u, 7. de. 9 Veöreög Imre, Vajda P. u. 33. de. fél 12 Veöreüs Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Szuhovszky Gyula. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Drenyovszky János Rákosfalva du. 5. Drenyovszky János. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Dulcz Pál, Váci vi. 129. de. 8 Dulcz Pál. Újpest de. 10. Blázy Lajos, Pesterzsébet de 10 Ben- cze Imre, du. 6 Bencze Imre. Soroksár- újtelep de. fél 9 Bencze Imre. Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. Rákospalota dé- 30. Up. Kistempiom du. 3. Pestújhely de 10. Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth*Szőllös Mihály. Béesikaputér de. 9 Várady Lajos, de, 11 Madocsái Miklós, du. 7 Várady Lajos. Toroezkótér de, fél 9 Mádopsai Miklós. Óbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Sárkány Tihor XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Dán? hauser László, de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkűt (Szent István u.) de. fél 11 Csonka Albert. Kelenföld de, 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 Kendeh György, du. 6 Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 dr Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Schreiner Vilmos. Budafok de. 11 Vison- tai Róbert. Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvárt Vilmos. Csepel de. 11, du, 7. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottsági Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Üllői u. 24. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— B't. Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—Vili, 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre, ELGONDOLKOZTATOTT Nie- möllernek, az Evangélikus Élet egyik számában hangoztatott kijelentése: a XVI. század emberének Luther által megfogalmazott kérdése ez volt: hogyan találok kegyelmes Istenre? A XX. század emberének pedig a nagy kérdése ez: hogyan találok irgalmas embertársra? A két kérdés egymással elválaszthatatlanul összefügg. Nincs kegyelmes Istene az irgalmatlan embernek. Jézusnak az adós szolgáról szóló példázata is erről tanít (Máté 18,21—35.) És a Miatyánk ötödik kérésében is ezt helyezi a szívünkre: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Ebből a szerb- pontból nézve a kérdést, az emberi élet nagyon veszedelmes, mert úgy látszik, hogy Isten a mi kezünkbe tette le üdvösségünk, vagy kárhozatunk kérdését. Ha meg tudok bocsátani, Isten is megbocsát nekem, ha nem tudok megbocsátani, Isten sem bocsát meg. Igazán megbocsátani csak az tud, akinek Jézus Krisztus- . ban megbocsáttattak a bűnei. Az ir- ; galmasság, a megbocsátás kérdése I tehát üdvdöntő kérdés. Ezért van benne az úrvacsora előtti gyónó kérdésekben is: Megbocsátasz-e szíved szerint azoknak, akik ellened vétet* tek? Bizony, igaza van NiemöUer- nek, irgalmas szívű, megbocsátani tudó, megengesztelódő emberek után kiált a mai élet. VÉGŐRÁIT ÉLŐ tüdőbajos haldoklóhoz hívtak úrvacsorát osztani. Kérdéseimre rekeátgn .lön belőle a válasz. Mikor vett utoljára úrvacsorát? — kérdem tőle -—, nagyon régen — feleli... — Van-e haragosa? Nincsen, csak... a bátyámmal nem beszélek ... Felesége elmeséli, hogy az apai örökség szétosztásánál vesztek össze a testvérek. Azóta nem beszélnek egymással. Ennek már több esztendeje. Ürvacsorát csak úgy adhatok, ha hajlandó megbékülni testvérével — mondom. — Az asszony elmegy a szomszédban lakó bátyjához, a haldokló testvéréhez, hívja, hogy megbéküljön vele. Azzal jön vissza, hogy nincsenek otthon, kiszolgáltatom neki az úryacsorét, de csak azzal a feltétellel, hogy amint a bátyja 'hazajön, azonnal megbékélnek. Ha nem teszi meg, ítéletet eszik és iszik magának, mert vétkezik az Űr teste és vére ellen. Mindketten megígérik, hogy megbékülnek. Egy hét múlva volt a temetés, a halottat kísérő családtagok közül hiányzott a testvér... Mi lesz ezzel az emberrel az Isten ítélőszéke előtt? Vagy mi lesz azzal a templomépítő egyháztaggal, aki 10 éve egyházgondnok is volt, de egy sajnálatos félreértés következtében megharagudott a lelkészére, s azóta templomban nem volt. Egyházával minden kapcsolatot megszakított, úrvacsorát nem vett, családját templomba nem engedi, az egyház fenntartáséhoz hozzá nem járul és a legképtelenebb rágalmakkal áskálódik a lelkész ellen. Többször meglátogattam, megpróbáltam őket meg- engesztelhí. Nem sikerült. Lelkész- kollégámmal voltam nála, az esperesemmel voltam nála, minden hiába. Nem akar megengesztelődni! Engesztelhetetlensége miatt szenved az egész család, még az unokák is, akik megkeresztelésük óta templomban nem voltak. Áldatlan helyzet. Hol itt a megoldás? Vajon, ha a lelkész más gyülekezetbe kerül, megengesztelődik az ilyen kemény szív? Lesz-e akkor békessége? Fog-e akkor felszabadultan mosolyogni és nevetni? Én azt hiszem, hogy nem, sőt a megbocsátás elmulasztásának alkalma még keményebbé teszi a szívet. MINDEN SZAKADÉKNAK, ami ember és, ember között van, vagy létrejön, az irgalmatlan, megbocsátani nem tudó, engesztelhetetlen, kemény szív az oka. Válságba jutott házasságok kulcsa, fülemülefüttyön perlekedő szomszédok, felborult barátságok, viszálykodó családok, bé- kétlenkedő falvak, városok, országok, nemzetek békés együttélésének a kulcsa ezen a kérdésen fordul meg: találok-e irgalmas embertársra, megbocsátani tudó, kiengeszte- lődő, megbékülő, bűnöket elfelejteni tudó embertársra? Erre a kérdésre a mi feleletünk: a Jézus Krisztus által! „Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten (kérne miáltal lünk, Krisztusért kérünk, béküije- tek meg az Istennel", hogy e földön békesség legyen és az emberekhez jóakarat. Terei Endre Hatvan \
