Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-03-25 / 13. szám

2 EVANGÉLIKUS ELET (Folytatás az 1. oldalról) helyzetünk keddtől csütörtökig, ami­kor Ordasnál az egymásra torlódott jég a Duna vizét felénk is kiszorítot­ta, s hiába bombázták a repülők, a jég meg sem mozdult. A Duna két mé­tert emelkedett és Solt, Dunavecse, Apostag gátjait a honvédekkel együtt dolgozó nép alig tudta az ár­szint arányában megtartani és ma­gasítani. Végül Ordasnál megindult a jég. Híveink derekasan kiveszik részüket a felvidékiekkel együtt az árvédelmi munkákból. Még folynak a védelmi munkák. Bízunk a jó Is­tenben, hogy emberi munkánkhoz erőt ad és kegyelmet, hogy meg­birkózhassunk a természet elszaba­duló, szilaj erőivel. Palotay Gyula Mohácsról: Itt és a környéken olyan gyanútla­nul éltek az emberek, akárcsak Nőé napjaiban, amikor is »ettek-ittak- házasodtak«, s nem gondoltak a kö­zelgő veszedelemre. Március 12-én kezdett riasztóvá válni a helyzet. Már szombattól mozgósították a vá­rost és a környező falvak népét és a fogatokat. Hétfőtől kezdve valósá­gos mozgósítás képét öltötte a város és a környék. Szervezett társadal­munk mozgásba hozta a honvédsé­get, a dömpereket, a teherautók szá­zait, a lakosság ezreit a dunai töl­tések megerősítésére. Keddre vir­radóan harangkongatás és a városi megafónok hívták a lakosságot a töltésre, mert a Duna felőli beton­támfal kiemelkedő részét is elérte az egyre emelkedő víz és az utca­szint fölött hömpölygő áradat a be­tonfalat áttörni készül. Hála az éj­szakai védekezésnek, már homok­zsákok ezrei, óriási terméskő- és földtorlaszok védték és támasztották a jég által nyomott betonfalakat. A gyülekezet lelkésze, felügyelője é3 sok-sok tagja dolgozott a töltés erő­sítésén. A Dunánál találkoztam a re­formátus lelkésszel is. .Mohács leg­mélyebb részén fekvő híveinket rá­bírtam, hogy költözzenek fel a ma­gasabban fekvő lelkészlakásba és gyülekezeti tanácsterembe. Délután a víz több helyen sugárban tört be­felé. Az emberek a gátakon küzdöt­tek és az otthonukban készültek lá­zasan a fenyegető veszélyre. A leg­kritikusabb percekben azonban vil­lámgyorsan terjedt el a hír, hogy Mohácstól északra mintegy 12 kilo­méterre a Duna átszakította a Mar- gitta-szigeti oldalon a gátat és a há­rom méter magas és 30 méter szé­lességű áradat betört a szigetre. Két nap alatt elöntötte az egész szigetet, amelynek magyarországi részén több ezer ember élt tanyákon és tanya­bokrokon. Felvidékről áttelepült hí­veink is laknak közöttük. Mohácson megszűnt a veszély, de keserű volt a számíze, mert tudtuk, hogy a szi­geti oldalra beláthatatlan tragédia zúdult. A szigetről már hétfőn ide­jében kezdték átmenteni a bácskai oldalra az embereket. A várost más­napra az ország minden részéből az éjszaka idesereglett katonai ponton- hidakat szállító gépkocsik és farmo­toros csónakokat húzó kocsik árasz­tották el. Megindult erről az oldal­ról is a szigetről segítséget kiáltó la­kosság átmentése. Viharos erejű szélben, jégsziklák között folyt a mentés két napon át. A szigeten a házak összedőltek. Szervezett társa­dalmunk ereje imponáló módon nyi­latkozott meg úgy a mentési, mint ezt megelőzően a védekezési munká­latoknál. Sok helyütt fenékig befa­gyott a Duna s az óriási víz és a vi­haros erejű északi szél roppant fel­adatok elé állították a védőket és mentőket... Katonáink, sofőrjeink hősiesen álltak helyt... Mióta a Du­nát szabályozták és mederbe szorí­tották, ilyen árvészre még példa nem volt. A megmentett lakosság nagy részének szinte mindene odaveszett. Híveink is szinte csak a puszta éle­tüket mentették meg. Köztük van az az asszonytestvérünk is, aki évek óta kertjének legszebb virágait hozta vasárnapról vasárnapra oltárunkra. Férjével együtt harangozónéninknél kapott menedéket. A lelkészlakáson is veszélyeztetett híveinket helyez­tük el. Csütörtöki bibliaóránkon Is­tenhez kiáltottunk, hogy álljon ott erejével, oltalmával a veszélyeztetett emberek mellett. Ormos Elek Bajáról: A Bajára zúdult árvíz emberemlé­kezett óta nem öltött ilyen hatalmas méreteket. Az ár szeszélyes, könyör­telen játéka sok váratlan nehézséget, eddig soha nem látott betöréseket és ennek nyomában a város mélyebben fekvő és éppen ezért komoly gátak­kal védett és körülhatárolt részein elöntéseket okozott. i : Itt lakott te­rületek rövid idő alatt víz alá kerül­tek és csak a legszükségesebbek mentésére volt idő. Tovább már szervezetten és előrelátóan irányí­tották a biztonsági kiürítést, de még így is sok esetben csak vizen keresz­tül. A dunaparti részeken már már­cius 4-től folytak a megerősítések. A veszélyeztetés idején ideért százával és ezrével befutott teherautók, kato­nai alakulatok, a polgári lakosság és a messze helyekről ideirányított se­gélycsapatok közbenjöttével két- három méteres úttorlaszokat, zár­gátakat, biztonsági töltéseket emel­tek, amelyek ellenálltak az ár ter­jedésének. A mentés, gátépítés, köl­töztetés munkájában mindenki segí­tett. Mindenki a veszélyes helyeken állott. Harangozom, presbitereim, hí­veim, fiaink és fiaim napokon át ke­ményen dolgoztak. A nyomás akkor enyhült, amikor tőlünk délre, a ha­társávban a Duna áttörte a gátakat. Kis gyülekezetünkben nincs kétség- beesés és csüggedés. Csaknem három évtizede szolgálok ebben a kicsiny közösségben és mindig boldogan ad­hattam hálát Istennek, e kevesek­nek adott nagy lelki javaiért. Ez a lelki gazdagság le fogja gyűrni a földiekben történt megszegényedés kérdéseit; Kemény Gábor Az egész magyar nemzet megmozdult, hogy a kárt szenvedett terü­letek lakosságát megsegítse. A hősies árvízvédelmi munka után a testvéri összefogásnak új kötelezettsége hárul mindannyiunkra. Segítsük talpra­állítani a családokat és ezek gazdaságát. Az evangélikus gyülekezetek vé­gezzék ezt a szeretetszolgálatot Isten nevében, és népünk iránti teljes oda­adással. _________________________ ISTENTISZTELETI REND. ] Budapesten, március 25-én, Vfrágvasániap Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) Ilafenscher Károly, du. 6 János passió (Luteránía hangv.). — Fasor de. fél 10 Cserháti Sándor, de. Jl (úrv;) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 SGlc Károly. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szllády Jenő dr. — Tljaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Koren Emil. Utász u. 7. de. 9 Bolla Árpád. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 Bolla Árpád. — Zugló de. 11 (úrv.) Muntag Andor, du. 7 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Muntag Andor. — Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. — Fóti út 22. de, 11 (úrv.) Gádor András, du. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129. de. 8 Gádor András. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Pest­erzsébet de. 10 teológus, du. 6 szeretetven- dégség. — Soroksár—Újtelep de. fél 9 teo­lógus. — Rákospalota, MAV-telep de, 8 Kö­kény Elek. — Rákospalota de. 10 Kökény Elek. — Rp. Kistemplom du. 3 Schreiner Vilmos. — Pestújhely de. 10 Kurlősi Kál­mán. — Rákoscsaba de. 9 Békés József, du. fél 7 Békés József, Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos, de. 11 Juhász Géza, du. 7 Juhász Géza,. — Torockó tér de. fél 9 Juhász Géza. — Óbuda 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (Úrv.) Komjáthy Lajos. du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du, 7 Rutt- kay Elemér. —Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. - Pesthldegkút (Szent István u.) de. fél 11 Groó Gyula. — Kelenföld de. 8 Muncz Frigyes, de. 11 (úrv.) Muncz Frigyes, du. 6 Rezessy Zoltán dr. — Németvölgyi út 138. de. 9 Rezessy Zoltán dr. — Budafok de. 11 Benes Miklós dr. — Nagytétény de. 8 Benes Miklós dr. — Kelenvölgy de. 9 Vison- tai Róbert. — Albertfalva de. 11 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Nagypénteken, március 30-án Deák tér 9 (úrv.) 11 D. Dezséry László (úrv.) 5 Passió. 0 Hafenscher Károly (úrv.) — Fasor reggel 7 (úrv.) Dulcz Páí, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 5 Passio- olvasás, du. 7 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos. — Rákóczi út 57/b. de. fel 9 (úrv.) Szílédy Jenő dr.. de. 10 Szilády Jenő dr. — Thaly K. u. 28. de 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Pas- sio-olvasás. — Kőbánya de. 10 (úrv.) Koren , Emil, du. 7 (úrv.) Bolla, Árpád. — Utász u. 7. de. 9 (úrv.) Korén Emil. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 (úrv.) Koren Emil. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 7 Munlag Andor. — Gyarmat ti. 14. de. fél 10 Muntag Andor. — Fóti út 22. de. 11 (úrV.) Rimár Jenő, du. 7 (úrv.) Gádor András. — Váci út 129. de. 8 (úrv.) Rimár Jenő, du. 7 (úiv.) Rimár Jenő. — Újpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos, du. 7 (úrv.) Blázy Lajos. — Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Bencze Imre, du. 7 (úrv.) Madarász István. — Soroksár—Új­telep de. fél 9 (úrv.) Madarász István. — Rákosszentmihály de. fél 11 (úrv.) Tóth- SzöIIős Mihály, du. fél 7 (úrv.) Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 11 (úrv.) Várn.dy Lajos, du. 7 D. dr. Vető Lajos. — Torockó tér de. 8 (úrv.) Juhász Géza, de. fél 9 Juhász Géza, du. 7 Benes Miklós dr. — Óbuda de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos. du. 7 (úrv.) Kom­játhy Lajos. — XII., Tarcsay V. a, 11. de. 9 Danhauser László, de. II Danhauser László, du. 5 Pa.ssio-olvasás, du. 7 Dan­hauser László. — Kelenföld de. 11 (úrv.) Muncz Frigyes, du. 5 Passio-olvasás, du. 0 (úrv.) Rezessy Zoltán dr. — Németvölgyi út 138. du. fél 6 (úrv.) Bottá István. — Budafok de. 11 Visontai Róbert, du. 6 Vison­tai Róbert. — Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. •— Kelenvölgy de. 9 Benes Miklós dr. — Albertfalva de. 11 Benes Miklós dr. — Pesthidcgkút (Szent István u.) du. fél 7 (úrv.) Groó Gyula. PASSIÓ A mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének és halálának szent története összeállította: Ruttkay Miklián Géza ARA 5.— FT lelkészi hivataloknak, tíz példányon felül 4.— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály, Budapest, VIII. kér. Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220—278 Márciusi ünnepségek egyházunkban A Teológiai Akadémia ifjúsága március 15-én délután ünnepélyt rendezett az Egyházegyetem székhá­zéban. Az ünnepélyen megjelent az egész tanári kar, D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök, Grün- valszky Károly egyetemes főtitkár, a központi egyházi hivatalok tiszt­viselői és más vendégek, Az ünne­pélyen Illanitz György zongora, Szlrmay Zoltán fuvola, Havasi Kál­mán oboa zeneszámckkal szerepel­tek. Zongorán kísért ifj. Zászka- liczky Páíl. Sifcter Endre proszenior Petőfi verseket szavalt. Magyar László szenior ünnepi be­szédet mondott. Az ifjúság képvi­selője felolvasta a márciusi tizenkét pontot: »Mit kíván a magyar nem­zet« ás méltatta a márciusi vívmá­nyokat, majd ezt mondotta: »Meg kell találnunk helyes vi­szonyunkat és magatartásunkat nemzetünk múltjához s a múlt tapasztalatain és tanulságain okulva nemzetünk jelenéhez. A számunkra adott társadalmi és politikai viszonyok között vilá­gos látással kell szolgálnunk nemzetünket. Isten e tekintetben ránk, teológu­sokra és lelkészekre igen nagy szol­gálatot bízott: az Ö igéjének hirde­tését, hogy Isten igéjének világos­ságával dolgozzunk népünk feleme­léséért. Legyen bennünk erő és munkakedv, hűséggel végezzük mun­kánkat, hogy bízva tekinthessünk a jö­vő elé. 1848 emléke éljen a szí­vünkben elevenen. Tanítson minket összefogásra, küzdelemre és egyet­értésre. Tanítson magyar hazánk szeretetére.« Az ünnepélyen D. Dezséry László püspök is beszédet mondott. »Akkor a világszabadságért, a nemzeti sza­badságért és a népszabadságért vias­kodtunk, olyan történelmi korszak­ban, amelyben a szabadság eszméje végigsöpörte az egész világot, de amikor annak jegyében mégis mi műveltük a legnagyobbat. Forradal­mak voltak mindenfelé Európában, de állhatatosságában és mélységében ezek közül egyik scan volt fogható a mi szabadságharcunkkal« — mon­dotta a püspök. A püspök foglalkozott egyházunk 48-as hagyományaival és kijelen­tette, hogy »a magyar evangélikus lelkész alakját azóta mindig úgy kell megrajzolni, hogy abban döntő vonás legyen a negyvennyolcas«. , A püspök ezután a következőket emelte ki a sok közül, amelyről már­cius idusán szólni kell: »Az 1848-as márciusi forradalom és a szabadságharc azért volt olyan hatékony, mert az ifjúság az akkori kor leghaladóbb, élenjáró gondolatait és a gondolatok cselekedetre váltásá­nak leghaladóbb módjait tette ma­gáévá. A magyar ifjúság keze akkor valóban a kor lüktető erén volt. Azt ragadtuk meg, ami a dolgok lénye­ge volt. Az eszme és a cselekvés csak úgy lehet hatékony. Ita a legmo­dernebb feladatokkal függ ösz- sze, lést és mindazt, ami ahhoz tartozott, az mindenki számára örök nagy pél­daként maradt éppen abban, ahogy az eszmét a realitással kapcsolta. Mostani ifjúságunk sok gondolata messze van ettől a realitástól és ez mai szabadságvágyunk nagy csor­bája.« »A márciusi felkelés jellegzete­sen a hazaszeretet mozgalma volt. Nem árt gondolkoznunk azon, hogy mit jelent szeretni a hazát. Azon, hogy mit jelent lelkészi .szolgálatunkban a haza­szeretetnek az a hitelessége és érvényessége, amelyből Pctőfiék szóltak.« A püspök ezután a teológus ifjú­ságról szólt és megköszönte az ifjú­ságnak azt a jókedvű szolgálatát, amellyel 20 fokos hidegben végre­hajtotta a Lelkésznevelő Intézet köl­tözését, csakhogy fontos egyházi programok sorozatába illeszkedően legyen az végrehajtható. Az ilyen szolgálat — hangsúlyozta a püspök — »talán nem látszik olyan hősies­nek, mint Petőfié. De nemcsak az a hazafiasság és nemcsak az a hősies, amely nagy történelmi eseményeket indít el, hanem az is, amellyel tör­téneti események lefolyását biztosít­juk, amellyel történeti események eredményeit őrizzük meg. Mi a felszabadulás korszakát él­jük. Minden ilyen kis szolgálat a felszabadulás történelmi eredményé­nek megőrzésére szolgál. A felszabadulásnak ebben a korszakában jogunk van és al­kalmunk van elővenni legszebb nemzeti hagyományainkat és tovább küzdeni azok szellemé­ben. Lehetőségünk van arra, hogy mint egyház a magyar protestantizmus legszentebb ha­gyományainak folytatóiként érez­zük magunkat. Adja Isten, hogy ebben a szolgálat­ban együttműködhessünk. Adja Is­ten áldását nagyar népünkre, amely­nek nagy szüksége van hű fiakra« — fejezte be beszédét D. Dezséry László püspök. A Deák téri templomban tartott ünnepi istentiszteleten Dóka Zoltán segédlelkész prédikált, Rm 8, 32. alapján: »Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt min­dent mimékünk«, amely az Útmu­tató egyik aznapi Igéje volt, többek között a következőket mondotta: »Az a szándék, amely az egész magyar népet akarta akkor átölel­ni, és amely azokon akart segíteni, Péter János püspök pekingi utazása Péter János magyar református püspök és J. L. Hromádka profesz- szor, a prágai Komensky teológiai fakultás dékánja pénteken repü­lőgépen Pekingbe érkezett. A két egyházi vezető több előadást tart kínai teológiai fakultásokon. akik kicsik és elnyomottak voltak, ennek az igének fényében érthető. Miről volt szó a negyvennyolcas ese­ményekben? Az emberi élet egysze­rű, de éppen ezért legfontosabb fel­tételeiről: a nemzeti és személyes szabadságról, a törvény előtti egyen­lőségről, az egyenlő jogokról és kö­telességekről, a közteherviselésről. A szabad sajtóról, és a szabad szó­lásról, vagyis a lelkiismereti szabad­ságról. Arról volt szó, hogy az egész magyar nép felemeltessék. Hogy kézzelfogható segítséget kapjanak az elnyomottak, az emberszámba is alig vett jobbágyod?.« A lelkész szólt arról, hogy az egy­ház mindezt Isten igéjének fényében látja. A reformációban megújult magyar keresztyénség sok prédiká­ciója van ezek mögött a követelések mögött, egyházunknak a nemzet életében végzett sok szolgálata is. Egyházunk az ige hirdetésével ma is jó szolgálatot végezhet a nemzet­nek. »Az a feladatunk — mondotta Dóka Zoltán lelkész —, hogy mi mindnyájan a magunk helyén egész népünk javára nézőén cselekedjünk és dolgozzunk. Hogy népünk mellé álljunk és nem képmutató semmittevéssel, nem üres beszéddel és nagy sza­vakkal, hanem valóságos, áldo­zatos, őszinte és önzetlen csele­kedetekkel dolgozzunk vele együtt és érte, mint akik megismertük Isten irgal­masságát a Jézus Krisztusban s akik tehát nem akarhatunk mást, csak azt, hogy a mi sokat szenvedett ma­gyar népünk igazi emberi életet ta­láljon.« Az Egyházegyetem tisztviselői bensőséges házi ünnep­séget rendeztek március 15-én. Fo- garasi Árpádiné Petőfi: »Nemzeti dal« című versét adta elő. Blat- niczky Mária Vasvári Pálnak az emberiség fejlődéséről írott tanul­mányából olvasott fel. Dr. Lehel László az 1848-as forradalom nagy eszméinek jelentőségét méltatta; Megemlékezett a 48-as szabadság esz­méivel kapcsolatban Petőfi Sándor­ról, az egyenlőség eszméjével kap­csolatban Táncsics Mihályról, a testvériség eszméjével kapcso­latban Kossuth Lajosról és a ha­ladás eszméjével kapcsolatban Vas­vári Pálról. A 48-as eszmék legmarkánsabb képviselőire való, emlékezés erősítse a mai nemzedéket a reményteljes jövő félé vezető úton. A BÉKE VILAGTANÄCS április 5-én Stockholmban rendkívüli ülés­szakot tart, amely a leszerelésről és az atomfegyver eltiltásáról tárgyal. PESTÚJHELYEN március 25-én délután 5 órakor műsoros böjti est lesz, ahol Tessényi Koméi püspöki titkár hirdeti az igét. Ezt a teológusoknak mondani nem problémátlan vállalkozás. A forra­dalmi magatartás mindenesetre az, amely mindenestől a kor feladataira vonatkozik. Viszont álíorradalmi magatartás az, amely ugyan követe­léseket tartalmaz, mint eszméket ée vállalkozásokat és mint cselekedete­ket, de úgy, hogy ezek az eszmék, ezek a cselekedetek a kor valódi szükségleteivel, feladataival, a leg- haladottabb eszmékkel és az esz­mék cselekedetre váltásának leghala- dottabb módszereivel szemben elma­radást mutatnak. És ellenforradalom az, amely a kor eszméi és gyakorlati eredményeivel szemben akar moz­galmat támasztani, A márciusi ifjú­ság nemcsak lépést tartott a korral, hanem tudta mindazt, amit a leg­haladóbb módon lehetett tudnia az akkori világról.« »A márciusi eseményeknek és a 48-as szabadságharcnak világos volt a kapcsolata a realitással. A szabad­ság csillaga akkor először ragyogott úgy felettünk, hogy az nem messzi esthajnali csillag volt, amelyre sá­padtan álmodozva tekintgetünk, ha­nem olyan, amelynek fénye rávilágí­tott a földi tényekre, a konkrét em­berekre és ezek szükségleteire. A 48-as Ifjúság a világszabadságért küzdött, de az egész felkelés a konk­rét magyar helyzetnek való szolgá­lat, a valódi történelmi szolgálat igé­nyével történt. A reális szándék az volt, hogy a magyar népet megment­se a pusztulástól, az elnyomástól s a magyar nemzetet az emberiség mél­tó tagjává tegye. A 48-as forradalom realitása benyomást keltő volt az egész világ számára. Ahogyan a márciusi tizenkét pont alapján ez az Ifjúság megfogalmazta a népszabad­ságot, ahogyan a magyar nemzet megteremtette a szabadságharchoz szükséges fegyvereket, az utánpót­GYÜLEKEZETI HÍREK AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ- EGYETEM 20 000 forintot adott az árvízkárosultak javára. A DEBRECENI egyházközség új felügyelőjét, Hiltier Keresztélyt már­cius ll-én iktatta hivatalába Szabó Gyula lelkész. Aznap szeretetven- dégség is volt a gyülekezetben, ame­lyen a helyi lelkész prédikált és Elefánty Sándor vezetésével az újonnan alakult énekkar szolgált. Az új énekeskönyv részletes ismertetése után o jelenlévők a már ismert 13 új énekhez még két új húsvéti éne­ket is megtanultak. EGYHÁZUNK PÜSPÖKEI körle­vélben elrendelték a gyülekezetek­nek a nagyheti igehirdetés-sorozat tartását, »A négy evangélista bi­zonyságtétele Jézus szenvedéséről és haláláról« összefoglaló címmel, A körlevél szerint hétfőn a Máté, kedden a János, szerdán a Lukács, szombaton a Márk evangéliumába foglalt szenvedéstörténet alapján hangzik az ige. Nagycsütörtökön este, nagypénteken de. és este istentiszte­letek lesznek úrvacsoraosztással. A HEGYESHALOM-LEVÉLI gyü­lekezet március ll-én ünnepelte fel­ügyelőjének, Blaskovich Gézának húszéves felügyelői jubileumát. Ez alkalomból a gyülekezet meghívta volt lelkészeit: Tessényi Kornél püs­pöki titkárt és Weltler Rezsőt, a győr-soproni egyházmegye espere­sét, akik igehirdetéssel szolgáltak a gyülekezetben. Weltler Rezső espe­res közvetlen szavakkal mondott köszönetét a jubiláló felügyelőnek és méltatta kétévtizedes eredményes és áldásos működését, majd Sikter László lelkész, a gyülekezet ajándé­kát nyújtotta át. Este a gyülekezeti teremben szeretetvendégség volt. A BUDAI egyházmegye lelkészi munkaközössége március 14-én a budavári lelkészi hivatalban ülést tartott, melyen igemagyarázattal és előadással Kaposvári Vilmos, Sár­kány Tibor, Fehér Károly, Várady Lajos és Zay László lelkészek szol­gáltak. A KELET-BÉKÉSI egyházmegye lelkészi munkaközössége Békéscsa­bán március 22-én ülést tartott. Elő­adást tartottak Mekis Ádárn esperes, id. Dedinszky Gyula, Sáfár Lajos, Linder László és Fecske Pál lelké­szek. A DELI Egyházkerület mátra- szentistváni üdülője május 1-én kezdi meg az üdültetést. Az üdülő­ben családi elhelyezést biztosítunk. Jelentkezni lehet Péter Lajos pénz­tárosnál (Budapest, VIII., Üllői út 24. Tel. 130—886.) és Rédey Pál igaz­gatónál (Budapest VIII., Puskin utca 12. T. 138—656.) Kérjük, hogy a torlódások elkerülése céljából mi­előbb adjuk be a jelentkezéseket. Akik iskolaköteles gyermekek nél­kül tudnak üdülni, lehetőség szerint május, június, ill. szeptember hóna­pokra jelentkezzenek. Szép fekvésű üdülőnk jó ellátással, szeretettel vár­ja vendégeinket. A LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKAR március 25-én, virágvasárnap este 6 órakor a Deák téri templomban előadja: Bach: János Passióját Közreműködnek: Farkas Ilonka, Máté Jolán, dr. Sikolya István, Littasy György és Melis György. Vezényel: Weltler Jenő, orgonái; Zalánfy Aladár

Next

/
Oldalképek
Tartalom