Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-11-17 / 35. szám
KÍNÁBAN JÁRTUNK (II.) A kínai protestáns egyház múltjáról, jelenéről, életéről és szolgálatáról beszámolót írni csak úgy lehet, ha előbb megismerkedünk a kínai nép, a kínai ember múltjával, jelenével. A kínai keresztyénség életének jelentős állomásai annyira ösz- szefonódtak az egész kínai néppel, hogy a kínai egyházi helyzet ismeretének előfeltételeként szólnunk kell a kínai népről. Amikor a múltban a nép szenvedett, vele együtt szenvedett az egyház is. Amikor a múltban a nép nem volt független, teljes függőségben élt az egyház is. Es amikor most a jelenben a kínai nép függetlenül intézi a maga életét és a múltbeli kilátástalanság helyett látja maga előtt a jövőt, ugyanez vonatkozik az egyházra is. A múlt Kína múltja sok szomorú emlékkel van tele. Amerre jártunk, lépten-nyo- ' mon láttuk és (hallottuk ezeket a szomorú dolgokat. A protestáns lelkészek, akikkel találkoztunk és beszélgettünk, mind valami fájdalmas, szomorú mosollyal beszéltek arról, mi is volt azelőtt Kínában. Évszázadokon, sőt évezredeken keresztül a császárságnak különleges kínai formája (a császár istenként imádtatta magát) tartotta a legsötétebb nyomorban 1 és legnagyobb elnyomatásban a népet. A császári hivatalnokok, a mandarinok kegyetlenül kizsákmányolták, dolgoztatták és kínozták a nép százmillióit. Nem volt értéke az embernek, évente millió- számra pusztultak éhen. A múlt század elejétől kezdve a császárság mellett egy újabb kizsákmányoló, eJ- nyomó hatalom tűnt fel Kínában: a nyugati gyarmatosítók. Az idegenek számára kincsesbánya volt a természeti kincsekben gazdag Kína, a parasztok igénytelensége és (hallatlan munkabírása. Mindezt igyekeztek is a legtökéletesebben kihasználni. A szerencsétlen kínai nép a kétfelőli szorongattatásban még jobbam pusztult és még mélyebbre süllyedt. Senki- nem törődött megélhetésével, tudományával, civilizációjával. A nép 80—90 százaléka nem tudott ími-ol- vasni. Ennek az évszázadnak a huszas éveiben az elnyomókhoz harmadikként csatlakozott Japán. A velük folytatott két évtizedes háború nemcsak milliók életét követelte Kínától, hanem újra évtizedekre visszavetette az egész népet. Ebben a szenvedésben osztozott az egész néppel a kínai protestantizmus is. Bár az 1800-as évek elején kezdődött protestáns nyugati missziónak igen nagy érdeme van abban, hogy Kínában ma 1 millió tagja van a nagyon élőhitű protestáns egyházaknak — és ezt a tényt a kínai lelkészek is hangoztatták — mégis az volt a szomorú helyzet, hogy a nyugati misz- szió igen sokszor és igen sok mindenben úttörője volt a nyugati gyarA kínai nép élete matosító politikának. A kínai lelkészek sok történeti adatot mondtak el és dokumentumokat mutattak erre vonatkozólag, és bizony mi erre nem tudtunk mit szólni. Isten bocsássa meg a Krisztust hirdető egyház minden eltévelyedését. A jelen Nem csoda tehát, hogy a sok évszázados szenvedés után az egész kínai nép egységesen, egy akarattal évtizedeken keresztül kemény harcot folytatott szabadságáért és függetlenségéért. Egy olyan Kínát akarkeresztyén egyházak -— bár ideológiailag látják és hangoztatják a különbséget — helyeslik, sőt segítik a szocialista államrend törekvéseit, célkitűzéseit, amellyel a most már felszabadult Kínát felemelni akarják. Nyolc éve szabadult fel Kína. Éppen ott-tartózkodásunk idején ünnepelték október 1-én Pekingben a felszabadulást. Felejthetetlen volt számunkra ennek a napnak lelkesedése és szépsége. — Mi történt ezalatt a nyolc év alatt Kínában? A kormány nehéz feladatra vállalkozott. Évszázados elmaradottságot, nyomort kellett leküzdeni és 650 A Mennyei Békesség Kapuja Pekingben tak, amelyik a kínaiaké, a népé, minden külső befolyás nélkül. Ebben a törekvésben is egyek voltak a keresztyének az egész néppel. Előző beszámolómban említettem Sun Yat-sen keresztyén orvosnak a nevét, akinek vezetésével az 1911-es forradalom megdöntötte Kínában a császárságot. Eltagadhatatlan tény, hogy a majd hárotn évtizedes függetlenségi és félszabadulási harcot a kínai szocializmus előharcosai vezették. Letagadhatatlan tény az is, hogy a kínai millió embert felemelni egy1 elfogadható életszínvonalra. Ez nem megy egyik napról a másikra. Ez nemcsak gazdasági feladat. Nemcsak az ipart kell megteremteni és a mezőgazdaságot új alapokra helyezni, hanem erkölcsileg is fel kell emelni a népet. Kína azelőtt az ópium és a prostitúció világa volt. Az elmúlt 8 év alatt ezt teljesen eltüntették. Nem adminisztratív eszközökkel, rendeletekkel, hanem nagyon ügyes és türelmes átneveléssel. Ezen a területen, az erkölcsi nevelés terén Pályázati hirdetmény tízhónapos belföldi tudományos ösztöndíjra A Magyarországi Evangélikus Egyházban szolgálatot teljesítő segédlelkészek részére pályázatot hirdetünk két belföldi tudományos ösztöndíjra. Az ösztöndíjak 1958 január 1-től október 31-ig terjedő időre szólnak. Az ösztöndíjasnak a Teológiai Akadémia székhelyén és valamelyik professzorának irányításával a választott teológiai szaktudomány területén tudományos munkát ken végeznie, tudományos értékű tanulmányt kell készítenie és ugyanebből a szakból befejezésül vizsgát kell tennie; ugyancsak vizsgáznia kell egy, a teológiai Studium szempontjából jelentős, modern nyelvből is, a német nyelven kívül. Az ösztöndíj egy segédlelkészi kongrua és havi 300,— Ft, valamint a tanév alatt ked- 1 vezményes ellátás a Lelkésznevelö Intézetben. Lakást az Intézet hely hiányában nem tud biztosítani, erről a pályázónak magának kell gondoskodnia. A kérvényeket a választott teológiai szaktudomány, a közelebbi érdeklődési terület (téma), a nyelvismeret és a választott modern nyelv megjelölésével a Teológiai Akadémia dékáni hivatalának (Budapest, VI., Lendvai-u. 28.) kell megküldeni. Pályázati határidő: 1957. december 1. Budapest, 1957. november 8-án. Túróczy Zoltán püspök D. Ordass Lajos püspök van nagy feladata az egyháznak. Ezt tőle az állam igényli is és az egyház Sieget is tesz ennek. A jövő Ma Kína boldog ország. Lerázva magáról a sok terhet, ha látszólag apró léptekkel is, halad mind följebb és följebb. Valami hallatlan nagy munkaláz ég a kínai népben: dolgozni, dolgozni, hogy minél előbb elérjék a kitűzött célt, a felemelkedést. Egyikünk ezt így fogalmazta meg: Kína ma mosolyog és dolgozik. Van mit bepótolni. De tudják, hogy nem kilátástalan a helyzetük, mert megvan rá a lehetőség. És szinte az egész nép erejét megfeszítve, egy akarattal végzi a munkáját, hegy ezt minél előbb elérjék. És közben valóban mindenki mosolyog. Talán nemcsak azért, mert ez hozzátartozik a szokásos sokat emlegetett és valóban páratlan kínai udvariassághoz, hanem talán ir.égin- kább azért, mért szívből boldogok. A miniszterelnöktől kezdve a kuliig mindenki tudja, hogy egyik napról a másikra nem lehet a múlt minden bűnét felszámolni. De nagyon tudnak örülni minden kis részeredménynek, amely közelebb viszi őket a célhoz. Sangfháiban jártunk egy munkástelepen, ahol a felszabadulás előtt 1 millió ember élt leírhatatlan nyomorban. Ma már 300.000 ember uj. modern munkáslakásokba költözött. Az ottmaradt 700.000 ember közül többekkel beszélgettünk. Egy öreg bácsika a következőket mondotta: Igaz, hogy mi még itt lakunk ezen a nyomortelepen, de tudjuk, hogy ránk is sor fog kerülni. Azelőtt viszont kilátástalan volt minden ilyen vágyakozásunk. És amíg itt lakunk, addig is sok mindent kaptunk már. Mindenkinek van munkája, megélhetése, bevezették a házakba a villanyt, a felszabadító hadsereg egyetlen éjszaka lecsapolta a telepen lévő mocsarakat. Ezzel megszűnt a sok járvány, amely az esős évszakokban ezerszámra szedte áldozatait. Van már a telepünkön három telefon, ha beteg valaki, tudunk orvost hívni, ha tűz üt ki, értesíthetjük a tűzoltókat. Tudjuk, hogy ez a három telefon önöknek talán nevetségesnek látszó eredmény, de nekünk nagyon sokat jelent. Nemcsak az eredményeket jelenti, hanem a gondoskodó szeretetet is megtapasztaljuk általa. Ez a kis történet nagyon jellemzi a mai Kínát. — Nagyon sok mindent kellene és lehetne még elmondani a kínai nép életéről. Tengersok problémával küzdenek — pl. a nagy szaporulat (évente tisztán 15 millióval nő a lélekszám!), az analfabétizmus —, mégis sokmindent megoldottak már. Mindezekről írni kellene. Helyszűke miatt ezek közül egyet említek még meg. A Kelet úgy él a képzeletünkben, mint- a piszkos bazárok világa. Éppen ezért számunkra is nagy meglepetés és élmény volt az a nagy tisztaság, amellyel egész Kínában találkoztunk. Ez is már az elmúlt 8 év eredménye. — Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk tehát: Kína jól választott és jó úton halad. A magunk részéről sok sikert kívánunk ebhez a haladáshoz. Juhász Géza Közegyházi hírek Voipio Márton, a finn józanság! mozgalom országos főtitkára két hétre hazánkba érkezett. Részt vett a fóti Iszákosmentő Misszió konferenciáin, látogatást tesz és igehirdetéssel szolgál több gyülekezetben, majd előadást tart lelkészi munkaközösségek előtt. Olivier Béguin, a Bibliatársaságaik Világszövetségének főtitkára látogatást tett a magyar protestáns egyházak vezetőinél és tárgyalásokat folytatott a bibliaterjesztés és kiadás 1kérdéseiről. November 7-én D. Ordass Lajos és Túróczy Zoltán püspökök együttesen fogadták. Darányi Lajos esperest, a Tiszán- inneni Református Egyházkerület egyhangúlag megválasztott püspökét, Miskolcon iktatták be nov. 5-én tisztségébe. A nagyszabású beiktató ünnepségen egyházunk képviseletében Túróczy Zoltán püspök vett részt. A Magyarországon üdült német evangélikus- lelkészek, Zachau berlini superintended, továbbá Ping- pank és Schultke lelkészek november 4-én a budapesti lelkészi munkaiközösség előtt rövid beszámolót tartottak gyülekezetükről, majd feltett kérdésekre válaszoltak. A találkozó nagyban hozzájárult a két evangélikus egyház testvéri viszonyának elmélyítéséhez. A soproni volt evangélikus líceum 400 éves fordulójának megünneplés sét készíti elő a Berzsenyi Dániel fiúgimnázium. A főünnepségekei november 23-án és 24-én tartrák. Sor kerül több kiállítás bemutatására és hangversenyekre. Sajtóosztály HÍREI Felhívjuk a lelkészek figyelmét« hogy gyermekbibliakörök részére perforált bibliatörténeti képek kaphatók, ívenként 2.40 Ft-os árban a Sajtóosztályon. A Sajtóosztály felkéri a lelkészi hivatalokat és az iratterjesztőket, hogy a folyószámlára vásárolt nyomtatványok és egyéb cikkek értékével, a bizományi rendeléseknél pedig a megmaradt árukkal vagy azok ellenértékével, az áruk leszállításától számított 3 hónapon belül számoljanak el. Ezen időn túl a Sajtó- osztály kintlévőségeit, részben a fokozott kötelezettségek, részben pedig a nyújtott engedmények miatt nem nélkülözheti és visszáru elszámolást sem teljesíthet. A Sajtóosztályon Liihnsdorf Károly művészi rézkarcai után készített, szép mélynyomású Krisztus- és Luther-képék. kaphatók, 30X50 és 50X70 cm-es nagyságban, 15.— és 20 — Ft-os áron. HITTANKÖNYVEK általános Iskolák és gimnáziumok tanulói részére kaphatók a Sajtóosztályon, Budapest, Vin., Puskin u. 12. „SZELÍD ÉS CSENDES LÉLEK“ Arpádházi Erzsébet igazi ékessége 750 esztendővel ezelőtt, 1207-ben született. Ezért emlékezünk meg róla. Jó alkalom, hogy az egyház változatos történetéből magunk elé idézzük alakját. Sokat nyerhetünk ebből az emlékezésből. Jubileumi évén belül pedig azért írunk róla éppen most, mert november 17-én halt meg — 1231-ben —, és november 19-e a naptárbeli emléknapja. ELSŐ NYERESÉGÜNK, hogy szép példádé ját kapjuk benne az olyan asszonyoknak, amilyenékről Péter Első Levelében, a 3. rész etején olvasunk. Nem törődött a külső ékességgel: ékszerekkel, díszes öltözékekkel, hanem drágaságai odaáldozása árán is „a szív elrejtett emberének’’ kialakulására törekedett. Ékessége „a qzelid és csendes lélek ro- molhatatlan ékszere’’ volt. Kevés egyháztörténeti személyben mutatkozik a külső ékességre és a lelki ékességre törekvés közti különbség olyan élességgel, mint az övében. II. Endre, a tatárdulás előtti, hatalmasodó Magyarország királya az apja. Zsenge lányka még, amikor szülei nemcsak oda ígérik a thü- ringiai tartománygróf fiának, hanem a készülő, nagy távlatú politikai házasság biztosítékául át is adják az érte jött követségnek. Anyja, a büszke Gertrudisz hivalkodva ad át vele együtt szemkápráztató kincseket. „Mondjátok meg uratoknak, hogy most ne vesse meg ezt a csekély ajándékot; ha életben tart bennünket az Isten, menyegzőjére sokkal nagyobb kinccsel fogjvik őt megajándékozni.” A kis Erzsébet azonban már gyermekkorától fogva az alázatosság és a szelídség útján keresi a kedvességet Isten és emberek előtt. Misére menve, a templomban feje minden díszét- ékét lerakja, és csak az istentisztelet végeztével helyezi azokat vissza. A szegények segítése, az éhezők táplálása, a betegek ápolása kedves lehetőség a számára, hogy Jézus iránti szeretetét kifejezze. Az odaadó szerétet emberének bizonyul családi életében is. Történelmi alakjára a legenda a képzelet aranyló szálaiból szőtt ékes ruházatot; felruházta olyan köténnyel, amelyben a szegényeknek szánt kenyerek rózsává változtak. 'A „szentek.” csodálatának szolgálatába szegődött fantázia mitsem törődött azzal, hogy hazugságot ad Erzsébet szájába, amikor azt mondatja vele, hogy rózsát visz valójában kenyeret rejtő kötőjében. A legendaszövők szándéka szép volt, mert Erzsébet minden akadé- kon áttörő jószívűségét és az őt védő Isten szánalmát egyaránt magasztalni akarták, de éppen ezzel a kenyér-rózsa-csodával takarták el — évszázadokra! — Erzsébet igazi ékességét: a szelíd és csendes lélek romolhatatlan ékszerét. Sok esetben egy monda vagy legenda igazabban jellemez palakit, mint a hideg-rideg történeti valóság elbeszélése. Erzsébet esete azonban más; neki éppen azzal szolgáltatunk történelmi igazságot, hogy kibontjuk nemes alakját a rózsa-legenda szőtteséből, és úgy állítjuk őt magunk elé, mint a férjüknek, gyermekeiknek, a segítségére szorulóknak élő, alázatos javaikat és életüket is odaáldozó asszonyoknak a példaképét. Mindevikinek és minden korban csak szüntelen önmaga elleni harccal lehet előrehaladni az alázatosságban és könyörületességben. Erzsébetnek azonban kiváltképpen is súlyosak voltak a kísértései, hogy a külső ékességekben keresse gyönyörűségét Wartburg várának az a világa, amelyről Wagner Tannhäu- serében is kapurík valamelyes képet, legfeljebb a leendő após viselkedésétől megundoro- dás révén segíthette őt előre a belső, lelki ékességre törekvés útján. Könyörületcssége egyenesen tiltakozás, sőt lázadás a világnak ama rendje ellen, amelybe beleszületett. Mintha engesztelni akarta volna a jólétből intézményesen kirekesztetteket! Oktalanság lenne felróni neki, hogy csak a maga kora módján próbált enyhíteni a nyomorúságon. Ha csak azt tette volna, hogy éhínségkor kenyeret oszt az éhező póroknak, akkor még méltán halványíthatnánk emlékezetén a jóság vonását. De a bélpoklosok ápolása kisebbíthetet- len bizonysága annak, hogy nála nem az előkelők öntetszelgő jótékonykodásával vagy a feleslegből adakozás érdemszerző mozdulatával van dolgunk. Árpádházi Erzsébet máig világító példa arra, hogy az embertársak iránti személyes szeretetet nem pótolja semmiféle nagyszabású, de a személytől személyhez szóló szeretet híjával levő világboldogító program. MÁSIK NYERESÉGÜNK emlékezésünkből, hogy olyan keresztyén életet hozunk közel a középkorból a mi világunkhoz, amely kétszeresen is erősíti „keresztyén” kapcsolatainkat. Mi magyarok Árpádházi Erzsébetnek nevezzük, és a magyar „szentek” közé soroljuk. A németek Thüringiai Erzsébetnek mondjiík; szólnak ugyan apai részről való magyar származásáról, de egészen a magukénak vallják. Értelmetlenség lenne vitázni hovatartozásáról. Egyaránt beletartozik mind a magyar, mind a német keresztyénség történetébe. íme, mi evangélikusok is, mégpedig a német evangélikussággal együtt, kegyelettel emlékezünk róla születése háromnegyed évezredes fordulóján. Nem gátol minket ebben az a tudat, hogy a római katolikus keresztyénség más értelemben sorolja őt az egyház nagyjai közé, mint mi. Segítségülhívásban, csodák várásában nem tudunk egyek lenni Erzsébet római katolikus tisztelőivel, de örülünk, ha egyek vagyunk velük a könyörülő és hosszú- türő szeretet szép példájának a követésében. HARMADIK NYERESÉGÜNK Árpádházi Erzsébet élettörténetének felelevenítéséből, hogy megerősödünk a reformáció megbecsülésében. Erzsébet életének fénylő oldalán kívül van egy beárnyékolt oldala is. Hírhedt gyóntatója, Marburgi Konrád veti rá az árnyat. Egy magyar katolikus egyháztörténész is kénytelen — bár kíméletesen — így jellemezni: „ a középkori német egyháztörténelem egyik legkülönösebb és leproblematikusabb alak'ja.” Mi kertelés nélkül mondhatjuk meg róla, hogy bizony nem lelki atyja, hanem lelki zsarnoka volt Erzsébetneki Vak engedelmes* séget fogadtatott vele! Ez még férje életében és tudtával történt. De a hamarosan, húsz éves korában, három gyermekkel elözvegyült és egyideig koldus-sorba kitaszított nő olyan lelki kizsákmányoltjává vált ennek az utóbb eretnekégetéseiről is elhíresült papnak, hogy ke- resnünk kell a mentséget Erzsébet számára, miért nem lázadt fel zsarnoka ellen. Enge- dett gyóntatójának akkor is, amikor az elszakította tőle kicsiny gyermekeit! Ahogyan egy becsvágyó edző kíméletlenül ki akarja hozni a rábízott sportolóból a bajnokot, annak egészsége árán is, úgy akarta Marburgi Konrád könyörtelen, kemény edzéssel, a megalázkodás önsanyargatás erőltetésével kiformálni Erzsébetből az alázatosság élő szobrát. Igaz, hogy egy gonosz rokonnal szemben védelmezte is; az is igaz, hogy az oktalan sanyargatásoktól már 24 éves korában elpusztult özvegyasszony részére néhány év alatt kiküzdötte a szentté avatást. De ez legfeljebb Erzsébet számára mentség, amikor arra a kérdésre próbálunk felelni, hogy gyermekei helyett miért nem zsarnok gyóntatójával szakított. Neki azonban nem is volt módja, hogy más keresztyénséget ismerjen azon kívül, mint amelyben nevelkedett. Kétségtelen, hogy a középkori római katolikus egyházon belül is mutatkoztak különböző irányzatok. Hiszen Assziszi Ferenc mozgalma maga is egy belső reformtörekvés volt, és alighanem másképpen alakul Erzsébet élete, ha előző gyóntató- ját, aki franciskánus' volt ehhez hasonló lelkületű gyóntató követi. De éppen Erzsébet sivárra forduló sorsa mutatja mély tanulsággal, hogy szükség volt a tizenhatodik századi reformációra] és szükség volt többek közt a gyónás gyökeres reformációjára: ebben is az evangéliom érvényesítésére. Ahol Erzsébet a szív elrejtett emberévé nőtt, ott, Wartburgban, nőtt bibliafordítóvá Luther, a wormsi helytállás hőse Az egyházban újra érthetően, hatalmasan zengő ige: az evangéliom teszi számunkra lehetővé, hogy meglássuk Árpádházi Erzsébet életének igazi szépségét és hasznosan idézzük áldott emlékezetét. Dr. Sólyom Jenő
