Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-05-20 / 21. szám

XXI. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 1956, MÁJUS 20.

ORSZÁGOS EVANGÉ L I KUS HET I LAP

ÁRA: 1,40 FORINT

2». DEZSÉRY LÁSZLÓ:

Jövel Szentlélek Úristen

11 Luther Márton, egyházunk nagy tanítója a harmadik hitágazat kátémagyarázatában így tanít a Szentlélekről: «Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá, eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, ő világosított meg ajándékaival, <3 szentelt meg és tartott meg az igaz hitben; ahogyan a földön élő egész anyaszentegyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja egy igaz hitben. Ebben az anyaszentegyház- ben nekem és minden hívőnek naponként minden bűnt bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt és nekem minden Krisztusban hivővei együtt örök életet ád. Ez így igaz!«

Talán soha senki sem tudta összefoglalni ilyen világos, tömör formában az anyaszentegyház tanítását a Szentlélekről. Figyeljünk rá, hogy Luther nem a Szentélek személyéről, hanem a Szentlélek munkájáról szól. Amivel az emberek oly sokat bíbelődnek, az Luther számára természetes kiindulópont. Amikor a gyermekeket tanítja a Kis Kátéban, akkor nem a Szentháromság teológiáját fejti ki, hanem azt írja össze, amit ő tud a maga hitéből és az anyaszentegyház tapasztalataiból a Szentlélek Úristen munkájáról. Olyan ez a magyarázat, mint Jézus Krisztusé, aki a Szentlélekről tanítván, mindig a Szentlélek munkájáról tesz bizonyságot. így tanította Nikodémuszt is. amikor azon a titkos éji órán ezt az öregembert az újjászületés titkaira tanította: «A szél fú, ahová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.« A Szentlélek az élet megújításának üdvözítő Lelke. Azt tudjuk róla — bánnilyen furcsa is ezt éppen a •Szert tlélékkel kapcsolatban mondani, — ami a keresztyén élét- és hitísme- retben a legtapasztalatibb, a légmeg- íoghatóbb. Ugyanis a hatását ismerjük, az erejét, azokat a keresztyén valóságokat, amelyeket ö teremt a világba. Az Ö munkája, az élet megújítása a hit ébresztése útján. Krisztusnak szolgál, akiben md saját eszünkkel és erőnkkel hinni nem ■tudnánk. Azzal szolgál neki a mi érdekünkben, amit itt Luther Márton felsorol.

A mi ezekből ránk magunkra tarto- zik, azt ismerjük. Ami hit' van bennünk, az Tőle van. Egyébként nem lehetne hitünk. Megmaradásunk a hitben az ő vigasztaló hatalmából van. Hitünk gyakorlása a keresztyén szent életben az ö erejéből lehetséges. Mindez együtt azt jelenti, hogy itt az Isten köztünk. Amikor a mi Urunk Jézus Krisztus a mennybe ment, altkor a föld nem maradt üresen Istentől, hanem inkább gazdagon betelt az Isten Szentleikével. Ez történt pünkösdkor, amikor a tanítványok (akiket a kívülállók megfu- tamítottaknak tartottak s akik saját magukat elhagyottaknak, magukra maradottaknak tartották) elnyerték a Szentlelket s általa hivatásukat, közösségüket es szolgálati erejüket egyszerre. A pünkösd éppen ezért az anyaszentegyház születésnapja. Ez természetes, mert az, ami a Szentlélek munkája által a hitrejutás során az egyes emberekben történik, egyszersmind egyházi ügy is. Az anyaszentegyház épül általa. Keresztyén hit, keresztyén élet nincs keresztyén anyaszentegyház nélkül.

4 z emberek ma az egész földkerek- ségen új módon élik át ennek igazságát. Talán egy nemzedék sem erezte annyira azt, amit a mai. Az egyes keresztyén ember érzi, hogy az ő hitrejutás». az ő hitbenmegmara- dása, az ő keresztyén szolgálata és élete az egyetemes egyházi kérdés függvénye, vagyis nem egyszerűen egy-egy ember személyes vívódása, problémája, vagy győzelme. Az egyes keresztyén ember elszakíthatatlan összeköttetésben látja saját személyes problémáit az egyházi problémákkal s amikor azok megoldásáért tusakodik, nem tudja elkerülni, hogy

a

felvesse kérdését az egyház felé. Nem tudja kiszakítani kérdéseit az egyházi kérdések közül, sőt azt éli át, hogy az ő személyes keresztyén kérdései az egyetemes keresztyén anyaszentegyház mai, világot átfogó problémáiból nyílnak.

Ezt különböző módon tapasztaljuk. Van, aki csak érdeklődik. A saját kérdéseivel kapcsolatban azt, kérdezi, hogyan vetődik fel, milyen mértékben érvényes ez a kérdése más keresztyén emberek életében, s általában az egyházban.

Van, aki testvéri kötelezést érez arra, hogy az egész anyaszentegyház- nak felajánlja a maga hittapasztalatait, mert azt éli át, hogy mások az anyaszentegyház ban őnála mélyebb, lelki szükségben szenvednek. Van, aki a maga hitbeli elesettségét jogosan az egyház vétkének látja. Nem talál igazi igehirdetőt, aki néki mai helyzetében szólna, nem talál igazi lelkipásztort, aki őt mai útjain vezetgetné, nem talál igazi keresztyén közösséget, amelyben megtámaszkodhatna az ingadozás, a kétely, a tanácstalanság óráin. Vannak, akik valósággal dörömbölnek az egyház ablakán, hogy onnan végre kitekintsenek és onnan végre szemügyre vegyék őt, aki nem a templomi csendben él, hanem a nagyváros forgatagában, vagy a falusi problémák között. Az egyéni keresztyéni hit és az anyaszentegyház helyzete, belső öntudata, szolgálatkészsége, lelkiereje szoros összefüggésben van.

A mi nemzedékünk idején senkinek se kell magyarázni azt, hogy a hit kérdéseiben nemcsak a maga számára kell könyörögnie Szentlélekért, hanem hogy könyörögnie kell az egész anyaszentegyház meglátoga- tottságáért a Lélek által s könyörögnie kell az egész anyaszentegyház Szentiélekben történt életújulásáért. Ma már megtanultunk az egészre figyelni és kínzóan tudjuk, mi az áz elszigeteltség.

! mit következik ebből?

Luther Márton arra hív fel, hogy a mi mostani napjainkban a Szentlélek eljöveteléért úgy könyörögjünk, hogy az valóban hívja el, gyűjtse össze, világosítsa meg és szentelje meg ugyanabban az egy igaz hitben «a földön élő egész anyaszentegyházat«.

Ebből elsősorban az következik, hogy pünkösdkor mindenekelőtt az anyaszentegyház egységéért kell könyörögnünk. Ahhoz valóban Szentlélek kell, hogy az anyaszentegyház ne csak megismerje, de meg is élje a maga egységét. Most semmi sem fontosabb, mint az, hogy a szolgálatbeli engedelmesség szempontjából az anyaszentegyház egységre jusson Isten színe előtt az emberek szolgálatában, akik közé az anyaszentegyházat Isten maga áldásul rendelte. Tudatában vagvunk az egyház egysége minden problémájának. Tanításbeli, szervezetbeli, hagyománybeli különbségek akadályozzák az anyaszentegyház életegységét. Ezek azonban nem akadályozzák az anyaszentegyház szolgálatbeli egységét. A Szentlélekért folyó alázatos könyörgésben az anyaszentegyház ma is megkaphatja Istentől a legnagyobbat A munkában, a szolgálati engedelmességben átélt és megvalósuló egységet. A világ egy. Az emberiség sorsa összefügg. A sírás és az öröm, az éhség és a bőség csak egyféleképpen élhető át, akármelyik kontinensen élünk is. Ha az egyház úgy szereti az emberiséget, ahogyan Jézus Krisztus feláldozásával Isten szerette ezt a világot, akkor a szolgálatában eggyé válhat. Azokra kell tekintenie, akikre Krisztus tekintett s e tekintetnek krisztusi egysége — a szeretet — megmutathatja az anyaszentegyház bármely csoportjának azt a döntőt, azt az egyet, amit tennie kell. A krisztusi szeretet megteremtheti az anyaszentegyház szolgálatbeli egységét a földön.

r bből pedig az következik, hogy a Szentiélekre kell bíznunk, hogy az anyaszentegyház egész életterülejöjj te • rem-tö. Szentlé- lek,

Lá-to- gasd meg a te néped,

Kántor kép sásunk

Május 9-én D. Dezséry László püspök elnöklete mellett tartotta első ülését a Déli Egyházkerület tanácstermében az Egyházegyetem Kántorképesítő Bizottsága. Az ülésen jelen volt Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár, dr. Pálfy Miklós dékán és a zenei szakértőkből, valamint a kántorképzéssel foglalkozó intézetek vezetőiből álló bizottság tagjai.

£s adj min- den te • remtménynek

Df

Ví - gasz-ta- lást. bé - kcs- sé - get

Vigasztalást kérünk tőled, Ajándéka a Legfőbbnek; Gyógyítónk vagy. drága kenet, Élő forrás, hó szeretet.

Te vagy a jó teljessége.

Isten ujja, dicsősége.

Ki az Igét mindeneknek Saját nyelvén megjelented.

Világíts be értelmünkbe. Szeretetet adj szívünkbe;

Ismered a gyengeségünk.

Te légy a ml erősségünk.

Távol tartsd az ellenséget.

Adj állandó békességet.

Hogy tégedet el ne hagyjunk És lelkűnkben kárt ne valljunk.

Add ismernünk Istenünket, Krisztust, a mi vezérünket,

S előtted is. ó jó Mester, Meghajolnunk tisztelettel.

Dicsőség a mi Atyánknak S megdicsőiilt szent Fiának A Lélekkel egyetemben Cgy a földön, mint a mennyben!

Luther Márton

tén Ö hívja el az embereket az egy igaz hitre. Ez azt jelenti, hogy az egyház igehirdetését mindenütt a földön át kell engednünk a Szentlélek Úristennek. Értelmezze Ö az ige üzenetét a mai ember számára. Aknázza ki Ö a neki átengedett bizony- ságtevő szolgálatok útján az ige mai tartalmát a ma élő emberek számára. Az emberi értelmezések sokfélesége helyett az egész anyaszentegyház igehirdetését egységesítse Krisztus igazi szándékának felkutatásában. Az igét sokféleképpen lehet érteni, de megérteni csak egyféleképpen. Ez a megértés a Szentlélek megvilágosító munkája révén egységesítheti a keresztyén bizonyságtételt szerte a világban. A keresztyén bizonyságtétel pedig Krisztus szándéka szerint a bűnbocsánat és az élet megújításának üdvözítő evangéliumáról szóló tanúskodás. Ez végtelenül sokoldalúan, de egyértelműen foglalja magában a sátán műveinek lerontását földön, Isten erkölcsi törvényeinek érvényesülését az emberek között, a földi békét és minden jót, amit Isten szán szeretett gyermekeinek.

ÍV! üdébből végül is az következik, hogy az anyaszentegyházat, amelyet a Szentlélek gyűjt össze ebben a hitben, egyedül a Szentlélek szentelheti meg életében és szolgálatában, hogy az az emberek javára kibontakozzék és gyümölcsözzék szerte a földön. Az anyaszentegyháznak ma azért kell könyörögnie, hogy az emberi gyarlóságból származó csoport- érdekek eltűnjenek az anyaszentegyház egészének szolgálatából. Hogy Isten az egyházak földi érdekeltségeit alá tudja rendelni az Ö nagy parancsának, hogy Öt minde- nekfelett féljük és szeressük. Hogy a bűnök szépítgetése, védelmezése helyett az egyház a bűnbocsánat hirdetője és Isten erkölcsi törvényének megvalósítója legyen. Hogy önmaga szeretete helyett az anyaszentegyház egésze az embereket szeresse s nekik akarjon szolgálni, mint ahogy Ura is önmagát nem kímélve áldozta magát mindenestül másokért. Hogy az anyaszentegyház átélje a Szentlélek megújító erejét önmagára nézve is s teljes reménységben merje hinni magáról, hogy őneki ma is hivatása van ma új hivatása van, ma mai hivatása van az emberek között. Mai hivatás! Ez a legnagyobb szó, amit az egyházban az egyházról kimondani lehet. Egyben a legfélelmetesebb igény is az anyaszentegyház felé. Ezt az igényt azonban maga az élő Isten jelentette be. És boldog, aki őbenne meg nem botránkozik.

Jövel Szentlélek, Úristen, hogy mai hivatásunkat megtaláljuk, és benne engedelmesek legyünk!

A KANTORKÉPESÍTÖ BIZOTTSÁGOT Egyházegyetemünk Tanácsa ez év január 27-i ülésén létesítette és a következő feladatokkal bízta meg: a) az alapfokú és középfokú kántorképző tanfolyamok ellenőrzése és tanácsolása, b) a felvételi és záró vizsgákon a vizsgáztatás és egyházunk egész kántori szolgálata minden kérdésének nyilvántartása, ezek szakszerű feldolgozása, a kántori szolgálat színvonalának emelése érdekében. Az Egyházegyetem Tanácsa határozatilag mondotta ki: szükségesnek tartja, hogy a gyülekezetek kántori és egyházzenei szolgálatának segítésére, folyamatosságának biztosítására kántori tanfolyamok rendeztesse- nek és e tanfolyamok munkássága közegyházi segítséggel is biztosított legyen. A Kántorképesítő Bizottság létréhozása nem jelent valami egészen új kezdetet, sőt éppen egy több éve kialakult gyakorlat rendezésének és formába öntésének tekintendő. Azért kerülhetett sor felállítására, mert már évek óta odaadással folyt a kántorképzés a Luther Márton Intézetben és a Déli Egyházkerület fóti Mandák Intézetében.

A KANTORKÉPZÉST MINT FELADATOT és általában a kántori*

szolgálat rendezését az az új helyzet hozta létre, hogy a volt egyházi iskolai tanítók a kántori szolgálatból kiváltak. A feladatok megoldására döntő szolgálatot végzett már említett két egyházi intézményünk. Az Egyházegyetem Luther Márton Intézetében 1949. december 1-ével indultak meg a tízhónapos középfokú tanfolyamok. A Déli Egyházkerület Mandák Mária Intézetében eleinte hathetes énekvezéri, majd később háromhónapos alapfokú kántorképző tanfolyamok indultak. A Luther Intézet tanfolyamait Peskó Zoltán orgonaművész vezette, a munkába Weltler Jenő Deák téri karnagy, majd később Zalánfy Aladár orgonaművész is bekapcsolódott. Ezeken a tanfolyamokon eddig 52-en szereztek kántori oklevelet, közöttük Teológiai Akadémiánk Budapestre költözése óta néhány teológiai hallgatónk is. A fóti tanfolyamokon főleg falusi gyülekezetek tagjai vettek részt, akik hosszabb időre nem maradhattak távol otthonuktól. Az itteni alapfokú tanfolyamok akkor váltak eredményesekké, mikor időtartamuk három hónap lett és Kiss János gondnok, fóti gyülekezeti kántor vette át az oktatást. Eddig több mint száz segédkántort képeztek ki. Jelenleg egyházunk minden nyolcadik gyülekezetében olyan kántor működik, aki Fóton nyert kiképzést.

A GYÜLEKEZETEKBEN nagy örömmel fogadott énekeskönyv új énekeinek bevezetése, az új korálkönyv megjelentetése, ezzel kapcsolatban kántoraink továbbképzése ismét előtérbe hozta a kántorképzés és az egész kántori szolgálat ügyét. Kiváló egyházi muzsikusaink, akik az énekeskönyv szerkesztése közben még közelebb kerültek egymáshoz, nagy felelősséget éreznek azért, hogy egyházunkban az éneklés és az egyházi muzsika megfelelő színvonalon maradjon, és ennek érdekében szívesen fejtenek fa odaadó munkásságot, mert tudják, hogy ezzel nemcsak egyházukat, hanem az, egész megújhodott és mind szélesebb néprétegekre kiható magyar zenei életünket is szolgálják.

A Kántorképesítő Bizottság első ülésén Grünvalszky Károly főtitkár tájékoztatót adott arról, hogy egyházunk milyen pénzügyi keretben tudja támogatni ezt a munkát. Ez az összeg möst elégséges.

A bizottság megvitatta a Peskó Zoltán és Kiss János előmunkálatai alapján készült Kántorképesítő Szabályzat tervezetét. A szabályzat szerint, melyet az idei egyetemes közgyűlés elé terjesztenek jóváhagyásra, valamennyi tanfolyam kántori elnevezést kap, mégpedig az alapfokú tanfolyamokon (ilyeneket tartanak Fóton) segédkántorokat, a középfokú kántori tanfolyamokon (ilyeneket tartanak alapfokú tanfolyamok mellett a Luther Intézetben) kántorokat, az egyelőre megvalósításra nem kerülő egyházkarnagyi és orgonista tanfolyamokon egyházkarnagyokat és orgonistákat képeznek ki, és ilyen jellegű okleveleket nyújtanak. A kiadott oklevelekről és bizonyítványokról az Egyházegyetem külön anyakönyvet vezet. Az eddig tartott tanfolyamok végzett növendékeiről összesített új anyakönyv készül.

A bizottság elhatározta, hogy az Északi Egyházkerülethez beérkezett jelentések alapján nyilvántartást készít az ottani kántorokról, úgy, ahogy ez már a Déli Egyházkerületben megtörtént. Ezeket a kartotékokat át kell vizsgálni a következő szempontból: a) milyen képesítéssel rendelkeznek kántoraink, b) milyen elvek szerint lehetne minősíteni a jelenleg szolgáló kántorokat. Csak megfelelő tájékozódás után lehet gondolkozni és döntést hozni afelől, ' hogy megfelelően díjazott kántori állásokat megfelelő minősítéshez kösse-e az egyház vezetősége azok betöltése során.

A TEOLÓGIAI HALLGATÓK kántori képzésének ügyét is tárgyalta a bizottság. Már eddig is több teológus szerzett önkéntesen kántori képesítést a kötelező himnologiai előadások hallgatása mellett, most azonban arról van szó, hogy valamennyi teológus részesüljön legalább alapfokú kántorképzésben. Dr. Pálfy Miklós dékán közölte, hogy Akadémiánk tanári kara örömmel vette a lehetőséget, amely azáltal nyílt meg, hogy a Lelkésznevelő Intézet az Üllői útra költözött. A tanári kar Prőhle Károly teológiai +anárt bízta meg, hogy a zenei szakértőkkel együttesen dolgozzon ki szabályzatot a teológusok Luther Márton Intézetében történő kántori képzése ügyében.

A bizottság zenei szakértői külön munkaülés keretében tárgyalják meg a téli kántortovábbképző konferencia tapasztalatait és az onnan beérkezett javaslatokat. Ilyen továbbképző konferenciák Gyenesdiáson és Fóton lesznek a nyár folyamán, június hónapban, és az új évben is.

Javasolta a bizottság, hogy a püspökök körlevélben rendelkezzenek a Keresztyén Énekeskönyv régi kiadásának használatáról, hogy csak az új kiadásban megjelent énekeket tűzzék ki az istentiszteletekre.

A bizottság titkárává választotta a két egyházkerület püspöki titkárát mindaddig, míg megfelelő utódot nem találnak a munka ellátására.

Elhatározták, hogy a titkárok szerkesztésében körlevél útján is kapcsolatot keresnek a gyülekezeti kántorokkal. A körlevelek célja tájékoztatás, tanácsolás és a továbbképző elősegítése. A legelső ilyen körlevél az új énekek istentiszteleti bevezetésének módjával foglalkozik.

A bizottság figyelme a gyülekezeti énekkarok munkájára is ráirányult. Segítséget szeretnének nyújtani ahhoz, hogy gyülekezeti énekkaraink minél színvonalasabb munkát végezzenek és szolgálatukat elsősorban az istentiszteleti élet gazdagítására végezzék.

A Kántorképesítő Bizottság azért kezdhet reménységgel a meglátott feladatok megoldásához, mert munkáját előző évek sok odaadó fáradozása, kísérletezése és eredménye előzi meg. Az egész bizottság létrejötte tulajdonképpen az eddig elért eredmények összefoglalását fejezi ki és további jó eredmények elérését célozza. Benczúr László

»As Istennek sserelme kitöltetett a mi ssívünkbe a Ssent Lélek által9 ki adatott nekünk”[nm$t5.3