Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-09-08 / 25. szám
0. Ortes Lajos az Evangffiiis Világszövetség első síelnie Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy az Evangélikus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága szeptember 1-én tartott ülésén az Evangélikus Világ- szövetség első alelnökévé egyhangúlag D. Ordass Lajos püspököt választotta meg. _______ Ho gyan préJiLálf anale a papok? kollégium elnöke, F. W. Krummacher német püspök. Délben hangversenyek vannak a templomokban, a gyülekezeti termekben pedig egyházi filmeket mutatnak be. Délután a delegátusok és hivatalos látogatók munkacsoportokban foglalkoznak a témával, ugyanakkor a vendégek és gyülekezet? tagok számára előadások vannak az Auditóriumban, ilyen témákról: Egyház és állam, A modern ember és az evangélium, Egyház és szocializmus stb. Előadók és hozzászólók: Sianipar indonéziai lelkész, Dibéliusz püspök, Brennecke missziói igazgató, Andrianarijaona madagaszkári lelkész, dr. W. A. Vis- ser't Hooft, az Egyházak Világ- tanácsának főtitkára. A !koraesti órákban ismét hangversenyek és filmbemutatók vannak. Este 8-kor is van egy előadás-sorozat a következő témákról: Feladatunk a világban, szomszédaink iránti, felsőbbség iránti kötelességeink stb. Előadók: Rajah B. Ma- nikam indiai püspök. Dibélius püspök, dr. Ottó Nolde, az egyházak nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának igazgatója stb. Minden este fél 10 orakor esti áhítattal ér véget a napi munka. Ebből a gazdag programból igazán MOSZKVA. A Világ Ifjúsági Találkozójával kapcsolatban arról értesültünk, hogy a moszkvai patriarchátus gondoskodott a részt vevők lelki táplálásáról is. Ortodoxok, római katolikusok és evangélikus egyházak buzdítást kaptak Nyikoláj moszkvai metropolitától arra, hogy az ifjúság számára rendezzenek lelki alkalmakat. A felhívás még arra is gondolt, hogy az ifjúsági nagy találkozó alkalmából a templomokat virággal díszítsék a vendég fiatalság tiszteletére és a vendéglátó oroszok szeretetének jeiéül Az idők örvendetes jele az is, hogy a fesztiválon részt vevő angol ifjúság levelet intézett a patriarchátushoz, hogy szeretne megismerkedni az orosz egyház életével is. EQUADOR. Ismeretes olvasóink^ előtt* is, hogy a múlt évben egy* equadcri indián törzs elfogott és kegyetlenül meggyilkolt öt hozzájuk érkezett amerikai misszionáriust. Az emberiség megdöbbenve értesült az esetről. Most értesülünk-arról. Jroay az öt misszionárius felesége elhatározta: együttesen mennek el Equa- dorba folytatni a mártírférjek misz- sziói munkáját, ÁZSIA. Hongkong városában most mintegy 120 ezer keresztyén él, ebbői protestáns 45 ezer; FILIPPI szigetek lakói jórészt római katolikusok. A 19 millió keresztyénbő! mintegy 2 millió protestáns. INDONÉZIÁBAN 2 millió protestáns lakossal szemben egy millió katolikus van. A lakosság nagy része, mintegy 77 millió mohamedán val- lású. csak kiragadott részleteket közölhetek lapunk olvasóival. A történelmi tradíciók emléke — mondotta Hans Lilije püspök megnyitó előadásában — még mindig sötét felhőként ül az emberiségen. Az új háborúval fenyegető szakadékok miatt a „szorongás inter- nacionálé“-jában él a világ. Egyetemes pusztulás lehetősége fenyeget. Ilyen helyzetben tesz az evangélikus egyház bizonyságot arról, hogy Krisztus megszabadít és egyesít, ö az, aki a világot megszabadíthatja a szorongástól. Éppen ezért az evangélikus egyház bizonyságtételének nem pusztán felekezeti jelentősége van. Az emberiség sorsának megoldása itt van: Krisztus megszabadít és egyesít. A gyűlés történelmi jelentőségét Lund-Quist főtitkár is kiemelte, mikor a Világszövetség végrehajtó bizottságának ötéves munkájáról tett jelentést. Ezt a munkát 7 pontban foglalta össze: 1. Szoros egység és testvéri viszony Hírek Minneapolisból A III. Evangélikus Világgyülés 1957. augusztus 22-i ülése Dr. Clark Franklin Fryt az United Lutheran Church elnökét — egy szavazat kivételével — egyhangú lelkesedéssel az 1957—62, évekre az Evangélikus Világszövetség elnökévé választotta. A magyar evangélikus egyház szeretettel és bizalommal köszönti őt az egyházi szolgálat legmagasabb tisztségében. D. Ordass Lajos püspök a Végrehajtó Bizottság tagja lett. James metropolita augusztus 22-én üdvözölte a Világszövetséget és a Világgyülést. Ez az eset azért fontos, mert ez volt az első alkalom, amikor az orthodox egyház hivatalosan üdvözölte az evangélikus egyházak szövetségét. Addig is... Egyházunknak az a levele, melyet a külföldre sodródott magyar gyermekek hazatérése érdekében küldött meg a külföldi testvéregyházaknak, pásztori hangjával bizonyára visszhangra lel sokfelé a nagyvilágban. Itthoni visszhangnak vehetjük azokat az egyéni leveleket, melyek azóta megjelentek lapunk hasábjain. Ezekben is pásztori, sőt atyai szív dobog. Nem is doboghat más. Nem akarom ismételni a már meg- írtakat, de Jézusnak egy igéjére gonalakult ki egyes evangélikus egyházak között. 2. Az egyházak vezetői és tanítói érzik a szükségét és sürgősségét az evangélium tiszta és világos hirdetésének. 3. A Világszövetség felelősséget érez az ökumenikus mozgalom iránt. 4. Az evangélikus egyház megtanulta az osztozkodás leckéjét. 1945-től 1957-ig a tagegyházak 150 millió dollárt adtak össze a testi és lelki nyomorúság enyhítésére. 5. Történelmi jelentőségű az a tény, hogy most már a világ mimden evangélikus egyházával és csoportjával megvan a 'kapcsolat. 6. Nagyon hasznosak voltak a területi konferenciák az ázsiai, afrikai és európai kisebbségi egyházak számára. 7. 1956-ban megrendezték Dániában a Luther-kutatók első konferenciáját. Azt .már megírtam, hogy a magyar egyház iránt nagy szeretetet és felelősséget érző főtitkárnak a magyar delegáció elhozta Lühnsdorf Károly által készített arcképet. Ezt ma a gyűlés színe előtt Ordass püspök köszönő szavainak kíséretében átadtuk. A Luther-filmet is megnéztem ma. Amerikai evangélikus emberekből álló filmvállalat készítette. Hangos film, nem színes és nem három dimenziós, tehát amerikai szemmel nézve szerény, de olyan kitűnő, annyira drámai1, hogy — amint hallottam — nyilvános mozikban ;s ment heteken keresztül, s alig lehetett jegyet kapni rá. A jelenetek egy részét Németországban vették fel, a Luther-városokban. Élmény volt látni azokat a jeleneteket, melyeket az- ember eddig csak elképzelt: Luther kiiszögezi a 95 tételt, Luther és Eck vitája, Luther Wormsban stb. A filmet és egy hangos vetítő-gépet ajándékba kaptunk egyházunk számára. Ha a hazavitel formaságait sikerül elintéznünk, akkor a magyar evangélikus gyülekezetek is végignézhetik Luther Márton életét. dolva valamit hadd fűzzek még hozzá a gondolatsorhoz. Addig is, míg a hazavágyódó és a szüleik által hazavárt magyar gyermekek sokrétű ügye megoldódik, addig is, míg sok hatóságon keresztül megnyílnak a lezárt utak, addig is, míg generális rendelkezés nem születik a tárgyalásokból — hordozzalak, Testvérek, Szolgatársak oda- künn, ezeket a mi kicsinyeinket, hordozzátok őket egyenkint lelkipásztori és atyai szívvel! Amit megcsele- kesztek eggyel az Ür kicsinyei közül. Övele cselekedtetek. Bátorítsátok őket, élesszétek bennük a haza- szeretet tüzet, tápláljátok bennük az Minap egy társaságban vita támadt. Eredetileg különféle kérdésekről folyt a beszéd. Ennek során a köztünk levő lelkész feltette a kérdést: „Hol van a hiba a mai prédikációban?” Erről azonnal élénk vita támadt, úgy hogy éjfélig együtt maradtunk és akkor sem fejeztük be, hanem folytatni akartuk a legközelebbi alkalommal. A társaságban volt könyvkereskedő, tisztviselő, tervező mérnök, orvos, színész és tanár. Volt, aki rendszeresen jár templomba, és volt, aki csak ritkán téved be oda. Volt köztünk marxista is. Az élénk vita mutatta, hogy a kérdés mindenkit érdekelt. De kész eredményre nem jutottunk, sőt nem is kaptunk a kérdésre közvetlen feleletet. Igaz, hogy sokan próbáltak egyértelmű feleletet adni, de mások ellenmondása mutatta, hogy milyen nehéz megnyugtatóan válaszolni a kérdésre. Sok mindenféle kritika hangzott el: a prédikációk nagyon elméletiek, hiányzik belőlük a mai élet, nem elég szemléletesék, érződik rajtuk a papi rutin. Üresék, mert érezni lehet, hogy a pápáikból hiányzik a mai ember szeretete, — hogy az ósdi és ma már szinte érthetetlen egyházi nyelven szólnak, — hogy a papok a szószéken monológizálnak és nem állnak szóba azokkal, akik a padokban ülnék. Valaki azt kérdezte: mit jelent az hogy „mai“ prédikáció? vajon régebben nem voltak meg ezek a hibák? S ha igen, akkor lehet-e csak a „mai“ prédikációk hibáiról beszélni? Nem kellene-e inkább azt kérdezni hogy hol csúszik el folyton az igehirdetés? Mások azt kérdezték mikor „elméleti” a prédikáció? Kitűnt, hogy ebitthoni gyülekezet felé lobogó vágyat, mert bizony hiányzanak ők a mi gyermekgyülekezeteinkből is. A napokban az Evangélikus Világszövetség nagygyűlésének alkalmából színes üdvözlőlapot kaptam olyanok aláírásával, kiket nagyon rég nem láttam, sőt kikről nagyon rég nem is hallottam. Testvérek, Szolgatársak! Kössenek össze bennünket még oly messzeségben is, még oly kettészakadt világban is — az irgalmasság cselekedetei, amiket Jé- . zus Krisztus nevében végzünk, Ti ott, mi itthon magyar véreink között! Scholz László ben nagyon is megoszlanak a vélemények. Abban is nagyon eltértünk egymástól, hogy milyen legyen a „nem-elméleti” prédikáció. Némelyek a példák és szemléltető történetek mellett kardoskodtak, míg mások ezek ellen szóltak. Valaki ekkor a hallgatókat emlegette. Kitűnt, hogy ezek közt is mennyi a különbség. Hárman, akik ugyanazt a prédikációt hallgatták, — mondotta valaki, —- esetleg egészen különbözőképpen ítélik meg azt. Másvalaki arra figyelmeztetett, hogy a templomba járóik mennyire különböznek szellemi színvonal, érzelemvilág', foglalkozási érdekeltség, stb. szempontjából. Egészen lehetetlennek látszott, hogy az igehirdetés egyformán elégítse ki a templomosok egészen különböző igényeit. Megr is egyeztünk abban, hogy a templomi gyülekezet „igényei” és várakozásai nem adnak alkalmas kiindulópontot a prédikáció megítéléséhez. Így azután nagy csodálkozásunkra kitűnt, hogy a prédikáció’ ellen tett kifogások közül sok nem is helytálló, mert csak egyes hallgatók szempontjait szólaltatják meg, de nincsenek tekintettel az egész gyülekezetre. Voltak, akik némi szégyenkezéssel jöttek rá arra, hogy nem egyszer igaztalanul bírálgatták a prédikátort. De abban mindenki egyetértett: a prédikációnak tolmácsolnia kell a Szentírás üzenetét, éspedig úgy, hogy azt a mai ember 'megérts;. A „tolmácsolás” azonban nem jelentheti azt, hogy a prédikátor mai szavakat, esetleg nagyon is drasztikus utcai kifejezéseket használ; talán egyenesen zsargonban beszél, hanem, hogy a bibliai üzenet tartalmát és igazi értelmét a mai ember számára érthetően, illendő formában és tartalmi veszteség nélkül szólaltassa meg. így pl. a mai embernek új formában és újra érthetően kell megmondani, mit jelent „bűn” és „megbocsátás”. Abban is megegyeztünk, hogy a prédikátornak közvetlenül meg kell szólítania hallgatóit. Nem beszélhet általánosságokat, hanem úgy kell szólnia, hogy hallgatója .érezze: rólam van szó. Végül felvetődött az a kérdés is: Ki tette meg már közülünk, hogy szeretettel megmondotta volna a lelkészének, mi a kifogása igehirdetése ellen? Meg is egyeztünk abban, hogy ezzel segíteni kell a lelkészeket. De még ennél is fontosabb volt I a köztünk levő lelkész kérése: Imádkozzék a gyülékezet a lelkészért és igehirdetéséért. K. K. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Dr. Kékén András j^i Postaláda DCetten a templem tetején (Le Sage ötlete nyomán) sánta ördög vasárnap este tért vissza. Ismét igy szólt a diákhoz. — Kívánj, amit akarsz. Teljesítem. A diák gondolkodott. Ránézett a jóindulatú kis ördögre. — Rólatok meg van írva az írásban, hogy tudtok Istenről. Tudjátok, hogy Isten egy — és rettegték. Az ördög elfintorította arcát. Kelletlenül bólintott. — Nos — mondta a diák —, ha van bátorságod, jöjj el velem a templomhoz. Mutasd meg, hogy mit gondolnak odabenn az embe- rek. Ellenkezést várt, de csodálkozva látta, hogy az ördög mosolyog és készülődik az útra. — Mit csodálkozol? — kérdezte a kis sánta ördög. — Mi ördögök sokat járunk templomba, mert éppen ott legérdekesebb a munkánk. Az emberek figyelmét megzavarni, az oltártól és szószéktől elfordítani nekünk legalább annyira izgalmas, mint nektek egy bika- viadal. A diák kíváncsian várta, hogy mit mond még az ördög. — Ismerek mindenkit, aki odajár — mondta amaz. Mondd meg, kit akarsz látni és megmondom mit gondol magában. Egy pillantás múlva ott voltak a Santa Croce templom tetején. A sánta ördög matatott valamit a tetőn. Kis nyílás támadt a mennyezeten és a diák lelátott a templompadokra, ahol néhány ember ült. Fokról fokra világosodott meg a diák szeme előtt a templom belseje. Egyre kivehetőbbekké váltak a fejek és a diák csakhamar ismerős arcot pillantott meg egy andaluziai fejkötő alatt. . — Nicsaik — mondotta — itt van háziasszonyom donna Elisa, a vallásos öregasz- szony. Vajon miért imádkozik? A sánta ördög nem maradt adós a válaszszál. — Kegyes háziasszonyod most nem imádkozik. Arra gondol, hogy milyen jó lenne, ha a szomszéd háziúr elvenné őt feleségül. Megszűnnének gondjai, nem kellene olyan rendetlen albérlőkkel vesződnie mint te vagy. Sőt már gondolatban temeti is leendő öreg férjét, akinek halála után szép vagyon és gondtalan öregség jutna neki osztályrészül. A diák megborzadt. ■— És mi lesz vele? — kérdezte. — Valóban elveszi őt don Felipe, a szomszéd háziúr, ö meg az öregasszony halálára spekulál. Ugyanilyen gondolatokkal foglalkozik, mint az öregasszony. Közeli halálában reménykedik. Sokat fognak veszekedni, de együtt tartja őket a remény, hogy túlélik a másikat. — És melyik él tovább? — Egyszerre halnak meg, mert rájulksza- kad az emelet, amit fukarságból nem javíttatnak meg. — Amott látom a szép szenyoríta Margari- tát, az utcalányt, ö bizonyára azért jött el, hogy szép és vagyonos barátot kérjen magának. — Nagyon tévedsz. Margarita megundorodott könnyelmű életétől és bűnei bocsánatáért könyörög. Nézz csak oda mint csurdogál- nak könnyei! Ö nemcsak mormolja az imádság megszokott szavait, hanem szívéből mondja. Meg kell, hogy várjam a templorrikapuban és megnyugtassam, hogy nem kell életét olyan tragikusan megítélnie. Jól él és vidáman, miért hagyná ott ezt a mámoros szép életet? — Mi lesz a sorsa? Az ördög arca elfelhősödött. — Nem látok tisztán, mert sorsa más lesz mint eddig tudtam. De látom a végét. Halottas ágyán öreg férje zokog, négy gyermeke és tizenkét unokája siratja. — Isten kegyelmez neki — örvendett a diák. Az ördög kelletlenül ráhagyta. Lemutatott az első padokra. — Odanézz. A hetedik padban házaspár ül egymás mellett. Áhítcutosan, lehajtott fejjel. Azt hiszed imádkoznak? Suttogv, veszekednek. Gyűlölik egymást, de el nem mulasztanának egy vasárnapot sem, hogy el ne jönnének a templomba. Nehogy megszólják őket az emberek. Otthon alig váltanak egymással egész héten egy-két barátságos szót, de az utcán mosolyogva és karonfogva járnak, hogy mindenki lássa, milyen jól élnek. — És hisznek? — Inkább félnek Istentől, mint szeretiks Lelkiismeretük nyugtalan. Hitük nem fejlődik ki, mert gyűlöletüket nem adják fel. Ha a sorsuk is érdekel, megmondhatom. A férj halála előtt megtér, az asszony tűzhalállal hal meg, őrjöngve a fájdalomtól és félelemtől. A diák rámutatott egy bejövő emberre. — Ki ez? — Ez egy sétáló idegen. Csak bejött, hogy megnézze, milyen a templom belülről. Beül a padba hűsölni egyet. A szülei sem voltak vallásosak, ő sem az. Szerencsére gyermekei sem lesznek hívők. — Nem is fog hinni Istenben sohasem? — kérdezte a diák. — Nem — válaszolt röviden az ördög. — Kisgyermeket látok a hátsó padban. Mire gondol? — Az előbb gyermeki hittel azért imádkozott, hogy Isten ragassza meg a babája eltört fejét. Most pedig alszik. A cselédlány kinn csavarog a ligetben az udvarlójával és betette a gyereket a templomba, hogy nyugodtan szerelmeskedhessenek. A gyermek három hét múlva meghal a cselédlány gondatlansága miatt. Elgázolja egy bérkocsi. Sajnálkozva nézte a diák a kis szöszke fejet. — Nem halhatna meg inkább ez a rossz cselédlány a gyermek helyett? ■ ■— Nem — mondta az ördög — annak hét gyermeket kell szülnie és nyomorban felnevelnie. És a jelenlegi fickónak, részeges urának ütlegeit kell szenvednie egy életen át. — Ott a sekrestyés. Öt derék, vallásos embernek ismerem. — Pedig gyilkosság terheli a lelkét. Négy éve agyonütött az erdőben egy vándorkereskedőt és kirabolta. Ott van elásva a pénz az ágya alatt. Most is azt nézi a padokban, hogy nem hagyott-e ott valaiki az áhítatos'kodók közül egy tömött pénztárcát. — Mi lesz a sorsa? — kérdezte a diák. — Itt a földön nem lesz semmi baja sem. — És aifa gyászruhás asszony? — Imádkozik. Gyors haláláért, mert elvi- selhetetlennek tartja gyermeke nélkül az életet. !—• Meghal hamarosan? — ötvenegy év 1múlva. Egymaga több embert vigasztal meg a szenvedők közül, mint a főtemplom összes papjai. Hamar békességre jut és megkezdi vigasztaló szolgálatát a kórházakban. — Három leányt látok ott. Nevetgélnek? — Most igen. De nem tudják, hogy közülük a középső pestis bacillusait hordja magában. A kedvesét is megfertőzte. — Mi lesz velük? — Por és hamu lesznek — nevetgélt az ördög. A diák most egészen lehajolt. — Nézd csak, itt van egy kövér, tohonya pap. Szuszogva lépked az oltár elé. Neki biztosan másutt jár az esze, zsíros vacsorán, puha ágyon, pihenésen. — Csalódol — mondta az ördög. Nem a jóléttől kövér, hanem szívbeteg. Kórosan vizes a teste. Néhány évvel ezelőtt még karcsú szép ember volt. Ám a szegénynegyedben töltötte minden szabad idejét, segített vályogot betni, házat építeni a szegényeknek. Akik úgy szeretik mint az édesapjukat. Szelíden prédikálja nekik a szeretet evangélium,át. De nemcsak szóval. Adományokat gyűjtött nekik, szétosztotta még ruháit is közöttük és élelmét .is. A megfeszített munka és az éhezés tette ilyen beteggé. — Most imádkozik? — Igen — mondta idegesen a sánta ördög. Imádkozik szegényeiért és azokért, akik a templomban vannak. Kabátja szárnyai megemelkedtek, mintha szellő fújt volna alájuk. Megragadta a dió,k karját. — Mennünk kell — kiáltotta méreggel — mert engem is elimádkozott innen. Kapaszkodj meg a köpenyemben. A diák fejét rázta. — Nem megyek veled — mondta mintegy álomban. Tégy le engem a templom kapujánál. A következő pillanatban gorombán megkoccant csizmája sarka a templom lépcsőjén. Még neki is tántorodott a templom kapujának, mint akit meglökték. Aztán leporolta kabátját és belépett a templomkapun. H. Németh István
