Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-10-20 / 31. szám

MEQVÁLTÁS M egváltás — Megváltó, — amikor ezt a szót kimondjuk, képek, szobrok, feszületek jelennek meg sze­meink előtt. Simára gyalult fake­reszten gyönyörű bronzbarna férfi­test, fejét szelíden hajtja vállára, egyetlen ruhadarabja a gyolcskötő, rendezett redőkben omlik alá. Ez az általánosan ismert Krisztus-arc. Ke­vesebben ismerik a durván össze­tákolt keresztalakú fán csüngő, ki­csavart végtagú, összekuszált sza- kállú, lefittyent ajkú férfit, akinek arcán és testén az utca szemetje összekeveredett saját vérével és kín­zói köpéseivel. Az első bámulatra és csodálatra készteti az embert, a másik botrán- koztató és illúziórontó. Pedig mind­kettőre azt szokták mondani, hogy a megváltást ábrázolja. Manapság ritkán hallott szó a megváltás. Hétköznapi beszédünkből j teljesen kiveszett. E-ért áll sok em­ber érthetetlenül előtte. R abszolgaságból szabadságra meg­váltott emberek a rabszolga- piacokon átélték a megváltást. Egy kadéttiskola tizedelésre ítélt kato­nái közül egy fiatalember reszketve látta, hogy ő is a tizedik, — a mel­lette álló idős püspök észrevétlenül helyet cserélt vele, az ifjút saját élete érán megmentette. Kifizethetet­len adósságba került embert a szé­gyentől és az öngyilkosságtól gazdag uralkodó váltotta meg saját pénzén. Mind olyan példa, amely közelebb visz a váltság megértéséhez. Ezek­ből 'láthatjuk, hogy váltságra az olyan ember szorult rá, akinek az életében eljött egy olyan válságos pillanat és helyzet, amikor és amiből ő a saját erejéből bem tudott volna megszabadulni. De ezek csak példák, amelyek többé-kevésbé megvilágít­hatnak valamit a nagy tényből, — megváltásra való rászorultságunkra azonban nem vezetnek el. A z ember életében a válság jele naponként megmutatkozik a bűnben. Az emberek igyekeznek se­gíteni rajta, hogy kiküszöböljék éle­tükből, de végleges megoldást adni nem tudnak. A bűn kikerülhetetle­nül megvan életünkben. Az emberre azonban nem az a jellemző, hogy egyes bűnei vannak, hanem, hogy mindenestül bűnös. Á bűn bűnössé tette az embert. „Ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös“ — mondja Jakab apostol. Te­hát minden egyes bűnben az egész embernek az Isten ellenes tette, éle­te, bűnös volta benne van. Aki pe­dig bűnt cselekszik, szolgája a bűn­nek, — és ebből a szolgaságból, amely a “kárhozatba vezet, az em­ber önerejéből semmi módon sem tud megszabadulni. Kárhozatba mu- !• tató válságos állapotában megvál­tóra van szüksége. Az Isten szere- 2. tete abban 'mutatkozott meg, hogy megszánt bennünket nyomorúsá- 3» gunkban és megváltót küldött szá- 4. munkra Fiában. A megváltás tényé- ről pedig Jézus Krisztusnak a goi- 5, gotai kereszthalála beszél. Jézus Krisztus halálával a bűn rabszolga- 6. ságából az Isten szabadságára hí- 7. vott el bennünket, — tizedelésnél a 8. magukat tizediknek érző emberek­kel helyet cserélt és megmentette őket, — Istennél az egész életünket eljátszó adósságunkat életével fizet­te meg. Ez a váltság. V álságos állapotát nem érző em­ber számára nem jelent drága örömhírt a megváltás ténye, — ke­gyelemre szorult ember számára ha­talmas evangélium. A képek, szobrok, feszületek bár­milyen formában is kerülnek elénk, lássunk túl rajtuk, és lássuk meg Isten hatalmas tettét, aki Fiát vált- J ságdíjul adta, hogy kimentsen ben- j nünket a halálból, kárhozatból és a j váltságért életet, örök üdvösséget ad­jon nékünk. Minden válság megoldása a vált­ság. Jézus Krisztus bármilyen kilátás­talannak látszó válságos állapotunk­ból kiment bennünket üdvösségre, ha Viszünk ebben a valtságban. Kerekes Titusz A minneapolisi delegáció beszámolója A minneapolisi delegáció tagjai — a Kínában tartózkodó Szabó püs­pök kivételével —, szeptember 27— 28—29-én a Deák téri templomban előadásokat tartottcük a budapesti gyülekezeteik tagjai számára útjuk tapasztalatairól és a III. Világgyű­lésről. Az érdeklődő hívek mind­három alkalommal zsúfolásig meg­töltötték a templtímot. A delegátuso­kon kívül a budai és pesti egyház­megyék esperesei is szolgálták, va­lamint a Lutheránia Vegyesikar, mely Weltler Jenő vezénylésével mindhárom, alkalommal énekelt. Az offertóriumot a két egyházmegye Gyülekezeti Segélye és a Deák téri egyházközség arányosan elosztották. A delegáció tagjai az ország sók gyü­lekezetében számoltak be már ed­dig is -ütjük eredményeiről. MEGHÍVÓ Vasárnap, 1957. november 3-án, este V28 órakor a fasori evangélikus templomban (Budapest, VII., Gorkij fasor 17. alatt) ORGONAHANGVERSENY lesz. Közreműködik: Peskó György, a VI. Nemzetközi Müncheni Zenei Verse- senyen oklevéllel 'kitüntetett orgona- művész, Barlay Zsuzsanna, a Magyar Rádió énekszólistája. A műsort is­merteti Mezősi György lelkész. Műsor: Bach J. S. (1685—1750): Passacag­lia c moll. Walther J. G. (1684—1748): Jézus életemnek .,, korálpartita. Énekszóló, Bach J. S.: Jöjj, népek Megvál­tója 2. korálelőjáték. Bach J. S.: Preludium és fuga D-dur. Hindemith (1895): I. szonáta. Énekszóló. Liszt F.: Weinen, klagen . .5 Az „Áldott- Emlékű Szőlőmunkás" unokái Lapunk folyó évi 21-i száma Sze- niczei Bárány Györgynek, a Felvidék­ről Dunántúlra szakad, nagy evan­gélikus prédikátornak 200 éves halá­lozási évfordulója alkalmából hosz- szabb méltató cikket közölt. Az ál­dott emlékű szőlőmunkás, elhunytá- val vajon örökre elhamvadt-e a tűz, amely, míg élt, messzevilágító lánggal lobogott szívében egyhá­záért és hazájáért? Nem, a tűz nem aludt ki, utódai szívében is tovább izzott, az ő leszármazottja volt Sze- niczei Bárány Júlia, Noszlopy Gás­párnak, az 1848—49-i szabadságharc vértanú katonájának és utolérhetet­len szervezőjének édesanyja. 1849 nyárvég. A nemzet vérezve feküdt legyőzőinek — a két császár seregeinek — lába előtt. Vezetőinek nagy része elpusztult vagy elmene­kült, a megmaradónak pedig börtön­ben várták szomorú sorsuk be telje­sedését. Hiszen a bécsi császár és az őket vakon kiszolgáló arisztokrácia el volt szánva, hogy a magyar és minden nép szabadságáért küzdő nemzet fiait, s leányait a „Szent szövetség" fegyvereivel örökre el­némítja, hogy a temetői csendben nyugodt álma legyen Ferenc József császárnak. Ebben a „temetői csendben” is voltak, akik várták, reméltek, ápol­ták a jövőbe vetett hitet és vigasz­talták a szomorúakat. Ezek közül a kevesek közül is messze kimagaslik bízó lelke nagyságával, energiájá­nak törhetetlenségével Noszlopy Antalné, született Bárány Júlia. Amíg fia — Kossuth Lajos kormány- biztosa — fegyvereseket toborzott és győzedelmes harcokat vívott, addig a nagyasszony kisgombi kúriája volt a somogyi népfelkelés igazi köz­pontja, s amikor a harc elbukott, az üldözötteknek és menekülőknek volt szállása, menedéke. Bárány Júlia kezét Noszlopy Antal számára nem kisebb ember, mint Berzsenyi Dániel, a magyar ódái nyelv megteremtője, költésze­tünk örök büszkesége kérte meg, így vált azután Noszlopyék vrácsiki — ma Üjvárfalva — kúriája a művelt­ség otthonává. Maga az apa literá- tus hírében álló, lírikus hajlamú ügyvéd volt, aki csak az irodalom­nak és pereinek élt, s az édesanya, Bárány Júlia nevelte a fiát; Nosz­lopy Gáspárt hajthatatlan jellemű, népéért és a szabadságért minden áldozatra kész hazafivá. Volt idő. amikor a Habsburgok és lakájaik jobban gyűlölték a vakmerő haza­fit, forradalom egykori szervezőjét és katonáját, mint magát a megbízó­ját, Kossuth Lajost. Elképzelhető, mennyit zaklatták a három szabad­ságharcos Noszlopy-fiú édesanyját, hiszen ki védhette volna meg a nagy­asszony otthonát a részegen garáz­dálkodó császári fogdmegektől, akik a lakását feldúlták és a híres Nosz- lov-könyvtár pótolhatatlan értékeit felégették. A legidősebb fiú, Antal bújdosásban. Titusz, a legkisebbik csatában esett el. Gáspárról az a hír, hogy Törökországban van, pedig járta a falva’ t, és álnéven szervez­kedett a „Monarchia” népeit el­nyomó, császári reakció ellen. Az édesanya pedig egyedül küzdött a tenger baj és megpróbáltatás köze­pette azokért, akikkel akkor kívüle Somogybán senki sem törődött; az elesettek árvájért, a börtönbevetet­tek életéért, s mindez egy apró bir­tok jövedelmiből telt ki, a nagy­birtokok hazájában, Somogybán. Bárány Júlia sohasem tudta meg, hogy Gáspár f iát a császár 1853. már­cius 3-án a régi ferencvárosi temető­ben — ma az ún. Haller-piac van a he­lyén — szabadságharcos társaival együtt bitón kivégeztette. A nagy­asszony haláláig hitt Gáspár fia visszatértében, és abban, hogy az olyan nép, mint a somogyi, amely annyit áldozott a szabadságért, s szenvedett a hazáért, örökre nem bukhat el. A nagyon sokat sínylődött somogyi nép. amely még közel száz esztendeig fuldoklott a nagybirtok szorításában, ma már szabadon él és lélegzik azon az országrészen, ahol egykor Noszlopy Gáspár, később pe­dig Latinka Sándor küzdött, életét áldozva a szabadság szent ügyéért. Bárány Júlia példaképe az anyai és honleányi hűségnek. A fiáért való aggodalom, hazánk porbatiprottságán érzett mélységes bánata vitte a sírba a nagy prédikátor késői unokáját. A vrácsiki — újvárfalvai — temető­ben nyugvó nagyasszony sírkövére Berzsenyi Lászlónak, a nagy költő fiának szavait vésték: — ,,Küzdeni szent jogokért, Két grachust adtam a honnak. Bú kíséri síromig, S egy óhaj: Légy haza boldog!“ Nem tudom hirdeti-e még a kő egy áldozatos szívnek nagyszerű példá­ját, megvan-e még a temetőben a nagyasszony sírja? Ti, kései unokák — úttörő fiúk és leányok —, gondol­jatok rá hálával. Borsi Darázs József--------------------------------------­Pa p akarok lenni? Ez a kérdés kényszerített újra meg újra Isten előtti megállásra a fóti Belmissziói Otthonban okt. 7— 9-ig tartott tanévkezdő teológus csendesnapokon. Pap akarok lenni? — hallottuk ki Veöreös Imre igazgató szavaiból a mi kérdésüket s elénk álltak elő­adásain keresztül utunk akadályai: hivatástudatunk kérdésessége, fá­sultságunk és kiábrándulásunk, hi­tünk fogyatékosságai. A teológus élet veszélye a szent dolgok közelsé­gének megszokása. Tanuld meg le­győzni a bénító körülményeket! Ta­nuld meg életed célját állandóan szem előtt tartani! Tanulj meg újra meg újra csodálkozni Isten bölcses­ségének, kegyelmének és szere tété­nek nagyságán! — hangzottak a fel­szólítások, s ezek nyomán őszinte könyörgés támadt negyvenegynéhány ifjú teológus szívében: Jövel Szent­lélek Űristen, adj belső izzást, hogy már most szolgálhassunk néked, hirdetve nagy tetteidről szóló evan­géliumodat! A reggeli és esti áhítatokon — igazgatónk, illetve Rác Ernő szakonvi lelkész a Timótheushoz írt levél egy-egy fejezete alapján mint idő­sebb szolgatárs szóltak a fiatalabbak­hoz. Mindannyiunkra vár „ama ne­mes harc“ megiharcolása, mindany- nyiunkat kötelez az Isten iránti, egymás iránti és hivatásunk iránti hűség, s ebben legnagyobb táma­szunk Isten hűsége, amivel mindig számolhatunk. A pásztori szolgálat titka — így helyezte szívünkre az Isten — Jézus Krisztusnál kegyelmet találni, s azután megmondani má­soknak: ahol én kegyelmet találtam, ott számodra is van kegyelem! A bibliakörökön „Szabadságunk és egységünk Krisztusban” címen elő­kerültek a teológus élet alapvető kér­dései mellett a hétköznapok legap­róbb problémái is. Isten előtti fele­lősségünket egymás iránt, elöljá­róink és egyházunk iránt vizsgál- gattuk professzorainkkal együtt a délutáni megbeszéléseken. Sok tusa­kodásban, ismételten megélénkülő vitában kerestünk feleletet kérdé­seinkre. Ezt a három napot az Istentől kap­tuk. A ragyogó napsütést Is. A déli szünetekben sokat mozogtunk, rúg­tuk a labdát, örültünk a jó levegő­nek. A záró úrvacsoraosztás után — amelyen Dr, Nagy Gyula dékán hir­dette az igét — valóban volt miért dicsérnünk az Istent: Mily nagy az Ür kegyelmessége .. . Pap akarok lenni? Egészen bizo­nyosan vannak még tétovázók kö­zöttünk ... Pap akarok lenni? Ha az Isten akarja,... ki állhat ellene akaratának?! ifj. Zászkaliczky Pál Amand de Mendieta 25 éves bel­ga benedekrendi szerzetes protestáns hitre tért. Attól tartva, hogy hazájá­ban ezért üldöztetésben lesz része, tanulmányait Cambridge-ben foly­tatja. Kitérése okául azt jelölte meg, hogy nem tudja elfogadni a pápa csalhatatlanságának dogmáját, sem pedig Mária, mennybemenetelének legújabb katolikus, dogmáját. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért telel: Dr Kékén András szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VITI.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074. Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20412—VIII. 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI nyomda Felelős: Bolgár Imre. Kedves Gyerekek! A Példabeszédek könyvének 28. fejezeté­ben, a 13. versben ezt olvassuk: „Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.” Hogyan lehet elfedezni, vagyis eltitkolni a bűnt, a rossz cselekedetet? Mindig csak egy másik bűnnel. Mondok két példát. Jóska nem tanulta meg a leckéjét. Játék­kal telt el az egész délután. Másnap azt mondta a tanító bácsinak, hogy azért nem készült el, mert rosszul érezte magát. Zsuzsit vásárolni küldte anyukája. Ő saját magának is vásárolt, persze egy kis cukor­kát. Mikor elszámoltatta anyukája, azt ha­zudta, hogy elveszített egy forintot. Látjátok, Jóska a hanyagság bűnét, Zsuzsi á lopás bűnét úgy fedezte el, hogy még meg­idézte hazugsággal. Jó dolog ez, gyerekek? Jóska és Zsuzsi azt mondanák, hogy nagyon jó. mert sikerült, megmenekülniük a büntetés elöl. Isten azonban azt mondja, hogy ez nem jő dolog. Képzeljétek el, milyen lenne a szo­bátok, a sok szennytől lakni se lehetne benne, ha anyuka naponként ki nem takarítana. Most képzeljétek el, milyen lehet annak a gyermek­nek a szíve, aki egyik csúnya dolgot a másik után követi el, lop, csal, hazudik, és soha ki nem takarítja a szívét. Az ilyen gyermek nem is mer senkinek a szemébe nézni. Attól fél, hogy a szemén keresztül belelát­nak a szívébe. Tudom, hogy néha-néha ti se tanuljátok meg a leckét. Az is előfordult talán, hogy labdázás közben betörtetek egy ablakok Sőt az is lehet, hogy megkárosítottátok édesanyá­tokat. Mit kell ilyenkor tenni. Isten azt üzeni nektek, hogy ilyenkor vallijátok meg őszintén a rosszat, amit elkövettetek. Akár anyukának, akár a tanító bácsinak. Lehet, hogy bün­tetést kaptok. De ezt is csak azért, hogy meg­javuljatok. Az azonban bizonyos, hogy vissza­fogadnak titeket szeretetükbe. Ti pedig tiszta szívvel és őszinte tekintettel nézhettek a szemükbe. Tegyetek igy minden este Isten előtt is. Imádságban valljátok meg és bánjátok meg bűneiteket, ö megbocsátja azokat, azaz el­fedezi irgalmasságával. így teremt bennetek tiszta szívet. Bandi bácsi Szüret idején Minden gyermek örül a szüretnek. Az ősz gazdag termése tárul eléjük. Milyen dús asz­talt terít az embernek a mi mennyei Atyánk. Két kézzel nyújtja áldásait. Tudunk-e ezért hálás szívvel örvendezni? Eszembe jutnak gyermekkorom kedves szü­reti alkalmai. Milyen korán tudtunk akkor felkelni! Emlékemben csupa szép szüreti al­kalmak maradtak meg A szüretelök énekeltek odafent a hegyen és a búcsúzó madarak úsztak fent a levegő ten­gerében. Azok már előzőleg kivették részü­ket a szűr etetésből. — A fehér, kék, rózsa­szín fürtök meghajoltak a saját súlyuk alatt. A mi kosaraink nehezen teltek meg, mert a fürtöket jól megtizedeltük a saját javunkra. Amint ezek a vidám napók így elvonulnak előttem, eszembe jut egy másik szőlőskert. Ézsaiás próféta beszél róla könyvének 5. ré­szében. A szőlő dús, kövér földbe van ültetve. A mi Istenünk ott a szőlősgazda. Micsoda gonddal, fáradsággal műveli meg azt a he­lyet. A kövektől megtisztította, felásta, tor­nyot épített rá védelmül. Nemes szőlőt ülte­tett belé. Aztán várta, hogy jó gyümölcsöt teremjen. — De vadszőlőt termett. Emberi lelkek azok a szőlővesszők és a mi Urunk gondozza őket. Mi mindent elkövetett értük. Szólt hozzájuk igéje által. Szól hozzá­juk intések, néha csapások által. Fia életét is odaadta, vérét is kiontotta megmentésükért, hogy ne kerüljenek a száraz vesszők sorsára, melyek tűzre vettetnek. De az emberek nem hitték' benne. Elfordul­tak tőle, befogták fülüket és megkeményí­tették szívüket. A nemes szőlő elfajult és vad, élvezhetetlen gyümölcsöt hozott. Mit tehetett egyebet az Űr? El kellett pusz­tulnia a szőlőnek. Kerítését lerombolták, vesszőit letaposták, az állatok lelegelték. Ti pedig gyermekek, adjátok életeteket Jézusnak, hogy az égi szőlősgazda megtisz­títson, lenyesse a vad hajtásokat, hogy a neki szentelt életetek nemes gyümölcsöt te­remjen. Sülé Károly bácsi VÁLASZOLJ! X/3. (Olvasd el az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 12. fejezetét.) 1. Keresztelő Jánost (Mi. 14.) és Jakab apos­tolt ugyanaz a király végeztette ki? (4 pont) 2. Hogyan lehet, hogy Jakab kivégzése után ^DC<XDOCX300CX3COOOOCXXXX>OOOOOC)OOOOOOCOCXXXDOOOOOOOOOOOOOOCOCX>-^ § Kakukk-óra | Van egy öreg kakukk-órám, § régi, avult szerkezet, í mégis hűséggel mutatja § az elszálló perceket. í § Kakukk ... kakukk .. kakukk... 8 Mikor iskolába jártam, ő tanított a jóra, : nem engedett lustálkodni, j felkeltett virradóra. 2 Kakukk ... kakukk .. kakukk ... Örömömben, bánatomban § így inteni sose rest: 5 § . Öröm, bánat m>nd múlandó, J § ami örök, azt keresd!1 § Kakukk ... kakukk.. kakukk ... g jj Kakukkold csak, kedves órám, § hogy életünk elrepül. § s boldog, békés, örök hazánk a nem itt lent van. ott felül, a Kakukk... kakukk.. kakukk.. . 8 Murányi Árpád | Sx)OC»OOOOC)OOOOOCX>DOOOOOOOOOOOCXXXX^XXJOO< K« - <X'Of oocx> x.o Péter üzenetet küld Jakabnak? (12,2 v. ö. 12,17) (5 pont) 3. Mire emlékeztek a zsidók a kovásztalan kenyerek ünnepén? (2 pont) 4. Kik az angyalok? (3 pont) 5. Jakabon kívül még kiket öletett meg Heródes király? (2 pont) 6. Ki volt Blástus? (1 pont) 7. Hogyan hívták a Mária házában levő szolgálóleányt? (1 pont) 8. Péter apostol szabadulása miben erősí­tette meg az érte imádkozó gyülekezetei? (3 pont) 9. Miért sújtotta Heródest Isten büntető keze? (2 pont) 10. Van-e szó Pál apostolról ebben a feje­zetben? (2 pont) — Helyreigazítás. A negyedik bibliai rejtvény­sorozat megfejté iónok utolsó mondata helyesen igy hangzik: 10. Nipcs, mert semratiéle szenvedés nem tesz bennünket méltókká az üdvösségre,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom