Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-04-08 / 15. szám
EVANGÉLIKUS ELET % Minden teremtménnyel együtt AZ ELSŐ HITÄGAZAT Luther Kiskáté-magyarázata szerint nemcsak Istennel való viszonyunk alaphangját szólaltatja meg, hanem közösségbe von embertársainkkal is. „Hiszem, hogy Isten teremtett engem minden teremtménnyel együtt” — mondja Luther és ezzel bizonyságot tesz arról, hogy a keresztyén ember már teremtéshite folytán kapcsolatban és közösségben él a teremtett világgal és embertársaival. Másszóval ez azt jelenti, hogy ha a keresztyén ember Isten teremtményének hiszi és vallja magát, ezt nem teheti magányban, elkülönülten, hanem ezzel egyben vallást tett arról, hogy isteni egyenlőség alapján ő is csak egy tagja az emberiség nagy családjának. EZ A T EREM TM fl S VI közösség, a felebarátainkkal való kapcsolat sokféle valóságban ölthet konkrét alakot, de közülük legátfogóbb talán a nép, a társadalom, amelyben élünk. Ennek igazságát különösen is megvilágítják azok a dolgok, amelyekről a lutheri magyarázat mint Isten teremtő jókedvének állandó ajándékairól szól. Némelyik közülük ugyan egyéni áldás, mert születési adottság', mint testünk, lelkünk, szemünk, tagjaink, értelmünk és érzékeink. A többiek azonban Isten naponként megújuló és folyamatos gondviselésének teremtményei, amelyeket azonban nem közvetlenül, csodás úton, hanem a teremtmények közös és egymásért való fáradozásainak gyümölcseként ad az embereknek. A ruha, az étel, ital, a szántóföld (illetőleg annak termése), a megol- talmazás és az ellátás Istennek olyan ajándékai, amelyeket közülünk senki sem élvezhet önmagában, hanem csak az emberek együtt- munkálkodása és egymásra utaltsága útján, A világon mindenütt élő emberek ezeket a földi életre tartozó isteni ajándékokat olyan közösségekben élvezik, amelyek bizonyos adottságok és körülmények között élő eínbereket egyesítenek. Mi, magyar evangélikusok ezt a közösséget a magyar népben ismerjük fel. A magyarországi protestantizmus története folyamán összeforrott ezzel a magyar néppel, amely- lyel mindenkor együttesen fáradozott azért, hogy Isten teremtésbeli ajándékai minden magyar embernek egyenlőképpen és bőségesen jussanak. A népnek belső egymásrautaltsága a haza határain belül nem lehet alapjává külső ellenségeskedésnek a világ népei között. Teremtmény! közösségünk minden emberrel isteni ítéletet mond minden sovinizmus, nemzeti gőg és lenézés, faji megkülönböztetés felett. A KÄTßMAGYARÄZAT arra >s tanít, hogy a teremtő Isten ajándékaiért hálával és dicsérettel, szolgálattal és engedelmességgel tartozunk mennyei Atyánknak. Hogyan tehetünk eleget e tartozásúnknak? Mindenekelőtt úgy, hogy Isten említett ajándékait megfelelőképpen megbecsüljük és bennük a sáfárságra való elhívásunkat felismerjük. Pál apostol okkal hangsúlyozta, hogy a keresztyén ember minden hétköznapi munkáját mintegy Istennek (Ef 6,6—8.) végzi. Luther ezért hangoztatta, hogy minden emberi munkának keresztyén becsülete van és ezért tudta az egyszerű emberi munkát is istentiszteletnek tekinteni. Isten a felebarát képében kéri számon tőlünk keresztyén hitünket és a mi számunkra így teszi fel a kérdést: tudunk-e a magyar népben, néppel és népért önfeláldozó szeretettel helytállni a munkában, a cselekvésben, a hazaszeretetben? Erre a kérdésre jól felelnünk hitbeli kötelességünk. Zay László Fiatal egyházak Dr. Rajah B. Manikam, az indiai tamul evangélikus egyház első indiai püspöke. Manikam dr-t január végén szentelték fel püspökké nagyszabású egyházi ünnepségek keretében, amelyek során egyben az indiai lutheránus egyház 250 esztendős jubileumát is ünnepelték. Azt az egyházat Ziegenbalg alapította, aki 1706-ban kezdte itt a missziót. A missziót elsősorban a dán evangélikus egyház támogatta. Az úgynevezett Üj-jeruzsálemi templom, amelyet még Ziegenbalg épített, a legrégibb keresztyén templom Indiában. A tamul egyháznak hatszázezer indiai tagja van. Manikam, aki most első indiai püspöke lett, rendkívül érdekes ökuménikus személyiség. Az utolsó tíz év alatt mind az öt világrészt bejárta és minden számottevő ökuménikus konferencián részt vett. Az Egyházak Világtanácsa kelet-ázsiai titkára és a Nemzetközi Missziói Tanács titkára volt 1951-től 1954-ig és jelenleg elnöke az Indiai Lutheránus Egyházak Szövetségének is. Manikam csendes szavú és nagytekintélyű egyházi férfiú, akire érdemes figyelni a következő időkben. Felszentelésén jelen volt a Lutheránus Világszövetség egész vezetősége. A Lutheránus Világszövetség végrehajtó bizottsága ez ünnepélyes alkalmak után itt ülésezett, majd itt tartotta azt az ázsiai lutheránus konferenciát, amely hasonló volt ahhoz, amelyet a Világszövetség nemrég Afrikában tartott. Ennek jellege erősen olyan volt, ahogy azt a nemzetközi egyházi sajtóban jellemezték, hogy ti. az a fehér emberek nyugati egyházai számára akarta Afrikában a veszett fejsze nyelét megkeresni abban a tekintetben, hogy Afrika népeinek ébredése idején befolyásukat el ne veszítsék. Afrikában a Kilimandzsáró tövében egy néger törzsfának mondta ki a Lutheránus Világszövetség vezetői előtt, hogy a gyarmatosítás kora elmúlt. Itt most Indiában Dr. Manikam fogalmazta meg keresztyén tapintattal, de igen határozottan az indiai lutheránus egyház problémáit, tekintettel az ázsiai helyzetre. Manikam dr. a Lutheránus Világszövetség végrehajtó bizottságában megjegyezte, hogy *>éppen ideje, hogy a végrehajtó bizottság Keleten ülésezzék, mivel a Kelet az, ahol a történelem ma újat produkálAz ázsiai népek függetlenségi törekvéseiről beszélt. Ázsia vallásos és kulturális életének »forradalmi változásairól és gigantikus folyamatáról« szólt és sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy Ázsiában mindig nehezebb lesz a nyugati egyházak misszionáriusainak a megjelenése. De kijelentette, hogy az ot- í*ni egyházak maguk akarják a keresztyén missziót továbbfolytatni és beszámolt arról, hogy ezt a missziót — öreg egyházak mind személyes, mind anyagi vonatkozásban végezni tudják. Felsorolta saját egyháza missziói tevékenységét és kijelentette: »a mi Lutheránus Nemzeti Missziói Társaságunk ragyogó munkái végez India olyan területein, ahová eddig külföldi misszionáriusok be sem léphettek.n Megjegyezte, hogy India északkeleti részében most új missziót kezdtek ott, ahol a külföldi misszionáriusok működését az indiai kormány politikai okokból, vagyis a nemzeti függetlenség erősítése céljából beszüntette. Manikam dr. őszintén és igen finom fogalmazásban beszélt a Lutheránus Világszövetség vezetői előtt arról is, hogy az indiai lutheránus egyháznak nagy problémája, hogy saját felekezeti egységét építse-e és ezzel gyengítse a többi indiai egyházak nagyobb egység felé törekvő ökuménikus munkáját, vagy ezt a nagyobb egységet lássa elsősorban maga előtt. Hiszen »az indiai keresztyének egy nemkeresztyén országban élnek a maguk megosztott keresztyén bizonyságtételével« s a felekezeti megosztottság nagy akadálya Indiában a keresztyén missziónak. Manikam kijelentette, hogy az indiai lutheránus egyház tárgyalásban van a dél-indiai Egyesült Keresztyén Egyházzal és kijelentette, hogy szívesen vesznek tanácsokat ebben az égető problémában, de azt az álláspontját fejezte ki, hogy ebben a kérdésben, vagyis a felekezeti önállóság, illetve a nagyobb ökuménikus egységkeresés dilemájában végeredményben az indiaiaknak maguknak kell dönteniük. Az indiai egyházi ünnepségek óta dr. Manikam részt vett Thaiföldön egy délkelet-ázsiai teológiai konferencián, amelyről kijelentette, hogy ez a konferencia azt tartotta elsősorban szemelőtt, hogy a keletázsiai egyházak saját belső erőikből hogyan tudják biztosítani lelkészképzésüket, majd a. kínai egyházak nemzeti szövetségének meghívására a Kínai Népköztársaságba utazott, ahol Péter János református püspökkel és dr. Hromádka prágai dékánnal is találkozott, akiket a kínai egyházak ugyancsak meghívtak. Az indiai egyházi ünnepségek után viszont dr. Lilje püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke látogatást tett Hirohito japán császárnál (!), majd hazautazott Hannoverbe. Hannoverből további indítások történnek arra nézve, hogy az EKID-et, a németországi evangélikusok, reformátusok és egyesültek egész Németországra kiterjedő szervezetét meggyöngítsék, vagy esetleg felrobbantsák egyrészt az atlanti politika, másrészt a felekezeti egyoldalúság érvényesítése érdekében, D. Megy as eke Megy az eke, szaporodik a barázda, Mintha egy nagy könyv íródnék olvasásra. Papiros a határ, a tengerszéles, a tolla meg az a szegény öregbéres. Megy az eke, telik a könyv sorról sorra. Én vagyok az egyedüli olvasója# Én tudom csak, mit jelent ez és mit ér ez. először szánt a magáén az a béres. Megy az eke a felemás két tehénnel, mintha menne édesanya kisdedével. Elkerülik a páncélos roncsát bölcsen; legyen az a magyarázó kép a könyvben. Megy az eke, megy a magyar sorról sorra lankadatlan, mintha puszta szerszám volna. Fogy az ugar, nő a szántás telve-terjed. Magyarország, így írják a történelmed. Ki az a kéz, ki az a nagy névtelen toll? Megvárom, míg kifordul a mesgyesorból, hadd szorítsam a kezembe valahára — De meg sem áll, de csak int, hogy még mi várja. (1945.) Illyés Gyula Egymás terhét hordozzátok! Pályaudvarok kavargó forgatagában sokszor látni embereket, akik a beérkezett vonat mellett nagy táskáktól körülvéve hordárra várnak. — Nagyon jellemző ez a kép mi- reánk. Mi sem szívesen vállaljuk a terheinket, hanem inkább szabadulni akarunk tőlük. Elvárjuk a körülöttünk élőktől, hogy észrevegyék már-már rogyadozó lábunk és lesegítsék vállunkról, ami roskaszt. S elvárjuk ezt Jézustól is. Sokszor Ot is csak azért keressük, hogy ha más nem, legalább ö tehermentesítse életünket. Várjuk, hogy levegye vállunkról és életünkről azt, ami olyan nehéz. De Jézus sohasem ígérte tanítványainak, hogy az ő vállukat nem fogja teher roskasztani. Sohasem mondta: azért jöttem, hogy tehermentesítsem az élteteket, de beszélt a tanítványok igájáról és terhéről. Bibliánk sok története szól arról, hogy Isten embereinek nehéz terheket kell viselniök, de ehhez Isten ad erőt. Nem a terheinktől kell szabadulnunk, hanem meg kell tanulnunk hordozni azokat Jézus segítségével. Csak így tapasztalhatjuk meg, hogy igaz Jézus szava: könnyű az iga és gyönyörűségessé lesz a teher. Azt mondja az ige: »Egymás terhét hordozzátok« (Gál 6, 2). Végy föl magadra még több terhet, nemcsak a magadét, hanem másokét is. Jézus azt akarja, hogy a pályaudvari hordárhoz hasonlítsunk, aki mindig azt nézi, kinek lehet segíteni, kinek a kezéből lehet kivenni a nehéz csomagot. Terhet vállalni akaró embereknek kell lennlök Jézus tanítványainak, akik ezzel az indulattal járnak a világban: »mit segíthetek?« Vállalni kell mások gondját. Vállalni kell azokat a terheket, amik mások vállára nehezednek. »Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét!« Annak a Krisztusnak a törvénye ez, akiről így prófétáit Ezsaiás: bűneinket ö hordozta. S akiről Keresztelő János így tett bizonyságot: íme az Istennek ama Báránya, aki elveszi, magára veszi a világ bűneit. Jézus bűneinktől, a valóban elviselhetetlen terhűnktől szabadított meg minket. 0 azt hordozta el, aminek a súlya alatt összeroppan minden emberi élet. Krisztusnak ez a szabadi- tása képessé tesz minket arra, hogy valóban hordozzuk egymás terhét és így betöltsük Urunk törvényét! Madocsai Miklós KORÁLKÖNYV II. kötet, a Keresztyén Énekeskönyv Üj Részének dallamai. Ara: 65,— Ft. Evangélikus Egyetemes * Sajtóosztály. Budapest, Vili., Puskin u. ÍZ. Csekkszámlaszám: 220—278, Készülj az ige hallgatására ! 1956 április 8 — Quasimodo geniti (Hűsvét u. 1.) vasárnap Jn 20, 19—31 — 1. Jn 5, 4—10 — Liturgikus szín: fehér m Amikor a Feltámadott Jézus Krisztus újra beköszönt tanítvámyaihozf ajkán olyan szóval teszi ezt, amiben összefoglalja minden ajándékát s a keresztyének egész szolgálatát: Békesség néktek! Ez a Krisztus nagy ajándéka az embereknek, amit halálával és feltámadásával megszerzett: békesség Istennel, békesség a szívben a bűn lelkiismeretbeli rettentéseivel szemben, békesség az emberek között, akik ezentúl jóakarattal és nem gyűlölettel viseltessenek egymás iránt. Krisztus köszöntése ráemlékeztet bennünket erre az Ö örökkévaló nagy ajándékára, de egyben elkötelez is, hogy egész életünkben legyünk a békesség művelői, hűséges követői a Békesség fejedelmének s egyben munkatársai is, akik eszközül alázko- dunk, hogy rajtunk keresztül is munkálhassa a világ számára a békesség ajándékát. ® A keresztyéneket szolgálatba küldő Krisztus erőt és felhatalmazást is ad övéinek. Amikor a tanítványoknak Szentlelket ígér és a fel- oldozás hatalmát adja nekik, akkor voltaképpen saját erejéből ad át nekik. A szolgálat eredményességére tesz ezzel ígéretet és azt mondja ki örömhírként, hogy aki az ö követői közül hűséges hírnöke lesz a békéltetés evangéliumának, annak szolgálata Isten áldásával jószerencsés lesz, mert az igaz és jó szolgálat a megbocsátással, a megbékéléssel és megbékélte- téssel mintegy Isten nevében (azaz megbízásából, eszközeként) végzett szolgálat. Isten azt ígéri itt Jézus Krisztusban, hogy minden az ö Krisztusban kinyilatkoztatott békéltető akaratának megfelelő munkát eredményessé tesz és felruház saját isteni hatalmával, sőt: más hasonló igehelyek szerint saját munkájának ismer el. B Amikor Jézus ilyen hatalmas erejű kinyilatkoztatásokat tesz és ajándékot oszt, mégis ott van a tanítványok között a kételkedő, aki nem elégszik meg a csodával, hanem még többet kíván. Nem hisz a hírnek, amit a Mester megbízásából tanítványai tolmácsolnak, hanem személyes tapasztalatot kíván. Meg is kapja, mert Jézus nem fukar, de a szó, amit Jézus ehhez a kinyilatkoztatáshoz fűzött, mégis arra tanít bennünket, hogy tétovázás nélkül szegődjünk az Ö nyomdokába és haladjunk a szol- gálatnak Őáltala elénk adott útján. • B Mi mindezt a Jézusról megírt és prédikált jóhír, az evangélium formájában tudjuk meg. Isten azért íratta meg az igét s azért prédikál- tatja közöttünk, hogy higgyünk Jézus Krisztus Urunkban s hitünk élő, eleven, életet adó és elevenítő hit legyen, más szóval: az élet valóságában cselekvő hit. Így lesz miénk Isten minden ajándéka s az ezeket betetőző örök élet. Mi se várjunk azonban nógatásra, bizonyításra, hanem a feltámadás hitében örvendezve szánjuk oda magunkat igaz szolgálatra a Békesség Fejedelmének, a feltámadott Űr^ Jézus Krisztusnak; ^ I*. Közös imádságunk Kedd — Isten üdvözítő akarata, akaratának titka, engedelmesség KEDD DELBEN Imádom titokzatos akaratod csodáját, mindenek Ura! Embereknek adsz hatalmat, hogy végrehajtsák terveidet. De összetöröd eszközeiket, ha szembeszállnak Veled. Megalázol és felmagasztalsz. Sebet ütsz és meggyógyítasz. Halálba viszel és életre keltesz. Bizony, félelmetes Isten vagy Te! Imádom titokzatos akaratod csodáját, mindenek Ura! Mégiscsak kegyelmesen cselekszel mindent. Mégiscsak javunkra cselekszel mindent; Mégiscsak üdvösségünkre cselekszel mindent. Bizony, irgalmas Isten vagy Te! Irgalmadért kérlek, mindenek Ura: hadd találja meg a világ a Neked tetsző békét, és add meg nekem is az engedelmes szív békéjét, Amen; KEDD ESTE Egyetlen Közbenjárónk, Jézus Krisztus! Te is tusakodtál Atyád akaratával. Tusakodtál, míg elfogadtad a keserű pohárt. Hozzád menekülök: Te megértesz engem. Megvallom Előtted gyengeségemet, lázadozásomat és engedetlenségemet. Hozzád menekülök: Te megbocsátasz nekem. Egyetlen közbenjárónk, Jézus Krisztus! Hozzád könyörgök minden emberért. Könyörgök családomért és minden családért. Újítsd meg mindennap a házastársak hűségét és türelmét. Korán ébressz hitet a gyermekekben és kíméld őket minden botránkozástól. Neveld és érleld az ifjúságot tisz- ■ taságban és őrizd meg derűs vidámságukat. Ne hagyd el az öregeket gyengeségükben és készítsd fel őket erőddel a végső harcra. Könyörgök elöljáróimért és minden felsőbbségért. Ismertesd meg velük akaratodat és áldd meg fáradozásukat. Könyörgök népemért, és minden népért. Terjeszd közöttük neved félelmét, és növeld közöttük az egyetértést. Egyetlen Közbenjárónk, Jézus Krisztus! Hajtsd végre Atyád akaratát mirajtunk és üdvözíts minden embert a földön. Ámen. Bibliaolvasó HETI IGE: Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. — 1 Pét I, 3. Április 8. Vasárnap — Jn 3, 1—8. Nikodémus életének nagy kérdésével fordul útmutatásért Jézushoz. Ez a kérdés: hogyan nyerheti el az ember az üdvösséget? A válasz, amit egyszerű és mégis olyan bonyolult. Üjjá kell az embernek: szüietnie. Egész eleiét, minden cselekedetét Isten Szentjeikének vezetése alá kell helyezni, mert csak a Lélek fakaszthat benne új életet. Április 9. Hétfő — 2 Tim 1, 6—10. Az igazi hit nem tesz bennünket félénkké, visszahúzódóvá mindentől, a világ dolgaitól. Ellenkezőleg: tevékeny, másokkal törődő és másoknak szolgáló emberré fonnál, mert Isten nekünk az erőnek* és a szeretetnek lelkét adta. Április 10. Kedd — 2 Tim 2, 1—5. Ez az ige elsősorban azoknak szól, akik az evangéliumot hirdetik. Nekik mondja, hogy hűségesen kell végezniük a szolgálatot, az igehirdetés munkáját. Ami pedig mindannyiunkra vonatkozik, hasonló az előbbihez: mindenki a maga hivatását hűségesen lássa el. Április 11. Szerda — Jn 5, 1—14. Jézus Krisztus megragadott minden alkalmat, hogy az embereken segítsen. Nem engedte magát gátolni semmitől sem (még az ószövetségi törvények előírásaitól sem), mert számára fontosabb az ember, minta holt szabályok. Krisztus példája nyomán, a keresztyén ember is szabad minden jó cselekedet, szolgálat elvégzésére. Április 12. Csütörtök — 1 Tim 1, 12—17. Valóban így igaz: Jézus Krisztus azért jött közénk a földre, hogy bennünket kárhozatra méltó embereket megtisztítson minden bűnünktől, halálával megváltson és hogy örökéletet adjon mindazoknak, akik hisznek Benne; Április 13. Péntek — Rm 6, 3—11; Isten a keresztségben bűnbocsánatot adott nekünk.- A keresztséget követnie kell az igaz és hűséges mindennapi keresztyén életnek. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus ezt kívánja az ő tanítványaitól.: Április 14. Szombat — Jón %, 1—11. Jónást saját engedetlensége keverte bajba. Amikor nem lát más menekvést, mint az engedelmesség útját — kicsit elkésve —, Istenhez imádkozik, hogy szabadítsa meg szorult helyzetéből. Mennyivel helyesebb és természetesebb az, ha az ember rögtön megcselekszi azt, amit Isten tőle elvár és kér. Vámos József