Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-08-04 / 20. szám
MtHJKKElFT XXII. ÉVFOLYAM, 20. SZÄM 1957. AUGUSZTUS 4. R S ZÁGOS EVAN IpG F É L 1 KUS Hl E TI LA r ÁRA: 1,40 FORINT* KÉRJÜK ISTEN ALDÄSÄT! (gyorsan közeledik az idő, amikor az Evangélikus Világszövetség nagy- gyűlésén találkoznak egymással az egész földön élő evangélikusok képviselői. Augusztus 15—25-ig, az amerikai Minneapolis városában gyülekeznek egybe. Messzebb tájékról már el is indultak a küldöttségek. Magyar evangélikus egyházunk küldöttei is útrakeltek már. Az a rendezőség, mely a világgyűléssel kapcsolatos istentiszteletek előkészítését vállalta magára, kéréssel fordult minden tagegyházhoz. Imádságot kér. M£ Budapesttől-Minneapolisig Július 27-én elindult Minneapólisba, a világ evangélikusságának harmadik nagygyűlésére, a -magyar evangélikus egyház hivatalos delegációja: D. Ordass Lajos püspök, Szabó József ny. püspök, Dr. Nagy Gyula és dr. Wiczián Dezső teológiai tanárok, Hafenscher Károly lelkész és e sorok írója. fért az fontos lehet, hogy mennyire készülnek föl a küldöttek a testvéri találkozás tanácskozásaira. Fontos lehet, hogy az együttlevők milyen határozati javaslatokat terjesztenek a közgyűlés elé. Fontos lehet, hogy a különböző munkaágak vezetői mit jelentenek az elmúlt öt esztendő eredményeiről, vagy kudarcairól. Az is fontos lehet, milyen új személyes kapcsolatok szövődnek az együttlét ideje alatt. De a legfontosabb mégis az a kérdés: Ott lesz-e a gyűlésen az áldást adó szent Isten, Szent- leikének támogatásával. Bizonyosan ott lesz, ha ezt kérjük tőle. A zért közlöm az alábbiakban azt az imádságot, melyet az Evangélikus \ Világgyűlés áldásos munkájáért az egész világ evangélikus templomaiban imádkoznak már most és a gyűlés tartama alatti két vasárnapon. Azzal a kéréssel írom ide ezeket az imádságos mondatokat, hogy magyar egyházunk közönsége otthonában, lelkipásztorai istentiszteleteinken buzgó- ságos szívvel kapcsolódjanak bele az imádkozok seregébe és könyörögjenek sok millió testvérrel együtt így: Istenünk! Mindenek teremtő je és megtartója! Aki megalapítottad a főidőn Fiad egyházát és azt ígérted, hogy a poklok kapui sem vesznek rajta diadalt. — kérünk — tekints különös jóindulattal és áldással az Evangélikus Világ- szövetség mostani nagygyűlésére. Sok országból és nyelvből való e Te szolgáidat képesítsd arra, hogy örvendezhessenek az evangéliom közösségében és tudatában legyenek annak, hogy a szentek polgártársaivá és tulajdon háznépeddé tetted őket. Hadd emlékezzenek színed előtt a próféták és apostolok, vértanúk és hitvallók dicső seregére is, akik téged szolgáltak az elmúlt időkben s szolgálnak most is mind az egész földön. Szemtől-szembe kerülnek a jelen történelmi óra föladataival; ajándékozd meg őket fölülről való bölcsességgel. Ne engedd, hogy a nemzetek nyomorúsága, a népek közötti szakadék, az elnyomatás rontásai, a háború pusztításai, anyagi érdekek befolyása, az istentelen élet rossz gyümölcsei megbénítsák hitüket. Atyai gondoskodásod bizodalmával képesítsd őket arra, hogy bátorságosan járuljanak kegyelmi széked elé. Töltsd meg őket isteni könyörülettel és gerjeszd föl bennük újra maradandó jelenléted érzetét. Töltsd ki Szentlelked kegyelmét. Hívd, gyújtsd, világosítsd és szenteld meg az egész keresztyén egyházat a földön és őrizd meg Jézus Krisztussal való egységben az igaz hitben. Mindenható és irgalmas Isten! Kinek törvénye szeretet és kinek sze- retete élet, terjeszd ki egyházad határait, hogy a pogányok teljessége bejöhessen és minden gyermeked megláthassa erődet, dicsőségedet és eljuthasson a Te szent Fiadnak való engedelmességre. így adj nekünk és minden embernek békességet. Egyedül Te adhatod azt és szabadságot, egységet. amely után minden ember sóvárog. Szent Fiad, a mi Urunk és Szabadítunk által, ki örökké él és uralkodik Veled és a Szentlélekkel egységben, mint egy Isten, mindörökké. Jóságos Urunk! Könyörgünk, hallgass meg minket. Ámen. l\/fagyarországi evangélikus egyházunk küldöttei azzal a reménység- gél léptek útjukra, hogy a mi egyházunk népe is imádságával támogatja azt az ügyet, melyet képviselnek. Sok szolgálatot vállaltak magukra a különböző előkészítő bizottságok tanácskozásain. Igehirdetéseket végeznek a világgyűlésen és számtalan gyülekezetben. De magyar evangélikus egyházunknak nem az lesz a legfőbb hozzájárulása a gyűlés törekvéseihez, amit ez a néhány ember fogyatékos erővel megtehet, hanem kétségtelenül a legtöbb áldás azokon az imádságokon lesz, melyekben Isten szent jelenlétét kérik az evangélikusság Világgyűlésére. Kérjük hát buzgóságosan Isten áldását! D. Ordass Lajos. :©®MP80#& Az útirány Én Istenem, jó Istenem te tudod, hogy mi lesz velem, amit akarsz, javamra van csak tereád bízom magam. Reád bízom én dolgomat, cn éltemet, én holtomat, én Istenem, én jó Atyám én jó napom s jó éjszakám. Én jó estém, jó reggelem, nyugton-kelten te vagy velem, akárhol is, a te kezed engem mindig jóra vezet. Mit kérjek én? — Te jól tudod, mi keli nekem, meg is adod; tőlem semmit, semmit sem kérsz, ha szólítlak, szívembe térsz. Szívembe térsz és szívemet szorongatni nem engeded; elmémbe térsz és ott ragyogsz, szemembe ülsz és mosolyogsz. Erdélyi József „Mindnyájan egyek vagytok a Jézus Krisztusbanu Budapest, Bécs, Genf, Paris, Le Havre vonaton. Július 31-én délután beszállás Le Havre-ban az „United States“ nevű 35 ezer tonnás ex- presszgőzösre. A hajó augusztus 1-én indul és aug. 5-én érkezik meg New- Yorkba. Amerikai tartózkodásunk programm ja nem végleges még, de nagyjából így alakul: D. Ordass püspök részt vesz az Evangélikus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának ülésén. SzabQ_József ny. püspök és dr. Ke- ken András New Yorkból az Ohio állambeli Springfieldbe utaznak, hogy részt vegyenek egy szociális kérdésekkel foglalkozó egyházi konferencián. Ezen a konferencián az egyik munkacsoport vezetésére Szabó Józsefet kérték fel. Dr. Nagy és dr. Wiczián profesz- szorok~égy teológiai fanári konferencián képviselik a magyar evangélikus teológiai tudományt és lelkészképzést. A világgyűlés augusztus 15—25 között lesz Minneapolisban, ezen—ter- mész6T55en'~mindhváian. ott leszünk. A vilaggy~ulg5~megnyitó isteniis/.te- letét D. Ordass püspök tartja. Igehirdetését lapunkban közölni fogjuk. A gyűlés előtt és után szeretnénk meglátogatni néhány amerikai magyar evangélikus gyülekezetét. "Hogy szolgálatot végezzünk. Szeptember 1-én indulunk haza New Yorkból az „America” nevű 53 ezer tonnás óceánjárón, szeptember 6-án kötünk ki Le Havre-ban, s talán szentem her 8-a körül érkezünk...Budapestre. Lapunk olvasóit nemcsak hazaérkezésünk után, hadeklődéssel és imádsággal tekintenek ebben az évben Minneapolis felé. Két igét írunk rövid ismertetésünk végére. Az egyiket magunknak szánjuk, hogy tervezgetéseink közben el ne bízzuk magunkat: „Ha az Űr akarja és élünk, ím ezt fogjuk cselekedni“. (Jakab 4:15.) A másik igével búcsúzunk: „Végezetre, atyámfiai, lcgyenem közben is tájékoztatni szeret-, nénk tapasztalatainkról, szolgálatainkról, elsősorban természetesen a j világgyűlés munkájáról. A világ j evangélikusságápak életében aligha vannak egyház; szempontból nagyobb események, mint ezek az ötévenként megismétlődő világgyűlések. Abban reménykedünk, hogy a magyar evangélikusok is testvéri értek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek békességben éljetek, és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek. Az Űr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen“. (II. Kor. 13: 11, 13.) Dr. Kékén András ff* ,fl Hazafias Népfront munkáiéban az anyaszentegyház szavának helye van* D. Ordass Lajos püspök felszólalása a Hazafias Népfront országos gyűlésén (Gat. 3, 28) „Mi, akis; részt veszünk ezen a megbeszélésen, különböző hivatású emberek, egymás számára talán is-, meretlenek is vagyunk, érdeklődési körünk szerteágazó, de egy dologban teljes az egység közöttünk: mindannyian magunkban hordozzuk azt a vágyat és reménységet, hogy ez az ország boldoguljon, jövője legyen s minden állampolgára számára az édes hazát jelentse. Minden igazság úgy bizonyítható a legjobban, ha az ember az igazságnak a másik oldalát is megnézi és megpróbálja, hogy megáll-e. Talán jogom van kimondani: ezzel együtt érteném azt, hogy mi, egymás számára ismeretlenek, ritkán találkozók, más-más munkakörben dolgozók abban is egyek vagyunk, hogy valami irtó- zat fogja el lelkünket attól a gondolattól, hogy ez az ország elpusztulás és nyomorúság mélyébe hulljon bele. Ha mindannyiunknak az a vágyunk, hogy boldog Magyarországban éljünk, amelynek minden egyes tagja átérzi ezt a boldogságot és részesül benne, akkor bizonyosan eiénk állnak azok a feladatok és elénk hangzanak azok a parancsok, amelyek szerint ennek az óhajtott célnak az elérésébe be kel; állítanunk minden rendelkezésünkre álló ió erőt. Előttem van egy kertgazdaság képe. Akkor szép, virágzó, gyümölcsöző, ha a benne dolgozók mind munkájuk legjavát tudják adni, ha az, aki kapá.lni tud, kapál, az, aki oltani tud, az oltás munkáját végzi, aki a veszedelmek ellen védekezni tud, ezeket a módszereket keres; meg és gyakorolja, az, aki irányításra hivatott, ezt a munkáját végzi A kis képben benne van a magyar országos helyzet képe is. A Hazafias Népfront és közöttünk egységes együttmunkáikodás akkor válik lehetségessé, ha mindenki azt adja oda a haza oltárára, amit a legjobban tud végezni és ami az ö élete részéről a legdrágább áldozat a haza oltárán. Ki-kii a jelenlévők közül átgondolhatja, mi az az ő munkaterületén, amellyel hozzá tud járulni ahhoz, hogy egy boldog ország jövendőjét munkálhassa a mában. Magam az anyaszentegyház szolgálója vagyok. Szeretném hinni, hogy a Hazafias Népfront munkájában az anyaszentegyház szavának, szolgálatának helye van, szeretnék bizakodással építeni arra, hogy ezt a munkát, amelyet mi az egyház részéről el tudunk végezni, a lelkek nevelése, hűségre irányítása tekintetében szívesen fogadják tőlünk és szeretném kifejezésre juttatni azt a készséget, hogy, amikor ez a cél áll előttünk: boldog országot teremteni, akkor mi az anyaszentegyház leghűségesebb munkájával akarunk ennek a célnak a szolgálatában állni. Egy tőlem elvehetetlen, az életem fölött uralkodó szent és drága látomásnak vagyok a rabja. Én hiszek abban, hogy ez a múltban sok megpróbáltatáson átment ország a boldog jövőjét meg fogja látni. Ez az álom, amely lelkemben él, j nemcsak hangulat. Életemet eskünél I erősebb erővel hozzáfűztem ennek a népnek a boldogulásához. Múltját a történelemből megtanultam és lélekben átéltem, a jövője felé valami el- alkudhatatlan reménységgel nézek. Nincs az a hatalom, amely ki tudja tépni lelkemből ezt a képet. De itt is tartozom hozzáfűzni —* mint bevezető szavaimban mondottam — : az igazság csak akkor marad igazság, ha — bármely oldalról nézzük — annak tudja bizonyítani magát. Megtörténhet, amit. nem akarok, hogy ez a drága ország nem találja meg azokat az embereket, akik a leghűségesebb munkával állnak oda érdekének a munkálására, hogy széthúzás és erők széthullása következik be, megtörténhet, hogy emberek nem értik meg egymás szavát és nem tudnak az őszinteség és a hűség igéjével szólni egymáshoz. Megtörténhet, hogy erők egymással csatára kelnek, s menthetetlenül és visz- szavonhatatlanul egy ország pusztulása jár a nyomában. Ezért, ha a részletkérdésekről nem tudtam szólni, mert nem ismerem azokat, és ha olyan problémákat nem tudtam felvetni, amelyeknek megoldása a közeljövő feladatai közé tartozik, abban a meggyőződésemben szólaltam fel a mai együttlétünkön, hogy ezt az igazságot mindannyian szívünkbe tudjuk zárni. Nekünk a legjobbat, a leghűségesebbet kell áldozatul hoznunk képességeinkből, munkánkból, időnkből, hétköznapjainkból, vagy ünnepnapjainkból annak érdekében, hogy mindannyiunk közös álma megvalósulhasson és mi boldogabb országot örökíthessünk rá az utánunk következőkre.’' BMÁ
