Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-02-19 / 8. szám

EVANGÉLIKUS ELET

Az Új Énekeskönyv imádságos részéröl

MINDEN KERESZTYEN EMÖER otthonában meg kell lennie és kezében kell lennie a Szentírásnak, énekeskönyvnek, imádságos könyvnek és Kiskáténak. Isten igéjének tanulása, a szív szavának énekben való elmondása, az Istenhez való gyermeki beszélgetés és hitünk-életünk summájának ismerete nélkül nincs keresztyén élet. Ahol a fül süket az ige szavára, ahol a szív mélye bezárkózik Istene előtt, ahol némán marad az ajak és ahol nem tudjuk kiben hiszünk, ott megszűnik a ke- resztyénség.

AZ ÜJ ENEKESKONYVBEN keresztyén otthonunk egyszerre három kincset kap: az éneket, az imádságot és a kátét. Csonka az énekeskönyv imádságok nélkül, azért imádságos rész mindig szükségképpen csatlakozik az énekeskönyvhöz. Nemcsak énekben, szóban is el kell mondanunk Isten felé kérésünket, hálánkat, bünbánatunkat és dicsőítésünket. Szóban is fel kell tárnunk szívünket Isten színe előtt. Ebben vezet minket kézenfogva az imádságos Vend. A jó énekeskönyv jó imádságos renddel mindenkor őrizője volt az egyház helyes hitének és tanításának.

AZ ÜJ IMÁDSÁGOS RÉSZBEN rendkívül ügyesen van megoldva a Szentírás igéinek, a Kiskáté tanításának és az imádságoknak egységes renddé egybefogása. Eddigi énekeskönyveinktől eltérően nem csupán egymás után közölt imádságokból all, hanem az igének, tanításnak és imádságoknak egységes szép rendjét alkotja, figyelmeztetve arra, hogy ez a három szükségképpen összetartozik. Egymásból fakad és egymásra utal. Valóban segítő kézzé válik a keresztyén életben járáshoz. Szerkesztője is ennek szánta, amikor sok tusakodás között bővítgette ügy, hogy végül 104 oldalas keresztyén élet-renddé alakult, melyben helyet talál keresztyén hitünk és életünk minden fontos alkalma.

EBBEN AZ IMÁDSÁGOS RENDBEN mindig az írás és hitvallási irataink, főleg a Kis- és Nagykáté vezetnek el az imádsághoz. Mindjárt az első részben az istentiszteletről az írás és Luther tanítása hangzik és vezet el a közölt imádságokhoz, majd vissza újra az igéhez, amikor elénk adja a vasárnapi és ünnepi szentleckék óegyházi rendjét. Utána a keresztiig, a keresztyén élet kezdetének szentsége áll előttünk, figyelmeztetve és emlékeztetve arra, hogyan és hol ajándékozta nekünk Isten bűneink bocsánatát, az ördögtől és haláltól való szabadulást és az üdvösséget. Jó, hogy emlékeztet a rend minket Istennek erre a nagy cselekedetére, melyet mi oly hamar és gyakran elfeledünk. Jó, hogy a teljes rendet is megtaláljuk, mert nélkülözhetetlen segítséget nyújt a szükségkeresztség esetére. A gyónórész, mely sajnos, énekeskönyveinkből régóta hiányzik, egyik gyöngyszeme a rendnek. Megtanít a parancsolatok tükrében megismerni Isten szent akaratát és bűneinket. A feloldozás ajándékának öröme szükségképpen vezet minket hitünk megvonására, és készít elő arra, hogy hittel fogadjuk Isten nekünk nyújtott drága ajándékát, Krisztus testét és vérét az úrvacsorában. Először jelenik meg énekeskönyveinkben heti imádságos rend a Miatyánk hét kérésére felépítve, úgy, hogy minden napnak megadja a maga jellegét. Ezek az imádságok Isten színe elé állítanak a reggel, a dél és az este csöndes perceiben. Nem vég nélkül terjengő imádságok, s mégis minden hálánkat, kérésünket, bünbánatunkat Isten elé viszik a maguk tömör egyszerűségében. Az általános reggeli és esti imádságok után ünnepi imádságok vezetnek rpinket végig az üdvösség évén. Isten igéjével tanít a rend imádkozni mindenféle jóért, imádkozni a kereszt alatt és imádsággal készülni fel a halál órájára. A Jelenések könyvének azzal az igéjével zárul a rend, mely az új ég és új föld reménységével tölti meg szívünket.

AZ IMÁDSÁGOK számát nem csökkentették a szükséges alá a bőséges szentírási, kátébeli és tanítási szakaszok sem. Minden eddiginél több: 120 imádság van felvéve a rendbe, nem számolva a Szentírásból imádságként felvett részeket. A 12 apostol tanításának Krisztus születése után kb. 90-ből felvett imádságától kezdve Augusztinuszon keresztül a mai nagy imádkozókig szinte minden kor keresztyénéi együtt imádkoznak velünk ebben a rendben. A keresztyénség ősi liturgikus rendjeiből, a Márk, Jakab, Malabár, Mozarab IV, századi rendekből a Sacramentum Gelasianumból kilenc imádság, a reformáció előtti századokból három, Luthertől 28 található. Örvendetes, hogy amint az énekes-részben mindig több és több Luther-ének kerül használatra, az imádságos részben is megszólal végre ez a nagy és hűséges imádkozó, hogy együtt imádkozhassunk vele. Á reformáció századából még 17 imádságot közöl a rend. A magyar reformáció még nem kapta meg ebben a rendben a megfelelő helyet, mert az utána következő századokkal együtt a magyar régi kincsből összesen hét imádság van felvéve. Ennek oka az, hogy még nincs feldolgozva a magyar imádságos anyag, éppen azért még nem is ismerjük magyar imádságos kincsünket. Megszólalnak a testvéregyházak imádságai is: a finn, szlovák és amerikai. Korunk nagy imádkozóitól, Lőhétől, Liliétől, Rit- tertől és Bonhoeffertői tíz imádság van a rendben. Nem adnánk teljes képet az imádságos anyagról, ha meg nem említenénk, hogy a gyónórend imádságaiban és a mindennapi imádságokban a rend szerkesztője, Prőhle Károly állít minket imádkozva Isten színe elé.

LELKET MEGRAGADÓ arra gondolni, hogy ha az imádság »a lélek lélegzése«, akkor ebben az imádságos rendben együtt lélegzünk az egész anyaszentegyházzal kezdettől | máig. Bottá István j

Adjon Isten mindenkinek

IRTA: ADY ENDRE

Adjon Isten békét, kedvet Asszonyoknak, embereknek,

Sok örömet mindenkinek,

Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet. Gyönyörű-kék itt az Ég.

Ügy szeretném megtalálni,

Ügy szeretnék azzá válni,

Kinek az élet-teher:

Az ember könnyen megy el. Gyönyörű-kék itt az Egt

Által-adni úgy szeretném Sok hirtelen vágyam, eszmém.

Sok drága kincset, nagyot,

Amihez már vén vagyok. Gyönyörű-kék itt az Eg.

Néha, néha szerelemmel Telik meg az ilyen ember. Néha-néha úgy megsajog,

Más bánat, bú és más bajok. Gyönyörű-kék itt az Eg.

Adjon Isten ifjúságot,

Szabadságot, boldogságot, Egészséget, pénzt és hitet, Szerelmet, hírt mindenkinek. Gyönyörű-kék itt az Ég.

Ä mindennapi imádság

Az imádság beletartozik Isten vi- ** lágrendjébe. Az imádkozásra buzdításkor szólunk Isten ígéretéről, hogy meghallgat minket. Rámutatunk arra a nagy kiváltságunkra, hogy Krisztus által Atyánknak szólíthatjuk a mindenség Urát. Megemlékezünk az imádság áldásairól is. Ez mind teljesen igaz és helyes, de valamennyi mögött ott áll az a valóság, hogy Isten az ember imádságát beleillesztette a maga világrendjébe. Isten az emberrel beszélő viszonyban akar lenni, ezért teremtette őt a maga képére. Nem akarja a világot úgy kormányozni, hogy meg ne hallgassa az embert, akit teremtett. Isten akarja, hogy imádkozzunk. Ezért nyitja meg az imádság lehetőségét Jézus Krisztus nevében. Ezért fűz hozzá ígéretet és ezért adja rá áldását.

Az imádság beletartozik a mi éle- tünk rendjébe is. Az előzőből következik ez. Az imádkozás nem beleavatkozás Isten világkormányzásába. Nem bontjuk meg az ö rendjét, hanem szervesen illeszkedünk bele világkormányzó munkájába, amikor kérdéseinket — a magunkéit és a világéit — imádságban Vele megbeszéljük, megvitatjuk, sőt megharcoljuk. Az imádságot ezért úgy kell beleillesztenünk életünk rendjébe, ahogyan sok mindent napról napra visszatérően és következetesen cselekszünk felkeléstől lefekvésig. »Jó az, hogy az ember reggel az első, este az utolsó dolgának tartsa az imádkozást, és nagyon óvakodjék az ilyesfajta hamis áltató gondolatoktól: Várj még egy kissé, majd egy óra múlva imádkozom, előbb ezt vagy azt el kell végeznem. Mert ilyen gondolatokkal áz ember imádság helyett belemerül teendőibe. Ezek azután annyira lekötik és megfogják, hogy aznap semmi sem lesz az imádkozásból." Így int Luther. Ehhez csak ezt tesz- szük még: Délben, nap közben se sajnáljunk egy percet arra, hogy munkánk közben feltekintsünk munkánk Urára. Isten sokszorosan megáld rajta keresztül gyermekei békességével.

JVfindennapi imádságunk a Mi- atyánk. Rajta kell imádkozni tanulnunk. Mert Istennek nem tetszik minden imádság. Nem is kevés imádság hangzik el a világban különböző vallású és nézetű emberek ajkán, de jóval kevesebb az Istennek tetsző imádság. Ezt az Űrtói kell megtanulni. Ö pedig a Miatyáhkot tanítja, mikor ezt mondja: »Ti így imádkozzatok!« Ez a parancs a Miatyánk óriási előnye minden más magunkalkotta imádsággal szemben. Bizonyosak lehetünk abban, hogy tetszik Neki, mert Ö rendelte. Luther nem fáradt bele a Miatyánk tanulmányozásába. Egész sor magyarázatot írt hozzá. Köztük nem egyet imádságos formában, jeléül annak, hogy a Miatyánk értelme imádkozás közben nyílt meg előtte. »így imádkozzatok!" — ez nem azt jelenti, hogy mindig egyhangúan mondjuk a Miatyánk szavait, hanem azt, hogy a kéréseket imádságban tesszük magunkévá. A kérésekből kell megismernünk, hogy mi az, amire igazán szükségünk van, és mi az a segítség és megoldás, amit Isten kilátásba helyez. Ha így imádkoz- zuk a Miatyánkot, akkor tanulunk igazán imádkozni. A Miatyánk minden kérése olyan, mint a jó mag, amely — ha befogadjuk — százannyi jó imádságot terem.

A hét minden napján álljunk meg a Miatyánk egy-egy kérésénél. A sokféle heti imádságos rend közül ez a legátfogóbb, legtartalmasabb és a keresztyének számára a legtermészetesebb is. Ez a rend érvényesül az énekeskönyv imádságos részének mindennapra való imádságaiban is. így a hét minden napja szorosan kapcsolódik a Miatyánk egy-egy kérésével és mindennap új meg új színnel gazdagodik imádságunk. De egyetlen napon is ugyanannak a kérésnek is más-más mondanivalója lehet a nap különböző szakain: ha reggel az elvégzendő szolgálatunkra vonatkoztatva imád- kozzuk az illető nap kérését, ha délben munkánk közben Istennek arra a cselekvésére tekintünk, amelyre az illető nap kérése mutat, és ha este a napra visszatekintő bűnbánatunkat, Istenre tekintő hálaadásunkat és a világra tekintő közbenjáró könyörgésünket az illető nap kérése irányítja. Ha ilyen módon napról napra egy-egy kérésnél megállva imádkozzuk a Miatyánkot, akkor nem ununk bele, hanem egyre inkább megkedveljük, imádkozásunk nem szűkül le, hanem egyre inkább tágul és gazdagodik, önmagunkban imádkozva sem maradunk egyedül, hanem beleépülünk az imádkozó egyház minden időre és az egész világra kiterjedő közösségébe, és nemcsak az egyház nagy imádkozóinak írott imádságait szeretjük meg, hanem magunk is megtanulunk imádkozni. Prőhle Károly

Az anglikán egyház lapja elítéli az amerikai „szakadékpolitikát“

Az anglikán egyház lapja, a Church of England Nexvspaper írja: »Mr. Dulles az ellenség helyett saját barátaira mért hatalmas csapást azokkal a kijelentésekkel, amelyeket legutóbb tett. Az amerikai külügyminiszter azt állítja, hogy a diplomácia művészete abban a képességben mutatkozik meg, hogy a háború szakadekának szélén tántorgunk és mégsem esünk bele. Általában elfogadható, hogy az a kívánatos, hogy ne essünk bele a szalMdékba, de az európai emberek nagy többsége nem közömbösen szemléli ezt az egyensúlyozó művészetet, melyet Mr. Dulles úgy látszik, élvez. A nyilatkozat első hatása az volt, hogy a brit szövetséges állam sok alattvalója bizony nagyon megdöbbent. Az Egyesült Államokban gyakorolt hatása is valószínűleg rossz lesz, mivel Mr. Dulles eseményeket magyarázó kijelentései nem felelnek meg a lényeknek. De bármi legyen is a pro és contra Mr. Dulles kijelentéseinek részletei körül, sikerült neki sok angol lélekben felébresztenie azt a szörnyű gondolatot, hogy mi angolok mindnyájan az amerikaiak kénye-kedvének vagyunk kiszolgáltatva, akik bármely percben atomháborút indíthatnak és hogy mindez Mr. Dulles diplomáciai belátásától függ, melyben senki sem bízik« — írja az anglikán egyházi lap.

IRA TTERJESZ TES

egyházi könyvek, falitáblák, bibliajelzők

Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály

Budapest, VIII., Puskin utca 12. Csckkszámlaszám: 220-278

Készülj az ige hallgatására

Böjt első vasárnapja. — Mt 4, 1—11.

m

Böjt első vasárnapjának evangéliumi igéje a pusztában böjtöiliő, majd a kísértővei harcoló Jézusra irányítja tekintetünket.

A negyven napos böjtöléssel fel akar készülni megváltásunk nagy müvére. Ennek középpontjában áll a golgotái kereszt, amely előre vetíti árnyékát Jézus egész földi működésére. Jól látja ezt a Kísértő, s ezért akarja Jézust mindjárt földi működése elején eltéríteni a mennyei Atya akarata szerint való úttól.

S

A Kísértő mindig erős és veszedelmes fegyverekkel küzd. Első támadása felidézi bennünk az első emberpár megkísérlésének képét (1. Móz 3, 17.). Az éhező ember számára a kenyér életkérdés. Jézus válasza tudomásunkra adja, hogy kenyér nélkül valóban nem élhetünk, de hangsúlyozza, hogy Isten igéje is kenyér, amellyel Isten gyermekének élnie kell. Ennek az igének a tartalma a testté lett Ige: maga az Űr Jézus Krisztus. János evangéliumának 6. fejezetében Jézus kenyérrel elégíti meg az ötezer embert, de ugyanebben a fejezetben azt is megmondja, hogy Ö »az életnek kenyere« (Jn 6, 48.), és aki eszi az ő testét és issza az Ő vérét, annak crökélete van (Jn 6, 54.). Gondoljunk erre különösein most és az előttünk álló böjti vasárnapokon.

Igénk azt is tudomásunkra hozza, hogy a csodavárás is leltet isten- kísértés. Pedig hány keresztyén ember lelki élete fenekük meg a teljesen hamis alapokon nyugvó »csodavárásban«! Az ilyen csodaváró magatartás nem kerülheti el Jézus ítéletét (vö. Mt 12, 38—39). Igénk figyelmeztessen bennünket arra, hogy a Kísértő talán éppen csodavárásunk által a »templom tetejéről« a szakadék mélyére akar bennünket taszítani. Ne tévesszen meg bennünket az sem, ha a Kísértő kegyes szólamokkal, vagy egyenesen Isten igéjére való hivatkozással akar miniket félrevezetni.

* . Az ígéretek mögött először eltakarva, később azonban leplezetlenül ott vigyorog a sátán arca. Nem fukarkodik az ígéretekben: »Mindezeket neked adom!« Hatalmat és dicsőséget ígér. Milyen veszedelmes csalétek ez is! Hányán estek és esnek áldozatául ennek a kísértésnek! De nagyon súlyos ára van annak: »ha leborulva imádsz engem!«

Jézus azonban megmutatta nemcsak a sátánnak, hanem mindnyájunknak, hogy az »egy szükséges dolog«: Isten akaratának feltétlenül engedelmeskedni. Ez az engedelmesség az Isten igéje iránti szere tétből és hűségből táplálkozik, és fordítva: Isten igéje iránti szeretet és hűség bennünket Isten engedelmes gyermekeivé avat, akik nemcsak ajkukon hordozzák az »Uram, Uram«-ot, hanem szolgáló szeretetel cselekszik is a mennyei Atya akaratát (Mt 7, 21). Ezzel a Megváltónktól tanult engedelmességgel kövessük Öt ebben a böjti időben is a Golgota felé vezető úton:

Mekis Ádám

Böjt — Esd 8, 23.

A Szentírás szoros egységben látja az imádkozást és böjtölést. Ezért

természetes az, hogy két egymást követő szombaton az imádságról és a böjtölésről beszélünk és imádkozunk.

Sok keresztyén úgy képzeli a böjtöt, hogy az külső cselekvésekben megmutatkozó, bizonyos időre korlátozott megnyilatkozása a keresztyén életnek. Ezért tulajdonítanak a böjtölésnek érdemszerző jelleget, mert úgy gondolják, hogy az nem más, mint lemondás valamiről, önmagunk megtartóztatása valamitől.

' A Szentírás egységesen tanítja, hogy a böjt nem áldozatokból, ételtől, italtól való megtartóztatásból áll, nem egy időleges külső megnyilatkozás, hanem ugyanúgy az élet teljességére szól, mint az imádkozás és ugyanúgy az egész ember részt vesz benne — testileg, lelkileg.

Mit ér tehát a farizeusi, képmutató böjtölés, ha a szív bűnös marad? Ezért beszél Jézus is bűnbánatról, a teljes élet megtisztulásáról és a teljes élettel Isten felé fordulásról.

Miért van az, hegy az egyházi esztendőnek mégis van egy külön böjti időszaka? Azért, hogy Isten megszentelő igéjének állandó hallgatása mellett nagypéntek és húsvét előtt különösképpen nyomatékosan halljunk Jézus Krisztus értünk hozott áldozatáról. Arról az egyedüli áldozatiról, aminek hivése a mi életünket igaz böjtté teszi.

VALLJUK MEG bűnbánattal, Hogy rosszul értelmezve a böjtöt, gyakran megcsúfoljuk Jézust és a keresztyén életet.

ADJUNK HÄJjÄT Istennek azért, hogy Hamis életünk — böjtölésünk ellenére továbbra is hirdeti bűnbocsátó, megszentelő igéjét.

KÖNYÖRÖG TÜNK megtisztított szívű életért, hogy szívből fakadjon minden cselekedetünk.

J. CL

Ifin AOLVASÓ*

HETI IGE: A szél fű, ahová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő cs hova megy: így van mindenki, aki Leiektől született, Jn 3, 8.

Február 19. Vasárnap — Ef 6, 10—20.

A keresztyén embernek mindig Ítészen kell állnia arra, hogy megvívja a hit szép harcát. Ez a harc nem reménytelen, hiszen az ember nincsen egyedül az üdvösségért való küzdelemben, mert Isten adja az Ö igéjét és és Szentjeikét, hogy segítségükkel elnyerjük az örökéletet.

Február 20. Hétfő — Jak 4, J—10.

Minden cselekedetünkért "számot kell majd adnunk Istennek. Ezért nem mindegy, hogy hogyan élünk, mit cselekszünk. A felelőtlen életmód az Isten dolgaitól, a szeretetlenség pedig embertársainktól szakít el bennünket. Ezért kell »mértékletesen«, »józanul« és embertársaink iránti szeretet» ben élnünk.

Február 21. Kedd — Jak 1, 13—18.

»Szentek legyetek« — hangzik felénk a Bibliából az Isteni felszólítás. Ez a szentség nem valami földöntúli állapot, hanem nagyon is földi. Földi abban az értelemben, hogy itt a földön kell a szent és igaz életet megvalósítanunk, mert erre kötelez bennünket az a tény, hogy Jézus Krisztus közénk, a földre jött.

Február 22. Szerda — Zsid 4, 14—10.

Az ótestámentumí főpap áldozatokkal járult Isten elé, hogy gyülekezetének tagjai számára megszerezze a bűnbocsénatot. Jézus Krisztus önmagát adta áldozatul, hogy mindazok, akik hisznek Benne, örökéletet kapjanak.

Február 23. Csütörtök — Zsid 12, 1—7.

A keresztyén ember e világban él és éppen úgy érheti betegség, elemi csapás, lelki, testi gond, mint más embert. A különbség csupán az, hogy ezeket a dolgokat is Isten kezéből vesszük, akiről tudjuk azt, hogy nem akarja vesztünket.

Február 24. Péntek — Mt 16, 21—28.

Krisztust nem tudja megakadályozni még Péter sem abban, hogy önként vállalt szenvedését tovább ne vigye. Ugyanakkor Krisztus int arra, hogy aki őt követni akarja, hasonlóképpen le kell, hogy tegyen önzéséről és feltétel nélkül szolgálnia kell másokat.

Február 25. Szombat — Mt 12, 31—42.

Krisztus akkor bizonyult halált, poklot meggyőző Megváltónak, amikor húsvét napján diadalmasan feltámadott. Ekkor vált napnál is világosabban bizonyossá, hogy igaz az, amit magáról mondott, hogy <3 az élet és a halál Ura. T# fj