Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-12-08 / 38. szám

Gyiilelíezeli hírek Qflijito tt izem... AZ IGAZSÁG ISMERETÉT igen igen sokszor az ellentétek világítják meg. Ezért törvény az, hogy nem mindig sírunk, amikor könnyezünk és nem mindig örülünk, amikor ka­cagunk. És főleg nem mindig lá­tunk, amikor nézünk. Boldogtalan emberek a csalódások könnyei kö­zött milyen sokszor sóhajtanak fel így: mennyit néztük a vágyaink út­ját és mégis ide jutottunk, mert nem láttuk a kanyarodó út árnyé­kait Beteg emberek lázas éjszaká­kon, hogy sírják ezt az igazságot ke­serű mondatokba: miért nem vi­gyáztam magamra jobban, miért nem láttam akkor, kicsattanó egész­ségem idején, hogy a láznak ilyen forró tengerébe fulladhat egyszer bele az életem. Bűnös emberek, de sokszor komorodnak el a büntetés börtönfalai között és de sokan fog­nak megdöbbenve megállani a kiet­len kárhozat küszöbén ezzel a mon­dattal: miért nem láttam, hogy útamnak ez a vége ... KARÁCSONY ESTÉJÉN de sokan fognak keresni valakit, aki hiány­zik a karácsonyfa alól, mert elhív­ta a temető, egy olyan világ, ame­lyikről nem szeretnek hallani az em­berek. És a karácsonyi könnyeink­ben, a fényképet tartó kezünkben is ott lesz ez a mondat: miért nem lát­tam akkor, hogy neki nem lesz több karácsonya, talán jobban szerettem volna. Talán letörhettem volna még neki a szívemből egy darabot. És az utolsó karácsonyestén Isten karácsonyi otthona előtt mindnyá­jan el fogjuk mondani ezt a mon­datot: miért nem láttam meg Jé­zust, amig lehetett, hiszen most lá­tom. hogy egyedül ö a Karácsony! Az igazi és örök Karácsony. A töb­bi csak emlék volt. de Ö az Élet! Ha valaki látja a szépséget, azt mondjuk róla, hogv költő. Ha va­laki látja az igazságot, azt mondjuk róla, hogy tudós. Ha valaki látja, azt mondják róla az emberek,^ hogy hivő. Ilyen hívő, nyitott szemű em­bereké a boldog karácsony. DE AZ IGE SZERINT Jézust most kell meglátni! — Most, amíg jól látok. Most, amíg tiszta és erős a szemem. Most, amíg ö tisztán és tündöklőén előttem áll. Most, amíg az ádventi kapuban és a kedves ka­rácsonyban olyan könnyen megtalá­lom. Számomra már nem sokat jelent az, hogy egyszer, valamikor már lát­tam Jézust. Talán felcsillanó, de el­felejtett gyermekszemmel játékos emlékekbe hulló messzi karácsonyok fehérruhás angyalai között. Ö, ez csak a mesebeli Jézus és a mesék színes pillangói sokszor elszállnak és messze szállnak a valóságok világá­ból. Számomra nem sokat jelent, hogy egyszer majd látni szeretném Őt. — Talán akkor, amikor beteg leszek, amikor öreg leszek, amikor magá­nyos és megtört életemnek már nem lesz több érdekes látnivalója. Hátha akkor már késő lesz. Hátha akkor már megtörik a szemem, vagy elönti a könny, vagy lezárja a halál. Most kell Jézust meglátni! Most még láthatom. Csak egy kicsit fel­jebb kell nézni szürke valóságokról és kialvó karácsonyfáról. AZ ÉLET NAGY DOLGAINAK: boldogságnak, szeretetnek és üdvös­ségnek mindig csak jelen ideje van. Ezért most kell hinni, most kell sze­retni és most kell Jézussal találkoz­ni ezen az ádventen és ezen a kará­csonyon. Hiszen maga az örökkévaló­ság is örökké tartó jelen idő. Isten otthonában és Isten országában nincs külön karácsanyeste. Nála minden este karácsonyeste. Isten szeretettnek a fáján nem alszanak ki sohasem a karácsonyfagyertyák. Istennek a keresztfa a karácsonyfá­ja és alatta mindig ajándék várja az oda érkezőt. Aztán azt mondja az Ige, hogy Jézust közelről kell meglátni. Nem úgy kell ránézni, mint aki távoli templomok lakója, egy szép könyv, a Biblia hősi alakja, tündöklő ün­nepek ragyogó fénye, glóriába teme­tett és vászonra festett szent kép, hanem élő Valaki. Testvérem, Uti- társam, Uram és szerető Megvál­tóm! Aki elintézte legnagyobb ügye­met, mert Istennel kibékített. Kifi­zette minden adósságomat, amit a bűneimre költöttem. Aki egyszer Is­ten örök és boldog karácsonyi ottho­nába elvezet. És ma mégis itt van velem. A közelemben él. Minden­nap és minden helyen.,. A régi római birodalomban egy­szer valaki meglátogatta a keresz­tyének gyülekezetét. Amikor vissza­felé jött az istentiszteletről, azt mon­dotta: „Ügy éreztem, hogy ezek kö­zött az emberek között valóban ott volt az Isten!” Legyén olyan az adventunk és a karácsonyunk, hogy Jézus rajtunk is meglássák: az életünkön, a mun­kánkon, a békességünkön. Csendes hétköznapjainkon és boldog kará- csonyestéinken... Friedrich Lajos NAPRÓL—NAPRA HÉTFŐ: — Ruth 2,4. — Isten áldása gyümölcsözővé és igazzá teszi minden munkánkat. KEDD: Zsolt. 119,#. — Bizony hányszor kellene szégyenkeznünk, mert nem figyelünk Isten parancsára. SZERDA: — 1. Móz. 32,26. — Az Isten áldását kérnünk kell. CSÜTÖRTÖK: — Ézs. 38,17. — Isten minden megpróbáltatása áldás lehet életünkben, hiszen általa magához akar fordítani bennünket. FENTEK: — 2. Móz. 20,12. — Szüléinkben is Isten áldáséit kapjuk. Legyünk érte nagyon hálásak. SZOMBAT: — 5. Móz. 8,3. — Az Űr igéje élő kenyér a hitben élők számára. J, G. 75 éves a debreceni evangélikus egyházközség A debreceni evangélikus egyház­község háromnapos programmal ün­nepelte folyó év november 15—17. napjain önállósulásának 75. éves fordulóját. Ezzel kapcsolatosan Tú- róczy Zoltán püspök 3 alkalommal szolgált evangélizáló igehirdetéssel a templomban és 2 alkalommal cso­port-összejövetelen a gyülekezeti teremben. Az ünnepi közgyűlésen a lelkész felolvasta a gyülekezet tör­ténetét három korszakra osztottan. Ezek a következők voltak: A vajú­dás korszaka, A születés és lendület kora, A nagy tervek és nagy próbák kora. Az alkalmakon szólóénekeket, duókat és énekkari számokat hall­hattak a hívek. A debreceni egyházközség lélek- száma az országos arányszámon is mindig alulmaradt. Ezer és még né­hány lélek száznegyvenezer lakosú városban! Ez a viszonylagos törpe- ség mindig nagy kísértést jelentett a hívek egy részére. A nagy távol­ságok legyőzéséért sem mindenki hozta meg az áldozatot. Közelebb is akadt templom és néha „nyájas” hívogató is. Na meg azután: „egy az Isten”, vallották a kibúvót kere­sők, igen kevés meggyőződéssel és zavart közömbösséggel. A gyüleke­zet saiátos evangélikus veretének kialakulását a gyülekezeti tagok ál- lan dó hullámzása is megtépázta. Azoknak, akik az ökuménét a proze- litizmm értelmében vallották, nem volt nehéz a kultúrprotestántizrnus zavarosában halászniok. A hűtlenek dolga fáj nekünk, de dolguk már nem a mi dolgunk. A mi dolgunk most már a hívek dolga legyen. Nem téptük a haiunkat amiatt, ami a hetvenöt év előtt és alatt történt és nem siratjuk rezignáltam ami el­veszett. A kegyelem friss erejéből elkezdődhet az az új, ami sok hiten és fáradságon át mégis taplraállíthat és az üdvösség nappalához vezethet minket. Az üdvösség a kis egyház­ban is lehetséges a nagy Krisztus által, de még az is megoldódhat, ami sokszor a nagyoknál sem oldódik meg. Ideje, hogy rádöbbenjünk a kisebbséggel együtt ajándékozott nagy lehetőségekre is. A hit nem ismer kisebbrendűségi érzést, csak reménységet, bizalmat, lehetőséget és felelősséget. Ez a bizonyosság csí­rázik ott, ahol 75 éves kemény lec­kék után el merik kezdeni az új élet abc-jét. Tanulni is meg élni is! Forró az imádságunk azért, hogy Isten segítsen minket ebben. Sok terv meghiúsult. Ismerjük el száz indok között is azt az egyet vagy kettőt, hogy büntetésképpen és pró­baképpen. Aki a gyülekezet múltját ismeri, talán érti is ezt. A mankók is majdnem mind összetörtek. De megmaradt az ige. Hálátlanok volnánk, ha nem vennénk észre mindazt, ami ma is kétségtelen jele Isten irántunk való szere- tetének. A csata utáni okos ve­zérek padjában és a bírói székben nincs keresni valónk, de az oltár zsámolyán igen. Ma is, holnap is. Azokat pedig, akik előttünk kedve­zőtlen körülmények között és nagy áldozattal járnak élen a fészekra­kásban, a temető-kertben is áldja meg az Isten. De azokat is, akik ma körülöttünk és mellettünk a na­gyobb áldozat szüksége és a kisebb keret láttán se vágyakoznak terebé- lyesebb haióra, hanem az eléjük ás nekik adottat megbecsülik az üd-1 üdvösségre. A hála szavával pillan­tunk hátra és a könyörgés szavával nézünk előre reménységgel. Szabó Gyula Advent vasárnapjain az oltárteritő színe: Illa. — A Somogy—Zalai egyházmegye november 13-án iktatta hivatalába az újonnan választott esperesét Lág- ler Béla porrogszentkirályi lelkészt és Trimmel Henrik egyházmegyei felügyelőt a gyenesdiási Kaperna- vmban. A beiktató szolgálatot D. Or- dass Lajos püspök végezte. Az ün­nepségen megjelent Túróczy Zoltán püspök és a hazánkban tartózkodó Voipio Márton finn lelkész is. A köz­gyűlés megválasztotta új tisztikarát: egyházmegyei főjegyző dr. Pusztai László, világi főjegyző Déván László, pénztáros Dubovay Géza, számvevő- széki elnök Lősz János, gyülekezeti segély és diakóniai előadó Hegyháti János. — Az iharosberényi gyülekezet november 17-én iktatta hivatalába Horváth Sándor felügyelőt, Boncz Ferenc és Harmadás Lajos gondno­kokat. — A* acsal gyülekezetben novem­ber 7-én a megújított templom 205 éves jubileumi ünnepén D. Ordass Lajos püspök hirdette az igét. — Az erdükürti leányegyházközségben no­vember 21—24-lg igehirdetés! soroza­tot tartott Pontosán Imre kiskőrösi lelkész. — A csővári gyülekezet penci leányegyházközségében november 24-én csendes vasárnapon ünnepel­ték a hívek templomuk felszentelé­sének 133. évfordulóját. A helyi lel­készen kívül Jurányi István váci, és Maróti János acsai lelkészek szol­gáltak. — A györkönyi gyülekezet novem­ber 10-én ünnepelte templomszente­lésének 161. évfordulóját. Az isten- tisztelet szolgálatát D. Ordass Lajos püspök végezte. Szolgáltak még Scholz László zuglói lelkész és Tur- csányi Károly kerületi lelkész. — Hajdúszoboszlón, a gyógyforrás közvetlen közelében, megnyílt az evangélikus egyház üdülője. Gyógyu­lást kereső egyházi munkások és gyülekezeti tagok számára az üdülő télen-nyáron rendelkezésre áll. A lakás és teljes ellátás egyházi mun­kásoknak naponta 24,— Ft +’ adó, gyülekezeti tagoknak 40,— Ft + adó- Amennyiben csak lakás szükséges, az összeg ennek megfelelően csökken. Jelentkezni lehet Rónay Lenke ott­honvezetőnél, Hajdúszoboszló, Major utca 63. — November elején Nagyvelegen, Hántán, Bakonyszombathelyen, Su- ron és Bakonycsernyén diakóniai na­pok voltak. A gyülekezetek pénz­beli és nagy természetbeni adomá­nyaikkal támogatták a szeretetintéz- ményeket. Isten áldja meg a szegé­nyeket és elesetteket szerető és szol­gáló lelkeket. — A kardoskuti gyülekezet sír­emléket állított n. Jancsó András lelkésznek. A síremlék felavatását november 3-án Koszorús Oszkár a Nyugat-Békési egyházmegye esperes­helyettese végezte. — A gyúrói gyülekezet november 1-én temetői istentisztelet keretében emlékezett meg néhai lelkésze, Bin­der Adolf halálának 50 éves forduló­járól. Binder Adolf 40 évig (1867— 1807) volt a gyülekezet hűséges lel­kipásztora. A somlószőllősi gyülekezet 10 000 forintos segélyből és a hívók 33 000 forintos adakozásból megújította templomát. A megújított templom­ban november 3-án a Ihálaadó isten­tiszteleten Tóth Sándor mezőlaki lelkész hirdette az igét.' — A komádi gyülekezetben no­vember 11—17-ig Marschalkó Gyula veesési lelkész tartott igehirdetés- sorozatot ..Keresztyénséglink gyönge pontjai“ címen. November 1-én Tú­róczy Zoltánt püspök hálaadó isten­tiszteletet tartott a megújított temp­lomban. Este szeretetvendégsésen adta át rendeltetésének a most léte­sített gyülekezeti termet. Fzen a na­pon szolgáltak még a gyű'ékezetben Megyer Laios esperes, Csákó Gyula püspöki titkár, Marschalkó Gyula Solymár András és Halasi Endre lelkészek. CSALÁDI HÍREK: Horváth Tibor gépészmérnök és Farkas Ilona no­vember 9-én tartották esküvőjüket a pesterzsébeti templomban. — Id. Kelemen András a gyúrói gyülekezet tiszteletbeli presbitere elhunyt. Te­metése október 29-én volt a gyüle­kezet nagy részvétele mellett. — Stark József az ózdi gyülekezet volt presbitere 68 éves korában Bánhor- vátjban elhunyt. Temetése november 20-án volt nagy részvét mellett. Albérleti szobát keres magányos, fiatal a nő. Esetleg evangélikus családnál elhe- B lyezkedne. Cím a Kiadóban. — Egy gyömrői olvasónk elcserélné vil- I Iáiét budapesti lakásért, vagy központi 3 fűtéses albérleti szobát keres. Cím a I Kiadóban. — Keresem Varsányi: Isten embere B című könyvét megvételre. Cím a Kiadó- I ban. I SZÖRVANYHIVEKNEK — BETEGEKNEK Hogyan készülsz a másodszor eljövő Krisztus elé? Advent 2. vasárnapja, r— 2. Péter 1,3—11. Advent 2-ik vasárnapján hátborzongató evangéliom szokott templo- ■ mainkban elhangzani. Valami földrengés-, villámlás- és mennydörgés- I szerű. „Ég és föld elmúlnak!” És pedig azért, mert megítéltetnek. Meg­ítéli őket a másodszor eljövő Ür Jézus Krisztus. — Valljuk meg őszintén, bizony ezek egészen másfajta szavak, mint amikre karácsony­éhes emberek várni szoktak'. •— Pedig ezen ítéletre és az örök életre vonatkozó súlyos igák nélkül és ezek valóraváltása nélkül Karácsony szent ünnepe nem lenne más, mint ,,ezzel-azzal” megajándékozott gyer­mekek játszási alkalma. Krisztus Urunk második eljövetele nélkül, vagyis anélkül, hogy „eljön ítélni élőket és holtakat”, nem bírna komoly, üdvösségre vonatkozó jelentőséggel első eljövetele sem. Csakis azért S nagy és szent ünnep Krisztus Urunk születésének a napja, mert ez a kiindulási pontja a földön annak a csodás és felséges hatalomnak, amely az ítéletkor véget fog vetni minden undorítónak, hazugnak és gonosznak, viszont dicsőséget szerez Istennek és üdvösségeit ad a hivő embereknek. Ezért a mai vasárnapon az a mi kérdésünk: hogyan készüljünk erre a valóban nagy napra: Krisztus Urunk második eljövetelére? Mindenekelőtt jól lássuk be, hogy erre a „magunk erejéből és okos­ságából“ még készülni se tudnánk. Hiszen ő „tegnap és ma és örökké ugyanaz." Mi pedig változékonyak és mulandók vagyunk. Mint a mezőir virága. Mi ezerszer inkább gyűjtjük e világ romlandó, ellopható vagy rozsdásodó kincseit, mint azt, ami mindörökre megmarad. — Urunk drága tanítása kell nekünk ahhoz, hogy keressük „Isten országát ée annak igazságát.“ De ö kész is erre tanítani bennünket. Az alapul vett igék szerint Isi „Az ő isteni hatalma mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való.” — 2. Pét. 1,3. És mit kíván ezek alapján tőlünk? 1. Tevékeny, gyümölcsöző hitet. Azt akarja, hogy „teljes igyekezettel arra törekedjetek, hogy hitetekben mutassátok meg az erényt, az erény­ben az ismeretet, az ismeretben az önmegtartóztatást, az önmegtartóz­tatásban az állhatatosságot, az állhatatosságban a kegyességet, a ke­gyességben az atyafiakhoz hajló szívet, az atyafiakhoz hajló szívben a szeretetet.“ — Röviden: hitet és hitből fakadó — szeretetet. Ez az első, amit vár tőlünk Urunk, hogy mi helyesen várjuk Öt vissza. 2. Bűnbánatra tanít az Ür Péter apostol által is. Nem csak úgy, ahogyan egykor saját maga vallotta: „Távozz tőlem Uram, mert én bű­nös ember vagyok!“ — Lk. 5,8. — Hanem textusunk szerint így: „Akiben ezek nincsenek meg, ti. a hit, önmegtartóztatás, szeretet, az vak, rövid­látó, és megfeledkezik régi bűneiből való megtisztulásról.“ Aki tehát enélkül készül, rosszul készül! Mivel az Ür maga jött el, hogy „hívja, gyűjtse, megvilégosítsa és megszentelje” a bűnös világot s mivel első eljövetelekor „szolgai formát vett és emberré lett érettünk“, azért valóban „mindennel megajándéko­zott minket“, ami szükséges ahhoz, hogy helyesen várjuk vissza Öt. Rajtunk áll, hogy hogyan örülünk Krisztus Urunk áldott születésé», nek karácsonykor. De Péter apostol Karácsony minden ragyogó gyertya­fényén és minden édes örömén túl annak az Ür Jézus Krisztusnak a fényes arca felé akar fordítani bennünket, aki eljön, hogy megítéljen élőket s holtakat. Hogy mi benne higgyünk, belőle éljünk és hozzá kí­vánkozzunk. Ezért ezzel fejeződik be textusunk: „így ugyanis bőséggel elnyeritek majd a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetelt.“ Adja Isten, hogy elnyerhessük) Tóth János. A LELKIPÁSZTOR SZÓL Mi újság? NEKED SZERETNÉK most vála­szolni, kedves barátom, akivel a mi­nap találkoztam az utcán. A szoká­sos „hogy vagy” kérdés után azt kérdezted tőlem: „Mi újság?” Bár sohasem tudom, hogy alapjában véve mit is értenek ezen az emberek, amikor megkérdezik. Csak sejtem, hogy valami szenzációt, valami rend­kívülit várnak feleletül. Ami meg­szokott, az már nem újság! „Hát mondj valami újságot” — unszoltál. Erre én újra megfogtam a kezed, a szemed közé néztem és csak ennyit mondtam. „Újra ádvent van! Jön karácsony!” Kinevettél. Ugyan ne paposkodj! Hiszen ezt én is tudom! Valami mást mondj! Érdekesebbet! Hát pedig én ennél nagyobb újságot most hirtelen nem is tudok. AZTÄN MEGPRÓBÁLTAM ne­ked ott az utcán ezt az „újságot” elmondani. Te pedig — nem tudom szívből vagy kényszerből — hall­gattál türelmesen. Ilyen újságot még közelről, szemtől szembe, szívtől szí­vig nem hallottál. Csak a szószék magassásából szóltak feléd a szép szavak. Nézd, magyaráztam, nem új­ság az, hogy találkozhattunk. Isten ma is megadta neked az egészséget, hogy do1 gozhass családodért, ember­társaid javára. Megadta a minden­napi kenyeret. Van családod. Ott­hon meleg szoba vár. Kicsi gyermek fut eléd. Te fölveszed öledbe, meg­csókolod, megsímogatod. Ugye te ezt olyan természetesnek veszed, pedig új'ág! Isten megújuló „újságos” ké­nyelmének hatalmas bizonyítéka. Vagy talán mér olyan természetes­nek veszed, hogy ezek mind kijár­nak neked” És mi lenne veled, ha ezek a megszokott dolgok máról hol­napra megszűnnének? Nem lenne a megszűnés után úira újság, ha egy­szer elvétetne, aztán meg visszahat­na? Aztán tele vagy békétlenséggel, j Nem vagy kibékülve magaddal sem, ' másokkal sem. Megkeseredett az éle- ' ted. Életunt lettél. Hát azt hiszed,1 neked nem a legnagyobb újság az, hogy ádvent van? Ez az idő arról beszél, hogy lehet újrakezdened sok mindent! Elrontott, megfásult, élet­unt életedet! Lehet hinni a szónak) eredj el békességgel! Hiszen mi bé­kére vágyunk! Külső és belső béké­re! Az Üréra! Látod ez ádventnek egyik újsága: békételen embereknek meg lehet békélni! Ezért hirdetjük: jön a Békesség Fejedelme! Rendkí­vüli újságot akarsz? Istennek ma ez a „rendkívüli” kiadása! Ez áll raj­ta: még mindig szeretlek, minden kétségeskedésed, aggodalmaskodásodj hitetlenséged, békételenséged ellené­re! Azért adok újra ádventi időt* hogy ezek neked ne a megszokottság, hanem valóban „újság”-ok legye­nek. CSAK HALLGATTAD szavaimat! Két könnycsepp buggyant ki sze­medből. Benne rezgett ebben a két könnycseppben minden próbálkozá­sod, megkeseredssed, kudarcod, élet- untságod, elrontott életed, min­den bűnöd és igazi újságra, újulás- ra vágyakozó szived! Csak annyit mondtam: lehet!! Isten képes átfor- rósítani újra szívedet, megjegesült életedet, képes megbocsátani minden bűnödet. Kezdhetsz újat! Képes új- játenni csak egyért: azért a megszór kott, sokat hangoztatott régi, de mindig új kegyelemért! Ezért lesz az idén is kanácsony, hogy emberek megbékél jenek Istennel és egymás­sal. Ezért vetődik a jászolbölcsőre a kereszt sötét árnyéka, ezért ragyog a húsvéti üres sír fényessége és szól a Róla hirdetett ige, hogv neked is újság legyen ebben az adventban a régi. A mindig új kegyelem! MET.ÉG. MEGBÉKÉLT TEKIN­TETTEL és kézszorítással köszönted meg ezt az „újságot!” Én meg Istennek köszöntem meg, hogy „újsággá” tette számodra a ré­git! Hegyháti János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom