Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-04-07 / 3. szám
Qondolatok ] F|[(Jlfj(j[ A LEGÉGETŐBB HIÁNY Sok minden hiányzik életünkből. Sok mindenre lenne szükségünk. A hiányok okait keresve is különböző tényezőkkel találkozunk. A „Két vallomás“ című magyar film a legégetőbb hiányról, a szeretet hiányáról beszél. FIATALOKRÓL SZÓL a film. Fiatalok életében mindig kifejezetÍ ebbek a problémák, de különösen üfejezett a szeretet utáni vágy. Ma is igaz: az ember növekedéséhez úgy kell a szeretet, mint fiatal növénynek az éltető napfény. FÉLRECSÜSZOTT FIATALOK története elevenedik meg a mozivásznon és a film írói bátran keresik és tárják fel a korai kisiklások okait. A téma rokon az „Özönvíz előtt0 című nagysikerű francia filmmel. A mondanivaló hasonlósága viszont első pillanatra nagyobbnak tűnik a valóságnál. Nagy vonalakban itt is ott is a fiatalok elbukásának oka a családi életek rendezetlensége. De a „Két vallomás“ a kis Marci sorsának középpontjába állításával eltér és ezzel az eltéréssel túl is nő az „Özönvíz előtt’1 mondanivalóján. A francia film írói végső fokon a háborús feszültséget teszik felelőssé a családi életek meg- bolydulásáért. A fiatalok a feszültséget közvetlenül rendezetlen családi életekben érzékelik és ez hajtja ki őket a társadalomból, el valami békés szigetre. Ezért készek rablásra is. A „Két vallomás“ főszereplője azonban elsősorban nem a banda, hanem a kis Marci. Az ő könnyeztető történetének is a háború a háttere. Cselekedeteinek nem az okán, hanem a célján van a hangsúly. Nem a menhely fegyelmétől szökik, de nem is kalandokat keres az „öreg kókler“ Csete bácsi oldalán. Marcit a soha nem élvezett legnagyobb kincs, a szeretet keresése hajtja. És amikor valamit megízlelhet belőle akkor megvédéséért mindenre képes. A másik főszereplőt Erzsit is az a vágy mozgatja, hogy az elvesztett- otthon helyett szeretne valahová tartozni, egy kis melegséget kapni. Realista fűm a „Két vallomás“. A film megmutatja a rendezetlen életek társadalmi okait, de a hiteles emberábrázolás során kibontakozik az emberi önzés, a magunk szeretete, mint a családi- tragédiák közvetlen oka. Különböző népek az anyai sze- retetet tartják az emberi szeretet legmagasabbrendű megnyilvánulásának. Négy édesanya szerepel a iáimén. Az egyik (Erzsi anyja) elküldi lányát hazulról, mert féltékeny rá, félti a maga szerelmét. — Emlékezetes a másik édesanya (Misié) jelenete fiával. A családi jogot tanuló asszony nem törődik gyerekével, mindene a karrier. — Fülledt, romlott az Irsay család levegője. A mambózó édesanya legfőbb gondja, hogy bírja lányával a versenyt, meg van sértve, ha az nem „avatja be“ dolgaiba; befogadja Erzsit látszólag önzetlenül, hogy azután annál kíméletlenebből éljen vissza helyzetével. — És a negyedik édesanya? Öt csak írásán keresztül ismerjük meg. Elváltán él urától. Jóska fiát akkor tartóztatják le, mikor a cédulát olvassa, mely apjához küldi. — Lehetne folytatni a sort az édesapákkal és a többi szereplővel. A FILM RÁVILÁGÍT a múlt társadalom és a jelen hibáira, felelősségére, de leleplezi az emberi önzést is, mint fiatal életek elcsúszásának belső okát. Szeretettel mindegyiküket meg lehetett volna menteni. Az, ha egy gyermek legelemibb élet szükségleteiről gondoskodunk, még nem teremt számára otthont. Ezt mutatja a kis Marci sorsa. — És sokszor a fényűzően berendezett lakás és a szülők jelenléte sem biztosítja az otthon melegét. A „Két vallomás“ erről is beszél. Akkor jó egy film, ha nemcsak kikapcsolódást, szórakozást jelent, hanem gondolatokat is ébreszt. A „Két vallomás" ilyen film. — Sokszor talán azt hisszük, hogy a keresztyén mondanivaló nem korszerű a technika századában. A civilizáció csodái azonban nem változtattak az alapvető dolgokon. Az embereknek, idősebbeknek és fiataloknak egyaránt elsősorban szeretetre van szükségük. A „Két vallomás“ is azt mondja: hiányzik a szeretet. Azt azonban már nem kérdezi meg, hogy mi az igazi szeretet, s honnan vegyük azt, ami valóban segíthetne a bajokon. Csak arra figyelmeztet, hogy családunkban, környezetünkben élnek szeretet után vágyódó emberek. Mi tudjuk, hogy az Istentől kapott szeretet az, ami megelégítheti a vágyódókat. Nem elvont érzelem, hanem cselekvő, a másikért áldozni tudó, megoldást hozó szeretet. Frenkl Róbert Sajtóosztályunkon kapható az ezévi EVANGÉLIKUS NAPTÄR Ára 8.— Ft A LELKIPÁSZTOR SZÓL Testvér! Téged szeretnélek megszólítani. Té- akd egyházunk leiki ébredésének gyümölcse vagy. Eleinte boldogan tettél bizonyságot az ébredés Uráról — mindenütt. Konferenciákon, evan- gélázációk utóösszejövetelein, barátaid között, lelkipásztorod előtt. Életed legboldogabb évei voltak ezek. Lassan észrevetted, hogy meghide- gül Benned az első szeretet. Szétnézel magad körül és szomorúan láttad: csalódtál az emberekben. Nem áll senki igazán testvérként melletted. Utóbb összeszorult szívvel érezted: most már nem is tudsz bizonyságot tenni. Engedd meg, Testvér, hogy Krisz- ; tus nevében ajkamhoz emeljem az ébredés harsonáját. Felszabadult lélekkel, boldog hittel hadd hívjalak csatasorba Dávid szavaival: „Meg- j kerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. Akik Öreá néznek, I azok felvidulnak és arcuk meg 'nem j pirul.“ (Zsolt. 34, 5—6.) Serkenj fel hát, aki aluszol és halld | meg a biztatást: meghallgatott az1 Űr! Kimentett minden félelemből. Űi életet teremtett körülötted. De mégis azt mondom Neked az énekszerző szavaival: „emberre, magadra soha ne nézz!“ Akik Öreá néznek, azok vidulnak fel, csak azok orcája nem pirul. Péter is süllyedni kezdett, amint a hullámokra nézett. De amíg a Mester tekintetébe fogóz- baitbtt, a tenger hullámain is tudott járni. Hullámok közt vergődő, álom zsib- basztásával küzdő drága Testvérem! Fel álmodból! Nézz Jézusra! Űj áldás, új ébredés, új misszió vár egyházunk sokat szenvedett népéire. Akarsz-e közvetítője, akarsz-e munkása lenni? Isten kérdésére felébredt szíved boldog dobbanásával mondj igent és Áment. Testvéred a Jézus Krisztusban: Fabiny Tibor EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074. Szerkeszti a szerkesztőbizottság, Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre IS,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VIII. ______10 000 példányban nyomatott. ZRÍNY I nyomda Fiatalok írják as ifjúságnak ,v.. mert én bűnös ember vagyok66 Lk. 5, 1—11. Fiatal, erős férfi térdel Jézus előtt. — Szokatlan kép. — Férfiak, különösen fiatalok nehezen ereszkednek térdre. — Hogyan jutott idáig? Tapasztalt halász volt Simon Péter. Gyerekkorát is a Genezáret taván töltötte. Tudta jól. hogy halászni éjszaka kell. ha az ember eredményt akar elérni. Nyugodtan ül hát a hajóban, melyet az imént bocsájtott a Mester rendelkezésére és hallgatja hogyan tanítja Jézus a parton állókat. Szívéig ért ez a tanítás, vagy csak a füléig? — nem tudjuk. — Jézus abbahagyja a tanítást és hozzá fordul: „Evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogásra.“ Ezt már mindenképpen hallania kellett és dönteni, mit felel Jézus szavára. — Itt kezdődött. — Gondolataiban csatára indult az emberi tapasztalat és Jézus ígéretes felszólítása. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, április hó 7-én: Deák tér de. 9. (úrv.) Kékén András dr. de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Evangélizáclő. Scholz László. Fasor de. V-10. Gyöngyösi Vilmos, de. 11. (úrv.) Vi- sontai Róbert, du. 5. Szeretetv. Visontai Róbert, du. 7. Mezősi György. Üllői u. 24. de. VslO., de. 11. Rákóczi u. 57/b. de. 10. (szlovák) Szilády Jenő dr. de. 3/*12. Karácsony S. u. de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11. Bonnyai Sándor, du. 6. Bonnyai Sándor Kőbánya de. 10. Takács József. Utász u. 7. de. 9. Fehér Károly. Vajda P. u. 33. de. y212. Fehér Károly. Zugló de. .9. (gyerm.) Scholz László, de. 11. (úrv.) Scholz László, du. 6. Vámos József. Gyarmat u. 14. de. */,l0. Vámos József. Rákosfalva de. >A12. Vámos József. Fóti u. 22. de. 11. (úrv.) Rimár Jenő. Váci u. 129. de. 8. (úrv.) Rimár Jenő. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Dunakeszi de. 9. Matuz László. Pesterzsébet de. 10. Bencze Imre. du. 6. Szabó István. Soroksár—Újtelep de. V29. Bencze Imre. Rákospalota MAv telep de. ! 9. Rákospalota de. 10. Rákospalota kis templom du. 3. Rákosszentmihály de. y,ll. Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Várady Lajos. de. 11 (úrv.) Benes Miklós dr. du. 4- Szeretetvendégség. du. 6. Várady Lajos. Toroczkó tér de. 8, (úrv.) de. y29. Benes Miklós dr. Öbuda de. 9. (gyerm.) Komjáthy Lajos. de. 10 (úrv.) Kendeh György dú. 3. Sárkány Tibor. XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9. Danhauser László, de. 11. Danhauser László, du. 6. Ruttkay Elemér. Budakeszi de. V210. Csonka Albert. Pest- hidegkút de. »/,I1. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. V-10. (gyerm.) Bottá István, de. II. (úrv.) Bottá. István, du. 6. (úrv.) Rezessy Zoltán dr. Németvölgyi u. 138. de. 9. Rezessy Zoltán dr. kelenvölgy de. 9. Karner Ágoston. Budafok de. 11. Karner Ágoston. Nagytétény du. 3. Karner Ágoston. Csillaghegy de. i/210. Kaposvári Vilmos. du. 7. Kaposvári Vilmos. De Jézus szava győz. Lendül a háló, fordul a csónak s az erős férfikarok már húzásra feszülnek. A háló szakad a roppant súly alatt. Még a másik hajó halászai segítségével is nehezen sikerül megbirkózni a zsákmánnyal. — Csoda történt. — Jézus szava reménységet ébresztett és a reménység a jel által megerösíttetett. Még több történt. A gazdag aján- dék láttán, ahogy Jézus szavához kapcsolódik a szokatlan eredmény* egyszeriben megvilágosodik Péterben a felismerés: az Űr, az élő Isten előtt áll. — Az élő Isten szólt hozzá és cselekedett vele. — Tudja, mert hiszen így tanulta: Isten áldása csak az igazaknak és kegyeseknek jár, és ö nem az. Reszketés fogja el, mint mindenkit, aki az élő Isten színe előtt tudja magát. Egész élete bűnösségét érzi, egészen az iménti kételkedésig. Ezért esik térdre és tör fel belőle a kiáltás: „Menj el tőlem Uram, mert én bűnös ’ ember vagyok.“ A Szent Isten és a bűnös ember. az áldás Istene és benne kételkedő ember közvetlen találkozása ez. Mi történhetik itt? Az Isten büntetni fog, vagy hátat fordít és elmegy? — Egyik sem. „Ne félj!“ hangzik az ige újra és máris kapcsolódik hozzá a szolgálatra indító parancs. — Csoda után újra csodáj a bűnös megkegyelmezett lesz* Böjt van. A megterített Űr asztala köré emberek térdelnek. Fiatal, erős férfiak is. Ki kényszeríti őket térdre? — Semmi más, mint a megtapasztalt! szeretet. Jézus igéje bizalmat és hitet ébresztett bennük. Reménységgel indította őket munkára, sokszor a keserű tapasztalatokat és kétséget legyőzve. S miig önmagukkal viaskodva igye* keztek életüket Jézus szavára építeni, újra és újra áldást nyertek, Ezért térdelnek az oltár körül. És minél több áldást nyertek a hétköznapok munkásóráin, minél több öröm érte őket otthonukban és munkahelyükön, annál jobban érzik a méltatlanságukat: Te kegyelmes vagy és én bűnös vagyok, — És Jézus szava ma is szol az oltár körül térdeplőhöz: „Ne félj!“ Mindent tudok, azt is, hogy bűnös vagy. És mégis szeretlek. Ismerem szíved kételkedését* hited erőtlenségét, okoskodásaidat* bizalmatlanságodat. Mindent. De én megerősítelek és új szolgálatokra* új feladatokra küldelek. Mezősi György A nagyváros kültelki negyedében ma is nagy embernek tartják, pedig már nem boxol, hanem Istenhez vezeti az embereket. Gézengúzt már gyéreik korában a kockázatos kalandok tüze hevítette. Először ruhalopás miatt került a kiskorúak bírósága elé. Hírhedt kődobásai miatt minden iskolából kitették. Így került javítóintézetbe. Tizenhét éves lett. amikor onnan kiszabadult. Ekkor szülei, hogy vad természetét megnyírják, munkára adták. Tisztességes keresetét azonban meghagyták, s azt Gézengúz boxoló képességének a kifejlesztésére fordította. Egy nagy győzelem nemcsak pénzt és hírnevet, hanem népszerűséget is szerzett neki. Felcicomázott kedvenc lett, aki fütyült a világra, meg a munkára. Még sokszor állt a szo- rítóba. Életében ott egyszer sem szenvedett vereséget, de amíg nem a keskeny úton járt, mindig kudarcot vallott az életben. Amikor a zsebe tele lett pénzzel, megnősült. Inast és fogatot tartott s a ‘könnyű gazdagok és sem- miházik kicsapongó életét élte. Mikor testi ereje lankadni kezdett, fogadóirodát nyitott és cégtáblájára ezt a semmire sem kötelező címet biggyesztette ki: „Adok egy tippet". Üzletében sok ember siratta meg a vagyonát. Amikor a rendőrség lecsapott rá, elveszítette egyszerre mindenét. Pénzét, hírnevét* népszerűségét, egyensúlyát. S alig nyílt meg előtte a börtön ajtaja, már megint becsukódott mögötte. Egyetlen év alatt tizenhétszer volt bezárva s mindig botrányt okozó részegség miatt. Felesége elhagyta. Egyedül maradt. S most már semmire sem volt szüksége, csak borra meg pálinkára. pünkösd táján, egy szép tavaszi reggelen, 1 nagy meglepetés köszöntött rá. Bérelt ágya rongyaiból legidősebb fia ébresztette fel. A bor után ezt a gyeréket szerette a legíob- ban. Ott állt előtte első hosszú nadrágjában. Kezében egy könyvet szorongatott. Álmos szemmel nézett a gyerekre. — Apám — mondta a gyerek — ma kon- firmálkodom. Jöjj el velem a templomba. •— Én a templomba? — válaszolta, azután kövéren, öblösen nevetni kezdett. A gyerek leült az apja mellé. Kinyitotta a könyvet ott. ahol a jelzőszalag rendet vágott a mondanivalónak és fennhangon olvasni kezdett: „Jöttetek én hozzám mindnyájan. akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.“ Azután az apját is csendberántó. suttogó hangon beszélt neki arról, hogy még mindig van egy út a békességhez és boldogsághoz, az otthonhoz: Az Ür Jézus Krisztus. Olyan meleg forrásból fakadt a fiú mondanivalója, hogy amint gyöngyözve hullottak a mondatok apja ölébe. a szavak iideségébe. Gézengúz lelke is beleszédült egy pillanatra. Be a következő percben megint felcsendült GÉZENGÚZ gúnyos nevetése. Züllöttségében is büszkén nézett a fiára s válaszát kétszer is a dagadó kacagás láncára fűzte: r— Én a templomba? — Én a templomba? A hangsúly, amely kézenfogta, ezt a mondatot és a fintor, amellyel útjára lódította, a megvetés tökéletes figurája. A fiú megtörtén, százesztendős csoszogó léptekkel indult kifelé. Szemében tótágast állt a világ, szívében pedig arasznyira tágult a seb. A jókedv egész héten Gézengúzhoz szegő- _ dött s a részegék útján mindig ezzel az ismerőssel találkozott: — Én a templomba? Nem menekült el előle, hanem inkább belekarolva vitte magával egyik kocsmából ki, a másikba be. Egyik este nyakoncsípte a rendőr és az őrszobára vitte. Másnap vasárnap volt, megszólaltak a harangok. Kong ásták megkopva hullott a fülébe, de onnan rázuhant mégis a lelkére s ott megölelte fia hívását: — Apám, jöjj velem a templomba! Összehasonlította a maga gonoszságát a fia jóságával s egyszerre mély, nehéz zokogásra fakadt. Könnyeiben felolvadt a szíve kérge s tisztára mosta benne a fogadalmat: — Űj életet kezdek! Ilyen kemény mérkőzésre még nem állt a szárítóba. Önmagát kell legyőznie. De a tét nagy s megéri a küzdelmei. Alig tett pontot az elhatározására, a rendőrbíró elé szólították. Egy hónapi kemény munkára ítélték. Uülönös változáson ment át. Ügy érezte, hogy az Isten is, meg a világ is félredobta. Hát ő is sutba dobja a világot is, meg az Istent is. Hiszen már senki sem tudja helyre hozni az ő életét. Csak egy út van a szabadulásra: a halál. És amikor egyhónapi zord élet után megnyílt előtte a börtön kapuja. vele jött a szándék is: Ölni fog. És ez a gondolat erősebb lett benne, mint az alkohol szeretete. A kis ördög kiment belőle, nagyobb bújt beléje. Pénzén egy kosár mindenféle jót és egy henteskést vett. A kést ruhájába dugta, a sok jót pedig feleségének vitte. Az asszony hűvösen fogadta. De mire szürkülni kezdett, együtt indultak el hazulról, hogy egy étteremben vacsorázzanak. Minden gyűlöletével ezt az asszonyt vette célba. Alig léptek ki a kapun, egv harcsa.bajszú öreg ember csatlakozott hozzájuk. Belekarolt Gézengúzba, azután meleg hangon hívta: Gyérték velem a templomba! — Én a templomba? — válaszolt Gézengúz s már nevetett is. — Pedig — folytatta az öreg — addig nem lehetsz boldog, amíg a lelked meg nem bé- kül. Isten jobb sorsot szánt néked. Bizony jobbat. S ezt te is tudod. Gézengúz! Ezt már nem bírta el. Kiszakította magát közülük és átvágott a szemközti kocsmába. Az asszony utána ment lassan. Nyugodtan megállt a kocsmaajtóban és várt. Várta a gyilkosát. Odabent pedig a söntés álló ivójára görnyedő ember lelkében megvillant a jövendő. Látomásában már ott feküdt előtte az átvá- gottnyakú asszony, ott volt késmarkoló véres keze, ott volt ő maga halottan a bitófán, ott volt a mindenség felett hánykolódó, békétlen lelke, amint testetlenül lebeg s látomása világában meghallotta a járókelők fiára mutogató szavait is: — Szegény gyerek! Az anyját megölte az apja, az apját meg felalcasztották. S ekkor, életében először, elöntötte arcát a szégyen pírja. Nehéz kézzel és undorral tolta el maga elöl a poharat és félig ittasan kifelé indult. Nem lepődött meg rajta, hogy várta a felesége. Csák lenyúlt a kezéért. A tenyerébe szorította. Maga után húzta. Aztán kibukták belőle a nehéz szavak: — Gyere a templomba! A templomot zárva találta, de az udvar- f1 bál fény szűrődött feléje. Egy kis ima- közösségbe toppantak. Mindenki arcán a botránytól való félelem remegett. De csendben leült az utolsó székre s mint a száraz szivacs. leplezetlen szomjúsággal itta a lelki- pásztor szavait. Isten irgalma és könyörülő szeretete simult hozzá. Végre mégis odaért az asztalhoz s zokogó sírással térdre borult. Azután kicsordult belőle minden: — Uram! Légy irgalmas, nekem bűnösnek! Megkönnyebbedett. Ott térdelt lehorgasztott fejjel és imára kulcsolt kézzel. S mikor a legmélyebbre hajolt a lelke, akkor léphetett a legmagasabbra, a mennybe, az Isten színe elé. Aznap lett más emberré. Az egész világ meglátta rajta. S szájról szájra járta a hír: Gézengúz megtért. Egyesek nevettek rajta, mások még nagyobb -sodálattal gondoltak reá. És minden alkalommal ott imádkozott a templomi közösségben. Ilyenkor felöltötte fekete ruháját, kezébe vette a bibliáját s úgy indult el hazulról. _ De mennyi mindenen kellett még átesnie. mikor már teljesen kibontakozott átformálódása, egy piaci zöldségkereskedő mellé szegődött beszerzőnek. Munkája nehéz, de értékes és jól jövedelmező volt. Amikor anyagilag rendbejött, megint a lelkét kezdte döngetni az élet. Felesége, meg fiai eltávolodtak az Istentől. De ez még nem volt elég. Egy téli este, egyik beszerző társa egy kocsma előtt megállította és beinvitálta. Gézengúz már nem is gondolt az ivásra. Valahányszor odasettenkedett melléje a borissza múlt egy-egy ördöge, megegyenesedett akaratával mindig elhajtotta. — Gézengúz — mondta a társa —, gyere, igyunk meg egy pohár bort, jót tesz az ilyen fagyasztó hidegben. —- Nem megyek — válaszolta. — No egy pohár bor csak nem árt meg az ilyen embernek, amilyen te vagy — hizelgett a másik. — Gyere, én fizetem! Engedett a szónak, hiszen megint olyan boldogtalannak érezte magát. Fázott is. Meg azután egy pohár bor valóban nem árthat meg neki. Bement hát s az átfázott ember tempójával egy hajtásra kiitta a két deci bort. Ma is azt állítja, hogy erős kábítószert kevertek az italába. Mert egyszerre csak elsötétült előtte a világ és úgy elvágódott a kocsma padlójára, mint akit leütöttek. Mire talpraállították., a társa eltűnt, mint a kámfor. pár perc múlva az egész utca tudta, hogy 1 Gézengúz leitta magát. Mint megzavart hangyaboly, olyan lett a környék. A tömeg egyre nőtt s érezte, hogy most történni fog valami, amit nem szabad elmulasztani. Jósolgatták, hogy ittas keserűségében majd szétveri az otthonát vagy agyonüti a feleségét. S mondták ezt is, azt is. És az történt, amit legkevésbé vártak. A kapuban, téli feketében, kezében tartott bibliájával megjelent a részeg Gézengúz. Nem nézett semerre, hanem ahogy jött, lehajtott fejjel, tántorgó lépteikkel megindult a templomba. Nagy és merész tett volt. Mindenki látta a szépségét, csak ő maga nem. Amikor ott a kocsmában magához tért ká- bultságából. egy gondolat markolta át: — Csak a bibliámat vehessem a kezembe* csak a templomba, az Isten színe elé állhassak oda, csak tehessem le romlottságomat az Űr Jézus keresztjére, akkor megmenekülök* És nem csalódott. Isten felemelte és ettől fogva soha többet nem bukott el. Ha ott van is az otthonában a sötét árnyék, a fájdalom, felesége, gyermek'’1 közömbössége, ö. ha övéi közül egyedül is megmarad a keskeny úton — ahol —, ahogy látta, lehetnek botlások, de nem történhetnek kárhozafos szerencsétlenséKomjáthy Lajos
