Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-04-01 / 20. szám (14. szám)

% —' EVANGÉLIKUS ÉL£T „Az egyház igaz szolgálatáért kap dicsőséget Istennél és megbecsültetési az embernél“ — mondotta beiktatásakor Boros Károly salgótarjáni lelkész Március 25-én D. dr. Vető Lajos püspök jelenlétében iktatta be Gor- tai István espereshelyettes a salgó­tarjáni gyülekezet egyhangúlag meghívott lelkészét, Boros Ká­rolyt. Az espereshelyettes 2. Tim 3, 16—4, 2. alapján a lelkészi mun­ka felelősségéről szólt: »A lelkész­nek tanítania és neveim kell gyü­lekezetét Isten szeretetére és a be­lőle fakadó új életre. Ehhez első­sorban a lelkésznek magának kell sokat tanulnia és nevelődnie a Szent­lélek által. Különösen is három könyvet kell tanulmányoznia. El kell mélyednie Isten igéjében és meg kell keresnie Isten mai üzenetét a mai gyülekezet számára. A másik könyv a gyülekezet tagjainak a szíve. A lelkésznek ismernie kell híveit, hogy helyesen vezethesse őket. Le­gyen jó ismerője az emberi életnek. A harmadik könyv a lelkipásztor szíve. Ha önmagába tekint, harcol­ni fog a bűn ellen, szelíd és lelki- ismeretes lesz munkájában« mondot­ta, majd így folytatta: »Ügy kell tanítania a lelkésznek, hogy a ke­resztyének között ne legyen széthú­zás, háborúság, közömbösség, hanem, cselekvő szeretet és az emberek fá­radozzanak a jobb jövőért, a béké­ért és segítsenek mindenütt, ahol segítségre van szükség.« Az ünnepélyes beiktatás után Bo­ros Károly lelkész prédikált Jn 13, 1—16. alapján. »Szolgálatunk tar­talma a figyelés arra a Jézus Krisz­tusra, aki a Golgotán emeltetett a világ fölé. Mit, jelent Krisztus fel­emeltetése? Azt, hogy vállalta a szolgálatot értünk, a legalacsonyab­bat is. Jézus a lábmosás története során ezt mondta: »Példát adtam nektek, hogy amit én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek«. A tanítványnak, a keresztyén ember­nek a földi életben áldozatos szere­tettel kell végeznie minden szolgála­tot a felebarátért. Az egyház boldog­sága az. hogy tudja mit cselekedett Jézus és ő is igyekszik ugyanazt cselekedni. Jézus ott szolgált, ahol a világ adott helyzetben eléje állt, ahol az embernek a legnagyobb szük­sége volt rá. Az uralkodni akaró egyház Judás bélyegét hordozza, ítéletre kerül, míg az egyház meg- diőcstilése Istennél és megbecsülte- tése az embereknél igaz szolgálata által jön létre. Isten hitünkből ismér meg bennünket, a világ szeme azon­ban a szeretetet figyeli. Ilyen szere-: tetet vár tőlünk a világ.«­Az igehirdetés után az új lelkész a gyülekezettel egj’ütt úrvacsorához járult. A szolgálatot Turcsányi Ká­roly kerületi lelkész végezte, Gartai István és Koszorús Oszkár esperes­helyettes közreműködésével. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen elsőnek D. dr. Vető Lajos püspök köszöntötte a gyüleke­zetét és az új lelkészt. »A lelkész fő­feladata az igehirdetés, mégpedig az evangélium hirdetése. Ezzel képvi­seli a hitet, a bizonyosságot, Krisz­tus keresztjének és feltámadásának erejét.« »Láttassuk meg az emberi élet nagy feladatait. Buzdítsunk mindenkit, szolgálatának teljesítésé­re. Ä lelkész mint ember közeledjék az emberekhez és legyen velük kö­zösségben minden szépért, jóért foly- tott erőfeszítésükben. Az egyház jövője a krisztusi alázatossággal vállalt szolgálatkészségben rejlik.« A püspök után a nagyszénást gyü­lekezet küldöttsége szólalt fel, amely Boros Károly lelkész előző gyüleke­zete volt, majd Koszorús Oszkár es­pereshelyettes a nyugatbékési egy­házmegye lelkészei nevében mondott köszöntést. A felszólalások kiemel­ték, hogy a két gyülekezet együtt épiti minnyájunk jövőjét, az egyik a mindennapi kenyérért való’ fára­dozásban, a másik az ipari termelés­ben. Ezután Baksa Sándor reformá­tus lelkipásztor, majd Jermendi Károly egyházközségi felügyelő szó­lalt fel. A felügyelő hangoztatta: »Az egyházközség bizalommal várja tő­led, hogy az egyháztagoknak meg­mutasd az utat a mában. Isten ál­dásával végezd a vállalt munkát és jól neveld a gyülekezetei egyház és hazaszeretetre-». Miután Boros Károly lelkész meg­köszönte az üdvözléseket, az emlé­kezetes ünnepség imádsággal és a Himnusz eléneklésével ért véget. D. dr. Vető Lajos püspök a dél­után folyamán meglátogatta a kis- terenyei, balassagyarmati és banki egyházközségeket és megbeszélést folytatott e gyülekezetek lelkészei­vel. A nyíregyházi gyülekezet nagy­temploma ma már nemcsak ottho­na a hatalmas gyülekezetnek, ha- nerh inkább középpontja. A hívők egy része ugyan szívesen kejesi fel ezt az 1784-ben épült templomot, de sokan látogatják a várost körülvevő tanyavilágban tartott istentisztele­teket is. Évtizedekkel ezelőtt az egy­házközség és nagy papjai’ nem he­lyeztek súlyt arra, hogy a gyüleke­zethez tartozó egyszerű földműves embereket is meglátogassák az evangélium és a szeretet üzeneté­vel. Kevés időt töltöttek a gyüleke­zeti tagok között s magát az egyhá­zat inkább azok a jómódúak alkot­ták. akik számára, az egyházi élet sem feladatot, sem kötelességet nem jelentett, csak társadalmi vallomást. Az egyházközség földbirtokából és házából akart megélni, nem pedig Isten kegyelméből s az egyháztagoK hitéből. Ma a templomot egyszerű dolgozó emberek töltik meg s a lelkészeknek arra kell igye­kezniük, hogy az evangélium hirdetésével építő erővé válhas­sanak mindennapi életükben. A lelkészek komoly munkával ké­szülnek az igehirdetésre és a lel­kipásztori munkára, mert az a kö­telességük, hogy ne az emberek éle­tétől idegen, valahol a fellegekben járó prédikációval terheljék őket, hanem inkább ‘ útmutatást és eligazítást adja­nak az emberek valóságos éle­tének kérdéseiben. A hit és élet egységében tartotta KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖ­VETSÉG Világszolgálat Osztályába az európai kisebbségi egyházak felé végzett munka titkáraként Mogens V. Zeuthen dán lelkészt nevezték ki. A lelkész 37 éves, Koppenhága mel­lett. Krogsbolle gyülekezetben volt lelkész. Mogens Zeuthen a titkári állásban dr. Igor Bella szlovák emig­ránst követi, aki az Egyesült Álla­mokba ment tanárnak. Mogens Zeuthen 1939-ben egyéves ösztöndíj­jal a soproni teológián tanult és be­szél magyarul. A Lutheránus Világ- szövetség sajtója hangsúlyozza ma­gyar nyelvtudását és régebbi látoga­tásokból eredő kapcsolatát a kelet­európai egyházakkal. Megjegyzik, hogy első feladatként azt a kisebb­ségi egyházi konferenciát fogja ve­zetni, amelyet Ausztriában a Semme- ringen tartanak április 23—27-én, s amelyen tizenkét európai ország ki­sebbségben levő evangélikus egyháza vesz részt. AZ ANGOL protestánsok egyik hetilapja, az Englisch Churchman foglalkozik a Magyar Bibliatanács munkájával. Ismerteti Kádár Imre református konventi főtanácsosnak, a Magyar Bibliatanács főtitkárának a Bibliatársulatok Világszövetsége hivatalos lapjában most megjelent cikkét. Kiemeli azt a megállapítását, hogy a magyar Biblia az egész ma­gyar keresztyénség ügye lett. böjti elcsendesedését a gyülekezet március 17—18-án. Szombaton este Joób Olivér lelkész hirdette az igét »Tevékeny böjt — evangélikus böjt« címen. Vasárnap a délelőtti főisten­tiszteleten Zay László, a Sajtóosz­tály ügyvivő lelkésze prédikált, majd az egyháztanács 'tartott nyilvános ülést a hívek részvételével, amelyen ugyancsak Zay László ügyvivő lel­kész adott tájékoztatást a Sajtóosz­tály munkájáról és szólt azokról a feladatokról, és helyzetről, amely­ben egyházunk szolgálatát végzi. »Az út, amely egész népünk boldög és békés jövője felé vezet, nem rö­vid vagy könnyű. Nem haladhatlak rajta olyan lélekkel, hogy »adj Uramisten, de rögtön«. Lehet, hogy sokszor áldozatokat kell hoznunk a mában, hogy a .holnap^ gyümölcster­mése gazdagabb legyen« —: mondot­ta, majd-a mezőgazda sági termelés-' ben és a paraszti életformában vég­bemenő változásokról szólt s így folytatta: »Most a tavasz elején va­KORÁLKÖNYV II. kötet, a Keresztyén Énekes­könyv Űj részének dallamai. Ara: 65.— Ft. Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, VIII., Puskin u. 13. Csekkszámlaszám: 220—278. EVANGÉLIKUS FÉLÓRA lesz a Petőfi rádióban április 1-én délelőtt fél 9 órakor. Igét hirdet: D. Dezséry László püspök. KISKÖRÖSÖN március 25-én ik­tatta be Sikter András esperes ifj. Tóth-Szöllős Mihályt, a gyülekezet eddigi segédlelkészét másodlelkészi állásába. A VASI Egyházmegye tavaszi lel­készi munkagyűlését március 21-én tartotta Szombathelyen Fülöp Dezső esperes elnöklete mellett. Előadáso­kat tartottak: Nyirő József, Szabó Lajos, Csizmazia Sándor lelkészek. Fiilöp Dezső esperes folytatólagosan ismertette a tanulmányi hét anyagát. A KISBABOT-BODONHELY-i gyülekezetben szolgált március 18-án Weltler Rezső, a győr-soproni egy­házmegye esperese. Mindkét helyen végzett igehirdetést, este pedig a szeretetvendégségen előadást tar­tott. A bodonhelyi fiókgyülekezet­ben megtekintette az épülő templo­mot. Az istentiszteletek offertóriu- ma a templömépítés célját szolgálta. ÖSAGÁRDON március 14-én az ősagárdi és felsőpetényi presbiterek részére Harmati Béla, Jurányi Ist­ván és Záborszky Csaba lelkészek tartottak előadásokat j gyünk, amikor minden ember jó ' munkájára és helytállására, min­den alkalom megragadására szükség van. Parasztságunk előtt az a fel­adat áll, hogy a mezőgazdasági ter­melést 3 százalékkal emelje. Nem kis feladat ez, de nekünk keresztyéneknek a fel­adat tartalma megadja a hozzá­való erőt s ezt így mondjuk: feiebaráti szeretet. Fel kell is­mernünk Isten indítására, hogy amiért dolgozunk, az »a mi min­dennapi kenyerünk«, A Miatyánknak ez a kérése arra tanít, hogy hittel és élettel valljuk: Isten nem az önző magány, hanem a szolgáló közösség embereivé tett bennünket. Ö ß. »mi« mindennapi kenyerünket is a mi verejtékes munkánk útján akarja felebará­tainkhoz eljuttatni«. Az egyháztanács nagy érdeklődés­sel hallgatta az egyház belső életé­nek kérdéseit s a nemzetközi hely­zetet is ismertető beszámolót, majd Joób Olivér lelkész javaslatára ha­tározatban mondta ki: helyesnek és kívánatosnak tart­ja, hogy az egyháztanácsnak le­hetőleg minden tagja az egy­házi sajtónak rendszeres olva­sója legyen. Este böjti vallásos esten vett részt a gyülekezet. Gáncs Aladár művé­szi orgonaszólója, az énekkar szín­vonalas kórusai és Megyer Lajosné zenetanár szóló éneke keretében Endre.ffy János lelkész és Zay László ügyvivő lelkész prédikált. FELSÖPETÉNYBEN március 25- én, a délelőtti istentiszteleten' Zay László, a Sajtóosztály ügyvivő lel­késze prédikált, délután pedig Vá­mos József dékáni titkár hirdette az igét. Az istentisztelet után a gyüle­kezet részvételevei a presbiterek összejövetelt tartottak, amelyen Zay László, a Sajtóosztály munkájáról, a Központi Alap előkészítéséről és egyházunk ökumenikus munkájáról, Vámos József pedig a lelkészkép­zésről adott tájékoztatást. A SZELESTEI gyülekezet három újonnan választott presbiterét: Töm- böly Dezsőt, Tóth Gyulát és Né­meth Lászlót, március 11-én iktatta be Fülöp Dezső, a vasi egyházme­gye esperese. KEMENESHÖGYÉSZEN és a hoz­zátartozó magyargencsi filiában már­cius 18-án, általános vizsgálatot tar­tott Halász Béla, a veszprémi egy­házmegye esperese. Mindkét helyen igehirdetéssel szolgált és megbeszé­lést folytatott a presbiterekkel. A RÄKOSSZENTMIHÄLY-SAS- HALMI egyházközség március 18-án a délutáni szeretetvendégség kereté­ben köszöntötte Dinkgrcve Dezső egyházközségi felügyelőt, aki har­minc év óta tölt be vezető tisztet az egyházközségben.­családi hírek Bauer Andrásnak, a hegyeshalmi egyházközség egyházfiának és fele­ségének fiúgyermeke született. — Özv. Bauer Andrásné, a hegyeshalmi egyházközség volt egyházfiának özve­gye, 75 éves korában elhunyt. A gyülekezet nagy részvéte mellett te­mették el március 18-án, — Bartos Márton, az irsai egyházközség pres­bitere 65 éves korában váratlanul elhunyt. Benne az egyházközség két évtizeden át buzgón és nagy áldozat- készséggel munkálkodó egyháztaná­csosát veszítette el. Temetésén Válint János esperes hirdette az igét. — Vásárolnék: Soltész—Szinyei: Görög- magyar szótárt, Dóczl, vagy Ataywald-fele Görög nyelvtant, Bunyan: Zarándok űtjá-t és Oravala: Parasztpróféta című könyveket. Cím: Tóth Lajos, Bp., X., Cserkesz u. 19. f. 1. — Egyházfi vagy pénzbeszedö állást kere­sek vidéki, egyházközségben. Zurányi Berta, Albertirsa, Pesti út 109. Az Egyházak Viiágtanácsa társfőtitkára Budapesten R. Bilheimer. az Egyházak Világ- tanácsának , társfőtitkára március 21-én Budapestre érkezett és az Egy­házak Világtanácsa Központi Bifcott- sága nyári magyarországi ülésének előkészítésével kapcsolatban három napot töltött hazánkban. A társ­főtitkár látogatást tett D. dr. Vető Lajos püspöknél, a Magyar ökume­nikus Tanács alelnökénél. Megbeszé­lést folytatott a Központi Bizottság ülését előkészítő szervező bizottság­gal. Március 22-én Mátraházára uta­zott, ahol meglátogatta D. Bereczky Albert református püspököt, a-Ma­gyar i ökumenikus Tanács elnökét, március 23-án pedig a magyar öku­menikus tanulmányi bizottság ülé­sén vett részt. A felebaráti szeretet ad erőt mindennapi feladataink elvégzéséhez AMindnyájan megrendülve értesültünk az 1 ” árvízről. Elkeseredve gondoltunk arra, hogy előbb földrengés látogatta meg a ma­gyar Duna partvidékét, mast pedig ránkzú­dult kélemeletnyi magasságban a folyam meg­duzzadt vize, mint egy jeges szökőár. Egy téli reggelen megingott a ház, amelyben lakunk. Mindössze csupán egy villany-ütés volt, de Budapesttől délre házak omlottak össze ettől az ütéstől. Most a Duna bősz haraggal végig- ömlött falvakon, szántókon, utakon, erdőkön s tönkretette, amit ott talált. Jaj, nagy fáj­dalom mindenkinek, aki e megpróbált nem­zethez- tartozik, az a 70 kilométeres szakasz, ahol a Duna tengerré válva rombolt e ször­nyű tél végén, kegyetlen hidegben, irgalmat­lan szélben, Ügy éreztük, mintha testünk egy része megbénult volna, lábunk törését észlel­tük a hírek nyomán. S a pesti áradatot lát­ván, szívünk lefutott az Alföldre. Mi lesz ott, ahol vastág jégpáncél borítja a Dunát? Ha ez a roppant víz odahúzódik? Az lett, amiről immár tudunk. Szekszárd, Mohács, Paks, Baja, Dunaegyháza, Harta... olvasom o szív­szorító jelentéseket, lelkipásztoraink leveleit a vész színhelyéről. Mohácsra új Mohácsot hozott nekünk védhetetleniil a Duna, ezen a déli tájon, ahol nincs mellékfolyója, mely fel- ■jakasztaná a jeget s ahol a víz mélyebben fagy meg, néhol fenékig is, mint bárhol másutt, mert ilyen a síkság éghajlata. Van a pusztításnak egy mellékhajtása, amely a mostani árvízzel is együtt látható: az emberi együttérzés és segítés 'megnyilvánulása. Mint a rőt fáklyafény, amelynél éjszaka ho­mokzsákot homokzsákra raktak á gáta­kon, oly gyorsan lobbant fel az emberi szí­vekben á szeretet. A jelentések szomorú ré­tegére úgy borul rá a jóhír, mint egy új épü­let, az ápHz féké? t°rn1ja. De ez a torony nem jégből képződött, hanem emberi kezekből. Büszke szívvel olvassuk az adatokat, a 'neve­ket,, a tényeket. Még csak az imént olvastuk, hogyan merítették meg a Mohács-sziget lakóit AZ AR VÍZ s hogyan maradt olt úszó jégtáblák alatt a nagy sziget s hogyan pusztult oda néhány ember, sok ház és a gemenci erdő vadja, s már ott a zsongitó új hír: vonul vissza a víz a folyam medrébe, fölemelkednek a házak, újból füstöl a kémény, országos adakozás van s az árvízlcárosultakat magához öleli a közeli s távoli vidék. Az árvízből újra felemelkedik Mohács és vidéke. Győzni fog az ember az elemeken, legyőzi a Dunát is. Ezt szeretnénk mindnyájan: legyőzni a Dunát s minden olyan bajt, mely feleslegesen látogatja népünket. A jégtorlaszokra dobott bombák robbanása, a kompok, és csónakok ember-és jószág-mentő sürgése-forgása, a hon­védek, vasutasok, kubikusok, hordélyosok s a lakosság megfeszített gátépítő munkája és mentése láttán eszünkbe jut, hogy ezt a mun­kát rendszeresen, tervszerűen s előre kell el­végeznie a nemzetnek Dunánkon és minden folyónk mentén. Az országvédelem nem a ve­szély rendkívüli áldozatokat kívánó napjaira való, hanem elosztva: évek és nemzedékek munkája. Nem fáklyafényszerüen, lobbanás- formán, hanem megfontolt pontossággal kell építenünk gátakat s védelmet minden magyar családnak, minden falunak. Van erő, van kész­ség, van hősi szeretet s férfias virtus e nem­zetben. örömmel halljuk a kormányéinak csornai szavait: »A kormány a szigetközi ár­víz után levonta azt a tanulságot, hogy az eddi­gieknél nagyobb eszközöket kell az árvízve­szély elhárítására fordítani. így már az elmúlt évben sokmilliós költséggel megerősítettük a Duna északi szakaszának gátjait. Ez nagy­mértékben elősegítette, hogy Szigetközben — az 1954. évinél nagyobb víznyomás ellenére is sikerült a gátak átszakadását elkerülni. A déli árvíz dzt a tanulságot jelenti számunkra, hogy még nagyobb összegeket kell a gátak erősítésére, az árvízvédelemre fordítani.» Ez közművelődésünk legfontosabb feladata. Az árvíz nem korlátozódik csupán erre a tél­végi rendkívüli esetre, ajöhet bármikor újból, akár most is, ha a rendkívüli hóesések hava megolvad a hegyekben s lezúdul majd megint hazánkon kívül s iderohan, lelassul a síkon s elárasztja a mi földeinket. Nekünk az árvízre fel Ikell készülnünk, akár a japánoknak a földrengésre és tájfunra. A küzdelem évszá­zadok óta tart a Duna mentén a Duna ellen s igaz, hogy egyre inkább az ember győz az elemeniúm felett. De az idei árvíz is vilá­gosan magyarázza, hogy a legkisebb áldozat is felesleges, ha van mód föld és ember bizto­sítására. S van rá mód. Nekünk a Dunával és mellékfolyóival oktatásszerűen kellene fog­lalkoznunk. S ami műszaki tudás és értelem manapság az ország új iskolai és népnevelő hálózatán felhalmozódik, célirányosan halmo­zódjék fel s fegyverré váljon, gáttá és meg-r kötő sánccá a Duna mentén. Ha most közművelődésünk elért és még el­érhető eredményeire gondolunk, egy szívvel- lélekkel óhajtjuk, hogy ez a ■művelődés magas színvonalú, szakszerű és biztos értékű legyen.1 A mi népünk csak teljes műveltséggel képes a nehezen megépített s könyörtelen sorscsa­pások közepette is megtartott létét-tulajdonát tovább építeni. Másfél századdal ezelőtt Széchenyi István egész létünket átformáló reformokra gondolva: folyószabályozást, híd­építést, útépítést sürgetett s valósított meg. A nemzet múltján és jövőjén tűnő évek a »nevezetes építményekre« mutatott, melyeket nem enyészt el az idő, melyek »századakon hatnak keresztüli s ném fellegvárak és mo­csárvárak, hanem műszaki teljesítmények. Ne­hogy a hon vizei korlátlan dühökben mindig elöntsék az ország legtermékenyebb vidékit s a? örök posványok méreglehelő kint és ha­lált szüljenek« — írja a Világ-ban. Egy nemzetet nem száma, hanem jelleme és teljesítményei határoznak meg. Jellemünk s teljesítményeink nemcsak állapotot jelente­nek, hanem feladatot is. Tehát nemcsak az a magyar, ami létezik, hanem az, aminek len­nie kell. A segítés és szeretet hősi erőfeszíté­sei, amiről az árvízi beszámolók szóinak, nem néhány város és községt lakóinak jellemét je­lentik csupán, hanem példát az egész nemzet­nek a kötelességre. E nemzet súlya ma éppen jellemén és műveltségi erején van. Tehát köz- művelődésünknek itt kell hatnia, itt kell ki­töltenie a régi s új medreket. Mindnyájunk­nak mentői teljesebben c mentői őszintébben fel kell emelkednünk nemzeti alkotóinkhoz, nemzeti műveltségünkhöz és a korszerű tú- (lományhnz. Akár irodalomról, akár muzsi­káról, akár képzőművészetről, akár műszaki s szellemi ismeretekről van szó. A nép sza­badsága gyakorlatban e vonatkozásban azt jelenti, hogy élhet mindavval, amit ma az is­kolák s népnevelés egész skáláján felvehet. Nem szabad megelégednünk avval, hogy száz­ezres olvasó tábora van a magyar irodalmi al­kotásnak s ezernyi hallgatója a magyar zene­költészetnek. Följebb, egyre följebb kell lép­nünk nagy alkotóinkhoz. Illyés Gyula jól mondja Bartók Béláról írt költeményében: To megbecsülsz azzal, hogy fölfeded, ml neked fölfedetett, a jót, a rosszat, az erényt, a bűnt . te bennünket növesztel, azzal, hogy mint egyenlőkkel beszélsz velünk. n; 1 Egyenlővé kell válnunk a magyaj művelt­ség lényegének megértésében és ismeretében, eggyé kell kalapálódnunk abban, ami jellem- formáló, szabadító s építő érték. Nem enged­hetjük meg, hogy a nemzeti műveltség kérdé- ' sében bizonytalanság és közömbösség ural­kodjék, akár egy községben is. A műszaki is­meretek% küszöböljék ki a lehetőségek ha­táráig az árvizeket, a szellemi kultúra isme­rete és szeretete teljesebbé, biztosabbá képezi a lelkeket, megszépíti a hasát. Szalatnai Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom