Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-12-22 / 40-41. szám

K. H. Hag kínai anglikán püspököt díszdoktorrá avatta a debreceni Református Teológia Már több, mint három hete tartózkodik hazánkban a kínai protes­táns egyházak küldöttsége. Itt tartózkodásuk első hetében a magyar pro­testáns egyházak vezetőivel, a budapesti lelkészekkel, teológiai tanárok­kal és teológusokkal találkoztak különböző összejöveteleken, gyűléseken. Előadást tartottak több alkalommal, hirdették a igét több gyülekezetben. Majd programjuk szerint útrakeltek, hogy az ország többi részébe is el­jussanak, találkozzanak a vidéki lelkészekkel, hívekkel, megismerjék az egyházi életet, megismerjék hazánkat, dolgozó népünket. December első hetében Dunántúllal ismerkedtek. Celldömölkön résztvettek a Vasi evan­gélikus egyházmegye lelkészt munkaközösségének ülésén, Balatonfüreden a dunántúli református egyházkerület közgyűlésén, igét hirdettek a ka­posvári, pápai protestáns gyülekezetekben, meglátogatták Tihanyt, Gye- nesdiást, Keszthelyt. Mindenhol a keresztyén hívek nagy szeretete kísérte őket. Mis' olc December második hetében az or­szág északi részének városaival, szépségeivel, gyülekezeteivel ismer­kedtek vendégeink. Itteni útjuk első állomása Miskolc, a nagy ipari köz­pont volt. .Megérkezésükkor a Ti- száninneni református egyházkerü­let, a Borsod—Hevesi evangélikus egyházmegye, a megyei és városi ta­nács vezetői fogadták őket. Reszt­vettek és előadásokat tartottak az evangélikus egyházmegye lelkész- értekezletén, a református egyház- kerület békegyűlésén. K. H. Ting püspök a Diósgyőri-Vasgyár evan­gélikus templomban tartott lelkész­értekezleten előadást tartott a kínai protestáns egyházak helyzetéről és többek között a következőket mon­dotta: A felszabadulás őta a kínai keresztyé­nek száma emelkedőben van. Ma a ke­resztyének sokkal Jobban szeretik egy­házukat. Azelőtt nem volt egyháztuda­tuk, hanem „misszionárius’-tudatuk. Ma Krisztus teste tagjainak tudják magukat. Ma a kínai keresztjén egyházak teljesen önállóak. Nem volt egyszerű ezt elérni, mivel a felszabadulás előtt teljesen ame­rikai pénzből éltünk, önállóságunk sok tényezőből tevődik össze. Egyik legfon­tosabb tényező az, hogy lelkészeink kez­dik megtanulni, mit Jelent az atj’aíiak szeretetéből élni. A hívek Is rájöttek, hogy az egyház az övék, és hogy ez a tény kötelezi éket. Fiatal teológusaink, lelkészeink tudják, hogy Isten arra hív­ta el. őket, hogy az új szocialista Kíná­ban szolgáljanak egész életükkel. Ml rá­jöttünk Kínában, hogy a kaplta’ízmus törvényesített hűn a nép ellen, de rá­jöttünk arra Is, hogy a szocializmus vi­szont az emberek organizált, megszerve­zett szeretete, K. H. Ting püspök a tíszáninneni református egyházkerület békegyű­lésén is felszólalt és az egyház béke- munkájáról beszélt. Ezen, az ülésen Komjáthy Aladár, egri református esperes tartott nagyhatású beszédét a keresztyének békeszolgálatáról. — Kínái testvéreink igével is szolgál­tak, mégpedig Miskolcon két gyüle­kezetben, Ózdon két gyülekezetben, Sárospatakon és Aggteleken. A templomi gyülekezetek mindenütt figyelemmel és áhítattal hallgatták a messziről jött testvérek ajkén megszólalt evangéliumot. A vendégek ismerkedtek a Bükk szépségeivel is. Jártak Lillafüred gyönyörű vidékén, megtekintették a meseszép üdülőt, ahol régen az arisztokraták dorbézoltak, ma pedig a magyar nép megbecsült dolgozói dolgozói pihennek. Látták a felejt­hetetlenül szép aggteleki cseppkő- barlangot és megtekintették a már félig felépült miskolci egyetemi .vá­rost. Ellátogattak Egerbe, ahol meg­tekintették a szép evangélikus templomot, igét hirdettek a refor­mátus templom hatalmas gyüleke­zete előtt, megnézték a híres lyceumi könyvtárat és a várban adóztak az egri hősök emlékének. Debrecen Kínai testvéreink december 16-án indultak Debrecenbe, ahol másnap, 17-én a Debreceni Református Teo­lógiai Akadémia ünnepélyes külső­ségek között, díszközgyűlésen dísz­doktorává avatta K. H. Ting püspö­köt. A díszközgyűlés délelőtt 10 óra­kor kezdődött. A kínai és magyar zászlókkal feldíszített és a vendé­gekkel zsúfolásig megtelt díszterem­be ünnepélyesen vonultak be az akadémia tanári kara, mögöttük re­formátus papi palástba öltözve Ting püspök (a palástot a Teológiai Aka­démia Ting püspöknek ajándékozta), majd az egyházak képviselői és a világi szervek küldöttei. A menetet a teológus diákok színpompás tógá­tusba öltözött csoportja nyitotta meg. Az ünnepségen részt vettek Győry Elemér és Darányi Lajos re­formátus püspökök, Hao Teh-ching, a Kínai Népköztársaság magyaror­szági nagykövete, Ru Ei-pei követ- ségi titkár, Horváth János az Álla­mi Egyházügyi Hivatal elnöke, dr. Kulin László a debreceni orvostudo­mányi egyetem rektora, dr. Kádár László, dr. Bán Imre és dr. Gáspár Rezső a Kossuth Lajos tudomány- egyetem dékánjai, Szabó László a baptista egyház elnöke, Hädker Ádám methodista szuperintendens, a megyei tanács, a városi tanács, a Hazafias Népfront megyei és városi képviselői. Evangélikus egyházunkat Szabó József püspökhelyettes, dr. Nagy Gyula dékán és Juhász Géza a Sajtóosztály kiadó-szerkesztője képviselték. , A Kollégiumi Kántus a magyar és kínai himnuszt énekelte, majd dr. Tóth Endre dékán megnyitója után Győry Elemér püspök felszólalásá­ban méltatta azt a nagy megtisztel­tetést, amely a magyarországi pro­testáns egyházakat éri ebből az al­kalomból. Dr. Czeglédy Sándor pro- dékán ismertette K. H. Ting püspök életét, teológiai munkásságát, egy­házvezető képességét és bejelentette, hogy ezek alapján a zsinat és a deb-# receni teológiai akadémia tanári* kara elhatározta, hogy K. H. Ting püspököt tiszteletbeli teológiai dok­torrá avatja. — A dékán avató be­széde után Ting püspök fogadalmat tett, átvette a díszdoktori oklevelet, majd megtartotta díszdoktori érteke­zését. Nagyszabású és nagyhatású értekezését lapunk későbbi számá­ban ismertetni fogjuk. Megható ese­ménye volt a közgyűlésnek, amikor a Kántus kínai dallamra énekelte az „Aki értem megnyíltál...” című egyházi éneket. Az új tiszteletbeli doktort táviratban üdvözölte D. BerecZky Albert református püspök. Az üdvözlések során felszólalt Hor­váth János az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Szabó József evan­gélikus püsipökhelyettes, Szabó László a baptista egyház elnöke és Gcál István református püpökhe- lyettes. A díszdoktoravató közgyűlést nagyszabású díszebéd követte az ősi kollégium konviktusában, ahol Ting püspök felszólalásában hangsúlyozta, hogy az őt ért megtiszteltetés elsősorban nem neki szól, hanem rajta keresztül az egész kínai keresztyénségnek, az egész kínai népnek. Az ebé­den felszólalt Hao Teh-ching kínai nagykövei is és kifejtette, hogy a két nép és a két nép kerestyénsége közötti barátság nagyjelentőségű esemé­nye volt ez a mai nap. Juhász Géza cSzeretet — öröm — renuiuj&hp Karácsony 1. ünnepe —• L Ján. 3, 1—5. Karácsony a szeretet ünnepe. A legnagyobb szeretet ünnepe. Ez a nap minden melegségével, bensőségével, derűjével Istennek az első kará­csonykor megmutatott hatalmas szeretetére utal. Azért van karácsony, mert Isten szereti a világot. Ha sokszor elhomályosodik is előttünk ez a tény, ezen a napon emlékeznünk kell rá. Miben mutatkozott meg Isten szeretete a világ iránt? A bűnök elvételében. A bűn ott feszül Isten és az ember körött. Míg megvan, szüntelenül nyugtalanít, és vádol bennünket. Igaz örvendezés ott van, ahol elvétetett a bűn. Jézus neve Szabadítót jelent és az angyal Megtartónak nevezte őt az első karácsony éjszakáján. Mind­két elnevezés arról beszél, hogy a karácsonyi gyermek azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket. Karácsony volt az első lépése Istennek, a követ­kező a Golgotha keresztje, a befejező lépés pedig Krisztus második visszajövetele lesz. Az első karácsonytól a visszajövetelig folyamatosan történik a bűn elvétele. A bűn elvétele Isten és ember új viszonyát teremti meg. Az Atya és gyermek meghitt, bensőséges, szeretetteljes viszonyát. Erre a viszonyra mutat nagy örvendezéssel János apostol: „Lássátok!” — Amit látni lehet, az valóság. így valóság Isten gyermekeinek az Atyával való kapcsolatuk a Krisztus által. Látható, tapasztalható. Miben látható? 9 Isten gyermekeinek magatartásában. Nem tökéletesek, de törefc­szenek rá. Megtisztítják magukat. Az ige és szentségek folytonos befogadásával tisztulnak attól, ami újra elszakíthatná őket az AtyátóL Ennek a megtisztulásnak eredményeképpen folytonosan Isten szeréten téből élve valósul általuk az angyali üdvözlet: „Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberek között jóakarat.” Isten gyermekei az őket körülvevő világnak is áldott emberei. Ha a világ, melynek ők is részei, sokszor nem is ismeri fel a hátteret, Isten kinyilatkoztatott szere tetőt, Isten gyermekei útjára mégis ráhull az isteni dicsőség fénye, „ágaikon mégis vadgalamb búg és békesség terem”. (Reményük: Békesség Istentől.) Növekszik körülöttük a megértés és jóindulat. Ilyen emberekké lehetünk karácsonyért 9 Még többekké lehetünk. Karácsony nemcsak a földi életre tar- talmaz ígéretet, hanem... „Tudjuk, hogy hasonlókká leszünk hozzá... meg fogjuk Öt látni.” Isten szeretete az eddigieknél nagyobb ajándékot rejteget a nagy kiteljesedésben. Ha jó Istennel igében, úr­vacsorában, imádságban, Szentlélek vezetésében közösségben lenni, ha jő békét munkálni, magunkat és másokat jóakaratra bírni, ennél bizto­san még jobb Krisztushoz hasonlóan mennyei állapotban élni, zavartalan» teljes közösségben az Atyával. A sok ajándék közül, amit Isten a kará­csonykor megjelent Fiúban nékünk adott, ez még hátra van, de már most is boldogabbá, örvendezőbbé, derűsebbé teheti nemcsak karácsonyi ünneplésünket, de hétköznapjainkat is. Mezősi György Márta-kántor Egy vidéki, kisvárosi templom kó­rusán foglaltam helyet ismét a nyá­ron. Helyemről jól megfigyelhető volt nemcsak a szószéken tartózkodó lelkész minden mozdulata, de az or­gona mellett ülő kántoré is. A kántorral kapcsolatban valami egészen furcsa és szokatlan dolgot észleltem az idén ismét. Azt, hogy az igen tehetséges, fiatal, önkéntes kántor, aki egyúttal a gyülekezet jegyzője is, az ifjúság egyik vezetője, a vallásos előadásaik fáradhatatlan és buzgó betanítója, az ének- és ze­nekar irányítója, szeretetvendégsé- gek agilis rendezője stb., stb., ami­kor a lelkész a szószéken az apos­toli köszöntés első szavaiba belekez­dett, lassan felemelkedett helyéről, lábujjhegyre állt, majd óvatos lép­tekkel lesettenkedett az öreg orgona kopott lépcsőin s a macskát is meg­szégyenítő zajtalansággal eltűnt az orgona mögötti torony egyik szo­bácskájábán, egy kis rést hagyva maga mögött az ajtón.., Egyszóval ő mindenben részt vett, ami a gyülekezetben történt. Min­dig, minden után érdeklődött. Csak egy dolog nem tudta - eddig érdeklő­dését felkelteni: A beszélő Jézus szava, az ige hirdetése! • „Monda neki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog!” (Lukács 10, 41—42.) Zoltán László J?jfél felé járt 'az idő. A hold letűnt már a nyugati horizonton, vastagon ült a sö­tétség a falun. Kicsinyke fény botorkált a falu utcáján, az éjjeliőr vigyázta vele az alvók nyugalmát. Komótosan ballagott az öreg bak- tér, botja megkoccant -a köveken. Harmadszor járta végig a falut, mert a har­madik őrváltás ideje volt. öt ugyan nem vál­totta senki sem, mert csak egy éjjeli őrre fu­totta a falu közpénze. De a megbízatás úgy szólt, hogy úgy járja a falut, mint a városi őrök, akik váltogatják egymást. Négyszer. Ehhez képest a fizetése négyszer annyi le­hetne, mint most. Legyintett egyet maga elé. Minden éjszaka füstölgőit ezen és most is az­zal zárta morjőndirozását, hogy nincs igazság a földön. Befordult a falu végére. Maga sem vette észre, szaporább lett a lépése, frissebben bo- tozott a szélső ház felé. Fény szüremkedett ki az ablak fatáblái mö­gül. — Még mindig ébren vannak ■— csóválta meg fejét az öreg. Belesett az •ablak hasadékán. Odabenn szá­las, ősz ember hajladozott a kis mécses fényé­ben. A szobácska közepén ládák állottak, szí­nig telve a polcokról lekerült holmikkal. Egyik ládában edények, másikban főzőedények, har­madikban liszt és szárított gyümölcs. Agt igaz­gattaa benti ember. Bekocogott az ablakon. Az ablak kinyílott. — Aludj már, József, kell az erő holnapra is. —■ Nem tudok aludni, Jórim. Elrakom a kis holminkat. — Mikor indultok? — Reggel. Idejön Mehida, az ács. Átveszi a műhelyt, meg a munkát, addig, míg vissza­érünk. A házra és az állatokra is ő fog vi­gyázni. Az öreg bakter sajnálkozva ingatta a fejét. — Éppen most kell elmennetek, mikor a gyermek születését várjátok. — Mit csináljak? Aki nem engedelmeskedik a császár parancsának és nem jelentkezik a szülőfalujában a téli napforduló idején, azt börtönbe csukják. Az-öreg szitkot morgott maga elé. — Az az átkozott filiszteus zsarnok! Meg az az átkozott hit"zegő Heródesünk! A választott népet merik megszámolni. Mikor az Ürral erősebbek vagyunk és többek minden népnél. József elszomorodoitan bámult maga elé. Só­hajtott. — A helytartó akarja így, hogy most oda­menjünk. Az öreg nem szólt rá semmit sem. Hallga­tott mind a két férfi. Jórim benézett a felfor­gatott szobába. ■— Feleséged alszik? József bólintott. KÉSZEN AZ ÚTRA — Korán elaludt Mária. Mindjárt az ünnep­esti áhitat után. Jórim szedelőzködött. — Segítsek valamit? — Nem, köszönöm. Reggel félvisszük Mehi- dával a ládákat a padlásra. Isten tudja, med­dig kell elmaradnunk. — Persze, a gyermek miatt is. No, milyen nevet szántatok neki? — Isten, a Szabadító. Az öreg elmosolyodott. — Jézus lesz a neve? Adja Isten, hogy az ő életében elmondhassuk itt Izraelben, hogy az Úristen a Szabadító. Szép név, no. ígéretes név. Isten nekünk szóló ígéretét hirdeti a neve. Józsefnek megfényesedett a szeme. Alig tu­dott szólni. — Nekünk is reménységünk ez a gyermek. Isten áldjon, Jórim. — Isten őrizzen meg az úton Benneteket. Elfordult és hajlott alakja beleveszett az éj­szakába. Az ablakban álló ácsmester utána nézett egy hosszú percig. Aztán becsukta a fa­táblákat és . nézte a kiürült polcokat. Reggel még helyén volt minden edény, hombárban a liszt, hálóban az aszalt szilva és füge. A nyi­tott tűzhelyen néhány meg szeneseden fadarab ült a hamuban, holnap már más tüzel rajta. Jött a PARANCS és elvette tőle a mun­káját. Felnézett a mennyezetre. Vastag szarufák tartották a kis felházat és a tetőt, ö építette ezt a házat 30 éve. Szülei elhaltak Betlehemben és ő vándorútra indult. Itt tanyázott egy évig a faluban, mikor szívét idekötötte egy leány szép szeme. Dalolva építette a házat kettejük­nek, de a mennyegző előtt eltemették a leányt a temetődombon. Azóta lett ez a falu az ő fa­luja. Itt érett emberré, itt szerzett megbecsü­lést, munkát és földet. Nem mozdult el innen harminc éve, csak az ünnepre ment fel Jeru­zsálembe és néha egy-két napra házat építeni a szomszéd falukba. A PARANCS innen is kiűzi. A zsinagógát ő építette újjá, mikor leégett. Az XJr dicsőségére ingyen. Akkor lett igazán az ő templomává. El nem maradt egy ünnepi alkalomról sem, csak az évi sátoros ünnepe­ken, mikor Ábrahám sziklájára vitte áldoza­tát, a Mária hegyére épített Templomba. Templomától is elküldi a Parancs. TJalkan odalépdelt az ajtóhoz és benézett ^' a kis hálókamrába. Mécsesét megemelte és úgy nézte a maga külön fekhelyén alvó fiatalasszonyt. A takaró kirajzolta anyasággal ékes alakját. Arcán nem hagyott foltot a váran­dósság, fejét kezére hajtva pihegett szelíden. Szép volt és szelíd arcú álmában is. Ot nézte az ács. Szívébe nyilait a félelem, hogy hátha utoljára pihen felesége itthon. Hátha elpusztul messze idegenben, amikor éle­tet ad! Kínlódva támasztotta homlokát az ajtó­félfának. A PARANCS még a felesége életét is áldo­zatul követelheti. Wgy évvel ezelőtt még fejében sem fordult meg a gondolat, hogy magának kérje a gyülekezet véneitől feleségnek ezt a szelíd árvaleányt. Csak a gyámságot vállalta felette és hetenként egyszer meglátogatta gondvise­lőit és elbeszélgetett velük és a leánnyal. Sze­líd és alázatos volt a leány akkor is. Ha kút­ról hozta haza korsóját, nem tréfálkozott, nem fecsegett a többi leánnyal, sietett haza. És na­gyon szerette az Ur házát. A nők elkerített rácsos karzatán gyönyörű alt hangja az ének­vezér kívánságára nem egyszer egyedül éne­kelte az Űr dicséretét. Talán a hangjába sze­retett bele ő az öregedő férfi, talán tiszta szemeibe, csendes alázatosságába. És tavasz- szal megkérte őt a gyülekezet véneitől. Mi­kor eljegyezte és leemelte a leány arcáról a fátyolt, megrettent. Az anyaságnak induló asszonyok melegsége égett a szemében. Kér­désére a menyasszony ártatlan boldogsággal vallotta meg Jehova szent elrendelését. Nem hitte el. Vizsgálódva nézte, hogy ép­eszű-e a lány? De arról az arcról csak tiszta ártatlanság sugárzott. El akarta titkon bo­csátani válólevéllel, hogy magát gyalázatba ne keverje. De még az éjszaka PARANCS jött Izrael Istenétől. És ez a parancs megrettentette Józsefet. Az Űr úgy jelentkezett nála, mint egykor Ábrahám atyánál. Álomban. És kijelentette neki is a Titkot. Mária tiszta és ártatlan. Az Űr igéje teremtett benne életet, ugyanaz az Ige, amivel életet teremtett a kopár földre egykor. Ez az élet, aminek edényévé lett ez az alázatos szolgaleány, Izrael megváltására születik a földre. Nézte az asszonyt az ajtóból. Feleségét, aki mégsem felesége. Anyját a leendő gyermek­nek, aki nem az 6 gyermeke. Hanem az űré. Életében először szegényesnek érezte há­zát. Mintha Izrael főpapjának kellene szál­lást adnia e dúrva vastag falak között, fes- tetten ágyban, a barmoktól egy fal távol­ságnyira. Felesége oldalt fordult álmában és mo­solygott. Szíve alatt megmozdult az Elet. J ózsef. visszalépett az ajtóból. Csordultig " megtelt a szíve félelemmel vegyes örömmel. Csendesen becsukta az ajtót. A külső szobában leült ágya szélére. Le­nyúlt az ágy alá és kihúzta a templomos ládiíkát. Kivette belőle az imaszíjjat. De mi­előtt kezére tekerte volna, megállt keze a levegőben. Az elmúlt év alatt két PA.RANCSOT ka­pott. Egyet Izrael Istenétől, egyet a népszám­láló császártól. Mind a két parancs kimozdí­totta megszokott, nyugalmas életéből. Az Űr azt parancsolta, hogy fogadja el a Gyerme­ket és őrködjön felette... A császár pedig azt parancsolta, hogy kockáztatva felesége és a születendő Gyermek életét induljon el hű­vös télidőben messze idegenbe. Idegen neki már Betlehem, ha szülőfaluja is. Engedjen-e a másik parancsnak, mikor az Űr ilyen féltett kincset bízott reá? Most 'kell az Űrhoz könyörögni kijelentésért és vála­szért, hogy mit tegyek. Elinduljon-e velük Betlehembe? T ehunyta szemeit. És hirtelen, mintha mennyei Kéz húzta volna félre előtte az idő kárpitját, megjelent előtte a betlehemi zsinagóga, melynek udvarán egy csoport gyermek, közöttük ő is, hangosan kántálta Mikeás próféta jövendölését: ... te, Efratá- nak Betleheme, bár kicsiny vagy a Juda ez­rei között, belőled származik nékem, aki uralkodó Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van! Ezekután pedig felébredt József. Könnye pergett szakállára és két kezét szavak nél­küli hálaadásra emelte az ég felé. Aztán eloltotta a mécsest Hogy egy hét múlva Betlehemben világítson a gyermek fe­lett. Mert az Űr is így akarta. H. Németh István

Next

/
Oldalképek
Tartalom