Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-05-12 / 8. szám
LÉLEKTÖL— LÉLEKIQ na Siesz&gstés Bitóavátta KONFIRMANDUSOKHOZ: Sziget-ember. A nagy északi filozófus-író Strindberg használta ezt a megjelölést a mai emberre. Szigetemberek vagyunk. Ez határozza meg életünket, másokhoz való viszonyunkat. Betöltenek a saját ügyeink, távol élünk egymástól. — Fiatal orvos vetette fel ezeket a gondolatokat az egyik közelmúlt budavári ifjúsági bibliaórán: És máris idézte valaki Tóth Árpádot: . ■. ”Oh csillag mit sírsz, messzebb te se [vagy, Mint egymástól itt a földi szívek, A Szifilisz van tőlem távolabb, Vagy egy-cgy társam, jaj ki mondja [meg.” ... Igen a lángész előbb megérezte a vajúdó kor egyik nagy kérdését, melyet nem enyhített, hanem fokozott a körülötte zájló élet lármája. Kínosan rasiiók kikölt Ma már nemcsak egyes kiválasztottaknak fáj, a kérdés elért mindenkihez. Szédületes az életiram. rohanunk egymás mellett. Mindig emberek között és mindig egyedül. — „Most költöztem Budára“ — mondta a? összejövetel egyik résztvevője — „költözködés előtt gondolkodtam, kitől kell elbúcsúznom a pesti bérka- számyában, ahol évekig laktam. Megdöbbentett iaz eredmény. Jóformán a közvetlen szomszédaimról sem tudtam semmit, csak épp biccenteni szólítunk egymásnak a lépcsőházban, a távolabbiakat egyáltalán nem ismertem.“ — A ház. a munkahely, az iskola, sőt — és talán ez a legszomorúbb — többnyire a család is csak egész külsőséges kerete életünknek, eleven, belső kapcsolat még a körülöttünk élőkkel sem alakul ki. Nem törődünk egymással. Valami hiányzik 3 hiáwzik a szeretet. Belőlünk is és körülünk is. Hiányzik sok minden más is. két ember találkozásának sok más feltétele is van, de az alap a szeretet. Nemcsak a ma kérdése ez, hisz a történelem tanulsága szerint emberek sokszor gázolnak keresztül egymáson. De ma különösen időszerűnek érezzük, mert egyrészt a technika századának minden vívmánya hivatott közelebb hozni egymáshoz az embereket (modern közlekedés, televízió stb.). Másrészt korunk társadalmi eszméi igyekeznek megjelölni az emberi együttélés legtökéletesebb formáit. Mindez ^ a közeledést, a kölcsönös gondoskodást tételezi fel és a valóság: — a zsúfolt villamosokon lejátszódó jelenetektől kezdve a válások nagy számáig. — azt mutatja, hogy végső soron talán sohasem volt ilyen tanácstalan, sze- ratetnéUsüli az ember. Két fiatal katona egyszerre kapott halálos sebet a háborúban. Az egyik haldokolva édesanyját hívta: „Édesanyám, hol vagy!? Simogass meg!“ A másik odavonszolta magát mellé, meghallva a „kiáltást és megsimogatta utolsó erejével az arcát. „Köszönöm, édesanyám!“ Néhány perc nyílva mindkettő halott volt, — Ezzel illusztrálta az egyik hozzászóló szavait: Igyekezzen mindig legalább egy dologban segíteni a másiknak, amire épnsn akkor a Isgnasvsbb szüksége van. A szomszédja hozzáfűzte:« legalább azt ne tegyem, amire egyáltalán nincs szüksége. A háború óta különösen jellemző a bizalmatlanság és a félelem az emberre. Ez megnyilvánul abban, hogy nemcsak mi nem közeledünk másokhoz, de sokszor vissza is utasítjuk a felénk közeledőket. Nem adunk és bizalmatlanul, kudarcoktól fáradtan nem is várunk már szeretetek Az őszintehangú beszélgetés során nem üres vigasztalásként, hanem valóságos erőként hatott az Isten szeretetéről szóló üzenet. Azért nem üres időtöltés, hiábavaló sojoánkodás, gyógyítási lehetőség nélküli bajmegállapítás a szeretet -hiányának meglátása, mert az Isten szeretet. Ez estén maga a tény jelentett sokat: Yan szemet Ha úgy érezzük is, hogy nincs már szeretet sehoi a világon, üres és értelmetlen az emberi élet, altkor is van szeretet. Nem valamilyen hangulatot keltő érzelem, hanem életformáló erő. Nem hangzottak el forró bizonyságtételek, boldog megtapasztalásokról szóló vallomások, a beszélgetés inkább a személyes és általános negatív tünetek megfogalmazását nyújtotta, de talán épp ezért látszott óriási mivoltában Isten szere- tete. hisz mi csak negatívumokról tudtunk beszámolni, nem látunk szerété tét magunkban és másokban sem. Az, hogy összejöttünk, hogy látjuk értelmét mégis az újrakezdésnek, az csak azért lehet, mert hisszük, hogy mégs-incsi szeretet nélkül a világ. A beszélgetés 1 Tim 5 alapján indult el, miután a hiibliaórát vezető lelkipásztor megmagyarázta az akkori gyülekezeti élet egyes gyakorlati kérdéseivel foglalkozó fejezet fontosabb szakaszait. A kapcsolópont a mával: a keresztyén gyülekezet képe a család. Akkor is, ma is. Minden gyülekezeti és személyes kérdésünkben a megoldás alapja: ebben a képben való gondolkodás és élet. Sökan — különböző foglalkozású lányok és fiúk — szólaltak meg a beszélgetés során. Nem lehetett „kívülről“ figyelni a bibliaórát. a kérdések mindenkit a legszemélyesebben érintettek; — Bevallom, tépelődő izgalommal mentem fel az összejövetelre. Évek óla nem jártam Budavárban. Van-e ma is ifjúsági élet? Van étet Fiatalok ülnek az evangélium körül, helyezik az Isten igéjének mérlegére életük kérdéseit. Van élet. Ezt jelzi a péntek esti un. „felnőtt“ ifjúsági bibliaóra mellett a 12—15 és 15—18 évesek, fiúk, ill. lányok bibliaórája. Jelzi a négy gyermekbiblia- köri csoport, melynek hat szolgálója közül öt az ifjúsági bibliaóra látogatója. Ezek a „szürke“ adatok is_ az Isten cselekvő szeretetének jelenlétét bizonyítják. Frenkl Róbert zt hiszem ti nem ismeritek Lacit, elmondok hát róla egyet- mást. 1943-ot mutatott a naptár a lelkészt hivatal falán, mikor Laci 13. éve felé közeledve, belépett, hogy konfirmációra jelentkezzen. Következő hét keddjén volt az első oktatás. Egész kis csapat fiú meg lány sereglett össze. Várták a nagytiszteletű urat. A fiúk jól szórakoztak. Vidám történeteket meséltek, meg a vasárnapi futball eredményeket tárgyalták. Nem nagyon hiányzott a késve jövő lelkész. Csak a lányok nem tetszettek Lacinak, meg az a pár fiú, aki őket utánozta. Áhítatos csendben ültek, mintha valami nagy ünnepre készülnének. Mire jó ez a mulya szenteskedés? Hiszen nem lesz itt semmi különös, vagy csak azért, mert templom mellett vagyunk? — De már nyílt is az ajtó és megjött a lelkész. Felállva üdvözölték és már kezdődött is az első konfirmációi oktatás egy kérdéssel: ,.Hát mi előtt álltok ti most, gyerekek?” „Konfirmáció előtt’’ — felelte szemérmesen egyik jélfésült kislány. „Hijnye! — fogta meg kicsit tréfásan a dolgot a pap —, hát azután magyarul nem tudtok? Mit jelent ez a szó magyarul?” Kezdte a dolog érdekelni Lacit is. Konfirmáció .. . konfirmáció — — zümmögött a szó az agyába, de hiába a sok szép latin óra, nem jutott eszébe a jelentése. A mögötte lévő sorból felhangzott egy félénk, inkább kérdésnek számító felelet: „Megerősítés?!” „Az ám — biztatta a gyereket a nagytiszteletű úr. — Ti tehát megerősítés előtt álltok most.” Jf aci gondolkodni kezdett: megerősítés? Mire kell az neki. Hiszen ő az egyik legjobb tornász az osztályban. Csak nem edzéseket akar itt tartani ez a pap. Érezte, nem jól fogott neki a kérdésnek, nem erről van itt szó. Az Isten előtt akarják őt megerősíteni. Igen, ez az igazság, dehát az meg minek? Hiszi, hogy van Isten. Ismeri. Ö teremtette a világot, jóságos Isten aki naponta gondot visel, ő az. aki az embereidet jóra inti és bűneiket számon kéri. Laci úgy érezte, hogy meg mer állni ez előtt az Isten előtt. Hiszen igyekezett mindig útmutatása szerint élni és... hogy néha nem sikerült... Hát mit tegyen? Ha Isten számon kéri, férfiasán bevallja és vállalja érte a büntetést, altármilyen kemény is legyen az. Jffgymás után múltak a konfirmációi oktatás alkalmai. Laci volt a legjobb tanuló, minden alkalommal kívülről fújta a feladott leckét. Közben rájött egy dologra, amiért mégis jó lenne a megerősítés. Tanulták a tíz parancsolatot és úgy érezte, hogy nagyon jó volna teljesen megtartani. Jórészt sikerült is ez neki, de mégis annyiszor nézett úgy a szeme, hogy a látása bűnös volt. És amit így látott, annyi ideig forgatta az agyában. Hogy bűnös tett nem lett belőle, azt csak a szégyen, csak fiatalsága akadályozta meg. Mennyiszer nézett ilyen gyűlölő, ilyen más dolgát megkívánó, vagy parázna tekintettel. Más nem tudta, hogy ő így néz és így gondolkodik, más csak a cselekedeteit látta és azok többnyire tiszták voltak. De önmaga előtt szégyelts. Még az Isten is látta. Jó lenne hát megerősítés valahonnan ezek ellen a gondolatok ellen — gondolta, és ezt kezdte keresni a konfirmációban. Äff ár elérkezett a nagy nap is és még mindig ezt kereste. Hiába volt a sok bemagolt kérdés és felelet, az itt töltött sok óra, nem kapott megerősítést a bűn ellen. Becsapták. Azt mondták a konfirmáció = megerősítés és most már csak az a kis ünnepi ceremónia van hátra, az egészen túl vannak és az erő sehol. Neki nem is kéne sok, hiszen erős, izmos a leste és hisz az Istenben, erős őslőtte, csak arra az egyre kéne, hogy legyőzhesse a bűnt, azt meg nem kapta.. Becsapták. Egészen egykedvűen ült a konfirmációi istentiszteleten. Egy kicsit ugyan furcsa érzése volt. Ünnepélyes volt minden, a felnőttek is mind szépen öltözve, komolyan ülnek, az édesanyák néha még a szemüket is törülgették. Ök meg ... A lányok mind hófehérben, a fiúk sötét ruhában. Rajta is most van először hosszú nadrág. Milyen furcsa az is. Az oltár előtti székeken ülnek és mindenki őket nézi. Egészen érdekes. Kár. hogy csak egyszer egy életben van ilyen alkalom és akkor is, ilyen hamar vége lesz. Hiszen már hangzik is a nagytiszteletű úr hívó szava és ők mind felkelnek és az oltárhoz mennek. Olyan nagynak, érezte a templomot Laci, és olyan kicsinek magát benne. Alig hallani a lelkész szavát, belevesz az óriási semmiségbe. És az oltáron az a haTUDOD-E — hogy a Húsvét utáni harmadik vasárnap neve: Jubilate, és hogy nevét a 66. Zsoltár 1. verse latin kezdőszavától kapta: „Örvendezz Istennek, ó te egész föld”? — hogy a Húsvét utáni vasárnapokon az oltárterítő színe azért fehér, mert a feltámadott Jézus dicsőségét és az üvözültek örömét hirdeti? — hogy a Biblia egyik leggyakoribb felszólító szava: örülj! vagy örüljetek! A 'keresztyén életet legjobban az Úrban való örvendezés jellemzi. — hogy az az Onesimus nevű rabszolga, akinek érdekében Pál levelet írt Filemonhoz, később az efezusl gyülekezet püspöke volt? — hogy Ráth Mátyás volt győri evangélikus lelkész szerkesztette az első, rendszeresen megjelent magyarnyelvű újságot9 — hogy Bél Mátyás, a XVIII. sz- ban élt pozsonyi evangélikus lelkész volt az első, aki tudományosan feltérképezte Magyarország egyes tájait? lEGEROm tálma-s kereszti. Még majd ledül és agyonüti. A hatalmas Isten templomodnak oltára előtt; térdelve olyan szorongató volt számára minden. Szeretett volna hazamenni. Egyszerre csak egy szelíd kéz érintésére rezzen fel és már hallja is a pap hangját: „Az Isten szeretet!” A kezébe nyom egy kis virágos lapot, amiről az előbb ezt a bibliai verset olvasta. Többet nincs ideje Lacinak gondolltodni. Alig hagy helyreültek, már újra az oltár előtt térdel. Most már megszokta valahogy, már nem olyan ijesztő. Újra a nagytiszteletű úr keze érinti a fejét és az ő biztató hangja szól: „Megbocsátlatlak néked a te bűneid.” Azután tovább jönnek egymásután az események. Előbb egy darab ostyát, majd egy korty bort kap. „Ez az én testem... ez az én vérem, mely éretted ontatott ki...” — hangzik hozzá a lelkész kísérő szava. A zután végétért minden és haza- mentek. Otthon kapott egy szép új bibliát és minden körülötte for* gott. Ünnepi beszéd, meg rokonok... Laci olyan volt mint máskor. Mosolygott. beszélgetett a vendégekkel az iskoláról, erről-arról, de nagyon szeretett volna egy kicsit egyedül lenni és végig gondolni a napot. Csak este került sor erre. Gondolkozott és úgy érezte, hogy mégis csak van valami abban, hogy a konfirmáció megerősítés. Úgy érezte, hogy a megerősítésnek ott kell lennie abban a három mond,atban, ami minduntalan visszacsengeit a szívében. Elővette hát a bibliáját, amit aznap kapott és szép nagy betűkkel beleírta azt a három mondatot, amit akkor hallott először: „Meg vannak bocsájtva a te bűneid‘‘ Azután a másikat: „Ez az én vérem., mely éretted ontatott.” És a harmadikat: „Az Isten szeretet!” Azután lefeküdt aludni. * ismerem Lacit és tudom róla, hogy valóban ez a három mondat erősítette meg az élet dolgának minden harcára. Gadó Pál EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkesztó'ség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074. Szerkeszti a szerkesztőbizottsági Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VIII. 10 000 példányban 113'omatott. ZRÍNYI NYOMDA c4 JLidi-baba Igaz történet Isten.első parancsolatáról, mely így hangzik: Ne legyen más Istened! yermek-bibliaórán történt. A tisztelendő 'Jr bácsi az első parancsolatot tanította. Nehogy azt gondoljátok ám — mondta —, hogy ez csak a pogányokra vonatkozik, akik bálványőkat imádnák. Érvényes ez a keresztyénekre is, sőt még a keresztyén gyermekekre is. Van, aki a vagyonát tartja Istenének, más a tudását, szépségét és így tovább. Vajon tudnátok-e erre példát mondani a magatok életéből? júíosszú csend, aztán feláll Juliska, és a kö- vetkezőket mondja: Volt egy nagyon szép alvóbabám, kűkszemű, szőkehajú, gyönyörű baba. Lidinek hívtam. Nagyon szerettem. Reggel elbúcsúztam tőle, i— mikor hazajöttem az iskolából, elsőnek hozzá szaladtam, este vele aludtam el. Etettem, öltöztettem, még beszéltem is hozzá, mintha élő lett volna. Bizony, mindennél és mindenkinél jobban szerettem. Sokszor azért nem jöttem vasárnap a gyermek-bibliaórára, mert vele akartam játszani inkább. Jegyszer aztán baj történt. Van egy test- ■Lj vérem, a kis Jancsi. Egyszer valahogy az ő kezébe került a Lidi baba, s mire szüleim észrevették volna, hozzálátott megoperálni és darabokra szedte. Én búskomor lettem, belebetegedtem. Most látom csak, hogy a kis Jancsi jót tett velem. A Lidi baba volt az én bálványom, mindennél jobban szerettem, testvéremnél, szüleimnél, Istennél. Én azt hiszem — fejezte be Juliska —, hogy ezzel a babával vétkeztem az első parancsolat ellen. * /gyerekek, ha valaki közülete'k Juliskához hasonló őszinteséggel megírná, hogy miben vétlcezett az első parancsolat ellen, annák a szerkesztő bácsi szép könyvet küldene ajándékul. Géza bácsi * Kedves gyerekek! ' Ebben a rovatban sorozatosan közölni fogunk igaz történeteket Isten tíz parancsolatáról. Ezek a történetek nem most íródtak, hanem 19:55. karácsonyán, amikor sokszorosítva, füzet formájában meg is jelent. Most azért tesszük közzé az újságban, hogy minél többen olvassátok. (Szerk.) ŐZIKE Jézus mondta: „Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.“ Erdő kusza sűrűjében, hol sötéten megrebbennek titkos árnyak, bagoly-szárnyak, s a napfény is félve hull, —• hol szomorú indák kúsznak, torz mosolyu tüskék szúrnak, s bokrok alján siri halvány, zörgő-csontu vész lapui, és remegve, dideregve lépked mókus, gerle, nyúl, —» élt egyszer egy őzike, jaj, hogy is került ide, szelíden ártatlanul? Medve nézte rút körömmel, farkas nézte kárörömmel, vércse nézte vérre szomjan, és mind látta már őt holtan. Őzike szólt lágyan szépen, szelidség volt szép szemében: „Jó. hogy itt van, Medve ■ bácsi, másom nincsen, ki segítsen, ugye megtanít málnázni?“ ,.Jó. hogy itt van, Farkas bácsi. másom nincsen, ki segítsen, tanítson meg halkan járni s a jó utat megtalálni!“ „Jó, hegy itt van, Vércse néni, másom nincsen, ki segítsen, ugye, megmutatja nékem, hogyha szépen arra kérem, hogy kell magas ágon ülni, felhők fölé fölrepiiíni, sose félni, a napfényben vigan élni!“ Mosoly derül medve képén, bagoly ámul, mókus bámul a vad farkas szelídségén, gerle búgja, nyuszi súgja: „Nézd, mily édes báj ömlik el mindig véres vércse nénén!“ Sürü erdő, sötét erdő. titkot rejtő, veszélyt rejtő, hogy megszépül őzikétől, őzikének szép szemétől, halk szavától, jó szívétől! BANDI BÁCSI
