Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-04-01 / 20. szám (14. szám)

4 EVANGÉLIKUS ÉLET Két Boriiemisza-köiivvről íme, az ember! BORNEMISZA PÉTER (1535— 1584) reformátoraink második nem­zedékéből való. Harcos egyénisége, lángoló lelkesedése, fáradhatatlan, szinte emberfeletti munkabírása, rendíthetetlen bátorsága, vasakarat­tal féken tartott egyéni szenvedé­lyei és mindenekfölött mélységes, Isten- és emberszeretete, sőt egész élettörténete is tüzetesen megrajzol­ható reánk maradt nagyszámú és terjedelmes írásaiból. Pesten született, és korán árva­ságra jutott. Gyermekkorát való­színűleg főúri udvarokban töltötte. 18 éves korában Kassán diák. Az­után nyolc évet tölt külföldön. Ez­alatt jár Wittenbergben, ahol Me- lanchton tanítványa, volt Páduá- ban, 1557 őszén pedig beiratkozott a bécsi egyetemre. Itt írta és nyo­matta ki a következő évben kiváló drámáját, az Elektrát. Nem sokkal ezután a neves refor­mátor, Huszár Gál fogadja fel könyvnyomtató diáknak Magyar­óváron. 1564-ben Balassi János udvari pré­dikátora lesz Zólyomban és a kis Balassi Bálint nevelője, utóbb pedig a nagyhatalmú Salm Julius gróf és magyar feleségének papja Gaigócon, majd Semptén s egyben a Mátyus- földe erőskezű és rendíthetetlen egy­házszervezője és szuperintendense. Fáradhatatlan az ige hirdetésében és abban az igyekezetében, hogy prédikátortársainak szellemi színvo­nalát emelje. Ennek érdekében írja és nyomatja ki saját könyvsajtóján vaskos prédikációsköteteit is. A római egyház hamar felismerte benne legveszedelmesebb ellenfelét és minden erejét megfeszíti ellen- súlyozására, elnémítására. Telegdi Miklós c. pécsi püspök bizonyul a római ügy legügyesebb védelmezőjé­nek. Bornemisza prédikáicióira ő is bocsát ki prédikáciÓ6köteteket, de a Habsburg-ház vjlági hatalmát is igénybe veszi ellene. Prédikációi nemcsak a kijelölt óegyházi evangéliumi perikópák szoros magyarázatát és a lutheri reformáció teológiai tanítását közük igen eleven és szemléletes módon, de rengeteg kortörténeti emléket, val­lomást, társadalomkritikát is tartal­maznak. S mindezt Bornemisza ma is felette élvezhető, erőteljes, rend­kívül tisztán csengő magyar nyelven adja elő. A régebb irodalomtörténetírás Pázmány Pétert tartotta a régi ma­gyar próza legnagyobb mesterének, és nem is figyelt Bornemiszára, aki pedig egy emberöltővel koráb­ban már az erőteljes és tisztazen­gésű magyar szónak Pázmány által se felülmúlott művelője volt. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN végre megnőtt Bornemisza becsülete. Az új irodalomtudomány felfedezte Bornemisza haladó voltát: bátor bí­rálatát korának társadalmi bűnei­vel, hatalmasságai egyéni gyarló­ságaival szemben és felfedezte nyel­vének, ragyogó szépségét, kifejező erejét is. Egyre több és alaposabb irodalomtörténeti tanulmány foglal­kozik írásaival. Ennek az örvendetes felismerés­nek köszönhető az a két könyv is, amely az elmúlt őszön csaknem egyszerre hagyta el a sajtót. Az egyik Bornemisza legkülönösebb és legizgalmasabb művének: az ördögi Kísérteteknek újranyomása tudós jegyzetekkel, a másik: Bornemisza Péter: Válogatott írások. AZ ÖRDÖGI KÍSÉRTETEK az 1578-ban megjelent IV. prédikációs- kötetwek függeléke, amely már szét­feszíti az egyházi esztendő szerinti posztillá kereteit, noha Bornemisza ezt is prédikációknak nevezi. Az ördögnek műiden féle álnokságát, kísértését tárja fel benne, amint a múltban és saját korában megnyi­latkozott. Különösen a saját kora­beli ferteimességeket olyan meg­döbbentő nyíltsággal és szókimon- dással tárgyalja, hogy példa nélkü­linek mondható az egész világ- ke­resztyén irodalmában. Rudolf csá­szár-királyt csakúgy kipellengérezi benne, mint számos magyar főurat, még saját pártfogóinak viselt dol­gait is, Jegyen az jobbágynyúzás, paráznasáiguk bűne vagy bármi más. Nincs is mit csodálkoznunk rajta, hogy ezt az írását felette rossz néven vették mind a prágai Habsburg-udvarban, mind a főúri kastélyokban s mindenképpen köny­ve visszavonására és megsemmisí­tésére akarták rávenni. Egyházi bí­róság elé állítják és elmarasztalják, ő azonban állhatatos marad és in­kább vállalja előzetesét semptei vé­dettségéből. mint írásának megtaga­dását. Bujdogás, elfogatás, halálos veszedelmek következnek rá ezután, de hamarosan új pártfogók védelme alatt, megszűkült hatáskörben, de töretlen munkairamban továbbra is kitart felismert igazsága mellett hat év múlva bekövetkezett haláláig. Az ördögi Kísértetek alig néhány példányban maradt fenn, részben a IV. postillás kötettel egybekötött eredeti állapotban, részben attól el­választva, önálló előszóval. Most új betű-hű kiadásban jelent meg 700 példányban, Eckhardt Sándor gon­dozásában és bőséges jegyzeteivel. Eckhardt Sándor, akinek a leg­újabb Balassi és Rimay kiadásokat is köszönjük, a külföldi vonatkozású történetek forrásának legnagyobb részét is kimutatta. Felderítette, hogy Bornemisza igen sokat for­gatta és szinte oldalszám fordította bizonyos Manlius János-nak először Baselben 1562-ben megjelent köny­vét, aki a Melanchthon Fülöp által egyetemi előadásai közben elmondott különböző ördögi históriákat gyűj­tötte össze és adta ki. Könyve még egynéhány kiadást ért. Eckhardt eb­ben egyháztörténészeket megszégye­nítő, alapos munkát végzett. VÁLOGATOTT ÍRÁSOK széle- sebbkörű elterjedésre számíthat. Ezt a rendkívül érdekes antológiát Ne- meskürty István rendezte sok szere­tettel sajtó alá. Nyilvánvaló, hogy Bornemiszának közel 10 000 oldalt kitevő fennmaradt írásai még akkor se lennének ma népszerű olvasmá­nyok, ha nem volnának néhány nagy könyvtár féltve őrzött ritkasá­gai. Így azonban, ügyesen összevá­logatott szemelvényekben áttekintést és pompás kóstolót kapunk refor­mátorunk irodalmi tevékenységé­ről. Éspedig sokkal átfogóbbat, mint ha csak az Ördögi Kísértetekből is­merné meg valaki Bornemiszát. Teljes terjedelmében olvashatjuk benne az 1558-ból való Elektrát, irodalmi gyöngyszemszámba menő búcsúénekét külföldi útra indulása idejéből, a szívbe markoló vissza­térő sorral: Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom!, bájos »gyermek­rengető« énekét, mit még Szenei Molnár Albert is felvett 1612. évi Oppenheimi Bibliájának énekesfüg­gelékébe. Hosszabb. részieteket talá­lunk három' terjedelmes énekéből is: a Szent János látásából, az Utolsó ítéletből, valamint Az Isten városából. Ezek után hosszabb sze­melvényeket kapunk karácsonyi, böjti, húsvéti és más prédikációkból, amelyek szemléié tességükkei, ak­tualizálásukkal ma is serkentően hathatnak igehirdetésünkre. A kö­tet nagyobb részét azután hosszabb- rövidebb’ idézetek teszik. Az antológia összeállításén érzik, hogy Nemeskürtyt erősen megra­gadta Bornemisza nagy egyénisége és ha válogatását természetesen nem is teológiai, hanem irodalmi szempontok szerint végezte (— a teológiai szempontú válogatásra történt kísérlet már 1939-ben —), mégis haszonnal forgathatja minden lelkész és mindenki, aki egyházunk régmúltja iránt érdeklődik. — Ne- meskürty függelékként ügyes betű­rendes szómagyarázatot és ötoldalas eleven életrajzi áttekintést is nyújt, amelynek több eredeti ötlete meg­gondolkodtatja a problémák tüzete­sebb ismerőit is. A korabeli metszetekkel illuszt­rált, mai helyesírással és modern tördelési móddal könnyen áttekint­hető és jól olvasható, örvendetesen olcsó könyv (14 ft!), az olvasónak komoly épülést szerezhet mind tar­talmi, mind nyelvi szempontból. ■»Nyelve ma is friss, gazdag-z.a- matú. Tanulhatunk tőle«, írja Ne- meskürty. Bizony tanulhatunk, mind papok, mind hívek, és hozzá nem is csak stiláris szempontból! dr. Schulek Tibor Vidor Miklós: Kék korlát A SZÖKŐÁR megérdemelt, sike­re után az olvasó érthető várako­zással veszi kezébe Vidor Miklós új könyvét. A Kék korlátnak nemcsak a terjedelme, de az igénye is kisebb. Ifjúsági regény és egy Cserép váro­sában eltöltött nyár történetét mondja el. Cirkusz érkezik a kis városba és ezzel egy csapásra meg­pezsdül az élet megszokott folyama­tát. A főszereplő két gyerek. Viola a cserépi kislány és Giovanni, »a le­vegő hercege«, a cirkusz fiatal artis­tája. Kettőjük között szövődik az a megható gyerekbarátság, és egy ki­csit gyerekszerelem is, amely köré csoportosítja az író történetének sok megható és kedves eseményét. A szerelem már a gyermekkorban sem akadálytalan. Álló Violát szülei szobafogságra ítélik egy csínye miatt, Giovanni bánata pedig az, hogy alacsonyabb termetű, mint a kislány. Ez azonban csak a kezdet, mert sok kisebb-nagyobb esemény bonyolítja a történetet addig, amed­dig a nagy tragédia kezdetét nem veszi. A regény eleje inkább aféle bemu­tatkozás. Megismerkedünk a két fő­szereplővel és a többiekkel,' akiket jó lélekkel nem mondhatunk mellék­alakoknak, mert bennük sok igaz és gaz embert ismerünk meg és mély­re tekintünk Cserép városa meg a Sztár-cirkusz belső életébe. Ahogyan mindezt Vidor Miklós szemünk elé állítja, rendkívül szemléletes és ele­ven, mégis mintha többet várnánk tőle. A NAGY FORDULAT akkor kö­vetkezik be, amikor a cserépi gyere­kek rosszul sikerült tréfája folytán állnak' ki a közönség elé, hanem egy társuk kenyeréért: az artista becsü­letért. Nem is a reflektor színes fé­nyei világították be a manézst, hanem az a különös sugárzás az ar­cokon, a szemekben.« »S mindegyik tudja, hogy ennél fejedelmibb tisz­teletdíjat artista nem kaphat.« MINDEZ csak valami egészen ke­vés ízelítőt adhat abból a sokrétű, szerteágazó, mindvégig izgalmas és nagyon-nagyon megható történetből, ami a Kék korlát tartalma. Ahogy szövődnek egymásba az események, ahogyan meggyorsul folyásuk, aho­gyan izzik a tragédia tüze, úgy mé­lyül el a könyv s lesz olyan igazán emberivé, amire Vidor Miklós a Szökőárban ígéretet tett. A.Kék kor­látban emberek szerepelnek és tőlük igazán lehet emberséget tanulni. Nem lehet ezt a könyvet úgy ol­vasni, hogy ne legyen könnyes az ember szeme, de úgy se, hogy át ne melegedjék a szíve s maga is őszin­tén emberséges szeretetre töreked­jék. Az igazán nagy ifjúsági művekről voltaképpen nem is lehet tudni, hogy fiataloknak, vagy felnőtteknek 'mondanák-e többet. Elég Vernére, vagy Jókaira gondolnunk. Vidor Miklós könyve ifjúsági regény s ha végigolvassuk, biztosak vagyunk abban, hogy szépre és jóra nevel minden fiatalt, aki kezébe veszi. De ezt a könyvet olvassuk el minél töb­ben, akárhány esztendő legyen is mögöttünk, mert érdemes. Igaz ke­resztyén emberszeretetre tanít. Zay László PILATUS ezekkel a szavakkal mu­tatta be a népnek a -megkorbácsolt, kigúnyolt, bíborpalástos, töviskoro­nás Jézust. Csak találgatni tudjuk, hogy miért mondotta ezt éppen így és hogyan értette. Lehetett benne valami megbecsülés, amely a ki­hallgatás- során bensejében egyre nőtt Jézus személye iránt; »Lássá­tok, micsoda ember ez!« Lehetett benne részvét és résztvétet keltő szándék: »Lássátok meg az embert, a megkínzottat, a türelmesen szen­vedőt, és legyetek emberségesek!« Lehetett benne gúny is, nem Jézus, hanem a nép felé: »Lássátok, a ti királyotok csak ember, ilyen meg­alázott ember!« De mindez csak ta­lálgatás. Rejtve maradnak azok az érzések és szándékok, amelyeket a helytartó rövid kijelentésébe sürí­tett. Mégis jelentős számunkra ez a néhány szó, mert sokkal többet mond, mint amit Pilátus gondolt vagy gondolhatott. Ahogyan as egész szenvedéstörténet folyamán félelmetes látni, hogy emberek be­szélnek és cselekszenek, döntenek és sodródnak, de igazában sejtel­mük sincs arról, hogy Isten e köz­ben a legnagyobbat cselekszik az emberiség üdvösségéért, úgy törté­nik itt is. Pilátus nem tudja, milyen na­gyot és mennyire igazat mon­dott ezzel: Íme, az ember!« Nem kevesebbet mondott ezzel, mint hogy az embertelen embe­rek között Jézus az egyetlen ember, az igazi ember. Ezzel kijelenti a megváltás egyik nagy tényét: Jézus Krisztus va­lóságos emberségét, s csak azután, a nép vádló szavai­ból sejti meg Jézus isteni eredetét, és »még jobban megrémül«. MIÉRT LETT ISTEN emberré? Mindig izgalmas kérdés ez a keresz- tyénség számára. Többféle választ lehet rá adni. Örökké igaz Pál apos­tol válasza, hogy . csak az ember Jézus lehet az egyetlen közbenjárónk Isten előtt, és ahogyan egy ember által jött a világba a bűn és a • halál, úgy egy ember által kel­lett jönnie az üdvösségnek cs életnek is. Örökké igaz a Zsidókihoz írt levél válasza is, hogy csak az ember Jé­zus lehet igazi főpapunkká, mert együttérez velünk, »maga is megkí­sértetvén«. örökké igaz János apos­tol válasza: az Igének azért kellett emberré lennie, hogy a benne hívők Isten gyermekeivé lehessenek. Örök­ké igaz az is, hogy csak az emberré lett Isten adhatott tökéletes elég­tételt bűneinkért. És örökké igaz az is, amire Pilátus öntudatlanul utal: azért kellett Istennek emberré lennie, hogy megmutassa és elénk élje az ember igazi ké­pét, igazi emberségét. A különböző válaszok mögött vég­eredményben egyetlen közös felis­merés rejlik: Isten a mi üdvössé­günkért kereste fel az embert és lett hozzánk hasonlóvá. De ennek keretében most talán az utolsó vá­lasz legérdekesebb és legidőszerűbb számunkra­Isten azért lett emberré, hogy mi is igazán emberré lehes­sünk. Mert hiszen szeretnénk úgy járni az üdvösség útját, hogy visszataláljunk A német leikészek rendkívüli zsinat összehívását követelik a fenyegető egyházszakadás ellen a cirkusz hatalmas medvéje, Janku elszabadul és rettegésben _ tartja a nyugalomhoz szokott kisvárost. Min­den a feje tetejére áll, a szeüd med- vájt vadállattá dühíti az üldözés, de minden eredménytelen.' Az állatot senki sem tudja megfékezni, csak egy valaki, a cirkusz törpebohóca, Hannibál, aki boldog ember, mert azt csinálhatja, amit szeret: »Én mindig azt akartam, hogy az embe­rek jókedvűek legyenek körülöttem, nevessenek... és elfelejtsék a baju­kat.« Hannibál megfékezi ugyan az állatot, de közben nyakig merül a patak sáros vizébe és ezzel kirobban a bohóc életének mélyen megható tragédiája. A lázban vergődő törpe ember eddig is gyenge hallása vég­képpen a betegség martaléka lesz. »Hannibál körül megnémult a világ« s ezzel megszűnt a kenyérkereset lehetősége is. A gyerekek fognak össze megmentésére. Elhatározzák, hogy aláírásokat gyűjtenek annak a polgármesteri határozatnak a visz- szavanására, hogy a medve garáz­dálkodása miatt a cirkusz nem tart­hat több előadást s ezzel lehetővé teszik Hannibál jutalomjátékát, vagyis azt, hogy az utolsó nagy elő­adás bevételéből hallókészüléket vá­sárolhasson magának. Izgalmas, szinte hősi küzdelem után létrejön gz előadás, amelyen a vándorcirku­szosok, ezek a művészettől megfosz­tott lelkes művészek úgy játszanak, mint még soha, »Ma nem a pénzért „Az evangéliumi egyház fenyegető szakadása'' címen Herbert Mochalski darmstadti lelkész cikket írt a Stimme der Gemeinde című német egyházi újságba. Utal arra. hogy Heinemann volt zsinati elnökeit füg­getlen, az össznémet egységet és az egyház egységét képviselő nézetei miatt nem választották újra, most pedig Niemöller egyházelnök eltávo­lítását tervezik az egyház külügyi hivatalának éléről. Mochalski lelkész ezután Dibelius püspök pápai látoga­tásával foglalkozik s azt a német- országi evangéliumi keresztvénség egységére nézve veszélyesnek bé­lyegzi. Igen komolyan inti a Német Evangelium! Egyház Tanácsát, hogy messze kiható jelentőségű döntéseket kell hoznia. Kifejti nézetét," hogv ilyen nagy jelentőségű ügyekben csak a zsinat illetékes. ..Németország pro­testánsait felhívjuk, hogy ne nézzék tovább tétlenül a politikai szakadást és ne engedjék magukat egyházilag is elszakítani. Az a feladatuk, hogy végre találják meg újra az önálló cselekvés útját” — írja Mochalski. A megosztott Németország mind­két részén állandóan erősödik a meg­győződés, hogy Németország egysége csak az európai kollektív biztonsági rendszeren belül és a két szuverén német állam tárgyalásai útján való­sítható meg. Nemrég- 104 nyugat­német lelkész a bonni parlamenthez intézett levélben tiltakozott az újra- felfegyverzés ellen, kifejtve, hogy az a háború veszélyét rejti magában és súlyos belpolitikai következmények­kel jár, mert új erőre kapnak a hit- lerizmus rejtőző tartalékai. Az újra- felfegyverzés mélyíti és állandósítja Németország megosztottságát — hangsúlyozza a levél, majd azt fej­tegeti. hogy az ország egyesítését C3ak a tárgyalások, a Kelet-Nyugat közötti kapcsolatok politikája teszi lehetségessé. Egy Wuppertaíban tartott gyűlé­sen 240 nyugatnémet lelkész állást foglalt Niemöller mellett. A Német Evangéliumi Egyház Tanácsához írt levélben követelik a zsinat miélőbbi összehívását, mert Niemöller lemon­dásának esetében a zsinati tanács nem illetékes. Elítélik Dibelius vati­káni audienciáját, szembefordulnak a felfegyverzéssel és a Dibelius által képviselt egyházi irányzattal. A gyűlésen részt vevő holland, dán, franciá, belga, svájci képvise­lők kijelentették, hogy a Niemöller elleni hajsza „súlyos következményű lesz a világ protestáns egyházai és a Német Evangéliumi Egyház kapcso­lataira nézve”. igazi emberségünkhöz, de annyira elvesztettük igazi emberi arcunkat, annyira nem tudunk Isten kedve szerint emberek lenni, hogy szük­ségünk, van valakire, akire rá le­het mutatni: íme, az ember! HOGYAN RAJZOLÓDIK elénk Jézusban az igazi ember képe? Nem elég arra gondolnunk, hogy Isten Jézusban valóságos emberré lett, hanem azt is mellé kell állíta­ni, hogy viszont Isten az embert eredetileg saját képére teremtette. Amikor Is­ten emberré lett, akkor nem idegenbe jött, hanem r. sajátjá­ba: a saját képére teremtett em­berben lett emberré. Isten és ember között tehát nem az­zal kezdődött a kapcsolat, hogy Isten emberré .lett, hanem a Teremtő kez­dettől önmagához kötötte az embert azzal, hogy önmagához hasonlóvá teremtette. Az emberről ezért so­hasem lehet Isten nélkül, önmagá­ban teljes képet alkotni, . hanem mindig csak Istennel kapcsolatban. Ezt úgy is lehet mondani, hogy az ember képe csak akkor van rend­ben, ha Isten képe és hasonlatos­sága van rajta. Az ember istenképüsége azonban nem külső megjelenésére, hanem az embernek Istenhez való vi­szonyára értendő. Isten elsősorban azzal tette az em­bert önmagához hasonlóvá, hogy rá­bízta a világuralmat és felruházta az ehhez szükséges képességekkel, értelemmel, munka- és alkotókész­séggel. A dolgozó-alkotó ember hasonlít Istenhez. Az embernek a dolgozó-alkotó ural­kodása a világban hasonlít Isten uralkodásához. De csak hasonlít hozzá. Mert az ember uralkodása nem önálló uralom, mint Istené, ha­nem Istentől függő uralkodás, vagyis szolgálat. Isten szolgálata és emberek szolgálata. Ez az ember is- tenképűsége. Amikor Krisztus emberré lett, ak­kor úgy éli elénk az ember igazi em­berségét, hogy nem uralkodik, ha­nem engedelmeskedik és szolgál, még­pedig engedelmeskedik Istennek és szolgál embernek. Ez rajta Isten képe és ez az ember igazi képe is egyszerre. Ö, a valóságos Isten azért lett va­lóságos emberré, azért engedelmes­kedik Istennek és azért szolgál em­bereknek, hogy visszaadja igazi em­berségünket. ÍME, AZ EMBER! Az egyetlen igaz emberen ott a töviskorona és az emberi embertelenség minden nyoma. Ez a tény kijózanít magunk felől. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy elég .Jézusra, az emberi­ség nagy példaképére nézni és kö­vetni Öt, hogy visszataláljunk em­berségünkhöz. Sokan látták Őt és gyűlölettel fordultak ellene. Sokan próbálták követni és elmaradtak mellőle. Ne gondoljuk, hogy valami fatális véletlen vagy félreértés miatt érvényesült Jézus perében az embertelenség az igazság helyett. Nekünk ugyanolyan nehéz Istennek engedelmeskedni és embernek szol­gálni, ebben' ugyanolyan érthető fé­lelmek és »emberi« meggondolások akadályoznak, mint Pilátust és a so­kaságot. Mi ugyanolyan kevéssé tu­dunk igazán emberek lenni, mint azok ott Jézus körül. Annyira sze­retünk a magunk ura lenni, hogy nem szeretünk engedelmeskedni és szolgálni, s lázadunk az ellen, aki szolgálatot és engedelmességet köve­tel. Ezért nem tudunk igazán em­berek lenni. Természetünkké lett elferdült emberségünk élesen szem- benáll, sőt ütközik Jézus igazi em­berségével. A megoldás: a kereszt. A kereszt abban a kettős értelem­ben, hogy meg kellett halnia értünk az egyetlen igaz embernek, s ke­resztre kell feszíttetnie a mi torz emberségünknek minden önhittsé­gével. engedetlenségével és szeretet- lenségével együtt. Az a jó, hogy Jézus több mint emberségünk példaképe, hogy nem­csak emberré lett> hanem ember­telenségünket is elhordozta. S ami­kor kitombolta magét rajta a világ minden embertelensége, Ö szereti a világot, Ö emberséges. Ennyire a miénk Ö, hogy mi is egészen az övé lehessünk és egészen emberek, Prőhle Károly iratterjesztés egyházi könyvek, falitáblák, bibliajelzők Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220-278

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom