Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-03-31 / 2. szám

Fiatalok írják az ijjűsőgnak! rr Őrizd meg ,,Minden féltett dolog­nál jobban őrizd meg szívedet, mert abból in­dul 1ki minden élet (Péld. 4. 23.) Életünk; sorsunk, egész boldogságunk ezen az egy dolgon fordul meg; a szí­vünkön. Az élet legfőbb kérdése mindig a szív kérdése. Amilyen a szívünk, olyan az egész életünk. A szó fizikai és lelki értelmében egyaránt. Akinek a szíve gyengébb, betegebb, az hamarabb meg­hal, mint akié egészséges. Akinek a szíve fáradt, csüggeteg, aki rossz ügy­nek szánta oda a szívét, s csalódott, an­nak keserves és szomorú az egész élete. Nézz körül! Annyi összetört életet látsz, annyi magába roskadt embert, gyá­szoló anyát és testvért. Mindnek ugyanaz fáj: a szíve! Ha ma a csaló­dott és kiábrándult embereket, azokat akik meghasonlott lélekkel, vagy ajkú kon a cinizmus keserű vonásával hor­dozzák hátukon a hétköznapok igáját, megkérdezed, mi bántja őket, mind azt felelik a szívünk égett ki! így igaz ez megfordítva is. Ha látsz Örvendező szülőt, akinek örömkönnytől csillog a szeme, ha piciny^ gyermekével játszik, vagy szerelmes ifjút, aki a sze­retett lányka kezét fogja, vagy, ha vol­tál te is nagyon boldog már egyszer, akkor ugyanazt érezted, mint ők: valami melegséget a szíved körül. Amilyen a szívünk, olyan az egész életünk: átok; vagy áldás, de semmi­képpen sem közömbös« Kulcskérdés ez. Ezért mondja az Ige: Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.“ Mire akar most bennünket tanítani az Cfr? Először is egy parancs hangzik fe­lénk: „Őrizd meg szívedet V* Felhívás ez. Vegyük komolyan ezt a kérdést. Ed­dig talán nem is gondoltunk erre: őriz­zük meg a szívünket. Miért őrizzük meg? Kitől őrizzük meg? Hogyan őrizzük meg, és egyáltalán mi is az a szív? Mi is az a szív? Sokan az érzelem központjának tartják, pedig ez csak részigazság. A szív több ennél. Ahogy a mai tudósok a lélek székhelyét az agyba teszik, úgy a régi bölcsek azt a szívbe helyezték. A Biblia tanítása sze­rint a szív az ember lényege. A te szí­ved? — az Te, magad vagy. úgy, ahogy most élsz. A te szíved az a te életed motorja, irányítója. Hogy milyen ez, az a te vágyaidban; gondolataidban, élet­célodban, de legfőképpen a te cseleke­deteidben tükröződik vissza, abból lehet megismerni; Amilyen a te szíved, olya­nok a te cselekedeteid^ olyan egész életed. Felhívás ez stz Ige. Az élet sokszor egy nagy piac, hol kalmárlelkek, kufá- rok üzérkednek az olcsó emberszívek­kel. Őrizd meg hát a szívedet! Isten Igéjében nemcsak arra ad vá­laszt hogy mi a szív, hanem arra is, hogy miért kell megőriznünk a szívün­ket. Azért: „mert abból indul ki min­den élet.“ Ez a második tanítása: ahol szív van. ott van élet; és ameddig szív van, addig van élet. Egy ügy nem veszett el addig, míg lelkesedést tud ébreszteni, s az ember nem hal meg addig, míg dobog benne a szív, s élniakarás tölti el. A keresztyén- ség akkor indult el diadalútjára, mikor Jézus hívogató szavára tizenkét egy­szerű zsidó embernek felbuzdult a szíve, s megváltozott az élete. Két fiatal lélek boldogsága is az első közös szívdobba­nással kezdődik. A te életutad is azt bizonyítja, hogy amíg szeretettel, bátor kitartással dolgoztál, vagy tanultál; ad­dig volt eredménye, jutalma munkád­nak. Amikor azonban csüggedten legyin­tettéi; s csalódott szívvel visszahúzód­tál; olyankor mintha a sors is ellened esküdött volna, mintha az egész világ megváltozott volna körülötted. Szíved állapota mindenkor hű tükre életednek, sőt annak egyik legfontosabb okforrása. ,,Minden féltett kincsnél jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki min­den élet.“ Abból indul ki minden, ami életet jelent számodra. Abból indul ki min­den, ami biztatást, örömöt, sikert, boldogságot jelenthet számodra. a szívedet! Jaj annak, aki megkövesedni hagyja a szívét! Hauff bájos meséjének, a Kő­szívnek a hőse példázza, hogy nincs méltóbb a szánalomra, mint az az em­ber, akinek kihűlt a szíve, és nincs hely benne semmi emberi érzésnek, együtt­érzésnek. Boldogtalan és halott ember az, legyen bár mérhetetlen vagyon és em­bermilliók ura is, ha nem szeretik, de legfőbbképpen, ha ő nem tud szeretni, lelkesedni, áldozatot hozni és szolgálni. Elszáradt és félrehullott tagja az élő emberi közösségnek. Lássuk világosan! Egyéni és egyházi életünknek egyaránt kulcskérdése ez. Az élet a gyülekezetekben ott lendül fel, gyülekezetek ifjúsága ott lesz eleven szolgáló erő, ahol szív van az egyes emberek munkájában. Ez ad ötleteket, megértést, szeretetet, türelmet és kitar­tást mindenhez. Ha van megújult szív, akkor lesz eggyéforrt közösség, testvé­rek örömben és bánatban egyaránt. Igénk végül választ ad a hogyan kér­désre is: hogyan őrizd meg szívedet. ,,Minden féltett kincsnél jobban“ — így mondja. Mik ezek a ,.féltett kincsek?“ Az éle­tünk, a szeretteink, a hazánk, a vagyo­nunk, az állásunk. Mi mindenre vagyunk képesek ezek védelmére, mindezek meg­tartására! A legnagyobb hőstettekre és a legnagyobb gaztettekre egyaránt. Édes­anyák képesek véresre mosni a kezüket- csakhogy gyermekeiket felnevelhessék, s vannak, akik mások életén gázolnak át saját karrierjük érdekében. Vajon te megteszel-e mindent azért, hogy szíved tiszta, akaratod töretlen ma­radjon? Kevesebbet és mégis többet kell tenned, mint ezekért a féltett kincse­kért“: add oda a szívedet, hogy Jézus megújítsa. Engedd, hogy Ő legyen a gaz­dája. A lelki élet örök törvénye, hogy a szív nem tűri az űrt, mindig betölti valaki, vagy valami, s uralkodik rajta. Ha nem akarod, akkor is van gazdája a szívednek. Vagy a bánat, vagy az una­lom, vagy a hiúság^ vagy más, de va­lami mindig. Nem kell tenned semmi különöset. Engedd munkálkodni az Urat. ö ke­res téged. É^ted tavaszán a szíved is egy sokat Ígérő életbimbó. Isten rád bízta, hiva­tásoddá tette, hogy a bimbóból pompás virágot nevelj. Fiatal életed nehéz for­dulatai közben azonban nem jó egyedül lenned. Senki sem szokott és tud pusz­tán a maga erejéből megbirkózni e sorsdöntőén nehéz feladattal, amelyel­egy^ hosszú és eredményes élet megala­pozása jelent. Fogadd el vezéredül az Ür Jézus Krisztust ezen a göröngyös úton. Higgyed el teljes szívvel, hogy aki a Golgothát végig tudta járni teérted, az biztos vezetőd lesz életutad veszélyes szirtiéi között is. Vállald el a minden­napi munka apró napszámos részét, for­dulj szeretettel az iskolatársaid és mun­katársaid felé, élj becsülettel adott helyzetedben, ne térj ki az Isten elől, ha szembe jön veled, s mindezt tedd szívvel. Ha ezt megteszed, olyannak őr­ződ meg a szívedet, amilyennek az Is­ten akarja. Rókusi alvy Pál A LELKIPÁSZTOR SÍ Elmondiad, testvérem, hogy néhány évvel ezelőtt a szíved­ben olyan hangosan muzsikált a sze­relem, körötted olyan nagy volt az emberi tanácsok, fenyegetések és ígéretek zsivaja, s olyan meggyőző volt egy mosolygó plébános érvelése, hogy nem hallottad meg sem a lel­kiismereted szavát, sem konfirmá­ciód halvány emlékének halk sutto­gását, sem az én csendes intése­met. Katolikus templomban esküd­tél hűséget élettársadnak. Óh, ez nem ba.i! A baj az, hogy esketés előtt ígéretet kellett tenned: egyet­len gyermekedet sem fogod őseid hitében nevelni! A baj az, hogy ilyen ígéret nélkül meg sem eskettek vol­na. A baj az, hogy katolikus egy­házi esketés nélkül a feleséged nem ■gyónhatott és áldozhatott volna. Azt is elmondtad, hogy két gyermeked van. Egy vidám lurkó és egy szelíd kislány. Sok örömöd van bennük hétköznap es­ténként. De a vasárnapok nehezek. Nem viheted a fiadat kézenfogva abba a templomba, melynek presbi­teri padjában ott ült az édesapád. Te sem ülhetsz bele abba a pad'ba, hiszen hátad mögött a reverzálissal, a megszegett konfirmációi fogada­lommal. hogy is tudnád letenni a szolgálatra és hűségre kötelező pres­biteri esküt?! A fiad pedig egyálta­lán be sem léphet a te templomodba, hiszen — ugye. így tanítják neki? — ez halálos bűn lenne. Most azt kérdezed, mit csinálj, mert ez így tarthatat­lan. elbírhataitlan állapot. A szíved egyre nehezebb lesz. Már a válásra is gondoltál, de ez nem megoldás, meri a kérdést nem oldja meg, csak újabb hűtlenséggel tetézi a régit. Arra sem gondolhatsz, hogy a fele­séged hozzánk térjen. Ö buzgó híve egyházának s igazán kár lenne meg­zavarni lelki egyensúlyát. Mit csi­nálj tehát? A válaszom ez: bánd meg hűtlenségedet — s tedd jóvá. Aki Péter hűtlenségét megbo­csátotta, annál számodra is van bo­csánat. De kell a jóvátétel is. Írd meg annak a lelkészi hivatalnak, ahol annakidején a reverzálist alá­írtad, hogy szavadat visszavonod. Írd meg, hogy nem lehet kötelező az a szó, melyet lelki kényszer ha­tása alatt kellett kimondanod. Írd meg, hogy kislányodat zavartalanul meghagyod édesanyja hitében, de a fiadat evangélikus hitben fogod ne­velni. S a legközelebbi vasárnap hozd el őt magaddal a templomba. Hogy katolikus templomban keresz­telték, az nem baj, mert — amint az írás mondja — egy a keresztség. Feleségedet pedig szeretettel és tü­relemmel győzd meg. hogy azok jár­nak az irgalmas Jézus útján, akik nem kívánnak hűtlenséget az áldási- kérő jegyesektől. K. A. t<M wm fa{a az Áldott Orvosról Jézus keresi az elveszetteket- Luk. 19 :10 ­Az utóbbi időkben igen szomorú statisztikákról olvashatunk napilap­jainkban a mentők fővárosi munká­jával kapcsolatban. Igen tekintélyes számok. 20—30, beszélnek arról, hogy teljesen tehetetlen állapotban lévő részeg embereket kellett kór­házba szállítani. Ugyancsak a napi­lapjaink bőségesen beszélnek arról, ISTENTISZTELETI REND Budapesten, március hó 31-én. Deák tér d. e. 9. (úrv.) Kékén András dr. d. e. 11. Üj presbitérium beiktatása. D. Ordass Lajos és Kékén András dr. Igét hirdet: Viljanen Paavó. d. u. 6. Bach: ; János passió. D. Ordass Lajos. Fasor d. e. j y210. (gyerm.) Gyöngyösi Vilmos d. e. 11. j (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, d. u. 7. Mezősi György. Dózsa Gy. út 7 d. e. y210. Takács József. Üllői út 24. d.e. ValO.. d. e. 11. Rákóczi u. 57/b. d. e. 10. (szlovák) Szi- lády Jenő dr. d. e. 3/412. Karácsony S. u. 31. d. e. 10. Thaly K. u. 28. d. e. 11. Bony- nyai Sándor, d. u. 6. Bonnyai Sándor. Kőbánya d. e. 10. Benczúr László. Utász u. 7. d. e. 9. Fehér Károly. Vajda P. u. 23. d. e. Vsl2. Fehér Károly. Zugló d. e. ! 11. (úrv.) Scholz László d. u. 6. Scholz j László. Gyarmat u. 14. d. e. V210. Vámos József. Rákosfalva d. e. y212. Vámos Jó- j zsef. Fóti u. 22. d. e. 11. (úrv.) Gádor ! András. Váci u. 129. d. e. 8. Gádor András Újpest d. e. 10. Blázy- Lajos. Dunakeszi d. e. 9. Matuz László. Pesterzsébet d. e. 10. Szabó István, d. u. 6. Bencze Imre. Soroksár-újtelep d. e. 1/29. Szabó István. Rákospalota MÁV-telep d. e. y29. Rákos­palota d. e. 10. Rákospalota kistemplom d. u. 3. Rákosszentmihály d. e. Vall* Tóth-Szö'llős Mihály. Bécsikapu tér d. e. 9. Madocsai Miklós, d.e. 11. (úrv.) Várady Lajos. d. u. 6. Be­nes Miklós dr. Toroczkó tér d. e. y29. Várady Lajos. Óbuda d. e. 9. (gyerm.) Komjáthy Lajos. d. e. 10. (úrv.) Fried­rich Lajos d. u. 3. Sárkány Tibor. XII., Tarcsay V. u. 11. d. e. 9 Csonka Albert, d. e. 11. Csonka Albert, d. u. 6 Ruttkay Elemér. Budakeszi d. u. 5. Szeretetven- dégség. Pesthidegkút d. e. Vall. Danhauser László. Kelenföld d. e. 8. (úrv.) Kendeh György, d. e. 11. (úrv.) Nagy István d. u. 5. Rezessy Zoltán dr. Németvölgyi u. 138. d. e. 9. Rezessy Zoltán dr. Kelen- völgy d. e. 9. Visontai Róbert d. e. 11. Visontai Róbert, d. u. 3. Visontai Róbert. Csillag-hegy d. e. ValO. Kaposvári Vilmos, d. u. 7. Ka pás vári Vilmos. Még Nagyhét előtt megjelenik húsvéti kiadványunk, a HÚSVÉTI EVANGÉLIUM sok képpel, művészi kiállításban Előjegyezhető a Lelkészi Hivatalokban. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszá mla: 20412—VIII. 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA hogy gyilkosságok, verekedések, sze­rencsétlenségek, balesetek előidézői ittas állapotban lévő emberek vol­tak. Ha az ember az utcán jár, kü­lönösen a késő délutáni és esti órák­ban, igen rövid útszakaszon is ta­lálkozik hangoskodó társasággal, dü­löngélő férfiakkal és nőkkel. Szomo­rú helyzetkép. Nem kevésbé szomorú és lehan­goló az, hogy a magukat keresztyé­neknek vallók meglehetősen érzéket­lenül mennek el ezek mellett a je­lenségek mellett. Hol irtózva, hol megvetéssel, máskor félelemmel, le­nézéssel fordulnak el a józanságu­kat elvesztett felebarátaiktól, sőt nem ritkán gátolatlan megnyilatko­zásaikon még nevetni, szórákozni is tudnak. Talán akad egy kis csoport, amelyik próbál segíteni a tehetetle­neken, vagy a még magukkal egé­szen nem tehetetleneknek erkölcsi tanácsúkat is ad. A nagy átlag azon­ban nincs annak a tudatában, hogy ezen a szomorú állapoton változtatni lehet, mégpedig éppen annak a nevében, akiről ő maga is a keresz­tyén nevet viseli. Ha ennek a meddő, felelősségnélküli magatartásnak az okát Isten Szentlelkének világossá­gában próbálják megállapítani, csak azt mondhatjuk, hogy keresztyén egyházaink tagjaiban, így a mi evan­gélikus egyházunk tagjainak az éle­tében sem valóság Jézus Krisztus bűnösöket me&kereső és megtartó szeretete. Jézus Krisztus az ő földi életével kapcsolatban tette azt az egészen határozott kijelentést: mert azért jött az embernek Fia, hogy meg­keresse és megtartsa azt, ami el­veszett. Aki a saját maga életében az elveszettség állapotát valóságo­san átélte s aiki ezzel kapcsolatban valóságosan megtapasztalta Jézus megváltó, életet adó szeretetét, az nem tud tovább érzéketlenül el­menni más emberek nyomorúsága mellett. Jézus által kerül az ember élete Isten országába s ettől az idő­től fogva az ember életét csak mint ennek az országnak követe élheti. Ez a követség nem jelent kevesebbet, mint azt. hogy Jézus Krisztust kép­viselem ebben a világban mindenki felé, így az iszákosok felé is. Még­pedig teszi az ember ezt abban a hitben, hogy az én életemen keresz­tül Jézus maga keresi és akarja megtartani azt az iszákost. Bármilyen nagy jelentősége is van mindazoknak az orvosi eljárásoknak, megelőző intézkedéseknek, állami rendelkezéseknek és gondozásnak, amivel az államhatalom az iszákos- ság nyomorúságában sínylődőknek gyógyulások érdekében segítségükre siet, mindez nem menti fel Isten né­pét az alól a szolgálat alól, amit az iszákosság nyomorúságával kapcso­latban Isten éppen ő tőle vár. Ez pedig nem kevesebb, mint Isten sza­badító evangéliumának minden esz­közzel való közvetítése az iszákos­ság szenvedélyével megkötözött fele­barátaink felé. Dr. Szalay Károly H. Németh István: GERENDA ÉS MOTOR Ó, ti kegyes hívék, kik olyan sökszor koptat- játtik a templomlépcsőt és teli tüdővel ém'kli- tek az Ür dicséretét a templomban, tudjátok-e, hogy egy ifjú legénykének mi a templom legelőkelőbb helye? A templom leghátsó padja? Dehogy. Az sem megvetendő hely, az igaz. Távol a szülői szemeiktől, hol szabadon lehet a pad alatt harangozni a földre nem érő lá­bakkal. És ugyancsak minden következmény nélkül kedvére mocoroghat az embergyereke. Talán a kórus? Tűz, tűz, közeljártúk az igazsághoz, ámbár mégsem értétek el egészen. Mert a karzat még nagy terület, bármilyen kicsiny is a templom. A padok értéke sem egyforma ott, mert az első padban sokat látni és hallani, az utolsóban meg nem látni, csák hallani lehet, azt sem mindig. Ennélfogva nem is jó hely a gyerek­embernek. Hát hol a legjobb hely? A harangkötelek- nél? Majdnem eltaláltátok. A harangkötél a ki­váltságosaké. Meghúzásához kemény ököl szükségeltetik és állhatatosság. Ez utóbbi azért, hogy kitartó rostokolás után elvitatha­tatlan legyen a harangozáshoz való elsőbb­ség. Az előbbi pedig azért, hogy fejbe és orron verődjenek azok az izgága kamaszok, kik minden jog ellenére magúkhoz ragadnák a magasbafutó kötelet. Ó, néhányperces gyönyörűség! Zengő ha­rangszóval százaknak megparancsolni, hogy hagyják abba a beszélgetést és jöjjenek be az Űr házába. Még a pap sem jöhet be, míg utol­sót nem kondit a harangozó. De az utolsó kondításkor vége a pünkösdi királyságnak. A harang elnémul odafenn, a kötél vége meg-meyrándul idelenn. mint a játékos cica farka. A harangozógyerék egye­dül marad, senki sem törődik vele többe. Szu­szogva törli homlokát és vágyakozva pislog a templom legérdekesebb helye felé, ahol már egy csomóba gyűlt az aranyifjúság. A kör közepén kimagaslig a nap hőse. Zsá­molyon áll. tekintete a kántoron függ: mint katona várja a parancsot a cselekvésre. A kántor bólint. A fiú kihúzza magát, aztán alásüllyed a társai közt. hogy a kö"?ikiző pillanatban még magasabbra emelkedjék mindannyioknál azok bámulatától övezetien. A fújtató gyerek a nap hőse. Olimpiai bajnok nem áll büszkébben az emelvény közepén, mint ö a padkán. Fifojtott sóhajok, bámész szemek kísérik útját az ég s föld között. Zengő sípok muzsikája árad lefelé. A kántor nyomogatja a billentyűket, felnéz a kottára, lenéz a billentyűikre, lábával ide- oda kalimpál a pedálókon. De aki a fújtatok nyomja, egyenletes nyu­galommal süllyed és emelkedik. Lábát meg­merevíti midőn elindul lefelé. Másik lába a levegőben lóg. Félúton eléri a zsámolyt, kissé megtámaszkodilk rajta a szabad lábbal, de a test súlya a fvijtaüógerendán van. Mielőtt azonban leérne a földig, meghajtja térdben a fújtatós lábát és simán átteszi testsúlyát a zsámolyra. Lefékezi a fújtatót. Ha nem tenné, zökkenne nagyot, az orgona nyekkenne egyet, a hívók felnéznének, a pap megcsóválná a fejét, a gye­rekek vihognának. S a kántor? Jobb róla nem, is beszélni. Ennélfogva a fújtaiáshoz szakértelem kíván­tatik, mit nem lehet olyan könnyen elsajátí­tani, mint a billentyíínyomogalást. Mert a fújtatáshoz születni kell. Például — kövér gyerek nem, jó hozzá, mert nem tud fékezni, hamar letottyan a fújtató fával a földre. Cin- gár, vézna gyereknek meg nincsen súlya, úgy kell lenyomnia magát a kapaszkodó fával. Gyengetüdejű se jó, mert nem tud közben éne­kelni. Hebehurgya se jó. mert nem figyeli a jelzővasat és leszáll a fújtató, míg ő mással fecseg. Tehát igazi rátermettség szükségeltetik, oda­adó lelkesedéssel párosulva. Kivételes esetiben a lelkesedés pótolhatja a rátermettséget is. Ilyen kivételes eset voltam én is húsz év­vel ezelőtt, Cingár, vékonymellényű, élhetet­len suttyó-gyerék. De lelkesedésem az égig lobogott A iújlatóhoz mégsem közeledhettem. Foglalt volt. Középső bátyám nyomta a világot jelentő fújiató-gerendát. Idősebb bátyámnak köny- nyebb dolga volt. ö csak a billentyűket nyo­mogatta, lévén önkéntes kántor. — Engedj már fújtatni — rángattam a ka­bátját követelőzve. Mivel harsogott az énék a templomban, nem volt alkalmas az idő hosszas szóbeli elutasí­tásomra; keményen Roppant fejemen a test­véri ököl. Szipogva igyekeztem el a fújtató kö­zeléből. Egyszer eljött az én időm is. Kántor bátyám bevonult katonának, fújta­tós bátyám pedig megkapta az első hosszú­nadrágot, ami tudvalevőleg eltántorítja a leg­hívebb önkéntes fújtatót is hivatásától. Csak a harangkötelet tartotta meg magának és az előénékesi tisztet. De zökkenő nem történt. Továbbra is kikerült a családból a pap, a kántor, fújtató. Apám megtartotta helyét a szószéken, kisebbik bátyám feltelepedett a kántorszékbe. Én meg a fúytatá-gerendához álltam Nyolc évig álltam ott. Isten tudja hányezer- szer nyomtam le a fújtatót. Ketten szolgáltuk az orgonánál Istent. Pali játszotta a melódiát, én meg a lelket fújtattam hozzá. Zengett- zúgott az öreg orgona kettőnk muvJ'ájé.tól. Munka volt? Dehogy. Jókedvű Istendicséret! Fehérre meszelt kis templomunkban, ott a fújtató mellett jegyeztem el magam Isten szol­gálatával. Mert két, fújtatás közötti időben minden vasárnap erre a szolgálatra szólon- gatott Isten igéje. Hogy ne csak a lábammal, hanem szívemmel és szavammal is öt szol­gáljam. Elmentem hát a fújtató mellől. Peregték az évék. Egyszer aztán visszatér­tem — a szószékre, az oltár elé. Sokszor felnéztem a papi pádból a fúj tató­hoz. Nem volt annak már állandó gazdája, csak gazdái. Sókan adták egymásnak a fújta­tót. Szinte tukmálták egymásra. Nyomták szí­vességből, igyekezettel. De mikor jött az első hosszúnadrág, — már csák muszájból, fanya­logva. Volt úgy is. hogy gazdája sem akadt. Ügy kellett valakit felugrasztani a presbiteri pád­ból, vagy máshonnan. Nyögött, nyekergett, fisztu',ázott az orgona a jószándékú rúgások alatt. A presbiterek is megsokalták. Nem mehet ez így tovább. — Motort szerelünk a fújtatóhoz — határoz­ták el. Nos, ma itt van. Nemrég 'készült, el. Mester- kezek rendbehozták a 130 éves öreg orgonát. Zúg a villanymotor a toronyban, hosszú ba- dogcsatornán surrog át a levegő a bőrözött- szélű fújtatóba. Kipróbáltuk. Kezdésnél felhördült az or­gona, bizonyára szokatlan volt neki a husza­dik század géppel csinált levegő-telke. Aztán megbékélve ezzel is. átengedte sípjain a sze­let. Végighömpölygött a templomban a hang- zuhatag. Egy hetes munka jutalmát harsonáz- ták a sípok. Térdre ereszkedett bennünk a lélek, összekulcsolódott kezünk és álltunk megsi'zetülve az orgona ujjongva-zengő ima­áradata alatt. Aztán csend lett. A kántor abbahagyta a játékot, A hirtelen támadt csendben lélektele- nül zúgott a haVkszavú motor. Állandó, egy­forma rovar-zúgással. Közömbös robotmunká­val termelte a szelet. Egy kattanás. Lekapcsolták. Lassan elhall­gatott. Az egyik presbiter felémfordult. Moso­lyogva. v ömmel. • — Ugye, jó lesz ezután? Nem lesz gond töb­bet, a fújlatással. Ránéztem a fújtató-ger.endára. Poros, ko­pott volt és felesleges. És felette az orgona­falon elhalványult, ceruzával odajegyzett név. A sok-sok név. A fújtató-gyerekek nevei. A presbiter atyafi válaszra várt. — Ugye jó lesz? A motor elvégzi egy em­ber murtkáját! Nem bánthattam meg a jó testvért. Felel­nem kellett. — Igen jó lesz ezután. A motor elvégzi egy ember munkáját. Ezt kissé bizonytalankodva mondtam. Mert ugyan mi pótolhatná a fújtatós-gye- réket az Ür házában? Sajtóosztályunkon kapható az ezévi t EVANGÉLIKUS NAPTÁR | Ára 8.— Ft Rövidesen megjelenik! Káldy Zoltán Bevezetés az Újszövetségbe :ímű könyve, lelkészek és gyüle­kezeti tagok használatára. Ára kb. 30 Ft lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom