Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-12-15 / 39. szám

ADVENT FÉNYÉ árnyéka A harmadik ádventi vasárnap az Ütkészítőnek az ünnepe. Ősidők óta az egyház ilyenkor rá irányítja a fi­gyelmet. Róla Jézus többek között János 5,35-ben adott szép igazolást: „O az égő és fénylő szövetnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok ör­vendezni az ő világosságában.” Eb­ben az igében nagyon jól szemlél­hető ádvent fénye és árnyéka. A fénye Keresztelőn ragyog. Égő és fénylő szövétnek. Nem hagyott senkit sem kétségben a bűne felől. Szájából mindenki megkaphatta a magáét: a tolvaj, a parázna, a főpap, a katona, sőt maga a király is. Nem is ma­radt hatástalan a szava. Megmoz­dult a Jordán egész partvidéke. Jöt­tek megrettent lelkiismeretű egye­sek, messze tájakról zarándokcsa- patok, s a közeli városokból nagy sokaság. Ha méreteiben nem is, de tartalmában egyik legnagyobb éb­redés ment végbe, amiről tud az Is­ten népének története. Sokak szívé­ből felszakadt a bűnbánat sírása, és egymás után hangzottak a bűnval­lások, hogy a Jordán hullámaiban eltemettessék minden, ami régi, rom­lott, és napvilágra kerüljön, az új, tiszta és Istentől való. Advent mindig a bűnbánat, a meg­tisztulás. a megtérés ideje. Éspedig azon a Szón keresztül, ami Istenről beszél és Krisztust hirdeti. Az ád­venti evangélium most is leleplez, összetör és Isten elé állít. Világos­ságba vonja az életünket. Ez az ád­vent fénye. Az árnyéka az emberekre esik. Azokra, akik első ádventi gyülekezetként Keresztelő Jánost fogták körül, sőt azokra is, akik azóta gyülekeznek össze az ád­venti evangélium hallására. „Csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.-' Csak egy ideig! Ez az ádventi gyülekezet ítélete. Elher­vad az ádventi koszorú és elmúlik az ádventi hangulat. És ádvent után Ugyanaz marad, ami volt ádvent előtt: sötétség, erőtlenség, remény­telenség és halál. Ami közben, fel­villant, csak egy ideig tártaik Kikre esik az ádvent árnyéka ? 2. Akik csak sodródtak a tömeg­gel. Akkor Keresztelő Jánoshoz, most az ádventi istentiszteletre, sze- retetvendégségre. karácsonyváró áhí­tatokra. A lelki megmozdulásoknak mindig van tömeghatása. S ez a ha­tás szemlátomást csappan, amikor a tömeg fogyni kezd. Nemcsak a lelki alkalmak keresése lehet divattá, ha­nem azok elkerülése is. 2. Akik a maguk várakozásával és vágyakozásával jönnek. Keresztelő János felől is sok mindent képzel­tek, amit Ö egyenesen visszautasí­tott. Ma is szívesen viszi az ember a maga tervét, reménységeit Isten elé. Pedig Istennek megvan a sa­ját elgondolása felőlünk. És azt nem szokta a mienkhez igazítani. Aki az­tán nagyon kitart a magáénál, az csak egy ideig marad meg az Ür- nál. 3. Akik nem szolgáltatták ki min­den bűnüket. A tömeghatás alatt könnyen megvallásra kerülnek az olyan bűnök is, amiket nem ismer­tünk még fel átkos teherként és nem utáltunk meg igazán. Jézus az ilyen­től is kész megszabadítani vére ál­tal, de a meg nem gyűlölt bűnt na­gyon sokan visszakérik, sőt vissza­lopják Jézus vére alól is. A vissza­kívánt bűnnel pedig csak egy ideig lehet megmaradni a békességet nyertek táborában. 4. Mindazok, akik nem jutottak el egészen Jézus Krisztusig. A Keresz­telő János körül megmozdult tömeg elmaradozómak is ez volt a legna­gyobb fogyatékossága. Pedig János semmi másért nem hívta,*;Jcddette és keresztelte őket, mint "az Eljö­vendő befogadására. Ma is meddő­ségre van ítélve minden ünneplés, ébredés, lelki megmozdulás, ami nem visz az ádvent Urával való köz­vetlen találkozásra. A Jézussal való személyes találkozás nélkül csak egy ideig szorongunk az ünneplők sere­gében. Még ádventben is. Vajon Te megmaradsz-e a vilá­gosságban vagy az elmaradók szá­mát szaporítod? Jézusnál nemcsak ideig tartó öröm, hanem örök üd­vösség van. Cseprcgi Béla Gyülekezeti hírei» Advent vasárnapjain az oltárterítő színe: lila. November 29-én Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke, tájékoztató előadást tartott az esperesek és több lelkész előtt az állam és az egyház viszonyát érintő időszerű kérdésekről. A megbeszé­lésen felszólalt Mihályit Ernő egye­temes felügyelő. — A borsodi egyházmegye telkészl munkaközössége november 29-én békegyűlést tartott. — Túróczy Zoltán püspök novem­ber 23—24-én a borsodi egyház­megye több gyülekezetét megláto­gatta. Meglátogatta a monoki leány- egyházközség megújított szép kis templomát, Abaújszántón esti isten­tiszteleten szolgált, Hemádbüdön fel­szentelte a gyönyörű helyen fekvő szép új templomot. A 100 lelkes íiernádbiidi gyülekezet temploma az egyházmegye egyik ékessége. A püspök részt vett Kurittyánban a megújított templom felszentelésén is. — A kőbányai gyülekezetben ün­nepi hetet tartottak annak emlékére, hogy 26 évvel ezelőtt építette a gyü­lekezet templomát. Az ünnepi héten a 84. zsoltár, a templom-zsoltár alapján tartottak igehirdetés-soroza­tot vendég igehirdetők. A gyülekezet hó,lás szívvel emlékezett a templom­építő egyháztagokról és a templom­építést vezető Majba Vilmos lel­készről. — December 22-én, du. 5 órakor a Deák téri templomban a Luthe- ránia ének- és zenekara előadja Bach J. S. karácsonyi oratóriumát. Vezényel Weltler Jenő. Közremű­ködnek: Kcrcsztcssy Hédi (szoprán), Tiszay Magda (alt), Szeglcth Ferenc (tenor), Melis György (basszus), Za- lánf.v Aladár orgóna-continuo. Be­vezetőt mond D. Ordass Eajos. Záró- szót mond dr. Kéken András. — 48 éves, nőtlen; soproni férfi, havi 500 Ft nyugdíjjal otthont keres munka- lehetőséggel gazdaságban, üzletben. Leve­leket „Állandó munkatárs" jeligére a kiadóba leérek, — Ki tudna jő, vagy javítható „Csen­des éj” zenéjőiszerkezetet egyházi hasz­nálatra díjtalanul, vagy ármegjelöléssel átengedni? Győrt lelkész, Kagytarcsa, Esperes beiktatás Kapernaumban ÜNNEPSÉG VOLT Kapemaum- ban, Gyenesdiáson, az ország egyik lelki őrhelyén. Sok mindent láttak már Kapernaumnak falai — de es- peresi őrváltást még nem. Nemcsak Kápernaum örült, hanem a somogy- zalai egyházmegye gyülekezeteinek képviselői: lelkészek, felügyelők, gondnokok, presbiterek, vendégek. Hiszen ott lehettek egy olyan sze­mélyi változásnál, amelyet a test­véri szeretet melege jellemzett. Ott volt a szolgálat átadásánál D. Ordass Lajos püspök is. Ű szolgáltatta ki az úrvacsora szentségét a tisztséget át­vevő Lágler Béla esperesnek és Trimmel Henrik egyházmegyei fel­ügyelőnek. Az egyházban az őrállás nem könnyű. Aki tornyot akar épí­teni, annak számot kell vetnie a lehetőségekkel, a nehézségekkel Ün­nepélyes szavak voltak ezek. Igével, az Ür testével és vérével megpecsé­telt ünnepélyes pillanat. AZTÁN SZÓLALT MEG a volt esperes, Kutas Elek. „Átadom jó szívvel és lelkiismerettel a.szolgála­tot!‘? Lágler Béla neki többet mon­dott a szokásos „átveszem a szolgá­latot” mondatnál. Megköszönte Ku­tas Eleknek éveken keresztül az őr­helyen való állását, hűségét, szere­tetét, kitartását. Az őrhelyet elfog­laló új esperes beiktató beszédében az egyház lényegéről, feladatáról szólt. Ügy akar állni az új helyen, mint akit az Istennek tett esküje is kötelez a vigyázásra, mint akinek programja csak egy: a legfőbb őriző Ür parancsára figyelni naponta: „Szólj Uram, mert hallja a te szol­gád.” „Az őrségben kétfelé kell figyelni: felfelé, a parancsokat osz­togató Űrra és éberen, fürkészve vi­gyázva mindenfelé, mindenki felé, hogy kár ne essék abban, amit őriz, az Isten véren megváltott anyaszent- egyházában; Egyházi ösztöndíjasaink beszámoltak végzett munkájukról Külső méreteiben nem feltűnőj jelentőségében viszont annál fonto­sabb esemény színhelye volt decem- bér 4-én a Teológiai Akadémia. En­nek a napnak délutánján és esti óráiban ment végbe egyházunk bel­földi tudományos ösztöndíjas lelké­szeinek vizsgája, az első ilyen al­kalom. Tudnivaló, hogy fiatal lelkészek tudományos teológiai továbbképzé­sére az utóbbi években több egyházi testület (egyházkerületek, egyház­megyék és a Sajtóosztály) 10—10 hó­napos ösztöndíjat adományozott. A pályázat útján ebben a belföldi tu­dományos ösztöndíjban részesült, jó­részt fiatal segédlelkészek ez alatt az idő alatt a budapesti Teológiai Akadémián egy-egy szakprofesszor irányítása mellett csak a tudomá­nyos munkának élhettek, tovább ké­pezhették magukat. Most tartották egyházunkban az első ilyen kutató-ösztöndíjas lelké­szek vizsgáját. D. Ordass I.ajos püspök elnökletével az Akadémia tanárai alkották a vizsgáztató bizott­ságot. A modern nyelvekből Ha­fenscher Károly és Várady Lajos lelkészek vizsgáztattak. Az ötórás vizsgán öt fiatal lelkész­ösztöndíjas vett részt és adott szá­mot tízhónapos tudományos munká­ja eredményeiről. Bodrog Miklós miskolci segédlelkész az ószövetségi tudományok területén dolgozott és új, modern fordítást készített mind a 150 zsoltárról. Cserháti Sándor pécsi segédlelkész „A világszemlélet mint homiletikai problémánk” cím­mel készített írásbeli dolgozatot és a gyakorlati teológia tárgyköréből vizsgázott. Madocsai Miklós buda­vári segédlelkész a rendszeres­teológia területén folytatott alapos tanulmányokat és „Az egyház és a természetes emberi közösségek” té­máról írt teológiai tanulmányt. Mun- tag Andor nionori lelkész, aki már. régóta foglalkozik az ószövetségi tu­dományokkal, több százoldalas ta­nulmányt nyújtott be „Jób Istene” címmel Jób könyvéről, és tett az ószövetségi szakból szóbeli vizsgát. Végül Schreiner Vilmos budafoki se­gédlelkész, aki „A szekularizmus” címmel írt komoly teológiai dolgoza­tot, ugyancsak a rendszeres-teoló­gia anyagából vizsgázott. Az öt ösz­töndíjas lelkész tudományos munká­ját dr. Nagy Gyula, dr. Pálffy Miklós és Pröhle Károly teológiai ta­nárok irányították. A vizsgabizott­ság Muntag Andor tanulmányát már jelenlegi formájában kiadásra ajánlotta, a többi vizsgázót pedig felhívta arra, hogy dolgozzanak to­vább tanulmányaikon, hogy idővel azok is kiadásra kerülhessenek. Az elnöklő püspök a vizsga befejezése­kor nagy örömmel és dicsérettel em­lékezett meg a vizsgára állt lelké­szeknek kivétel nélkül jelentős, ko­moly értékű írásbeli munlcáiról és a szóbeli vizsga kimagaslóan szép eredményéről. Valóban szükség van arra, hogy akiket Isten tehetséggel és szorga­lommal megáldott, még komoly ál­dozatok árán is elmélyedjenek a teo­lógiai tudomány egyes ágaiban, és tudásukkal, az átlagosnál alaposabb felkészültségükkel és kutatásaik eredményeivel az egész egyháznak szolgáljanak. Köszönet illeti mind­azokat az egyházi szerveket, ame­lyeknek hozzájárulása lehetővé tette, hogy két év óta fiatal lelkészeink tudományos ösztöndíjban részesül­hessenek! Az első ilyen számadás határozottan bebizonyította, hogy na­gyon hasznos és szükséges volt egy­házunkban ez a kezdeményezés, és azt továbbra is fenn kell tartani. Mert a teológiai munkára fordított idői és erőbeli, anyagi és szellemi áldozat bőségesen és sokszorosan gyümölcsözik az egyház egész életé­ben. Az egyházmegye új tisztikara is letette az esküt. Mintha kernény harcosok mondták volna meghajtott zászló alatt hűség-esküjüket. Krisz­tus jó vitézei -— a Krisztus zászlaja alatt. A SZOLGÁLATBA ÁLLÓKAT sorban köszöntötték. Sokan, kedve­sen, a szeretet, a tisztelet, a meg­becsülés, a segíteni akarás, a mel­lettük és velük együtt való szolgá­lat, munkálkodás jó szándékával. Ordass püspök az Egyházegyetem nevében adta át áldást-kívánó me­leg szavait. Voipio Márton, finn igazgató lelkész, aki Túróczy Zoltán püspökkel együtt vett részt ezen az őrségváltó ünnepen, a finn testvér­egyház köszöntését hozta. Az északi vártán álló köszöntötte a „déli vé­gek” őrhelyén állókat. Jól esett hal­lani az idegen, más nyelvű, de test­véri ajakról hangzó magyar szava­kat. Dr. Pusztay László espereshe­lyettes és az egyházmegyei Lelkészi Munkaközösség vezetője a lelkész­társak nevében szólt. Kérte, hogy a szeretet mindig igazsággal párosul­jon az új szolgák munkásságában. Az esperes és a felügyelő gyülekeze­teinek hazai köszöntését Fiiszár Já­nos porrogszentkirályi felügyelőhe­lyettes és Szende Sándor kötcsei lel­kész hozta el; Mesterházy Ferenc a szomszédos veszprémi egyházmegye köszöntésében két komoly nehéz­ségre és az ebből eredő feladatokra hívta fel a figyelmet: az elviiágia- sodásra és az el szórvány csodásra. Teke Zsigmond Lágler Béla volt ta­nítványai nevében nagyon meleg szavakkal szólt, végül Hernád Tibor Kapernaum lelkésze kérte Lágler Béla további szeretetét, hűségét és áldozatos ragaszkodását az Otthon­hoz, aki eddig mint a Gyülekezeti Segély és a diakónia előadó lelkésze nagy szeretettel támogatta az Otthon minden munkáját. Lágler esperes minden köszöntés után mindenkinek külön-külön válaszolt. Hegyháti János SZORVANYHIVEKNEK — BETEGEKNEK Advent 3. vasárnapja 2. Timoteus 4, 5—8, Á HIT HARCA Istennek hűséges szolgája, az apostol leveleiben úgy beszél önmagára!, * mint a fegyverét jól forgató harcosról — küzdő katonáról. S ily módon a keresztyén embert is a római katonához hasonlítja, ki fegyverzetével erősen vértezte magát (Efezus 6) — tetőtől-talpig páncélba volt öltözve —— s így indult a reá váló harcba, küzdelembe. S Istennek hűséges szolgái: Pál és Timoteus példáját követve — nekünk is hűségesen kell küzdenünk, hogy a hitben é® hit által Istennek tetsző, áldott, boldog életre — igaz keresztyénségre jussunk. (1. Tim. 6, 12.) Miként a világosság állandóan küzd a sötétség ellen, nekünk is küzdenünk kell, amivel naponként szembe találjuk magunkat; kezünkben az Ige fegyverével harcolnunk, küzdenünk kell a bűn ellen. Mert a földön élő ember — bárki legyen is — senki se mondhatja el — vagy állíthatja önmagáról —, hogy ő nem bűnös! Ha ezt mondanám — magamról — az Ige szerint önmagamat csalnám meg; (1. János 1, 8.) Hiszen: amikor tudnék jót cselekedni — amit nékem Isten törvénye ír elő —, de restségből, jéghideg, kemény szívvel elmulasztom a jót tenni: már vétkeztem. S hacsak szóval; de felgerjedt haragomban — legyen ez a harag jogos, vagy jogtalan — megbántam az én felebará­tomat, ezzel is vétkeztem! S amikor igen nagy szükség volna a vigasz­taló, gyógyító, feldúlt szívet megnyugtató szóra, nagy szükség volna a ki­nyújtott kéz segítségére, s a szeretetnek e mindennapi, apró, de fontos szolgálatát elhanyagolom, elmulasztom; ezzel is vétkezem! A Kis Káté szerint Isten nekem nemcsak testet, de lelket is adott, s amikor köny- nyelmű, felületes módon elmulasztom, hogy a lelkemet az Ige és az imád­ság' kenyerével, áldott italával tápláljam; ezáltal is csak vétkezem! De! éppen ezért: a keresztyén ember bűnös voltának tudatában — Isten előtt megalázkodva és Szentlelkéért könyörögve *—1 elsősorban önmagával —* bűneivel — veszi fel a harcot, hogy Jézus Krisztus által — diadalra jusson! (1. Kor. 15, 57.) Mindig egy cél lebeg szemei előtt; hogy hű követője legyen az ő Urának, ki önmagát, áldozta fel érette a keresztfám. S emellett; a keresztyén ember környezetében pillanatig sem tudja tétlenül, összetett kezekkel nézni, hogy a bűn miként rontja egyes emberek vagy családok életét. S ezért kezében a leghatalmasabb fegyverrel, az Igével, szobáin és lettben megnyilatkozó szeretettel igyekszik megmutatni másoknak is a szabadulás útját a legnagyobb rabságból: a bűnből. K üzdenünk kell azért, hogy az evangéliumban gyökerező, abból táplál­kozó hitünket meg tudjuk tartani. (Jelenések 3, 21.) Igéjében maga az Űr mondja nekünk: tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat! S úgy érzem azért; ahogy önmagámnak, egyetlen felebarátomnak se tudnék soha annál nagyobb dolgot kívánni, mint amikor azt kívánom, hogy halálos ágyunkon úgy tudjunk —- azzal a bizonyságtevéssel — elbúcsúzni szeretteinktől, mint ahogy elbúcsúzott az apóstól, mikor ezekét mondotta: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Ür, ama napon, az igaz Bíró: nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az o megjelenését.“ Ádvent nem csupán emlékeztet, de még inkább figyel­meztet az Űr eljövetelére. S boldog, ki serényen munkálkodva és dolgozva az evangélium szent ügyéért, várja az Urat, az ő megjelenését — miként az apostol abban a boldog, bizakodó reménységben, hogy az 6 számára is eltétetett az igazság koronája. Váczi János A LELKIPÁSZTOR SZÓL KEDVES ASSZONYTESTVÉREM? 5,Jó az Évának!’5 ■— Ezek a sza­vai beszélgetésünk után még so­káig foglalkoztattak; Ügy éreztem, hogy ezekben valami mély ellent­mondás rejlik. S mihelyt tehettem, átgondoltam alaposan Önnek és szegény Éva testvérének a sorsát. Mondhatom, igen-igen nagy különb­ségre jöttém rá. Éva özvegy. S pe­dig már jó néhány éve. Mindenki által becsült férje valóban felejt­hetetlen a számára. Kiváló mér­nök volt. Tisztességes keresetét készséggel bízta hűséges felesége kezeire. De ezen kívül is olyan bé­kés és szeretetteljes egyéniség volt. Igazán szépen éltek. De most már hosszú évek óta vége mindennek. Az ön férje pedig', Kedves Asz- szonytestvérem, ma is él. És ugyan­úgy, mint Éva férje tette: minden­ről hűségesen gondoskodik. Ráadásra Éva gyermektelen is .:. Teljesen egyedül hordozza minden sötét bánatát és minden nehéz gondját. önnek pedig adott Isten két gyö­nyörű gyermeket, akik közül a fia, már csak idő kérdése, megszerzi á mérnöki diplomát; kedves lánya pe­dig teljes reménnyel és boldog hi- vatásérzettel készül a tanárnői pá­lyára; — És ön mégis elkeseredett I és — szavai szerint — soha sincs | nyugta. S Évára mondja, hogy „jó az Évának!” Hol lehet az igazság? Tényleg a szegény, magáramaradt, gyermek­telen özvegynek lehet jó? Éva békés, megelégedett lélek? Talán sohasem zúgolódott. Ennek pedig oka nem sok-sok nyomorú­ságában van, hanem mélységes hi­tében. Neki régóta kedves éneke ezj „Mind jó, amit Isten tészen, szent az Ö akarata!” Mindig úgy ismer­tem őt, de talán Asszonytestvérem is, mint az Űr „szolgáló-leányát”? Sok mindent elveszített, de van Is­tene s vele együtt békessége és mindene. Ezen az alapon igazat adok Kedves AsszonytestvéremnekJ „Jó az Évának!” — De viszont ez a rendületlen fundamentum min­denki számára biztosítva van. Adja Isten, hogy Asszonytestvérem is rá tudjon helyezkedni! Tóth János Furcsa okoskodás A havi őnkénlesadók felemelésé­re hoztunk határozatot. XJgy dön­töttünk, hogy a tehetősebbektől megajánlásaik havi 10 forintra fel­emelését fogjuk kérni. Már előző- \ leg is voltak többen, akik ilyen ősz- szeget fizettek, de még többen vol­tak olyanok, akik ezt az összeget fizethették volna. Most ezt szeret­tük volna náluk is elérni. Én ma­gam is jártam néhány ■ családnál ebben az ügyben. — Gergely bácsi! Emelje fel maga is az adóját 10 forintra — térek rá a lényegre egy ilyen tár­gyú házilátogatás alkalmával. Hi­szen mindössze 4 forint többletről van csak szó. -.. Ha eddig kibírta a havi 6 forintot, ki fogja bírni ezután a 10 forintot is. Nem olyan nagy összeg ez magának, az egy-\ háznak pedig nagy' szüksége rtm rá.i. — Emeljen adóján az — tisztei lendö úr —, aki nem jár tempi lomba, mondja egyszerűen és egy­kedvűen az öreg. Én minden vasári nap ott vagyok negyedmag aminal. Mindnyájan teszünk egy-egy forim tot a perselybe. Tessék csak kiszáll mítani... Jóval többre megy fel az, amit mi adunk havonta az egyház­nak, mint a komámék 10 forintja, akik sohasem járnak templomba.., Nekem igazság szerint nem emel­nem, hanem csökkentenem kellei ne,,. * „Aki szűkén vet, szűkén is arat) és aki bőven vet, bőven is arat.’* £2. Kor. 9, 6.) Zoltán László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom