Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-03-11 / 11. szám

"• "ik: ,Sok hamis nézclfel és sok rossz cselekedettel ártottunk egymásnak” — mondotta kölesei prédikációjában Katina püspök Az Egyházak Világlanácsa vezetői a keleten és nyugaton élő egyházak kapcsolatáról és a különböző társadalmi rendszerek békés versengéséről Február 29-én, verőfényes napon látogatták meg szlovák vendégeink a kötéséi egyházközséget, Balaton­szárszótól kilenc kilométernyire, a somogyi dombok között. Verőfényes téli nap volt, a tájakat hó fedte s a kocsik gyakran embermagasságnál magasabb hóíalak között rohantak az országúton. A dunántúli téli ma­gyar táj kedvessége fokozta az uta­sok között a baráti hangulatot. Sió­fokon megállt a társaság a Balaton végeláthatatlan hómezőnek tűnő je­ges. medre mellett. Pára emelkedett a lassan olvadó hómezőről és a nap már bizonygatta, hogy vége a néhány hetes jégkorszaknak hazánkban. A balatonszárszói Országúton lelát­ni az Egyházegyetem üdülőjére, mely mélyen lent a vízpartnál hatal­mas fák között várja a tavaszt. A száraz ágak között teljes nagyságá­ban látszott egyházunk kedves üdü­lője. Szárszónál a dombok közé ka­nyarodván, először a boráról híres Szóládot értük el, azután Kötését* ezt a .magas hegyek között köröskörül hegyoldalakra épített gyönyörű kis falut. A főútról hosszú meredek, bok­rokkal szegélyezett út vezet fel a templom ajtajába. A templom a fennsíkon van, mellette a parókia. Gyönyörű látvány. A felvezető út előtt állt a presbité­rium. A fekete téliruhás férfiak mind a termelőszövetkezetbe tartoznak. Kötésé termelőszövetkezeti község, amint azt a falu szélén álló tábla büszkén hirdeti. Szőlőtermelő és föld­művelő lakossága szorgalmas mun­kával zavartalan, boldog életet te­remtett itt minden lakos számára. Az egyházközség minden tagja betago­zódott a tsz-be. A tsz 80%-a evangé­likus. A presbiterek élén Szende Sándor lelkész és Trimmel Henrik egyházközségi és egyházmegyei fel­ügyelő, ^z esperes- képviseletében pe­A Szlovákiai Evangélikus Egyház két püspökének teológiai díszdok­torrá avatásával kapcsolatban a szlovákiai evangélikus egyházi de­legáció valamennyi tagja igehirde­téssel szolgált gyülekezeteinkben. Február 26-án, reggel D. D. .Ján Chabada egyetemes püspök a pilisi gyülekezetét látogatta meg. D. De- zséry László püspök kísérte el útjá­ra. Velük volt a két püspök felesége is. Az összegyülekezett presbitérium várta a gyülekezet vendégeit s a gyülekezet nagy szeretettel látta vendégül őket. A főistentiszteleten zsúfolásig megtelt a hatalmas temp­lom. D. D. Ján Chabada püspököt a templomban Nagybocska-' Vilmos lelkész üdvözölte s többek között a következőket mondotta: »Bizonyságot teszek gyülekezetem békeszeretetéről. A legutolsó háború óriási kárt zúdított ránk. 1944 no­vemberében szép, ősi templomunk­nak csaknem egyharmad része ál­dozatul esett a megverten mene­külő német katonaság vandál mun­kájának. Községünknek felbecsül­hetetlen kára a háború borzalmai között kioltott, megnyomorított sok­sok emberélet. Érthető tehát, hogy testvéri szeretettel fordulunk a püspök urak felé, akik erejük tel­jes latbavetésével munkálkodnak a béke megőrzéséért, hogy azok a szörnyűségek, amelyek a legutolsó háború alkalmával ránkzüdultak, ne ismétlődjenek meg földünkön.« Ezután Válint János esperes üdvö­zölte a püspököt a Pest megyei egy­házmegye nevében. Ugyanő tolmá­csolta Chabada püspök prédikáció­ját, amelyet a gyülekezet nagy fi­gyelemmel hallgatott. Chabada püs­pök az üdvözléseket megköszönve, hosszabb beszédet is mondott,' amely­ben a felszabadulás korából mon­dott el szívhez szóló történeteket ar­ról, hogyan ismerte fel a szlovákok és maigyarok sorsközösségét s ho­gyan lett a két nép barátságának szószólójává. A pilisi gyülekezet is­tentisztelet után ebéden látta vendé­gül a vendégeket. A ebéden részt vett a gyülekezet felügyelője, gond­noka és több presbitere is. Itt Tóth dig Fónyad Pál nagykanizsai lelkész. Szende Sándor lelkész üdvözölte a kocsikból kiszálló vendégeket, akik között teológiánk új két tiszteletbeli doktora: D. D. Ján Chabada és D. Andrej Ludovit Katina püspök, D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök állottak kíséretükkel együtt. Szende Sándor meleg hangon méltat­ta a nagy megtiszteltetést, amely érte a kölesei egyházközséget és Isten ál­dását kívánta a csehszlovák—magyar barátságra. Odabent a parókián családias ebéd­hez’gyülekeztek a meghívottak. Ott volt a község egész vezetősége, a helybeli két termelőszövetkezet elnö­ke, mindketten evangélikusok, a presbitérium, a konyha körül sürgö­lődő kölesei asszonyok. Chabadáné, Katináné és Dezséry- né püspökné-asszonyekat hamar körülveszik az asszonyok és a papné. Utolsó simítások a terítésen és meg­megkezdődik az ebéd, amelyen csak­nem ötvenen vettek részt. Az ebéd alatt lelkes és sokatmondó pohárkö- szöntők hangzottak el. A község egyik politikai vezetője a szlovák vendégeket üdvözölve kije­lentette, hogy az evangélikus egyházközség so­kat segített a termelőszövetkezet­té alakulásban és kifejezte remé­nyét a további együttműködésre. Hangsúlyozta, hogy ők azt kíván­ják, hogy az egyházközség zavar­talanul éljen a községben s hogy a község virágozzék minden la­kója boldogulására. D. Dezséry László püspök bemu­tatta az egyházközséget a vendégek­nek. Megemlékezett arról, hogy az elmúlt nyáron látogatta meg az egy­házközséget, éppen akkor, amikor a község termelőszövetkezetté alakult. Idézte az Evangélikus Életet, amely Károly lelkész köszöntötte meleg sza­vakkal a püspököket. D. Andrej Ludovit Katira, a Szlo­vákiai Evangélikus Egyház Nyugati Egyházkerületének püspöke és fele­sége Békéscsabára látogatott el. D. dr. Vető Lajos püspök kísérte a vendéget Békéscsabára, ahol Mekis Ádám esperes, püspökhelyettes és Kiss György igazgatólelkész fogad­ták őket. A főistentiszteleten Katina püspök prédikált, a prédikációt Me­kis Ádám esperes tolmácsolta ma­gyar nyelven. Az istentisztelet után a püspökök látogatást tettek Diósy Jánosnál, a Békés Megyei Tanács V. B. elnökénél, aki a megye és a város több vezetőjével együtt fo­gadta a püspököket. A békéscsabai egyházközség díszebédet rendezett a püspökök tiszteletére, amelyen a gyülekezet sok vezetője és! presbi­tere vett részt. Dr. Ján Michalko, a pozsonyi Teo­lógia dékánja Kelenföldön prédi­kált. Dr. Pálfy Miklós dékán kísérte el a gyülekezetbe, ahol Muncz Fri­gyes espereshelyettes fogadta a gyü­lekezet vezetőségének élén. Michal­ko dékán prédikációját Zalán Pál csanádalberti lelkész tolmácsolta magyar nyelven. A kelenföldi gyü­lekezet díszebédet rendezett a déká­nok tiszteletére. Andrej Ladiszlav Bartho egyete­mes főtitkár a Budapest-cinkotai egyházközség vendége volt ezen a napon. Grünvalszky Károly egyete­mes főtitkár kíséretében érkezett meg a gyülekezet vendége Cinkotá- ra, ahol Blatniczky Jenő lelkész fo­gadta őket a presbitérium élén. A zsúfolásig megtelt templomban ige­hirdetést tartott Bartho főtitkár. Gémes István pécsi segédlelkész for­dította magyarra a prédikációt. A cinkotai gyülekezet díszebédet ren­dezett az egyetemes főtitkárok tisz­teletére. A Magyarországi Evangélikus Egyház vendégei szeretetteljes fo­gadtatásra találtak gyülekezeteink­ben. Bizonyságtevésük erősítette a két egyház kapcsolatát az egyház Urában, Jézus Krisztusban közös hitben. akkor ezt írta a püspök útjáról: »De­zséry püspök azért látogatta meg a kölesei egyházközséget, hogy kife­jezze iránta szeretetét akkor, amikor minden tagjával beépült a termelő- szövetkezetbe.« D. D. Ján Chabada szlovákiai egye­temes püspök hosszabb beszédben méltatta azt a termelőszövetkezeti mozgalmat, amely Csehszlovákiában is előrehalad és amely a jövő útja. Kifejezte reményét, hogy a magyar- országi és a szlovákiai evangélikus egyház meg fogja találni helyét a társadalmi átalakuláson átment új típusú falvakban. D. dr. Vető Lajos püspök megkö­szönte a kötcseiek magyaros vendég­látását és ünnepélyes szavakkal köszönte meg a kötéséi gyülekezeten ke­resztül valamennyi, a szlovákiai vendégek magyarországi vendég­látásában részt vett gyülekeze­tünk áldozatát és testvéri szere- tetnyilvánítását vendégeink iránt. Szólásra emelkedtek a termelő- szövetkezetek elnökei is és kifejez­ték örömüket a csehszlovák és ma­gyar nép új barátsága felett. Ebéd után a vendégek meglátogat­ták a termelőszövetkezeti irodát és ott hasznos beszélgetést folytattak az egyház és a nép együttműködéséről Kötésén és mindkét országban. Közben megszólaltak a hegyen épített temp’om harangjai s a nép felgyűlt a templomba. Az egész temp­lom zsúfolásig megtelt. Fónyad Pál nagykanizsai lelkész szép beszédben üdvözölte a szlovák vendégeket az egyházmegye nevében és átadta az egyházmegye üdvözleteit a szlovákiai evangélikus gyülekezeteknek, azok között is a Szlovákiában élő magyar evangélikus hittestvéreiknek. Az istentiszteleten D. Andrej Lu­dovit Katina püspök prédikált. Me­kis Ádám püspökhelyettes tolmá­csolta magyarra. Prédikációja, amely az egész gyülekezetét mély örömmel töltötte el, 1. Kor 10, 23—24. alapján szólt. »Minden szabad nékem, de nem minden használ; Minden szabad nekem, de nem minden épít. Senki ne keresse, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé.« A püspök arról szólt, hogy volt idő népeink és egyházaink életében, amikor bennük sokan azt hittték, hogy minden szabad nékik. Nem volt minden szabad és nem is használt minden. Sokféle hamis nézetünk, sok rossz cselekedetünk és gok gonosz gondo­latunk ártott magunknak és ártot­tunk vele egymásnak. Ezután más­képpen kell lennie! Az egyháznak az a dolga — fejtegette a püspök —, hogy harcoljon a bűn ellen, mert egyéb­ként maga is áldozatul esik a bűn­nek. A továbbiakban a püspök azt fejtegette, hogyan kell megtanulnunk az önző, magunk felé forduló, csak a sajátját néző emberi magatartás he­lyett a Krisztus által megparancsolt szeretetet, önzetlenséget, amelyben azt keressük, ami a másé. Rámuta­tott arra, hogy életünk a közösségi élet felé fejlődik és Isten abban a keresztyéneket akarja az első sorok­ban látni. Népeink barátsága és egy­házainknak az egy közös hitben való növekedése békét teremtett népeink és egyházaink között. Dolgoznunk és áldoznunk kell egymásért. A püspök prédikációja végén magyarul mon­dotta a Miatyánkot, amellyel nagy örömet szerzett a gyülekezetnek. Katina püspök egyébként ebéd után a kötcsei presbiterekkel is magyarul beszélgetett és magyarul szólt hozzá­juk húszperces, szép magyarsággal elmondott beszédével. Istentisztelet után a gyülekezet apraja-nagyja a templomból kivonul­va kísérte a vendégeket az országúi­hoz, ahonnan visszaindultak Buda­pestre. Ez a nap felejthetetlen dőlt valamennyi részvevő számára. Meg­mutatta, hogy a két egyház Csehszlo­vákiában és Magyarországon meny­nyire azonos körülmények között él és mennyire segítheti egymást imád­sággal, tapasztalattal és szeretettel. D. Az Egyházak Világtanácsa vég­rehajtó bizottságának ausztráliai ülésezése alkalmából Sidneyben nagygyűlés tartottak. Mintegy 60 ezer hallgató előtt szóltak az Egy­házak Világtanácsa vezető emberei az ökumené időszerű kérdéseiről. Az Egyházak Vi.lá.gtanácsa sajtó- szolgálata az alábbiakat közli az elhangzott felszólalásokból: »Vissert Hooft ez alkalommal is­mét hangsúlyozta a kelet-európai egyházakhoz fűződő kapcsolatok fontosságát. Ma egészen rendkívüli jelentősége van ennek — mondot­ta —, hogy kapcsolatban marad­junk a kelet-európai és a kínai ke­resztyénekkel. Ezek az egyházak Jézus Krisztus egyházához tartoz­nak. O. F. Nolde, a Nemzetközi Ügyek Bizottságának igazgatója óva intet­te a keresztyénséget attól, hogy ideológiai fölényét atomfegyverek­kel akarja bizonyítani. A különböző társadalmi rendszerek közötti ver­sengés — mondotta — csak akkor veszélyeztetné a világbékét, ha a propaganda-módszerek erőszakba és felfordulásba csapnának át. Ha ezt elkerüljük, minden rendszernek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a maga értékét bebizonyítsa. Bár­milyen komolyan kell is venni az elvi-ideológiai ellentéteket, ezeket természetüknél fogva lehetetlen ka­tonai eszközökkel kiküszöbölni. Dr. Liston Pope amerikai teológiai pro­fesszor 'kifejtette, hogy a függő né­pek növekvő nemzeti öntudata jel­lemzi a 20. századot. Legjelentősebb az ázsiai és afrikai nemzetek föl— ébredése. A II. világháború kezde­tén kereken 750 millió ember élt gyarmati uralom alatt, ma már alig 200 millió mondotta. Hromádka .professzor, a prágai Comenius Fakultás dékánja hang­súlyozta: »Amikor egybegyűlünk, nem feledjük el az elválasztó kü­lönbségeket. Mégis hallgatunk, egy­másra és megpróbálunk egymásnak segíteni és egymásért imádkozni. Ez a keresztyén egyház nagy küldeté­se. Mi valamennyien az egy osztha­tatlan egyház tagjai vagyunk itt és hisszük, hogy az egyház minden kü­lönbségeink fölött egyetlen egyház. Az ausztráliai kormány által adott banketten Visser’t Hooft főtitkár hangsúlyozta, hogy Ausztráliának kedvező földrajzi helyzeténél fogva a híd szerepét kellene vállalnia és összekötő kapocsként szerepelnie Európa és Ázsia között. Befejeződött az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottságának ausztráliai ülésezése Az Egyházak Világtanácsa tájé­koztató szolgálata jelenti Géniből: A Világtanács végrehajtó bizott­ságának ausztráliai ülése véget ért. A bizottság foglalkozott a legköze­lebbi, 1960-ban tartandó nagygyű­lés színhelyének kérdésével >és megállappdott abban, hogy az ázsiai' térséget fogják előnyben részesí­teni. A jelenlegi tervek szerint Cey­lonban látszanék legkedvezőbbnek a világgyűlés megtartása. Ami a 90 tagú Központi Bizottság ez év július 28—augusztus 5. között Magyarországra tervezett ülésének színhelyét illeti, a végrehajtó bi­zottság elhatározta, hogy tovább folytatják azokat a terveket, ame­lyek szerint a gyűlést Mátraházán kívánják megtartani. A központi bizottság ülésének el­ső témája »A prozelitizmus és a val­lásszabadság« kérdése lesz; második téma »Az egyházak és a felelős nem­zetközi társadalom felépítése«. A végrehajtó bizottság »üdvözölte az Egyesült Államok legfőbb bíró­ságának több határozatát azokkal a megkülönböztető rendszabályokkal szemben, amelyeket a négerekkel szemben alkalmaznak. Biztató lé­pésnek tekinti e határozatokat a végrehajtó bizottság azon az úton, amely minden ember számára faj­ra vagy színre való tekintet nélkül egyenlő jogok megvalósulása felé vezet«. Ugyancsak elismerését fe­jezte ki a végrehajtó bizottság az Tavaszi munkák idején — az evangélikusok felnéznek az égre és imádkozva kérik Isten meg­újuló áldását a mindennapi ke­nyérért való fáradozásukban. Xjjra megemlékezünk arról, hogy a gond­viselő Isten testünket és életünket naponként bőven ellátja és táplálja, de megemlékezünk arról is, hogy gondviselő munkájának részes tár­saivá tett, sáfársággal bízott meg, elvárva tőlünk, hogy orcánk verejté­kével fáradozzunk a magunk és em­bertársaink kenyeréért. Népünk ez idén jó reményekkel kezd hozzá a tavaszi mezőgazdasági munkákhoz. Az időjárás és az elő­készületek azonban nem elegendőek arra, hogy a falu és a város bősé­ges, a tavalyinál gazdagabb ellátá­sát biztosítani lehessen, ehhez sokat és jól kell dolgozni mindannyiunk­nak. Ebben a tavaszi munkában ko­moly felelősségű munkára van szük­ség az egyénileg dolgozó parasztok Amerikai Egyháztanács magatartá­sa iránt a faji kérdésben, egyben felhívta a figyelmet aria, hogy egyes lelkipásztorok és más egy­háztagok az amerikai élet különbö­ző területein üldöztetést. szenved­nek azért, mert a legfelső bíróság határozatának megvalósításán fá­radoznak. Az egyház tartozik se­gítséget nyújtani azoknak, akik a négerüldözéssel szemben szót emel­nek. A végrehajtó bizottság foglalko­zott »A keresztyének és a háború megelőzése az atomkorszakban« el­nevezés alatt működő bizottság kér­désével és ennek elnökévé Thomas Taylort, az aberdeemi egyetem el­nökét választatták meg. A végrehajtó bizottság ugyancsak elfogadta azokat a terveket, ame­lyek szerint július első felében Né­metországban konferenciát, tarta­nak »Felelős társadalom nemzeti és nemzetközi ügyekben« témakör­rel. Eire a tanulmányi konferen­ciára Európából, Nagy-Británniából és Észak-Amerikából 80 delegátust hívtak meg. A végrehajtó bizottság foglalko­zott az Egyházközi Segély jelenté­sével és támogatta azt a felhívást, amely a konstantinápolyi ökume­nikus pátriárkátus számára na­gyobb segély gyűjtését irányozza elő a múlt év őszén kitört zavargá­sok okozta károk helyreállítására: részéröl, hogy túlszárnyalhassák az elmúlt évben elért jó terméseredmé­nyeiket. A termelőszövetkezeteknek az eddiginél is jobb példaadáshoz kell eljutniok, a gyengébb szövetke­zeteket erősítve, az erősebbeket to- vábbi lendülettel előbbre juttatva, hogy necsak méltó részüket vegyék ki népünk ellátásában, hanem as egyéni gazdaságoknál jobb eredmé­nyek felmutatásával vonzó példái mutassanak azoknak, akik még bi­zonytalankodnak a jövő e paraszti életformájával kapcsolatban. Az evangélikus emberek az egyéni gazdaságokban és a termelőszövet- kezetekben egyformán tudják, hogy lelkiismeretük indítására, népünk várakozására Isten előtti felelősség- ben kell jó munkát végezniük és tudják azt is, hogy ennek jutalma népünk megbecsülése és Isten áh dása. A szlovák egyházi küldöttség gyülekezeti szolgálatai „JÓ AZ ÚR, ÖRÖKKÉVALÓ AZ Ő KEGYELME • • • (Zsolt 100, 5.) mIÍMMI 1, ir-ilMr jflÜMii ni»

Next

/
Oldalképek
Tartalom