Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-12-22 / 40-41. szám

K. H. Hag kínai anglikán püspököt díszdoktorrá avatta a debreceni Református Teológia

Már több, mint három hete tartózkodik hazánkban a kínai protestáns egyházak küldöttsége. Itt tartózkodásuk első hetében a magyar protestáns egyházak vezetőivel, a budapesti lelkészekkel, teológiai tanárokkal és teológusokkal találkoztak különböző összejöveteleken, gyűléseken. Előadást tartottak több alkalommal, hirdették a igét több gyülekezetben. Majd programjuk szerint útrakeltek, hogy az ország többi részébe is eljussanak, találkozzanak a vidéki lelkészekkel, hívekkel, megismerjék az egyházi életet, megismerjék hazánkat, dolgozó népünket. December első hetében Dunántúllal ismerkedtek. Celldömölkön résztvettek a Vasi evangélikus egyházmegye lelkészt munkaközösségének ülésén, Balatonfüreden a dunántúli református egyházkerület közgyűlésén, igét hirdettek a kaposvári, pápai protestáns gyülekezetekben, meglátogatták Tihanyt, Gye- nesdiást, Keszthelyt. Mindenhol a keresztyén hívek nagy szeretete kísérte őket.

Mis' olc

December második hetében az ország északi részének városaival, szépségeivel, gyülekezeteivel ismerkedtek vendégeink. Itteni útjuk első állomása Miskolc, a nagy ipari központ volt. .Megérkezésükkor a Ti- száninneni református egyházkerület, a Borsod—Hevesi evangélikus egyházmegye, a megyei és városi tanács vezetői fogadták őket. Resztvettek és előadásokat tartottak az evangélikus egyházmegye lelkész- értekezletén, a református egyház- kerület békegyűlésén. K. H. Ting püspök a Diósgyőri-Vasgyár evangélikus templomban tartott lelkészértekezleten előadást tartott a kínai protestáns egyházak helyzetéről és többek között a következőket mondotta:

A felszabadulás őta a kínai keresztyének száma emelkedőben van. Ma a keresztyének sokkal Jobban szeretik egyházukat. Azelőtt nem volt egyháztudatuk, hanem „misszionárius’-tudatuk. Ma Krisztus teste tagjainak tudják magukat. Ma a kínai keresztjén egyházak teljesen önállóak. Nem volt egyszerű ezt elérni, mivel a felszabadulás előtt teljesen amerikai pénzből éltünk, önállóságunk sok tényezőből tevődik össze. Egyik legfontosabb tényező az, hogy lelkészeink kezdik megtanulni, mit Jelent az atj’aíiak szeretetéből élni. A hívek Is rájöttek, hogy az egyház az övék, és hogy ez a tény kötelezi éket. Fiatal teológusaink, lelkészeink tudják, hogy Isten arra hívta el. őket, hogy az új szocialista Kínában szolgáljanak egész életükkel. Ml rájöttünk Kínában, hogy a kaplta’ízmus törvényesített hűn a nép ellen, de rájöttünk arra Is, hogy a szocializmus viszont az emberek organizált, megszervezett szeretete,

K. H. Ting püspök a tíszáninneni református egyházkerület békegyűlésén is felszólalt és az egyház béke- munkájáról beszélt. Ezen, az ülésen Komjáthy Aladár, egri református esperes tartott nagyhatású beszédét a keresztyének békeszolgálatáról. — Kínái testvéreink igével is szolgáltak, mégpedig Miskolcon két gyülekezetben, Ózdon két gyülekezetben, Sárospatakon és Aggteleken. A templomi gyülekezetek mindenütt figyelemmel és áhítattal hallgatták a messziről jött testvérek ajkén megszólalt evangéliumot.

A vendégek ismerkedtek a Bükk szépségeivel is. Jártak Lillafüred gyönyörű vidékén, megtekintették a meseszép üdülőt, ahol régen az arisztokraták dorbézoltak, ma pedig a magyar nép megbecsült dolgozói dolgozói pihennek. Látták a felejthetetlenül szép aggteleki cseppkő- barlangot és megtekintették a már félig felépült miskolci egyetemi .várost. Ellátogattak Egerbe, ahol megtekintették a szép evangélikus templomot, igét hirdettek a református templom hatalmas gyülekezete előtt, megnézték a híres lyceumi könyvtárat és a várban adóztak az egri hősök emlékének.

Debrecen

Kínai testvéreink december 16-án indultak Debrecenbe, ahol másnap, 17-én a Debreceni Református Teológiai Akadémia ünnepélyes külsőségek között, díszközgyűlésen díszdoktorává avatta K. H. Ting püspököt. A díszközgyűlés délelőtt 10 órakor kezdődött. A kínai és magyar zászlókkal feldíszített és a vendégekkel zsúfolásig megtelt díszterembe ünnepélyesen vonultak be az akadémia tanári kara, mögöttük református papi palástba öltözve Ting püspök (a palástot a Teológiai Akadémia Ting püspöknek ajándékozta), majd az egyházak képviselői és a világi szervek küldöttei. A menetet a teológus diákok színpompás tógátusba öltözött csoportja nyitotta meg. Az ünnepségen részt vettek Győry Elemér és Darányi Lajos református püspökök, Hao Teh-ching, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete, Ru Ei-pei követ- ségi titkár, Horváth János az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, dr. Kulin László a debreceni orvostudományi egyetem rektora, dr. Kádár László, dr. Bán Imre és dr. Gáspár Rezső a Kossuth Lajos tudomány- egyetem dékánjai, Szabó László a baptista egyház elnöke, Hädker Ádám methodista szuperintendens, a megyei tanács, a városi tanács, a Hazafias Népfront megyei és városi képviselői. Evangélikus egyházunkat Szabó József püspökhelyettes, dr. Nagy Gyula dékán és Juhász Géza a Sajtóosztály kiadó-szerkesztője képviselték. ,

A Kollégiumi Kántus a magyar és kínai himnuszt énekelte, majd dr. Tóth Endre dékán megnyitója után Győry Elemér püspök felszólalásában méltatta azt a nagy megtiszteltetést, amely a magyarországi protestáns egyházakat éri ebből az alkalomból. Dr. Czeglédy Sándor pro- dékán ismertette K. H. Ting püspök életét, teológiai munkásságát, egyházvezető képességét és bejelentette, hogy ezek alapján a zsinat és a deb-# receni teológiai akadémia tanári* kara elhatározta, hogy K. H. Ting püspököt tiszteletbeli teológiai doktorrá avatja. — A dékán avató beszéde után Ting püspök fogadalmat tett, átvette a díszdoktori oklevelet, majd megtartotta díszdoktori értekezését. Nagyszabású és nagyhatású értekezését lapunk későbbi számában ismertetni fogjuk. Megható eseménye volt a közgyűlésnek, amikor a Kántus kínai dallamra énekelte az „Aki értem megnyíltál...” című egyházi éneket. Az új tiszteletbeli doktort táviratban üdvözölte D. BerecZky Albert református püspök. Az üdvözlések során felszólalt Horváth János az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Szabó József evangélikus püsipökhelyettes, Szabó László a baptista egyház elnöke és Gcál István református püpökhe- lyettes.

A díszdoktoravató közgyűlést nagyszabású díszebéd követte az ősi kollégium konviktusában, ahol Ting püspök felszólalásában hangsúlyozta, hogy az őt ért megtiszteltetés elsősorban nem neki szól, hanem rajta keresztül az egész kínai keresztyénségnek, az egész kínai népnek. Az ebéden felszólalt Hao Teh-ching kínai nagykövei is és kifejtette, hogy a két nép és a két nép kerestyénsége közötti barátság nagyjelentőségű eseménye volt ez a mai nap. Juhász Géza

cSzeretet — öröm — renuiuj&hp

Karácsony 1. ünnepe —• L Ján. 3, 1—5.

Karácsony a szeretet ünnepe. A legnagyobb szeretet ünnepe. Ez a nap minden melegségével, bensőségével, derűjével Istennek az első karácsonykor megmutatott hatalmas szeretetére utal. Azért van karácsony, mert Isten szereti a világot. Ha sokszor elhomályosodik is előttünk ez a tény, ezen a napon emlékeznünk kell rá. Miben mutatkozott meg Isten szeretete a világ iránt?

A bűnök elvételében. A bűn ott feszül Isten és az ember körött. Míg megvan, szüntelenül nyugtalanít, és vádol bennünket. Igaz örvendezés ott van, ahol elvétetett a bűn. Jézus neve Szabadítót jelent és az angyal Megtartónak nevezte őt az első karácsony éjszakáján. Mindkét elnevezés arról beszél, hogy a karácsonyi gyermek azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket. Karácsony volt az első lépése Istennek, a következő a Golgotha keresztje, a befejező lépés pedig Krisztus második visszajövetele lesz. Az első karácsonytól a visszajövetelig folyamatosan történik a bűn elvétele.

A bűn elvétele Isten és ember új viszonyát teremti meg. Az Atya

és gyermek meghitt, bensőséges, szeretetteljes viszonyát. Erre a viszonyra mutat nagy örvendezéssel János apostol: „Lássátok!” — Amit látni lehet, az valóság. így valóság Isten gyermekeinek az Atyával való kapcsolatuk a Krisztus által. Látható, tapasztalható. Miben látható?

9 Isten gyermekeinek magatartásában. Nem tökéletesek, de törefcszenek rá. Megtisztítják magukat. Az ige és szentségek folytonos befogadásával tisztulnak attól, ami újra elszakíthatná őket az AtyátóL Ennek a megtisztulásnak eredményeképpen folytonosan Isten szeréten téből élve valósul általuk az angyali üdvözlet: „Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberek között jóakarat.”

Isten gyermekei az őket körülvevő világnak is áldott emberei. Ha a világ, melynek ők is részei, sokszor nem is ismeri fel a hátteret, Isten kinyilatkoztatott szere tetőt, Isten gyermekei útjára mégis ráhull az isteni dicsőség fénye, „ágaikon mégis vadgalamb búg és békesség terem”. (Reményük: Békesség Istentől.) Növekszik körülöttük a megértés és jóindulat. Ilyen emberekké lehetünk karácsonyért

9 Még többekké lehetünk. Karácsony nemcsak a földi életre tar- talmaz ígéretet, hanem... „Tudjuk, hogy hasonlókká leszünk hozzá... meg fogjuk Öt látni.” Isten szeretete az eddigieknél nagyobb ajándékot rejteget a nagy kiteljesedésben. Ha jó Istennel igében, úrvacsorában, imádságban, Szentlélek vezetésében közösségben lenni, ha jő békét munkálni, magunkat és másokat jóakaratra bírni, ennél biztosan még jobb Krisztushoz hasonlóan mennyei állapotban élni, zavartalan» teljes közösségben az Atyával. A sok ajándék közül, amit Isten a karácsonykor megjelent Fiúban nékünk adott, ez még hátra van, de már most is boldogabbá, örvendezőbbé, derűsebbé teheti nemcsak karácsonyi ünneplésünket, de hétköznapjainkat is.

Mezősi György

Márta-kántor

Egy vidéki, kisvárosi templom kórusán foglaltam helyet ismét a nyáron. Helyemről jól megfigyelhető volt nemcsak a szószéken tartózkodó lelkész minden mozdulata, de az orgona mellett ülő kántoré is.

A kántorral kapcsolatban valami egészen furcsa és szokatlan dolgot észleltem az idén ismét. Azt, hogy az igen tehetséges, fiatal, önkéntes kántor, aki egyúttal a gyülekezet jegyzője is, az ifjúság egyik vezetője, a vallásos előadásaik fáradhatatlan és buzgó betanítója, az ének- és zenekar irányítója, szeretetvendégsé- gek agilis rendezője stb., stb., amikor a lelkész a szószéken az apostoli köszöntés első szavaiba belekezdett, lassan felemelkedett helyéről,

lábujjhegyre állt, majd óvatos léptekkel lesettenkedett az öreg orgona kopott lépcsőin s a macskát is megszégyenítő zajtalansággal eltűnt az orgona mögötti torony egyik szobácskájábán, egy kis rést hagyva maga mögött az ajtón..,

Egyszóval ő mindenben részt vett, ami a gyülekezetben történt. Mindig, minden után érdeklődött. Csak egy dolog nem tudta - eddig érdeklődését felkelteni: A beszélő Jézus szava, az ige hirdetése!

•

„Monda neki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog!” (Lukács 10, 41—42.)

Zoltán László

J?jfél felé járt 'az idő. A hold letűnt már a nyugati horizonton, vastagon ült a sötétség a falun. Kicsinyke fény botorkált a falu utcáján, az éjjeliőr vigyázta vele az alvók nyugalmát. Komótosan ballagott az öreg bak- tér, botja megkoccant -a köveken.

Harmadszor járta végig a falut, mert a harmadik őrváltás ideje volt. öt ugyan nem váltotta senki sem, mert csak egy éjjeli őrre futotta a falu közpénze. De a megbízatás úgy szólt, hogy úgy járja a falut, mint a városi őrök, akik váltogatják egymást. Négyszer. Ehhez képest a fizetése négyszer annyi lehetne, mint most. Legyintett egyet maga elé. Minden éjszaka füstölgőit ezen és most is azzal zárta morjőndirozását, hogy nincs igazság a földön.

Befordult a falu végére. Maga sem vette észre, szaporább lett a lépése, frissebben bo- tozott a szélső ház felé.

Fény szüremkedett ki az ablak fatáblái mögül.

— Még mindig ébren vannak ■— csóválta meg fejét az öreg.

Belesett az •ablak hasadékán. Odabenn szálas, ősz ember hajladozott a kis mécses fényében. A szobácska közepén ládák állottak, színig telve a polcokról lekerült holmikkal. Egyik ládában edények, másikban főzőedények, harmadikban liszt és szárított gyümölcs. Agt igazgattaa benti ember.

Bekocogott az ablakon. Az ablak kinyílott.

— Aludj már, József, kell az erő holnapra is.

—■ Nem tudok aludni, Jórim. Elrakom a kis

holminkat.

— Mikor indultok?

— Reggel. Idejön Mehida, az ács. Átveszi a műhelyt, meg a munkát, addig, míg visszaérünk. A házra és az állatokra is ő fog vigyázni.

Az öreg bakter sajnálkozva ingatta a fejét.

— Éppen most kell elmennetek, mikor a gyermek születését várjátok.

— Mit csináljak? Aki nem engedelmeskedik a császár parancsának és nem jelentkezik a szülőfalujában a téli napforduló idején, azt börtönbe csukják.

Az-öreg szitkot morgott maga elé.

— Az az átkozott filiszteus zsarnok! Meg az az átkozott hit"zegő Heródesünk! A választott népet merik megszámolni. Mikor az Ürral erősebbek vagyunk és többek minden népnél.

József elszomorodoitan bámult maga elé. Sóhajtott.

— A helytartó akarja így, hogy most odamenjünk.

Az öreg nem szólt rá semmit sem. Hallgatott mind a két férfi. Jórim benézett a felforgatott szobába.

■— Feleséged alszik?

József bólintott.

KÉSZEN AZ ÚTRA

— Korán elaludt Mária. Mindjárt az ünnepesti áhitat után.

Jórim szedelőzködött.

— Segítsek valamit?

— Nem, köszönöm. Reggel félvisszük Mehi- dával a ládákat a padlásra. Isten tudja, meddig kell elmaradnunk.

— Persze, a gyermek miatt is. No, milyen nevet szántatok neki?

— Isten, a Szabadító.

Az öreg elmosolyodott.

— Jézus lesz a neve? Adja Isten, hogy az ő életében elmondhassuk itt Izraelben, hogy az Úristen a Szabadító. Szép név, no. ígéretes név. Isten nekünk szóló ígéretét hirdeti a neve.

Józsefnek megfényesedett a szeme. Alig tudott szólni.

— Nekünk is reménységünk ez a gyermek. Isten áldjon, Jórim.

— Isten őrizzen meg az úton Benneteket.

Elfordult és hajlott alakja beleveszett az éjszakába.

Az ablakban álló ácsmester utána nézett egy hosszú percig. Aztán becsukta a fatáblákat és . nézte a kiürült polcokat. Reggel még helyén volt minden edény, hombárban a liszt, hálóban az aszalt szilva és füge. A nyitott tűzhelyen néhány meg szeneseden fadarab ült a hamuban, holnap már más tüzel rajta.

Jött a PARANCS és elvette tőle a munkáját.

Felnézett a mennyezetre. Vastag szarufák tartották a kis felházat és a tetőt, ö építette ezt a házat 30 éve. Szülei elhaltak Betlehemben és ő vándorútra indult. Itt tanyázott egy évig a faluban, mikor szívét idekötötte egy leány szép szeme. Dalolva építette a házat kettejüknek, de a mennyegző előtt eltemették a leányt a temetődombon. Azóta lett ez a falu az ő faluja. Itt érett emberré, itt szerzett megbecsülést, munkát és földet. Nem mozdult el innen harminc éve, csak az ünnepre ment fel Jeruzsálembe és néha egy-két napra házat építeni a szomszéd falukba.

A PARANCS innen is kiűzi.

A zsinagógát ő építette újjá, mikor leégett. Az XJr dicsőségére ingyen. Akkor lett igazán az ő templomává. El nem maradt egy ünnepi alkalomról sem, csak az évi sátoros ünnepeken, mikor Ábrahám sziklájára vitte áldozatát, a Mária hegyére épített Templomba.

Templomától is elküldi a Parancs.

TJalkan odalépdelt az ajtóhoz és benézett

^' a kis hálókamrába. Mécsesét megemelte és úgy nézte a maga külön fekhelyén alvó

fiatalasszonyt. A takaró kirajzolta anyasággal ékes alakját. Arcán nem hagyott foltot a várandósság, fejét kezére hajtva pihegett szelíden. Szép volt és szelíd arcú álmában is.

Ot nézte az ács. Szívébe nyilait a félelem, hogy hátha utoljára pihen felesége itthon. Hátha elpusztul messze idegenben, amikor életet ad! Kínlódva támasztotta homlokát az ajtófélfának.

A PARANCS még a felesége életét is áldozatul követelheti.

Wgy évvel ezelőtt még fejében sem fordult meg a gondolat, hogy magának kérje a gyülekezet véneitől feleségnek ezt a szelíd árvaleányt. Csak a gyámságot vállalta felette és hetenként egyszer meglátogatta gondviselőit és elbeszélgetett velük és a leánnyal. Szelíd és alázatos volt a leány akkor is. Ha kútról hozta haza korsóját, nem tréfálkozott, nem fecsegett a többi leánnyal, sietett haza. És nagyon szerette az Ur házát. A nők elkerített rácsos karzatán gyönyörű alt hangja az énekvezér kívánságára nem egyszer egyedül énekelte az Űr dicséretét. Talán a hangjába szeretett bele ő az öregedő férfi, talán tiszta szemeibe, csendes alázatosságába. És tavasz- szal megkérte őt a gyülekezet véneitől. Mikor eljegyezte és leemelte a leány arcáról a fátyolt, megrettent. Az anyaságnak induló asszonyok melegsége égett a szemében. Kérdésére a menyasszony ártatlan boldogsággal vallotta meg Jehova szent elrendelését.

Nem hitte el. Vizsgálódva nézte, hogy épeszű-e a lány? De arról az arcról csak tiszta ártatlanság sugárzott. El akarta titkon bocsátani válólevéllel, hogy magát gyalázatba ne keverje.

De még az éjszaka PARANCS jött Izrael Istenétől.

És ez a parancs megrettentette Józsefet. Az Űr úgy jelentkezett nála, mint egykor Ábrahám atyánál. Álomban. És kijelentette neki is a Titkot. Mária tiszta és ártatlan. Az Űr igéje teremtett benne életet, ugyanaz az Ige, amivel életet teremtett a kopár földre egykor. Ez az élet, aminek edényévé lett ez az alázatos szolgaleány, Izrael megváltására születik a földre.

Nézte az asszonyt az ajtóból. Feleségét, aki mégsem felesége. Anyját a leendő gyermeknek, aki nem az 6 gyermeke. Hanem az űré.

Életében először szegényesnek érezte házát. Mintha Izrael főpapjának kellene szállást adnia e dúrva vastag falak között, fes- tetten ágyban, a barmoktól egy fal távolságnyira.

Felesége oldalt fordult álmában és mosolygott. Szíve alatt megmozdult az Elet.

J ózsef. visszalépett az ajtóból. Csordultig

" megtelt a szíve félelemmel vegyes örömmel. Csendesen becsukta az ajtót.

A külső szobában leült ágya szélére. Lenyúlt az ágy alá és kihúzta a templomos ládiíkát. Kivette belőle az imaszíjjat. De mielőtt kezére tekerte volna, megállt keze a levegőben.

Az elmúlt év alatt két PA.RANCSOT kapott. Egyet Izrael Istenétől, egyet a népszámláló császártól. Mind a két parancs kimozdította megszokott, nyugalmas életéből. Az Űr azt parancsolta, hogy fogadja el a Gyermeket és őrködjön felette... A császár pedig azt parancsolta, hogy kockáztatva felesége és a születendő Gyermek életét induljon el hűvös télidőben messze idegenbe. Idegen neki már Betlehem, ha szülőfaluja is.

Engedjen-e a másik parancsnak, mikor az Űr ilyen féltett kincset bízott reá? Most 'kell az Űrhoz könyörögni kijelentésért és válaszért, hogy mit tegyek. Elinduljon-e velük Betlehembe?

T ehunyta szemeit. És hirtelen, mintha mennyei Kéz húzta volna félre előtte az idő kárpitját, megjelent előtte a betlehemi zsinagóga, melynek udvarán egy csoport gyermek, közöttük ő is, hangosan kántálta Mikeás próféta jövendölését: ... te, Efratá- nak Betleheme, bár kicsiny vagy a Juda ezrei között, belőled származik nékem, aki uralkodó Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van!

Ezekután pedig felébredt József. Könnye pergett szakállára és két kezét szavak nélküli hálaadásra emelte az ég felé.

Aztán eloltotta a mécsest Hogy egy hét múlva Betlehemben világítson a gyermek felett. Mert az Űr is így akarta.

H. Németh István