Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-05-27 / 22. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET A konfirmáció kezdet BODROG MIKLÓS : Néhány hónappal ezelőtt a konfirmációs káté első kérdését tanulták a konfirmandusok: »Miért készülsz a konfirmációra?« S adták rá a választ: »Azért készülök a konfirmációra, mert meg vagyok keresztelve és szükségét érzem annak, hogy Isten megerősítsen hitemben. Szeretnék az evangélikus egyház bizonyságtevő, felelős, úrvacsorával élő tagja lenni«. Azóta is, szinte kivétel nélkül minden alkalommal feltettem ezt a kérdést hol egyiknek, hol másiknak, s mindegyik ezt a jól megtanult, pontos választ felelte. Azóta elmúlt az idő, s a konfirmációi előkészítés végéhez értünk. A mostani vasárnapon konfirmandusaink Isten oltára előtt állva tanúságot tesznek arról, hogy miként használták fel az időt a Szentirás- j nak, az egyház tanításának a meg- j ismerésére. A konfirmációs káté első kérdése, ha nem is szó szerint, értésünkre adja, hogy a konfirmáció nem befejezés, hanem sokkalta inkább kezdet. Kezdet a konfirmandus számára. A hitben járásnak, a hit Isten által való megerősítésének a kezdete. Isten most azért konfirmál, erősít meg, hogy beoltsa szívünkbe a vágyat, hogy állandóan szükségét érezzük hitünk megerősítésének. A kezdetet folytatásnak kell követnie. Isten kész arra, hogy Szentleikét árassza minden oltár előtt térdeplő konfirmandusra, kegyelmét azonban nemcsak most, a konfirmációi istentiszteleten akarja adni, hanem minden alkalommal, amikor igéjét hallgatjuk, vagy olvassuk. A konfirmáció azonban kezdet a konfirmandus számára azért is, mert ezt is elmondjuk: »Szeretnék az evangélikus egyház bizonyságtevő, felelős tagja lenni«. A konfirmáció a szóval való bizonyságtevés ideje, a konfirmáció utáni naptól kezdve azonban Isten az élet bizonyságtevését várja minden konfirmandustól. Bizonyságtevést a jó tanulásban, a becsületes jó munkában, az engedelmességben, a szeretetnek soha meg nem szűnő gyakorlásában. De bizonyságtevő, felelős életet vár j Isten az Ö egyháza iránt is. Aki ! jól, komolyan megtanulta ezt az első ; feleletet, az évek múltán is hű egy- I házához, résztvesz az egyház mun- 1 kájában és részt vállal az egyház gondjaiban. A konfirmáció kezdet a család számára. Felnőtt egyháztaggal gya- : rapodott a család. Együttes igeolvasásra, imádkozásra való buzdítás, a munkával való példaadás éppen Úgy feladata a szülőnek, mint a' szóval és élettel való bizonyságtevés. az egyház életében való forgo- lódás és a felelősségvállalás. A konfirmáció kezdet az egyház számára is. Üj hívek nevelése, hit- j ben való türelmes vezetgetése és további tanítása mindig nagy feladatot jelent. Nehezebb a konfirmandust a hitben ’megtartani, mint a konfirmá- I ciós kátéra megtanítani. Nehezebb olyan prédikációt mondani, ami eligazítja a konfirmandust az élet útján, mint a konfirmációs kérdéseket kikérdezni. Az egyháznak ahhoz, hogy el tudja végezni ezt az Istentől kapott feladatát, a Szentlélek naponkénti munkájára és áldására van szükség. Befejeződött a konfirmáció, s kezdődik az élet. Kis kenfitmandus! Jussain eszünkbe a konfirmációi istentiszteleten és az életben is számtalanszor a konfirmációs káté első kérdése és az arra adott válasz! Jusson eszünkbe, az egyház egész népének. a mi Isten előtti felelősségünk! Harkányi László Szavaid orgonája Hihetetlen hatalom rejtezik ajkad mögött: hívhat fényszemű angyalt s idézhet vak ördögöt; hamar megtudni róla, hogy menny-, vagy pokollakó, ha száz színében megjelen fogaid tornácán a szó. Suttoghat, mint a nádas, sziszeghet, mint a szél, ordíthat, mint az orkán, megannyi hangja kél. Szíved szól: gonoszt űz, vagy jót is halomra ront szavaid orgonája. Ki játszik rajta, mondd? A szentháromsághit egységet munkáló ereje AZ EGYHAZAK EGYSÉGÉNEK és a keresztyének egymásra találásá- j nak kimeríthetetlen erőforrása a í szentháromsághit. Az ökumenikus I mozgalmak életében alapvető dön- 1 tésként él az a meggyőződés, hogy csak egészen mélyről, a keresztyén j hit és é'.et középpontjából fakadhat az egyházak közeledésének és egy- ségrejutásának a forrása. Ezen a téren a keresztyén szentháromsághit olyan egységet munkáló erő, olyan azonos meggyőződés, olyan közös nevező, amely összeköti valamennyi keresztyén egyházat. A Szentháromságról szóló bibliai tanítást összefoglaló ősi apostoli hitvallást azért is nevezi egyetemes hitvallásnak az egyházi közvélemény, mert ezek az egyetemes keresztyén- ség hitének kifejezői. A SZENTHÁROMSÁGHIT TARTALMA Isten szeretetét fejezi ki más-más oldalról. Az az ősi tanítás, hogy egy Istent tisztelünk a háromságban és háromságot az egységben, akkor válik élővé és hatóvá, ha a három isteni személy mindegyikében Istennek, a mindenható örök szeretetnek ugyanazt a személyes hatalmát látjuk. Ez a szeretet lüktet benne az Atya teremtői és gondviselői művében. Erről a szeretetről tesz bizonyságot Jézus Krisztus keresztje, amely azt sugározza, hogy úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Ennek a szeretetnek a jegyében gyűjti össze és szenteli meg a Szentlélek a Krisztusban hívők közössé- í gét, az egyházat. A SZENTHÁROMSÁGHIVÖ KERESZTYÉN EMBER nyilvánvalóan nem járhat más úton, mint amit Istene és Ura kijelölt számára. Aki ilyen nagy szeretetet kap Istentől, az maga sem telhet mást, minthogy továbbadja, másokra kiárasztja a felülről végtelen bőséggel áradó szeretetet. Aki megérti a Szentháromság Isten cselekvéseinek célját és szándékát, az megérti, hogy az ő emberi feladata ezen a földön mind ott van, ahol Isten végbe akarja vinni teremtményeinek világában az élet szebbé, jobbá tételének művét. A szentháromsághivő keresztyén ember nem lehet más, mint a jóakarat embere, a segítő szeretet embere, az ilyen irányú cselekvések és tettek embere. A keresztyén erkölcsi magatartás teremtője, éltető eleme és erőforrása maga a Szentháromság-Isten. Érette és általa váliik a keresztyén ember közösségi lelkületűvé, a másik ember javát is szem előtt tartóvá, a felebarátok minden jó és igaz ügyének támogatójává. A SZENTHÁROMSÁGHIVÖ EGYHÁZ látását kiszélesíti és tisztává | teszi az Isten világot átfogó szerető- . te. Ennélfogva az egyház nem ön- ! célúan éli a maga életét, hanem j megérti, hogy általa drága erkölcsi j erőknek kell az emberiség megsegí- | tésére sietniök, és a földi élet javára ; szolgálniok. Az üdvösséget hirdető i evangélium szava oly gazdag és any- j nyira magába öleli az egész emberi j életet, hogy a Szentháromság-Isten tökéletes emberszeretete (hívogató és biztató fénnyel világítja meg az örökélethez és a földi jóléthez vezető utat. Az az egység, amire a szentháromsághivő egyháznak el kell jutnia, éppen ezekben a feladatokban való egység. A szenháromsághit egységet munkáló erejének az emberiség jövőjéért érzett felelősség területén kell megnyilvánulnia. Olyan mértékben válnak hűségessé a Szentháromság-Istenhez az egyházak, amilyen mértékben segítenek az evangélium örök- életre vivő szavával az emberiség bajainak orvoslásában, az azokból kivezető út építésében, a népek közötti megértés kialakításában, az emberiség jövendőjének biztonságossá tételében. Hiszen az Atya azért teremtette a világot szépnek és gazdagnak, hogy benne embergyermekei otthont találjanak, a1 Fiú azért ontotta vérét a kereszten, hogy a bűn cletrontó hatalmát legyőzve, megnyissa az Isten szeretetébe visszavezető utat, a Szentlélek azért hatja át egész művével az egyházat, hogy mindig élő tanúja és kiáltó szava legyen Isten üdvös, szent, az emberért mindent odaadó kegyelmes akaratának. Íme a írni Istenünk a szent szeretet Istene! Igéje tőgyen minket egységessé a szeretet útjának követésében! Dr. Ottlyk Ernő Az irodalomnak alighanem legna- gyobb ajándéka, hogy feledhetetlen hősöket teremt, olyanokat, akiket nem anya szült erre a világra, sosem volt valóságos, anyaköny- viieg ellenőrizhető életük, mégis túlnőnek korukon, behatolnak szívünkbe s örök eszményképekként lobognak tovább nemzedékek tudatában. Megszerzik költőjüknek a halhatatlanságot a maguk örökké eleven, nagyszerű igazsága árán. Jelképpé válnak, egy-egy emberi magatartás, hitvallás, eszme, vagy föladatvállalás hirdetője- és megtestesüléseként. A mi örök álmainkat hordozza Don Quijote, vagy Faust, Gulliver, vagy Peter Schiemil. S ebben a sorban találkozunk Peer Gynt-tel és Nórával is: létük a norvég zseni, Ibsen agyából pattant ki s mégis valóságosabbnak, elevenebbnek érezzük őket sok-sok igazán végigélt s jelentéktelenségében eltűnt emberi sorssal. Aki Ibsen nagysága mellett akarna érvelni, nem is kellene mást tennie, csak fölsorolni a nevüket s bízvást folytathatná még Brand-dal, Solness építőmesterrel. Rosnerrel, Hedda Gablerrel. A fiatal Ibsen, családjának elszegényedése után, korán a maga lábára kényszerült s tizenhatesztendős korában patikusinasnak adták. De a mindennapos gondoknál jobban izgatta az a forrongó vágy, hogy kifejezzen, megszólaltasson valamit, ami nélküle elvész a némaságban. Hosszú esztendők kísérletei, álmai és csalódásai kísérik, anélkül, hogy rátalálna útjára. Néhány dráma IBSEN HENRIK * (1828—1906) születik meg keze alatt, művek, melyeket belepne a feledés pora, ha izmosabb testvéreik, a férfikor nagyszerű alkotásai nem vetnék fényüket rájuk. A költő esztendőket tölt a színház körül, rendező, dramaturg-igazgató lesz, de első igazi drámáit jóval harmincéves kora után sikerül csak megírnia. A Peer Gynt 1867-ben készül el, közvetlenül a Brand után. bsen, vérbeli drámaíróként, a törekvő, küzdő, meg nem alkuvó embert állítja elénk a színpadon, a mindig továbbhaladó, újat akaró, szűkös világának kereteit feszegető hőst. Kora, a polgári rend dönthetetlen voltáról álmodozó XIX. század bőven kínálja számára a sorsuk ellen lázadó alakok példáját. Eleinte a romantikus szemlélet hatja át Ibsent s roppant formátumú figurái nem egyszer történelmi vagy legendás háttérben jelennek meg. (Császár és Galileus.) A korabeli Európa igazán akkor figyel föl rá, mikor áttér a határozott, reális társadalomkritikára. »A társadalom támaszai« c. művében lerántja a leplet, hogy kivillanjon alóla a kor vezető ‘tekintélyeinek erkölcsi süllyedése, képmutatása, hazug valága. Most már Németországban él, úgy érzi, leginkább itt számíthat megértésre. Szeme nyitva egész Európa számára. Még ifjúkorában megírta a magyar szabadságharc leveretése után »A magyarokhoz« c. költeményét. (Kosztolányi Dezső fordította le.) T egtöbb vitát kiváltó művét, a »Nórá«-t Olaszországban írta. Szót emel az elnyomott, élete végéig kiskorúként kezelt nőért, s egyben hírt ad hangos szóval a polgári házasság válságáról is. A nagy svéd kortárs, Strindberg, egész elbeszéléssorozattal válaszol a Nórára, (Házasodjunk!) melyben le akatja rombolni az Ibsen alkotta, ízig-vérig modern nő-szemléletet. Ma. már aligha kétes, kettejük közül ki volt a haladó ebben a kérdésben. S most már, pályája utolsó szakaszában egyre bátrabban világít bele Ibsen az elhallgatott nagy kérdések szakadékaiba. A »Vadkacsa« újabb remeklés: a tragikus hazugság útján megy végig a költő, hogy megmutassa, hová vezet ez a lejtő. (Egyáltalán kedves, visszatérő motívuma az évekig rejtegetett, elkendőzött titok, mely kipattan és elpusztítja maga körül az álságos életet.) Sajátos szimbolikával dolgozik. A színpadot tökéletesen ismerő mester biztonságával egy-pgy jelképbe sűrítve dobja elénk a problémát, mely magában hordja a tragikus sorsütközés magját. Egy-egy fölvillantott figurával, fojtott szóváltással ismerteti meg nézőjével a hősei mögé rakódott múltat. A klasszikus drámaszerkesziés híve, roppant öko,,Először lépek oltárodhoz” Konfirmandusok ajkán hangzik így az ének az úrvacsorái oltár előtt. Az első úrvacsora keresztyén életünk isteni ajándéka. Határkő, amelyik mellett érdemes egy perere megállni s elgondolkozni azon, hogy mit is jelent ez a nagy ajándék. Jelentős ez az alkalom a konfirmandusok számára. Már egyszer ott volt mindegyik Is- j ten oltára előtt. Amikor a szent ke- i resztségben részesültek, a kereszt- szülők vitték őket oda az oltárhoz. A konfirmáció alkalmával maguk állnak az oltár elé. Az úrvacsora szentségében valósággal jelenlevő Krisztussal van itt találkozásunk. Bűneink bocsánatát kínálja. A múlt, nagy lezárása ez az első úrvacsora. Az új életben való elindulás alkalma is az első úrvacsora. Krisztus az erőforrás az ifjú élet küzdelmeiben is. Bárcsak ez az első úrvacsoravétel felébresztené a vágyat a rendszeres úrvacsorái közösségire! Luther úgy tanított, hogy enélkül nincsen keresztyén élet! A konfirmandusok első úrvacsoravétele nagy alkalom a család életében is. Amikor fiatalok és öregek egymás mellett térdelnek az úrvacsorái oltárnál, talán először csak az a gondolat ébred fel bennük, hogy milyen gyorsan elszalad az élet. Akik nem is olyan régen a keresztségben részesültek, most már úrvacsorát vesznek. A test növekedése mellett, az idő rohanása mellett ez másra is emlékeztet. Arra, hogy Isten megtartja szavát. A keresztségben ígéretet tett arra, hogy mindvégig mellettünk lesz s Szentlelkével munkálja bennünk az új életet. Az első úrvacsora fenséges bizonyítéka annak, hogy amit elkezdett konfirmandusaink életében, azt folytatja is. De nagy öröm arra is gondolni, hogy a konfirmandusoknak megadatott továbbra is a Krisztussal való állandó úrvacsorái közösség. Az Üdvözítő szeme vigyáz rájuk s elkíséri őket az életúton, felkínálja nekik a bűnbocsánat drága ajándékát. Mindez biztosítéka annak, hogy a testi növekedést kísérheti a lélek növekedése, az új életben járás. Bárcsak a család úrvacsorás élete ösztönzést adna minden konfirmandusnak az új életben járásra! A gyülekezet számára is nagy alkalom a konfirmandusok első úrvacsoravétele. Érthető világos jele az annak, hogy Isten növeli az ő gyülekezetét szüntelen. Ismét tudomásul kell vennünk, hogy egy nagy lelki családot alkotunk, ahol nemcsak öregek vannak, hanem fiatalok is. Milyen nagy különbség van az életúton megfáradt öreg között, ki reszkető lépésekkel megy az oltár elé s a között a konfirmandus között, aki először keresi Krisztussal az Ürvacsorában a közösséget. Krisztus azonban egybe tudja forrasztani őket. Hiszen mindegyik az ő megváltott gyermeke, mindegyik az ő gyülekezetének tagja. Bárcsak konfirmandusaink első úrvacsoravétele munkálná gyülekezeteink belső egységét $ Krisztus Urunkkal való mély közösségét! Az első úrvacsora-osztást követi a második, talán kevesebb ünnepélyességgel. majd jön a harmadik s így tovább. S egyszer elérkezik majd az utolsó is. Az első úrvacsorái alkalom záloga annak, hogy nem szűnik meg akkor sem Urunkkal való közösségünk. Krisztusunk ígéretet' adott arról, hogy nagy mennyei mennyegzőt készített számunkra. Adja Isten, hogy azok közül, akik először léptek most az úrvacsora! oltárhoz, minél többen részesei lehessenek a Krisztussal való örök közösségnek! Ferenczy Zoltán KÉTFÉLE HIT Sz. Pál apostol a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében ezt mondja: Hinnünk kell, hogy Isten megjutalmazza azokat, akik hittel keresik. A böl- cselkedők itt alaposan félreszorítják Isten országa gyermekeit és zsoldosokat, szolgákat akarnak faragni belőlük, akik Istent nem egyedül _ jóságáért, hanem a mennyek országának boldogságáért keresik. Mert ezek a bölcs tanítómesterek a maguk mesterkélt, költött okoskodásával bizonyosat akarnak tudni afelől, milyen nagy, nemes és gazdag az az öröm, melyet Isten majd ád. az embereknek; viszont milyen mély, széles és hosszú a pokol, milyen ijesztő és borzalmas az ördög hosz- szú orrával, hogyan üti-veri pörölyökkel a lelkeket, hogy szinte látja az ember a szemével, s ehhez hasonló vagy még szebb dolgokat ezek felől. Amilyen a tanításuk, éppen olyan a prédikálásuk is: mesék és mesék vég nélkül. Ezt nevezik ők az evangélium hirdetésének! Rettegést keltenek a ‘népben, hogy Isten országa gyermekei remegjenek a pokoltól, tisztítótűztől, az ördögtől. Azt tanítják, azért kell cselekedni a I jót, hogy elkerüljük a poklot s így nomiával épít. Minden alakja magával hozza tegnapjának légkörét s rendszerint a dráma indulásának pillanatában ez a tömény robbanóanyag már csak a szikra pattanásra vár. A múlt század drámairodalmának korszakos alakja Ibsen. Társadalom-látása. probléma-fölismerése és emberábrázoló ereje predesztinálta a színpadra. Így a leghatásosabb műfaj nyelvén szólhatott korához, hogy önmaga felett is ítélőszéket tartva, kérdezzen tőle. Az idill mélyén megmutatja a tragikumot: sorsok feszültségét, melyeket megfojt a szűkös életszemlélet, életük rácsait cibáló emberek vergődnek színpadán. De a kivezető utat nem egyszer csak a pusztulásban lelik, mert oda szorította őket a kor társadalma. Pesszimizmusában is a haladás híve volt, mikor kegyetlen ökölcsapásokkal döngette a rideg falakat s fülükbe kiáltotta a máról holnapra élőknek világuk tarthatatlanságát. Megfogalmazott és elevenné varázsolt számunkra egy kort, melynek szükségszerű elsüllyedése ma már világos, de akkor ö küldte az első vészjeleket róla. Halálának ötvenedik évfordulóján az emberiség egyik legmerészebb- szavú, nagyálmú költőjéről emlékezünk. Öröksége, melyet ránkhagyott, maradandó és teljes vallomás, torzó voltában is az — olyan szószólók kiáltják felénk, akiket édestestvérünknek érzünk: az ibseni világ feledhetetlen hősei. Vidor Miklós üdvözöljünk. Többre tartják tehát az ajándékot az ajándékozónál, a mennyet Istennél magánál. Mert ha nem lenne pokol és menyország és nem élvezhetnék Isten jóságát, akkor nem sokat törődnének Isten jóságával. Otthagynák szeretetlenül és dicséretlenül... H De az igaz keresztyének buzgón őrizkedjenek az ilyen régimódi böl- cselkedők meséitől, amelyeknek az írásiban semmiféle alapjuk nincs. Mert így csak félrevezetik őket. el a tiszta hittől. Tudniok kell, hogy amiképpen Isten egyedül kegyelméből .minden érdemünk és cselekedetünk nélkül üdvözít minket (Rm 3), akképpen nekünk is minden jutalom és .gyönyörűség nélkül, egyedül jóságáért kell keresnünk Istent, nem kívánva semmi mást, csak az Ö tetszését. Csak hitre van szükségünk, amint itt Sz. Pál mondja: Aki Istenhez akar jutni, annak hinnie kell. Mit? Azt, hogy Isién jutalmat ád. Miképpen? Azoknak, akik hitben keresik, nem pedig haszonért, boldogságért vagy gyönyörűségért! A jutalom majd adódik magától, nem kell érte aggodalmaskodni és a mi kérésünkhöz kötni hozzá. Mert bár lehetetlen, hogy a jutalom ne következnék, Isten mégis azt akarja, hogy tiszta szívből, minden jutalom és nyereség nélkül keressük. Azokat pedig, akik önmagukat és nem Istent magát keresik, Isten nem akarja, jutalmat sem ád nekik. Éppúgy, mint ahogyan az egyik gyermek, mint örökös, igazán szolgál atyjának szülője kedvéért, a másik viszont csak az örökség és az anyagiak kedvéért; valóban méltó, hogy az atya ezt a gyermeket kitaszítsa az örökségből. Így áll a dolog Isten közt és miköztünk is az örök -üdvösség dolgában: cselekedeteinket Isten nem érdemünk szerint jutalmazza, hanem ígéretéért, mellyel egyedül kegyelemből megígérte cselekvésünk jutalmát. I Móz 15: Én leszek a te jutalmad. Ezt adja meg Isten nekünk örökké! Ámen. Dr. Luther Márton, 1523. Istentiszteleti rend a Keresztyén Énekeskönyv használatához nélkülözhetetlen Ára 4.— Ft EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 6.— Ft. negyedévre 15.— Ft. félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VT IT. 10 000 Déldánvban nvomatott 2-562246. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)
