Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-10-06 / 29. szám

FIATALOK A KERESZTYÉN ÉLET NAGY KÉRDÉSÉIRŐL budapest-praga-BERLIN— M1CKOW Bűn? — Mai modem emiber szá­mára, tudom nem mond sokat a cím, idegennek, távolinak érzi ma­gától. Vagy furcsa, kiöregedett, gro­teszk figuraként a régi „szép” val­lásos időket idézi és mosolyog rajta, mint a szekrényében porosodó ke- ménykalapján, vagy a középkor „sötét világát” juttatja eszébe, nép­butító babonákat, kiátkozásokat, boszorkányégetéseket. Régen nagy úr volt a bűn, ember nem kereked­hetett fölébe: igájába tudta hajtani a középkor tanulatlan népét, mert rettegésben tudta tartani őket, hiszen a „bűn büntetése az örök kárhozat” — és kinek nincsenek hibái? A mai ómber felvilágosodott, nem botorkál már a középkor sötét útvesztőin, pesszimizmust keltő tanítások nyo­mán, szabad, független!, produktív, optimista. A Biblia elejétől végéig a bűnről — és kegyelemről — beszél, Idejétmúlta hát a Biblia? Nincs mondanivalója a mai embereknek? Pesszimista ember, aki a Bibliára hallgat? A bűn nem olyasvalami, amit csak az egyház ítél el, hanem az egyén és közösség életét egyaránt tönkretevő, romboló erő. A bűn ma is nagy hatalom. Lehet, hogy megalázó az emberre nézve, hogy szolgája a bűnnek, hogy nem engedi emelt fővel járni, de tény, hogy a modern embernek is legtöbb idejét az veszi igénybe, hogy a bűn korlátozására eszel ki módszereket, a bűn teszi improduktívvá a mun­kánkat, ez emészti rengeteg ener­giánkat, a bűn foszt meg a szabad­ságunktól, örömeinktől. A villamoskalauz senkit sem em­lékeztet a bűnre — hacsak a meg nem váltott jegyek miatt nem —, pedig joggal emlékeztethetne. Mit csinál a kalauz? Árulja a jegyeket. Nem volna sokkal egyszerűbb egy kis pénzestálcát elhelyezni a kocsi­ban, ahová mindenki betehetné a viteldíjat? Nyilván nevetséges, utópista elképzelés. Miiért? Mert mire a kocsi a végállomásra érne, még az esetleg odatett pénz is el­tűnne. Azért kell tehát kalauz, hogy az emberek természetes bűnös hajla­mukat kj ne élhessék! Milliókat és milliárdokat fizetnek ki közlekedési vállalatok világszerte kalauzoknak. Milliárdok a bűn miatt! Mennyi isko­lát, üzemet lehetne építeni belőle! De nemcsak a pénz, hanem az em­ber munkája is kárbavész a bűin miatt. Menüidre improduktív az a munka, amit az ellenőrzésre kell fordítani. Én nem termelek, csak azt nézem, hogy a másik termel-e. Az emberek lelkiismeretében él a bűn tudata, ha nem is nevezi nevén, érzi, hogy valami féikezii, gátolja alkotásában és küzd ellene. — Évezredek óta követik egymást az új meg új társadalmi formák, új államberendezkedések. A hódító ál­lamforma nemcsak új, hanem jobb, igazabb világot is ígér. Azért tudja a régit elfújni, mert annak valami ki­rívó igazságtalanságát tudja jobb szervezetével, tanításával, módsze­reivel megfékezni, háttérbe szorítani. Mi más a világtörténelem, mint az ember kétségbeesett, fáradhatatlan harca a bűn ellen? Törvényekkel, rendeletekkel igyekszik az ember olyan körülményeket teremteni a maga számára, melyben haladását nem gátolják visszahúzó, bomlasztó, fékező erők — én így mondanám: bűnök. 1945-ben törvényt kellett hozni a nagybirtokok szétosztására, 48-ban a nagyüzemek, bankok álla­mosítására, mert a bűn, a másik ember elnyomásának bűinie gátolta a haladást. Törvény tiltja a lopást. A körülmények megfelelő megvá­lasztásával igyekeznek távoltartani az embert a bűn elkövetésétől: be­vezetik a teljesítménybérezést, mert ilyenkor „nem fizetődik ki” az idő­lopás. De nem felületi kezelés ez csu­pán, csak a bűn elkövetését meg akadályozni, nem a betegséget, ha-' nem csak a szimptomáit kezelni? Nem fog ismét előbukkanni a bűn, amint a gondosan beállitott körül­mények megszűnnek? „Alkalom szülj a tolvajt” — mondja a közmondás, de ha nincs alkalom, akkor is csak tolvaj a tolvaj. A bűn természetem. Alapvetőbben él bennem, semhogy külső dolgok, törvények .intézkedé­sek, parancsolatok — akár a tíz parancsolat is —, ha még oly iga­zak is, ki tudnák irtani belőlem. Sok vallásos embertől hallottam már ilyen mondatot: „Nem öltem, nem loptam, mindig becsületesen él­tem. Nekem nincs bűnöm.” Ez. a' mondat is arra a téves alapra tá­maszkodik, hogy a bűn „csak” cse­lekedet, tevőleges dolog. Legszíve­sebben az egész Hegyi Beszédet sze­retném itt leírni! de mottóként csak két mondatát idézem. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek, ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom nektek, aki haragszik az atyjafiára, méltó az ítéletre.” Ezen a mércén mérve csak elmarasztaló lehet az ítélet, hajla­mom bűnös. Aki magát ezt az em­bertelen, pénzt és embert emésztő erőt alkarja megfékezni, annak a felszínről a mélybe kell hatolnia, annak az embert kell megváltoztat­nia — belülről. „Légy (jó kisfiú” — mondja sok szülő gyermekének, „mert ha rossz vagy, nem szeret a jó Isten”, mintha függne attól Isten szeretete, hogy jó, vagy rossz vagyok, vagy egy­általán a cselekedet volna a rossza­ság, a bűm, nem pedig a belső indu­latom. Sok vallásos ember jócsele­kedetekkel igyekszik Isten „jóindu­latát” megszerezni, „csak a jó em­berek üdvözlühetnek” — mondija. Átadtam a helyemet egy várandós asszonynak; a mellette álló idősebb néni megsértődött, mert nem neki kínáltam fel helyemet. Nem kétsétg- beejtően reménytelen igyekezet jó­nak lenni? Nem vagyok képes nem vétkezni. Így kell hát élnem ezen a földön, viselve a bennem uralkodó bűn ter­hét, tűrnöm kell, hogy a bűn ural­kodjék felettem, legfeljebb csak szé­píteni tudom, de likvidálni nem, a lényemben, természetemben rejlő bűnt, jószándékaimban is számol­nom kell azzal, hogy a bűn keresz­tülhúzza számításaimat, nem alkot­hatok igazén szabadon, tényleg siralomvölgyben való vándorlásként kell végigélnem földi életemet? Ilyen pesszmísta életet hirdet a Biblia? Itt éri el Krisztus szava a mai em­bert. A bűnt nem takargatni, álcázni kell, a bűnt nem kinevelni kell az emberiből, nem. a körülményeket kell úgy megválasztani, hogy ne le­gyen csábító a bűn, — a bűnt meg­bocsátani kell. Minden ember bűnös, de ez nem mént fel engem a felelős­ség alól. Tőlem kéri számon Isten, hogy hogyan sáfárkodtam adomá­nyaival, képességeimmel, éltem-e azzal a lehetőséggel, hogy a munká­mat improduktív, meddővé, terhessé tevő, életem, képességeim kifejlését, a magam megélését fékező, nehezítő erőt igyekeztem-e bűnbocsánata se­gítségével leküzdeni, engedtem-e, hogy Szentlelke új teremtéssé fa­ragjon? — A bűnbocsánat új embert farag? Igen! Ez a bűnbocsánat nem a tehetetlenség belenyugvó meg­bocsátása, hanem alkotó, pozitív, olyan új életet adó, melyet már nem terhel le szükségképpen a bűn. Pesszimista a keresztyén ember? Távolról sem. Reális, mert számol a bűnnel, optimista, mert hiszi, hogy megszabadulhat a bűntől. Eszembe jut Madách tragédiájáról írt középiskolás magyar dolgozatom egy mondata: „Az ember tragédiája, hogy a bűneset folytán elvesztette Istenhez való hasonlatosságát, kor­látozottá, végessé, halandóvá vált, de megmaradt benne a paradicsom emléke.” Ez az emlék, ez a vágy hajtja a szép, a jobb, a tisztább felé. örömöt, békességet akar — ettől visszhangzik a világ —, de a bűn áthúzza számításait. Ez a tragédiája. Ide szól bele, ebbe a világba Krisz­tus örömüzenete: Én magamra vet­tem a világ bűneit, „én azért jöt­tem, hogy életük legyen és bővöl- ködjenek”. Poós László Berlini élményeinkről kell még beszélnem. Két napot töltöttünk a német fővárosban, ahol annyi érdeke­set, szépet és megrendítőt láttunk. Is­merkedésünk Berlinnel avval kezdődött, hogy elvittek bennünket autóbusszal a híres Brandenburgi Kapuhoz, amit most építettek újjá. Mit sem sejtve, nyugod­tan átsétáltunk a kapun és egy táblába ütköztünk. Itt van a demokratikus szek­tor vége — olvassuk meglepetten a fel­írást. A másik oldalon már nyugatberlini rendőr sétálgat. Gyors fényképezgetés kö­vetkezik: meg kell örökíteni ezt a pilla­natot. Egyébként, aki Berlinben van, az nyugodtan sétálgathat egyik szektorból a másikba. A kaputól jobbra ott látjuk a hírhedt Reichstag romos épületét. Alig megyünk pár percig, egy csupasz, gidres- gödrös nagy térséghez érünk. A tér kö­zepén akkora betontörmelékek, mint egy emeletes ház. Ez volt Hitler bunkerja — mondja vezetőnk. Ez lett a világhódító álmokból. Pusztulás és rom. Ezen a kör­nyéken különben minden a háború bor­zalmaira emlékeztet. Mindenfelé borzal­mas romok kiáltják felénk: ilyen a há­borúi És még mindig nincs békesség Németországban. A kettészakított város és ország megoldás után kiált, békés élet után vágyik. A sok rom ellenére is hallatlan ütem­ben folyik az újjáépítés. Egész utcákat, városnegyedeket építenek újjá — gyönyö­rűen, de hiába, az elmúlt 12 év sem volt elég a rengeteg rom eltüntetésére. — Jár­tunk a Treptow-i parkban, ahol a híres orosz hősi emlékmű van. Monumentali­tásával, szépségével, az emberi érzés utolérhetetlen kifejezésével, felejthetetlen benyomást gyakorolt ránk. Itt az ember minden politikától függetlenül csak hu­mánus tud lenni és mélyen átérzi a gyá­szoló anyák, feleségek, gyermekek fáj­dalmát, akiktől a háború ragadta el a fiút, férjet, apát. — Élmény volt a Per­gamon Múzeum megtekintése. Megeleve­nedett előttünk több évezredes asszír, ba- bylon kultúra. Pergamon utcákon jár­tunk, amelyet az eredeti kövekből építet­tek fel a múzeum hatalmas termeiben. Láttunk nagyon sok mindent. Utaztunk a magasvasúton, a több emelet mélységű földalattin, vásároltunk gyönyörű áruhá­zakban, voltunk színházban (a Lear ki­rályt adták) és varietében, részt vettünk egy egyházi békegyűlésen, ahol James Endicott kanadai lelkésszel, a Békevilág­tanács Berlinen keresztül utazó alelnö- kével találkoztunk — ki tudná mindezt részletesen elmondani. Inkább befejezem berlini élményeink elmondását a rideg poroszoknak ismert berliniek bájos, sok­szor gyermekies kedélyére jellemző tör­ténet elmondásával. Megáll velünk az autóbusz Berlin közepén egy kis téren. A tér közepén egy ketrec. Mi lehet itt — gondoltuk. Itt értettük meg azután, hogy Berlin címerében miért van med­ve. A Bär szó ugyanis medvét jelent. A hagyomány szerint valamikor régen med­vék éltek ezen a környéken. A ketrec­ben most is ezeknek leszármazottai él­nek: papa, mama, nagypapa, és két kis bocs. Az esetlen mackók a berliniek ked­vencei: rengeteg gyerek és felnőtt eteti őket, játszik velük állandóan. Összegezés Az együtt töltött napok után nagyon nehéz volt a búcsúzás új barátainktól. Jó volt, szép volt, megérte együtt lenni. Nemcsak azért, mert sok újat láttunk és tapasztaltunk, hanem mert valóban jó kezdeményezés volt ez a találkozó. Sze­retnénk, ha folytatása lenne. Így lehet életre szóló barátságokat kötni, a szom­széd egyházak életét megismerni és egy­mástól tanulni. Reméljük, hogy mi is vendégül láthatjuk őket. Befejezésül hadd legyen itt írásban is, amit szóban oly sokszor elmondtunk feléjük: a köszönet és a hála. Oly nagy testvéri szeretetet, vendéglátást tapasztaltunk, annyi kedves figyelmességgel vettek körül bennünket, hogy mást nem is mondhatunk: nagyon köszönjük! A viszontlátásra! Hazafelé valóra váltottuk tervünket: pác órát töltöttünk Prágában és megnéztük a gyönyörű város nevezetességeit. Itt is újabb élményekkel lettünk gazdagabbak, de mikor másnap délben feltűnt előttünk Budapest, örömmel kiáltottunk fel: újra itthon vagyunk! Juhász Géza PRAELUDIUM (Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék, és fényljék . ■, Máté S, 15.) Uram, bocsásd meg nekem, Hogy magam elől futottam. Hogy talentumomat elástam Kérlelhetetlenül s unottan. Ki meggyújtottál, bocsásd meg, Hogy elrejtettem a lángom, Míg fényt keresve jártak Sokan... Uram, most bánom. Nem küzdők többé ellened — Homlokomon a bélyeg. Káinul bujkáltam vele, S mindenütt tettenértek... Amim megmaradt, elosztom, Bűnömet így vezeklem. Egy-két könnyet talán letörlök, S majd imádkoznak helyettem... E. Kiss Imre ■ a A bányalovak A bányalovak mind megvakulnak, Mert napfény nélkül élnek szegények. Ha égi fénytől elzárja magát, Menthetetlenül így jár a lélek. Fokonként tompul. Majd a fény [sérti. Majd esve-kelve éjben tapogat; S szánandóbb, roncsdbb élőhalott [lesz, Mint lent a mélyben a szegény lovak. Szalay Mihály EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság; Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Puskin u. 12; Telefon: 14&—074; Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—'Vili. ____10 000 példányban nyomatott. ZR ÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. Ne félj, Palika! Abban az időben, van annak már vagy húsz éve, mikor Gábor Palival megis­merkedtem, Medgyesegyházán voltam hitok­tató-lelkész. Annyi volt a gondjaimra bízott gyermek, mint a rosta lika, sőt eggyel több. Köztük volt Gábor Palika is, kerekfejű, csillogó szemű, kis vasgyúró, első osztályos. , Eleven volt, mint a sajtkukac. Kicsit dadogva beszélt, de betyárosan kacsintgatott hozzá. Egyszer például, mikor a tanító bácsi a ceru­zával „megfenyegettea kis huncut nem ijedt meg, hanem szelíden megállapította: „Szép ceruzája van a ta-ta-tanító bácsinak!“ ff'gy hittanórán azonban nagyon megijedt t j Palika. Az özönvíz történetét magyaráz­tam. Elmondtam, hogy Isten az embert a te­remtés koronájának teremtette, a maga ha­sonlatosságára. Neki adta a szép és gazdag világot, hogy legyen az övé, uralkodjék rajta. Ámde az ember ezernyi bűnnel viszonozta Isten jóságát. Isten — látva az emberek go­noszságát — kénytelen volt ezt a szomorú megállapítást tenni: „Bánom, hogy embert te­remtettem a föld színére“. Azután Isten büntetéséről beszéltem, az özönvízről. Nagyon beleéltem magamat a tör­ténetbe. Komor szavakkal beszéltem a bor­zalmakról, a negyven napig tartó esőről, a mélység vizeinek felfakadásáról, a szörnyű pusztulásról. A gyermekek szorongva hallgatták a. tör- ténetet. A nagy csendben keserves sí- sásra lettem figyelmes. Palika sírt. r- Miért sírsz, kis fiam? — kérdeztem. •— Fé-fé-félek! — mondta ő szipogva.-— Mitől félsz? — kérdeztem tovább. — Fé-fé-félek, mert gyün a v-v-viz! Alig tudtam megvigasztalni. Elmondtam, hogy Isten megmentette a benne hívő és neki engedelmeskedő Nőét s azután megígérte, hogy nem lesz többé özönvíz. Azóta elküldte szent Fiát, a mi Urunk Jézus Krisztusunkat is és benne elküldte atyai szívének szeretetet, bűnbocsátó kegyelmét a bűnös világ számára. Palika lassan megnyugodott, de azóta sok­szor kért arra a hittanórák elején, hogy az Úr Jézusról beszéljek. * Palikám, belőled azóta már Pál lett, én pedig sok-sok új nemzedéknek tanítot­tam az özönvíz történetét. De mindig így fe­jeztem be: „Ne féljetek, gyermekek. Isten megbocsát azoknak, akik megbánják bűneiket. Szeressé­tek az Űr Jézust. Ő a mi bárkánk. Elvisz minket az Ararát hegyére, a mi mennyei ha­zánkba." Murányi Árpád A REJTVÉNYVERSENY NYERTESEI: Azoknak a névsora, akik mind a négy rejt­vényt megfejtették. (Legmagasabb elérhető pontszám: 100.) 100 pont: Fejér Gertrud Székesfehérvár, Kutas Ádám Szombathely, Vélsz Sándor Győr. 99 pont: Vecsési Ifjúsági Bibliakör. 98 pont: Péntek Ida To- korcs, Kovács Erzsébet Jolán Bedegkér. 97 pont: Elekes Lászloné Budapest. 96 pont: Berzsenyi Ja- novits Éva Celldömölk, Bukovszky Miklós Szolnok; Thiering Etelka és Márta Budapest. 93 pont: Béna Etelka Budapest, Fabók Anna Vecsés, Ihász Edit Tét, Németh Emília Farád. Dl pont: Nagydorogi Leánybibiliakör. 89 pont: Gyalog György Budapest. 88 pont: Kreidlmayer János Iklad. 78 pont: Molnár László Kaposvár, Tóth Ida Kemenesmihalyra. 76 pont: Prépost Tibor és Károly Köcsk. 67 pont: Koz­ma László Bakonybánk. Ezek közül könyvjutalomban részesülnek azok, akik legalább 70 pontot értek el. Azoknak névsora, akik három rejtvényt fejtettek meg. (Legmagasabb elérhető pont­szám: 75.) 75 pont: Jancsek Mária ösktt, Szerdahelyi Éva és Julianna Soinogydöröcske. 74 pont: Bárdy Éva Esz­tergom. 73 pont: Imolái Attila és Zoltán Miskolc- Görömböly. 71 pont: Bárdy László Esztergom. 66 pont: Vrabecz Éva Albertirsa. 61 pont: Molnár Ilona Kemenesmihályfa. 60 pont: Balassagyarmati Ser­dülő Bibliakör, Hajnóczy Mihály Csesztve, Hra- ; bovszky Endre és László Békéscsaba. : Ezek közül könyvjutalomban részesülnek i azok, akik legalább 50 pontot értek el. Azoknak névsora, akik két rejtvényt fejtet­tek meg. (Legmagasabb elérhető pontszám: 50.) 47 pont: Podani Mária Szarvas, Szabó Magda Mjölby, Svédország. 46 pont: Mencz Zsuzsa Andocs. 45 pont: Kondacs Anna Szarvas. 42 pont: Kiss Zsuzsa Békéscsaba. 40 pont: Herbay István Bp. Ezek közül könyvjutalomban részesülnek azok, akik legalább 35 pontot értek el. Azoknak névsora, aki egy rejtvényt fejtet­tek meg. (Legmagasabb elérhető pontszám: 25.) 25 pont: Böröcz Enikő és Gyöngyvér Szarvas, Eöry Erzsébet Farad, ifj. Fónyad Pál Nagykanizsa Harmati Lídia ösagárd. Kiss Jenő Mihályi, Samii Zsuzsanna Nádasd, Varga Ferenc Budapest. 24 pont: Rajki József Veszprém. 22 pont: Lugosi Er- . zsebet Kaposvár. 20 pont: Bakonyi Mária Kötcse, Mayer Magdolna Budapest, Mesterházy Ákos Keszthely. 15 pont: Péter László Orimagyarosd. 14 pont: Gerzsényi Gáborné Botpatád. 12 pont: Jancsó Erzsébet Szarvas. , Ezek közül könyvjutalomban részesülnek azok, akik legalább 17 pontot értek el. 2. Ki volt az üldözés egyik vezetője? (2 pont) 3. Kik hirdették Samáriában az evangé­liumot? (3 pont) 4. Mi volt Simon mágus „gonoszsága”, amiért Péter felelősségre vonta? (3 pont) 5. Melyik város közelében találkozott Saul a megdicsőült Jézussal? (1 pont) 6. Mit mutat Saul megtérése? (4 pont) 7. Hol lakott Pál apostol Damaszkuszbaft? (3 pont) 8. Hogyan menekült meg Pál a zsidók üldö­zése elől? (2 pont) 9. Ki vette pártfogásába Pált? (2 pont) 10. Jézus hatalmával kit támasztott fel Pé­ter? (2 pont) Csodák • Marika pajkosan hozzámszaladt: • „Ügy szeretnék már csodát látni végre!” 2 Kézenfogtam s mosolygó, játszi kedvvel 2 Kisétáltunk a vadvirágos rétre. • • ó „Nézz csak ide!” — szóltam a kislányhoz, 2 És megmutattam neki a zöld mezőt: • „Itt virág nyílik, ott a pille lebben, 2 Itt kis patak van, ott meg nagy fa nőtt.” • • 2 Tovább mentünk. Vidám madárka-dallal Z Röpködött felettünk a déli szél, • Az úton, néhány kóró közt heverve • Szundított zölden egy lapu-levél. • • 2 Egyszerre csak megmozdult lenn a pázsit, 2 S egy vén sündisznő kandikált elő, Z Amott pedig, egy kicsit távolabb, 2 Egy barázdán a billegető. • • Most már elértük a nagy, büszke erdőt, 2 Marika ámulva fogta a kezem, 2 Ahogy, beléptünk, épp egy karcsú szarvas 2 Toppant elénk félénken, nesztelen. • • 2 A fákon madárkörus énekelt, • A földön százszínű tarka gombák, • A bokrokon szorgalmas szürke pókok 2 Szakadt hálójuk némán sodorták. • • 1 „Látod!” — mondtam — „ez mind nagy-nagy csoda, 2 Amit Teremtőnk keze alkotott!” 2 Hazafelé egy kristálytiszta csermely 2 Vize sodorta tova a habot. • • Hazaértünk és kérdezni sem kellett, • A kislány ujjongva szólt nekem: ; „Oh minden minden titkos nagy csoda, j Légy áldott érte, én jő Istenem:” • Rőczey Ödön VÁLASZOLJ! x>£ (Olvasd cl hozzá az Apostolok Cselekedeteiről í írt könyv 8—9. fejezetét.) I. A jeruzsálemi keresztyének miért hagy- j ták el otthonukat? (3 nontj ; A Lön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom