Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-04-08 / 15. szám

Az egyházak kötelesek a népek béketörekvéseire keresztyén visszhangot adni R. Silheimer, az Egyházak Világtanácsa társfőtitkárának előadása az ökumenikus tanulmányi bizottság ülésén A Magyarországi Egyhazak öku­menikus Tanácsának tanulmányi bi­zottsága D. dr. Vető Lajos püspök elnökletével ülést tartott, amelyen R. Bilheimer, az Egyházak Világ­tanácsa társfőtitkára és tanulmányi főosztályának*’ igazgatója is részt vett. Az ülés első felében Varga Zsig- mond teológiai professzor, a tanul­mányi bizottság ügyvezető alelnöke mutatta be azt a dolgozatot, amelyet az Egyházak Világtanácsa felkéré­sére az evanstoni fő- és mellékté­mákkal kapcsolatban készített a magyar tanulmányi bizottság. Isme­retes, hogy amikor delegátusaink Evanstonból hazatértek, ökumenikus tanácsunk nyomban határozatot ho­zott az ott elfogadott jelentések ta­nulmányozására vonatkozólag. ' Tíz teológiai témát tűzött ki tanulmá­nyozásra ökumenikus tanácsunk. Mindegyik témát egy református és egy lutheránus előadó közösen ké­szített elő. A tanulmányi bizottság számos összejövetelen vizsgálta meg a beérkezett tanulmányokat, ame­lyeket a tanulmányi bizottság ösz- szehangolt és közös bizonyságtéte­lünk formájában megküld Genfbe. A tagegyházak tanulmányi bizott­ságainak ezeket a hozzászólásait az Egyházak Világtanácsa kötetben ki­adja és a tagegyházak elé terjeszti. Bilheimer társfőtitkár kifejezte: az Egyházak Világtanácsa igen örvendene, ha a többi tagegyhá­zak is olyan gondos és széleskörű munkával előkészített választ adnának az evanstoni határoza­tokra és jelentésekre, mint aho­gyan azt a magyar tagegyházak tették. Az összejövetel tárgysorozatának második pontja Bilheimer társfőtit­kár előadása volt. „Mindenekelőtt a legmelegebb és legőszirrtébb szeretettel köszönöm a nagyon szívélyes fogadtatást, amely­ben a magyarországi egyházak ré­szesítettek — mondotta. Máris el­mondhatom, hogy ez az esemény az én életemben úgy marad meg, mint egy nagyon kedves, nagyon mély és nagyon meleg közösség emléke. Amit ma a magyar tanulmányi bi­zottság munkájáról megtudhattam, nagyon mélyen érdekelt, mert tud­tam, hogy Evanstonnal kapcsolatban milyen jelentős és kiváló munkát vé­geztek. Ezután a Központi Bizottság július végén Mátraházán tartandó ülésének előkészületeiről szólott a társfőtit­kár, aki magyarországi tartózkodása során részt vett a rendezp bizottság ülésén és Mátraházán megtekintette az ülésezés céljaira szolgáló épüle­teket. „Nagyon mély benyomást tett rám mindaz, amit az itteni elő­készítő bizottság a Központi Bi­zottság ülésének érdekében meg­tett.” Mindezért rendkívül hálás vagyok és meg vagyok győződve, hogy a genfi központ ugyanilyen hálával fogadja majd az én beszámolómat. A Központi Bizottság nagyon várja az alkalmat, hogy Magyarországra jöjjön, mert az ökumenikus mozga­lom szempontjából is igen nagy ese­mény, hogy ezt az ülést Magyaror­szágon fogjuk megtartani. Meggyő­ződésem, hogy a Központi Bizottság tagjai önöket és a magyarországi egyházakat igen kedvező módon fog­ják megismerni.” Bilheimer társfőtitkár ezután is­mertette a Központi Bizottság ülé­sére kitűzött teológiai problémákat. Az első ilyen téma „A prozelitizmus és a vallásszabadság” kérdése lesz, amelyet a központi Bizottság által választott bizottság készít elő E. Dunn washingtoni püspök elnökle­tével. A másik főtéma lesz „Az egy­házak felelősségének kérdése a nem­zeti és nemzetközi ügyekben.” Isme­retes, hogy a magyar egyházak ja­vasolták „A háború megelőzése az atomkorszakban” című témának a felvételét is. A végrehajtó bizottság ausztráliai ülése úgy határozott, hogy ennek a javaslatnak tekintetbe­vételével kell előkészíteni az egy­házak nemzetközi felelősségéről szóló referátumot. Ezeket a témákat külön konferen­cia fogja előkészíteni Arnoldshain- ban. D. dr. Vető Lajos püspököt kérte fel az Egyházak Világtanácsa Tanulmányi Szakosztálya „A ke­resztyén felelősség az együttélésért nemzetközi, szociális és gazdasági vonatkozásban, különös tekintettel a fennálló viszonyokra, a változó fo­lyamatokra és a kormányok közötti kapcsolatok kívánatos szabályaira” című referátum megtartására. A mátraházi központi bizottsági ülés programján ezeken kívül a Vi­lágtanács főosztályainak és osztá­lyainak jelentései s a jelentésekből következő határozatok szerepelnek. Kifejtette Bilheimer társfőtitkár, hogy az evanstoni harmadik — a társadalmi kérdésekkel foglalkozó —, és a negyedik — a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó — osztályok problémáit össze kellett kapcsolni, mert a gyakorlatban az egyházak társadalmi felelősségének és nemzet­közi ügyekben való felelősségének kérdései szervesen összefüggenek, és az egyháznak bizonyságot kell tennie ennek a probléma-komp­lexumnak az összefüggéséről. „A népek törekvései békére, igazságosságra, biztonságra, rendre irányulnak és az egyházak kötelesek a népeknek ezeknek az egyetemes törekvéseire keresz­tyén módon visszhangot adni.” A béke és a biztonság kérdéseiről Hromádka professzor, a prágai Co- menius fakultás dékánja és John Bennett amerikai teológiai professzor fognak szólni. Foglalkozni fognak a gazdaságilag elmaradott országok és a fejlett országok viszonyának kér­désével is. A békés együttélésnek ugyanis van egy ilyen vonatkozása is. A fejlett országok együttélésé­nek segítő módon kell hatnia az el­maradott országokkal való együtt­élésre is. A harmadik arnoldshaini téma a gyors társadalmi átalakulásban levő területekkel foglalkozik. Az Egyhá­zak Világtanácsa úgy érzi, hogy ezek iránt különös felelősség terheli a keresztyéneket. ,,A Távol-Kelet és Afrika lakosságáról van szó, ame­lyek a szabadságukért vívott új és eredményes harcban állanak. Har­cukkal együttjár a nem keresztyén vallások megelevenedése is, más­felől pedig az ipari fejlődés óriási átalakító ereje. Összefonódik e kér­désekkel a faji és ethnikai feszült­ségek kérdése is. Kérdés, mi a fele­lete erre a kérdéskomplexumra Krisztus egyházának, mit válaszol­Jelentettük, hogy Péter János re­formátus püspök a kínai protestáns egyházak tanácsának meghívására a Kínai Népköztársaságba utazott: A püspök kéthetes utazása során több előadást tartott a pekingi, nankingi és a shanghaj-i teológiai főiskolá­kon. Pekingben a főváros nyugati részében épült Krisztus Egyháza Húsvét ünnepén Nyikoláj metropo- lita a Szent Szinódus tagja, Krutyica és Kolomna metropolitája levelet küldött D. dr. Vető Lajos püspök­nek, amelyben a húsvét ünnepe al­kalmából meleg üdvözletét küld a püspöknek és általa egyházunknak. Nyikoláj metropolita levelében töb­bek között a következőket írja: „A szent föltámadás e nagy nap­ján az új, örökélet kezdetét ünne­peljük. Krisztus feltámadott, mint a halál legyőzője, betöltötte isteni vi­lágosságával az eget, a földet és az nak a keresztyének, mi mondani­valójuk van arra az óriási igézetre, ami az ázsiai eseményekben benne foglaltatik?” A társfőtitkár ezután részletesen foglalkozott az ázsiai és afrikai né­pek felszabadulási törekvéseivel, amivel kapcsolatban a Világtanács tanulmányi osztálya „a felelős emancipáció” fogalmát vetette fel és megvitatás alá kívánja bocsátani az egész bonyolult problémát. A társ­főtitkár hangoztatta, hogy vélemé­nye szerint ez ma az ökumenikus tanulmányi munka legfontosabb kérdése és az egyházak számára döntő kér­dés, hogy visszavonulnak-e a probléma elől, vagy pedig igazán benne akar­nak élni ebben a világban és teoló­giailag mélyen megalapozott vá­laszt adnak a felvetett kérdésekre. A továbbiakban a társfőtitkár a Hit és Egyházszervezet bizottságnak az egyháztannal, a krisztológiával és az interkommunióval — a különböző egyházak közös úrvacsorájával — kapcsolatos tanulmányaival foglal­kozott. Végül ismertette a Világta- nács legújabb teológiai témáját, amely Krisztusnak a világ feletti uraságát kívánja megvilágítani. „En­nek a tanulmányi munkának gyújtó­pontja az egyház és a világ viszo­nyának kérdésében van. Az egyház és a világ kapcsolatának a kulcsa Jézus Krisztus urasága. Ez a tanul­mányi munka még a kezdet kez­detén van és az Egyházak Világta­nácsa nagyon várja a magyar egy­házak teológusainak részvételét is ebben a munkában”, amelyet az el­következő két-három esztendő fo­lyamán óhajtanak folytatni. „Ügy látszik — mondotta a társfőtitkár —, hogy az ökumenikus mozgalom arra a pontra érkezett, ahol akár az egyháztan, akár a politika, akár a társadalmi élet kérdéseiben minden eddiginél mélyebb mó­don a krisztológia kérdésével kerülünk szembe. Esztendőkig tartó vitatkozások után jutottunk erre az alapvető pontra. Az élet minden vonatkozásában vég­eredményben vele, Jézus Krisztus­sal, az Űrral szembesülünk: ez az a pont, ahová most egyre több egy­ház jut el.” A továbbiakban Bilheimer társ­főtitkár előadásához a résztvevők hozzászóltak, végül Bilheimer társ­főtitkár ismételten kifejezte örömét afelett, hogy mint az Egyházak Vi­lágtanácsa tanulmányi főosztályá­nak igazgatója, közvetlenül is meg­ismerhette a magyar egyházak ökumenikus tanácsa tanulmányi bi­zottságának eleven és termékeny munkáját. templomban, Shanghaiban pedig az anglikán katedrálisban prédikált; Több megbeszélésen vett részt a kü­lönböző protestáns egyházak veze­tőivel. Utazásának részleteire leg­közelebb visszatérünk; Péter püspök a Béke-Világtanács április 5-én kezdődő tanácskozásaira Stockholmba utazott; alvilágot békeszerző evangéliumá­val: »Örüljetek« (Mt; 28,9) és az apostolok útján békét ajándékozott (Lk. 24,36) az emberiségnek.” „Ezen a szent napon Krisztus diadaláról bizonyosodunk meg, egymást átölel­jük és azt mondjuk: testvéreim.” A feltámadott Krisztus-Isten őrizze meg Önt, egyházának híveit, az ön egész Hazáját békében és bol­dogságban. „Ötőle, Őáltala és Öreá nézve vannak mindenek, övé a di­csőség mindörökké” (Rm 11,36). Péter János református püspök elutazott a Béke-Világtanács ülésére Nyikoláj metropolita húsvéti köszöntése egyházunknak Első célunk: a leszerelés Április 5-én Stockholmban meg­kezdődött a Béke-Világtanács ülés­szaka, amely újabb lendületet hi­vatott adni a leszerelésért folyó küzdelemnek. A békemunkának ez az utóbbi években egyre inkább előtérbe került szektora ma az em­beriség figyelmének középpontjá­ban így áll, mint a további eny­hüléshez, a megegyezéshez és a tar­tós békéhez Vezető úton elsőként megvalósítandó cél. A békeszerető emberek fáradha­tatlan küzdelme a leszerelés kérdé­sében is hozott már eredményt. Az elmúlt évben tartott genfi kormány­fői tanácskozás jelentős állomás volt ezen az úton, mert a nagyhatalmak vezetői fontos' és további tárgyalá­sokat ígérő javaslatokat tettek a le­szerelés érdekében. Sajnos a nyu­gati hatalmak további magatartása nem hozott. haladást, mert nem egyszer még saját korábbi javasla­taikkal is szembeszegülve egyre ki­rívóbban a leszerelés helyett csak az ellenőrzés kérdéséről akartak tárgyalni. A Szovjetunió mint oly sokszor, ebben a kérdésben is a békeszerető emberiség szószólójaként számos javaslattal igyekezett a megegyezést előmozdítani. Legutóbb abból a cél­ból, hogy a holtpontra jutott tár­gyalások előbbre jussanak és pozi­tív eredmények szülessenek, újabb javaslatot terjesztett az ENSZ lesze­relési albizottsága elé, amelyben nem teszi függővé a fegyveres erők csökkentésére és a lefegyver­zésre vonatkozó megegyezést a nukleáris fegyverek eltiltásától; Miért tartják fontosnak a világ népei az államok megegyezését a lefegyverzés ügyében? Mindenek­előtt azért, mert a népek hisznek abban, hogy a háború elkerülhető és hisznek a békés egymás mellett élés lehetőségében. Ezen túl azért is, mert a fegyverkezés terheit az emberiség javára kívánják felhasz­nálni. Az emberek tudják, hogy a nyugati országok fegyverkezési haj­szája temérdek jót von <ú az embe­riségtől. Egy puska árán két ekét lehet előállítani, egy gépfegyver ára megfelel két szobaberendezés árá­nak, egy harckocsi árán egy iskolát, egy bombázóén egy kórházat lehet építeni és korszerűen berendezni; Egy lökhajtásos vadászgép árán két­ezer embert lehet tetőtől talpig fel­öltöztetni. A keresztyén emberek azzal az örömmel osztoznak a békeszerető em­berek harcában a leszerelésért, hogy ezzel Isten az emberek előtt kedves cselekedetet visznek véghez. Tudjuk, hogy a fegyverkezési hajsza megszün­tetése kedvező légkört teremtene a to­vábbi tárgyalásokhoz és megegye­zéshez. Istennek engedelmeskedünk akkor, ha imádkozásunkkal, meg­győző szavunkkal és mindennapos helytállásunkkal a magunk szolgá­latát is elvégezzük s ha kell áldoza­tát meghozzuk annak érdekében! hogy az eddig a háború veszélyét magában rejtő fegyverkezési ver­seny helyét a népek és rendszerek békés gazdasági, kereskedelmi ver­sengése foglalja el s a fegyverke­zésre fordított sok milliók inkább az emberiség jólétének és boldogulásá­nak építői legyenek. Ezt fogja előse­gíteni a népeknek, a békeszerető százmillióknak, mindannyiunknák együttes szívdobbanása, akarata, küzdelme és ereje; KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A SZLOVÁK Evangélikus Egyház püspöke, D. D. Ján Chabada levelet intézett D. dr. Vető Lajos püspökhöz, melyben többek közt ezeket írja: „Örömmel emlékezem azokra a ked­ves napokra, amelyeket testvéri szel­lemben éltünk át a ti egyházatok körében diszdoktorrá avatásunk al­kalmából. Az avatás nagy megértésre talált és lelkes visszhangot váltott ki egyházunk tagjai körében. Vala­mennyi üdvözlő nyilatkozatból ki- olvhasható, hogy egyházunk népe nagyra értékeli egyházaink, s ugyan­akkor népeink közeledése érdekében végzett munkánkat és hogy azt nagy szeretettel veszi és figyeli.” NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN tovább szaporodnak az antiszemita izgatás nyílt esetei — állapítja meg a németországi zsidóság központi ta­nácsának most kiadott nyilatkozata. A bíróságok az antiszemita izgatást egészen csekély büntetéssel sújtják, viszont a hitlerizmus olyan véres­kezű exponenseit, kiket a nácizmus bukása után bebörtönöztek, most rehabilitálnak és kártalanítanak. Ha­sonló szomorú kilengések történnek Ausztriában is. A svájci keresztyén­zsidó munkaközösség elnöke, Van Gyen professzor kijelentette, hogy a háborús erők ismét az antiszemita erők felélesztésével kísérleteznek a nyugati világban. A gyűlés egyhan­gúlag azt a követelést terjeszti az osztrák kormány elé, hogy hozzanak határozott döntést az antiszemitizmus ellen. (Neue Zeit) A WESTFÁLIAI egyházkerület elnöke, D. Wilm Bielefeldben elő­adást tartott a békekérdésről. »A keresztyén egyházak egyre inkább felismerik, hogy a békéért való munka az ő feladatuk is« — mon­dotta. A keresztyénségnek azon kell fáradoznia, hogy a" Kelet és Nyugat között fennálló hidakat megmentse. Az elnök beszámolt előadásában az elmúlt év augusztusában megtett Szovjetunióbeli útjáról is. Ezen az úton világossá lett előtte, hogy a Szovjetunióban van élő egyház. Hi­dat kell vernünk a Keleten élő ke- resztyénség felé, mert ez jelentős szolgálatunk lehet a béke érdeké­ben — fejezte be előadását Wilm el­nök. AZ INDIAI Tranquebar-i Luthe­ránus Egyház püspöke, Dr. Manikam a Lutheránus Világszövetség Végre­hajtó Bizottságának ülésén mondott felszólalásában kijelentette: Éppen ideje, hogy a Végrehajtó Bizottság Keleten ülésezett, mivel Kelet az, ahol a történelem újat produkál; Manikam püspök szerint az ázsiai népek függetlenségi törekvései a XX. század legnagyobb fejlődését jelentik. A püspök a továbbiakban az Indiában folyó missziói munká­ról beszélt és beszámolt arról, hogy az indiai bennszülött tamul luthe­ránus egyház missziói munkásai munkát végeznek sok olyan terüle­ten, ahol a nyugati misszionáriusok működése lehetetlenné vált a nyu­gati misszióknak politikai célokkal való összeszövődöttsége miatt; A SZLOVÁK evangélikusságot ko­moly veszteség érte. Váratlanul és tragikusan meghalt a modori szlovák evangélikus teológiai kar egyik ta­nára: dr. Ján Oberucs, az egyháztör­ténet tanára. Ján Oberucs kiváló egy­háztörténész volt, teológiai tanulnád» nyait Strassburgban végezte. Gimná­ziumi hitoktatói évek után 1935-ben, a híres Kvacsala János halála után, foglalta el az egyháztörténeti tanszé­ket, amelyen 22 évig odaadással mű­ködött. Oberucsot február 28-án te» mették Pozsonyban. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK New York államának St. Albans helysé­gében az evangélikus gyülekezetben egy fehér és egy néger lelkész szol­gál. Ezzel a kezdeményező lépéssel a gyülekezet a faji kérdés megoldó«» sához akar hozzájárulni: AZ ANGOL quSkerék felhívás ban követelik a hidrogénbamba gyártásának megtiltását. »Meg va­gyunk győződve arról — hangsú­lyozza a felhívás ■—, hogy elérke>* zett a kellő pillanat a világ erkölcsi vezetésének megvalósítására; Ezé nagymértékben elősegítené, Ka áj nagyhatalmak olyan nyilatkozatig tennének közzé, mely a jövőben ä hidrogénbombák gyártását és kiprőJ hálását megszüntetné«; Kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy egy ilyen cselekedet további lépésekhez vezetne a lefegyverzés nehéz prob« lémájának megoldása terén. „Mint Krisztus szolgái. az Isten akaratát"^/ 6,

Next

/
Oldalképek
Tartalom