Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-04-08 / 15. szám
Az egyházak kötelesek a népek béketörekvéseire keresztyén visszhangot adni R. Silheimer, az Egyházak Világtanácsa társfőtitkárának előadása az ökumenikus tanulmányi bizottság ülésén A Magyarországi Egyhazak ökumenikus Tanácsának tanulmányi bizottsága D. dr. Vető Lajos püspök elnökletével ülést tartott, amelyen R. Bilheimer, az Egyházak Világtanácsa társfőtitkára és tanulmányi főosztályának*’ igazgatója is részt vett. Az ülés első felében Varga Zsig- mond teológiai professzor, a tanulmányi bizottság ügyvezető alelnöke mutatta be azt a dolgozatot, amelyet az Egyházak Világtanácsa felkérésére az evanstoni fő- és melléktémákkal kapcsolatban készített a magyar tanulmányi bizottság. Ismeretes, hogy amikor delegátusaink Evanstonból hazatértek, ökumenikus tanácsunk nyomban határozatot hozott az ott elfogadott jelentések tanulmányozására vonatkozólag. ' Tíz teológiai témát tűzött ki tanulmányozásra ökumenikus tanácsunk. Mindegyik témát egy református és egy lutheránus előadó közösen készített elő. A tanulmányi bizottság számos összejövetelen vizsgálta meg a beérkezett tanulmányokat, amelyeket a tanulmányi bizottság ösz- szehangolt és közös bizonyságtételünk formájában megküld Genfbe. A tagegyházak tanulmányi bizottságainak ezeket a hozzászólásait az Egyházak Világtanácsa kötetben kiadja és a tagegyházak elé terjeszti. Bilheimer társfőtitkár kifejezte: az Egyházak Világtanácsa igen örvendene, ha a többi tagegyházak is olyan gondos és széleskörű munkával előkészített választ adnának az evanstoni határozatokra és jelentésekre, mint ahogyan azt a magyar tagegyházak tették. Az összejövetel tárgysorozatának második pontja Bilheimer társfőtitkár előadása volt. „Mindenekelőtt a legmelegebb és legőszirrtébb szeretettel köszönöm a nagyon szívélyes fogadtatást, amelyben a magyarországi egyházak részesítettek — mondotta. Máris elmondhatom, hogy ez az esemény az én életemben úgy marad meg, mint egy nagyon kedves, nagyon mély és nagyon meleg közösség emléke. Amit ma a magyar tanulmányi bizottság munkájáról megtudhattam, nagyon mélyen érdekelt, mert tudtam, hogy Evanstonnal kapcsolatban milyen jelentős és kiváló munkát végeztek. Ezután a Központi Bizottság július végén Mátraházán tartandó ülésének előkészületeiről szólott a társfőtitkár, aki magyarországi tartózkodása során részt vett a rendezp bizottság ülésén és Mátraházán megtekintette az ülésezés céljaira szolgáló épületeket. „Nagyon mély benyomást tett rám mindaz, amit az itteni előkészítő bizottság a Központi Bizottság ülésének érdekében megtett.” Mindezért rendkívül hálás vagyok és meg vagyok győződve, hogy a genfi központ ugyanilyen hálával fogadja majd az én beszámolómat. A Központi Bizottság nagyon várja az alkalmat, hogy Magyarországra jöjjön, mert az ökumenikus mozgalom szempontjából is igen nagy esemény, hogy ezt az ülést Magyarországon fogjuk megtartani. Meggyőződésem, hogy a Központi Bizottság tagjai önöket és a magyarországi egyházakat igen kedvező módon fogják megismerni.” Bilheimer társfőtitkár ezután ismertette a Központi Bizottság ülésére kitűzött teológiai problémákat. Az első ilyen téma „A prozelitizmus és a vallásszabadság” kérdése lesz, amelyet a központi Bizottság által választott bizottság készít elő E. Dunn washingtoni püspök elnökletével. A másik főtéma lesz „Az egyházak felelősségének kérdése a nemzeti és nemzetközi ügyekben.” Ismeretes, hogy a magyar egyházak javasolták „A háború megelőzése az atomkorszakban” című témának a felvételét is. A végrehajtó bizottság ausztráliai ülése úgy határozott, hogy ennek a javaslatnak tekintetbevételével kell előkészíteni az egyházak nemzetközi felelősségéről szóló referátumot. Ezeket a témákat külön konferencia fogja előkészíteni Arnoldshain- ban. D. dr. Vető Lajos püspököt kérte fel az Egyházak Világtanácsa Tanulmányi Szakosztálya „A keresztyén felelősség az együttélésért nemzetközi, szociális és gazdasági vonatkozásban, különös tekintettel a fennálló viszonyokra, a változó folyamatokra és a kormányok közötti kapcsolatok kívánatos szabályaira” című referátum megtartására. A mátraházi központi bizottsági ülés programján ezeken kívül a Világtanács főosztályainak és osztályainak jelentései s a jelentésekből következő határozatok szerepelnek. Kifejtette Bilheimer társfőtitkár, hogy az evanstoni harmadik — a társadalmi kérdésekkel foglalkozó —, és a negyedik — a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó — osztályok problémáit össze kellett kapcsolni, mert a gyakorlatban az egyházak társadalmi felelősségének és nemzetközi ügyekben való felelősségének kérdései szervesen összefüggenek, és az egyháznak bizonyságot kell tennie ennek a probléma-komplexumnak az összefüggéséről. „A népek törekvései békére, igazságosságra, biztonságra, rendre irányulnak és az egyházak kötelesek a népeknek ezeknek az egyetemes törekvéseire keresztyén módon visszhangot adni.” A béke és a biztonság kérdéseiről Hromádka professzor, a prágai Co- menius fakultás dékánja és John Bennett amerikai teológiai professzor fognak szólni. Foglalkozni fognak a gazdaságilag elmaradott országok és a fejlett országok viszonyának kérdésével is. A békés együttélésnek ugyanis van egy ilyen vonatkozása is. A fejlett országok együttélésének segítő módon kell hatnia az elmaradott országokkal való együttélésre is. A harmadik arnoldshaini téma a gyors társadalmi átalakulásban levő területekkel foglalkozik. Az Egyházak Világtanácsa úgy érzi, hogy ezek iránt különös felelősség terheli a keresztyéneket. ,,A Távol-Kelet és Afrika lakosságáról van szó, amelyek a szabadságukért vívott új és eredményes harcban állanak. Harcukkal együttjár a nem keresztyén vallások megelevenedése is, másfelől pedig az ipari fejlődés óriási átalakító ereje. Összefonódik e kérdésekkel a faji és ethnikai feszültségek kérdése is. Kérdés, mi a felelete erre a kérdéskomplexumra Krisztus egyházának, mit válaszolJelentettük, hogy Péter János református püspök a kínai protestáns egyházak tanácsának meghívására a Kínai Népköztársaságba utazott: A püspök kéthetes utazása során több előadást tartott a pekingi, nankingi és a shanghaj-i teológiai főiskolákon. Pekingben a főváros nyugati részében épült Krisztus Egyháza Húsvét ünnepén Nyikoláj metropo- lita a Szent Szinódus tagja, Krutyica és Kolomna metropolitája levelet küldött D. dr. Vető Lajos püspöknek, amelyben a húsvét ünnepe alkalmából meleg üdvözletét küld a püspöknek és általa egyházunknak. Nyikoláj metropolita levelében többek között a következőket írja: „A szent föltámadás e nagy napján az új, örökélet kezdetét ünnepeljük. Krisztus feltámadott, mint a halál legyőzője, betöltötte isteni világosságával az eget, a földet és az nak a keresztyének, mi mondanivalójuk van arra az óriási igézetre, ami az ázsiai eseményekben benne foglaltatik?” A társfőtitkár ezután részletesen foglalkozott az ázsiai és afrikai népek felszabadulási törekvéseivel, amivel kapcsolatban a Világtanács tanulmányi osztálya „a felelős emancipáció” fogalmát vetette fel és megvitatás alá kívánja bocsátani az egész bonyolult problémát. A társfőtitkár hangoztatta, hogy véleménye szerint ez ma az ökumenikus tanulmányi munka legfontosabb kérdése és az egyházak számára döntő kérdés, hogy visszavonulnak-e a probléma elől, vagy pedig igazán benne akarnak élni ebben a világban és teológiailag mélyen megalapozott választ adnak a felvetett kérdésekre. A továbbiakban a társfőtitkár a Hit és Egyházszervezet bizottságnak az egyháztannal, a krisztológiával és az interkommunióval — a különböző egyházak közös úrvacsorájával — kapcsolatos tanulmányaival foglalkozott. Végül ismertette a Világta- nács legújabb teológiai témáját, amely Krisztusnak a világ feletti uraságát kívánja megvilágítani. „Ennek a tanulmányi munkának gyújtópontja az egyház és a világ viszonyának kérdésében van. Az egyház és a világ kapcsolatának a kulcsa Jézus Krisztus urasága. Ez a tanulmányi munka még a kezdet kezdetén van és az Egyházak Világtanácsa nagyon várja a magyar egyházak teológusainak részvételét is ebben a munkában”, amelyet az elkövetkező két-három esztendő folyamán óhajtanak folytatni. „Ügy látszik — mondotta a társfőtitkár —, hogy az ökumenikus mozgalom arra a pontra érkezett, ahol akár az egyháztan, akár a politika, akár a társadalmi élet kérdéseiben minden eddiginél mélyebb módon a krisztológia kérdésével kerülünk szembe. Esztendőkig tartó vitatkozások után jutottunk erre az alapvető pontra. Az élet minden vonatkozásában végeredményben vele, Jézus Krisztussal, az Űrral szembesülünk: ez az a pont, ahová most egyre több egyház jut el.” A továbbiakban Bilheimer társfőtitkár előadásához a résztvevők hozzászóltak, végül Bilheimer társfőtitkár ismételten kifejezte örömét afelett, hogy mint az Egyházak Világtanácsa tanulmányi főosztályának igazgatója, közvetlenül is megismerhette a magyar egyházak ökumenikus tanácsa tanulmányi bizottságának eleven és termékeny munkáját. templomban, Shanghaiban pedig az anglikán katedrálisban prédikált; Több megbeszélésen vett részt a különböző protestáns egyházak vezetőivel. Utazásának részleteire legközelebb visszatérünk; Péter püspök a Béke-Világtanács április 5-én kezdődő tanácskozásaira Stockholmba utazott; alvilágot békeszerző evangéliumával: »Örüljetek« (Mt; 28,9) és az apostolok útján békét ajándékozott (Lk. 24,36) az emberiségnek.” „Ezen a szent napon Krisztus diadaláról bizonyosodunk meg, egymást átöleljük és azt mondjuk: testvéreim.” A feltámadott Krisztus-Isten őrizze meg Önt, egyházának híveit, az ön egész Hazáját békében és boldogságban. „Ötőle, Őáltala és Öreá nézve vannak mindenek, övé a dicsőség mindörökké” (Rm 11,36). Péter János református püspök elutazott a Béke-Világtanács ülésére Nyikoláj metropolita húsvéti köszöntése egyházunknak Első célunk: a leszerelés Április 5-én Stockholmban megkezdődött a Béke-Világtanács ülésszaka, amely újabb lendületet hivatott adni a leszerelésért folyó küzdelemnek. A békemunkának ez az utóbbi években egyre inkább előtérbe került szektora ma az emberiség figyelmének középpontjában így áll, mint a további enyhüléshez, a megegyezéshez és a tartós békéhez Vezető úton elsőként megvalósítandó cél. A békeszerető emberek fáradhatatlan küzdelme a leszerelés kérdésében is hozott már eredményt. Az elmúlt évben tartott genfi kormányfői tanácskozás jelentős állomás volt ezen az úton, mert a nagyhatalmak vezetői fontos' és további tárgyalásokat ígérő javaslatokat tettek a leszerelés érdekében. Sajnos a nyugati hatalmak további magatartása nem hozott. haladást, mert nem egyszer még saját korábbi javaslataikkal is szembeszegülve egyre kirívóbban a leszerelés helyett csak az ellenőrzés kérdéséről akartak tárgyalni. A Szovjetunió mint oly sokszor, ebben a kérdésben is a békeszerető emberiség szószólójaként számos javaslattal igyekezett a megegyezést előmozdítani. Legutóbb abból a célból, hogy a holtpontra jutott tárgyalások előbbre jussanak és pozitív eredmények szülessenek, újabb javaslatot terjesztett az ENSZ leszerelési albizottsága elé, amelyben nem teszi függővé a fegyveres erők csökkentésére és a lefegyverzésre vonatkozó megegyezést a nukleáris fegyverek eltiltásától; Miért tartják fontosnak a világ népei az államok megegyezését a lefegyverzés ügyében? Mindenekelőtt azért, mert a népek hisznek abban, hogy a háború elkerülhető és hisznek a békés egymás mellett élés lehetőségében. Ezen túl azért is, mert a fegyverkezés terheit az emberiség javára kívánják felhasználni. Az emberek tudják, hogy a nyugati országok fegyverkezési hajszája temérdek jót von <ú az emberiségtől. Egy puska árán két ekét lehet előállítani, egy gépfegyver ára megfelel két szobaberendezés árának, egy harckocsi árán egy iskolát, egy bombázóén egy kórházat lehet építeni és korszerűen berendezni; Egy lökhajtásos vadászgép árán kétezer embert lehet tetőtől talpig felöltöztetni. A keresztyén emberek azzal az örömmel osztoznak a békeszerető emberek harcában a leszerelésért, hogy ezzel Isten az emberek előtt kedves cselekedetet visznek véghez. Tudjuk, hogy a fegyverkezési hajsza megszüntetése kedvező légkört teremtene a további tárgyalásokhoz és megegyezéshez. Istennek engedelmeskedünk akkor, ha imádkozásunkkal, meggyőző szavunkkal és mindennapos helytállásunkkal a magunk szolgálatát is elvégezzük s ha kell áldozatát meghozzuk annak érdekében! hogy az eddig a háború veszélyét magában rejtő fegyverkezési verseny helyét a népek és rendszerek békés gazdasági, kereskedelmi versengése foglalja el s a fegyverkezésre fordított sok milliók inkább az emberiség jólétének és boldogulásának építői legyenek. Ezt fogja elősegíteni a népeknek, a békeszerető százmillióknak, mindannyiunknák együttes szívdobbanása, akarata, küzdelme és ereje; KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A SZLOVÁK Evangélikus Egyház püspöke, D. D. Ján Chabada levelet intézett D. dr. Vető Lajos püspökhöz, melyben többek közt ezeket írja: „Örömmel emlékezem azokra a kedves napokra, amelyeket testvéri szellemben éltünk át a ti egyházatok körében diszdoktorrá avatásunk alkalmából. Az avatás nagy megértésre talált és lelkes visszhangot váltott ki egyházunk tagjai körében. Valamennyi üdvözlő nyilatkozatból ki- olvhasható, hogy egyházunk népe nagyra értékeli egyházaink, s ugyanakkor népeink közeledése érdekében végzett munkánkat és hogy azt nagy szeretettel veszi és figyeli.” NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN tovább szaporodnak az antiszemita izgatás nyílt esetei — állapítja meg a németországi zsidóság központi tanácsának most kiadott nyilatkozata. A bíróságok az antiszemita izgatást egészen csekély büntetéssel sújtják, viszont a hitlerizmus olyan véreskezű exponenseit, kiket a nácizmus bukása után bebörtönöztek, most rehabilitálnak és kártalanítanak. Hasonló szomorú kilengések történnek Ausztriában is. A svájci keresztyénzsidó munkaközösség elnöke, Van Gyen professzor kijelentette, hogy a háborús erők ismét az antiszemita erők felélesztésével kísérleteznek a nyugati világban. A gyűlés egyhangúlag azt a követelést terjeszti az osztrák kormány elé, hogy hozzanak határozott döntést az antiszemitizmus ellen. (Neue Zeit) A WESTFÁLIAI egyházkerület elnöke, D. Wilm Bielefeldben előadást tartott a békekérdésről. »A keresztyén egyházak egyre inkább felismerik, hogy a békéért való munka az ő feladatuk is« — mondotta. A keresztyénségnek azon kell fáradoznia, hogy a" Kelet és Nyugat között fennálló hidakat megmentse. Az elnök beszámolt előadásában az elmúlt év augusztusában megtett Szovjetunióbeli útjáról is. Ezen az úton világossá lett előtte, hogy a Szovjetunióban van élő egyház. Hidat kell vernünk a Keleten élő ke- resztyénség felé, mert ez jelentős szolgálatunk lehet a béke érdekében — fejezte be előadását Wilm elnök. AZ INDIAI Tranquebar-i Lutheránus Egyház püspöke, Dr. Manikam a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának ülésén mondott felszólalásában kijelentette: Éppen ideje, hogy a Végrehajtó Bizottság Keleten ülésezett, mivel Kelet az, ahol a történelem újat produkál; Manikam püspök szerint az ázsiai népek függetlenségi törekvései a XX. század legnagyobb fejlődését jelentik. A püspök a továbbiakban az Indiában folyó missziói munkáról beszélt és beszámolt arról, hogy az indiai bennszülött tamul lutheránus egyház missziói munkásai munkát végeznek sok olyan területen, ahol a nyugati misszionáriusok működése lehetetlenné vált a nyugati misszióknak politikai célokkal való összeszövődöttsége miatt; A SZLOVÁK evangélikusságot komoly veszteség érte. Váratlanul és tragikusan meghalt a modori szlovák evangélikus teológiai kar egyik tanára: dr. Ján Oberucs, az egyháztörténet tanára. Ján Oberucs kiváló egyháztörténész volt, teológiai tanulnád» nyait Strassburgban végezte. Gimnáziumi hitoktatói évek után 1935-ben, a híres Kvacsala János halála után, foglalta el az egyháztörténeti tanszéket, amelyen 22 évig odaadással működött. Oberucsot február 28-án te» mették Pozsonyban. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK New York államának St. Albans helységében az evangélikus gyülekezetben egy fehér és egy néger lelkész szolgál. Ezzel a kezdeményező lépéssel a gyülekezet a faji kérdés megoldó«» sához akar hozzájárulni: AZ ANGOL quSkerék felhívás ban követelik a hidrogénbamba gyártásának megtiltását. »Meg vagyunk győződve arról — hangsúlyozza a felhívás ■—, hogy elérke>* zett a kellő pillanat a világ erkölcsi vezetésének megvalósítására; Ezé nagymértékben elősegítené, Ka áj nagyhatalmak olyan nyilatkozatig tennének közzé, mely a jövőben ä hidrogénbombák gyártását és kiprőJ hálását megszüntetné«; Kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy egy ilyen cselekedet további lépésekhez vezetne a lefegyverzés nehéz prob« lémájának megoldása terén. „Mint Krisztus szolgái. az Isten akaratát"^/ 6,