Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-04-01 / 20. szám (14. szám)
% —' EVANGÉLIKUS ÉL£T „Az egyház igaz szolgálatáért kap dicsőséget Istennél és megbecsültetési az embernél“ — mondotta beiktatásakor Boros Károly salgótarjáni lelkész Március 25-én D. dr. Vető Lajos püspök jelenlétében iktatta be Gor- tai István espereshelyettes a salgótarjáni gyülekezet egyhangúlag meghívott lelkészét, Boros Károlyt. Az espereshelyettes 2. Tim 3, 16—4, 2. alapján a lelkészi munka felelősségéről szólt: »A lelkésznek tanítania és neveim kell gyülekezetét Isten szeretetére és a belőle fakadó új életre. Ehhez elsősorban a lelkésznek magának kell sokat tanulnia és nevelődnie a Szentlélek által. Különösen is három könyvet kell tanulmányoznia. El kell mélyednie Isten igéjében és meg kell keresnie Isten mai üzenetét a mai gyülekezet számára. A másik könyv a gyülekezet tagjainak a szíve. A lelkésznek ismernie kell híveit, hogy helyesen vezethesse őket. Legyen jó ismerője az emberi életnek. A harmadik könyv a lelkipásztor szíve. Ha önmagába tekint, harcolni fog a bűn ellen, szelíd és lelki- ismeretes lesz munkájában« mondotta, majd így folytatta: »Ügy kell tanítania a lelkésznek, hogy a keresztyének között ne legyen széthúzás, háborúság, közömbösség, hanem, cselekvő szeretet és az emberek fáradozzanak a jobb jövőért, a békéért és segítsenek mindenütt, ahol segítségre van szükség.« Az ünnepélyes beiktatás után Boros Károly lelkész prédikált Jn 13, 1—16. alapján. »Szolgálatunk tartalma a figyelés arra a Jézus Krisztusra, aki a Golgotán emeltetett a világ fölé. Mit, jelent Krisztus felemeltetése? Azt, hogy vállalta a szolgálatot értünk, a legalacsonyabbat is. Jézus a lábmosás története során ezt mondta: »Példát adtam nektek, hogy amit én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek«. A tanítványnak, a keresztyén embernek a földi életben áldozatos szeretettel kell végeznie minden szolgálatot a felebarátért. Az egyház boldogsága az. hogy tudja mit cselekedett Jézus és ő is igyekszik ugyanazt cselekedni. Jézus ott szolgált, ahol a világ adott helyzetben eléje állt, ahol az embernek a legnagyobb szüksége volt rá. Az uralkodni akaró egyház Judás bélyegét hordozza, ítéletre kerül, míg az egyház meg- diőcstilése Istennél és megbecsülte- tése az embereknél igaz szolgálata által jön létre. Isten hitünkből ismér meg bennünket, a világ szeme azonban a szeretetet figyeli. Ilyen szere-: tetet vár tőlünk a világ.«Az igehirdetés után az új lelkész a gyülekezettel egj’ütt úrvacsorához járult. A szolgálatot Turcsányi Károly kerületi lelkész végezte, Gartai István és Koszorús Oszkár espereshelyettes közreműködésével. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen elsőnek D. dr. Vető Lajos püspök köszöntötte a gyülekezetét és az új lelkészt. »A lelkész főfeladata az igehirdetés, mégpedig az evangélium hirdetése. Ezzel képviseli a hitet, a bizonyosságot, Krisztus keresztjének és feltámadásának erejét.« »Láttassuk meg az emberi élet nagy feladatait. Buzdítsunk mindenkit, szolgálatának teljesítésére. Ä lelkész mint ember közeledjék az emberekhez és legyen velük közösségben minden szépért, jóért foly- tott erőfeszítésükben. Az egyház jövője a krisztusi alázatossággal vállalt szolgálatkészségben rejlik.« A püspök után a nagyszénást gyülekezet küldöttsége szólalt fel, amely Boros Károly lelkész előző gyülekezete volt, majd Koszorús Oszkár espereshelyettes a nyugatbékési egyházmegye lelkészei nevében mondott köszöntést. A felszólalások kiemelték, hogy a két gyülekezet együtt épiti minnyájunk jövőjét, az egyik a mindennapi kenyérért való’ fáradozásban, a másik az ipari termelésben. Ezután Baksa Sándor református lelkipásztor, majd Jermendi Károly egyházközségi felügyelő szólalt fel. A felügyelő hangoztatta: »Az egyházközség bizalommal várja tőled, hogy az egyháztagoknak megmutasd az utat a mában. Isten áldásával végezd a vállalt munkát és jól neveld a gyülekezetei egyház és hazaszeretetre-». Miután Boros Károly lelkész megköszönte az üdvözléseket, az emlékezetes ünnepség imádsággal és a Himnusz eléneklésével ért véget. D. dr. Vető Lajos püspök a délután folyamán meglátogatta a kis- terenyei, balassagyarmati és banki egyházközségeket és megbeszélést folytatott e gyülekezetek lelkészeivel. A nyíregyházi gyülekezet nagytemploma ma már nemcsak otthona a hatalmas gyülekezetnek, ha- nerh inkább középpontja. A hívők egy része ugyan szívesen kejesi fel ezt az 1784-ben épült templomot, de sokan látogatják a várost körülvevő tanyavilágban tartott istentiszteleteket is. Évtizedekkel ezelőtt az egyházközség és nagy papjai’ nem helyeztek súlyt arra, hogy a gyülekezethez tartozó egyszerű földműves embereket is meglátogassák az evangélium és a szeretet üzenetével. Kevés időt töltöttek a gyülekezeti tagok között s magát az egyházat inkább azok a jómódúak alkották. akik számára, az egyházi élet sem feladatot, sem kötelességet nem jelentett, csak társadalmi vallomást. Az egyházközség földbirtokából és házából akart megélni, nem pedig Isten kegyelméből s az egyháztagoK hitéből. Ma a templomot egyszerű dolgozó emberek töltik meg s a lelkészeknek arra kell igyekezniük, hogy az evangélium hirdetésével építő erővé válhassanak mindennapi életükben. A lelkészek komoly munkával készülnek az igehirdetésre és a lelkipásztori munkára, mert az a kötelességük, hogy ne az emberek életétől idegen, valahol a fellegekben járó prédikációval terheljék őket, hanem inkább ‘ útmutatást és eligazítást adjanak az emberek valóságos életének kérdéseiben. A hit és élet egységében tartotta KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG Világszolgálat Osztályába az európai kisebbségi egyházak felé végzett munka titkáraként Mogens V. Zeuthen dán lelkészt nevezték ki. A lelkész 37 éves, Koppenhága mellett. Krogsbolle gyülekezetben volt lelkész. Mogens Zeuthen a titkári állásban dr. Igor Bella szlovák emigránst követi, aki az Egyesült Államokba ment tanárnak. Mogens Zeuthen 1939-ben egyéves ösztöndíjjal a soproni teológián tanult és beszél magyarul. A Lutheránus Világ- szövetség sajtója hangsúlyozza magyar nyelvtudását és régebbi látogatásokból eredő kapcsolatát a keleteurópai egyházakkal. Megjegyzik, hogy első feladatként azt a kisebbségi egyházi konferenciát fogja vezetni, amelyet Ausztriában a Semme- ringen tartanak április 23—27-én, s amelyen tizenkét európai ország kisebbségben levő evangélikus egyháza vesz részt. AZ ANGOL protestánsok egyik hetilapja, az Englisch Churchman foglalkozik a Magyar Bibliatanács munkájával. Ismerteti Kádár Imre református konventi főtanácsosnak, a Magyar Bibliatanács főtitkárának a Bibliatársulatok Világszövetsége hivatalos lapjában most megjelent cikkét. Kiemeli azt a megállapítását, hogy a magyar Biblia az egész magyar keresztyénség ügye lett. böjti elcsendesedését a gyülekezet március 17—18-án. Szombaton este Joób Olivér lelkész hirdette az igét »Tevékeny böjt — evangélikus böjt« címen. Vasárnap a délelőtti főistentiszteleten Zay László, a Sajtóosztály ügyvivő lelkésze prédikált, majd az egyháztanács 'tartott nyilvános ülést a hívek részvételével, amelyen ugyancsak Zay László ügyvivő lelkész adott tájékoztatást a Sajtóosztály munkájáról és szólt azokról a feladatokról, és helyzetről, amelyben egyházunk szolgálatát végzi. »Az út, amely egész népünk boldög és békés jövője felé vezet, nem rövid vagy könnyű. Nem haladhatlak rajta olyan lélekkel, hogy »adj Uramisten, de rögtön«. Lehet, hogy sokszor áldozatokat kell hoznunk a mában, hogy a .holnap^ gyümölcstermése gazdagabb legyen« —: mondotta, majd-a mezőgazda sági termelés-' ben és a paraszti életformában végbemenő változásokról szólt s így folytatta: »Most a tavasz elején vaKORÁLKÖNYV II. kötet, a Keresztyén Énekeskönyv Űj részének dallamai. Ara: 65.— Ft. Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, VIII., Puskin u. 13. Csekkszámlaszám: 220—278. EVANGÉLIKUS FÉLÓRA lesz a Petőfi rádióban április 1-én délelőtt fél 9 órakor. Igét hirdet: D. Dezséry László püspök. KISKÖRÖSÖN március 25-én iktatta be Sikter András esperes ifj. Tóth-Szöllős Mihályt, a gyülekezet eddigi segédlelkészét másodlelkészi állásába. A VASI Egyházmegye tavaszi lelkészi munkagyűlését március 21-én tartotta Szombathelyen Fülöp Dezső esperes elnöklete mellett. Előadásokat tartottak: Nyirő József, Szabó Lajos, Csizmazia Sándor lelkészek. Fiilöp Dezső esperes folytatólagosan ismertette a tanulmányi hét anyagát. A KISBABOT-BODONHELY-i gyülekezetben szolgált március 18-án Weltler Rezső, a győr-soproni egyházmegye esperese. Mindkét helyen végzett igehirdetést, este pedig a szeretetvendégségen előadást tartott. A bodonhelyi fiókgyülekezetben megtekintette az épülő templomot. Az istentiszteletek offertóriu- ma a templömépítés célját szolgálta. ÖSAGÁRDON március 14-én az ősagárdi és felsőpetényi presbiterek részére Harmati Béla, Jurányi István és Záborszky Csaba lelkészek tartottak előadásokat j gyünk, amikor minden ember jó ' munkájára és helytállására, minden alkalom megragadására szükség van. Parasztságunk előtt az a feladat áll, hogy a mezőgazdasági termelést 3 százalékkal emelje. Nem kis feladat ez, de nekünk keresztyéneknek a feladat tartalma megadja a hozzávaló erőt s ezt így mondjuk: feiebaráti szeretet. Fel kell ismernünk Isten indítására, hogy amiért dolgozunk, az »a mi mindennapi kenyerünk«, A Miatyánknak ez a kérése arra tanít, hogy hittel és élettel valljuk: Isten nem az önző magány, hanem a szolgáló közösség embereivé tett bennünket. Ö ß. »mi« mindennapi kenyerünket is a mi verejtékes munkánk útján akarja felebarátainkhoz eljuttatni«. Az egyháztanács nagy érdeklődéssel hallgatta az egyház belső életének kérdéseit s a nemzetközi helyzetet is ismertető beszámolót, majd Joób Olivér lelkész javaslatára határozatban mondta ki: helyesnek és kívánatosnak tartja, hogy az egyháztanácsnak lehetőleg minden tagja az egyházi sajtónak rendszeres olvasója legyen. Este böjti vallásos esten vett részt a gyülekezet. Gáncs Aladár művészi orgonaszólója, az énekkar színvonalas kórusai és Megyer Lajosné zenetanár szóló éneke keretében Endre.ffy János lelkész és Zay László ügyvivő lelkész prédikált. FELSÖPETÉNYBEN március 25- én, a délelőtti istentiszteleten' Zay László, a Sajtóosztály ügyvivő lelkésze prédikált, délután pedig Vámos József dékáni titkár hirdette az igét. Az istentisztelet után a gyülekezet részvételevei a presbiterek összejövetelt tartottak, amelyen Zay László, a Sajtóosztály munkájáról, a Központi Alap előkészítéséről és egyházunk ökumenikus munkájáról, Vámos József pedig a lelkészképzésről adott tájékoztatást. A SZELESTEI gyülekezet három újonnan választott presbiterét: Töm- böly Dezsőt, Tóth Gyulát és Németh Lászlót, március 11-én iktatta be Fülöp Dezső, a vasi egyházmegye esperese. KEMENESHÖGYÉSZEN és a hozzátartozó magyargencsi filiában március 18-án, általános vizsgálatot tartott Halász Béla, a veszprémi egyházmegye esperese. Mindkét helyen igehirdetéssel szolgált és megbeszélést folytatott a presbiterekkel. A RÄKOSSZENTMIHÄLY-SAS- HALMI egyházközség március 18-án a délutáni szeretetvendégség keretében köszöntötte Dinkgrcve Dezső egyházközségi felügyelőt, aki harminc év óta tölt be vezető tisztet az egyházközségben.családi hírek Bauer Andrásnak, a hegyeshalmi egyházközség egyházfiának és feleségének fiúgyermeke született. — Özv. Bauer Andrásné, a hegyeshalmi egyházközség volt egyházfiának özvegye, 75 éves korában elhunyt. A gyülekezet nagy részvéte mellett temették el március 18-án, — Bartos Márton, az irsai egyházközség presbitere 65 éves korában váratlanul elhunyt. Benne az egyházközség két évtizeden át buzgón és nagy áldozat- készséggel munkálkodó egyháztanácsosát veszítette el. Temetésén Válint János esperes hirdette az igét. — Vásárolnék: Soltész—Szinyei: Görög- magyar szótárt, Dóczl, vagy Ataywald-fele Görög nyelvtant, Bunyan: Zarándok űtjá-t és Oravala: Parasztpróféta című könyveket. Cím: Tóth Lajos, Bp., X., Cserkesz u. 19. f. 1. — Egyházfi vagy pénzbeszedö állást keresek vidéki, egyházközségben. Zurányi Berta, Albertirsa, Pesti út 109. Az Egyházak Viiágtanácsa társfőtitkára Budapesten R. Bilheimer. az Egyházak Világ- tanácsának , társfőtitkára március 21-én Budapestre érkezett és az Egyházak Világtanácsa Központi Bifcott- sága nyári magyarországi ülésének előkészítésével kapcsolatban három napot töltött hazánkban. A társfőtitkár látogatást tett D. dr. Vető Lajos püspöknél, a Magyar ökumenikus Tanács alelnökénél. Megbeszélést folytatott a Központi Bizottság ülését előkészítő szervező bizottsággal. Március 22-én Mátraházára utazott, ahol meglátogatta D. Bereczky Albert református püspököt, a-Magyar i ökumenikus Tanács elnökét, március 23-án pedig a magyar ökumenikus tanulmányi bizottság ülésén vett részt. A felebaráti szeretet ad erőt mindennapi feladataink elvégzéséhez AMindnyájan megrendülve értesültünk az 1 ” árvízről. Elkeseredve gondoltunk arra, hogy előbb földrengés látogatta meg a magyar Duna partvidékét, mast pedig ránkzúdult kélemeletnyi magasságban a folyam megduzzadt vize, mint egy jeges szökőár. Egy téli reggelen megingott a ház, amelyben lakunk. Mindössze csupán egy villany-ütés volt, de Budapesttől délre házak omlottak össze ettől az ütéstől. Most a Duna bősz haraggal végig- ömlött falvakon, szántókon, utakon, erdőkön s tönkretette, amit ott talált. Jaj, nagy fájdalom mindenkinek, aki e megpróbált nemzethez- tartozik, az a 70 kilométeres szakasz, ahol a Duna tengerré válva rombolt e szörnyű tél végén, kegyetlen hidegben, irgalmatlan szélben, Ügy éreztük, mintha testünk egy része megbénult volna, lábunk törését észleltük a hírek nyomán. S a pesti áradatot látván, szívünk lefutott az Alföldre. Mi lesz ott, ahol vastág jégpáncél borítja a Dunát? Ha ez a roppant víz odahúzódik? Az lett, amiről immár tudunk. Szekszárd, Mohács, Paks, Baja, Dunaegyháza, Harta... olvasom o szívszorító jelentéseket, lelkipásztoraink leveleit a vész színhelyéről. Mohácsra új Mohácsot hozott nekünk védhetetleniil a Duna, ezen a déli tájon, ahol nincs mellékfolyója, mely fel- ■jakasztaná a jeget s ahol a víz mélyebben fagy meg, néhol fenékig is, mint bárhol másutt, mert ilyen a síkság éghajlata. Van a pusztításnak egy mellékhajtása, amely a mostani árvízzel is együtt látható: az emberi együttérzés és segítés 'megnyilvánulása. Mint a rőt fáklyafény, amelynél éjszaka homokzsákot homokzsákra raktak á gátakon, oly gyorsan lobbant fel az emberi szívekben á szeretet. A jelentések szomorú rétegére úgy borul rá a jóhír, mint egy új épület, az ápHz féké? t°rn1ja. De ez a torony nem jégből képződött, hanem emberi kezekből. Büszke szívvel olvassuk az adatokat, a 'neveket,, a tényeket. Még csak az imént olvastuk, hogyan merítették meg a Mohács-sziget lakóit AZ AR VÍZ s hogyan maradt olt úszó jégtáblák alatt a nagy sziget s hogyan pusztult oda néhány ember, sok ház és a gemenci erdő vadja, s már ott a zsongitó új hír: vonul vissza a víz a folyam medrébe, fölemelkednek a házak, újból füstöl a kémény, országos adakozás van s az árvízlcárosultakat magához öleli a közeli s távoli vidék. Az árvízből újra felemelkedik Mohács és vidéke. Győzni fog az ember az elemeken, legyőzi a Dunát is. Ezt szeretnénk mindnyájan: legyőzni a Dunát s minden olyan bajt, mely feleslegesen látogatja népünket. A jégtorlaszokra dobott bombák robbanása, a kompok, és csónakok ember-és jószág-mentő sürgése-forgása, a honvédek, vasutasok, kubikusok, hordélyosok s a lakosság megfeszített gátépítő munkája és mentése láttán eszünkbe jut, hogy ezt a munkát rendszeresen, tervszerűen s előre kell elvégeznie a nemzetnek Dunánkon és minden folyónk mentén. Az országvédelem nem a veszély rendkívüli áldozatokat kívánó napjaira való, hanem elosztva: évek és nemzedékek munkája. Nem fáklyafényszerüen, lobbanás- formán, hanem megfontolt pontossággal kell építenünk gátakat s védelmet minden magyar családnak, minden falunak. Van erő, van készség, van hősi szeretet s férfias virtus e nemzetben. örömmel halljuk a kormányéinak csornai szavait: »A kormány a szigetközi árvíz után levonta azt a tanulságot, hogy az eddigieknél nagyobb eszközöket kell az árvízveszély elhárítására fordítani. így már az elmúlt évben sokmilliós költséggel megerősítettük a Duna északi szakaszának gátjait. Ez nagymértékben elősegítette, hogy Szigetközben — az 1954. évinél nagyobb víznyomás ellenére is sikerült a gátak átszakadását elkerülni. A déli árvíz dzt a tanulságot jelenti számunkra, hogy még nagyobb összegeket kell a gátak erősítésére, az árvízvédelemre fordítani.» Ez közművelődésünk legfontosabb feladata. Az árvíz nem korlátozódik csupán erre a télvégi rendkívüli esetre, ajöhet bármikor újból, akár most is, ha a rendkívüli hóesések hava megolvad a hegyekben s lezúdul majd megint hazánkon kívül s iderohan, lelassul a síkon s elárasztja a mi földeinket. Nekünk az árvízre fel Ikell készülnünk, akár a japánoknak a földrengésre és tájfunra. A küzdelem évszázadok óta tart a Duna mentén a Duna ellen s igaz, hogy egyre inkább az ember győz az elemeniúm felett. De az idei árvíz is világosan magyarázza, hogy a legkisebb áldozat is felesleges, ha van mód föld és ember biztosítására. S van rá mód. Nekünk a Dunával és mellékfolyóival oktatásszerűen kellene foglalkoznunk. S ami műszaki tudás és értelem manapság az ország új iskolai és népnevelő hálózatán felhalmozódik, célirányosan halmozódjék fel s fegyverré váljon, gáttá és meg-r kötő sánccá a Duna mentén. Ha most közművelődésünk elért és még elérhető eredményeire gondolunk, egy szívvel- lélekkel óhajtjuk, hogy ez a ■művelődés magas színvonalú, szakszerű és biztos értékű legyen.1 A mi népünk csak teljes műveltséggel képes a nehezen megépített s könyörtelen sorscsapások közepette is megtartott létét-tulajdonát tovább építeni. Másfél századdal ezelőtt Széchenyi István egész létünket átformáló reformokra gondolva: folyószabályozást, hídépítést, útépítést sürgetett s valósított meg. A nemzet múltján és jövőjén tűnő évek a »nevezetes építményekre« mutatott, melyeket nem enyészt el az idő, melyek »századakon hatnak keresztüli s ném fellegvárak és mocsárvárak, hanem műszaki teljesítmények. Nehogy a hon vizei korlátlan dühökben mindig elöntsék az ország legtermékenyebb vidékit s a? örök posványok méreglehelő kint és halált szüljenek« — írja a Világ-ban. Egy nemzetet nem száma, hanem jelleme és teljesítményei határoznak meg. Jellemünk s teljesítményeink nemcsak állapotot jelentenek, hanem feladatot is. Tehát nemcsak az a magyar, ami létezik, hanem az, aminek lennie kell. A segítés és szeretet hősi erőfeszítései, amiről az árvízi beszámolók szóinak, nem néhány város és községt lakóinak jellemét jelentik csupán, hanem példát az egész nemzetnek a kötelességre. E nemzet súlya ma éppen jellemén és műveltségi erején van. Tehát köz- művelődésünknek itt kell hatnia, itt kell kitöltenie a régi s új medreket. Mindnyájunknak mentői teljesebben c mentői őszintébben fel kell emelkednünk nemzeti alkotóinkhoz, nemzeti műveltségünkhöz és a korszerű tú- (lományhnz. Akár irodalomról, akár muzsikáról, akár képzőművészetről, akár műszaki s szellemi ismeretekről van szó. A nép szabadsága gyakorlatban e vonatkozásban azt jelenti, hogy élhet mindavval, amit ma az iskolák s népnevelés egész skáláján felvehet. Nem szabad megelégednünk avval, hogy százezres olvasó tábora van a magyar irodalmi alkotásnak s ezernyi hallgatója a magyar zeneköltészetnek. Följebb, egyre följebb kell lépnünk nagy alkotóinkhoz. Illyés Gyula jól mondja Bartók Béláról írt költeményében: To megbecsülsz azzal, hogy fölfeded, ml neked fölfedetett, a jót, a rosszat, az erényt, a bűnt . te bennünket növesztel, azzal, hogy mint egyenlőkkel beszélsz velünk. n; 1 Egyenlővé kell válnunk a magyaj műveltség lényegének megértésében és ismeretében, eggyé kell kalapálódnunk abban, ami jellem- formáló, szabadító s építő érték. Nem engedhetjük meg, hogy a nemzeti műveltség kérdé- ' sében bizonytalanság és közömbösség uralkodjék, akár egy községben is. A műszaki ismeretek% küszöböljék ki a lehetőségek határáig az árvizeket, a szellemi kultúra ismerete és szeretete teljesebbé, biztosabbá képezi a lelkeket, megszépíti a hasát. Szalatnai Rezső