Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-06-10 / 24. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET Jionß^ntanduö^finafl Jöjjetek én hozzám... Alapige: 1. Pét 5, 5—9. Valahányszor szülőkkel gyerme­kükről beszélgetek, egy kérdés min­dig előkerül: gyermekük jövője. S valamilyen formában ezzel kapcso­latban az is, hogy a szülők szeret­nék, ha gyermekük élete könnyebb, jobb élet lenne, mint az ő életük volt. Szeretnék, ha gyermekük okulna a szülők tapasztalataiból, ha nem kellene ugyanott kez­denie, ahol a szülők kezdték, ha többre vinné. Ez a nagyon emberi érzés és gondolkozás mind- ayájurakban benne van. S ko­runkra is jellemző. Mintha ma az egész emberiség azzal küszködnék, hogy a gyermekeknek ne kelljen mindazt a borzalmat, félelmet, bajt átélni, amit a mi nemzedékünk át­élt. Ha jobb, derűsebb, félelemmen- tesebb, könnyebb lehetne a követ­kező nemzedék élete, úgy teljesed­nék be a szülők kívánsága. Ugyanez az érzés tölti el konfirmáció alkal­mával a keresztyén gyülekezetei is. Mert ilyenkor valamiképpen nagy családdá lesz az egész gyülekezet, a konfirmandusainkat a mi gyerme­keinknek érezzük valamennyien. S szeretnénk tanácsolni őket, mindent elmondani, amit tudunk, hogy ne­kik könnyebb legyen, hogy ne le­gyen annyi bukás, botladozás az éle­tükben, ne legyen annyi zsákutca és zátony, mint a miénkben volt. Sze­retnénk a hitünkről beszélni nekik, nem úgy, mint akik mindig hisznek, hanem mint akik tudják, hogy a hit a legnagyobb ajándék itt ezen a föl­dön; a szeretettünkről nem úgy, mint akik mindig csak szerettek, de akik megtapasztalták, hogy nincsen más megoldás ember és ember között itt ebben a világban mint a szeretet, A konfirmandusainknak szeretnénk mindezt elmondani, akik annyira kedvesek nekünk, akikben a holnap gyülekezetét és egyházát látjuk, szorgos édesanyákat, akik keresz­tyén módra nevelik gyermekeiket, hozzák az Isten házába és tanítják otthon imádkozni, keresztyén csa­ládapákat, akik szorgalmas és be­csületes munkával keresik a kenye­ret, dolgoznak családjukért, tevé­kenykednek itt a gyülekezetben is. Igen, a holnap egyházát, de olyan nehéz a tanácsolás, olyan nehéz ki­önteni a szívünket, annyiszor csak a szavak keresgélésénél maradunk, amikor gyermekeinkkel heszélünk, alig-alig találjuk meg a megfelelő szavakat a gyermek lelke felé. alig- alig tudjuk formába önteni jótaná­csainkat ... Éppen ebben, a tanácso­lásban segít nekünk ma Isten a fel­olvasott igében. Ti ifjabbak — így kezdi Péter apostol — s ebben a megszólításban ott érzem a keresztyén szeretet és pedagógia hangját. Nem felülről szól, nem kezeli le az ifjút, nem fölényeskedik, hanem melléjük lép, amikor beszél velük. S ha itt nem is ismétli meg, amit ennek a feje­zetnek az elején olvasunk: A köz­ietek levő presbitereket kérem én a presbitertárs. Nem mondja: az »apostolok fejedelme«, hanem így: társ — mégis ugyanazt érzem ezek­ben a versekben is. Ezt az emberek mellé, emberek közé lépést Péter valakitől tanulta: Jézus Krisztustól. Benne mellénk lépett az Isten, kö­zénk jött, társunkká, testvérünkké lett s a tanítványait így szólította meg: Ti az én barátaim vagytok. Nem fölényesen, nem felülről, ha­nem mellettünk szólalt meg. Így ta­nácsol Péter is, s tanuljunk vele így tanácsolni. Isten nyilván erre akarja tanítani a szülőket, rokono­kat, nevelőket, a gyermekektől pe­dig azt várja, hogy a jó tanácsot el­fogadják. Mik ezek a tanácsok? m Engedelmeskedjetek a véneknek! A »véneknek«. Ez itt egyrészt az idősebbeket jelenti, másrészt a gyü­lekezeti elöljárókat, harmadsorban az előttünk járókat. Engedelmesked­jetek, nem azért, mert hibátlanok, bűntelenek, mindig példaképek, ha­nem mert ez Isten akarata a jórend kedvéért.' T.i, konfirmandusok ezután is a családban maradtok, hiszen a konfirmáció nem búcsúzás a szülői háztól, s nektek a családban kell engedelmeskednetek az idősebbek­nek! A negyedik parancsolat: Tisz­teld atyádat és anyádat! nemcsak a kisgyermekeknek szól. Isten az egész népnek adta. Sohasem növünk ki belőle. S ehhez fűzte az egész nép számára az ígéretet: hogy hosz- szú életű légy a földön. Engedelmes­kedjetek a véneknek — ez a gyüle­kezetben azt jelenti, hogy a gyüle­kezetben a tapasztaltabb keresztyé­nekre hallgassatok, engedelmesked­jetek nekik. A konfirmáció nem ballagás. Nem búcsúztok a gyüleke­zettől, hanem éppen most kerültök bele igazán a gyülekezet vérkerin­gésébe. Engedelmeskedjetek a véneknek — ez az előttetek járókat is jelenti. Itt a Deák téren ez neveket is je­lent, ősöket, akiknek a nevét ma is tudjuk: Molnár Jánosét, a templom­építő lelkész nevét, Székács Józsefét, akit az ország papjának neveztek, Győry Vilmosét, aki nagyszerű szó­nok és műfordító volt, vagy hogy necsak lelkészeket említsek: Kos­suth Lajosét, aki ennek a gyüleke­zetnek volt a tagja. S jelent névte­len embereket, a gyülekezet 160 év alatt élt minden tagját. Azt az 500-at, akik az 1790-es évek elején elhatározták, hogy önálló egyház- községbe tömörülnek, s vállalták a templomépítés sok küzdelmét egy olyan korban, amikor protestánsnak lenni sok-sok nehézséget jelentett. S jelenti az azóta megkonfirmálta- kat, gyermekeket, akiket itt keresz­teltek, felnőtteket, akiket itt áldot­tak meg házasságkötésük alkalmá­val, templomosokat, akik szorgalma­san hallgatták az erről a szószékről hangzó igét. Igen, az ősök mind azt akarták, hogy virágzó egyházi gyü­lekezeti élet legyen ebben a temp­lomban, ebben az egyházközségben, hogy az utánuk jövő nemzedékek­nek, az egész népnek virágzó életük legyen ebben az országban. Enge­delmeskedjetek nekik! Ti a holnap egyháza vagytok. Ti ifjabbak enge­delmeskedjetek a véneknek, akik előttetek jártak. m Alázzátok meg magatokat az Is­ten hatalmas keze alatt! Ez talán a legnehezebb tanács valamennyi kö­zött, mert ezzel ellenkezik leginkább a mi emberi természetünk. Hiszen mi mindnyájan Isten ellen ágaskodó emberek vagyunk, akiknek igazában az a bűnük, hogy gőgösek, büszkék, akik azt hiszik, hogy megy ez, ti. az élet magától is, magunktól is, a sa­ját fejünk szerint is. Ez az igazi bűn. A hamis szó, tolvajlás, harag, pletyka, tisztátalanság csak tünet, minden bűn mélyén ez a gőg van ott: ahogyan a régiek nevezték: a szuperbia, a hübrisz. Ennek az ellen­tétét, vagyis megtérést tanácsol Pé­ter apostol. Luther így mondta: humilitast, alacsonyságot kíván az embertől az Isten. Igaz, hogy Isten nagyszerű teremtménye az ember, de Isten előtt mégsem állhat meg beképzelten, gőgösen, büszkén: hi­szen teremtmény. Ez az alázatosság azt jelenti, amit Jézus így tanított: Legyen meg a Te akaratod! s Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok! hang­zik a következő tanács és ebben a mondatban, a mondat második fe­lében van a hangsúly: Van gondja reátok. Erről beszél a múltatok. Fiatalok vagytok, de már van múl­tatok. Akkor születtetek, amikor az emberiség kegyetlen háborúban volt. Hányán haltak meg, felnőttek és gyermekek egyaránt — de ti meg­maradtatok: mert néki gondja van reátok. Isten megáldott olyan szü­lőkkel, akik felelősséget éreztek irántatok és elhoztak a gyülekezetbe, hogy a keresztség szentségében ré­szesüljetek — mert néki gondja van reátok. Konfirmációs oktatásban részesülhettetek az elmúlt négy hó­napban s tegnap keresztyén ismere­tetekről beszámolhattatok s most itt lehettek az oltár körül ünneplőben, mert néki gondja van reátok. A kon­firmáció erről beszél: Isten gondos­kodó hűségéről. Isten ezután sem ígér gondmentes életet, göröngymen­tes utat — ilyen élet nincs —, de megígéri azt a lehetőséget, gond­jainkat rávethetjük. Erőteljes moz­dulatot jelent ez: dobjátok oda, ne cipeljétek egyedül. S jelenti ez a gond a bűnök gondját is, Isten így hivogat magához, hogy ezt is kéri: vessétek reá. s Józanok legyetek, vigyázzatok! A józanság az utolsó jótanács szerint, hozzátartozik, hogy tudjátok, van sátán, a hazugság atyja, aki ember­ölő volt kezdettől fogva. Van va­laki, aki Isten ellen dolgozik ben­nünk és közöttünk, aki csapdát ké­szít. őtőle óvakodnotok kell! De a józansághoz méginkább hozzátarto­zik, hogy tudjátok: Istennek még nagyobb ereje van. Bogy ő győzött a gonosz ellen. Tudni kell, hogy nemcsak bűn van, hanem bűnbocsá­nat is, nemcsak kárhozat, hanem ke­gyelem is, nemcsak hazugság, ha­nem igazság, nemcsak szenny, ha­nem tisztaság is, nemcsak gyűlölni Istentiszteleti rend a Keresztyén Énekeskönyv hasz­nálatához nélkülözhetetlen Ara 4.— Ft lehet, de szeretni is. Igen, Jézus Krisztus az Ür, s benne Isten meg­oldotta az ember bűnkérdését. Vi­gyázzatok. Imádságban, igeolvasás­sal és hallgatással, és az úrvacsora vételével. Van a bűnök útjának vége, s van mindig új kezdés lehető­sége. Az úrvacsorái oltárhoz ezért hív mindig az Isten. Azt a fiatalt nem kell félteni, aki megfogadja Isten tanácsait. De még oly fiatalok vagytok és gyorsan fe­lejtetek — mondhatná valaki. Igen, ez igaz, de azért vannak mellette­tek szüléitek, keresztszüleitek, lelké­szetek, s minden keresztyén testvé­retek, hogy mi valamennyien Isten­nek ezeket a tanácsait mondjuk to­vább nektek! Mert milyen könnyen elfelejtitek mindezt, hiszen 13-14- 15 esztendősek vagytok. Erre való a gyülekezet, hogy necsak most, ha­nem újra és újra hangozzanak ezek a tanácsok, hogy ne búcsúzzatok most a gyülekezettől, hanem inkább most kapcsolódjatok igazán bele, hogy keresztyén testvérek között él­hessetek, hogy hallgassátok sokszor Urunknak ugyanezt a tanácsoló és útbaigazító igéjét. Akkor Isten jó tanácsai vezetik majd élteteket. Ámen. Hafenscher Károly helyettes lel­kész igehirdetése a Deák téri templomban, 1956. június 3-án. A második ötéves terv alapelvei mutatják, hogy megkezdett építő­munkánk folyamatosságának bizto­sításáról van szó, hogy tovább ha­ladjunk helyes célkitűzések megva­lósulása felé. Amikor erről van szó, egészen természetes és egészséges, hogy beszélünk róla, vitatkozunk felette s valamennyien elsősorban azt keressük benne, ami minket legközelebbről érint, ami belevág a mi saját tervünkbe vagy vá­gyunkba. Ezt megtalálhatjuk benne s így a hatalmas terv a miénkké válik, amiért magától értetődő szí­vességgel dolgozunk. A tömegek, a nép, a mi tervünk, vágyunk az, hogy életszínvonalunk emelkedjék, békében, háboritás nélkül éljünk olyan szociális körülmények között, amihez minden embernek Istentől kapott joga van. amiért valameny- nyiünknek Istentől reánk bízott kö­telességünk is dolgozni. Ez termé­szetesen csak akkor érhető el, ha egészséges mezőgazdaságból táplál­kozó iparunk teljes kapacitással dolgozik s a lehetőség szerint maxi­mális teljesítményt nyújt minőségileg és mennyiségileg is. Ebből nő ki a szociális viszonyoknak egészséges növekedése. Mindkettő igen kihang- súlyozottan biztosítva van második ötéves tervünkben. Egészen tisztán láthatjuk ezt, ha közvetlen környe­zetünket érintő terveket vizsgáljuk. Előttem van városunk tervfelbon­tása. Annak minden egyes megva­lósított pontját városunk vala­mennyi lakója örvendetesen érzi majd, mert saját életünket szépíti. Jó volna, ha ezeket a helyi újságok részleteiben közölnék s ez a helyi nyilvános vitáknak lehetőséget nyújtana. Mi, az egyház népe csak örömmel vehetünk minden olyan becsületes tervet és jószándékú törekvést, amely életünk külső körülményeit szebbé s otthonosabbá akarja tenni. Ezt azonban nekünk is segíteni kell, hiszen szoros összefüggése van egy­házi életünknek az egész nép életével. Breuer Oszkár tokaji lelkész : A tokaj-hegyaljai borvidék a Szerencs—Tokaj—Sátoraljaújhely vo­naltól északra terül el. E világhírű borvidéken a részlettervek szerint 1300 kát. hold új szőlőt kell telepí­teni és 1600 kát. holdat felújítani. A még parlagon fekvő területeket is beállítják a termelésbe. Mivel a me­redek hegyoldalakon sokszor ember- feletti munkát követel a talajtáp­anyag utánpótlás, a trágya és mű­trágya, a karó és permetvíz. vala­mint egyéb felszerelések felhordása — éppúgy a termés lehordása (ami majdnem minden szüretkor jármű és állatpusztitó áldozattal jár) —, a tervek szerint a hegyoldalakon szer­pentin utakat kell építeni, hogy a te­herautók végezzék el a szállítást. Ahol pedig ez lehetetlen, ott drót­kötélpályákat létesítenek. A nehéz emberi munka nagy részét a gépek fogják átvenni, így a termelékeny­ség és a terméshozam állandóan emelkedni fog. Kibővítik a pero- noszpórajelző-állomások számát is. A talajtápanyag utánpótlás szem­pontjából nagy jelentőségű a szarvas- marhaté'nyésztés fejlesztése, ami vi­szont több tejet és tejterméket, va­lamint húst adhat az ipartelepek (Mt 11, 28—30) Egy-eigy szentírési szakaszt, ige­helyet sokszor életünknek vagy a kö­rülöttünk zajló eseményeknek min­dig ugyanarra a mozzanatára alkal­mazunk, edfelejtkezve arról, hogy az igének van mondanivalója életünk majd minden részletére. Így történhet meg az a kissé fur­csa dolog, hogy egyes igehelyek mindig ugyanolyan helyzetben, ugyanolyan helyen szólalnak meg. Sőt ezeken az egyes eseteken kívül nem is igen hangzanak el. Annyira belénkrögződött ez a szinte önké­nyes alkalmazás, hogy nem is tud­juk másképp meghallgatni a hoz­zánk szóló isteni üzenetet, érzéket­lenek maradunk, ha az a megszo­kottól eltérő helyen, alkalomkor szólal meg. így vagyunk valahogy ezzel az igével is. Legtöbbször a temetők sír­keresztjén ötlenek Jézusnak ezek a szavai a szemünkbe. Esetleg egy-egy kitárt karú Krisztus-szobor talpaza­tán feketéllenek a sorok — de me­gint csak a temetőben. És ezek a Krisztus-szobrok mindig valami melankolikus vonással, lehajtott fej­jel hívogatják a holtak sírján az élőket. Ez a reménytelen hangulatú le­mondás terül el az ige másik szoká­dolgozóinak. Ehhez jó legelők és kaszálók szükségesek. Ezért a Bod- rogzug árterületének egy részén másfél méter magas és 4 méter szé­les nyári gátakat létesítenek, hogy a réteket megóvják az évenkénti elön­téstől, hogy így a takarmánytermelés biztosítható legyen. Ennek a tervnek a megvalósításá­hoz munkárakész, becsületes és jó­szándékú emberekre van szükség. Evangélikus népünk minden becsü­letes munkában mindenkor helyt tu­dott állni, mert a hite és vallásossága becsületessé és megbízhatóvá tette őt. A mi egyházunk hozzájárulása a terv sikeréhez ebben áll: Az ige ál­tal becsületes emberek nevelése, akikre mindenkor számíthat hazánk és népünk igaz célkitűzéseinek és az annyira szükséges békének a munká- lásában. Koszorús Oszkár Orosháza­szentetornyai espereshelyettes: A háborút követő első években, népünk emberfeletti erővel mindkét kezével a romokat majdnem telje­sen eltakarította. Aki visszaemlé­kezik ezekre az évekre az tudja, hogy mennyi reménytelenség élt bennünk. Gondoljunk azokra a gyülekezetekre, melyeknek elpusz­tult a temploma vagy parókiája, milyen kilátástalannak találták a jövendőt. Nincs egyetlen gyülekezetünk sem, ahol a háború okozta kár el ne tűnt volna. Sőt új templomok és paró­kiák, lelkileg és anyagilag megerő­södött gyülekezetek bizonyságai annak, hogy egyházunk tovább fej­lődött. így van ez életünk minden területén. Amikor az első ötéves terv útjára indult, hatalmas távla­tait rom szegélyezte mindenütt és alig mertünk gondolni arra, hogy az megvalósuljon. A terv valóság lett, és annak eredményeit egész népünk megérezte. A második ötéves terv küszöbén, nagy átalakuláson ment keresztül népünk, nem kész tervet kap, ha­nem maga is tervezővé válik. Öntu­datossá és saját sorsának irányító­jává lett. Mögötte vannak az elmúlt évek eredményei, látja a lehetősége­ket és hibákat egyaránt. Tartaléko­kat tár fel és mindent a saját jólété­nek emelése érdekében használ fel. Nem riad vissza az áldozatoktól sem, mert tudja, hogy ezzel is a maga ja­vát szolgálja. A második ötéves terv irányelvei nagy lelkesedéssel töltik el népün­ket, mert az eiső ötéves terv bizony­sága annak, hogy csak nálunk Bé­késben hány út, iskola, kórház, ha­talmas középületek, új állomás és sok minden épült. Bizakodva nézünk a második ötéves terv elé, mert az még szebbé és gazdagabbá akarja tenni életünket. Az életszínvonal emelését a má­sodik ötéves terv különösen a mező- gazdaság vonalán irányozza elő nagy mértékben. A társas gazdálko­dás alapjai le vannak rakva, régi és új szövetkezetek versenyezve törek­szenek arra, hogy többet és jobbat termeljenek és ezzel elősegítsék né­pünk bőségesebb ellátását. A népünk előtt álló nagy felada­tokból mi is ki akarjuk venni a ré­szünket, mert népünk boldogsága a miénk is. sós alkalmazási módján is. Neveze­tesen azon, amikor a lelki és testi betegeknek címezzük a szavakat: Ilyenkor az a nyugtalanító érzés lesz úrrá bennem, hogy csak azért mondjuk el szinte lélektelenül, hogy mondjunk valamit, hogy ha már semmi és senki nem segített a fele­barátunkon .akkor talán-talán ez se­gíteni fog. Segíteni fog rajta az, ha mindenbe beletörődik, ha elfogadja ennek a szomorúarcú, reménytelen­séget sugárzó Krisztusnak a hívását: Pedig amikor Jézus itt a »meg­fáradt és megterhelt« embert ma­gához hívja, akkor elsősorban nem a halottakat, a halál felé haladókat, a testi-lelki betegségben szenvedő­ket szólítja meg (természetesen ne­kik is hangzik ez az ige), hanem ki­vétel nélkül mindenkit. Az élet­eleven embert. Azoknak ígér megnyugvást, akik a bűn elleni harcban fáradtak el, akik érzik azt, hogy saját ere­jükből nem képesek megiga- zulni, akik reménytelenekké válnak akkor, amikor a maguk gyönge hitére, száz hibával tele életére tekintenek; Azoknak szól, akik reménytelenné válnak az üdvösségük felől, mert látják, tudják, hogy sok mindent neon úgy hittek, cselekedtek, ahogyan kellett volna, aho­gyan ezt Isten kívánja. Azoknak ígér nyugalmat, akik Isten törvényé­nek (Jézus korában a törvényen kí­vül sok száz paragrafusnak) a terhét képtelenek tovább hordozni. Akik belátják, hogy bárhogyan is megfe­szítik erejüket, képtelenek eleget tenni annak az isteni parancsnak, amely igaz hitet és igaz emberi élet­folytatást kíván tőlük. Hogy pedig válóban nem szenti­mentális temetőhangulatú mindenbe beletörődésről van szó, azt a másik két vers még jobban aláhúzza. Jézus nem azt mondja, hogy jöjjetek hoz­zám és akkor megszűnik minden probléma, akkor nem kell törődnö­tök semmivel sem többé, hanem azt, hogy »vegyétek fel magatokra az én igámat«. Harcoljatok a bűn ellen, tudva, hogy én veletek vagyok ebben a harcban, mellettetek állok és megsegítelek benneteket. Éljetek úgy, hogy nem a törvény ezernyi parancsa, hanem az én szavaim és útmutatásom legyen példa­képetek. Éljetek igaz életet, amit én várok tőletek. Élni tanít tehát ez az ige és nem meghalni. Tevékenységre buzdít és nem melankolikus, mindenbe bele­törődésre. Éppen ezért kell nekünk igazi üzenetét, igazi mondanivalóját meghallanunk! Vámos József ISTENTISZTELETI REND Budapesten, június hó 10-én Deák tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 (úrv.) Dóka Zoltán, du. 7 Cseiovszky Ferenc. — Fasor de. iél 10 Gyöngyösi Vilmos, de. 11 Sülé Károly, du. 7 Sülé Károly. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly. ■ — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sán­dor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Jakus Imre, du. 5 szeretetvendégség. — Utász ti. 7. de. 9 Bolla Árpád. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Bolla Árpád. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 4 szeretetvendég­ség. du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 (úrv.) Muntag Andor. — Rákos­falva de. fél 12 Muntag Andor, t— Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András, du. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129. de. 8 Gádor András. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Bencze Imre. — Soroksár-Ujtelep de. fél 9 Bencze Imre. — Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákos­csaba de. 9 Békés József, du. fél 7 Békés József. — Rákospalota MÁV-telep de. fél 9 Schreiner Vilmos. — Rákospalota de. 10 Schreiner Vilmos. — Rp. Kistemplom du. 3 Kökény Elek. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály. du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Benes Miklós, de. 11 Várady Lajos, du. 7 Juhász Géza. — To- roczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos. de. 10 Kom­játhy Lajos, du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Danhauser László. — Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. — Pesthidegkut (Szent István u.) de. fél !! Groó Gyula. —- Kelenföld de. 8 Rezessy Zoltán dr., de. 11 Ruttkay Elemér, du. 5 Bottá István. -- Németvölgyi út 138. de. 9 Bottá István. — Budafok de. 11 Vi- sontai Róbert. — Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. — Kelenvölgy de. 9 Bodrog Miklós. — _ Albertfalva de. 11 Bodrog Miklós. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. ÉVA’’"'3 ÉLIK US ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme* Egyház Saitóosztálvának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal- Budapest Vili Puskin-u 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadáséri felel- D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft félévre 30.— Ft egész évre 60.— Ft Csekkszámla 20.412-VIII 10 000 példányban nvomatott l 2-Ő62563. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) LELKÉSZEINK LEVELEIBŐL Boros Károly salgótarjáni lelkész:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom