Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-09-01 / 24. szám

SZEPTEMBER GyiileSíezeli hírek köszöntött ránk, ismét egy szeptem­ber. Ki tudja, kinek-kinek közülünk hány adatik még? Szokták az emberek életkorát azzal mérni, hogy ,,hány tavaszt ért meg“. Mérjük mi most magunkat, krisztus gyüleke­zetében élő híveket, szeptemberi mértékkel. Mert nemcsak a kisdiák számára jelentős ez a hónap, midőn a nagy­vakáció után kezébe veszi újra rég nem látott iskolatáskáját és meg­indul a tudomány csarnoka felé; toppannak a léptei és koppan a kö­vezeten egy-egy lehulló vadgesztenye is ... Jelentős munkakezdet ideje ez a gyülekezetben is. A polgári esz­tendő január elsejével kezdődik, az egyházi esztendő advent első vasár­napjával, de a gyülekezeti munka, régi bevált gyakorlat szerint, mégis csak szeptemberben veszi kezdetét. Munkatervek születnek, a lelki­pásztor körül csoportosulnak a gyü­lekezeti munkások, prezbiterek. A hívekben is újra ébred a vágy: mun­kálkodni az egyházban! Nem tétlen­ségre hívott el a Krisztus! Munkára föl! Bár eszünkbe jutna és szent eltö- kélést ébresztene mindnyájunkban szeptemberi munkaévünk kezdetén Péter apostolnak feirázó igéje: „Többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt” (I. Pét. 4,2.)! Olyanokhoz szól eredetileg ez az ige, kik pogányokból lettek keresz­tyénné. Bizony életük tavaszát, nya­rát már leélték „feslettségekben, kívánságokban, bálványimádásban“ (3. v.). De megtértek. Most hát mint valami nagy élet-szeptember for­dulóján — ezt kívánja tőlük az apostol — szánják oda legalább, a hátralevő időt az Istennek, szép őszi gyümölcsterméssel. Ez az ige azóta is szól. Szól nékünk is. Legyen vezérigénkké az új mun- káesztendőre: a hátralevő időt Isten­nek ajánlom! Volt ahogy voit. Talán visszasírom, talán szégyenlem, mit se tesz. Hátam mögött van, ie van zárva. De ami még előttem van Isten kegyelméből (hosszabb, rövi- debb idő —• magam sem tudom); nem az enyém többé, Isten akarata szerint akarom leélni, odaszánom az ő szolgálatára. Nem félig-meddig, immel-ámmal vagy csak morzsalé- kot vetve oda, nem, szolgálni fogom az Istent osztatlan szívvel, minde­nestül, végső lehelletemig; szolgáim fogom Öt az ő drága anyaszentegy- házában, otthonomban, családom körében, hivatásom mezején és min­denütt, ahová csak hátralevő esz- tendeimben állít! Ilyen hívekre van szükség a gyü­lekezetekben. Kik föladják a maguk kívánságait, nem az emberek tetszé­sét keresik mindenekfelett, hanem áldozatul Isten oltárára teszik föl testüket, életüket. Oh, csak egyné­hány ilyen evangélikus is mily cso­dákat tenne a gyülekezetben. Hát mégha mindannyian égnénk a vágy­tól, hogy Istennek ajánljuk életünk hátralevő idejét s versengve igye­keznénk a szent cél elérésére! S van-e boldogítóbb szolgáiét, mint az Ö szolgálata, ki nemcsak szolgák­ként bánik velünk, de úgy mint fiai­val, drága áron megváltott gyerme­keivel, ki a testben hátralevő idő leteltével mennyei örökségünk haj­lékába fogad be minket, hol többé nincs múlt, sem jövendő, csak örök jelen! Szeptember köszöntött ránk. Szol­gálatába hív Urunk. Ne tanácskoz­zunk testtel és vérrel, mihamarább tökéljük el magunkat az Isten szol­gálatára, hogy semmi kárba ne vesszen a hátralevő időből. Scholz László Csupa mosoly. Könnyű nyári öltö­zet, sötétkék galléros nyári ing, ultramodern nyakkendő. Határozott, kissé kemény, férfias mozdulatok. Következetesen természetes min­denben. Olykor szinte gyermekes. Kezét úgy 'kell néha kihúzni a zse­béből: te, ez itt nem illik. Mosolyog rá. Csak akkor komoly, ha szószéken van, vagy ha Jézus Krisztusról, közvetlen barátjáról van szó. De ak­kor döntésre kényszerítőn komoly a szava s a tekintete mélyre szúr. Még innen van a harmincon. Talvitie Simo János. Felesége énektanárnő. Vöröses- Szőke, vidám jelenség. Finom, mint a neve, amely úgy muzsikál, mint a finn tavak csendes hullámverése: — Anneli. Érzései, gondolatai kint ül­nek az arcán, a szemében, s ha énekel, fénylő szemmel mereng a tá­volba. Hangja tisztán, üdén cseng s a hanghullámokon mintha egész lé­nye lebegve szállna távoli hazája felé. Azóta már rég megérkezett fenyőzúgástól övezett otthonába, de önfeledt pillanatainlkban ma is rajta­kapjuk maguvíkat, hogy tőle sokszor hallott hitet tevő éneket dúdoljuk. Hazánkkal eljegyzett ember Simo. Apja a finn hadsereg főállatorvosa volt s amikor Simo fent meglátta a finn tavak vizében tükröződő vilá­got, apja éppen a magyar pusztákon járt, hogy lovakat vásároljon a finn hadseregnek. Ennek emlékére kapta második keresztnevét, a finn anya­könyvbe is magyarul írt Jánost. Amikor esztendők múlásán értelme a jövő tervék szövögetésére is meg­nyílt, apja két vágyát próbálta fia szívébe plántálni: huszárrá kell len­ned és Magyarországra el kell men­ned. Nem apja vágya szerint ugyan, de huszár lett: Jézus Krisztus jó vi­téze. S hazánkban irrímár harmad­szor jár. Első magyarországi útján vőle­gény volt. Fiatal álmok szárnyain nyúlt feléje Anneli keze. Amikor hazatért, félszivű embernek vallotta magát, aki szíve felét itt hagyta. Anneli kesergett, hogyan lesz ő fél- szívű ember társa. Most, hogy ő is itt járt, nem kesereg. Félszivű lett ő is. Valahogy válóban ilyenek ők: szívük fele finn, fele magyar, de az egész Krisztusé. Tíz nap alatt végigfutottuk' velük az országot, Győrtől Kecskemétig, Keszthelytől Balassagyarmatig, Pécs­től MiSkolcig. Itthoni ember megül a 'maga fészkén s csak olykor megy pihenni ide, vagy oda. Most, hogy a részleteiben már ismert tájakat egy hét csokrába összefogva láttam, írom le magam is a nagy élményt: csodálatos hazánk van! Amikor egy képpé olvad előttem a tihanyi ri- viere-part s a pécsi István-akna, a tolnai dombos táj s a hámori tó, a kecskeméti Üj Tavasz tsz-ben a termő paprikaboikrot mutató mo­solygós parasztasszony s az ősagárdi pompás népviseletben templomozó nép, az alföldi róna s a Bükk csodás erdői, a Szekszárdi borpince s a gyarmati Mikszáth-szoba bútorai, — nem csodálom, hogy az öreg Talvi­tie örökségül hagyta fiának: Ma­gyarországra el 1kell menned s a fia­tal Talvitie üdvözlő köszöntéseiben vissza-visszatér ez a kép: Európa tizenöt országát bejártam már, de itt érzem magam a legjobban, itt '•maradt a fél szívem. De nem csak a táj. Tudom, hogy fél szívüket őrzik a száki híveik, akiknek zsúfolt templomában az üdvözlő szavak hallatán Anneli el­sírta magát, — a pesti gyülekezeti ifjúság, akiket hol hahóidra ingerelt Simo, hol lélegzetvisszafojtott gon­dolkozásra késztetett, — az enyingi gyülekezet, ahol autónk alig tudott kiindulni a hívek gyűrűjéből, — a fancsali csendes emberek, akik a templom előtti pádon bizonnyal az­óta is sok szót váltanak róluk, — a balassagyarmati bibliás gyermekek, akiknek fantáziáját ma is mozgatja a fogoly sas s a szálló vadludak képe — s velük együtt őrzik lmindazok, akik a Krisztusban kapott barátság­gal egyek velük. Őróla szóltak mély bizonysággal s Vele járták közöt­tünk az elhívott emberek boldog menetelésével. Többen várták, mint ahány hely­re el tudták jutni egy bécsi autó­karambol miatt elodázott és megrö­vidített tartózkodás alatt. Tizenöt gyülekezetben tizenhét igehirdetést tartott, felesége ugyanannyiszor énekelt. Megtekintett kilenc egyházi intézményt, tüzetesen egy tszcs-t és futólag több állami, városi és kultu­rális intézményt, ipari gócot és für­dőtelepet. De félig magyar színük­ben vitték azoknak a szeretetét is, akik várták, de az idő rövidsége miatt nem találkozhattak velük. i Koren Emil Meghalt Sclialom Asch A közelmúlt napokban meghalt S'ehalom Asch, a világhírű zsidó író 71 éves korában, Londonban. Len­gyelországi zsidó szülők gyermeke volt, majd. ifjú korában az Egyesült Államokba vándorolt, ahonnan 1953- ban Angliába költözött, majd az új Izraelben telepedett meg. Regényeit anyanyelvén, az ún. jiddisch nyel­ven írta, amely a héber, német és lengyel nyelvek keveréke. A len­gyelországi zsidó gettókban alakúit ki ez a nyelv s amelyet a Nobel- díjas Asch emelt irodalmi színvo­nalra. A zsidókérdéssel foglalkozó regényei közül világhírre tett szert a „Három város”-ról szóló trilógiája és a „43. utca”. Keresztyén kérdé­sekkel foglalkozik a „Názáreti”, az „Apostol” és a magyar nyelvre még le nem fordított legutoljára írt re­génye, a „Mária”. Utóbbit a világ- irodalom legjobb Mária-regényének tartják. Többször híre terjedt, hogy Scha- lom Asch keresztyénné lett. Ez a hír azonban hamisnak bizonyéit, mert Schalom Asch mindvégig megmaradt hűségesen Izrael fiá­nak. — Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokon a liturgikus szín: zöld, __________ — A mezőberényi II. kerületi egy­házközségben augusztus 17—19-ig evangélizációs esti sorozat volt, melyen Fábry István délszabolcsi lelkész szolgált. — A gyulai gyülekezetben augusz­tus 25-én este külön összejövetelt tartottak a minneapolisi nagygyűlés iránt érdeklődők részére■ A nagy számban összegyűlt hívek előtt Cse- lovszky Ferenc segédlclkész az Evangélikus Világszövetség szerve­zetét és szolgálatát ismertette, majd Melkis Ádám békéscsabai lelkész „Krisztus megszabadít és egyesít“ címen tartott előadást. — Az Iszáko-Smentő missziói konferencia időpontja halasztást szenvedett és — előző híradásaink­tól eltérően dktóber 22—27-e között lesz Foton, a Belmissziói Otthonban. — Pesti ev. családot keresek, ki 15 éves gimnazista leányt iskola időre, ellátásra el­fogadna. Költségek megállapodás szerint. Értesítést kér: Bókainé, VI., Benczúr u. 3. — Nyugdíjas nö kis szobáért takarítást vállalna, vagy gyermekekre vigyázna. Vá­laszt kér ..Vallásos'* jeligére a kiadóhiva­talba. ISTENTISZTELETI KEID Budapesten, szeptember hó 1-én Deáktér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, do. 11 (úrv.) dr. Sólyom Jenő, du. 6 Dóka Zoltán. Fasor de. fél 10 Gyöngyösi Vilmos, de. 11 Antal Zoltán, du. 7 Mezősi György. Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Mezősi György, üllői út 24. de. fél 10, de. 11. Rákóczi út 57 b. de. 10 (szlová,k) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. Karácsony S. u. 31. de. 10. ThaSy K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. Kőbánya de. 10 Koren Emil. Utász u. 7.: de 9 Koren E. Vajda p. u. 33.: de fél 12 Koren Emil. Zugló de. 11 (úrv.) Vámos József, du. 6 Vámos József. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Havasi Kálmán. Váci u. de. 3. (úrv.) Havasi Kálmán. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Dunakeszi de. 9 Matuz László Pesterzsébet de 10 Bencze Imre du. 7. Bencze Imre. Soroksár-újtelep de. fél 9 Bencze Imre. Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. Rákos­palota de. 10 Rp. Kőtemplom du. 3. Pest­újhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákosszent­mihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikaputér de. 9 Benes Miklós dr.. de. 11 Friedrich Lajos, du. 7 Koren Emil. Toroczkó tér de. 8 (úrv.), de fél 9 Mado- csai Miklós, öbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor. de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor, XII., Tarcsay V. u. 11. de 9 (tanévny.) Danhauser László, de. ll Dan­hauser László, du. fél 7 Csonka Albert. Budakeszi de. fél 10 Csonka Albert. Pest- hidegkút de. fél 11 Kardos József (szuppl.). Kelenföld de. 8 (fcrv.) Kendeh György, de. fél 10 (tanévny.) Bottá István, de. ll (úrv.) Kendeh György, du. 6 (úrv.) Bottá István. Németvölgyi u. 138. de. 9. Rezessy Zoltán dr. Kelenvölgy de. 9 Visontal Róbert. Buda­fok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11, du. 7. EGY MEDERBEN Esti fényben fodros hullámok viszik fehér hajónkat délnek, Hosszan, hallgatom, mit beszélnek. Talán azt, hogy az ős mederbe, ahol ennyire eggyé lettek, hegyröl-sikról honnét siették. A Rába és a Vág hulláma fodros, fénylő hullámtestvérek, egymásnak susogva mesélnek. Az Ipoly hűs habja se hallgat, a messziről jött, fürge posta: hisz két ország határát mosta. Nézd, milyen felismerhetetlen egyek lettek az ős mederben, Ki vagyok, hogy kutatni merjem, melyik az Ipoly, Rába, Rábca, Nyitra, Vág... hiszen azok voltak, de eggyé lették, egybefolytak. S most egy cél felé, egy mederben viszi mindet a Duna árja, s mindet egy tenger öle várja. Eszembe jut egy messzi város, Patakjai Délnek, Keletnek, Északnak.. • mind odasiettek. S a minden név feletti névnek, örök medrében kérdik most már — Testvér, honnan jössz? Mi jót hoztál? Fehér, sárga, fekete arcok... szem a szemben és kéz a Ikézben... mind testvérek abban a névben. Az örök, szent medret dicsérik: Jézus Krisztus egyesít miniket, útainkat és szíveinket. S míg susogó testvérhullámok viszik fehér hajónkat délnek, feléjük száll imádság, ének, Turmezei Erzsébet SZÓRVANYHÍVEKNEK — BETEGEKNEK „...van valami mondani valóm néked" Szentháromság u. 11, vasárnap. — Lk. 7,36—50. A z embereknek Jézushoz való közeledésében legtöbbször — sajnos —* mem az iránta való őszinte vágyódás és igazi szeretet az egyedüli döntő tényező, mert ez a közeledés sokszor önző érdekből történik. Vannak ugyanis olyanok, akik csak a. szükség és a nyomorúság idején kiáltanak Jézus után, hogy általa szabadulást nyerjenek, tehát nem a vele való állandó személyes kapcsolatért keresik Ot. Mások számításból közelednek Hozzá, úgy okoskodván: Nem szabad az embernek teljesen elfordulni Tőle, hátha mégegyszer szükség lehet a segítségére. Vannak, akik pusz­tán udvariasságból, vélt önigazsáiguk tudatában hűvösen keresik közelsé­gét, akik azt hiszik, hogy ők valamit adhatnak Jézusnak, miáltal leköte­lezhetik magukat számára. S vannak — talán legkisebb ezeknek a száma — akiket bűneik elviselhetetlen terhe hajt Jézushoz, ezek igazi szere-, tettel közelednek a bűnösök barátjához, mert tudják, hogy bűneik bo­csánatra várnak s mindaddig nyugtalan, békétlen, szeretetlen az életük« míg megbocsátatlan bűnöket hordoznak. Simon farizeus Jézust vendégül hívta házába. Ezt azonban nem sze­rétéiből tette, hiszen még a legelemibb udvariassági formáknak sem tett eleget. Magatartása önteltséget, önigazságot árult el. Mennyivel más volt a bűnös asszony közeledése Jézushoz! Viselkedése a túláradó szeretetnek a példája. S amikor Simon a múltja miatt kimondta felette a megfeleb- bezhetetlennek vélt ítéletet s úgy gondolta, hogy a bélyeget letörölhetet- lenül rásütötte az elítélt homlokára, megszólalt Jézus: „Simon, van va­lami mondani valóm néked.” „Mester, mondjad” — szólt az. Amit akkor elmondott Jézus, amire akkor a farizeust tanította, ma is elmondja azt, ma is ugyanarra tanít mindnyájunkat. 1. Bűnbocsánat az igazi szeretet forrása — tanítja Jézus. Jézust odaadóan azok szeretik igazán, akiknek minden bűne meg- bocsáttatott. Ö mindazoknak megbocsátja minden bűnét, akik a bűnös asszony módjára eljutnak -bűneik mélységének meglátására, akik átélik az elveszettségnek kárhozatos állapotát, akiket nyugtalanít elrontott éle­tük és a bűnös asszonnyal azt mondják, én megcsömör lőttem bűneimtől, én más életet szeretnék élni és szinte ajtóstul rohannak Jézushoz. Ezek felé -hangzik Jézus szava: „Megbocsátattak néked a te bűneid. Eredj el békességgel!” S mennek megtisztulva, újjongó szívvel, megszabadulva a bűnök terhétől. Ezek sohasem feledik, hogy mit tett értük Jézus, mitől mentette meg őket, örvendezve áldozatos szeretettel szeretik Öt. Bánkódol, keseregsz, hogy nem tudod Jézust feltétel nélkül szeretni? Hideg, közönyös iránta a szíved? Nos, döbbenj rá egyszer, minden szere- tetlenségedne-k, -közönyödnek, hidegségednek az az oka, hogy megbocsá­tatlan bűneid vannak. 2. Bűnbocsánatban csak Jézus részesíthet« A megbocsátatlan bűnök mindenütt elérnek, mint az árnyék, követ­nek, félelemmel töltik meg életemet. Hiába vetem magam bele kora reg­geltől késő estig munkába, hiába menekülök a szórakozásba, hiába a környezetváltoztatás, állandóan a nyomomban vannak. Csak egyet tehe­tek: miként a -bűnös assszony rádöbbent arra, hogy paráznaságát csak Jézus bocsáthatja meg, ezért félretéve minden társadalmi szokást, min­den félelemérzetet, szinte betört az előkelő farizeus gázába és Jézus lábai elé vetette magát, így kell nékem is bűneimmel Jézushoz sietnem. Ö ko­molyan veszi a bűnt, de a bocsánatot is; Amikor azt mondja: megbocsá­tattak a te bűneid, akkor valósággal megbocsátotta minden bűnömet. Egyedül nála lehetséges az adósságok teljes elengedése, úgy, hogy ma talán még sokkalta vétkesebb egyik ember a másiknál, holnap pedig már Előtte teljesen egyenlők. Sőt -még hálásabb és buzgóbb lesz-az, aki­nek életét súlyosabb bűnök terhelték. A bűn sötét rögei alatt Ö ezt az örvendező, Öt szerető életet látta már kifakadni és szer-etetével úgy csa­logatta elő, mint tavasszal a napsugár az új hajtásokat. 3. Bűnbocsánat csak kegyelemből, ajándékképpen kapható. Vélt érdemekkel nem kényszeríthetem ki Jézusból. Nem követelhetem kegyességemért, vallásosságomért. Anélkül, hogy méltó, vagy érdemes vol­nék, bűneim bocsánatát adja kegyelméből, ingyen. Csak azt tehetem, hogy hittel elfogadom a felkínált kegyelmet, vagy hitetlenül visszautasítom. A bűnös asszony hittel elfogadta. „A te hited megtartott téged” — mondta néki Jézus. Miért lennénk mi szegényebbek a hitben ennél az asszony­nál? Miért kételkedünk a bűnbocsánat ingyen kapható ajándékában? Miért mondjuk azt, hogy rajtunk már senki sem segíthet, olyan mélyre zuhantunk? Álljon előttünk a bűnös asszony példája, álljon előttünk Mária Magdaléna, vagy a kereszten függő lator és mások és gondoljunk cs-ak arra, hogy az a kegyelem, amely elégséges volt ezek számára, elégsé­ges mindenki számára, számunkra is: „Jézus Krisztusnak, az Isten Fiá­nak vére megtisztít minket minden bűnünktől.” I. Ján. 1:7« 4. Jézus bűnbocsátó kegyelméből élek, ne zárjak ki mást sem abből. A farizeus nem fogadta el Jézus szolgálatát, mindazonáltal az asz- szonyt lehetetlenné akarta tenni Jézus előtt. „Hiszem a bűnök bocsána­tát” mondja sok-sok ember az ajkával. Valójában pedig nem hiszi« különösen nem, ha mások bűnéről van szó. Mert ő nem igényli azt, hát mások sem részesüljenek benne. Ha pedig elfogadom, amint el is kell fogadni hittel minden keresztyén embernek« hisz abból élünk, akkor nincs jogom másokat kizárni annak élvezetéből. Sőt inkább megtisztult, Krisz­tust szerető életemmel vezessek Jézushoz minden önigazságában bízó fari- zeust, minden nyilvános, vagy titkolt bűnökben élő embert, minden közö­nyöst, békétlent és szeretetlent egyaránt, hogy elnyerjék ingyen kegye­lemből bűneik bocsánatát és életük legyen tele szeretettel a Jézus iránt aki előbb szeretett mindnyájunkat« Bachá-t István QlapróL napra Szép munka... HÉTFŐ ■— Préd. 3, 11. — Isten ma is dolgozik és milyen jó arra son do«ni, hogy O az ón életemben is, ma is mindent — „szépen csinál!...” KEDD — Ézs. 12, 1. — Isten bocsánata biztatás és bátorítás, hogy én i szépén szolgáljak, éljék és munkálkodjam Vele ... SZERDA — Ézs. 6, 8. — Nekem van a legszebb munkám és a leg szebb műhelyem, mert bárhol dolgozom s bármit is teszek, Isten munka tarsa lenetek... CSÜTÖRTÖK — Zsolt. 127, 1. — Az én munkám, az ón életem igái szépségét az adja, hogy minden hivő percemet kezének áldása simogatja.. PÉNTEK — Ézs. 50, 4. — Munkám mámora nemcsak a magamé: Jézu Krisztusban a beszed boldog bizonyságtevésében mások mintája is lehe I)án- Z1- — Isten műhelyében, megáldott munkámon i így keazux földi oromom. S mi-g itt örök üdvösségemet Jézustól egysze megkapom, addig is boldog szüreti énekem mindennapi munkámból fel csendül az ajkamon^. Miüucapolisra emlékezve. 1957, augusztus 15, TALVITIE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom